Slider KategóriaTengeri herkentyűk

A világ hallevesei I. – Portugália – Caldeirada

2012. május 7. 18:36 A világ hallevesei, Halak, Levesek, Menü, Tengeri halak, Tengeri herkentyűk 10 hozzászólás

Ahogy azt már biztos tudjátok, a magyarországi halfogyasztás fellendítésének elősegítése mellett a világ sokszínű halgasztronómiájának a megismertetése is a Tarka Bárka blog legfontosabb céljai között szerepel. Nem kellett sokáig gondolkodnunk azon, hogy melyik az az étel, amely minden országban létezik, mégis mindenhol különböző… Igen, a hallevesről van szó, az ezerarcú hallevesről, amely összeköt, identitást ad, melynek igaz eredeteiről vérre menő harcok folynak. A következő hónapok hétfőjén tehát a világ halleveseit vesszük tehát górcső alá.

Indulásképp idegen országok gasztronómiájában jártas bloggereket kerestünk meg, hogy segítsenek nekünk az általuk megismert halleveseket egy csokorba gyűjteni. Most, hogy jó néhány írás a kezünkben van, határozottan meg vagyunk arról győződve, hogy egészen egyedülálló sorozatot fogunk összeállítani!

A bejegyzések legtöbbjében rövid történeti áttekintést, az adott ételre vonatkozó érdekességeket, nagyrészt tradicionális halleves recepteket, fotókat találtok majd, de akadnak majd a sorban egészen egyedi hangvételű írások is.

Köszönünk szépen minden kész és még folyamatban lévő, hamarosan beérkező posztot, nem kevésbé a lelkesedést, amivel a résztvevők segítik a gyűjtemény létrejöttét!

Olvassátok sok szeretettel!

A sorozat első állomása Portugália. Innen Alíz, a Select food blog szerzője, (aki nem mellesleg 7 évig élt az országban, és a férje is portugál) hozott egy ínycsiklandó halas-kagylós Caldeiradát. Az írás magáért beszél! Minket azonnal meggyőzött! 😉

Ti ettetek már Caldeiradát? Hol? Mikor? Élményeket, tapasztalatokat szívesen olvasunk a kommentek között!

Caldeirada

A portugál Caldeirada nagyon népszerű és közismert étel mind a portugálok, mint a Portugáliába látogató turisták között. Mint a legtöbb ételnek általában, ennek is sokféle elkészítési módja létezik, de van amiről biztosan felismerhető. A mi leveseinkhez képest rövid lében főtt, és a lenti hozzávalók közül a felhasznált halakkal és a tenger gyümölcseivel variálható.

Legfinomabb akkor, ha többféle halból – ördöghal, tengeri süllő, rája, aranydurbincs, vörös márna, csacsihal, lepényhal -, kagylóból, és/vagy rákvariációból tevődik össze, de vannak tipikus változatai is, úgy mint a Caldeidara de Enguias (tengeri angolnás Caldeirada kurkumával), Caldeirada de Lulas (tintahalas Caldeirada), Caldeirada  à Pescador (Caldeirada halász módra – vegyes halakból) vagy a Caldeirada de Sardinha (szardíniás Caldeirada – ennél a szardínia mindig legfelülre kerül), Caldeirada de Bacalhau (tőkehalas Caldeirada – főznek bele fekete, azaz véres kolbászt és portugál káposztát is).

Ami közös bennük, hogy az alapanyagokat egymásra rakva főzik meg. Helyenként nagyon változó lehet az elkészítése, mert van ahol csak olívaolajjal és sok paradicsommal a saját levében párolódnak a hozzávalók, vagy csak egy könnyed fehérborral, és ott van még a boros-vizes változat is. Főként a tintahalas Caldeiradánál fordul elő, hogy először olívaolajon megfuttatják a hagymákat, hozzákeverik a paradicsomot és ez után teszik bele a többi alapanyagot, mivel a tintahalnak kicsivel több főzési időre van szüksége, mint a burgonyának.

Setúbalban és Madeirán jellemző, hogy néhány szegfűszeget is főznek bele. Általánosságban elmondható, hogy főként petrezselyemmel készül, de néhol tesznek bele koriandert is.

Én egy enyhén pikáns halas-kagylós Caldeiradát, fehérborral és vízzel főzve hoztam most, ami a (portugál) férjem szerint igazi nyári étel. És valóban az, mert legjobban a szabadban fogyasztva esik jól.

Hozzávalók a halas-kagylós Caldeiradához:

750 g konyhakész kagyló vagy kagylókeverék

Új-zélandi zöld kagylót (fél héjban sikerült beszereznem)

750 g konyhakész vegyes tengeri hal, fej és farok nélkül, nagyobb szeletekre vágva (Nekem barramundi, aranydurbincs és hekk (csacsihal) volt itthon.)

900 g burgonya meghámozva és nem túl vastag karikákra szeletelve

250 g vöröshagyma vagy salátahagyma nagyon vékonyan felkarikázva

4 gerezd fokhagyma felszeletelve

1 csokor petrezselyem

1 db nagy babérlevél

3-4 db hámozott paradicsom felkarikázva vagy 1,5 dl 100%-os paradicsomszósz

100 g zöld (piros) kaliforniai paprika vékony csíkokra szeletelve

kb. 3 db piripiri (afrikai madárszemchili) – opcionális

tengeri só

7-8 szem egész fekete bors

löttyintésnyi extraszűz olívaolaj

2,5 dl száraz fehérbor (én most Kunsági Irsai Olivért használtam)

5,5 dl víz

Én ennél a receptnél friss paradicsom híján paradicsomszósszal készítettem, ezért kellett hozzá a 5,5 dl víz, de friss paradicsommal ez a mennyiség csökkenthető vagy akár el is hagyható, ha a felhasznált paradicsom elegendő levet ereszt.

Elkészítés

Egy nagyméretű főzőedény alján helyezzük el a kagylókat a héjukkal lefelé, fektessük rá a haldarabokat, locsoljuk meg egy kevés olívaolajjal, majd váltakozva rétegezzük rá a burgonya-, vöröshagyma- és paradicsomkarikákat (vagy öntsük rá a paradicsomszószt), meg a paprikacsíkokat is. Helyezzük a rétegek közé a petrezselymet, babérlevelet, egész borsokat, fokhagymát és ízlés szerint chilit is. Sózzuk meg, öntsük fel a fehérborral, majd a vízzel, és fedő alatt tegyük fel főni.

Forrás után közepes hőfokon főzzük tovább kb. 20 percig, amennyi idő alatt a burgonya megpuhul, és a kagyló és hal is megfő.

Kevergetni közben nem szabad, csak időnként rázogatni a fazekat.

A főzési idő több-kevesebb is lehet a felhasznált alapanyagoktól és a méretüktől függően. Ha apróbb kagylókat használunk, akkor érdemes a halakat és a burgonyát is kisebbre vágni, hogy egy időben meg tudjanak főni.

Ha marad lé a Caldeiradából, akkor abból a portugálok másnap rizst főznek, vagy levesként fogyasztják kenyérre merve vagy apró tésztát főznek benne, és finomra aprított mentával megszórva fogyasztják el.

Köszönjük, Alíz!

Hasonló bejegyzések:

Batyuban sült fokhagymás-petrezselymes cukkini kékkagylóval és pirított fenyőmaggal

2012. április 18. 07:34 Előételek, Főételek, Menü, Tengeri herkentyűk 2 hozzászólás

A batyuban sütés az egyik legnagyszerűbb hőkezelési eljárás. A halakat tekintve különösen fontos, a kis csomagban bennmarad ugyanis minden alapanyag íze, illata, a tenger frissessége, a zöldfűszerek lélekvidító aromája…

A cukkinit most nézzétek el nekem, aki ismer, tudja, hogy szezonális alapanyagokat csak nagyon ritkán használok (ld. az idei télen háromszor ettünk paradicsomot, és ezzel szinte véget is ért a “fuori stagione” listám), most viszont annyira vágyok már a tavaszi-nyári zöldségekre, hogy nem tudtam neki ellenállni. Mentség nincs, hacsak nem a cukkini délolasz volta, de ennek itthon vajmi kevés a jelentősége. Summa summarum, tegyétek el a receptet cukkiniérés idejére.

A batyukat most főételként szervíroztam. Ha valakinek előételként tetszene, felezze az alapanyagok mennyiségét!

Batyuban sült fokhagymás-petrezselymes cukkini kékkagylóval és pirított fenyőmaggal

Hozzávalók 4 főre: 1 kg kékkagyló, 2 kicsi cukkini, 50 ml száraz fehérbor, egy kis csokor petrezselyemzöld, 2 cikk fokhagyma, 2 ek. zsemlemorzsa, 20 g fenyőmag, só, frissen őrölt feketebors, extraszűz olívaolaj, 1/2 citrom leve

A fenyőmagot száraz serpenyőben megpirítjuk.

A feketekagylókat az alábbi módon megtisztítjuk: a héjak illesztéséből kilógó rostos szálat (Byssos fonalat), az ún. szakállat egy határozott modulattal kihúzzuk, ha más kagylódarabok, kistestvérek vannak a héjhoz tapadva, késsel lepattintjuk. Végül mindegyiket durva szivaccsal folyó víz alatt megsikáljuk, többször váltott vízben leöblítjük. Amelyik ki van nyílva vagy törött, kidobjuk.

Egy nagy serpenyőben olívaolajat hevítünk, megpirítunk benne egy kés lapjával kissé szétnyomott fokhagymagerezdet, hozzáadjuk a megtisztított kagylókat, lefedjük, és nagy lángon párolni kezdjük. Amikor a kagylók elkezdenek kinyílni, jó adag feketeborsot őrlünk a tetejükre, hozzáadjuk a fehérbort, majd visszatesszük a fedőt, és az egészet addig pároljuk, amíg a kagylók teljesen kinyílnak. (Amelyik nem nyílik ki, kidobjuk.)

Ezután a héjakból egyenként kiszedjük a kagylóhúst, a serpenyőben maradt levet pedig sűrű szövésű szűrőn vagy gézen átszűrjük.

A cukkinit 2-3 mm vastag karikára vágjuk.

A petrezselyemzöldet a megmaradt fokhagymagerezddel együtt felaprítjuk, kis tálkába tesszük, és összekeverjük a fél citrom frissen facsart levével és egy kevés extraszűz olívaolajjal.

Duplára hajtott sütőpapírból négy darab háromszög vagy fél szív alakot vágunk. A papírokat kinyitjuk, egyik felüket megkenjük egy kevés olívaolajjal. Ráhelyezzük a cukkinikarikákat, ide-oda csorgatunk egy keveset a fokhagymás-citromos petrezselyemből, majd megszórjuk egy kevés sóval és frissen őrölt feketeborssal. Ráhelyezzük a kagylókat, mindegyik tetejére 1-2 evőkanálnyi leszűrt kagylólevet csorgatunk, megszórjuk a fenyőmaggal és a zsemlemorzsával.

A batyukat lezárjuk, 200 fokra előmelegített sütőben 10 percig sütjük. Ezután kivesszük, a tetejükön kereszt alakban vágást ejtünk (kicsapó gőzre vigyázni!), és azonnal tálaljuk.

Ötlet: Io Cucino 2009. áprilisi? szám

Hasonló bejegyzések:

Spagetti tojással, komlóval és koktélgarnélával

2012. április 5. 06:52 Menü, Tengeri herkentyűk, Tészták 2 hozzászólás

Rohanós (két)hétnek nézünk elébe, de azért megpróbálunk talpon vizen maradni, és biztos kézzel tovább navigálni a Bárkát. Szövegelni nem sokat fogunk, halételek terén viszont nincs megállás!

Mára pl. egy gyors tésztareceptet hoztam a tavasz jegyében; nevezhetném a halászfiú és a szénégető lány csókjának is, de nem teszem, ez itt nem az a fórum…. 😉

A garnéla a múltkori gyorsfagyasztott csomagból maradt, a komlóhajtásokat sk. szedtük a Varmo patak partján, a tojások pedig Rózsika nagynéni (zia Rosetta) tyúkjai alól jöttek egyenesen a serpenyőbe.

Spagetti tojással, komlóval és koktélgarnélával

Hozzávalók 4 főre: 280 g spagetti, 1 salottahagyma, 2 tojás, 100 g vadkomló hajtás, 40 g frissen reszelt Parmigiano Reggiano, 80 g konyhakész, tisztított koktélgarnéla farok, só, frissen őrölt feketebors, 2 tk. vaj

Copia-di-DSC_5524

A komlóhajtásokat sós vízben 2-3 perc alatt megfőzzük, leszűrjük, és a szűrőben hagyjuk lecsöpögni. A főzővizet félretesszük.

A tojásokat felütjük, sóval, borssal fűszerezzük, és a sajttal együtt felverjük.

A lecsöpögtetett komlót durvára, a salottát apró kockára vágjuk.

Egy serpenyőben felhevítjük a vajat, és üvegesre pároljuk benne a hagymát. Hozzáadjuk a garnélafarkakat és a komlót, majd nem több, mint egy percig pirítjuk.

Közben a tésztát a komló főzővizében kifőzzük, amikor eléri az “al dente” (“harapható”, nem teljesen puhára főtt) állagot, leszűrjük, és a garnélás-hagymás komlóhoz adjuk. Ráöntjük a tojást, a serpenyőt levesszük a tűzről, és az egészet átforgatjuk, hogy a tojás a tésztát mindenhol érje.

Akinek nem barátja a félig nyers tojás, az ezt az utolsó műveletet tűz fölött is végezheti.

P.s. Egyik legnagyobb bánatom, hogy a családnak a carbonarát is “rántottaként” kell elkészíteni, mert a krémes, friss, alig hőkezelt tojást a férjem nem hajlandó megenni. Változásra nincs esély, az anyukája mindig így csinálta.

Hasonló bejegyzések:

Gordon Ramsay: Mennyei halételek – I. Balzsamecetes-sült tintahalas rizottó

2012. március 28. 06:22 Menü, Rizottók, Szakácskönyv teszt, Tengeri herkentyűk 7 hozzászólás

Új sorozatot indítunk: lapjaira szedünk néhány szakácskönyvet, kipróbáljuk mennyire működőképesek a ma nyomtatásban fellelhető halas receptek.

Gordon Ramsay Mennyei halételek című könyvével kezdünk. A szerzőt minden bizonnyal nem kell bemutatni, én két részt tudtam hanggal együtt végignézni az egyik sorozatából, ezért kifejezetten örültem amikor megláttam könyvesboltban a szakácskönyvét, ti. ez nem beszél.

Az üzletben.

A nagy formátum nem túl praktikus, női táskába kifejezetten nem való – és ezt most nem a vicc kedvéért írtam, hanem mert én tényleg magammal hurcolom az éppen aktuális szakácskönyvet mindenhová, ahol tudom, hogy lesz legalább öt percem az olvasásra, recept- és/vagy menütervezésre.

A címlapon felül A Szakács kést élez, alul egy zöldfűszerekkel tűzdelt makréla „mosolyog”. A makréla az egyik kedvenc halam. Biztató! (Bár mint utóbb kiderül, ettől sokkal szebb fotók is vannak a könyvben.)

Belelapozok. Első benyomások: Az alapokkal kezd. Nagyon jó! Fázisfotókkal kísért filézési technikák, tenger gyümölcsei tisztítása szintén fázisfotókkal kísérve. Szuper! Részletes leírás a hőkezelési eljárásokról, és amit azonnal kiszúrok: mindegyikhez halfajta és fűszer ajánló, hasznos séf tipp. Ez nekem nagyon tetszik!

Az ételfotók szépek, de óriásiak és kicsit egyhangúak: egészoldalas halételek többnyire fehér tányérokon szervírozva. Én kifejezetten szeretem amikor van körítés, néhány ízléses, játékos, jól megválasztott, jó helyre pakolt kiegészítő akár meg is duplázhatja egy fotó értékét. Sebaj, a receptek nagyon vonzóak, hirtelen ki is szúrok hármat-négyet,  ezeket mindenképp ki kell próbálni! Aztán jön az  ötödik, a hatodik, a hetedik….ok. Nem nagyon van töb időm a tanulmányozásra, mert közben Annám a gyerekrészlegen tarol. Könyv megvéve. 5950 Ft. Nem olcsó, de ha tényleg olyan jó, mint amilyennek első látásra tűnik, és tényleg annyiszor kerül majd a kezembe, mint ahogy hirtelen elterveztem, akkor ennyit mindenképpen megér. (P.s. végül karácsonyi ajándék lett belőle saját magamnak.

Bármennyire izgat, időhiány miatt a könyv nem kerül a konyhapultra bő másfél hónapig.

Néha-néha belelapozok.

20 oldalas alaplé-szósz-dresszing fejezet. Épp ideje lesz belatanulni a szószszakmába! Ez a rész számomra egyelőre szépen vasalt fehér folt, pedig már hat éve koptatom a nagy mediterrán oskola padjait. A hétköznapi olasz konyha nem pepecsel szószokkal, mártásokkal – a tésztára valókat leszámítva.

Avanti!

100 recept, amit kapásból szinte megduplázhatunk, annyi alternatívát, javsalatot, tippet ad a szerző. Következésképp jóval több információt tartalmaz a könyv, mint amennyit első látásra beleképzeltem. Szeretem!

Tettek mezeje.

Kezdjünk valami olaszossal. Rizottó. Van füstölt angolnás-bébihagymás, homáros-kucsmagombás és sült tintahalas változat. Nem azt írták a borítófülön, hogy „a legtöbb recept nem igényel bonyolult hozzávalókat, és egyszerűen elkészíthető”? Jó, legyen a sült tintahalas. Elvégre is magyar piacra megy a poszt, a három rizottó közül minden szempontból ez a legelérhetőbb.

A recept csak az „ízesítés” leírását tartalmazza részeltesen, az alaprizottó és az alaplé elkészítésére oldalszámmal hivatkozik. Ez kicsit nehézkessé teszi mind a könyv kezelését, mind magát a főzést. Nem szeretek ide-oda lapozni ételkészítés közben. Jó, persze, nem is szoktam. Szakácskönyvben szereplő receptet sosem követek szó szerint, csak átolvasom, kiragadom belőle azokat a pontokat, fordulatokat, fűszereket, amik épp szimpatikusak, és főzök. De ez most más. Most muszáj.

Balzsamecetes-sült tintahalas rizottó

Hozzávalók 4 főre:

Az alaprizottóhoz: 500-600 ml hal, csirke vagy zöldség alaplé, 3 ek. olívaolaj, 1 tk. vaj, 2 nagy salotta finomra aprítva, 200 g rizottóhoz való rizs, 100 ml száraz fehérbor, 2 ek. mascarpone, tengeri só, frissen őrölt feketebors

Az ízesítéshez: 4 bébi vagy 2 közepes tintahal előkészítve, 1 ek. olívaolaj, 1 nagy salotta finomra aprítva, 90 ml balzsamecet, 2 tk. vaj, friss metélőhagymaszálak (a  fotón nincsenek, így én sem teszek bele), tengeri só és frissen őrölt feketebors

Egy alacsony falú lábasban felhevítjük az olívaolajat, és megpirítjuk benne az apróra vágott  salottát.

Az alaplevet felforraljuk.

Egy serpenyőben megpirítjuk a rizst, hozzáadjuk a vajat, majd a fehérbort, és amikor a bor nagy része elpárolog, a rizst elkeverjük a pirított hagymával, és felöntjük két-három merőkanálnyi alaplével. Amikor a rizs a folyadékot beissza, folyamatosan, mindig kis adagokban adjuk hozzá a maradékot.

Közben elkészítjük az “ízesítést”:

A tintahalakat 1 cm vastag karikára vágjuk, és konyhai papírtörlővel szárazra töröljük.

Egy serpenyőben felhevítjük az olívaolajat – mehet valamivel több, mint amennyi a hozzávalókban van – hozzáadjuk a tintahal karikákat és csápokat, majd folyamtosan kevergetve 2-3 percig sütjük. Vigyázzunk, nehogy túlsüssük, mert megkeményednek, gumiszerű állagúak lesznek! Ezután szűrőkanállal kiszedjük, félretesszük, melegen tartjuk.

A megmaradt olívaolajon megpirítjuk az apróra vágott salottát, hozzáadjuk az ecetet és felére beforraljuk. Belekeverjük a vajat, megvárjuk míg elolvad, és a szósz fényessé válik. Ekkor visszatesszük a serpenyőbe a sült tintahal karikákat és csápokat, majd sóval és frissen őrölt feketeborssal ízesítjük.

A már majdnem kész rizottóban elkeverjük a balzsamecetes tintahalat és a mascarponét, ha szükséges, sózzuk, borsozzuk, és azonnal tálaljuk.

A fentiekben hű maradtam a hozzávalók mennyiségéhez, hal alaplevet használtam, de a rizottókészítésben a saját, már jól bevált módszeremet követtem, és az alap kapott még egy tk. vajat is. (A rizst ti. az utóbbi időben nem a hagymával együtt pirítom meg, hanem külön, egy száraz serpenyőben, és csak a pirítási fázis legvégén adom hozzá a vajat, majd a bort, így a végeredmény sokkal krémesebb.)

Összességében egy nagyszerű, telt ízvilágú, rizottót készítettem. Nem nyújtott különleges élményt, belesimult a mindennapjainkba. A receptleírás, kiválóan működött….kalmárral is.

“A legtöbb recept könnyen elkészíthető” állítással bánjunk körültekintően! A könyvben szereplő receptek nagy részének elkészítéséhez igenis szükségeltetik némi gyakorlat/türelem/idő.

Folyt. köv.

Hasonló bejegyzések:

Kagylótészta csíkos vénuszkagylóval és brokkolival

2012. március 21. 07:02 Menü, Tengeri herkentyűk, Tészták 5 hozzászólás

Ma egy nagyon egyszerű, már-már banálisnak mondható receptet hoztam. A klasszikus csípős-brokkolis orecchiette tenegri változata – olyannyira tengeri, hogy az orecchiettét is kagylótésztára cseréltem. 🙂

Nagy tál zöldsalátával, és egy darabka friss sajttal múlt szerdai ebédünk volt.

Érdekesség is akad mára: a csíkos vénuszkagyló a környékünkön a két világháború között kifejezetten a szegények eledelének számított, amolyan ingyenételként funkcionált. A háború után hamar keresett és közkedvelt alapanyaggá vált; elsősorban a nők feladata volt, hogy biciklire ülve a szárazföld belsejébe szállítsák a hajnali halászatból származó zsákmányt, amiért cserébe búza- vagy kukoricalisztet, burgonyát kaptak.

Kagylótészta csíkos vénuszkagylóval és brokkolival

Hozzávalók 4 főre: 280 g kiskagyló tészta, 800 g csíkos vénuszkagyló, 280 g brokkoli, 2 tk. vaj, 2 ek. extraszűz olívaolaj, 1 csípőspaprika, 1 gerezd fokhagyma, só, frissen őrölt feketebors

A csíkos vénuszkagylót legalább egy óráig hideg, sós vízben állni hagyjuk, majd többször váltott vízben átmossuk.

A fokhagymát áttörjük. A csípőspaprikát félbevágjuk.

A brokkolit rózsáira szedjük, lobogó, sós vízben roppanósra főzzük, leszűrjük, és nagyobb darabokra vágjuk. A főzőlevet félretesszük.

Egy serpenyőben felhevítjük a vajat és az olívaolajat, majd megpirítjuk benne az áttört fokhagymát és a csípőspaprikát. Ezután hozzáadjuk a brokkolit és a vénuszkagylókat, megszórjuk frissen őrölt feketeborssal, lefedjük, és az egészet addig pároljuk, amíg a kagylók kinyílnak. Ha szükséges, sózzuk.

Közben a brokkoli főzőlevében a tésztát kifőzzük, amikor eléri az “al dente” (“harapható”, nem teljesen puhára főtt) állagot, leszűrjük, összeforgatjuk a brokkolis kagylóval, és azonnal tálaljuk.

Ha a szószt túl sűrűnek, száraznak találjuk, adhatunk hozzá egy keveset a tészta főzőlevéből.

 

Hasonló bejegyzések:

Tintahal leves – papírhal – eredményhirdetés

2012. március 18. 07:45 Gyerekeknek, Halételek gyerekeknek, Levesek, Menü, Nyereményjátékok, Tengeri herkentyűk 9 hozzászólás

Tegnap az egész család papírhal készítési lázban égett. A Tarka Bárka mai, gyerekeknek (is) szóló posztjára készültünk. Nagyszerű délelőttöt töltöttünk el hármasban, íme az eredmény:

Anna papírhala

Hozzávalók: 1 db A4 méretű fehér karton, 1 db A5 méretű sötétkék karton, 1 db A5 méretű türkizkék karton, türkizkék csillámpor, olló, papírragasztó, többféle kék árnyalatú zsírkréta és ceruza, fekete és rózsaszínű zsírkréta, grafit ceruza

A két kék kartont vékonyan bekentük papírragasztóval, rászórtuk a türkiz csillámport, és hagytuk megszáradni.

A fehér kartonra a lehető legnagyobb méretben halat rajzoltunk, körbevágtuk. A maradék papíron megrajzoltuk a mellúszót, és egy kb 3 cm magas, 2 cm széles pikkelyt, mindkettőt kivágtuk.

A pikkelysablont a megszáradt csillámporos kék kartonok hátuljára helyeztük, és amennyiszer ráfért körberajzoltuk, kivágtuk.

A pikkelyeket úgy, hogy egymást kissé fedjék, (váltakozva, egyszer sötétebb, egyszer világosabb kéket) a farokrésztől kezdve papírragasztóval a hal testére ragasztottuk.

Az úszókat zsírkrétával megvonalaztuk, a mellúszót a hal oldalára ragasztottuk, és végül a hal szemét és száját is megrajzoltuk.

Közben levest is készítettem. Alig harminc perces munka volt, szinte csak fel kellett vágni és összedobálni a hozzávalókat. A tintahallal nagyon jó dolgozni, ha tisztítottat veszünk, igazán gyerkjáték az előkészítése .  Az íze kifejezetten édes, a legtöbb fűszerrel nagyszerűen kombinálható, sőt, elbírja akár az enyhén füstölt alapanyagokat is. Az állaga a puha! gumicukoréra emlékeztet (nem rágós, pontosabban ha rágós, akkor nincs megfelelően elkészítve!). A gyerkeknél biztos siker! Nem láttam még olyan kiskalózt, aki ne szerette volna a tintahalat!

Tintahal leves

Hozzávalók 6 főre: 1 db kb. 600 grammos konyhakész szépia, 1 nagy sárgarépa, 1 angol zeller szár, egy maréknyi friss vagy fagyasztott zöldbab (én most fagyasztottat használtam), 50 g húsos szalonna (lehet enyhén füstölt is), 1 cikk fokhagyma, 1 babérlevél, 40 g aprótészta (kiskocka vagy anellini), 1 citrom leve, extraszűz olívaolaj, ha szükséges só

A szépia szájszervét kivágjuk, a csápjait és a testét apró kockára vágjuk.

A szalonnát és a zöldségeket is felkockázzuk, a fokhagymát áttörjük.

Egy lábasban olívaolajat hevítünk, beletesszük a szalonnakockákat és a zsírját kisütjük. Hozzáadjuk az áttört fokhagymát, a sárgarépa- és a zellerkockákat, a szépiát, a babérlevelet, fél citrom levét, és nagy lángon, folyamatosan kevergetve 4-5 perc alatt lepirítjuk. Ezután felöntjük vízzel, lefedve addig főzzük, amíg a szépia megpuhul (kb. 40 perc).

Ekkor hozzáadjuk a zöldbabot és a tésztát, és a levest készre főzzük. Tálalásnál meglocsoljuk pár csepp citromlével.

p.s. Ügyeljünk a zöldbabra! A nagymami kertjéből szedett nem biztos, hogy az utolsó pár percben megpuhul.

Tegnap tehát halat ragasztottunk, főztünk, és, és és…és igen, sorsoltunk is!

Annám volt a főszereplő, a férjem az asszisztens, én pedig a sorsolási bizottság elnöke. Biztosíthatok mindenkit arról, hogy a sorsolás menete rendben zajlott, a papírcsíkhalfogó személyét mindenféle részrehajlástól mentesnek találtam (ti. olvasni még nem tud – bár jó úton halad, ugyanis szorgalmasan írogatja az O, az I, a H és az A betűket).

Fortuna pedig amint láthattátok Selectfood blog írójának, Alíznak kedvezett.

Kedves Alíz, szívből gratulálunk! Hamarosan jelentkezünk, és megbeszéljük, a nyeremény átadásának részleteit.

a többi halat is nagy móka volt kinyitogatni 🙂

“mamma, cinátam kádlót”

A többieknek pedig köszönjük, hogy részt vettek a játékban.

Figyeljétek továbbra is a Tarka Bárkát, rengeteg ötletünk van, sok meglepetést tartogatunk még számotokra!

Szép vasárnapot mindenkinek!

Hasonló bejegyzések:

Spagetti zöldbabbal, homoki garnélával és törpeszépiával – Mit kell tudni a fagyasztott halakról és tenger gyümölcseiről?

2012. március 13. 07:38 Halvásárlás, Menü, Tengeri herkentyűk, Tészták 14 hozzászólás

Amikor a Bárka vízre szállt, eldöntöttem, hogy mindenképp készítek majd fagyasztott halból és tenger gyümölcseiből is ételt a fedélzeten. Itt Olaszországban könnyű dolgom van, a maranoi halászok nap mint nap alig húsz kilométerre tőlem szedik fel a hálójukat, a szomszéd kisvárosba keddenként egyenesen a velencei (tronchettoi) haltőzsdéről jön a kedvenc halkereskedőm, sőt, Itália egyik legjelentősebb pisztrángtenéyszetét gyakorlatilag az ablakból látom (persze, persze, most túloztam, de a házunk tetejéről biztos látnám :-), szóval friss halban a környéken nincs hiány.

Nincs ezzel mindenki így, és bár kiváló halkereskedés létezik Magyarországon (ld. Budaörsi Halpiac – The Fishmonger), sokan, a fővárostól és a nagyobb városoktól távol élők sok esetben csak fagyasztott termékekhez jutnak.

Szolidarítok tehát, és megmutatom, hogy fagyasztott termékből is lehet nagyszerű fogást készíteni.

Mit kell tudni a fagyasztott halról és tenger gyümölcseiről? Nagy vonalakban:

Amit kevesen tudnak: a halak és tenger gyümölcseinek feldolgozása ma már a legtöbb esetben a halászhajókon megkezdődik. A fogás válogatás és tisztítás után rögtön jégyágyra, majd a kikötést követően azonnal a gyorsfagyasztó üzemekbe, csomagolókba kerül. Épp ezért kiváló alternatívája lehet a friss árunak, ami sokszor csak a fogástól számított 3-4 nap után kerül az asztalunkra.

Nagyon fontos hogy a tisztított terméket gyorsfagyasztási eljárásnak vessék alá, ez biztosítja többek között azt is, hogy a kíméletes kiolvasztás után is a frisshez hasonló, rugalmas, textúrájú alapanyaggal dolgozhassunk.

Szintén fontos, hogy a fagyasztás pillanatától a fogyasztó eléréséig a hűtési lánc ne szakadjon meg, ami annyit tesz, hogy a terméket folyamatosan -18 °C alatti hőmérsékleten kell tartani. A nem az előírásoknak megfelelő fagyasztási eljárás valamint a hűtési lánc megszakadása rongyos felületű, löttyedt, nehezen kezelhető alapanyagot eredményez.

Amikor gyorsfagyasztott terméket vásárolunk, és nem akarjuk azonnal felhasználni, tegyük  hűtőtáskába (kérhetünk hozzá jó adag jeget is), és így szállítsuk hazáig! A kiolvasztásnál nagyon fontos, hogy kíméletesen, azaz a hűtőszekrényben vagy a mikrohullámú sütő megfelelő programjának segítségével történjen, így tudjuk leginkább visszaállítani a termék eredeti állapotát.

A gyorsfagyasztot halak és tenger gyümölcsei címkéin található legfontosabb adatok: faj megnevezése, származás (vadvízi vagy tenyésztett), származási hely, az előállító neve és címe, nettó súly, tárolhatósági idő, fogyaszthatósági idő lejárata. A kevés információt tartalmazó címke gyanút kelthet az áru származását, minőségét illetően.

Ha nincs más lehetőségünk, válasszuk tehát bátran a gyorsfagyasztott termékeket. Az ízük  ugyan sosem fog a frissel vetekedni, de a megfelelően kezelt hal, és tenger gyümölcsei ugyanúgy felhasználhatók a konyhában, mint friss társaik.

Egy érdekesség: nemrég a sáskarákok elkészíési módjairól beszélgettem egy amúgy nagy ínyenc tengerbiológus professzorral, és ő mesélte, hogy ha a sáskarákokat még frissen, élve, gyorsfagyasztással “tartósítják”, megvan az esély arra, hogy kiolvasztás után is életben lesznek.

Recept:

Spagetti zöldbabbal, homoki garnélával és törpeszépiával

Hozzávalók 4 főre: 320 g spagetti, 8 db olajos szardella, 1 nagy gerezd fokhagyma apróra vágva,  150 g homoki garnéla farok (tisztított, gyorsfagyasztott), 150 g törpeszépia (konyhakész, gyorsfagyasztott), 200 g zöldhüvelyű zöldbab, 100 ml száraz fehérbor, egy kis csokor petrezselyemzöld, extraszűz olívaolaj, citromlé, só, frissen őrölt feketebors

A garnélafarkakat és a törpeszépiákat néhány óra alatt hűtőben, kiolvasztjuk, lecsöpögtetjük.

A zöldbabhüvelyeket hosszában félbevágjuk, a petrezselyemzöldet felaprítjuk.

Egy serpenyőben kevés extraszűz olívaolajat hevítünk, hozzáadjuk a szardellákat és a fokhagymát, majd az egészet addig sütjük, amíg a halak elolvadnak az olajban. Ezután hozzáadjuk a zöldbabot, és nagy lángon elkezdjük párolni. Kb. félidőben felöntjük a fehérborral, és addig pároljuk, amíg a zöldbab finoman roppanós lesz (nem szabad szétfőzni). Ekkor hozzáadjuk a lecsöpögtetett törpeszépiákat, a garnélafarkakat, a felaprított petrezselyemzöldet, és az egészet nem több, mint 1,5-2 perc alatt készre főzzük. Az utolsó pillanatban meglocsoljuk néhány csepp citromlével.

Közben a spagettit lobogó, sós vízben kifőzzük, amikor eléri az “al dente” (“harapható”, nem teljesen puhára főtt) állagot, leszűrjük, összeforgatjuk a zöldbabos tenger gyümölcseivel, és azonnal tálaljuk.

Hasonló bejegyzések:

Nagy tarisznyarákos-cukkinis tócsni mézes almával és fűszeres tejföllel

2012. február 29. 09:39 Előételek, Főételek, Menü, Tengeri herkentyűk 2 hozzászólás

Aki annak idején figyelemmel követte a Tavola In Piazza blogban az eseményeket, tudja, hogy ezzel a recepttel sikerült elvinni a pálmát a Consorzio Friuli Venezia Giulia Via Dei Sapori gálestjén megrendezett amatőr főzőversenyen.

Az eseményről itt és itt és itt olvashattok.

A recept eddig csak olasz nyelven jelent meg, most azonban megragadom a lehetőséget, és publikálom magyarul is, talán valaki itthon is szívesen elkészíti.

Ne feledjétek a nyereményjátékunkat! Ha szeretnétek megnyerni ezt a halas csomagot, március 15-ig jelentkezhettek itt.

Nagy tarisznyarákos-cukkinis tócsni mézes almával és fűszeres tejföllel

Hozzávalók 4 főre:

A tócsnihoz: 100 g nagy tarisznyarák hús főve, 2 közepes burgonya, fél gerezd fokhagyma, egy kis csokor petrezselyemzöld, 100 g cukkini, 1 tojás, 2 púpozott ek. liszt, só, frissen őrölt feketebors, a sütéshez napraforgó olaj

Az almához: 2 Golden delicious alma, fél citrom leve, 50 ml száraz fehérbor (én friulanot használtam), frissen őrölt feketebors, 2 kk. gesztenyeméz, egy ágacska rozmaring

A mártáshoz: 150 g tejföl, 2-3 szem rózsabors, 1 kk. citromlé, 2 tk. extraszűz olívaolaj, 2 pici borókabogyó, 5-6 rozmaringlevél, só

A borókabogyót a rozmaringlevelekkel és a rózsaborssal együtt mozsárban megtörjük, rácsöpögtetjük a citromlevet és az olívaolajat, majd az egészet elkeverjük a tejföllel – ha szükséges, sózzuk, kerekre ízesítjük, és tálalásig hűtőbe tesszük.

 

Az almákat négyfelé vágjuk. A gerezdeket sütőpapírral kibélelt tepsire fektetjük, meglocsoljuk a citromlével és a fehérborral, rácsorgatjuk a mézet, jó adag feketeborsot őrlünk rá, és a rozmaringágacskát a tetejükre fektetjük.

 

220 fokra sütőben, grill programon addig sütjük, amíg az almagerezdek felfúvódnak, felületük aranyszínű lesz. (Kb. félidőben a rozmaringágat vegyük ki, máskülönben megég! Fiygeljük a méz viselkedését is, ha nagyon forrónak találjuk a sütőt, nyugodtan vegyük lejjebb a hőfokot.)

 

A petrezselymet durvára aprítjuk.

 

A cukkinit és a burgonyát nagylyukú reszelőn egy keverőtálba reszeljük (a fele mehet a sajtreszelőn is, így inkább puha, kevésbé ropogós tócsnikat kapunk majd a végén). Hozzáadjuk a rákhúst, a felaprított petrezselyemzöldet, a tojást, a lisztet, valamint ízlés szerinti mennyiségű sót és frissen őrölt feketeborsot, és az egészet összekeverjük.

 

A masszából két evőkanál segítségével kis labdacsokat formázunk, forró olajba csúsztatjuk, aranybarnára sütjük, és a frissen sült, még dagadó almagerezdekkel és a hideg, fűszeres tejföllel tálaljuk.

Hasonló bejegyzések:

VKF! 47. forduló – Kalandra fel! – 4. recept – Marinált Szent Jakab kagyló

2012. február 20. 06:03 Előételek, Menü, Tengeri herkentyűk 1 Hozzászólás

Mert nem mindenki az “anyuka, apuka plusz gyerek(ek)” felállásban kirándul.

Ez a csatos befőttes üvegben kitűnően szállítható marinált Szent Jakab kagyló nagyszerű előétel lehet egy tengerparti kiránduláson. Megvan? Ülünk a sziklán édeskettesben, előhúzzuk a szívecskés hátizsákból a rózsaszín szalaggal átkötött üvegcsét, felnyitjuk, falatozunk, és közben bámulunk a kedvessel a semmibe…

Azért lehetőleg tavaszi vagy őszi kirándulásra vigyük magunkkal a marinált jakabot, a 30 fok árnyékban nem biztos, hogy jót tesz neki.

Marinált Szent Jakab kagyló

Hozzávalók 2 főre: 2 friss, vadvízi Szent Jakab kagyló (tisztítva), 1/2 mandarin, 1/4 citrom, pár csepp száraz fehérbor, néhány szál sáfrány, extraszűz olívaolaj, 1/4 rúd vanília kikapart magocskái, bazsalikomlevelek, só, frissen őrölt feketebors, vaníliás olívaolaj

A bazsalikom leveleit apróra tépkedjük.

A sáfrányt mozsárban megtörjük, a borhoz adjuk, összekeverjük, és néhány percig állni hagyjuk.

A kagylót nagyobb kockára vágjuk, sózzuk, borsozzuk, és hozzáadjuk az apróra tépkedett bazsalikomleveleket.

A fél mandarin és a negyed citrom levét kikeverjük az olívaolajjal, majd hozzáadjuk a borba áztatott sáfrányt, és a vanília felét. Az így kapott emulziót a fűszeres kagylókockákra öntjük, összekeverjük, majd az egészet 10-15 percen keresztül állni hagyjuk.

Ezután leszűrjük, a kagylókockákat apró csatos üvegbe rakjuk, felöntjük a vaníliás olívaolajjal, légmentesen lezárjuk, hátizsákba pakoljuk, és lehetőségeinkhez mérten még egy órán keresztül békén hagyjuk.

p.s. A Tarka Bárka Facebook oldalán várjuk a Bárka profiljába illő jelmezeket! (Vad kalózok is belefrének a témába! 😉

Hasonló bejegyzések:

Paradicsomos polip

2012. február 10. 07:12 Főételek, Menü, Tengeri herkentyűk 1 Hozzászólás

Szép, havas, pontosabban halas pénteket kívánunk mindenkinek!

Lassan, de biztosan haladunk a terveink megvalósításával. Íme, az egyik, a vendégposzt szekció, amivel reméljük, rendszeresen tudunk jelentkezni. Elsőként az egyik legkedvesebb blogger-barátnőnket, Török-Bognár Renátát, Az élet napos oldala gasztroblog szerzőjét kértük meg arra, hogy osszon meg velünk egy halllal vagy tenger gyümölcseivel készült receptet.

Reni köztudottan rajong a halételekért, és erre az alkalomra egy egyszerűen elkészíthető, paradicsomos polipot választott. (Kutakodjatok csaka  blogjában! Jobbnál jobb halételekkel van tele!)

Minket azonnal meggyőzött – persze, ezekkel a gyönyörű képekkel nem volt nehéz. 😉 Most rajtatok a sor! Ti hogy álltok a polippal?

Paradicsomos polip – saját levében főzve

Tény, hogy sokan nem gondolnánk, hogy a polipot nem nagy ördöngösség elkészíteni, ugyanúgy ahogy a halakat és az egyéb tenger gyümölcseit sem. Már itthon is, szinte minden nagyobb városban be lehet szerezni ezeket a herkentyűket, akár frissen, akár mélyfagyasztott állapotban. Ezzel a polipos étellel foglalkozni sem kell túl sokat, hiszen csak össze kell dobálni a hozzávalókat egy vastagfalú (vas, vagy cserép) főzőedénybe, majd belehelyezni a polipot, lefedni és elkészíteni. Tökéletes kísérőként csupán néhány szelet kenyér/pirítós és egy pohár jó bor szükségeltetik.

Mivel mi itt Magyarországon nem tudunk frissen fogott, élő példányokhoz hozzájutni, többnyire konyhakészen kerül a pultra, így a tisztítással sem kell nagyon bajlódni. Ha mégis pucolni kéne, akkor a következőképp tegyük: A szemek fölött elhelyezkedő zsákot fordítsuk ki, szedjük ki a belsőségeket. Vágjuk le a fejet és a fent említett zsákot a polipról, majd szedjük ki a polip szájszervét, az ún. „csőrt”, amely a csápok találkozásánál található. A szemrészt, a belsőségeket és a csőrt dobjuk ki, de a kiürített „zsákot” tartsuk meg.

Hozzávalók 4 főre: 

1 kg polip, 10 db koktélparadicsom, 1 gerezd fokhagyma, 1 csokor friss petrezselyemzöld, extraszűz olívaolaj, só, frissen őrölt feketebors

Elkészítés:

A főzőedényünket vékonyan olajozzuk ki, majd helyezzük bele a megmosott és megtisztított polipot. A paradicsomot vágjuk negyedekbe, majd szórjuk a polipra. Fűszerezzük frissen őrölt borssal és kevés sóval. Fedjük le az edényt és főzzük alacsony lángon kb. 2 órán át. Ha a polip megpuhult, szórjuk rá a nagyon finomra vágott fokhagymát és petrezselymet. Melegen és hidegen egyaránt fogyasztható.

Reni, köszönjük szépen a receptet, és ezeket a szuper fotókat! Reméljük, találkozunk még a Tarka Bárka blog oldalain!

Hasonló bejegyzések:

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!