Kitalálós kérdés I. – Mely városokban jártunk tegnapelőtt?

Úgy tűnik, nehéznek bizonyult a feladvány, ezért elárulom a megfejtést:

1.Umag (Horvátország)

2. Trieszt (Olaszország)

3. Muggia (Olaszország)

Nem mellesleg Muggiában már készülődtek a karneváli ünnepségre, ami óriási népszerűségnek örvend nem csak a helybeliek, de az egész megye lakóinak körében (csak tudnám, hogy férnek el ebben az aprócska halászfaluban). Summa summarum, akinek megjött a kedve, íme a muggiai karnevál részletes programja, ráadásul a vasárnaptól eltekintve szép időt ígérnek, és Budapest-Trieszt csak 5 óra autóval!

Tilos nem enni halat! 😉

1.

2.

3.

…és ha valaki evett a környéken halételt, ne habozzon, ossza meg velünk a tapasztalatait!

Paradicsomos polip

Szép, havas, pontosabban halas pénteket kívánunk mindenkinek!

Lassan, de biztosan haladunk a terveink megvalósításával. Íme, az egyik, a vendégposzt szekció, amivel reméljük, rendszeresen tudunk jelentkezni. Elsőként az egyik legkedvesebb blogger-barátnőnket, Török-Bognár Renátát, Az élet napos oldala gasztroblog szerzőjét kértük meg arra, hogy osszon meg velünk egy halllal vagy tenger gyümölcseivel készült receptet.

Reni köztudottan rajong a halételekért, és erre az alkalomra egy egyszerűen elkészíthető, paradicsomos polipot választott. (Kutakodjatok csaka  blogjában! Jobbnál jobb halételekkel van tele!)

Minket azonnal meggyőzött – persze, ezekkel a gyönyörű képekkel nem volt nehéz. 😉 Most rajtatok a sor! Ti hogy álltok a polippal?

Paradicsomos polip – saját levében főzve

Tény, hogy sokan nem gondolnánk, hogy a polipot nem nagy ördöngösség elkészíteni, ugyanúgy ahogy a halakat és az egyéb tenger gyümölcseit sem. Már itthon is, szinte minden nagyobb városban be lehet szerezni ezeket a herkentyűket, akár frissen, akár mélyfagyasztott állapotban. Ezzel a polipos étellel foglalkozni sem kell túl sokat, hiszen csak össze kell dobálni a hozzávalókat egy vastagfalú (vas, vagy cserép) főzőedénybe, majd belehelyezni a polipot, lefedni és elkészíteni. Tökéletes kísérőként csupán néhány szelet kenyér/pirítós és egy pohár jó bor szükségeltetik.

Mivel mi itt Magyarországon nem tudunk frissen fogott, élő példányokhoz hozzájutni, többnyire konyhakészen kerül a pultra, így a tisztítással sem kell nagyon bajlódni. Ha mégis pucolni kéne, akkor a következőképp tegyük: A szemek fölött elhelyezkedő zsákot fordítsuk ki, szedjük ki a belsőségeket. Vágjuk le a fejet és a fent említett zsákot a polipról, majd szedjük ki a polip szájszervét, az ún. „csőrt”, amely a csápok találkozásánál található. A szemrészt, a belsőségeket és a csőrt dobjuk ki, de a kiürített „zsákot” tartsuk meg.

Hozzávalók 4 főre: 

1 kg polip, 10 db koktélparadicsom, 1 gerezd fokhagyma, 1 csokor friss petrezselyemzöld, extraszűz olívaolaj, só, frissen őrölt feketebors

Elkészítés:

A főzőedényünket vékonyan olajozzuk ki, majd helyezzük bele a megmosott és megtisztított polipot. A paradicsomot vágjuk negyedekbe, majd szórjuk a polipra. Fűszerezzük frissen őrölt borssal és kevés sóval. Fedjük le az edényt és főzzük alacsony lángon kb. 2 órán át. Ha a polip megpuhult, szórjuk rá a nagyon finomra vágott fokhagymát és petrezselymet. Melegen és hidegen egyaránt fogyasztható.

Reni, köszönjük szépen a receptet, és ezeket a szuper fotókat! Reméljük, találkozunk még a Tarka Bárka blog oldalain!

Aranydurbincs filézése

Akkor szoktam rá az otthoni filézésre, amikor rájöttem, hogy a hal árának majdnem felét így megspórolom. (Két héttel ezelőtti adat: tenyésztett aranydurbincs egész 9,90 Euro, aranydurbincs filé -szintén tenyésztett halból 15, 90 euro.)   A harmadik próbálkozás után már egészen gyorsan megy a művelet. Talán öt perc pluszmunkát sem jelent, és még hal alaplére is marad belőle – persze a hal nyesedékért egyébként sem kell fizetni a halkereskedésekben, de engem pl. kifejezetten elégedettséggel tölt el az, amikor tudom, hogy egy halat saját magam dolgoztam fel. (Arról nem is beszélve, hogy az előre filézett hal mindig gyanút kelt…)

Vágjunk bele! (Ez a filézési módszer a legtöbb ún. kerek -ti. nem lapos- hal esetében alkalmazható.) Én kibeleztem a halat filézés előtt, de sokan nem teszik, így feszesebb marad a hal, könnyebb vele dolgozni..

A halat lepikkelyezzük, egy vágódeszkára fektetjük, és a kopoltyúfedő, valamint az úszó alatt egy ferde vágást ejtünk.

A halat megfordítjuk, majd a hátán, egészen a gerincig mélyen bevágjuk, és a kést a gerinc mentén húzzuk teljesen a farokig.

A bevágott halhúst felemeljük, és a bordákat átvágva, a filét teljesen leválasztjuk a halról. (A hal testének kb. kétharmadáig halljuk majd ahogy a kés átvágja a bordákat.)

Ugyanezt megismételjük a másik oldalon is, majd a filéken maradt bordákat levágjuk.

Ebből lesz a hal alaplé. (A kopoltyút a fejből eltávolítjuk.)

A filék közepén futó szálkasort kivágjuk: v alakú vágást ejtünk a sor két oldalán vigyázva, hogy a bőrt ne vágjuk át.

És kész. Ezután kedvünk szerint szépíthethük, egyenesíthetjük a filét alakját. Én most nagyvonalúan csak hosszában kettévágtam.

A fenti eljárás a legtöbb ún. kerek (ti. nem lapos) halnál alkalmazható.

Receptek a Tarka Bárkán aranydurbincs filével:

Paradicsomos babfőzelék fokhagymás vajban sült pritaminpaprikás aranydurbincs filével

Fenyőmagos morzsában sült aranydurbincs filé zöldborsós burgonyapürével

Narancsos aranydurbincs filé főtt póréhagymával

Tradicionális halleves – Al Ferarut étterem, Rivignano

Kaprigyümölccsel sült mustáros makréla burgonyasalátával

Kezdjük a hetet egy percek alatt előkészíthető halétellel! Az ilyenek a kedvenceim! Az ember hazaesik a munkából, és negyedóra aktív időbefektetéssel nagyszerű vacsorát varázsol az asztalra.

Ha van plusz 5 percünk, előételnek pároljunk egy kevés száraz fehérbor, sok frissen őrölt feketebors és egy maréknyi aprított petrezselyemzöld hozzáadásával kilónyi vénuszkagylót. Hozzá egy darabka friss, ropogós héjú bagett… Boldogság!

Kaprigyümölccsel sült mustáros makréla burgonyasalátával

Hozzávalók 2 főre: 2 közepes makréla megtisztítva (ha nekünk kell kibelezni, krumplihámozással együtt nem biztos, hogy beleférünk a negyedórába ;-), 2 tk magos mustár, 1 bio citrom, 60 g kaprigyümölcs, frissen őrölt feketebors, 5-6 db közepes burgonya, extraszűz olívaolaj, vörösbor- vagy balzsamecet (esetleg majonéz)

 

A burgonyát meghámozzuk, felkockázzuk, sós vízben kifőzzük, leszűrjük, és hűlni hagyjuk.

Fél citrom héját lereszeljük, összekeverjük a mustárral és egy kevés olívaolajjal, majd a kapott masszával bedörzsöljük a halak belsejét.

A makrélákat sütőpapírral kibélelt tűzálló tálra fektetjük, meglocsoljuk a citrom levével és egy kevés extraszűz olívaolajat, borsozzuk, megszórjuk a kaprigyümölccsel, és 200 fokra előmelegített sütőben (ha van, grill programon) kb. 10 perc alatt készre sütjük.

A közben langyosra hűlt burgonyára borsot szórunk, meglocsoljuk egy kevés olívaolajjal és balzsamecettel (vagy néhány csepp vörösborecet és 1-2 evőkanálnyi majonéz keverékével), alaposan összeforgatjuk, és a sült makrélával azonnal tálaljuk.

p.s. Ehhez a halhoz szerintem kifejezetten illik a hidegen sajtolt tökmagolajjal és fehérborecettel ízesített főtt burgonya is. Kísérletezzetek! 😉

Vermicelli vörösboros-paradicsomos pézsmapolip szósszal – Polip tisztítása

Csütörtökön épp abban a pillanatban érkezett a friss áru, amikor beléptünk a maranoi Friulpesca halkereskedésének ajtaján. (Ilyenkor télen nincs túl nagy választék, a friss fogásra azonnal lecsaptak a helyi halkereskedők és éttermek, a tőzsdén így összesen két raklapnyi frissen fogott áru várta a végső velencei utazást.)

A végtelenül kedves Andreina, miután Annámat keksszel kínálta, pézsma polipot és szardíniát ajánlott. Vettem is mindkettőből. Kértem melléjük még egy aranydurbincsot is, (tenyésztett, horvát termék) amire csupán gazdasági okokból szavaztam, ugyanis vadvízi társai a héten kb. a duplájába kerültek, – nyilván, halvásárlásnál is szükségeltetik némi racionalitás.

A szardíniákat tölteni szerettem volna, de szombaton csak egy gyors ebédre volt időnk, így lisztbe forgattam, és egyszerűen kisütöttem őket. Az aranydurbincsot kifiléztem, az egyik filét narancsosan készítettem zöldborsós burgonyapürével, a másikat fenyőmagos morzsával megszórva sütőben sütöttem és párolt póréhagymával tálaltam.

A pézsma polipból tészta lett. Íme a tisztítási folyamat és a recept.

A polipot a képen látható módon egy vágódeszkára fektetjük.

A szemektől jobbra elhelyezkedő zsákocskát kifordítjuk,

a belsőségeket kiszedjük.

A zsákocskát, és a szemrészt levágjuk. (Mivel apró, fiatal példányokról van szó, nyúzni nem szükséges.)

A karok között található ún. “csőrt” a muatóujjunkkal alulról felfelé egy nyomással kivesszük. Ha találunk olyan példányokat, amelyek nem puhítottak (mint pl. az ezen a képen lévő), húsklopfolóval megütögetjük, hogy az erős, kemény poliphúst némileg szétroncsoljuk. Erre mindenképp szükség van, máskülönben a polipunk főzés után is kemény marad.

A fenti műveletet minden pézsma polippal megismételjük.

Létezik egy másik tisztítási módszer is, amelynek során a fejzsák a karokon marad, de mivel a polipokat egyébként is feldaraboltuk, erre a mi esetünkben nem volt szükség. Egy másik receptben majd bemutatjuk ezt is.

Recept!

Vermicelli vörösboros-paradicsomos pézsmapolip szósszal

Hozzávalók: 320 g vermicelli tészta, 800 g pézsmapolip, 2 babérlevél, 200 ml száraz vörösbor (most merlot), 1 salottahagyma, néhány szem feketebors, 320 ml (lehetőleg házi) passzírozott paradicsom, 1 tk. szárított oregánó, 2 gerezd fokhagyma, só, extraszűz olívaolaj

A pézsmapolipokat a fent látható módon megtisztítjuk, egy tányérba tesszük, megszórjuk a borsszemekkel, hozzáadjuk a babérleveleket és 150 ml bort, majd összeforgatjuk, és 30 percig állni hagyjuk.

Közben egy serpenyőben olívaolajat hevítünk, és alacsony lángon megfonnyasztjuk benne a nagyon apróra vágott salottát. Hozzáadjuk a kés lapjával kissé szétnyomott fokhagymagerezdeket, a maradék bort, a pácléből kivett babérleveleket, a paradicsomszószt és az oregánót, lefedjük, és kb. 10-15 perc alatt a mártást besűrítjük.

A polipokat lecsöpögtetjük, karjaikat feldaraboljuk, a zsákocskákat felkarikázzuk. Néhány borsszemet mozsárban megtörünk.

Egy másik serpenyőben ismét olívaolajat hevítünk, hozzáadjuk a polipdarabokat, nagyságuktól függően kb. 2-2,5 percig pirítjuk, és az egészet a tört borssal együtt a fűszeres paradicsommártáshoz adjuk. További fél perc alatt a mártást készre főzzük, ha szükséges sózzuk.

Közben a tésztát kifőzzük, amikor eléri az “al dente” (“harapható”, nem teljesen puhára főtt) állagot, leszűrjük, összekeverjük a paradicsomos pézsmapolip mártással, és azonnal tálaljuk.

Grasper, a kis tarisznyarák története, és A tengertől az asztalig blog új útra lép

Ezzel a történettel ért véget a szalmaláng életű “A tengertől az asztalig” című blog. A halas ötleteink túlnőttek egy egyszerű, bejegyzéssor szintjén…nagy dolgokra készülünk! Figyeljetek, és ha tetszik, gyertek velünk! 🙂

“A kedves, fiatal tarisznyarák, Grasper, a többi rákkal együtt a kövek között élt. Mindannyian azzal töltötték a napjaikat, hogy élelmet kerestek, és igyekeztek közel maradni a helyhez, amelyet otthonuknak hívtak. Majd egy napon egészen különös dolog történt Grasperrel – furcsán érezte magát; mintha nem férne bele többé a kis testbe, amelyben élt. Hirtelen minden megváltozott körülötte. Grasper kétségbeesetten próbálta megérteni, hogy mi történik, ezért körülnézett, és legnagyobb ijedelmére azt látta, hogy a páncélja kettétörött: már nem a testét borítja, hanem mellette hever, a földön. Grasper rémülten látta, hogy testének tökéletes sziluettje – az ollók, a lábak, a szemek, és minden egyéb – magára hagyatva fekszik a homokban.

Hamarosan a tarisznyarákok összetartó, zárt közössége – amelyben Grasper is élt – összegyűlt, és körbevették Graspert. Elmagyarázták neki, hogy az imént levedlette a páncélját, és figyelmeztették, ha nem lesz elég óvatos, furcsa dolgok történhetnek vele. Elmondták Graspernek, hogy az időszak, mialatt az új páncélja megszilárdul, igencsak veszélyes, és arra intették őt, hogy ne figyeljen a hangokra, amelyek hamarosan megszólalnak a fejében. Kitanították, hogy esetleg olyan helyeket akar majd felfedezni, amelyeket még sohasem látott, és talán arra is indíttatást érez, hogy megnézze, mi rejlik az életterüket behatároló köveken túl. Grasper teljesen összezavarodott.

Bár hallja, amit a rémült tarisznyarákok egymás szavába vágva elhadarnak, és kétségbeesetten vágyik rá, hogy továbbra is hozzájuk tartozzon, és szeretne a családja, meg a barátai kedvére tenni, mégis, a belső hang hívása erősebb. Befelé figyelve enged a késztetésnek, és nekiindul, hogy felfedezze az általa ismert világon túli birodalmat. Bízva az érzéseiben, Grasper kimászik a kövek alól, ahol egész eddigi életét a legnagyobb biztonságban töltötte, és új, ismeretlen területek felé indul. Eközben a barátai kétségbeesetten kiabálnak:
– Állj meg, Grasper! Ott kint nem biztonságos!

Amint felért a kövek tetejére és körülnézett, Grasper nem hitt a szemének. Pompás színekben ragyogott minden, bárhová nézett. Hatalmas, csillogó halak úszkáltak előtte, és rengeteg ennivaló hevert mindenfelé. Soha nem látott még ehhez foghatót, és a varázslatos élmény izgalommal töltötte el. Tovább bandukolva épp kimászott egy szikla mögül, amikor egy hatalmas tarisznyarákkal találta szembe magát. Ez volt a legnagyobb rák, amit Grasper valaha látott. Rögtön meg is kérdezte tőle, hogy mitől nőtt ilyen óriásira. A termetes rák erre elmagyarázta Graspernek, hogy ugyanez vele is megtörténik, ha folytatja a növekedést és a vedlést újra meg újra, miközben megengedi magának, hogy maga mögött hagyja megszokott énjét és életét. Ám Grasper nem hitt neki: hiszen eddigi közösségének minden tagja pontosan ugyanakkora, mint ő. Az óriási tarisznyarák erre elmondta, hogy mindannyian csak akkorára nőnek, amekkora a világ, amelyben élnek, és olyan nagyok lesznek, amekkorára a szívüket engedik növekedni. Így fejezte be:
– Ahhoz, hogy egy határtalan világban élj, hatalmas szívre van szükséged.

 

Grasper elvesztette a fonalat. Eddig azt tanulta, ha biztonságban akarja leélni az életét, akkor kemény páncélra, és kemény szívre van szüksége. Erre most kiderül, ha el akar érni mindent, ami lehetséges, és hatalmas tarisznyarákká akar fejlődni, akkor változtatnia kell a nézőpontján. Lehetővé kell tennie, hogy a szíve rugalmasan puha maradjon, hiszen egy megkeményedett szív nem képes növekedni.

Grasper ezzel élete legnagyobb kihívása elé került. A múltja azt súgja, hogy biztonságosabb, ha megkeményíti a szívét, és visszatér apró otthonába, az ismerős kövek közé. Ám a vedlés folyamata, és az, hogy páncél nélkül rugalmas és puha a teste, megváltoztatta őt. Már nem elégedett meg a puszta túléléssel. Arra vágyott, hogy kiszabaduljon eddigi szűk világából, és megtapasztalja az óceán hatalmasságát, hogy megláthassa, kivé alakul.”

Kételyekkel, megválaszolatlan kérdésekkel körülvéve, hosszú őrlődés után Grasper társaival együtt végül úgy dönt, örökre elhagyja az árapály zónát, és bátran indul az új, csillogó, színes világ felé, hogy megmutassa, igenis képes hatalmas szívet növeszteni!

Kedves olvasók! A fenti történet kitűnően illusztrálja a helyzetemet, a blog helyzetét. Kinőttünk magunkból. Most kövek közé rejtőzünk, de csak addig, amíg az új páncélunk elég kemény lesz ahhoz, hogy folytathassuk vízi kalandjainkat.

S hogy ez mikor lesz?

Figyeljétek a Facebook oldalunkat! Ott minden részletről tájékoztatunk benneteket!

Üdvözlettel:

Gabriella Piazza

(Szívből köszönöm Sarkadi Krisztának az Igazából Szerelem blog szerzőjének, hogy Paul Owen Lewis szimpatikus tarisznyarákocskájának egyetlen magyar nyelven elérhető történetét a rendelkezésemre bocsátotta.)

A lagúna apró garnélái – Fokhagymás-petrezselymes homoki garnéla lágy polentával

Végre elfogyott az alapanyagunk! Elérkeztünk az aprócska garnélákkal készülő ételek utolsó állomásához.

Fokhagymás-petrezselymes homoki garnéla lágy polentával

Hozzávalók: 200 g homoki, fűrészes vagy ostoros garnéla (tisztítva mérve), extraszűz olívaolaj, egy gerezd fokhagyma, egy kis csokor petrezselyemzöld, só, bors, 250 g kukoricadara (a velenceiek legtöbbször fehér kukoricadarával kísérik a homoki garnélás ételeiket, nekem most csak sárga volt otthon), 1,5 l víz, 2 babérlevél

A garnélákat megtisztítjuk: először a farokrész páncélját fejtjük le, majd a fejrészt távolítjuk el (képes illusztráció itt), végül a tiszta rákhúst egy szűrőbe tesszük és folyó víz alatt alaposan átöblítjük, félretesszük.

Egy lábasban két babérlevéllel együtt vizet melegítünk, amikor elkezd forrni, a leveleket kidobjuk, az illatos vizet, sózzuk, lassan beleszórjuk a kukoricadarát, és folyamatosan kevergetve kb. 30 percig főzzük. (Ha főzés közben úgy látjuk, túl kemény a polentánk, adhatunk hozzá egy-két merőkanálnyi forró vizet.)

Egy serpenyőben felhevítjük az olívaolajat, megpirítjuk benne a félbevágott fokhagymagerezdet, hozzáadjuk az apróra vágott petrezselyemzöldet, a megtisztított garnélafarkakat, sózzuk, borsozzuk, majd 1-2 perc alatt készre pároljuk.

A polentát még forrón tányérokba szedjük, a tetejére halmozzuk a fokhagymás-petrezselymes garnélát, és azonnal tálaljuk. 

A lagúna apró garnélái 3. – Sült homoki garnéla

Az egyik nagy kedvencem! Édes, ropogós, egyszerűen nem lehet abbahagyni! Ha van rá lehetőségünk, használjunk hozzá homoki garnélát, egyrészt mert ennek a páncélja nem szúr, mint a fűrészesé vagy az ostorosé, másrészt mert ropogósabbra sül, mint a apró társai.

Hozzávalók: lehetőleg nem túl karakteres ízű, alacsony savtartalmú, extraszűz olívaolaj, liszt, 500 g homoki, ostoros vagy fűrészes garnéla, sok-sok türelem, 1 (zöld)citrom

A 2 cm-nél nagyobb garnélák fejét eltávolítjuk (a kisebbekét meghagyhatjuk), a rákfarkacskákat egy szűrőbe teszzük, folyó víz alatt alaposan átöblítjük, lecsepegtetjük, paprtörlővel a fölösleges vizet leitatjuk róluk.

A megtisztított garnélafarkakat és az egészben hagyott pici rákokat is lisztbe forgatjuk, és bő, forró olívaolajban néhány perc alatt ropogósra sütjük (a lisztnek nem szabad barnára pirulnia!), és egy negyed (zöld)citrom kíséretében azonnal tálaljuk.

A lagúna apró garnélái 2. – Spagetti paradicsomos homoki garnélával

Hozzávalók: 320 g spagetti, 200 g homoki, fűrészes vagy ostoros garnéla tisztítva mérve, 1 salottahagyma, extraszűz olvaolaj, 3-4 levél bazsalikom, egy kis csokor petrezselyemzöld, 1 dl száraz fehérbor, só, bors, 4 db érett, édes Arawak paradicsom (vagy 280 g hámozott, jó minőségű konzerv paradicsom)

Egy lábasban vizet forralunk, a paradicsomokat egy percre a forrásban lévő vízbe mártjuk, héjukat lehúzzuk, a paradicsom húsát pedig 2-3 cm-es kockákra vágjuk.

A salottahagymát és a petrezselyemzöldet felaprítjuk.

A garnélákat megtisztítjuk: először a farokrész páncélját fejtjük le, majd a fejrészt távolítjuk el (képes illusztráció a műveletről itt található), végül a tiszta rákhúst egy szűrőbe tesszük és folyó víz alatt alaposan átöblítjük, félretesszük.

Egy serpenyőben olívaolajat hevítünk, hozzáadjuk a felaprított hagymát, majd nagyon alacsony lángon, időnként megkeverve 10 percig pároljuk. Hozzáadjuk a fehérbort, a paradicsomkockákat, egy kevés sót és borsot, és az egészet fedő alatt, lassú tűznél sűrűre főzzük. Ekkor hozzáadjuk a rákhúst, a petrezselyemzöldet és az apróra tépkedett bazsalikomleveleket, majd a szószt 2-3 perc alatt készre főzzük.

Közben a tésztát forrásban lévő, sós vízben kifőzzük, amikor eléri az „al dente” („harapható”, nem teljesen puhára főtt) állagot, leszűrjük, rögtön tányérokra szedjük, a garnélás szószt a spagettikupacok tetején elosztjuk, és azonnal tálaljuk.

A lagúna apró garnélái 1. – Metélőhagymás frittata homoki garnélával

Egy koraőszi történet

A mese

A varmoi halárus sózott rám egy kilónyit ezekből a rákocskákból…”Higgyen nekem kedves, sti gamberetti sono una squisitezza!”, és már szajkózta is pontról pontra a receptkeket, a frittatát, a sughettót, a fritturát, közben itt-ott lepattogzott rózsaszín lakkos körmével pillanatok alatt tisztította az állatkákat aszerint, hogy a “kedves” majd milyen ételhez fogja felhasználni – ő már ekkor biztos volt benne, hogy elviszem az árut.

Persze, minden halárus ilyen! Gondolatolvasó boszorkányok! Belelátnak a lelkedbe, elcsavarják a fejed a receptjeikkel, behálóznak, hízelegnek, a kezük úgy mozog, mint a kártyavető jósoké, te bedőlsz nekik, és a rabjuk maradsz örökre, menthetetlenül.

Úgy a tizedik után megállt – “Látja, kedves, ennyi az egész, megvan ez hamar, biztos vagyok benne, hogy a férjének is ízleni fog!”

Ennyi. Erről beszéltem.

Menetközben kisebb tömeg gyűlt össze a hátam mögött, és zavarom hirtelen büszkeséggé dagadt, hogy a halárus kifejezetten engem instruált itt a nép előtt, a városi piac kellős közepén. (Összesen hárman árulnak: a zöldséges, a halas és a sajtos. Így, ebben a  sorrendben.)

Summa summarum elvittem az összes kis garnélát, ami a hungarocell dobozban a jégágyon feküdt, a signorák meg sóvárogva, sóhajtozva lestek utánam – “Ehi, i nostri parons usgnot no manghin fertae!”

Akkor még nem tudtam, mire vállalkoztam. Valamikor fűztem gyöngyöt…igen, ezeknek az aprócska rákoknak a tisztítása a gyöngyfűzéshez hasonló tevékenység annyi különbséggel, hogy itt az ember körme fekete, a keze mocsárszagú lesz, arról már nem is szólva, hogy az eredményt a tisztelt publikum öt perc alatt bepuszilja. Nem mintha derogált volna a tény, hogy sáros és mocsárszagú lesz a kezem, halimádó lévén hasonló önbepiszkító tevékenységeket elég gyakran folytatok, de a kétórás ráktisztítás után úgy éreztem magam, mint a bélyeggyűjtő gyerek abban a bizonyos svéd gyermekversben.

Szóval most egy darabig nem eszünk apró garnélát.

A tudomány

Gamberetti della laguna néven az olasz halpiacokon több garnélafajt árulnak. Ezek a következők:

Palaemon serratus (Pennant, 1777) – fűrészes garnéla

– ol. gamberetto delle rocce

– en. common prawn

– sp. quisquilla

Mérete: max. 5-6 cm, a fejtorból előretörő páncélnyúlványán felül 7-8, alul 5-6 fogazat található. Színe sárgába hajló, átlátszó, páncélján apró piros pöttyökkel és lilás-sárgás-barnás sávokkal. A parthoz közeli, sekély, sziklás tengerfenék lakója, de kedveli a tengerifűvel benőtt aljzatot is.

Palaemon adspersus (Rathke, 1837) – ostoros garnéla

– ol. gamberetto salmastro

– en. baltic prawn

Mérete: max. 5-6 cm, a fejtorból előretörő páncélnyúlványán felül 7-8, alul 3-4 fogazattal rendelkezik. Színe: szürkés-zöldes, átlátszó, páncélján sötét pöttyökkel, lábainál és az ízek mentén barnás-narancssárgás részekkel. A parthoz közeli, sekély, homokos, iszapos vagy sziklás tengerfenéken, lagúnákban, öbölbejáratokban él. Áprilisban a legízletesebb!

Crangon crangon (Linnaeus, 1758) – homoki garnéla

– ol. gamberetto grigio v. schila

– en. brown/grey shrimp

Mérete: max. 5-6 cm, hamuszürke vagy homokszínű, szürke, sárga vagy zöld pöttyökkel. A partközeli homokos-sáros tengerfenéken, a lagúnákban, öbölbejáratokban él, nappal a homokba fúródva rejtőzik a ragadozó halak elől. A többi, lagúnában élő garnélafajtól elsősorban a fejtorból előtörő tompavégű páncélnyúlványa különbözteti meg. Azon kevés rákfajhoz tartozik, amelynek a páncélja hőkezelés után nem válik élénk rózsaszínűvé. (Na, ez már azért a laikusok számára is elég jó kiindulópont lehet. 😉

Ha minden igaz, az én példányaim ostoros garnélák voltak, bár őszintén megmodom, egy idő után elvesztem az ízek, lábak, páncélok, fogazatok, csápok vastagsága, hosszúsága, színei, számai között.

Felhasználás, receptek

Metélőhagymás frittata garnélával

Hozzávalók: 200 g homoki, ostoros vagy fűrészes garnéla, 4 tojás, egy nagy csokor metélőhagyma, egy gerezd fokhagyma, só, bors, egy tk. vaj, 2 ek. extraszűz olívaolaj

A garnélákat megtisztítjuk: először a farokrész páncélját fejtjük le, majd a fejrészt távolítjuk el, végül a tiszta rákhúst egy szűrőbe tesszük és folyó víz alatt alaposan átöblítjük, félretesszük.

A tojásokat tányérba ütjük, villával néhányszor átkeverjük.

A tojást fegy kevés sóval és frissen őrölt frketeborssal felverjük, elkeverjük benne az apróra vágott metélőhagymát és a megtisztított garnélafarkakat.

A vajat és az olívaolajat serpenyőben felhevítjük, megpirítunk benne egy kés élével kissé szétnyomott fokhagymagerezdet, majd kidobjuk. A garnélás tojást a megmaradt zsiradékra öntjük, és az egészet addig sütjük, amíg a tojás alja megszilárdul (fakanállal egyengessük el a szélét, hogy könnyebb legyen megfordítani).

Amikor a frittata alja kezd pirulni, ráborítunk egy legalább akkora tányért, amekkora a serpenyő átmérője, és egy határozott, gyors mozdulattal átfordítjuk a tojást a tányérra, a tányérról pedig visszacsúsztatjuk a serpenyőbe (Vigyázat, balesetveszélyes művelet! Kezdők próbálkozzanak egyszerre max. 2-3 tojással, kis serpenyővel, nagy tányérral!)

Amikor a frittata másik oldala is szépen megpirul, áthelyezzük egy nagy tányérra, gyorsan nyolc cikkre vágjuk, és lehetőleg azonnal tálaljuk. Ha kedveljük a friss hagymaízt, megszórhatjuk még egy kevés metélőhagymával. 

Persze, jutott még másra is a gyöngyeimből.

A recepteket hamarosan posztolom!

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!