Kedves Olvasók!
Mivel úgy tűnik, mi magyarok nagyon keveset tudunk hazánk vizeiről, halairól, és talán még kevesebbet magáról a halászatról, úgy döntöttünk, hogy szakértő kollégát hívunk a Tarka Bárka blogba.
Szeretettel üdvözöljük a fedélzeten Fazekas Gergely halászati mérnököt, aki a jövőben komoly szakmai jellegű írásokkal fog minket, a magyar halászat iránt érdeklődőket megörvendeztetni. Szó lesz az itthoni halfaunáról, a haltenyésztésről, lesz benne néprajz, ökológia, halismeret, mi pedig – és nem csak mert mostanában egyébként sem jeleskedtünk a témában, édesvízi halakkal készült receptekkel támogatjuk majd a projectet.
Kellemes ismeretszerzést kívánunk! 🙂
A víz
Ahhoz, hogy a halról, halászatról, haltenyésztésről beszéljünk, elengedhetetlen, hogy röviden áttekintsük a hal életközegét, a vizet. Ennek a csodálatos és egyedülálló anyagnak a részletes ismerete nélkül, a hal életének történései, illetve a haltenyésztés csak nehezen érthetőek. Éppen ezért ez az írás a vízről, mint anyagról, és mint élettérről szól.
Gondolom azt mindenki tudja, hogy a bolygónk 2/3-át borítják óceánok-tengerek, azaz sós víz. Nos ez az amivel nem fogunk foglalkozni. Minket csak az-az alig 2,5% érdekel, amit édesvíznek hívnak. Az elnevezés kissé félrevezető, mert ez a víz sem édes, mivel igen komoly mennyiségű oldott sót és ásványi anyagot tartalmaz. Az összes sótartalom a tengervíznél megközelítőleg 35.000 mg/liter, míg az édesvizeknél átlagban 50-500 mg/liter közötti. A nagyon betöményedett, szikes vizeknél alkalmanként mértek 4000 mg/literhez közeli értéket is, de ez már extrém magas. Látható tehát, hogy az édesvíz sótartalma bár számottevő, nagyságrendekkel marad el a tenger vizétől.
A víz, mint kémiai anyag egy egyszerű molekula. Kettő hidrogén és egy oxigén molekula kapcsolódik össze benne, szimmetrikusan V-alakban. Az ördög itt is a részletekben van, így ennek az alaknak óriási szerepe van a víz fizikai tulajdonságainak kialakítása során. A V- alaknak köszönhetően a vízmolekula kétpólusú, azaz dipólusos molekula. Ez azt jelenti, hogy az oxigén nagyobb elektronvonzó képessége miatt kissé negatívvá, míg a két hidrogén atom kissé pozitívvá válik a molekulán belül. E miatt aztán az egymás mellett lévő molekulák között hőmérséklettől függően gyengébb, vagy erősebb kötések képesek kialakulni. A víz három halmazállapota (légnemű, folyékony, szilárd) ezen alapszik. Nevezetesen, magasabb hőmérsékleten (forráspont fölött)a vízmolekulák aktívabb rezgése miatt a molekulák közötti kötések nem képesek egyben tartani azokat, felbomlanak és a molekulák kilépnek a víztömegből, így jön létre a pára, vagy vízgőz. Közepes hőmérsékleten (forráspont és fagypont között) a molekulák közötti kölcsönhatás elég erős ahhoz, hogy a víz folyékony tömeget alkosson, azaz a molekulák nem tudnak kilépni a víztömegből. Természetesen lokálisan (víz felszínén) ez módosul, hiszen ott a napsütés, vagy szél hatására felbomlik az összetartó erő, ekkor párolog a víz. Fagypont alatt a molekulák szabályos rácsba rendeződnek és egy igen stabil állapotba kerülnek, amit egyszerűen jégnek hívunk.
Most, hogy így megismertük a víz kémiai oldalát, lássuk mit is jelent mindez a gyakorlatban.
A fajsúly
Igen érdekes tény, hogy a víz 4 fokos állapotában a legsűrűbb, a legnagyobb fajsúlyú. Ennek oka, hogy itt a legkisebb a molekulák rezgése, így itt tudnak egymáshoz legközelebb kerülni. Mind a jég, mind a melegebb víz könnyebb. Ez a tulajdonsága létfontosságú a vízi élet szempontjából. Gyakorlatban ez azt jelenti hogy amíg a tó nem fagy be fenékig, a legalsó vízréteg garantáltan 4 fokos, ami elegendő az összes hazai vízi élőlény túléléséhez! Hazai viszonyok között még a 100-120 centimétermély halastavak sem fagynak be fenékig, nemhogy a mélyebb vizek. A jég esetében a molekulák egy kissé távolabb helyeződnek egymástól, mert csak így tudnak stabil kristályszerkezetet kialakítani. Ez viszont fajsúlycsökkenéssel jár, ami miatt úszik a vízen a jég. Hazánkban nem jellemző, de az alpesi mély tavakban nyári és téli hőmérsékleti rétegződés is van, amikor is mindig a 4 fokos víz kerül alulra, csak télen hidegebb, nyáron melegebb víz van fölötte. A két víztömeg között egy meglehetősen vékony átmeneti réteg húzódik, ami nem csak hőmérsékleti, hanem oxigén tartalmi váltórétegként is működik.
A fajhő
A víz fajhője nagy, azaz nagy hőmennyiség kell egy foknyi hőmérsékletemeléshez. Lefordítva azt jelenti, hogy a víz lassan melegszik fel és lassan hűl ki. Ezért indul lassabban a vízi élet, de e miatt tart tovább az aktív ciklus is, mint a szárazföldön. Ez persze hol jó, hol nem jó. Amikor egy hirtelen lehűlést csak napokkal később követ egy halastó lehűlése, ezáltal a halak étvágyának mérséklődése is, az komoly mázsákat jelent pluszban az év végi lehalászáskor. Amikor viszont az istennek nem akar visszahűlni az augusztusi melegben a tó, akkor minden tudásra és folyamatos munkára van szükség, hogy ne legyen halpusztulás a vége.
A víz fényklímája
A víz nem egyformán nyeli el a napsugarakat. A növények által hasznosítható fény hazai viszonyok között nagyjából 1,5-2 méterig tud lehatolni. Ez természetesen csak a kristálytiszta vizekre igaz, mert a Tiszában ez többnyire csak néhány centi szokott lenni. Igaz nincs is benne túl sok hínár. A bejutó fény alig 1%-át tudják a növények felhasználni, a többi a víz melegedésére fordítódik. Azt, hogy milyen hullámhosszú fény jut legmélyebbre a vízben elsősorban a víz színe határozza meg, ami a lebegő anyagoktól függ. Általában a zöld, a sárga, illetve a vörös komponensek hatolnak legmélyebbre a hazai vizekben.
A víz mint oldószer
A víz mind fizikai, mind kémiai értelemben kiváló oldószer. Ezt szintén dipólusos voltának köszönheti, hiszen akármilyen töltésű a bele kerülő molekula, mindig van a vízben ellenkező pólus, amivel kapcsolódni tudnak egymáshoz a molekulák. Halas szempontból az oxigén a legfontosabb vízben oldódó elem. A vízben lévő oxigén mennyisége mindenkor a vízhőmérséklet és az oxigén légköri nyomásának függvényében alakul. Talán mondanom sem kell, hogy minél melegebb a víz, annál kevesebb benne az oxigén. A légköri nyomásnak inkább a halszállításkor van jelentősége, amikor tiszta oxigént fújnak a zárt halszállítóba, amiből így, a magasabb nyomás miatt több fog beoldódni a szállítóvízbe, mintha csak légköri nyomású és koncentrációjú oxigén lenne jelen. Ezeket a törvényszerűségeket ideig-óráig ki lehet ugyan játszani, de a víz igen rövid időn belül visszaáll az egyensúlyi állapotba.
A víz többek között kiválóan oldja a nitrogén és kálium vegyületeket, amelyek a növényi élet szempontjából nélkülözhetetlenek. A foszfor már nem oldódik ilyen jól, viszont óriási mennyiségben képes felgyűlni az iszapban.
Feltétlenül említést érdemelnek a víz ásványi karakterét kialakító ionok. A negatív töltésűek név szerint a karbonát, a hidrokarbonát, a szulfát és a klór, míg a pozitív töltésűek sorban a nátrium, a kálium, a magnézium és a kalcium. Ezek egymáshoz viszonyított aránya adja meg, hogy a víz szikes, savanyú, karbonátos, stb. Haltenyésztési szempontból a kalcium-karbonátos, kalcium–hidrokarbonátos vizek a kívánatosak, mivel ezek a legstabilabbak, legnagyobb termőképességűek.
A víz szinte minden esetben tartalmaz lebegő törmeléket, szerves anyagot, iszapot. Ezek adják a víz színét (szőke Tisza). Egyes fajok a túlságosan sok lebegőanyagot nem tűrik, mert eltömi a kopoltyújukat, míg más fajokat egyáltalán nem zavar. A lebegő anyag szerves anyag tartalmánál fogva komoly szereppel bír a planktonok életében, amik közvetlenül innen szűrik ki táplálékukat.
4 fontos szakkifejezés
Trofitás
A trofitás a víz termőképességét jelenti. Gyakorlatilag azt számszerűsítik vele, hogy a víz mennyi szerves anyagot (algát, planktont, stb.) képes előállítani a benne található szerves és szervetlen tápanyagok révén. Előszeretettel mondják egy vízre, hogy eutrofizálódott, azaz benövényesedett, pedig a két fogalom nem ugyanazt jelenti! Az eutróf víz magas termelési potenciállal bír, de ez nem biztos, hogy látható is! A hazai halastavak eutróf, sőt, extrém módon eutróf kategóriában vannak egyensúlyi állapotban tartva a magas hozamú termelés eléréséhez, még sincs bennük túl sok növény. Ugyanakkor a mocsaras vizek tele vannak növénnyel, mégis esetenként alacsonyabb a szerves anyag és tápanyag tartalmuk, mint egy átlagos tóvíznek. Sokkal helyesebb, ha a trofitást úgy értelmezzük, hogy a víz mire lenne képes. Az, hogy ez a termelési képesség hogyan manifesztálódik, már más kérdés. Az viszont megállja a helyét, hogy a magasabb trofitási kategóriába tartozó vizek instabilabbak, érzékenyebben és szélsőségesebben reagálnak a külső behatásokra. És itt ne csak a szerves anyag terhelésre gondoljunk, hanem akár a légnyomás, vagy a hőmérséklet változására is.
Halobitás
A víz összes sótartalmát, és azon belül a fő ionok egymáshoz való arányát számszerűsíti ez a mutató. A víz termelési képessége szempontjából kiemelten fontos, de ipari felhasználás során is vizsgálják, hiszen az iontartalom határozza meg a keménységet, ez által pedig a vízkő képződésre való hajlamot. Termelésre a lágy vizeket tartjuk legalkalmasabbnak, amelyek nem tartalmaznak túl sok nátriumot és káliumot, amelyek szikesítik a vizet.
Szaprobitás
A víz szerves anyag lebontó képességét nevezzük szaprobitásnak. Ha úgy tetszik nevezhetjük a víz öntisztuló képességének is. Különösen a szennyvíztisztítás során kiemelt mutató, ahol is a minél magasabb lebontó képesség az előnyös, hiszen így hamarabb lesz tiszta a szennyvíz. A szaprobitás nem a víz saját tulajdonsága, hanem a vízben élő mikroorganizmusok munkájának eredménye. Ezért egy jól működő, gyorsan lebontó víz pillanatok alatt rosszul lebontóvá válhat, ha ezeket a szervezeteket kimérgezzük belőle. Ezért szokták a modern szennyvíztisztítókban „edzeni”, azaz egyre nagyobb töménységű szennyezőanyagokkal felkészíteni a lebontó baktériumflórát és faunát a várható szennyezés kezelésére.
Toxicitás
A víz mérgező képességét jelenti. Igen, sajnos ilyenről is kell beszélnünk. Érdekes módon a víz mérgező tulajdonságát többnyire a benne élő lények által kiválasztott toxikus anyagok okozzák. Az más kérdés, hogy egy stabil, jól karbantartott víztérben ezek az élőlények nem tudnak elszaporodni. Ellenben, ha felborul az egyensúly, akkor elszabadul a pokol. Fő bűnösök a kékalgák, amik igen hatásos mérget termelnek, de a baktériumok között is vannak gyilkos mérget előállítók, mint például a botulizmust előidéző Clostridium faj és rokonai. Ezek a fajok minden természetes vízben megtalálhatóak, de az elszaporodásukhoz szélsőséges körülményeknek kell kialakulniuk. Az iszapból felszabaduló és a vízben oldódó gázok is mérgezővé tehetik a vizet, de ezek többnyire gyorsan távoznak is belőle. Hazánkban az ammónia és a kénhidrogén szokott gondot okozni, de Afrika egyes krátertavaiban a metán és a szén-dioxid is csinált már galibát, sőt nagy tömegű kipárolgásuk révén emberhalált is.
A víz mint élettér
A vízi élettér egy sajátos törvényekkel bíró, egyedi dolog. Először is, a víznek nem csak az aljzatán lehet élni, miként a szárazföldön. A víznek nagy a felhajtóereje, megfelelő fajsúllyal és mérettel akár egy életen át is lehet lebegni a víztérben.
Mivel a víz folyamatos mozgásban keveredésben van, a szükséges táplálék odasodródik a lebegő lényekhez, míg a salakanyag ugyanígy elsodródik. A légzés nem gond, mivel akárcsak a levegőben, mindenhol van oxigén a vízben is. Ezt használják ki a planktonikus méretű élőlények, a vízmozgásokra bízzák rövidke életüket. A halak nagy része is folyamatosan lebeg a vízben, de ők már jól fejlett izmaik révén kiválóan tudnak közlekedni is benne. A vízfelszín is egy külön világ, hiszen a felületi feszültség miatt, szintén alkalmas aljzatot kínál bizonyos létformáknak. Ezt használják ki a békalencse fajok, illetve a víz felszínén suhanó molnárkák és keringőbogarak. A víz nagy felhajtóereje fölöslegessé teszi a szilárdító szövetek, illetve a párolgást csökkentő apparátusok kifejlesztését. Az így megspórolt energia, növekedésre fordítható. Ezért nőnek olyan gyorsan a hínárfélék és a planktonikus növények (fitoplanktonok).
A működő vízi életközösség nagyon rugalmas, nagy terheléseket kibír de pillanatok alatt tönkre is lehet tenni. Ezért kell vigyáznunk rá, hiszen nagyon kevéssel kell gazdálkodnunk.
Oldal ajánlása emailben
X
Legutóbbi hozzászólások