Slider KategóriaTradicionális olasz halételek

Szárított-tőkehal-pástétom

2016. május 19. 09:08 Előételek, Főételek, Halak, Menü, Tengeri halak, Tradicionális olasz halételek, Ünnepi halételek Szólj hozzá!

Buongiorno, evezősök bringások!

A Tour de Serpenyő ma a Tarka Bárkáról jelentkezik – azt hiszem, épp ideje volt életet lehelni a blogba.

Lássuk a tegnapi eredményeket: “A 11. szakaszon az idei körverseny során második szakaszgyőzelmét szerezte Diego Ulissi (Lampre-Merida). Az összetett éllovasa, Bob Jungels is Ulissivel tudott maradni a fináléban, így tovább növelte előnyét Nibaliék előtt. A verseny első hetének legjobbja, Tom Dumoulin pedig nyereg miatti sérülésből adódóan volt kénytelen feladni a Giro-t.” – velo.hu Esélyeket latolgatni korai lenne, hiszen messze még a vég, persze, bízunk az olasz győzelemben.

Ma Venetóban tekergünk, Noalétól Bibionéig egészen pontosan 182 km-t, teljesen sík terepen. Bizony, a nap végére a srácok itt lesznek a kertek alatt! Szerettem volna személyes élménybeszámolóval, fotókkal készülni a mai és a holnapi szakaszra, de sajnos/szerencsére befutott egy hajtépős fordítás, kőkemény jogi szöveg, így a napokban efölött izzadok. Ez van, carissimi, előbb a munka, s csak utána a szórakozás.

Gasztronómiai szempontból egy kicsit Venetóban is otthon vagyunk, ti. a férjem anyukája innen származik. Bejegyzés is akad a blogon a régióval kapcsolatban itt van pl. ez az ecetes-hagymás marinált, sült szardínia (az egyik kedvenc ételünk, próbáljátok ki!), ugyanennek itt egy diós, itt pedig egy mandulás változata,  ide sorolhatjuk a “scampi alla busara” receptjét, a Tavolán pedig megtalálható a velencei borjúmáj, a töltött fácán, a trevisói radicchióval készült rizottó, a tojásos spárga és a karneváli édesség, a frittelle receptje is. Sőt, sőt, sőt, most jut eszembe, hogy a könyvünkbe is bekerült egy venetói étel, ez pedig a tojásbundában sült parti tarisznyarák grillezett polentával.

Estig sorolhatnám még, hogy melyek azok a fogások, amiért igazán szerethető a venetói konyha (ld. risi e bisi, babos tészta, szépiatintás rizottó, citromos-petrezselymes tarisznyarák, narancsos kacsa, pandoro stb.), de úgy érzem, ma a szokásosnál már jóval többet csacsogtam, ezért inkább hozom a velencei tőkehal pástétom receptjét:

Szárított-tőkehal-pástétom – Baccalà mantecato alla veneziana

Hozzávalók:

1 db kb. 750 grammos szárított tőkehal

kb. 700 ml nem túl karakteres ízű olívaolaj (esetleg földimogyoró olaj)

só, frissen őrölt fekete bors

2 gerezd finomra aprított fokhagyma

egy kis csokor finomra aprított petrezselyemzöld

baccala mantecato

A szárított tőkahalat legalább három-négy napig áztatjuk, a vizet naponta kétszer-háromszor cseréljük.

Amikor a hal megdagad, és felveszi egykori formáját, egy nagy lábasba helyezzük. Felöntjük tiszta vízzel, megsózzuk, és forrástól számítva kb. 25-30 percig főzzük.

Ezután leszűrjük, a farokrészt eltávolítjuk, a haltörzset szálkátlanítjuk, a halhúst pedig a bőrrel együtt egy magas falú tálba morzsoljuk.

Hozzáadjuk a finomra aprított fokhagymát, és vékony sugárban (mint ahogy a majonézhez) az olajat.

Közben a masszát az edény falához csapkodva, fakanállal folyamatosan keverjük egészen addig, amíg az egész egy habos, krémes, fehér színű péppé áll össze. Belekeverjük az aprított petrezselyemzöldet, és voilà, készen is van a pástétomunk, amit grillezett polentán vagy pirítóson tálalunk. (A tetejére mehet friss zöldparadicsom szelet, olajbogyó, kapribogyó, kaprigyümölcs, metélőhagyma, zsázsa, retek, torma, aszalt paradicsom, és persze minden, ami a jóérzés határain belül elfér. 😉 )

Holnap ismét nálam a rózsaszín serpenyő. Itthonról jelentkezem. 🙂 Ugorjatok be!

Hasonló bejegyzések:

Caorle 2014. február

2014. február 20. 11:53 Tradicionális olasz halételek Szólj hozzá!

Gondolnátok, hogy a napfényesnek gondolt Itália észak-keleti csücskében hónapok óta szürke az ég? Hihetetlen, de gyakorlatilag október óta szinte egyfolytában csak zúdul ránk az égi áldás óriási katasztrófát okozva a tartomány egész területén.

Az enyhe időjárásnak köszönhetően a barka lassan elvirágzik, a csipkebogyók ugyanolyan lédúsak, duzzadtan lógnak a vadrózsa ágakon, mint ősszel. Nyílik az ibolya, az aranyeső, és olykor-olykor langyos, a Szahara homokjától sárga eső csöpög a nyakunkba.

Azokon a(z egyébként minimális mennyiségű) napsütéses napokon, amelyek nagyobb viharok után kifejezetten különleges fényeket tartogatnak, általában magammal hordom a fényképezőgépet, és igyekszem megörökíteni minden, a szememnek kedves pillanatot. A (halász)hajókat meg a tengernyi tengerkéket egyébként is szívesen fényképezem. Lehet, hogy mást különösebben nem csigáznak fel, de ha egyszer elköltöznék innen, ez a két dolog nekem biztos, hogy nagyon hiányozna.

DSC_1411

DSC_4209

DSC_4261

DSC_4265

DSC_4269

DSC_4284

DSC_4307

DSC_4308

DSC_4323

DSC_4324

DSC_4332

DSC_4343

DSC_4372

 

Hasonló bejegyzések:

Megjelent: Rákok, kagylók, csigák, tintahalak – Piazza Gabriella-Hoitsy György

2013. november 27. 15:11 Halak és tengeri herkenytyűk előkészítése, Könyvünk, Szakácskönyv teszt, Tengeri herkentyűk, Tradicionális olasz halételek, Ünnepi halételek Szólj hozzá!

Rég tartogam magamban, és óriási kő esik most le a szívemről, hogy megoszthatom veletek a hírt: ma megjelent a Rákok, kagylók, csigák, tintahalak című ételreceptekkel fűszerezett gasztronómiai lexikon.

A legnagyobb öröm és megtiszteltetés számomra az, hogy Hoitsy Györggyel, Magyarország legkiemelkedőbb halbiológusával, a Lillafüredi Pisztrángtelep vezetőjével együtt hoztuk létre ezt a művet, amely remélhetőleg sok magyar családba juttatja el a tenger gyümölcseinek ismeretét, szeretetét, elkészítésüknek mikéntjét és egyben a vízi világ nagyra értékelését, megbecsülését is.

673332

A Corvina Kiadó ajánlójából idézek:

“A könyv bevezetője számos érdekes és hasznos ismeretet, valamint pótolhatatlan gyakorlati tanácsot tartalmaz. Olvashatunk benne
– a tenger gyümölcseinek dicséretéről,
– a rákok, kagylók, csigák, tintahalak élőhelyéről és biológiájáról,
– az állatok kifogásának és piacra szállításának módjáról,
– a vásárláskor figyelembe veendő szempontokról,
– a tisztítás és előkészítés mikéntjéről (fázisfotókkal illusztrálva),
– a lehetséges hőkezelési eljárásokról és fűszerezésről,
– valamint a borválasztás szempontjairól.
A könyv második részében a mintegy 40 faj részletes leírásához 69 ételrecept társul, amelyeket színes ételfotók illusztrálnak.”

Az ételfotók nagy része Török-Bognár Renáta munkája:

Langyos kalmár saláta sárga körteparadicsommal és rukolával

kisebb része saját kreáció:

Éti csiga burgundi módra

A stílus “klasszikus”, ahogy azt a korábban már meghatározott külső megkövetelte.

Az állatok hihetetlen aprólékossággal kidolgozott illusztrációit Licio Passon, olaszországi festőművész készítette:

kanadai homár

10 copy

36 copy

A borválasztásról szóló részt Csapody Balázs, a Kistücsök Étterem tulajdonosa lektorálta, és ő készítette el a fejezethez tartozó magyar bor ajánlót is.

Fogadjátok, olvassátok, főzzétek (és mindenképpen rejtsétek a karácsonyfa alá) a Rákok, kagylók, csigák, tintahalak című könyvet nagy-nagy szeretettel!

Frissítés 2015. január 3.: szep magyar konyv

Hasonló bejegyzések:

Fűszeres morzsa alatt sült rombuszhal sült burgonyával

2013. október 29. 07:07 Főételek, Gyerekek és halfogyasztás, Halak, Menü, Tengeri halak, Tradicionális olasz halételek 5 hozzászólás

Még mindig az ünnepi menünél (és a fokhagyma-petrezselyemzöld párosánál) tartunk. Ezúttal egy nagy klasszikust, a burgonyával sült rombuszhalat vettük elő. A fokhagymás-petrezselymes morzsából bő adagot készítettem, így egyszerűen ezzel borítottam be az előzőleg egyik oldalon megnyúzott halat.

Érdemes tudni, hogy a rombuszhal húsa sovány, könnyen emészthető, ízét a gyerekek kifejezetten kedvelik. Finoman fűszerezve, kíméletes hőkezelési eljárásokat alkalmazva (zöld fűszerekkel, párolva, gőzölve) a legkisebbeknek  is adható, a hozzátáplálás második fázisában, a húsok és a halak bevezetése során az egyik legkiválóbb alapanyagunk lehet.

(Ha érintett vagy, és szeretnél többet tudni arről mikor, miért és mennyi halat érdemes a gyerekeknek fogyasztani, olvasd el az erről szóló cikkünket is! Halat a gyerekeknek! https://tarkabarka.cafeblog.hu/2012/01/21/109/ )

Fűszeres morzsa alatt sült rombuszhal sült burgonyával

Hozzávalók 4 személyre: 1 db. kb. 800 gramm súlyú rombuszhal, 100 g zsemlemorzsa, egy nagy csokor petrezselyemzöld, 1 gerezd fokhagyma, extra szűz olívaolaj, só, frissen őrölt feketebors, 1 citrom, 500 g burgonya, napraforgó olaj a sütéshez

A rombuszhalat uszonyait levágjuk, aztán a fejtőnél, a kopoltyúfedő alatt félkör alakú vágást ejtünk, és a belsőségeket is eltávolítjuk. A farokrész végén, ahol a halhús kezdődik, a bőrt nem túl mélyen bevágjuk, egy akkora részen, hogy a hüvelyk- és mutatóujjunkkal biztosan meg tudjuk fogni, lefejtjük a húsról, majd erősen tartva, a hal testéről az egészet egy mozdulattal lehúzzuk.

A burgonyát meghámozzuk, félcentis karikákra vágjuk, bő, forró olajban elősütjük, papírtörlőre szedjük.

A petrezselyemzöldet finomra aprítjuk, a fokhagymagerezdet meghámozzuk, áttörjük, és az egészet összekeverjük a zsemlemorzsával és 50-60 ml olívaolajjal.

DSC_0755Egy tűzálló tálat vagy serpenyőt vékonyan kiolajozunk, belefektetjük a halat. Meglocsoljuk egy kevés citromlével, sózzuk, borsozzuk, majd fél cm vastagon beborítjuk a fokhagymás-petrezselymes morzsával. Az elősütött burgonyát a hal köré rakjuk, majd az egészet 200 °C-ra előmelegített sütőbe helyezzük, és kb. 20-25 perc alatt készre sütjük. A maradék citromgerezdekkel azonnal tálaljuk.

 

Hasonló bejegyzések:

Sarde in saòr – Ecetes-hagymás sült szardínia

2013. május 14. 10:56 Előételek, Halak, Menü, Tengeri halak, Tradicionális olasz halételek, Ünnepi halételek 2 hozzászólás

Számos alkalommal áradoztam már a marinált halakról. (Lásd 1. Mandulás-alma balzsamos sült szardínia, 2. Diós marinált sült szardínia, 3. Posírozott, marinált ponty, 4. Marinált füstölt pisztráng és zsenge radicchio vajas kalácson, 5. Makréla olívaolajban, stb.)

Most a diós szardíniánál említett Szentírás, azaz az eredeti velencei “sarde in  saòr” receptje következik.

Egy kis háttértörténet:

A “sarde in saòr” eredete az 1300-as évekre vezethető vissza. A velenceiek eleinte az ún. “Festa del Redentore” idején,  vagyis július harmadik vasárnapján fogyasztották, ma azonban már más alkalmakkor is előfordul, s igazi ünnepi előétellé nőtte ki magát.

Manapság a sült szardíniákat nem csak hagymával, de mazsolával és fenyőmaggal is gazdagítják. Ezeket a hozzávalókat a korai receptek nem tartalmazták, csak később váltak az étel szerves részévé – egyesek szerint a zsidó hagyományból származnak. Venetoi származású anyósom a mai napig nem tesz bele sem mazsolát, sem fenyőmagot, mert azt mondja, hogy a tradíció így diktálja, és annak idején a szegényeknek biztos nem volt egyik sem a kamrában. Persze, az már más kérdés, hogy a velenceiek sohasem tartoztak a szegényebbik fajtához…

Sarde in saòr – Ecetes-hagymás sült szardínia

Hozzávalók: 500 g szardínia, 500 g főző hagyma, 2 friss babérlevél, 250 ml fehérborecet, extraszűz olívaolaj, só, feketebors szemek (opcionális)

saor grande

A szardíniákat megtisztítjuk, kifilézzük. (Fotókkal illusztrált útmutató ITT.) A filéket besózzuk, lisztbe forgatjuk, és bő olajban ropogósra sütjük. A halakat papírtörlőre szedjük, félretesszük.

Közben a hagymákat megpucoljuk, vékonyan felszeleteljük, és egy serpenyőbe tesszük. Annyi olajat öntünk rá, amennyi éppen ellepi, majd, nagyon alacsony lángon üvegesre pároljuk. Ezután hozzáadjuk a babérleveleket, felöntjük az ecettel, és forrástól számítva további 1-2 percig főzzük.

Egy 15×25 cm-es tál aljára vékony rétegben ecetes-olajos hagymát terítünk, megrakjuk egy réteg sült szardíniával. Erre újabb réteg ecetes-olajos hagyma, majd ismét sült szardínia kerül. A rétegezést addig folytatjuk, amíg a hozzávalók elfogynak. (A tetejére szórhatunk néhány szem feketeborsot.) A tálat lefedjük, és legalább egy, de inkább két napra hűtőszekrénybe tesszük.

A marinált szardíniákat hideg előételként tálaljuk.

Hasonló bejegyzések:

Paradicsomos szépia (tintahal) vajban sült parmezános polentával

2013. március 7. 05:30 Főételek, Tradicionális olasz halételek 2 hozzászólás

A “seppie in umido” a hétköznapi olasz konyha egyik alapvető étele; egyszerű és  gyakorlatilag elronthatatlan. A tintahallal és az olasz konyhával most ismerkedőknek szezontól függetlenül kifejezetten ajánlott. (Jelen esetben még a tisztítással sem bíbelődtünk, a szépiát konyhakészen vettük.)

Paradicsomos szépia vajban sült parmezános polentával

Hozzávalók 4 főre:

A szépiához: 1 db kb. 800 grammos konyhakész szépia, 50 g angol zeller, 1 babérlevél, 1 ágacska rozmaring, 1 gerezd fokhagyma, 1 kisebb fehér hagyma, 100 ml száraz fehérbor, 300 g házi paradicsomszósz (vagy édes, érett, hámozott, darabolt paradicsom), frissen őrölt feketebors, só

A polentához: 100 g közepesre őrölt kukoricadara, kb. 400 ml víz, 4 ek. frissen reszelt parmezán, 1 gerezd fokhagyma, vaj

DSC_4743

A szépia szájszervét kivágjuk, a csápjait és a testét csíkokra vágjuk.

A hagymát a fokhagymát és a zellert finomra aprítjuk, majd forró olívaolajon üvegesre pároljuk. Hozzáadjuk a babérlevelet és a szépiacsíkokat, borsozzuk, és nagy lángon az egészet lepirítjuk. Ezután meglocsoljuk a fehérborral és 1-2 percig pároljuk. Ekkor elkeverjük benne a paradicsomszószt, hozzáadjuk a rozmaringot, és lefedve kb. 45 perc alatt készre főzzük. (Ha szükséges, néha adhatunk hozzá egy kevés vizet. Csak a végén sózzuk – ha szükséges!)

A polentához a vizet egy teáskanálnyi sóval felforraljuk, beleszórjuk a kukoricadarát, és folyamatosan kevergetve kb. 30-35 percig főzzük. Az utolsó pillanatban belekeverjük a parmezánt, majd félretesszük, és 5-6 percig pihentetjük.

Egy serpenyőben kevés vajat hevítünk, hozzáadunk egy kés pengéjével kissé szétnyomott fokhagymagerezdet.

A polentából ezután két kanál segítségével ovális formákat szaggatunk, a forró fokhagymás vajon minden oldalukat átforgatjuk, és a paradicsomos szépiával azonnal tálaljuk.

Hasonló bejegyzések:

Spagetti ajókával és pirított morzsával

2013. január 18. 12:41 Halak, Menü, Tengeri halak, Tészták, Tradicionális olasz halételek 1 Hozzászólás
Ma egy gyorsan elkészíthető, klasszikus olasz tésztát hoztam. Hétköznapokon remek vacsora lehet. Ezután már csak egy nagy tál zöldsaláta szükséges, és teljes a boldogság!
Az étel eredeti, szicíliai verziója sózott szardellával, fenyőmaggal, mazsolával készül, hamarosan ezt is megmutatom.
Spagetti ajókával és pirított morzsával
Hozzávalók 2 főre: 160 g spagetti (min. ötös vastagságú), 8 db olajos szardellafilé (ajóka), 1 gerezd fokhagyma, 50 ml extraszűz olívaolaj, egy csokor petrezselyemzöld, 1 púpos ek. házi zsemlemorzsa, (csípőspaprikás olívaolaj – opcionális)
A petrezselyemzöldet felaprítjuk.
Egy serpenyőben felhevítjük az olajat, hozzáadjuk a félbevágott fokhagymagerezdeket és az ajókákat, majd az egészet addig sütjük, amíg a fokhagyma megpirul, a hal pedig pépes állagú lesz.
A zsemlemorzsát száraz serpenyőben megpirítjuk, és a fokhagymás halszószhoz adjuk.
A tésztát enyhén sós vízben kifőzzük, “al dente” leszűrjük. Nagy csokor apróra vágott petrezselyemzöld kíséretében a tésztát a fokhagymás-morzsás ajókához  adjuk, nagy láng fölött összeforgatjuk, (ha túl száraz, adhatunk hozzá egy keveset a tészta főzővizéből) és azonnal tálaljuk.
Aki szereti, locsolja meg egy kevés chilis olívaolajjal, nálunkelengedhetetlen hozzávaló!
p.s.
A szószba keverhetünk egy teáskanálnyi alaposan leöblített, majd felaprított sózott kapribogyót.

Hasonló bejegyzések:

Babéros-paradicsomos angolna, Delicius és Boldog Karácsonyt

2012. december 22. 05:28 Édesvízi halak, Főételek, Halak, Tengeri halak, Tradicionális olasz halételek Szólj hozzá!

A Delicius termékeit bizonyára sokan ismeritek, jó ideje jelen vannak már a magyar piacon is. (Én a sózott, az olajos-kapris és az olajos-csípős szardellájukat kedvelem különösen.) Ez már a második alkalom, hogy együtt dolgozunk, most olasz bloggerek részvételével egy hagyományos és újragondolt karácsonyi receptekből álló gyűjteményt hoztak létre, régióról régióra haladva Olaszországban.

A fotón látható étellel Friuli-Venezia-Giuliát képviselem – nem titok, ez lett a második otthonom. A babérral és petrezselyemmel fűszerezett paradicsomos angolna a évszázadokon keresztül a Bassa friulana területén elterjedt tradicionális karácsonyi főétel volt, ma már csak ritkán kerül az asztalra többnyire a főszereplő előkészítésének és beszerzésének nehézségei miatt. Nem terem már angolna a falu végén futó árok vizében, és valljuk be, a ma fiataljai sem azon igyekeznek, hogy megtanuljanak angolnát nyúzni (tisztelet a kivételnek ITT).

Babéros-paradicsomos angolna

recpet a Delicius Facebook oldalán, ITT található

A Tarka Bárka minden olvasójának Békés Karácsonyt kívánunk!

Hasonló bejegyzések:

Scampi gratin

2012. december 11. 11:38 Előételek, Főételek, Menü, Tengeri herkentyűk, Tradicionális olasz halételek 3 hozzászólás

Az egyik legegyszerűbb, legnagyszerűbb, legelterjedtebb scampoval készülő ételek egyike.

Scampi gratin

Hozzávalók 4 főre : 12 langusztin, 2 gerezd fokhagyma, 1 dl brandy, fél citrom kifacsart leve, 100 g vaj, 10 ek. házi zsemlemorzsa, nagy csokor petrezselyemzöld, só, bors, szerencsendió

Egy serpenyőben felhevítjük a vajat, kissé megpirítjuk rajta az áttört fokhagymát. A serpenyőt levesszük a tűzről, hozzáadjuk a felaprított petrezselyemzöldet, a zsemlemorzsát, a fűszereket, a brandyt, a citromlevet, és az egészet alaposan összekeverjük.

A rákokat az ITT leírt módon megtisztítjuk, könyvszerűen kinyitjuk.

Egy akkora tepsinek alját, amelybe az összes scampo belefér megszórunk egy kevés nagyszemű tengeri sóval, páncéjukkal lefelé ráfektetjük a megtisztított rákokat, mindegyikre egy-egy evőkanálnyi petrezselymes-vajas morzsát teszünk, és 200 fokra előmelegített sütőben 6-7 perc alatt készre sütjük (Ha van a sütőn gratin vagy grill funkció, használjuk!)”

Hasonló bejegyzések:

Vénuszkagylós-paradicsomos spagetti

2012. december 6. 05:55 Menü, Tengeri herkentyűk, Tészták, Tradicionális olasz halételek, Ünnepi halételek Szólj hozzá!

A nagy ünnepi készülődésben, az itteni ragyogó napsütésben, és az első otthoni nagy hóesés hallatán eszembe jutott valami…valami, ami az idén hihetetlenül édesre, zamatosra sikerült: igen, az üvegbe zárt nyár, a legfinomabb olasz paradicsomszósz, amelyből még egy üveget sem nyitottunk ki, mióta a kamrapolcra sorakoztattam őket. Gyorsan elrohantam a halashoz, aztán visszafelé egyenest a a kert felé vettem az irányt, letéptem egy nagy csokor petrezselyemzöldet, és 20 perc múlva a sparhelt melege mellett emlékeztem az idei forróságra.

A vénuszkagylós spagetti az az étel, amely minden tengerparti étterem étlapján szerepel. Eredetileg vermicelli tésztával készülő, nápolyi eredetű karácsony előesti  fogás, amelyről minden turista ódákat zeng, s mely mára Itália szimbólummá nőtte ki magát.  Van aki a paradicsomos, van aki a paradicsom nélküli verzióra esküszik, egy biztos, ez az az élmény, amiért százszor is érdemes visszatérni a napfényes Itáliába.

Nos, a paradicsomszósz titkát elárultam, vénuszkagyló (olasz is!) kapható otthon, egy maréknyi spagetti, némi zöld fűszer és húsz szabad perc pedig mindenkinél akad, igaz?

Spaghetti alle vongole – Vénuszkagylós-paradicsomos spagetti

Hozzávalók 4 főre: 320 g spagetti v. vermicelli tészta, 1 kg csíkos vénuszkagyló, 300 g házi paradicsomszósz (opcionális), 80 ml száraz fehérbor, 2 gerezd fokhagyma, egy kis csokor petrezselyemzöld felaprítva, só, bors, extraszűz olívaolaj, 1/2 csípőspaprika (opcionális)

DSC_4971

A kagylókat 1-2 órán keresztül hideg, sós vízben áztatjuk, a vizet 2-3 alkalommal lecseréljük.

Egy alacsony falú lábasban olívaolajat hevítünk, hozzáadjuk a megtisztított, félbevágott fokhagymagerezdeket és addig pirítjuk, amíg halványsárga színű lesz. A fokhagymákat eltávolítjuk, az illatos olajhoz hozzáadjuk a kettétört csípőspaprikát és a felaprított petrezselyemzöldet, 1 percig pirítjuk, majd felöntjük a fehérborral és elkeverjük benne a paradicsomszószt is. Hozzáadjuk a leszűrt kagylókat, jì adag feketeborsot tekerünk rá, lefedjük, és az egészet addig főzzük, amíg a kagylók kinyílnak (amelyik nem nyílik ki, kidobjuk!).

Közben a tésztát kifőzzük, amikor eléri az “al dente” (“harapható”, nem teljesen puhára főtt) állagot, leszűrjük, összeforgatjuk a szósszal, és azonnal tálaljuk. Egyesek “molto al dente” vagyis még félkeményen szűrik le a tésztát, és a főzés utolsó fázisát a kagylós szószban fejezik be.

Hasonló bejegyzések:

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!