Narancságyon sült pisztráng

2012. október 8. 11:46 Édesvízi halak, Főételek, Halak, Menü Szólj hozzá!

Narancságyon sült pisztráng

Hozzávalók 4 főre: 1 kb. 7-800 grammos belsőségektől megtisztított pisztráng, 1 cikk fokhagyma, 2 kezeletlen narancs, egy szál angol zeller, só, frissen őrölt feketebors, 3-4 rozmaringág, extra szűz olívaolaj vagy vaj

A narancsokat fél cm vastagon felszeleteljük, és a szeletekkel kibélelünk egy tűzálló tálat. 1-2 szeletet félreteszünk.

A pisztrángot kívül-belül sózzuk-borsozzuk, majd 1-2 rozmaring ágacskát, a fokhagyma gerezdet, a félbevágott angol zeller szárat és a félretett narancsszeleteket a hasába helyezzük. A halat a narancságyra fektetjük, meglocsoljuk egy kevés extra szűz olívaolajjal (vagy néhány darabka vajat teszünk a tetejére), és 190 fokra előmelegített sütőben kb. 35 percig sütjük.

Hasonló bejegyzések:

Halak, vizek, halászat Magyarországon IV. – A tavak élete

2012. október 7. 06:49 Halak, vizek, halászat Magyarországon 2 hozzászólás

A tavak élete

Először is szavamat adom, hogy ez az utolsó ilyen jellegű írás. Nem mintha nem lehetne még hetekig beszélni a témáról, de úgy gondolom ennyi elég ahhoz, hogy ne csak nézzük, hanem lássuk is a tavat, folyót, ha a partjára vet a sorsunk. Másrészt ennyi tudással felvértezve, már könnyű szerrel elkápráztathatjuk barátnőnket, feleségünket, esetleg barátunkat, férjünket ha oda kerül a sor. Olyan látványos tud lenni, ha az ember megáll egy víz partján, és némi mélázás után egy csomó érthetetlen dolgot mond a hallgatóságnak, megfűszerezve halfajok neveivel, majd bizonyságképpen megkérdezik az éppen ott horgászó helyi illetőt, akinek csodák-csodája van az elmondott fajokból a haltartójában. Vagy ha nincs, ismeri azokat, mert szokott fogni. Kérem ilyenkor kell szép csendben kiélvezni helyzetünk varázsát, míg el nem múlik. A felvetődő kérdésekre pedig csak mosolyogjunk a bajszunk alatt (már akinek van), és halasszuk későbbre a megválaszolásukat valami jó ürüggyel.

Lássuk tehát a tavak életének fontosabb állomásait.

A tó, a folyókhoz képest egy jól vizsgálható, barátságos terület. Nem folyik el, mint a folyó, nem árad meg hirtelen, nem tud belőle eltűnni a hal, és viszonylag lassúak a változások. Így aztán sokkal többet és régebben foglalkoznak vele, mint a folyókkal.

Több szempontból lehet csoportosítani a tavakat is, de most csak azokkal fogunk komolyabban foglalkozni, melyek hazánkban megtalálhatóak.

A tavakat alapvetően vízmélység, sótartalom, tápanyagszint, valamint az időszakos felkeveredés szerint szokták besorolni. Ezek aztán meghatározzák azt is, hogy milyen fajok érzik jól benne magukat.

A tó élete során a keletkezéstől, a feltöltődés különböző állomásain át jut el a mocsári, majd nagyon sokára a szárazföldi állapothoz. A lényeges különbség, hogy melyik, mennyi idő alatt járja be ezt az életpályát.

Hazánk tavai kivétel nélkül a sekély vizű, viszonylag magas sótartalommal bíró tavak csoportjába tartoznak. Jelentős részük időszakosan kiszáradna, ha nem avatkozna be az ember vízpótlással. Erre többször volt példa a Fertő-tó és a Velencei-tó esetében, sőt még a Balatonnál is voltak kritikus időszakok.

A tó megjelenését alapvetően befolyásolja annak vízmélysége, illetve a partvonal jellege. A nád és a gyékény nagyjából 1-1,5 métervízmélységig életképes. Az úszó levelű hínárok 2-2,5 métere vízoszlopot még legyőznek, de utána már csak alámerült vegetáció képes megmaradni. Így érthető, hogy minél kisebb a part lejtése, annál szélesebb növényöv veszi körül a tavat. A gyorsan mélyülő tavak esetén (pl. bányatavak) keskeny a növényzet megtelepedésére alkalmas terület keskeny, így ezek szegényes flórával bírnak. Ezzel szemben az alföldi talajdeflációkban összefolyó víz által kialakított tavakat esetenként olyan széles növénysáv határolja, hogy alig-alig találunk benne nyílt vízfelületet. A két véglet között persze számtalan átmeneti forma van. A halászati szakemberek 10-15% vízfelszínhez viszonyított növénytakarást tartanak optimálisnak. Szerencsés, ha ennek jelentős része a partot védő nád, illetve gyékény, míg kisebb része úszó és alámerült hínár.

Miért fontos a növényzet kérdése egy tó esetében? Azért, mert a parti, növényzettel benőtt sáv a víztér egyik legtermelékenyebb élettere. Így annak a tó területéhez mért aránya nagyban befolyásolja a tó összproduktumát, végső soron a benne előállítható halhús mennyiségét. Szinte minden hal kedveli, szívesen tartózkodik benne, hiszen nagy számban élnek itt a táplálékul szolgáló rovarlárvák, csigák, ázalékállatok. Ugyanakkor a parti vegetáció jelentős feltöltő hatással rendelkezik (főként, ha nem kezelik megfelelően), így akár néhány év alatt is deciméterekkel képes csökkenteni a vízmélységet és méterekkel beljebb tolni a nyílt vízfelületet. Lássunk tehát részletesen néhány típust.

Mély vizű, kis szervesanyag tartalmú, hideg vizű tavak.

Európában ezek az alpesi tavak. Több tíz méteres vízmélységgel, meglehetősen hideg vízzel, speciális, de szegényes élővilággal rendelkeznek. Mivel kevés az élőlény, legyen az építő, vagy lebontó, a bejutó nagyobb mennyiségű szervesanyag drasztikus módon és gyorsan megváltoztatja a tó jellegét. Ezért ezek a tavak sérülékenyek, nagyon óvatos beavatkozásokat igényelnek. Itt a maréna, illetve a pisztrángfélék mellett a sügérfélék a dominánsak, néhány keszegfélével. Hazánkban értelemszerűen, ilyen tavak nincsenek.

alpesi tó Karintiában

Jelentős mélységű, melegebb vizű, magasabb szervesanyag tartalmú tavak.

Ezeket hívja a szaknyelv süllős vagy süllős-pontyos tónak. Itt az aljzat még nem, vagy csak alig iszapos. A növényzet már megjelenik, de a lebontás a termeléssel képes egyensúlyt tartani, így a tó stabil, nem változik jelentősen az évek során. Nem jellemző a nyár végi algásodás és a víz minősége sem csap át extrém tartományokba. A termelő képesség már számottevő, sőt kiváló is lehet így több halfaj képes itt megélni. Karakterfajok a névadó süllő, illetve a tiszta vizet kedvelő balin és keszegfélék (dévérkeszeg, karikakeszeg). Igazi üde színfolt a szivárványos ökle, melynek szaporodásához kagylóra van szüksége. Megtalálja már életfeltételeit a ponty is. Ez utóbbi fajnak igen ízletes lesz a húsa az ilyen vizekben, mivel a kellemetlen ízért többek között felelős kékalgák alig vannak jelen. A tiszta víz miatt megmarad akár a kecsege is, sőt hűvös időben még alkalmanként a szivárványos pisztráng is ezekben a tavakban. Hazánkban a hegyvidéki völgyzárógátas tározók között vannak olyanok, amelyek megfelelnek ennek a kritériumnak. (Pl. Lázbérci tározó). Megfelelő szakértelemmel kezelve nagyon jó haltermelő vízzé tehetők, melyben ízletes, iszapíztől mentes halhús állítható elő.

Lázbérci víztározó – süllős-pontyos tó

Sekély, nagy termőképességű, dús növényzetű tavak.

Kezdetben pontyos, később csukás, majd a növényzet fokozottabb térnyerésével csukás-compós tónak nevezhetjük ezeket a vízállásokat. Mivel a ponty igényli a mélyebb,1 méter körüli vizet, a feltöltődés első fázisában még megtalálja életfeltételeit. Azonban ahogy csökken a vízmélység, egyre inkább a csuka és a compó, valamint a kárász kerül jobb helyzetbe, hiszen ők képesek a 30-40 centi vízben is megélni, szemben a ponttyal. Ezek a vizek csupán néhány méter mélyek, dúsan növényesek. A víz hőmérséklete és oxigéntartalma tág határok között változik az éve során. Nem ritka az oxigénhiány sem. E mellett az aljzatot vastagon borítják az elhalt növényi részek, amik ásványosításával nem mindig boldogulnak a lebontó szervezetek. Így évről-évre vastagszik az iszapréteg, ezzel csökkentve a vízmélységet. A felkeveredő iszap nem kedvez az érzékenyebb fajoknak, mint a süllő. A domináns fajok a ponty, a csuka, illetve a kevésbé igényes keszegfajok, mint a vörösszárnyú keszeg, bodorka, karika keszeg, kárász. Természetesen a ponty itt is jól érzi magát, de esetenként a húsa már iszapízű lehet.

Velencei-tó – pontyos-csukás tó

Ahogy egyre nagyobb vízfelületet borít be a növényzet, úgy szorulnak ki az érzékeny fajok és csak a legkeményebbek maradnak. Ezek a compó, a kárász, a csuka és a vörösszárnyú keszeg.

Fekete-rét, Hortobágy – csukás-compós víz

Ezt az állapotot követi a mocsár, ahol esetenként csak egy-egy faj képes megmaradni.

A holtág

Speciális, mondhatni jellegzetes hazai képződmény. Alapvetően természetes és mesterséges holtágról beszélünk, ezeken belül pedig vízoldali vagy mentett oldali variációk lehetnek.

Szarvasi Holt-Körös – jó állapotban lévő holtág

A természetes holtág a folyóról emberi beavatkozás nélkül fűződik le többnyire nagyobb árvizek idején, míg a mesterségesek a folyószabályozás során jöttek létre. Fontos kérdés. Hogy kapcsolatban marad-e az anyamederrel, vagy nem? Amennyiben van élő kapcsolat, ezáltal víz pótlás, úgy a holtág csak lassan változik. Ellenben az anyamedertől elzárt, többnyire az ártéren kívül eső holtágak igen gyorsan képesek benövényesedni. Egyébként a jól kezelt holtág, változatossága miatt sok fajú és nagy egyedszámú halnak képes otthont adni, ezáltal kiváló horgász és halászvizek lehetnek.

A következő részben néhány gyakran, de helytelenül használt fogalmat fogunk „helyretenni.”

Képek forrása: 1, 2, 3, 4, 5,

Hasonló bejegyzések:

Trofie tészta cukkinivel és süllővel

2012. október 4. 15:13 Édesvízi halak, Halak, Menü, Tészták 4 hozzászólás

Kiváló példa a nyesedék, a halfej és a halgerinc felhasználására – mert semmit sem dobunk ki! Általában igyekszem “nagyvonalúan” filézni a halakat, és a maradékból új ételt alkotni, hiszen a csont melletti halhús a legízletesebb – a süllő pofahúsáról nem is beszélve…

A filét felhasználhatjuk izgalmasabb főételekhez, mint pl.

Borókás-rozmaringos vajban sült süllőfilé sárgarépás-mustáros burgonyapürével

Tejben párolt süllőfilé ropogós fricobárkában zöld almás zöldborsó mártással és parmezános galuskával

Mandulás morzsában sült süllőfilé zöldborsós cukkinimártással és burgonyás fricoval

Trofie tészta süllővel és cukkinivel

Hozzávalók 2 főre: 140 g trofie tészta, 120 g cukkini, 1 cikk fokhagyma, egy kb. 1,2 kg súlyú süllő gerince, feje (ne felejtsük el a kopoltyút eltávolítani!) és a nyesedék, extra szűz olívaolaj, 1/2 citrom, 20 g fenyőmag, 100 ml tejszín, frissen reszelt szerecsendió, só, frissen őrölt feketebors

A süllő gerincét, fejét (kopoltyú nélkül!) és a nyesedéket bő hideg sós vízben a megtisztított fél citrommal együtt feltesszük főni. Amikor a lé felforr, a lángot takarékra vesszük, és az egészet nem több, mint 2-3 percig  főzzük, leszűrjük. A levet félretesszük, a gerincről, a fejről és a nyesedékről a lehető legtöbb halhúst leszedegetjük.

A cukkinit nagylyukú reszelőn lereszeljük, a fokhagymát megtisztítjuk, áttörjük.

A fenyőmagot száraz serpenyőben megpirítjuk, majd két sütőpapír közé téve nyújtófával finomra hengereljük.

A lereszelt cukkinit egy serpenyőbe tesszük, sóval, borssal és frissen reszelt szerecsendióval fűszerezzük, majd nagy lángon saját levében 3-4 percig pároljuk. Ezután elkeverjük benne az áttört fokhagymát, meglocsoljuk  egy kevés extra szűz olívaolajjal, és lesütjük. Hozzáadjuk a tejszínt, a fenyőmagot és a süllődarabokat, és a szószt 1-2 perc alatt készre pároljuk.

Közben a hal alaplevet újra felforraljuk, a tésztát beledobjuk, és közepes lángon addig főzzük, amíg eléri az “al dente” (“harapható”, nem teljesen puhára főtt) állagot, leszűrjük, összeforgatjuk a szósszal, és azonnal tálaljuk.

Hasonló bejegyzések:

Nyári élmények 2012. III. Füstölt pisztrángos fejtett bab leves

2012. október 3. 15:28 Édesvízi halak, Halak, Levesek, Menü Szólj hozzá!

A harmadik legkedvesebb nyári (íz) élményem két nagy kedvenc, a fejtett bab és a füstölt pisztráng összeházasításából született leves volt, aminek a következménye lett a “vitello trotato” is.

A leves korábban azért nem került a blogba, mert okosGaba csppentett a sűrítő pürébe néhány csepp citromlevet, és így amikor a lé újra felforrt, a tejföl kicsapódott, a látvány pedig a legkevésbé sem volt esztétikus. Aztán a publikálás részéről mégis meggyőztem magam, hiszen mondja valaki, hogy nem követett el banális hibákat a konyhában… Nos, igen, nálunk is előfordul. A legnagyobb „bukásom” pl. az volt, amikor bepakoltam a gyönyörű sertésszüzet bagettestől, pancettástól, szépen bebugyolálva a sütőbe, amit elfelejtettem bekapcsolni. Gálavacsora; az előétellel épp végeztünk, amikor ki akartam venni a szüzet a sütőből – gondoltam, amíg az első fogást elfogyasztjuk, pihen, aztán pedig frissen tálalom – amikor észrevettem, hogy a sütő bal oldali „program” gombját ugyan jó helyre állítottam, de a hőfok nullán maradt. Jó olasz családhoz híven 4-5 féle sajt, és egy kevés friss vagy érlelt szalámi mindig akad a hűtőben, így vaslapon gyorsan sütöttem ezt is, azt is, és megmentettük az estét.  Mindenesetre a helyzet így is nagyon kellemetlen volt.

Visszatérve a lényegre: A fenti párosból készült babkrémleves is marinált füstölt pisztránggal, aztán fejtett bab krém pirítóssal, aszalt paradicsommal és füstölt pisztránggal, sőt, egy újhagymás-füstölt pisztrángos fejtett bab saláta is. A témát, khm, erre az évre azt hiszem, kimerítettem, bár a következő szezonra nagyon sok ötletem van még (mint pl. a füstölt pisztráng krém ecetes-hagymás fejtett babbal, és egy  remek quiche is, de azért nem lövök le minden poént, a részleteket megtartom a jövő évre.)

Füstölt pisztrángos fejtett bab leves 

Hozzávalók 6 főre: 400 g fejtett bab, 300 g sárgarépa, 50 g petrezselyemgyökér, 50 g zellergumó, 2 babérlevél, 1 kis fej sonkahagyma, 2 cikk fokhagyma, 1/2 citrom, csipetnyi őrölt koriander, csipetnyi őrölt szecsuáni bors, csipetnyi őrölt fehér bors, só, 200 ml tejföl, 200 g hidegen füstölt pisztrángfilé, kevés fehérborecet

A zöldségeket megtisztítjuk a sárgarépát és a petrezselyemgyökeret karikára, a zellergumót kockára vágjuk.

A pisztrángról a bőrt eltávolítjuk, a filét szintén felkockázzuk.

A babot a babérlevéllel, a megtisztított fokhagymával, a hagymával, a citrommal és annyi hideg vízzel, amennyi éppen ellepi, feltesszük főni. Amikor a bab félig megpuhul, a citromot, a hagymát, a fokhagymát és a babérlevelet eltávolítjuk.

A sárgarépát, a petrezselyemgyökeret és a zellert a fűszerekkel együtt a babhoz adjuk, és addig főzzük, amíg megpuhulnak. Ekkor néhány merőkanálnyi levet valamint egy kevés zöldséget egy másik lábasba szedünk, és a tejföllel együtt merülőmixer segítségével pépesítjük. Aki szereti, hozzáadhatja a főtt hagymát és a fokhagymát is.

A zöldségpürét elkeverjük a levesben, majd amikor forrni kezd, hozzáadjuk a felkockázott füstölt pisztrángot, és újraforrástól számítva nem több, mint 3-4 perc alatt az egészet készre főzzük. Ha szükséges, fehérborecettel savanyítjuk.

Hasonló bejegyzések:

Sáfrányos édeskömény-spárgatök főzelék posírozott pisztránggal

2012. október 2. 15:36 Édesvízi halak, Főételek, Halak, Menü 1 Hozzászólás

Sáfrányos édeskömény-spárgatök főzelék posírozott pisztránggal

Hozzávalók 4 főre:

A pisztránghoz: 2 db kb. 350 gramm súlyú pisztráng, 1/2 kezeletlen citrom, 1/2 kezeletlen narancs, egy zellerszár, 50 g póréhagyma, 50 g sárgarépa, 6-8 szem feketebors, 100 ml száraz fehérbor, só, extraszűz olívaolaj, néhány csepp frissen facsart narancslé, kevés friss vagy szárított kapor

A főzelékhez: 600 g spárgatök, 100 g édeskömény, 1 salotta hagyma, ízlés szerint friss vagy szárított kapor, só, őrölt fehér bors, frissen reszelt szerecsendió, 50 ml frissen facsart narancslé, 80 ml száraz fehérbor (most friulano), 0,1 g sáfrány, 100 ml tejszín, 100 ml tejföl, vaj

Egy lábasban a megtisztított ságarépával, zellerszárral, póréhagymával, sóval, borssal, a citrusgyümölcsökkel és a fehérborral vizet forralunk. Az alaplevet közepes lángon kb. 30 percen keresztül főzzük, majd leszűrjük.

A spárgatököt és az édesköményt nagylyúkú reszelőn lereszeljük. A salottát megtisztítjuk, felkockázzuk.

A sáfrányt a borba áztatjuk.

Egy serpenyőben vajat hevítünk, megdinszteljük benne a hagymát. Hozzáadjuk a tököt és az édesköményt, sózzuk, borsozzuk, megszórjuk egy kevés frissen reszelt szerecsendióval, és nagy lángon néhány percig pároljuk. Ezután felöntjük a sáfrányos borral és a narancslével, majd addig főzzük, amíg a tök és az édeskömény is majdnem megpuhul. Ekkor hozzáadjuk a felaprított kaprot, a tejszínt és a tejfölt, majd az egészet besűrítjük. (A tejföl/tejszín/kapor/narancslé mennyiségével lehet játszani. Ha sűrűbben szeretjük, botmixerrel pürésíthetjük a főzelék egy részét.)

Közben elkészítjük a halakat: A pisztrángokat széles lábasba fektetjük, felöntjük az alaplével, és mielőtt a lé forrni kezdene, a lángot takarékra állítjuk. A halakat 8-10 percig posírozzuk – ellenőrizzük, hogy omlóssá vált-e a halhús – majd kivesszük a léből, kifilézzük. A filéket meglocsoljuk egy kevés extra szűz olívaolajjal és pár csepp narancslével, megszórjuk egy kevés kaporral, majd a főzelékkel együtt azonnal tálaljuk.

Hasonló bejegyzések:

Nyári élmények 2012. II. – Tarka Bárka délelőttök a rivignanoi és a teori nyári táborban és aki számára kedves a téma, kérem, szavazzon!

2012. szeptember 28. 07:15 Gyerekek és halfogyasztás Szólj hozzá!

A második legkedvesebb bloggal kapcsolatos élményem a rivignanoi és a teori nyári táborban tartott Tarka Bárka délelőttök voltak. Bevallom, nagyon sokat készültem, és nagyon izgultam, hogy minden a lehető legolajozottabban menjen. A gyerekek őszinte kritikusok, azonnal ítélnek, helyreigazításra, ellensúlyozásra, bizonyításra esetemben nem volt idő, tehát a maximumok maximumát kellett nyújtani, természetesen olasz nyelven.

A téma az ún. “pesci azzurri”, a ma nagyon divatos “kék halak” (makréla, szardínia, szardella, tonhal, kardhal, és tsai) voltak. A programot úgy próbáltam összeállítani, hogy a tudományos rész,  és a játék kb. 15 perces blokkokban váltsák egymást.

Rivignanoban 8-11 év közötti gyerekekkel dolgoztam (csak lányokkal, mert a fiúk nem értek vissza időben egy másik foglalkozásról), Teorban kisebbekkel-nagyobbakkal, fiúkkal, lányokkal vegyesen.

Minden csoportban érdeklődő, kíváncsi, a világ csodáit beszippantani vágyó, lelkes gyerekekkel találkoztam. A rivignanoi lányokkal a program minden részét sikerült kivitelezni, a teori nagyobb létszámú, vadabb csapattal inkább a játékra helyeztem a hangsúlyt. Az érkezés pillanatában megremegtem egy kicsit, ugyanis egy tanárnő azonnal megálljt parancsolt, rámutatott három gyerekre: te ide ülsz, te ide, te pedig ide. Egymástól a lehető legtávolabb ültette őket, aztán rám nézett: “Csak mert ha ők hárman egymás mellett vannak, itt ti ma nem csináltok semmit.”

Már akkor eldöntöttem, hogy stratégiát váltok, hagyom a tudományos részt, inkább játszunk, bolondozunk, halat boncolunk, stb. A számításaim bejöttek, rengeteget nevettünk, és persze a három oroszlánkölyök élvezte a legjobban az egészet.

Egy valamire nem számítottam: a legkisebbek nem tudták mire való egy képeslap.
Gyártottunk ugyanis buborékos borítékokat és belevaló halacskás-tengeres képeslapokat is. A kisebbek egyszerűen nem értették, amikor mondtam, hogy ezeket hazavihetik aztán majd amikor ha anyával, apával, tesókkal mennek nyaralni, írnak rá pár kedves sort, elküldik a legjobb barátnak vagy a nagyinak. Többen már helyben “kitöltötték” az üdvözletnek szánt részt, én pedig döbbenten álltam az eset előtt, és rájöttem, hogy igazuk van. Honnan is tudhatnák, mire való egy képeslap!
Két különösen emlékezetes írásra emlékszem: az egyik kisfiú két halat egymással szembe ragasztott, és föléjük írta “bleee che puzza!”, “pfúúúúúj, de büdös”, egy másik kisfiú azt írta rá: “Cara mamma, ti voglio tanto bene, perche’ volersi bene e’ bello.” “Kedves anyukám! Nagyon szeretlek, mert egymást szeretni nagyon jó!”. Ő volt az egyik gyerek, aki a foglalkozás után odajött hozzám, megköszönte az órát, azt mondta, nagyon jól érezte magát és nagyon sok érdekes dolgot hallott. ♥

Összességében azt vettem észre, hogy óriási szükség van a halas oktató órákra. Figuriamoci! Volt olyan gyerek, aki a “Mi a kedvenc halételed?” kérdésre a Findus halrudacskák/tonhal konzerv választ adta. (Biiiiiiiiiiiip, biiiiiiiiiip!) Rossz válasz. A fenntartható halászatról pedig gyakorlatilag senki nem hallott.

A két délelőtt nagyon hasznos volt számomra, rengeteg információt gyűjtöttem össze a családok halvásárlási, halfogyasztási szokásairól, a gyerekek ismereteiről, a témához való hozzáállásukról. (Tervben van a magyarországi kivitelezés is, remélhetőleg jövő nyáron a magyar gyerekekkel is játszunk egy jót!)

Köszönöm Luanának és Paolának a sok biztatást, és a rivignanoi Punto e Virgola Egyesületnek, hogy lehetővé tette, hogy a Tarka Bárka blog részt vehessen az általuk szervezett nyári táborban!

Luana, Paola, Francesca, e tutti i bambini, grazie di cuore!

A fentiek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a jövőben a Tarka Bárka blog legfontosabb témáit a potenciális olvasók igényeihez igazítsuk, és hogy a különböző cikkeket, recepteket és egyéb posztokat úgy írjuk,  hogy az mindenki számára hasznos, érdekes de mindenekelőtt használható legyen.

A készülődésről itt olvashattok bővebben.

Akinek szimpatikus a Tarka Bárka blog kezdeményezése, miszerint megpróbáljuk a gyerekekkel (is) megszerettetni a halat, az mindenképpen olvassa el a következő, a Facebookon már megjelent felhívást, és ha teheti, vasárnapig szvazzon.:

“Kedves Barátaim, Ismerőseim!

Be kell, hogy valljak valamit: a Tarka Bárka két receptjét beszippantotta egy szavazós játék. Általában nem szívesen veszek részt efféle játékokban, nem vagyok az a végletekig kampányolós típus, de ez esetben a nyeremény igen kecsegtető: egy intejú az olasz Sale e Pepe Kids gasztronómiai magazin téli számában.

A feladat a következő volt: gyerekeknek készíteni szemnek-szájnak vonzó ételeket a Delicius termékeivel, és mivel a Tarka Bárka egyik fő tevékenysége épp a gyerekeknek való halételek sorozatgyártása, úgy gondoltuk, benevezünk. 90 szavazattal jelenleg a második helyen állunk, az első helyezettnek 127 szavazata van. A játék szeptember 30-án zárul, biztos vagyok benne, hogy ha segítetek, akár az első helyen is végezhetünk. Mutassuk meg együtt, mit tudunk (psszt. mi magyarok ;-)!!!

Akihez közel áll az egészségesebb életmódra való nevelés kérdése, a halfogyasztás népszerűsítése, vagy egyszerűen csak tetszik valamelyik recept, és kedvet érez magában, kérem, szavazzon! Két recept is versenyben van: az egyik a Makrélás-paradicsomos pillangók, amelynek a fotóján Annám „mosolyog” és a „Tonhalas ricottagombócok” – „POLPETTE DI TONNO E RICOTTA” , de mivel ez utóbbi áll jobban, megkérek mindenkit, lehetőség szerint erre szavazzon.

Szavazni itt lehet: http://www.facebook.com/delicius/app_308051872622142

A szavazás kicsit bonyolult, a részvételhez Facebook felhasználónak kell lenni, ráadásul az egész olaszul íródott, de egyáltalán nem kivitelezhetetlen:

először is alkalmazás elfogadása
aztán klikk a „sfoglia le ricette”-re
itt kell megkeresni az általam feltöltött ricottagombócos képet
és a kék mezőben egy határozott klikk a „vota ricetta”-ra.
Ennyi. 🙂

Köszönöm mindenkinek, aki megosztja az instrukciókat, és mást is szavazásra buzdít. Ígérem, hálás leszek, és hírünket viszem csizmaszerte.

Üdvözlettel:

Gaba”

Hasonló bejegyzések:

Nyári élmények 2012. I. – Paradicsomos rizottó tenger gyümölcseivel és alpesi sajttal – Risotto mare e monti… e un po’ di pianura friulana ;-)

2012. szeptember 24. 06:42 Menü, Rizottók, Tengeri herkentyűk 3 hozzászólás

No, ha már jön a vénasszonyok nyara, nem lesz nehéz felidézni az igazit.  Azt terveztem, hogy a héten nyári (íz)élményeket hozok. A legszebbeket, amikről idő híján (vagy mert talán szerettem volna hogy egy darabig csak az enyémek legyenek) eddig nem írtam.

Az első a “strand rizottó”.

Van egy hely nem messze tőlünk, egy kevesek által látogatott strand, ahová évente 4-5 alkalommal elmegyünk. Nincs jégkrémárus, nincs turista, nincsenek “cocco bellooooo”-t kiabáló furcsa alakok, nincsenek papírsárkányt/thai masszázst/kínai törölközőt kínáló betelepültek.

Ami van: tengeri fenyő erdő, apálykor vastag kagylóhéj föveny, kutyák, olaszok. Hét közben a helyiek is eltűnnek, és ilyen lesz a látkép.

Múlt héten, a legőrültebb munkanapot is egy parti kirándulással zártuk. Anna hamar futott két kört (jah, mintha panelben laknánk), aztán csendben leült játszani – pedig A Gyerek nem erről híres. Mi meg csak bámultuk a vizet, és számoltunk… a múlttal.

Emlegettük azt a rizottót is, aminek a hozzávalóit egy augusztusi délelőtt épp itt szedtük össze. Ritka alkalom volt, hogy a strandközeli aljzat ennyire élt; az ember bárhová tette a lábát, alatta tarisznyarákok hada mocorgott. Volt aki algát gyűjtött, más kagylókat piszkált ki a homokból, G. pedig szorgosan gyűjtögette az apró rákokat. Mesélte, milyen volt gyerekkorában: anyuka, apuka, ziák, ziok, gyerekek, némi harapnivaló és családonként egy kétliteres boros flaska bepakoltattak a Cinquecentoba, és irány Brussa. Délután pedig haza a strandon gyűjtött alapanyagokkal. Otthon kagyló/tarisznyarák vacsora. Általában tészta vagy rizottó. Ez utóbbit próbáltam rekonstruálni, bár a tarisznyarákok olyan aprók voltak, hogy végül csak az ízük miatt kerültek a lábasba, a jóllakottásgi indexen nemigen javítottak.

A rizottóba baráti unszolásra került egy kevés alpesi sajt, amit előző nap hoztunk a hegyekből, és aminek savanykás-füves íze nagyszerű kontrasztot alkotott a kagyló “tengerédesével”.

p.s. …és bármennyire vonz is, ígérem, nem követem a szigorú olasz séfek által képviselt irányvonalat, hanem néha oldalra is nézek.

Paradicsomos rizottó tenger gyümölcseivel és alpesi sajttal

Hozzávalók 2 főre: 140 g rizottó rizs (most Arborio), 500 ml paradicsomvíz (vagy paradicsomlé), 30 db parti tarisznyarák, 250 g feketekagyló, 100 g kis vénuszkagyló, 50 g csonkakagyló, 1 salotta hagyma, 1 cikk fokhagyma, 100 ml száraz fehérbor, 50 g kb. 3-4 hónapos alpesi sajt, só, frissen őrölt feketebors, nagy csokor friss petrezselyemzöld, extra szűz olívaolaj

A salottát apróra vágjuk, a fokhagymát áttörjük.

A kagylókat egy órán keresztül sós vízben állni hagyjuk, majd leszűrjük, és folyó víz alatt leöblítjük. (Amelyik kagyló nyitva marad, kidobjuk.) A feketekagylók héjainak illesztéséből kilógó rostos szálat, az ún. szakállat egy határozott mozdulattal kihúzzuk, ha más kagylódarabok vannak a héjhoz tapadva, késsel lepattintjuk. Végül mindegyiket durva szivaccsal folyó víz alatt megsikáljuk.

A paradicsomlevet felforraljuk, a tarisznyarákokat belerakjuk, és újraforrástól számítva nagyságuktól függően 1-2 perc után szűrőkanállal kivesszük. A lábacskáikat és a potrohpajzs alá behajló páncél részt eltávolítjuk.

A sajtot felkockázzuk, a petrezselyemzöldet felaprítjuk.

A rizst serpenyőbe szórjuk, meglocsoljuk egy kevés olívaolajjal, és 3-4 perc alatt megpirítjuk.

Közben egy alacsony falú lábasban olívaolajat hevítünk, lassú tűzön megdinszteljük benne a hagymát és a fokhagymát. Hozzáadjuk a pirított rizst, majd felöntjük a fehérborral. Amikor a bor elpárolog, a rizst enyhén sózzuk (ügyeljünk arra, hogy a tenger gyümölcsei is sósak!) borsozzuk és hozzáadunk egy merőkanálnyit a paradicsomléből,

A paradicsomlevet addig adagoljuk, amíg a rizs majdnem teljesen megpuhul. Ekkor belekeverjük a kagylókat, a sajtot, a petrezselyemzöldet és a tarisznyarákokat, és lefedve annyi idő alatt amíg a kagylók kinyílnak, az egészet készre főzzük. (Amelyik kagyló nem nyílik ki, kidobjuk.) Azonnal tálaljuk.

Hasonló bejegyzések:

Halak, vizek, halászat Magyarországon III. – A vizek rendszerezése II.

2012. szeptember 22. 05:00 Halak, vizek, halászat Magyarországon Szólj hozzá!

A vizek biológia alapú rendszerezése

Mint azt az előző részben említettem, a folyók és úgy általában a vizek egyik legkedvesebb időtöltése, hogy a szakembereket megvicceljék, alkalom adtán meglehetősen otromba módon. Nos, a biológiai alapon történő rendszerezéskor ezt olyan művészi szintre vitte a természet, hogy már-már azt gondolhatnánk, ezt a minősítési rendszert csak és kizárólag a saját életük megkeserítésére találták ki a tudósok.

Lássuk tehát miről is van szó!

A szakemberek felismerték, hogy a víz mérhető jellemzőinek értékeit sokkal jobban mutatja egyes fajok megléte, avagy hiánya, mint maga a mérés. Ennek egyszerű a magyarázata. A hal egész életét a vízben tölti, míg a mérés, bármilyen körültekintően is hajtják végre, csak egy adott pillanat állapotát tükrözi. Így lehet, hogy egy kiemelkedően jó, vagy éppen rossz állapotot vélünk belőle kiolvasni. Ellenben a nap 24 órájában az adott víztérben élő élőlények pontosan mutatják, hogy ez csak alkalmi, vagy állandóan jellemző érték volt. Persze vannak hibaszázalékok, hiszen a halak tűrőképessége elég jó, így egy-egy rövid ideig tartó kedvezőtlen állapotot képesek átvészelni (sőt vannak igazi túlélő művészek is, de erről majd a saját helyén). Mivel minden fajnak mások az igényei, (oxigéntartalom, hőmérséklet, lebegő hordalék, táplálék), egy halfaj megléte, vagy hiánya sok-sok más jellemzőről is tájékoztat. E szerint ez egy alapvetően hidrológiai alapokon nyugvó, biológiai ismérvekkel kibővített rendszer.

Szóval elegendő a halakat figyelni és abból nagy biztonsággal megmondható a víz típusa?

Természetes nem. A természet a maga kis praktikáival itt is borsot tör a szakemberek orra alá. Ugyanis, egy faj csak akkor képes tartósan jelen lenni egy víztérben, ha ott nem csak létezni, hanem eredményesen szaporodni is tud! És itt a kulcsszó. Az eredményes szaporodás. Hazánkban a busa és az amur, kiváló életteret talált a Tiszában. Csakhogy ott szaporodni nem tudnak, így emberi beavatkozás nélkül kipusztulnának. (Na jó ez azért nem teljesen igaz, mert már elég régen rebesgetik, hogy talán tud szaporodni, és nem csak a Tiszában, hanem talán még a Balatonban is). Ugyanez a helyzet több védett fajunk esetében. Iskolapélda a réti csík, vagy a lápi póc. Az életükhöz megfelelő víz számtalan van, csak szaporodni nem tudnak a szerencsétlenek. Így aztán a lápi póc fokozottan védett, a réti csík meg védett státuszban van, holott valamikor még disznót is hízlaltak velük.

Másik példa, ha egy árvíz alkalmával a mentetlen oldali holtág compóit kimossa a víz és helyükre mondjuk balint, domolykót meg bagolykeszeget visz. Bizony vakarhatja a fejét a biológus, hogy miként lehet a rohanó Körösben, tipikus mocsári faj, míg a holtág nádas állóvizében valódi folyóvízi fajok.

Ennyi bemelegítés után, lássuk végre magát a rendszert. A szinttájakat a legjellemzőbb, és legnagyobb tömegben jelen lévő halfajról nevezték el. A névadó faj esetenként a víztípus csúcsragadozója is. Ez persze nem azt jelenti, hogy máshol a adott fajjal nem találkozhatunk de az adott szinttájon fordul elő legnagyobb számban, mivel itt a számára legkedvezőbbek az életfeltételek. A halaknak fajtól függően szüksége van bizonyos vízmélységre és medernagyságra, így hiába képes megélni a ponty, vagy a harcsa egy hidegvizű hegyi folyócskában is, nem fog ott magától megjelenni, hiszen ez a víz számukra kicsi.

A pisztráng szinttáj jellemző hala a sebes pisztráng (vigyázzunk, a szivárványos pisztráng amerikai betelepülő, hazánkban nem őshonos), a fürge cselle és a kövi csík. Ezen fajok a hideg, oxigéndús vizet igénylik, amiben jobbára szerény növényi élet van, és a tápanyagok többnyire a külvilágból érkeznek (pl. falevél). Ezen a csekély táplálékbázison bolharákok, tegzesek élnek, egyúttal a pisztráng táplálékát is ők, illetve a cselle és a csík adják, a nagy számú vízbe hulló rovar mellett. Hazánkban bár vannak a pisztráng számára alkalmas vizek, nem jellemzőek. Ez a szinttáj a hidrológiai rendszerben a felső szakasz felső-középső részére tehető.

a sebes pisztráng

és a fürge cselle – a két karakterfaj

Ahogy a patak egyre több vizet szállít és csendesül folyása a pénzes pér szinttájra jutunk. Itt már van növényzet a meder lassabb részein és a fő halfaj a pénzes pér. Előfordul mellette még a pisztráng is, illetve már a domolykó is. Hazánkban a Hernád felső folyása (határon túli) tipikus példája ennek. A hidrológiai rendszerben a felső szakasz alja, középső szakasz teteje tartozik ide. fejes domolykó

A pér szinttáj után a víztömeg egyre nagyobb, az aljzat kavicsossá, homokossá válik, de még mindig nagy sodrású. Nos ez a márna és a paduc igazi otthona, tehát a márna szinttáj. Különösen a paduc tud nagy tömegben megjelenni ezekben a vizekben. A márna megél a zavarosabb, lassabb vízben is, de a szaporodásához tiszta, gyors oxigénben gazdag vízre van szüksége, aminek alja homokos. Kísérő fajként már megjelenik a bagoly és a laposkeszeg, a domolykó, itt-ott a süllő is. A kecsege, a bucók és a selymes durbincs mellett igen értékes faja ennek a szinttájnak, a dunai galóca, amely egyetlen igazán nagyra növő édesvízi lazacféle Európában. Kedvenc tápláléka a paduc, amiből a 20-25 kilós méret eléréséig szép számmal fogyaszt. Hazánkban bizonyítottan előfordul, csak az a kérdés, hogy itt szaporodik-e, vagy ezek csak lesodródott példányok. A Dráva felső folyása, a Szigetközi-Duna, valamint a Felső-Tisza és a Szamos iskolapéldák erre a szinttájra. Hidrológiai szempontból a középső szakasz közepe-alja mutatja ezeket a sajátosságokat.

a különleges dunai galóca

és a titokzatos kecsege

Hazánk folyói legnagyobb részt a dévér szinttáj jellemzőit mutatják. Homokos-iszapos fenék, dús part menti és esetenként mederbeli növényzet, lassú folyás és természetesen változatos táplálékforrások. Kagylók, csigák, szúnyoglárvák, tubifex alkotják a táplálékbázist, a tegzesek, vízibolhák, ászkarákok mellett. Jellemző, tömegalkotó fajok a dévérkeszeg, karikakeszeg, ponty, csuka, süllő harcsa, garda, balin, koncér, bodorka, jász, stb. Változatos életterek, nagy számú, tág tűrésű faj jellemzi.

 tömegfaj a dévérkeszeg

a dunai halászok kedvelt hala a jász

A sort a durbincs szinttáj zárja, ahol a víz már igen lassú, nagyon iszapos aljzattal, igen dús vegetációval és szélsőséges hőmérsékleti és oxigén értékekkel. Hazánkban ilyen nincs, közelben is csak a Duna-delta. Jellemző fajok a tágtűrésű pontyfélék, amelyek jelentős része a dévér szinttájra jellemző, de képes megélni mostohább körülmények között is (ponty, dévér, bodorka, karikakeszeg, balin,) és a ragadozók, mint a csuka, harcsa, sügérfélék. Ahol a befogadó tengerben élnek tokfélék, azok is felhatolnak ebbe a szinttájba. A torkolat környékén a félsós vízben feltűnnek a tengeri halak képviselői is, mint például a lepényhal.

A fentiekben elmondottak igazak a nagyobb folyóvizekre. De mi a helyzet a kis vízhozamú patakokkal, csatornákkal? Természetesen az élet túl egyszerű lenne, ha ezekre is rá lehetne húzni a fenti sémát. Ezeket a vizeket a szakemberek két szakaszra osztják, főként a szerint, hogy mekkora a vízhozamuk és milyen a meder növényessége. Az első a gyorsabb folyású, kisebb vízhozamú, de tisztább kevésbé növényes domolykó szinttáj. Itt a domolykó mellett a kisebb méretű keszegfélék, csíkfajok találnak otthonra.

a fejes domolykó, bár pontyféle, nem veti meg az apró halakat sem

A második a lassabb, nagyobb vízhozamú, növényesebb de változékonyabb létfeltételeket adó sügér szinttáj. Itt a sügér a csúcsragadozó, míg a táplálékbázist szintén a kisebb termetű keszegfélék adják. Ezekben a vizekben előfordul, hogy mindössze néhány halfaj népesíti be. Mellettük kis számban felbukkannak kísérő fajok, úgymint a bodorka, a küsz, a kárász, más kis termetű keszegfélék.

a csapósügér, igazi kis terminátor, akváriumban tartva igazán látványos

Lássunk zárásként egy érdekességet méghozzá a Tisza-tó és környezete viszonyait. A tározó létrehozása előtt a Tisza ezen szakasza egy márnás-dévéres szinttáj keverékét mutatta. Jelen voltak benne olyan fajok (márna, kecsege), melyek kimondottan áramló vizet igényelnek, míg mellettük szép számban képviseltették magukat a keszegfélék, természetesen a gyorsabb részeken az áramlás kedvelő fajok (lapos, karika), míg a lassabb részeken a stagnofil fajok (dévér, karika). E mellett a süllő, a csuka és a harcsa is megtalálta a neki megfelelő életteret. A duzzasztó megépítése azonban a fennálló rendet megváltozatta. A folyás sebessége lelassult, így egyre több hordalékot rakott le, az addig tiszta részeken. Ez által a márna, a kecsege és a süllő lassan kiszorult a területről, míg az állóvizet kedvelő fajok száma nőtt. Ez a tározótérben hatványozottan jelentkezett, hiszen itt kimondottan mocsaras részek is kialakultak, ahol csak az ezüstkárász és néhány keményebb életű halfaj képes megmaradni. A süllő ugyanakkor a tározótérbe vezető csatornákban megtalálta a kemény, iszapmentes aljzatot, így oda húzódott. A duzzasztó alvize gyorsult, míg a felvíz lassabbá vált, így a Tisza jelentős hosszának halfaunájára hatással volt ez az egyetlen tározó megépítése.

A következő részben az állóvizek kategorizálásával fogunk megismerkedni, egyúttal lezárni a vizek rendszerezését, aztán pedig belecsapunk a halászatba.

Képek forrása: dunai galóca, jászkeszeg, dévérkeszeg, sebes pisztráng, domolykó, fürge cselle, kecsege, csapósügér.

Hasonló bejegyzések:

Világ hallevesei XIX.- Magyarország VII.- Tiszai halászlé

2012. szeptember 20. 05:20 A világ hallevesei, Édesvízi halak, Levesek, Menü Szólj hozzá!

Még mindig Magyarországon vagyunk, most a Tisza felső szakaszán, home, sweet home….
A recept és a megszokott gyönyörű fotó Gabi munkája. A Bárka egykori szerzőjére nagy feladat vár: hamarosan megszületik a második kisbabája, ezért itt külön is szívből gratulálunk nekik!

A tiszai halászlé legfőbb ismérve a passzírozással készülő alaplé, ami többféle halból készül. A ponty és apróhal elengedhetetlen hozzá, főként az alapléhez, míg a süllő és harcsa szeletekből válik a legfinomabb “levesbetét”. Az apróhal leginkább szerencse kérdése, azaz amit sikerül beszerzni hozzá a helyi halászoktól, most kárász és dévérkeszeg került a levesbe, a ponty, süllő és harcsa fejével-farkával együtt. A bográcsozás családon belül szintén kötelező elem, azaz nálunk még karácsony előtt, térdig érő hóban is szabadtűzön készül a halászlé, de ettől igazán el lehet tekinteni, ha nem adódik rá lehetőség. Az már külön vitát képez, legfőképpen nagymamám és édesapám között, hogy a hagyma hogyan kerüljön a levesbe. Míg az általánosan elfogadott módszer, hogy a feldarabolt hagymát az alaplével főzik (bár több helyen olvasható olyan leírás is, miszerint a hagymát és a szárított paprikát is külön-külön kevés vízben kell megfőzni, majd átpasszírozni, és ezt adni a szintén átpasszírozott alapléhez), addig a tősgyökeres tiszamelléki nagymamám kevés zsírban, mi több, füstölt szalonna kiolvasztott zsírjában szereti megfuttatni előtte. Ez családon belül is érzékeny kérdés, így én most inkább édesapám sokkal szélesebb körben elfogadott módszerével készült halászlevét osztom meg az olvasókkal.

Felső-tiszai halászlé
1 kisebb harcsa (1,5 kg)
1 ponty (1,2 kg)
0,5-0,5 kg kárász és dévérkeszeg
halaprólék (1 süllő feje, farka)
3 nagy fej hagyma (45 dkg)
5 evőkanál pirospaprika
2 szárított csípőspaprika

A ponty és harcsa fejét, farkát levágjuk, a harcsát felszeleteljük, a pontyból szép patkókat vágunk. A kevésbé húsos ponty patkók mennek az alaplébe a kárásszal, keszeggel, harcsa és süllő aprólékával együtt.
Az alaplé készítésénél a halhoz adjuk a feldarabolt hagymát, a szárított paprikát, a fűszerpaprika felét, sózzuk, majd felöntjük nagyjából 5 liternyi vízzel. Felforraljuk, majd lassú tűz felett 1,5 órán át főzzük. Közben a harcsa és ponty szeleteket besózzuk, állni hagyjuk.
Másfél óra főzés után átszűrjük az alaplevet, a nagyobb csontokat kiszedjük, a többi haltörmeléket átpasszírozzuk, majd az átpasszírozott halat az alapléhez adjuk. (Egy igen ügyes ibrányi szakácsnő módszere szerint ezen a ponton botmixerrel is lehet pürésíteni az alaplevet, és azt átszűrni, így lesz igazán sűrű a végeredmény.) Ismét felforraljuk a maradék fűszerpaprikával együtt, 10-15 percig főzzük, majd hozzáadjuk a besózott halszeleteket, ezután már nem kavargatjuk. Addig főzzük, amíg a halszeletek megpuhulnak, ha van ikra, haltej, azt a főzés vége előtt 2-3 perccel adjuk hozzá.
Friss fehér kenyérrel, szárított cseresznyepaprikával adjuk fel az asztalra.

Köszönjük, Gabi!

Hasonló bejegyzések:

Gyors ricotta gnocchi vörös garnélás sütőtök szósszal

2012. szeptember 19. 06:23 Főételek, Menü, Tengeri herkentyűk 2 hozzászólás

Akinek nincs kedve bíbelődni a krumplival készülő gnocchival, íme egy gyors és egyszerű ricottás változat. A füstölt ricotta tremészetesen sós ricottával, de akár normál ricottával is helyettesíthető, ebben az esetben több liszt szükséges a tészta megfelelő állagának eléréséhez. Bátrabbak kísérletezhetnek túróval is, amit érdemes szitán áttörve felhasználni.

Ricotta gnocchi vörös garnélás sütőtök szósszal

Hozzávalók:

A gnocchihoz: 200 g füstölt ricotta, 200 g ricotta, 200 g liszt, 1 tojás sárgája, 1/2 kk. só,

A szószhoz: 400 g sütőtök (tisztítva mérve), 1 gerezd fokhagyma, 16 db friss vörös garnéla, 100 ml száraz fehérbor (most friulano), zsálya, vaj, só, frissen őrölt feketebors

A tetejére: kevés füstölt ricotta (esetleg füstölt sajt) reszelve, frissen őrölt feketebors

A füstölt ricottát kislyukú reszelőn lereszeljük, és a sima ricottával, az átszitált liszttel, a sóval és a tojások sárgájával könnyen formázható, puha gombóccá gyúrjuk. A tésztát negyedeljük, a negyedekből kb. 2-3 cm átmérőjű hengereket sodrunk, a hengereket pedig kb. 2 cm-es darabokra szaggatjuk. A gnocchit lisztezett deszkára helyezzük, nyirkos kendővel letakarjuk.

A garnélákat megtisztítjuk: a fejüket eltávolítjuk, a páncélt lefejtjük, a farokrész felső részén nem túl mély vágást ejtünk és a bélcsatornát kivesszük (illusztráció fázisfotókkal itt található).
A fejeket leöblítjük, és a lefejtett páncélokkal együtt bő, sós vízben 30 percig főzzük, majd leszűrjük, a levet félretesszük.
A sütőtököt felkockázzuk.
Egy serpenyőben vajat hevítünk, megpirítjuk benne a kés pengéjével kissé szétnyomott fokhagymagerezdet, hozzáadjuk a zsályát és a sütőtökkockákat, és 2-3 percig pirítjuk. Ezután sózzuk, borsozzuk, felöntjük a fehérborral, és az egészet addig pároljuk, amíg a sütőtök megpuhul.
A megtisztított garnélafarkakat a zsályás sütőtökhöz adjuk, és fedő alatt 2-3 perc alatt készre főzzük.
A garnélák páncéljából készített alaplevet felforraljuk, a gnocchit a lébe dobjuk,  és újraforrástól számított 3-4 perc alatt kifőzzük. (Ellenőrizzük közben, hogy a belsejük is átfőtt-e.)
A gnocchit leszűrjük, óvatosan összeforgatjuk a sütőtökös-garnélás mártással, és egy kevés reszelt füstölt ricottával (esetleg füstölt sajttal) és frissen őrölt fekete borssal megszórva azonnal tálaljuk. 
p.s. khm, így is lehet 😉

Hasonló bejegyzések:

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!