Slider KategóriaTengeri halak

Mandulás-alma balzsamos marinált sült szardínia

A világhíres velencei fogásról, a “sarde in saòr”-ról néhány nappal ezelőtt írtam ITT. Az igazság az, hogy rengeteg alkalommal készítettem már, és egyszerűen nem tudjuk megunni. Néha egy-két hozzávalót megváltoztatok: hol diót adok hozzá és muskotályos ecetet, hol a fenyőmagos-mazsolás verzió nyer, és az is megesik, hogy a legegyszerűbb, ecetes-hagymás változatra vágyunk. Legutóbb azonban valami hihetetlenül finom, lágy aromát sikerült előcsalni ebből az egyébként elég karakteres ízű, zsíros halból, íme:

Mandulás-alma balzsamos marinált sült szardínia

Hozzávalók: 500 g friss szardínia, 250 g fehér hagyma, 1 ágacska kakukkfű, 60 g szeletelt mandula, 100 ml fehérborecet, 50 ml alma balzsamecet, liszt, 50 ml száraz fehérbor, semleges ízű olaj (pl. szőlőmag)

A procedúra az előzőhöz hasonló:

A szardíniákat megtisztítjuk, fejüket, belüket, gerincüket eltávolítjuk. Leitatjuk róluk a vizet, sóval, borssal fűszerezzük, lisztbe forgatjuk, majd bő forró olajban kisütjük.

A hagymát karikára vágjuk, szőlőmag olajban megdinszteljük. Hozzáadjuk a kakukkfüvet, felöntjük a fehérborecettel, és a fehérborral, majd 5 percig főzzük. Ezután levesszük a tűzről, és még melegen belekeverjük az alma balzsamecetet.

A mandulát száraz serpenyőben megpirítjuk.

Egy üvegtál aljára rakunk egy réteg szardíniát, erre egy réteg hagyma kerül, majd néhány pirított mandula. Ezt addig folytatjuk, amíg a hozzávalók el nem fogynak (az utolsó, felső réteg mandula + hagyma legyen, és minden réteget locsoljunk meg a hagyma alatt lévő olajos-ecetes lével). Végül folpackkal lefedjük, és hűtőbe tesszük legalább egy de inkább több napra, hogy az ízek összeérjenek.

Marinált halak a Tarka Bárkán:

Diós-mazsolás marinált sült szardínia

Posírozott, marinált ponty

Narancsos aranydurbincs filé főtt póréhagymával

Narancsos aranydurbincs filé főtt póréhagymával

Hozzávalók 2 főre: 2 közepes aranydurbincs filé (így kell aranydurbincsot filézni), 1 narancs frissen facsart leve, fehérborecet, 2 babérlevél, vaj, 5-6 bazsalikomlevél, 1 gerezd fokhagyma, só, frissen őrölt feketebors, egy kevés frissen őrölt szerecsendió, 1 kk. akácméz, 2 közepes póréhagyma, extraszűz olívaolaj

Az aranydurbincs filéket egy tálkába tesszük, meglocsoljuk a narancslével, borsozzuk, hozzáadjuk az apróra tépkedett bazsalikomleveleket, összeforgatjuk, és 10-15 percig állni hagyjuk.

Közben a póréhagymát megtisztítjuk, hosszában negyedeljük, majd az így kapott csíkokat kb. 5 cm-es darabokra vágjuk. Ezután lobogó, sós vízben puhára főzzük, lecsöpögtetjük, és összekeverjük egy kevés olívaolajjal valamint pár csepp fehérborecettel (esetleg egy finom balzsamecettel, mondjuk alma balzsammal).

Egy serpenyőben vajat hevítünk, megpirítjuk benne a kés pengéjével kissé szétnyomott fokhagymagerezdet, majd hozzáadjuk a mézet és a babérlevelet. Amikor a mézes-fokhagymás vaj felforrósodik, beletesszük a lecsöpögtetett aranydurbincs filéket (a bazsalikomleveleket ne rakjuk bele, mert könnyen megégnek!) sózzuk, egy kevés szerecsendiót reszelünk rá, és nagy lángon mindkét oldalukat ropogósra sütjük. Az utolsó fél percben hozzáadjuk a marinádot – a bazsalikomlevelekkel együtt.

A kész filéket a főtt póréhagymával azonnal tálaljuk.

Sarde in saòr con noci – Diós marinált sült szardínia

Egy régi doksiból:

“Amikor kinyitottam a muskotályból készült ecetet, azonnal kiszaladt a számon: sarde! Rögtön  tudtam, hogy ezt a velencei előételt mindenképp ki kell próbálni a muskotályos borecettel, és urambocsá’ fenyőmag helyett egy maréknyi magyar dióval. Végeredmény: olaszék odáig voltak érte, ami számomra óriási dolog, hiszen tradicionális olasz ételről van szó, és a tradicionális olasz ételek receptje bizony Szentírás.”

Nos, hozom majd a szentírást is, egyelőre a muskotályos borecetes-diós változat receptje van meg fotóval együtt. Ez az étel nálunk biztos, hogy szerepelni fog a karácsonyi asztalon. Ajánlom mindenki figyelmébe, hiszen jóelőre, ünnep előtt akár 2-3 nappal elkészíthető!

Egy kis háttértörténet:

A “sarde in saòr” eredete az 1300-as évekre vezethető vissza. A velenceiek eleinte az ún. “Festa del Redentore” idején,  vagyis július harmadik vasárnapján fogyasztották, ma azonban már más alkalmakkor is előfordul, s igazi ünnepi előétellé nőtte ki magát.

Manapság a sült szardíniákat nem csak hagymával, de mazsolával és fenyőmaggal is gazdagítják. Ezeket a hozzávalókat a korai receptek nem tartalmazták, csak később váltak az étel szerves részévé – egyesek szerint a zsidó hagyományból származnak. Venetoi származású anyósom a mai napig nem tesz bele sem mazsolát, sem fenyőmagot, mert azt mondja, hogy a tradíció így diktálja, és annak idején a szegényeknek biztos nem volt egyik sem a kamrában. Persze, az már más kérdés, hogy a velenceiek sohasem tartoztak a szegényebbik fajtához…

Sarde in saòr

Hozzávalók 4 személyre: 500 g friss szardínia, 250 g fehér hagyma (esetleg vörös), 40 g mazsola, 40 g dió, 150 ml muskotályos fehérborecet, liszt, 1 dl száraz fehérbor, 1 dl extraszűz olívaolaj

A mazsolát leöntjük a fehérborral, és hagyjuk állni kb. 15 percig.

A szardíniákat megtisztítjuk, fejüket, belüket, gerincüket eltávolítjuk. Leitatjuk róluk a vizet, sóval, borssal fűszerezzük, lisztbe forgatjuk, majd bő forró olajban kisütjük.

A hagymát karikára vágjuk, az olívaolajon megdinszteljük, hozzáadjuk a fehérborba áztatott, enyhén kinyomkodott mazsolát, felöntjük az ecettel, és 2-3 percig főzzük.

A dióbelet száraz serpenyőben megpirítjuk, és még melegen egy kendőbe tesszük. A kendőt megdörzsöljük, így a pirított dió héja lehullik.

Egy üvegtál aljára rakunk egy réteg szardíniát, erre egy réteg mazsolás hagyma kerül, majd néhány diódarab. Ezt addig folytatjuk, amíg a hozzávalók el nem fogynak (az utolsó, felső réteg mazsolás hagyma legyen, és minden réteget locsoljunk meg a hagyma alatt lévő olajos-ecetes lével). Végül folpackkal lefedjük, és hűtőbe tesszük legalább egy de inkább több napra, hogy az ízek összeérjenek.

Egy az ünnepi asztalra való, előre elkészíthető marinált pontyunk van már a Tarka Bárkán, a recept IDE klikkelve elérhető, de karácsonyig hozunk még szardíniával és makrélával készült változatokat is.

A világ hallevesei XXII. – Olaszország IV. – Tradicionális halleves Alberto Tonizzotól

A hallevesek előző részében láthattuk a helyi halleves szegény változatát, most jöjjön a másik oldal, amit a halas kurzuson Alberto Tonizzo séftől tanultam. (Az Al Ferarut étteremről, és magáról a halas estről ITT írtam.)

Alberto tradicionális hallevesnek hívja, ami nyilvánvalóan számukra lehet tradicionális, hiszen jól emlékszem, annak idején a maranoi halászasszony kifejezettem felhívta a figyelmemet arra, hogy a tradicionális hallevesbe nemes hal nem kerülhet. Ehhez képest most apró skorpióhalakkal, Szent Péter hallal dolgoztunk, és persze, így a leves íze is felülmúlhatatlan… a halak tisztítása és filézése közben szerzett “ajándékokért” is kárpótol.

Véleményem szerint ez a halleves a karácsony előesti asztalon is megállja a helyét.

Tradicionális halleves – Al Ferarut étterem, Rivignano

Hozzávalók 6 főre (a saját mennyiségeimet írom, nem az étteremét!): 2,5 kg hallevesbe való hal: vörös skorpióhal, csillagvizsgáló hal, pókhal, Szent Péter hal, durbincs félék, lepényhalak – lényeg, hogy kisméretűek legyenek, és annál jobb, minél többféle halat sikerül összeszedni, 2 cikk fokhagyma, 1/4 póréhagyma, 2 hámozott, darabolt paradicsom, 2 friss babérlevél, frissen reszelt szerecsendió, extraszűz olívaolaj, 1 fehér hagyma, 1 zellerszár, 2 sárgarépa

A halakat megtisztítjuk, ahol szükséges, lepikkelyezzük, és kifilézzük. A beleket, a szemeket és a kopoltyúkat eltávolítjuk, a nyesedéket, a halfejeket és gerinceket egy fazékba tesszük.

Felöntjük hideg vízzel, felforraljuk, leszedjük a tetején keletkező habot. Hozzáadjuk a hagymát, a zellerszárat és a sárgarépát, és újraforrástól számítva nagyon alacsony lángon kb. 40 percig főzzük.

Közben a póréhagymát és a fokhagymát finomra aprítjuk, és egy kevés extraszűz olívaolajon megdinszteljük. Hozzáadjuk a babérleveleket és a paradicsomot, jó adag szerecsendiót reszelünk bele. Kb. 10 percig főzzük, majd rászűrjük az alaplevet, és megvárjuk amíg felforr.

Közben a halfiléket papírtörlővel szárazra töröljük, sózzuk-borsozzuk. Egy serpenyőben olajat hevítünk, és a filék mindkét oldalát megsütjük (mindig a bőrös oldallal kezdjük!).

A sült halfiléket ezután óvatosan a levesbe helyezzük, és alacsony lángon további fél percig főzzük.

A filéket tányérokba helyezzük, rászűrjük a levest, és azonnal tálaljuk.

Halas kurzus az Al Ferarut étteremben Alberto Tonizzo séf vezetésével

Szerda este egy különleges halas kurzuson vettem részt a tőlünk alig párszáz méterre található Al Ferarut étteremben. Tudtam, hogy halban óriásit alkotnak, és mivel a tavalyi halas főzőesten nem tudtam részt venni, így a mostanit már hetekkel ezelőtt bevéstem a naptárba. Némi fenntartással indultam az estének… épp most, amikor ezeket a sorokat írom, a “kezembe” került Mautner Zsófi Marcus Aremoról szóló egészen friss írása, így elég ha ideillesztem a poszt linkjét, és nem is kell magyaráznom a kételyeim miértjét.

Az éttermet Isolina Bertoli nyitotta 1934-ben. Fia Guerino és felesége Carla 1964-ben újraépítették, új épülettel, új külsővel és új küldetéssel felruházva a helyet. Rövid időn belül a konyha legkedveltebb fogásai a halételek lettek. Alberto, Carla és Guerino fia, séf, cukrász, nem mellesleg kitűnő sommelier is 1996-ban lépett a családi vállalkozásba, és ettől kezdve szigorúan a környék (Friuli, Veneto, de mindenekelőtt a közeli Marano Lagunare és Grado) gazdag halgasztronómiai múltjára összpontosítva tevékenykedett. Munkáját az idén Michelin-csillaggal jutalmazták.

Az Al Ferarut konyhája letisztult, esszenciális, az egyszerű és egyben legkiválóbb helyi alapanyagok tiszteletére épül. Manlio séf bölcsessége és majd’ ötven éves tapasztalata biztos alapot nyújt Alberto játékos kreativitásának. Az esten velünk volt még az étterem cukrásza, a varázskezű, törékeny Carla és az épp stázsoló Gianluca, akik nem csak a munkában, de a feszültségoldásban és a kellemes légkör megteremtésében is nagyon sokat segítettek. A hat órás főzőkurzus családias hangulatban telt, személy szerint rengeteg inspirációt kaptam. Alberto tudása lenyűgözött, minden tiszteletem az övé! Hoztam néhány fotót is, hogy lássátok milyen klassz ételeket készítettünk. Látjátok majd, angolnát nyúztunk, halakat filéztünk (skorpióhalat, Szent Péter halat) és a homárokat is mi készítettük elő, de a munkafolyamat bármelyik részébe be lehetett kapcsolódni, így gnocchit gombócoltunk, paradicsomot hámoztunk, hagymát aprítottunk, narancshéjat vágtunk, és kóstoltunk, kóstoltunk, kóstoltunk….

p.s.

A poszt megírásához elővettem Walter Filiputti Az ízek útján – gasztronómiai utazás az olasz Friuliban című művét is, mert szerettem volna belőle idézni, de harmadszor is csak dühös lettem (itt korábban) és meg is ígértem, hogy soha többé nem nyitom ki. Idegen nyelvről magyarra ettől csapnivalóbb, sőt, siralmasabb fordítás még sohasem került a kezembe, és efölött ha akarnék sem tudnék szemet hunyni!

A félórás, halakról szóló tudományos bevezető után kezdésnek San danielei sonkát, majd narancsos marinált tengeri pérhal filét kaptunk és végül egy nagy tál paradicsomos-homáros spagettit is. Ez volt a tulajdonképpeni vacsora – biztos, ami biztos alapon.

Ezután indult a közös főzés:

Angolnát nyúzunk.

Manlio munkában.

Az angolnákra petrezselyem, póréhagyma, olívaolaj és babérlevél kerül, majd 180 fokon egy órán keresztül sülnek.  Ezután az angolnákat lehűtik, kifilézik, érlelt reszelt sajtot, zsemlemorzsát és fenyőmagot kevernek hozzá, és a masszát visszatöltik az angolna bőrébe.  A töltött halbőrt végül 280 fokon egy percig sütik, málnapürével és rukolával tálalják.

Céklagnocchi. Óriási! Liszt helyett keményítővel készül, és a legtöbb zöldséggel kiválóan működik. Ezt biztos, hogy ki fogom próbálni itthon is. Találtam egy receptet, amiben szépiatintát használt Alberto a gnocchi elkészítéséhez.

Narancsos olajban marinált tengeri pérhal filé.

A legnagyobb áldozatok – európai homár.

Alberto megmutatja hogyan álljunk neki a homár előkészítésének.

Narancsos-babéros marinált tengeri pérhal savanyú uborkával, ropogós zellercsíkokkal, cukorszirupos narancshéjjal és narancssorbet-vel

A fent említett parmezános-fenyőmagos töltött angolna málnapürével és rukolával – csak málnapüré most épp nem volt

“Tradicionális” halleves. Mindenképp megismétlendő!!!

Cékla gnocchi vermut szósszal, savanyú karórépával és dehidratált, pirított zabbal (bár nekem most inkább árpagyöngynek tűnik, de majd utánajárok)

Cékla gnocchi vermut szósszal és szárított pérhal ikrával.

Cékla gnocchi vermut szósszal, sózott szardellával és vietnámi fahéjjal.

…és az ételek, ahogy azok a vendégek elé kerülnek: az előző gnocchi

Homár narancsos-vaníliás konfitált paradicsommal, sárgarépával, főtt burgonyával, lila hagymával és réti füvekkel.

…az egyik legszebben, muranoi üvegen tálalt étel: narancsos-babéros marinált tengeri pérhal savanyú uborkával, ropogós zellercsíkokkal, cukorszirupos narancshéjjal és narancssorbet-vel

A fotók minőségét nézzétek el nekem, nem akartam az ételeket hozni-vinni csak azért, hogy megfelelő fény mellett fényképezhessek.

Grazie Alberto, grazie a tutto lo staff del ristorante Al Ferarut!

Az étterem elérhetősége: http://www.ristoranteferarut.it

Mini csőtészta lilahagymás-cukkinis lazacraguval

Ha már ez a hét a rohanós hétköznapok jegyében telik, nem maradhatunk tészta nélkül! Íme egy gyorsan elkészíthető, a gyerekek szájízének is roppant kedves, egyszerű megoldás – ami mellett apu sem lesz morcos a vacsora miatt!

Mini csőtészta lilahagymás-cukkinis lazacraguval

Hozzávalók 4 főre: 320 g apró csőtészta, 1 fej lila hagyma, 1 közepes cukkini, 280 g lazacfilé bőr nélkül, 2 tk. vaj, 100 ml száraz fehérbor, őrölt szerecsendió, egy kis csokor friss kapor, só, fehérbors

A lazacot nagyon apró kockára vágjuk, a hagymát és a cukkinit nagylyukú reszelőn lereszeljük, a kaprot finomra aprítjuk.

Egy serpenyőben vajat hevítünk, megdinszteljük benne a hagymát. Hozzáadjuk a cukkinit, felöntjük a borral és nagy lángon addig pároljuk, amíg a cukkini félig megpuhul. Ezután hozzáadjuk a lazackockákat, sózzuk, borsozzuk, megszórjuk egy kevés frissen reszelt szerecsendióval és a kaporral, majd további 2-3 perc alatt az egészet készre főzzük.

Közben a tésztát lobogó, sós vízben kifőzzük. Amikor eléri az „al dente” („harapható”, nem teljesen puhára főtt) állagot leszűrjük, összekeverjük a lilahagymás-cukkinis lazacraguval, és azonnal tálaljuk.

Tőkehal szelet hagymás-paradicsomos gombával és burgonyával

Egyszerű recept hétköznapokra. Akár édesvízi halakkal is. Egy pontyfilé vagy egy szép szelet harcsa ugyanúgy megállja a helyét  a receptben, mint a lenti tőkehal.

Tőkehal szelet hagymás-paradicsomos gombával és burgonyával

Hozzávalók 4 főre: 4 közepes burgonya, 200 g csiperke gomba, 1 nagy fej fehérhagyma, 2 cikk fokhagyma, kb. 300 g hámozott, darabolt paradicsom, 80 g frissen reszelt parmezán, só, frissen őrölt feketebors, 120 ml száraz fehérbor, 4 db egyenként kb. 120 grammos friss tőkehal szelet, extraszűz olívaolaj, fokhagymás olívaolaj, egy kis csokor petrezselyemzöld, citrom

A burgonyát meghámozzuk, vékony karikára vágjuk A gombákat megtisztítjuk, felszeleteljük. A hagymát és a petrezselyemzöldet felaprítjuk, a fokhagymát áttörjük.

A burgonyakarikákat, a gombaszeletekkel, a hagymával, a fokhagymával, a borral, a paradicsommal és a reszelt parmezánnal együtt egy keverőtálba tesszük. Megszórjuk az aprított petrezselyemzöld kétharmadával, sózzuk, borsozzuk, meglocsoljuk egy kevés olívaolajjal, és az egészet összekeverjük.

A maradék petrezselyemzöldet egy tálkában összekeverjük egy kevés citromlével és fokhagymás olívaolajjal, félretesszük.

A keveréket négy egyszemélyes cseréptálkában szétosztjuk, alufóliával lefedjük, és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 20 percig sütjük. (Ellenőrizzük, hogy a burgonya megpuhult-e!)

Amikor a burgonya szinte teljesen megpuhul, a tálkákról levesszük az alufóliát, mindegyik közepére egy-egy szelet tőkehalat ültetünk, és 200 fokos sütőben, (ha lehet, grill programon) további 7-8 percig sütjük. A halak tetejét megkenjük a fokhagymás-citromos aprított petrezselyemmel és azonnal tálaljuk.

A recept természetesen tepsiben is elkészíthető. Aki nem szereti a friss, illatos petrezselyemzöldet, mozsárban pépesre törheti a hozzávalókat, és a végén, mint egy zöldmártást, rácsöpögtetheti a halra.

Paradicsomos szardínia polentával

Az alábbi paradicsomos szardínia a környékünkön, sőt, elsősorban Grado és Marano környékén közkedvelt étel. Eredetileg a “cucina povera” vagyis a szegényebb rétegek konyhájának remeke, ma már szinte az összes tengerparti trattoria étlapján megtalálható. Általában egész szardíniákkal készül, így igazán ízleztes, hiszen a halcsont együtt fő a halhússal, én azonban gyakran kifilézem a halat, így a gyerekek is szívesen megeszik. Egyszerűségénél fogva az elkészítésnél különösen fontos, hogy friss és jó minőségű alapanyagokkal dolgozzunk!

Paradicsomos szardínia polentával

Hozzávalók: 1 kg friss szardínia filé, 2 cikk fokhagyma, extraszűz olívaolaj, 1 babérlevél, 0,5 dl fehérborecet, 200 g passzírozott paradicsom (náunk mindig van házi), só, frissen őrölt feketebors, 200 g fehér kukoricadara

Közvetlenül felhasználás előtt a szardíniák mindkét oldalát sóval és borssal befűszerezzük.

Egy serpenyőben kevés olívaolajat hevítünk, és megpirítjuk benne a megtisztított, félbevágott fokhagyma gerezdeket. Hozzáadjuk a babérlevelet és a szardíniafiléket, majd nagy lángon mindkét oldalukat megpirítjuk. Felöntjük az ecettel, megvárjuk amíg nagy része elpárolog, ezután hozzáadjuk a paradicsomot, és lefedve az egészet kb. 4-6 percig főzzük.

Közben elkészítjük a polentát: egy lábasban 1 l vizet melegítünk. Sózzuk, és amikor forrni kezd, beleszórjuk a kukoricadarát – közben habverővel folyamatosan keverjük, hogy ne legyen csomós.

A polentát további kb. 35-40 perc alatt, fakanállal folyamatosan kevergetve készre főzzük (ha lágyabbra szeretnénk, főzés közben adhatunk hozzá egy kevés meleg vizet) , és a forró paradicsomos szardíniával tálaljuk.

Más tészta vizek: a Facebookon játszottunk ezekért az olasz nyelvű gasztronómiai magazinokért.

A nyertes az utolsó pillanatban befutott Boros Ildikó.

Ildikó, szívből gratulálunk, és kérünk, hogy akár a Bárka Facebook oldalának postaládájába, akár a tarkabarkablog@gmail.com e-mail címre küldj egy elérhetőséget, ahová a nyereményt postázhatjuk.

A többieknek köszönjük a részvételt és ne szaladjatok messzire, karácsony előtt lesz még játék!

A világ hallevesei XX. – Spanyolország II. – Almériai halleves

Ezt a hallevest csak a mi tartományunkban készítik és szerintem itt sem mindenki ismeri, pedig nagyon finom, és a hűvös őszi-téli időszakban igazán jólesik egy forró leves, úgyhogy nem árt bővíteni a (hal)leves repertoárt.

Almériai halleves

Hozzávalók (4 személyre): 1 db kb. 1 kg-os ördöghal, 1 db kb. 80 dkg-os csacsihal (szürke tőkehal),  20 dkg vörös garnélarák, 2 db salotta, 1 db érett paradicsom, 1 gerezd fokhagyma, 1 dl olívaolaj, 1 kávéskanál őrölt pirospaprika, ½  citrom leve, 2 tojás, 8 db vékony szelet baguette (opcionális), 2 babérlevél, só, őrölt kömény, 2l víz, egy kis csokor borsmenta

Megtisztítjuk a halakat, levágjuk a fejüket és a haltörzseket kb. 1,5 cm vastag szeletekre vágjuk.

A garnélákat is megtisztítjuk, a fejeket és a rákhúst félretesszük, a páncélt kidobjuk.

Egy fazékban feltesszük alaplének a 2 l vizet, beletesszük a hal- és garnélafejeket, az egyik salottát (egészben) és megsózzuk.

Közben apróra vágjuk a másik salottát, a paradicsomot meghámozzuk és felaprítjuk, megpucoljuk a fokhagymát és felszeleteljük.

Ha mindez elő van készítve, egy serpenyőben olívaolajon elkezdjük pirítani a fokhagymát, és amikor a széle már pirulni kezd, kiszedjük egy kistányérra.

Ugyanebben a serpenyőben feltesszük dinsztelni a salottát, és amikor már üveges, hozzáadjuk a paradicsomot. Ha a paradicsom elfőtte a levét, megszórjuk a pirospaprikával, megkeverjük, és máris felöntjük egy kevés alaplével, hogy a paprika ne égjen meg. Hozzáadjuk a pirított fokhagymát és félrehúzzuk. Ekkorra már készen kell lennie az alaplének is (kb. 30 perc).

Leszűrjük egy szélesebb lábasba, feltesszük a tűzre és beletesszük a halszeleteket. Hozzáadjuk a paprikás-paradicsomos alapot, a babérleveleket és megszórjuk őrölt köménnyel. Lassan forraljuk kb. 15 percig.

Közben szétválasztjuk a tojásokat. A sárgájukat kikeverjük egy pici vízzel és a citromlével, a fehérjéket pedig kemény habbá verjük egy csipet sóval.

A baguette szeleteket olajban megsütjük, félretesszük, a halfejekről pedig lefejtjük a felhasználható húst. Ekkorra már a hal kb. megfőtt, úgyhogy hozzáadjuk a leveshez a garnélát.

A tojáshabot kanállal beleszaggatjuk (mint amikor madártejet készítünk) majd pár perc után félrehúzzuk a lábast a tűzről. Végül beleöntjük a tojássárgáját, hozzáadjuk a halfejekről lefejtett húst és a borsmentacsokrot. Kb. 15 percig állni hagyjuk. Tálaláskor kínálhatunk hozzá pirított baguette szeleteket.

A világ hallevesei sorozatunk további részeiből itt lehet válogatni!

Farfalle tészta csípős brokkolival és makrélával

Nahát, már lassan két hét telt el az utolsó halas-zöldséges tészta óta, pedig nálunk nem múlik el nap tésztaétel nélkül! Ilyenek ezek az olaszok…
Sürgősen orvosolom is a hiányt.

Ezúttal konzerv halat használtam – igen, a konzerv hal is hal!  Egy jó minőségű makrélakonzerv kevés citromlével meglocsolva, finomra aprított petrezselyemzölddel megszórva kiválóan megállja a helyét zöld salátával, de adhatjuk tésztasalátákhoz (pl. ebben az aszalt padlizsános-paradicsomosban szerintem a friss makréla nyugodtan helyettesíthető konzervvel is), sőt, a mindennapi szendvicseinket is feldobhatjuk vele. Most a klasszikus csípős-brokkolis-szardellás tésztához adtam, és határozottan meg vagyok győződve arról, hogy jobb lett, mint az eredeti, arról nem is beszélve, hogy felkerült a “magyar vendégeknek elkészíteni!” listára!

Farfalle tészta csípős brokkolipürével és makrélával

Hozzávalók: 280 g farfalle tészta, 300 g brokkoli, ideális esetben 2 l hal alaplé, ha nincs, jó a víz is, 2 cikk fokhagyma, 2 sós szardella, extra szűz olívaolaj, 1 kk. vaj, 1 friss piros csípőspaprika, 125 g makréla konzerv, só, frissen őrölt feketebors

A szardellát 20 percre hideg vízbe áztatjuk, majd leszűrjük, folyó víz alatt alaposan átmossuk, és finomra aprítjuk.

Egy serpenyőben olívaolajat hevítünk, megpirítjuk benne a megtisztított, áttört fokhagymát, az aprított szardellát és a csípőspaprika felét. Hozzáadjuk a rózsáira szedett brokkolit, felöntjük egy kevés hal alaplével, és addig pároljuk, amíg a brokkoli megpuhul.

Ezután krumplinyomó segítségével (vagy egyszerűen villával) a zöldséget durván áttörjük, sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a vajat és a kisebb darabokra morzsolt makrélát. Az egészet 1-2 perc alatt készre főzzük.

Közben a tésztát lobogó, sós vízben/a hal alaplében kifőzzük, amikor eléri az “al dente” (“harapható”, nem teljesen puhára főtt) állagot, leszűrjük, összeforgatjuk a brokkolis-makrélás szósszal, megszórjuk néhány vékonyra szelt, friss csípőspaprika karikával, és azonnal tálaljuk.

Az őszi tésztaételek sorozatunk eddigi részei:

Spagetti sáskarákkal és zöldségekkel

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!