Hideg zellerkrémleves zöld fűszeres garnélafarokkal – VKF! 49. forduló – Fehér és…

Minden szempontból rendhagyó recept következik. Egyrészt mert a Noémi által meghirdetett 49. VKF!-re szánt pályaműről van szó, másrészt mert a halakkal és tenger gyümölcseivel foglalkozó szakácskönyvem egyik kedvenc, nagyon egyszerűen elkészíthető darabját mutatom. Hűsítő, friss, tengerédes-citromos…itt kopogtat a kánikula, ez a leves kétség kívül jól fog jönni!

Hideg zellerkrémleves zöld fűszeres garnélafarokkal

Hozzávalók 4 főre:

A leveshez: 200 g zellergyökér, 150 g burgonya, 150 ml tejföl, só, frissen őrölt feketebors

A garnélához: 4 db éti ostorgarnéla farok tisztítva, 1 púpozott tk. muscovado cukor, 1/2 citrom leve, 1 kis csokor majoránna és petrezselyemlevél apróra vágva, extraszűz olívaolaj, 1 kk. őrölt pirospaprika

A zellergyökeret és a burgonyát megtisztítjuk, felkockázzuk, és egy kevés olívaolajon megpirítjuk. Sózzuk, borsozzuk, felöntjük vízzel, és addig főzzük, amíg a zöldségek megpuhulnak. Ezután az egészet merülőmixerrel pürésítjük, hozzáadjuk a tejfölt, ha szükséges sóval, borssal még ízesítjük, és egyszer felforraljuk. Megvárjuk amíg a leves kihűl, majd tálalásig hűtőbe tesszük.

A garnélákat egy keverőtálba tesszük, meglocsoljuk a citromlével, hozzáadjuk a felaprított zöld fűszereket és 50 ml olívaolajat. Ezután összekeverjük, és 10-15 percig állni hagyjuk.

A hideg levest poharakba töltjük, és mindegyik tetejére csipetnyi őrölt pirospaprikát szórunk.

Egy serpenyőben a cukorból világos karamellt készítünk, hozzáadjuk a marinált garnélafarkakat, és mindkét oldalukat egy-egy percig pirítjuk. A garnélákat ezután kivesszük, nyársra húzzuk, a leves tetejére helyezzük, és azonnal tálaljuk.

p.s. Hogy a paprika édes íze jobban érvényesüljön, a garnélák alatt maradt zsiradékon alacsony lángon, nem több mint fél perc alatt pirítsuk meg a pirospaprikát, és csöpögtessük ezt  a leves tetejére.

p.s.2. a fotót Török-Bognár Renáta készítette

p.s. 3: Ha előételként szeretnénk tálalni, a leves hozzávalóinak mennyiségét minimum felezzük meg!

A világ hallevesei VI. – Finnország – Finn lazacleves

Szerencsés voltam, mert a Tintaleves blog szerzőjét, Esztert épp jókor, a tavaszi segítsütis nagy visszatérése alkalmával sikerült elcsípni. Ki más írhatna a finn hallevesről, mint a finn kultúra szakavatott ismerője? Nagyon örültem, amikor elfogadta a meghívást, és úgy döntött, velünk együtt gazdagítja a Tarka Bárka halleves gyűjteményét.

Eszterék egyébként az Essencia Főzőiskolában épp ezekben a hetekben halas kurzusokat is szerveznek: lesznek kis halas kurzusok alapokkal, kékkagylóval, lazaccal, sk. halrudacskával, halas lepénnyel; és lesznek olasz halas kurzusok is tintahal töltéssel, szardínia pácolással, rombuszhal titkokkal, egyben sült finomságokkal. Biztos vagyok benne, hogy mindenki megtalálja az ízlésének megfelelő, a kíváncsiságát leginkább kielégítő tanfolyamot. Nézzetek szét a linkelt oldalon!

Most azonban térjünk vissza Eszter posztjához, és lássuk, mit keres a tej a hallevesben. 😉

“Már csak homályosan emlékszem, mekkora döbbenet volt, hogy hallevesbe tejet tesznek. Elég régen történt és azóta volt még néhány más döbbenet is és azok közül csak a legkisebb, hogy a krumplin meg rajta hagyják a héját. A nyolcvanas évek óta (szerencsére) rengeteg idő telt el, igazán volt idő megszokni, többek között, a finn hallevest. Mert ez a lazacleves készülhet más halból is, valahogy mégis lazaccal lett a legelterjedtebb. Talán azért, mert az mutat a legcsinosabban a fehér lében? A finnek lazaclevese versenghetne a legegyszerűbb halleves címért meg a viszonylag legköltséghatékonyabbért is. Elkészítése nagyon egyszerű és gyors, kis számú alapanyagból kevés kell hozzá, szóval a hétköznapi halfogyasztás növelésének ideális fogása lehet.

Finn lazacleves

4-5 személy részére

40-50 dkg lazacfilé, 2-2 cm-es kockára vágva
40-50 dkg krumpli (nem szétfővő, pl. kifli), kockára vágva
2-3 szál újhagyma vagy 1 póréhagyma
3 evőkanál olaj
1 liter tej (zsíros, esetleg fele lehet tejszín)
kis csokor kapor, apróra vágva

Az újhagymát vékony karikákra vágjuk és forró olajon üvegesre dinszteljük. Sózzuk, majd rádobjuk a krumplit és félig felengedjük vízzel. A tejet is ráöntjük és addig főzzük, amíg a krumpli félig meg nem puhult. Figyelünk, mert a tej hallevesből is hajlamos kifutni! A halat akkor adjuk a leveshez, amikor már csak 5-7 perc főzési idő van hátra a krumpli puhulásáig. Amikor a krumpli megpuhult és a hal is átfőtt, a levest levesszük a tűzről és beleszórjuk a kaprot. Tálaláshoz feltétlenül vajjal megkent rozskenyér szükséges hozzá.
Második fogásként pedig adhatunk pannukakkut (tepsis palacsinta) vagymuurinpohjalettut (serpenyős palacsinta), utóbbit készítették a Finn Nagykövetségen megrendezett étteremnapon múlt szombaton, ahová lazacleves-továbbképzésre mentem. Tommi levesének elmélyült ízéhez erős gyanúm szerint halalaplét használt, amit persze mi is bármikor megtehetünk, egyébként teljesen hagyományos és nagyon finom lazaclevest főzött óriási kondérban. Régen volt olyan program, amelyre mindhárom gyermekem önként elkísért volna, hát ez az volt, bár nem a halleves, hanem a palacsinta vonzotta őket. A tartalmas leveseket klasszikusan második fogásként követő rusztikus palacsintát málnalekvár és tejszínhab kísérte, ezt ajánlom hozzá házi elkészítésre is.
Variációk elképzelhetők más hallal, víz helyett alaplével, tej helyett teljesen vagy részben tejszínnel, kapor helyett petrezselyemmel, ám tudnunk kell, hogy akkor eltérünk a finn lazacleveskánontól! És ha megkérdezitek, mikor jön a svéd lazacleves, pl. a Tarka Bárka hallevesrovatába, azt kell mondanom, hogy az szinte azonos ezzel, aminek történelmi-társadalmi okait más alkalommal fejtjük ki. Tehát két nemzet lazaclevesét készíthetjük el egyszerre, szép dolog is a skandináv együttműködés! És micsoda fejlődést mutatnak fel gasztronómiai PR-ban! Híres séfversenyek előkelő helyezései, a világ legjobb étterme, finn pékség Londonban – mindez különösen akkor érthető, ha visszaemlékszünk, hogy az olaszok a cucina povera egyszerűségével kerültek fel világkonyhák közé.”

Köszönjük Eszter!

Jövő héten a napfényes Olaszországba, méghozzá Ligúriába utazunk!

Sárgarépa-fehér spárga püré narancsos füstölt vajhallal és bazsalikom pesztóval

Na azért annyira nem flancos étel ez, mint amennyire a címből tűnik. A spárga most egyébként is divatos alapanyag, beszerezni sem nehéz (figuriamoci! az ország észak-keleti végében is van spárgatermelő!), marináláshoz a “tavaszi” narancs is megfelel, füstölt vajhal minden nagyobb bevásárlóközpont halas pultjában megtalálható, a bazsalikom egész évben ott virít az ablakban, (új)répa meg szinte mindig akad a kertben. Az áráról is áradoznék, mert a 700 forintos (igaz, épp akciós) füstölt vajhalból 2 főre az előző bejegyzésben publikált előételre és 4 főre az alábbi spárgapüré tetejére is jutott. Igen, persze, takarékoskodtam, és szépen kiporcióztam a vékonyra szelt halat. Csak halkan jegyzem meg, hogy nagyobb gyerekek az enyhén füstölt vajhalat szíves-örömest bepuszilják, a(z új)sárgarépa és a spárga édes párosa pedig a legkisebbeket is azonnal meggyőzi, úgyhogy készüljünk fel arra, hogy valószínűleg hamar ismételni kell!

recept:

Sárgarépa-fehér spárga püré narancsos füstölt vajhallal és bazsalikom pestóval

Hozzávalók 4 főre:

A leveshez: 300 g (új)sárgarépa, 150 g fehér spárga,  1 cikk fokhagyma, 1 babérlevél, 2 tk. vaj, 100 ml száraz fehérbor, 150 ml tejföl, 1 l hal alaplé (másnap ricottás-paradicsomos tésztát készítettem sült vörösmárna filékkel, az alaplé a márnák gerincéből és a nyesedékből készült, azt hiszem, ehhez a krémleveshez akár kárászból, törpeharcsából készült alaplé is jól passzol), só, frissen őrölt feketebors (ha a levest apróknak adjuk, a borsot hagyjuk el)

A feltéthez: 100 g füstölt vajhal szeletelve, 1/2 narancs leve, 1 ek. citromlé, nagy csokor bazsalikomlevél, 1/2 cikk fokhagyma

A vajhalat egy tálkába tesszük, meglocsoljuk a narancs és a citromlé keverékével valamint egy evőkanálnyi extraszűz olívaolajjal. Összeforgatjuk, hogy a lé a halszeleteket mindenhol érje, félretesszük.

A leveshez a spárgát és a sárgarépát megpucoljuk, nagyobb darabokra vágjuk.

Egy lábasban vajat hevítünk, hozzáadjuk a babérlevelet, a megtisztított, félbevágott fokhagymagerezdet, a spárga és a sárgarépa darabokat, és folyamatosan keverve/rázogatva a zöldségeket megpirítjuk. Ezután felöntjük a borral, lesütjük, majd hozzáadjuk a hal alaplevet is. Közepes lángon az egészet addig főzzük, amíg a zöldségek  ressre puhulnak. Ekkor a babérlevelet kidobjuk, a zöldségeket merülőmixerrel pépesítjük. A pépben elkeverjük a tejfölt, sózzuk, borsozzuk, egyszer felforraljuk, és levesszük a tűzről.

A bazsalikomleveleket a fokhagymával és kevés extraszűz olívaolajjal mozsárban pépesre zúzzuk.

A levest tányérokba szedjük, mindegyik tetejére egy-egy narancsos vajhal szeletet helyezünk, meglocsoljuk a bazsalikom pestóval, és azonnal tálaljuk.

p.s. A fantasztikus összeállítás (buborékos tányér, zöld puha alap, kék “halacskás kavicsok”) Anna keze munkáját dicséri. Van még mit javítani A Gyerek ízlésén, de azt hiszem, jó úton haladunk 😉

Halakkal/tenger gyümölcseivel kapcsolatos játéknak mára a Crafty-Crafted blog szupercuki homárját hoztam. Igaz milyen egyszerű elkészíteni? (A linken fotókkal illusztrált részletes leírást is találtok.)

 És ha már homár, egy kedvenc a Pingu sorozatból – Pingu és a sirály x-)

Fokhagymás-petrezselymes cukkinitekercs marinált füstölt vajhallal

A hétvégi gyerekposzt melléktermékeként született ez a nagyon egyszerűen elkészíthető előétel. A cukkini grillezésén kívül semmi macera nincs vele. Ha a mostani igen érdekes évszakban két zivatar között sikerül a grillrácsot beizzítani, remélem, sokaknak eszébe jut majd a recept, de nevezzük inkább csak ötletnek.

A cukkini helyett/mellett használhatunk padlizsánt, vagy készíthetjük sült paprikával, vál(t)ogathatjuk a halakat is. A cukkinihez így, petrezselyemmel mehet a melegen, mentával a hidegen füstölt pisztráng, kaporral a lazac, a padlizsánhoz kis mustárral esetleg paradicsommal makrélát tennék, a sült paprikába tonhalat. A lehetőségek száma végtelen, a füstölt halak minden nagyobb áruházban elérhetőek, a cukkini már érik, talán az időjárás sem lesz ennyire szeszélyes egész nyáron, szóval hajrá!

Fokhagymás-petrezselymes cukkinitekercs füstölt vajhallal

Hozzávalók 4 főre: 2 kicsi cukkini, 12 szelet füstölt vajhal, 1 cikk fokhagyma, 2 citrom, petrezselyemzöld, 4 db hosszúkás pici zsömle, só, frissen őrölt feketebors

A vajhal szeleteket egy tálkába tesszük, meglocsoljuk fél citrom levével, megszórjuk egy kevés frissen őrölt borssal, összeforgatjuk, és fél óráig állni hagyjuk.

A maradék citromot 12 kb. egyforma darabra vágjuk, és nyársakra húzzuk.

Nagy csokor petrezselyemzöldet felaprítunk (vagy mozsárban pépesre zúzunk), a fokhagymát áttörjük, az egészet egy kisebb befőttes üvegbe tesszük, és leöntjük annyi extra szűz olívaolajjal amennyi éppen ellepi. (Ha a végén marad belőle, lefedve néhány napig a hűtőben tárolható, ezerféleképp felhasználható. Citromlével pl. halak marinálására kiválóan alkalmas, de rakhatjuk főtt újkrumplira, sőt, a mindennapi salátánknak sem árt egy kiskanállal belőle.)

A cukkiniket megmossuk, hosszában 12 vékony szeletre vágjuk, besózzuk, és forró grillrácsra téve a szeletek mindkét oldalát megsütjük (benn egy bordázott fenekű serpenyő is megteszi ;-).

A cukkinicsíkokat folyamatosan egy tálba szedegetjük, és megkenjük a fokhagymás-petrezselymes olívaolajjal. A csíkokat ezután egyesével kiterítjük, mindegyikre egy-egy szelet marinált, füstölt vajhalat helyezünk, majd feltekerjük, és a citromos nyársakkal megtűzzük.

A zsömléket hosszában három részre vágjuk, grillrácson mindkét oldalukat megpirítjuk.

A zsömleszeleteket hármasával azonnal tányérokra tesszük, mindegyikre szúrunk egy cukkinitekercset, és azonnal tálaljuk.

Nepomuki Szent János ünnepe – Balsa – 2012. május. 16.

Éppen három hete történt. A Tarka Bárka színeiben volt szerencsém részt venni a Balsai Önkormányzat, a Szabolcsi Halászati Kft. által szervezett Nepomuki Szent János ünnepen. Bővebben hamarosan a nyomtatott sajtóban szólunk, most beszéljenek a Kölcsey TV Villantó című műsorának fenti felvételei, Bálint Sándor Jeles napok című művének Nepomuki szent Jánosra vonatkozó fejezetéből egy részlet, és a helyszínen készült fotók.

A Tisza üdvözletét küldi!

Bálint Sándor: Jeles napok – részlet – Május 16. 

“Nepomuki Szent János, népünk ajkán többfelé Jánoska, Csehország patrónusa, a Jézus-Társaság egyik mennyei pártfogója, egyúttal a középeurópai, magyarországi barokk jámborság, népi vallásosság kiváltságos alakja (1340–1383). Legendáját Illyés András előadásai nyomán mondjuk el.

János falusi parasztszülék kései gyermekének született. Amikor az ideje eljött, láttattanak némely szépen ragyogó lángok leszállani az égből, és a házat, melyben született, környülállván, megvilágosítani, az egész városbélieknek gyönyörködtető álmélkodására.

Pap lett belőle. Fényes tehetsége, jámbor élete hamar kitűnvén, a prágai székesegyház kanonoka, hitszónoka, a királynak alamizsnaosztogatója, az erényes királynénak pedig gyóntatóatyja lett. A kegyetlen természetű király Jánostól meg akarta tudni, hogy felesége miről gyónik neki, de hiába faggatta. Egy alkalommal az udvari szakács nem a király szájaíze szerint sült kappant szolgált föl, mire Vencel a boldogtalan embert nyársra kötöztette és elevenen kezdte süttetni. Az udvari emberek megrettentek, de szólani senki sem mert. János azonban keményen megdorgálta, mire a király börtönbe vetette, és ott számos napig éhen-szomjan tartotta.

Vencel azt hitte, hogy Jánost most már szóra tudja bírni. Követet küldött hozzá, aki elmondta neki, hogy a király bánja, amit hirtelenségből elkövetett és ebédre kéreti. Jánost a király nagy tisztelettel fogadta, de utána négyszemközt megint a királynéról, gyónásairól kérdezgette, ő azonban a gyónás szentségi pecsétjére hivatkozva, most sem árult el semmit. Erre Vencel kegyetlenül megkínoztatta, de cselekedetétől maga is megrettenve, elbocsátotta.

János ezután elzarándokolt a boleszlávi búcsújáróhelyre, ahol eljövendő, előrelátott újabb szenvedéseihez Mária segítségét kérte. Visszatérvén Prágába, a király megfenyegette: hallod-e pap, meg kell halnod, ha mindjárt elő nem számlálsz mindent, valamit néked gyónt Johanna. Haszontalan minden mentséged, el kell veszned. Az Istenre esküszöm, vizet iszol. Ezzel előre jelezte, hogy milyen halállal akarja elemészteni.

Elközelgetvén az éjszaka, kivezetteték Szent János a Moldava vizén való hídra, és megkötöztetett kezekkel és lábakkal, a király parancsolatja szerént, kegyetlenül a Moldava vizébe vetették. Krisztus Urunk mennybemenetele előtt való éjszakán, 1383. esztendőben. Így nyeré el a mártíromságnak koronáját.

A szent mártír halálát, melyet annyira kívánt titkolni Venceslaus, az Isten mindjárt csudák által kijelentette, és dicsőségessé tette: legottan a szent mártír testét a mennyei világosság körnülfogá, s az egész Moldava vízén ékesen tündöklő égő gyertyáknak számtalan sokasága láttaték úszkálni. Ahol pedig a szent mártír teste lassan-lassan a víz színén folydogál vala, ott magasabban kitetsző fáklyáknak és szövétnekeknek sokasága tündöklött, melyek szép renddel késérvén a szent testet, annak mintegy temető pompát és tiszteletet tettenek.

Egy barokk szentkép ezért magasztalja a 109. zsoltár szavaival: De torrente in via bibet, propterea exaltabit caput. Magyarul: a patakból iszik az úton, azért emeli magasra fejét.*

Földi maradványait a prágai Szent Vitus-székesegyházban helyezték nyugovóra.”

Mind a szervezőknek, mind a résztvevőknek köszönöm a fogadtatást, és hogy a Tarka Bárkát képviselve részese  lehettem ennek a nagyszerű kezdeményezésnek.

A világ hallevesei V. – Írország – Chowder

Erika, a Dublin felett az ég és a The Cooking Liszt szerzője, aki férjével és kislányával, Abigéllel Írországban él, hozta nekünk nem is gondolnátok, mekkora szeretettel. Erikával csak néhány levelet váltottunk, de lelkesedése, készségessége előtt nyilvánosan is megemelem a kalapomat – és nem elsősorban a halleves kapcsán…. Ugorjunk.

A magyar szájíznek kedves, egyszerűen elkészíthető levesről (vagy inkább egytálételről?) van szó, a hozzávalók itthon is viszonylag könnyen beszerezhetők, szóval, hajrá! Dobjatok össze hétvégén egy chowdert, és ha szeretnétek tudni, hogy milyen az ég Dublin felett olvassátok Erika blogját!

“Szigetország ide vagy oda, legutóbbi felmérések szerint nem esznek elég halat az írek sem. Én sosem tudok betelni a tengerben található finomságokkal, ezért igyekszem hetente legalább egyszer halat varázsolni asztalunkra. Nem is olyan régen fedeztem fel a chowder-t. A chowder nem más mint egy zöldséges alapon elkészített halas leves, melyet gyakran tejszínnel vagy tejjel hígitanak és nem ritkán liszttel sűrítenek be. A chowder szülőhazája mégsem Írország, hanem Észak-Amerika, ahol a legnépszerűbb a New-England-i kagylós változat (New-England clam chowder). A szó eredetét azonban homály fedi, elképzelhető, hogy a francia chaudière kifejezésből származik amely arra az edényfajtára utal, amiben ezt a típusú levest főzték.
Kisebb vidéki puboktól nagyobb, elegánsabb éttermekig a chowder nagyon sok helyen szerepel az étlapon. Variációk számát tekintve rengeteg változattal találkozhatunk, és akkor a legfinomabb ha az aznap fogott, friss halat, tenger gyümöcseit főzik bele (catch of the day).
A számomra preferált receptet aszerint módosítom éppen milyen halhoz vagy zöldségekhez van kedvem. Tény, hogy gyakran lazac-füstölt tőkehal-foltos tőkehal és királyrák keverékéből főzöm. Nagyon könnyen és gyorsan elkészíthető, tartalmas étel.
Ír halleves
Hozzávalók 4 személyre:
2 szál póréhagyma
1 kisebb fej vöröshagyma
3 sárgarépa
1 fej karfiol. rózsáira szedve
1 kisebb fej brokkoli, rózsáira szedve
2 közepes burgonya
1 kukorica konzerv
kb. 30 dkg vegyes tengeri halfilé
2 dl tej
1 l halleves alaplé
csipet tengeri só
olívaolaj
Két nagy szál póréhagymát felkarikáztam és 1 fej apróra vágott vöröshagyma társaságában kevés olívaolajon üvegesre pároltam. Hozzáadtam a megmosott és felaprított zöldségeket, a rózsáira szedett karfiolt és brokkolit. Felöntöttem kb. 2 dl tejjel és 1 l halleves alaplével (fish stock). Kevés sóval és borssal ízesítettem, majd fedő alatt összefőztem a zöldségeket. Amikor már majdnem megpuhultak, hozzáadtam a megtisztított és feldarabolt lazacot, füstölt tőkehalat, foltos tőkehalat is. A halnak maximum 5 perc főzési idő kell. A legvégén került bele a kukorica konzerv.
Finom szóda kenyérrel és vajjal kínáltam.
Köszönjük szépen, Erika!

Langyos tésztasaláta fehér spárgával, datolyaparadicsommal, rukolával és sült makrélával

Nem titok már, belekezdtem egy roppant “izgalmas” diétába. A részletekről inkább csak halkan ejtek el majd egy-egy információt, a lényeg, hogy a következő hetekben a halak és a tenger gyümölcsei különösen fontos szerepet kapnak az étrendünkben. Több olyan fogást is ki kell találnom, amit tésztával/rizzsel/kenyérrel a család többi tagja boldogan elfogyaszt, így számukra nem kell külön főzni.

Az alábbi egytálétel is így sikerült, nagy adag zöld salátával komplett ebéd lett belőle – nyilván, tészta csak a szardellácskáknak járt. Szardellácskának “acciughina” nevezik Olaszországban a sovány embereket 😉

Langyos tésztasaláta vajas fehér spárgával, datolyaparadicsommal, rukolával és sült makrélával

Hozzávalók 4 főre: 210 g tészta (jelen esetben sima tollhegy), 16 szál fehér spárga, 100 ml száraz fehérbor (most friulano), csipetnyi cukor, 8 db datolyaparadicsom, egy marék rukola, 4 kisebb makréla, 2 gerezd fokhagyma, vaj, só, frissen őrölt feketebors, 3-4 bazsalikomlevél, frissen facsart citromlé

A spárgákat zöldséghámozó segítségével megtisztítjuk, és 4-5 cm-es darabokra vágjuk, a spárgasípok fejét külön rakjuk.

A fokhagymát kés lapjával kissé megnyomjuk.

A paradicsomokat kb. fél cm vastag karikákra vágjuk, lecsöpögtetjük
A halakat kibelezzük, fejüket levágjuk, kívül/belül sózzuk, borsozzuk.

Egy nagy serpenyőben vajat hevítünk, és rózsaszínre pirítjuk benne a fokhagymagerezdeket. A halakat a fokhagymás vajba helyezzük, és nagy lángon először az egyik, majd a másik oldalukat is ropogósra sütjük. (Közben ott ahol a fejet levágtuk, figyeljük hogyan sülnek át a halak, nem szabad túlsütni – bár a makréla elég zsíros ahhoz, hogy ne adja meg olyan könnyen magát.) A kész halakat ezután félretesszük, melegen tartjuk.

A feldarabolt spárga szárakat a megmaradt zsiradékba tesszük, a serpenyőt rázogatva, lesütjük. Ezután hozzáadjuk a cukrot, sózzuk, borsozzuk, majd felöntjük a fehérborral, és roppanósra pároljuk. Kb. félidőben belerakjuk a külön rakott fejeket is, így a spárga minden része egyformán puhul meg.

Ezután a vajas spárgához adjuk az apróra tépkedett bazsalikomleveleket és a felkarikázott paradicsomokat is, és további fél perc alatt az egészet készre főzzük.

Közben a tésztát lobogó sós vízben kifőzzük, amikor eléri az “al dente” (“harapható”, nem teljesen puhára főtt) állagot, leszűrjük. Néhányszor megkeverjük, hogy ne legyen tűzforró, és összekeverjük a paradicsomos spárgával.

A kész tésztát tányérokra szedjük, mindegyik tetejére néhány szál rukolát és egy sült makrélát helyezünk, meglocsoljuk néhány csepp citromlével, és azonnal tálaljuk.

A világ hallevesei IV. – Svédország – Sáfrányos lazacpörkölt új-zélandi zöld kagylóval

Előre is elnézést kérek, tudom, hogy elfogult, sokszor túlságosan őszinte, szemét alak vagyok, de nem tudom nem leírni, hogy a mai bejegyzés különös jelentőséggel bír, ugyanis egy számomra nagyon kedves blogger 2008-ban született írását tartogatom a fedélzeten. Fogadjátok szeretettel, és böngésszétek szorgalmasan mind a Skandi Kamera, mind a Hobbiszakács – skandináv konyha magyarul blogokat – garantáltan nem lesz könnyű továbbállni.

“Tizenöt évvel ezelőtt, Karácsony napján gyönyörű napsütésre ébredtünk Stockholmban. Utólag nem lehet eldönteni, hogy kinek volt az ötlete a kirándulás. Tény, hogy gyalog indultunk el a tőlünk tíz kilométerre levő városközpontba. Az idő kellemes volt, a száraz gyalogút hol az országút mellett, hol pedig az erdőn keresztül vezetett.

Éppen a harmadik tó partján ballagtunk, amikor az ég beborult, és eleredt a havas eső. A szél jéghideg flegmákat csapott az arcunkba. Egyre nedvesebben csúszkáltunk a latyakban. A Zasszony nem sokáig rejtette véka alá a véleményét. Mintha nem lett volna jó dolgunk a fűtött lakásban. Csak az én fejemben fordulhatott meg egy ilyen épületes marhaság.

Valóban nem tűnt jó ötletnek. Mivel a fele távot már megtettük, nem volt értelme visszafordulni. Konokul hallgatva törtettünk előre a helyenként bokáig érő kásában. Az ünnepi kivilágításban fagyoskodó városközpontban egy lélek nem járt, az üzletek és az éttermek zárva voltak.

Az egyik utcasarkon álló angol stílusú kocsma, azaz pub ablakában gyertyafényre lettem figyelmes. Maradék erőnkkel átgázoltunk az úttestet borító latyakon. Lenyomtam a kilincset, az ajtó kinyílt, és a meleg, mely mintha csak ránk várt volna, hullámokban ölelt körül. Bent tangóvilágítás, két vendég és egy kialvatlan pincérlány, mintha csak ránk vártak volna. Átázott ruháinkat a duruzsoló kályha melletti fogasra akasztottuk, és a bár mellé telepedtünk. Rövid tanakodás után az egyedüli ünnepi éteknek kinéző fogást, sáfrányos lazacpörköltöt rendeltünk. A csipkerózsika-álomból felébresztett pincérlány fokhagymás baguettet, és külön tálacskában hideg fokhagymás mártást is hozott, hogy minden falat előtt mártsuk meg a kanalat benne.

Mostanában nem gyalogolunk, hanem szépen bemetrózunk a városba. Vagy én készítem el egy változatát, melynek állaga az éppen uralkodó lelkiállapottól, a vendégek számától és a hozzáadott víz mennyiségétől függően a leves és a pörkölt között ingadozik.

Ennyi körítés után jöjjön a várva várt recept, melyet a zöldkagyló tesz érdekessé. A hozzávalók mennyisége tetszés szerint változtatható, vagy – mint például a zöldkagyló – akár mellőzhető is.

A szereplők a megjelenés sorrendjében:

Zöldkagyló és lazacfilé. Vaj, hagyma, fokhagyma, sáfrány, magyar pirospaprika (por), piros-sárga és zöldpaprika, póréhagyma, paradicsom (zúzott), bazsalikom-kakukkfű-koriander-petrezselyem, őrölt feketebors, píri-píri (csípős)paprika valamint borókabogyók. Babérlevél, hal-alaplé (vagy halleveskocka), víz és só. Új-zélandi zöldkagyló, lazacfilé. Tojás, olaj, mustár (majonézhez), crème fraiche (ha ez nincs, akkor megteszi a joghurt és tejszín 1:1 keveréke). Friss fehér kenyér (baguette).

A zöldkagylót kiveszem a fagyasztóból, és langyos vízben kifagyasztom.

A bőrétől megszabadított lazacfiléből a maradék szálkákat fogóval kihuzigálom. A filét 2-3 cm oldalhosszúságú kockákra vágom, és a belépőt jelző végszóig beteszem a hűtőbe.

Egy ötliteres edénybe vajat teszek, és közepes tűzön megdinsztelek benne egy fej nem túl apróra vágott hagymát. Amikor a hagyma szeme üvegessé válik, akkor beleszórok két-három cikknyi reszelt fokhagymát, egy fél kiskanálnyi (drága) sáfrányt és négy-öt kiskanállal a pirospaprika-porból.

Fél percet kevergetem, majd hozzáadom az időközben előkészített és fél kilóra becsült, csíkokra vágott vörös, sárga és zöldpaprikát, a negyed kiló apróra vágott póréhagymát, és kb. egy liter zúzott paradicsomot (konzervből). 1-3 kiskanál közötti, tetszés szerinti mennyiségű, apróra vágott friss – vagy szárított – bazsalikommal, kakukkfűvel, korianderrel (zöldet a kínai boltban vásárolok) és petrezselyemmel fűszerezem. Ezt követi fél kiskanál fekete bors, 4-5 szárított píri-píri paprika, 5-6 babérlevél, egy tucat borókabogyó és végezetül negyed liter hal-alaplé. Hal-alaplé híján megreszelek két-három halleveskockát, amit negyed liter vízben elkeverve adok hozzá.

A kifagyott kagylók héját körömkefével, vagy (új) mosogatószivacs durva felével megsúrolom, és az egész társaságot a vígan rotyogó, vörös lébe zúdítom. Megkóstolom, és ha szükségesnek érzem, akkor kevés sóval igazítok az ízen.

Tíz perc fövés után a lazacon a sor. A lazackockákat egyenként rakom az edénybe, hogy a fövés lehetőleg ne szűnjön meg. Az utolsó hozzáadásától számolt nyolc perc múlva kész van a pörkölt. Ezalatt az idő alatt a lazac nem fő szét, mondhatni kemény marad. Ha nem azonnal tálaljuk, akkor tanácsos a lazackockákat kiszűrni, és tálalásig külön tálban tartani. Ekkor a lazac megőrzi a formáját és az állagát.

A hideg mártáshoz friss majonézbe fokhagymát préselek, megsózom és 1:1 arányban crème fraichet (joghurttal előkezelt tejszínt) keverek hozzá. Külön tányérkában szolgálom fel, tegyen mindenki a levesébe/pörköltjébe amennyi csak tetszik neki.

Friss fehér kenyérrel, vagy baguettel a legjobb.”

Köszönjük, Hobbiszakács! 😉

p.s. Felhívom a tisztelt olvasók figyelmét, hogy a második képen lévő kéz tulajdonosa Karinthy Márton.

p.s.2. Jövő héten Írországba utazunk!

Szardellával ízesített spenót- és zeller krémleves

Egy hónap vajas kenyér – Túró Rudi kúra után nagyon féltem attól, hogy A Gyerek nem fog egyik napról a másikra visszatérni a régi kerékvágásba, és nem fogja tárt karokkal fogadni az idényzöldségekkel teletűzdelt ebédeinket/vacsoráinkat. (Nem mintha Magyarországon nem ettünk volna jókat, sőt, csak édesvízi halból egy hónap alatt az éves átlag dupláját ettük meg – ld. süllő receptek, ponty receptek, + öt halászlé -, emellett végigettük a hagyományos magyar konyha hétköznapi és hétvégi remekeit, de azért valljuk be, a zöldségfogyasztás elsősorban a krumplira és a levesekben főtt zöldségekre redukálódott. (Salátát, újhagymát, retket, amit már lehetett volna anyukámék kertjéből frissen enni, köszönte A Gyerek, de nem kért.)

Utóbb kiderült, hogy a fent említett félelmem alaptalan volt. Annám fél napig kereste a TR-t, a kakaót, aztán tudomásul vette, hogy itt sem egyik, sem másik nincs, és újra elővetette velem az aszalt szilvát, a mazsolát mint nassolni valót, a második nap reggelén elfogyott a teli bögre tej, és az ebédek/vacsorák azóta is szó nélkül becsúsznak.

Az első két napon szándékosan mellőztem az itt megszokott tésztaételeket, amolyan átvezetőnek ebédre a következőket készítettem: első nap spenót krémleves + grillezett csirkemell, párolt gomba, vegyes saláta, második nap ugyanazon szisztémával zellerkrémleves + sütőben sült rozmaringos fasírt, párolt karalábé, zöld saláta. A sorból a leveseken van a hangsúly, amik egyébként első látásra teljesen hagyományosnak tűnnek, de a tetejükre kétféle olajos/ecetes (eredetileg sózott) szardellát csorgattam, mintegy fűszerként, amitől mindkettő egészen új színezetet kapott. Friss, ropogós héjú sok magvas kenyérből apró bárkákat csipkedünk bele, és A Gyerek az egészet boldogan kikanalazta a tányérjából. (Ilyenkor majd’ szétdurranok a  büszkeségtől, és bizonygatom, hogy milyen jól tettem, hogy annak idején szigorúan ragaszkodtam az étkezési szokásainkkal kapcsolatos elveimhez. Khm, aztán már azt is látom, hogy jövő héten A Gyereknek nem lesz kedve enni, majd jól kétségbe esek, hogy vajon hol rontottam el. 🙂 C’est la vie. Az anyukák (és főleg a gyerekek) már csak ilyenek.

Az önteteket lehet variálni, az alma balzsamos a zellerkrémelvesen is isteni volt. Aki szereti az erős ízeket, készítheti az öntetet anélkül, hogy a szardellákat hőkezelné. (Én most csak Annám miatt főztem pépesre, mert bár a gorgonzola piccantét maga követeli a sajtboltban, azért a sós szardella fogyasztásához még le kell húzni néhány évet az ízek oskolájában. 😉 Ha tehát a hőkezelés nélküli változatra szavazunk, késes robotgépben vágjuk szinte pépesre a sózott halakat, és ezután keverjük el az ecettel/olajjal. Pirítóson is megállja a helyét!.

Recept:

Mustáros zeller krémleves tökmagolajos szardella cseppekkel

Hozzávalók 4 főre: 300 g zellergyökér, 2 közepes újburgonya, egy ágacska rozmaring, 150 ml tejszín, 1 kk. magos mustár, só, 2 db sós szardella, 1 ek. fehérborecet, 1 ek. tökmagolaj

Az öntethez a szardellákat alaposan leöblítjük, majd egy kis serpenyőben kevés vízzel 1-2 perc alatt pépesre főzzük. Amikor kihűlt, összekeverjük a tökmagolajjal és a fehérborecettel.

(Eredetileg 2-3 pöttyöt “terveztem” a levesre, aztán Annának annyira tetszett a pöttyözés, “Még, mamma, még rakjunk!”, hogy végül telepöttyöztük az egészet. x-)

A burgonyát és a zellergyökeret megtisztítjuk felkockázzuk, és annyi sós vízben, amennyi épp ellepi, puhára főzzük. Botmixerrel pürésítjük, hozzáadjuk a tejszínt, a mustárt és a rozmaringágat, egyszer felforraljuk, tányérokba szedjük, meglocsoljuk az alma balzsamos-tökmagolajos szardellaöntettel, és azonnal tálaljuk.

Felnőtteknek a tetejére jó adag frissen őrölt feketebors ajánlott.

Spenót krémleves alma balzsamos szardella cseppekkel

Hozzávalók 4 főre: 300 g spenót, 2 közepes újburgonya, 1 gerezd fokhagyma, 150 ml tejszín, só, 2 db sós szardella, 2+1 ek. extra szűz olívaolaj, 2 ek. alma balzsamecet (Pödör) – a rosaliás nyeremény része, már most látom, nem fog sokáig tartani, nagyon finom!

Az öntethez a szardellákat alaposan leöblítjük, majd egy kis serpenyőben kevés vízzel 1-2 perc alatt pépesre főzzük. Amikor kihűlt, összekeverjük 1 ek. olívaolajjal és az alma balzsamecettel.

A fokhagymát megtisztítjuk, kés lapjával kissé megnyomjuk, és nagyon alacsony lángon, 2 ek. olívaolajon rózsaszínűre pirítjuk.

A burgonyát megtisztítjuk felkockázzuk, és annyi sós vízben, amennyi épp ellepi, puhára főzzük. Hozzáadjuk a spenótleveleket és az olajat amiben a fokhagyma sült (aki szereti, pl. én, a sült fokhagymát is) és újraforrástól számítva 2-3 perc főzés után az egészet botmixerrel pürésítjük. Hozzáadjuk a tejszínt, még egyszer felforraljuk, tányérokba szedjük, meglocsoljuk a alma balzsamos szardellaöntettel, és azonnal tálaljuk.

Szokásos hétvégi halas-vizes ezúttal szabadtéri ötletünk: Hajtogassatok papírhajókat (anya/apa segít)! Egy kádba engedjetek vizet, tegyétek a hajókat vízre, és próbáljátok őket meg átfújni a kád egyik végéből a másikba. Akinek a hajója hamarabb átér, az nyer. (Apa mérheti az időt stopperrrel. 😉

Szimpatikus online megrendelhető papírhajó sablonok Jurianne Matter holland tervezőtől hajtogatási útmutatóval:

A fish art rajongóinak Jurianne blogja is melegen ajánlott!

És bónuszként itt egy őrült papírhajó hajtogató blog is. :-O

Az elmaradhatatlan halas kultúrcsepp pedig:

Zelk Zoltán: Halország

Falu végén, hegy alatt

csörgedezik egy patak,

ficánkoló víg halak

játszanak a víz alatt.

 Talán még házuk is van

víz alatt, a homokban,

fényes kavicsból rakták:

ott töltik az éjszakát.

 Reggel vígan ébrednek,

eleségért sietnek,

szitakötő, vízipók,

halreggelire valók.

Később ebéd is kerül

s ha fönn az ég kiderül:

a víz színére úsznak,

úgy köszönnek a Napnak.

Recept és Rejtvény – Tarka Bárka

Néhány hete megjelent a Recept és Rejtvény magazin, amelyben 14 gasztroblogger 28 receptje és 20 keresztrejtvény mellett mi is helyet kaptunk.

A Tavola In Piazza részéről egy izgalmas “nyúlbefőtt” készült (becses nevén főtt házinyúl fokhagymás-zsályás olívaolajban avagy tonno di coniglio)  míg a Tarka Bárka egy nagyszerű tésztaétellel vett részt: tollhegy tészta diós zöldborsó pürével és tintahallal címen.

Olvassátok, főzzétek, és persze nyerjetek sokat! 😉

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!