Slider KategóriaTészták

Friss orecchiette tészta vierge mártással és kisfejű lepényhallal

2012. augusztus 5. 09:11 Gordon Ramsay: Mennyei halételek, Gyerekeknek, Halak, Halételek gyerekeknek, Menü, Szakácskönyv teszt, Tengeri halak, Tészták 3 hozzászólás

Mert a vierge mártást egyszerűen nem lehet megunni – és előre szólok, még holnap is ez lesz, de megígérem, néhány hónapig nem veszem újra elő. 😉 Ha belegondolok, hogy egy szimpla mártást ennyiféleképp használok fel, egy alaposan átgondolt, jól megszerkesztett halas szakácskönyvvel (mint pl. a Mennyei halételek, amiről itt és itt  és itt és itt is írtunk már) akár évekig eléldegélhetnék – és így a könyv ára sem olyan riasztó.

A Gyerek miatt a mártás zöld fűszereit kicsit át kellett alakítani, Anna ugyanis nincs jóban a levelekkel. Nem az ízükkel van baja, hanem az állagukkal, a legkisebb darab nyers petrezselyemlevél is újból a tányéron landol. Az egyszemélyes gyorsasági zöld fűszer dobáló verseny elkerülése végett jobbnak láttam blansírozni a leveleket, az illatos vizet pedig a tészta főzéséhez használtam fel. A project sikeresnek bizonyult, az utolsó fülecske is elfogyott a mártással együtt, amelybe a korianderzöld mellé petrezselyem is került.

Recept:

Friss orecchiette tészta vierge mártással és kisfejű lepényhallal

Hozzávalók 4 főre: 440 g friss orecchiette tészta (én most készen vettem, de tisztatészta Petránál részletes leírást találtok az elkészítéséről, de végső esetben megteszi 280 g szárított is)

A halhoz: 240 g kisfejú lepényhal filé, 1 gerezd fokhagyma, néhány csepp citromlé, extra szűz olívaolaj, só

A mártáshoz: 50 ml extra szűz olívaolaj, 1 kis salotta hagyma, 2 ek. frissen facsart citromlé, 6 koriandermag, 2 érett paradicsom (jelen esetben két kisebb ökörszív) meghámozva, kimagozva és apró kockára vágva, 6 nagy bazsalikomlevél apróra tépkedve, 3 nagy korianderlevél, egy kis csokor petrezselyemzöld, 2 tk. balzsamecet, só, kevés frissen őrölt feketebors

A halfilét szárazra töröljük, és besózzuk.

Egy serpenyőben olajat hevítünk, megpirítjuk benne a kés pengéjével kissé szétnyomott fokhagymagerezdet, majd beletesszük a halfilét, és közepes lángon mindkét oldalát 2-2 percig sütjük. Levesszük a tűzről, meglocsoljuk egy kevés citromlével, villával szétnyomkodjuk (nem kötelező), és félretesszük.

A korianderleveleket, a petrezselyemzöldet és a bazsalikmot csokorba kötjük. Egy nagyobb lábasban fizet forralunk, hozzáadjuk a zöld fűszereket, és 1,5 percig blansírozzuk. Ezután a csokrot kivesszük, lecsöpögtetjük, és felaprítjuk.

Egy kis lábasban felhevítünk 2 ek. olívaolajat, és kis lángon 10 percig sütjük benne a salottát. Hozzáadjuk a maradék olajat és a citromlevet, majd kis lángon újramelegítjük.

A koriandermagokat mozsárban megtörjük, és hozzáadjuk a lábas tartalmához a paradicsommal, az aprított, blansírozott zöld fűszerekkel, a balzsamecettel és a hallal együtt. Hagyjuk legalább 5 percig állni, hogy az ízek összeérjenek.

A zöldek blansírozó vizét sózzuk, kifőzzük benne a friss orecchiette tésztát, összeforgatjuk a mártással, és azonnal tálaljuk.

Vierge mártással készítettem már

–barbine tésztát szakállas lókagylóval és

– batyuban sült tőkehal filét rozmaringos tepsis krumplival.

Hasonló bejegyzések:

Barbine tészta vierge mártással és szakállas lókagylóval

2012. augusztus 2. 06:40 Gordon Ramsay: Mennyei halételek, Menü, Szakácskönyv teszt, Tengeri herkentyűk, Tészták 3 hozzászólás

Gordon Ramsay Mennyei halételek című szakácskönyve nem először kerül terítékre a Bárkán. Vizsgáltam már általánosságban, elkészítettem belőle a balzsamecetes-tintahalas rizottót, és a borítón bazsalygó makrélát is megkóstoltuk. Folytatást ígértem, és annak ellenére, hogy a könyvből két másik étel főzve, fotózva kb. két hónapja várat magára, most mégis egy apróságra hívnám fel az olvasók figyelmét, ami újra és újra felbukkan az könyvben, csakúgy, mint az asztalunkon. A klasszikus vierge mártásról van szó.

Elöljáróban meg kell, hogy jegyezzem, hogy a korábbi szószos/mártásos fejezetnek szóló örömujjongásom hamar elhalkult, ugyanis az adott rész 90%-ban tejszínes, tejes, lisztes, tojásos mártások leírását tartalmazza, ami nekem, aki mediterrán halételeken tanulom az alapokat, és úton-útfélen az elementaritás elveihez a végsőkig ragaszkodó olasz séfek téziseibe botlok (lásd a Luciano Pignataro tollából született garnéla és a bivalymozzarella = gasztronómiai harakiri esetét amit már a Bárka Facebook oldalán is említettem) sok. Ilyen egyszerűen: sok. Csillagok ide vagy oda, az olaszok csak mosolyognak, amikor Ramsay kevés tejszínnel szószosítja a gazpachot. Summa summarum a mártásos fejezet nagy csalódás,  tej, tojás, tejszínmentes recept kevés akad, ezek közül is a legtöbb csípős. Van egy sauternes szósz (desszertborral), egy mangószósz (ilyet Férj elé úgysem rakok), és a fentebb említett klasszikus vierge mártás.

Ez utóbbit már többször próbáltam, a következő változatok és párosítások születtek:

– mártás fésűkagylóhoz pirítós csíkokkal,

– mártás batyuban sült tőkehal filéhez,

– mártogatós tempuraszerű tésztában sült garnélafarokhoz,

– dresszing egy egyszerű makrélás zöldsalátához,

– tésztaszósz szakállas lókagylóval (Ezt többször is próbáltam már, hol kékkagylóval, hol feketekagylóval, de a szakállas lókagylós változat volt a legfinomabb. Kicsit túlérett paradicsomokat használtam hozzá, így a kinézete korántsem hasonlított az igazi vierge mártáshoz, mert a paradicsomkockák miután összekevertem a tésztával, a hő hatására szétestek. Recept és fotó lent),

– tésztaszósz, friss orecchiette tésztával és kisfejű lepényhallal– szépen megültek a tésztafülecskékben a paradicsomkockák -, de csavartam egyet a recepten, a vasárnapi posztból kiderül hogyan.

p.s. Tésztából érdemes érdes felületűt választani.

Ramsay javaslata:

„Ez a frissítő korianderes-bazsalikomos dresszing kitűnő olyan lédús, húsos halakhoz, mint a sült márna és a tonhal filé, de friss fésűkagylóhoz kínált mártogatósként is megteszi.”

A könyvben a receptek között a következő ételekben szerepel:

Vörösmárna saláta padlizsánkaviárral és paradicsomos vinaigrette-tel

Füstölt lazacos pappardelle vierge mártással

Rákravioli vierge mártással.

Mindez kitűnő bizonyíték arra, hogy egy egyszerű, könnyű mártást hány helyen lehet használni anélkül, hogy ráunnánk.

Megj. A helyesírási ismereteim az idő múlásával alaposan megkoptak, de ebben a szakácskönyvben (is) több hibát találtam. Nem lehet ezeket valahogy elkerülni? Ha egyszer egy szöveg szakértő kezén megy keresztül, elvárható lenne egy tiszta, helyesírási hibáktól mentes végeredmény.

Recept:

Barbine kékkagylóval és vierge mártással

Hozzávalók: 280 g barbine tészta

A kagylóhoz: 800 g kékkagyló, 1 gerezd fokhagyma, extra szűz olívaolaj, 50 ml száraz fehérbor, frissen őrölt feketebors

A mártáshoz: 50 ml extra szűz olívaolaj, 1 kis salotta hagyma, 2 ek. frissen facsart citromlé, 6 koriandermag, 2 érett paradicsom (jelen esetben ökörszív) meghámozva, kimagozva és apró kockára vágva, 6 nagy bazsalikomlevél apróra tépkedve, 6 nagy korianderlevél finomra metélve, 2 tk. balzsamecet, só, frissen őrölt feketebors

A szakállas lókagylót megtisztítjuk: a héjak illesztéséből kilógó rostos szálat, az ún. Byssos fonalat egy határozott mozdulattal kihúzzuk, ha a héjhoz más kagylódarabok vannak tapadva, azokat késsel lepattintjuk. Végül mindegyiket többször váltott vízben leöblítjük. Amelyik ki van nyílva vagy törött, kidobjuk.

Egy serpenyőben kevés olívaolajat hevítünk, és megpirítjuk benne a kés lapjával kissé szétnyomott fokhagymagerezdet. Hozzáadjuk a szakállas lókagylókat, felöntjük a fehérborral, borsozzuk, és nagy lángon, fedő alatt addig pároljuk, amíg a kagylók kinyílnak.

A kagylóhúst kiszedjük a héjból, félretesszük.

Egy kis lábasban felhevítünk 2 ek. olívaolajat, és kis lángon 10 percig sütjük benne a salottát. Hozzáadjuk a maradék olajat és a citromlevet, majd kis lángon újramelegítjük.

A koriandermagokat mozsárban megtörjük, és hozzáadjuk a lábas tartalmához a paradicsommal, a bazsalikommal, a koriander zölddel, a balzsamecettel és a kagylóhússal együtt. Hagyjuk legalább 5 percig állni, hogy az ízek összeérjenek.

A kagylók alatti levet leszűrjük, felöntjük vízzel, sózzuk, és visszatesszük a tűzhelyre. Amikor forrni kezd, beledobjuk a tésztát, és addig főzzük, amíg eléri az “al dente” (nem teljesen puhára főtt) állagot. Ekkor leszűrjük, összekeverjük a kagylós vierge mártással, és azonnal tálaljuk.

A Mennyei halételek című szakácskönyvről általánosságban és a balzsamecetes-sült tintahalas rizottóról itt írtam.

A címlapon szereplő makréla próbájáról pedig itt.

Hasonló bejegyzések:

Mezze penne rigate grillezett datolyaparadicsommal, sült cukkinivel és főtt polippal

2012. július 17. 04:27 Menü, Tengeri herkentyűk, Tészták Szólj hozzá!

Ennek a tésztának annak idején a Tavola In Piazzán nagy-nagy sikere volt. Eljött az ideje, hogy az akciót a Bárkán is véghezvigye. 😉

Mezze penne rigate grillezett datolyaparadicsommal, sült cukkinivel és főtt polippal

Hozzávalók: 320 g mezze penne rigate

A főtt poliphoz: egy kb. hatvan dekás polip, fél citrom, 1 babérlevél, egy csokor vegyes zöldfűszer (kakukkfű, rozmaring, zsálya), 2 kis fej salottahagyma, só, egy kávéskanálnyi szemes feketebors, 2 dl száraz vörösbor, egy kisebb póréhagyma, egy kis csokor petrezselyemzöld, extraszűz olívaolaj

A grillezett paradicsomhoz: kb. 20 db apró, édes, érett datolyapardicsom, egy kis csokor kapor, néhány szál metélőhagyma, 1 cikk fokhagyma, só, bors, extraszűz olívaolaj

A sült cukkinihez: 1 cikk fokhagyma, egy kisebb cukkini, extraszűz olívaolaj, só, bors

A tetejére: 2 ek. zsemlemorzsa, 1 cikk fokhagyma, 1 tk. vaj

Egy fazékban kevés sóval, néhány szem feketeborssal, fél citrommal és egy babérlevéllel vizet melegítünk. Ezalatt megtisztítjuk a polipot: a fejzsákot felvágjuk, kifordítjuk, a belsőségeket kivesszük, a belső fekete részt alaposan kimossuk. A fejzsák alatti szemrészt kivágjuk, a karok között megbúvó szájrészből kiszedjük az ún. csőrt. (Képes illusztrációnkat lásd a pézsmapolip tisztításánál.)

Amikor a víz forrni kezd, hozzáöntjük a vörösbort, beletesszük megtisztított polipot, a zöldfűszer csokrot, a hagymákat, és lefedve kb. 40 percig főzzük. A polipot a főzővízben hagyjuk kihűlni.

Ezután kivesszük, bőrét, ahol vastagabb lenyúzzuk, a főtt poliphúst felkarikázzuk, sóval, borssal, apróra vágott petrezselyemzölddel és egy kis olívaolajjal összekeverjük.

Közben a datolyaparadicsomokat félbevágjuk, és egy tűzálló tálba fektetjük vágott felükkel felfelé. A metélőhagymát és a kaprot apróra vágjuk, összekeverjük az áttört fokhagymával, kevés sóval, borssal és pár csepp extraszűz olívaolajjal, majd ráöntjük a paradicsomokra. Az egészet 220 fokra előmelegített sütőbe toljuk, és grill programon 4 percig sütjük (Ha nagyon pirulna a teteje, vegyük ki hamarabb, nehogy a zöldek megkeseredjenek!)

Egy serpenyőben felhevítjük az olívaolajat, beledobjuk a kés lapjával kicsit szétnyomott fokhagymagerezdet, hozzáadjuk a cukkinikockákat, sót, borsot és az egészet saját levében addig pároljuk, amíg a cukkini megpuhul, végül lepirítjuk.

Egy másik serpenyőben felhevítjük a vajat, hozzáadjuk a kés élével kissé szétnyomott fokhagymagerezdet, majd megpirítjuk benne a kenyérmorzsát.(A fokhagymamennyiséggel mindenkinek szíve-joga játszani 🙂

Közben a tésztát lobogó, sós vízben kifőzzük, amikor eléri az “al dente” (harapható, nem teljesen puha) állagot, leszűrjük. Hozzáadjuk a főtt polipkarikákat, a grillezett paradicsomokat, a sült cukkinit, összekeverjük, tányérokba szedjük, megszórjuk a tetejét egy kevés pirított fokhagymás morzsával, és azonnal tálaljuk.

Hasonló bejegyzések:

Zöldséges-kékkagylós gramigna tészta

2012. július 12. 20:09 Menü, Tengeri herkentyűk, Tészták 2 hozzászólás

Az apropó a hőség, a kertben fellelhető rengeteg zöldség  (salvo a paprika, mert az bolti volt) az egyszerűség, a praktikusság, és persze a napfényes Itália. Másfél hónap után ugyan kezd terhes lenni a mindennapos cukkinifogyasztás, de összeszorítjuk a fogunkat, és vigaszként naponta nézegetjük, mikor szakíthatjuk le az első padlizsánunkat. x-)

Zöldséges-kékkagylós gramigna

Hozzávalók 4 személyre: 280 g gramigna tészta, 1 kg kékkagyló, 1 kis fej salotta hagyma, 1 cikk fokhagyma, 1 kk. őrölt csípős pirospaprika, 100 g sárgarépa, 50 g zellerszár, 300 g hámozott, darabolt paradicsom, 150 g cukkini, 150 g kaliforniai paprika, 1 dl száraz fehérbor, 1 csípőspaprika, 1 ágacska rozmaring, kis csokor petrezselyemzöld, extraszűz olívaolaj, só, frissen őrölt feketebors

A kékkagylókat megtisztítjuk: a héjak illesztéséből kilógó rostos szálat, az ún. Byssos fonalat egy határozott mozdulattal kihúzzuk, ha a héjhoz más kagylódarabok vannak tapadva, azokat késsel lepattintjuk. Végül mindegyiket folyó víz alatt durva szivaccsal megsikáljuk, többször váltott vízben leöblítjük. Amelyik ki van nyílva vagy törött, kidobjuk.

A zöldségeket kb. egyforma nagyságú, apró kockára vágjuk, a fokhagymát áttörjük, a petrezselyemzöldet felaprítjuk.

Egy nagy lábasban olívaolajat hevítünk, megpirítjuk benne a felaprított hagymát és az áttört fokhagymát. Hozzáadjuk az őrölt pirospaprikát, a rozmaringot, a sárgarépa és a zellerkockákat, felöntjük a fehérborral, és addig pároljuk, amíg a zöldségek félig megpuhulnak. Ekkor beletesszük a felkockázott paprikát, a cukkinit és a paradicsomot is, sóval, borssal fűszerezzük, és lefedve 3-4 percig főzzük.

A felaprított petrezselyemzöldet és a megtisztított kékkagylókat is a zöldségekhez adjuk, és fedő alatt addig főzzük, amíg a kagylók kinyílnak. (Amelyik nem nyílik ki, kidobjuk.)

A kagylóhúst kiszedjük a héjból, majd visszatesszük a zöldséges mártásba.

Közben a tésztát lobogó, sós vízben kifőzzük, amikor eléri az “al dente” (nem teljesen puhára főtt) állagot, leszűrjük, összekeverjük a kagylós mártással, és azonnal tálaljuk.

P.s. mivel a férjem nagy nyers petrezselyem rajongó, tálalás után extra adagot kapott a tészta tetejére

Hasonló bejegyzések:

Langyos tésztasaláta fehér spárgával, datolyaparadicsommal, rukolával és sült makrélával

2012. június 1. 05:50 Menü, Saláták, Tengeri halak, Tészták 2 hozzászólás

Nem titok már, belekezdtem egy roppant “izgalmas” diétába. A részletekről inkább csak halkan ejtek el majd egy-egy információt, a lényeg, hogy a következő hetekben a halak és a tenger gyümölcsei különösen fontos szerepet kapnak az étrendünkben. Több olyan fogást is ki kell találnom, amit tésztával/rizzsel/kenyérrel a család többi tagja boldogan elfogyaszt, így számukra nem kell külön főzni.

Az alábbi egytálétel is így sikerült, nagy adag zöld salátával komplett ebéd lett belőle – nyilván, tészta csak a szardellácskáknak járt. Szardellácskának “acciughina” nevezik Olaszországban a sovány embereket 😉

Langyos tésztasaláta vajas fehér spárgával, datolyaparadicsommal, rukolával és sült makrélával

Hozzávalók 4 főre: 210 g tészta (jelen esetben sima tollhegy), 16 szál fehér spárga, 100 ml száraz fehérbor (most friulano), csipetnyi cukor, 8 db datolyaparadicsom, egy marék rukola, 4 kisebb makréla, 2 gerezd fokhagyma, vaj, só, frissen őrölt feketebors, 3-4 bazsalikomlevél, frissen facsart citromlé

A spárgákat zöldséghámozó segítségével megtisztítjuk, és 4-5 cm-es darabokra vágjuk, a spárgasípok fejét külön rakjuk.

A fokhagymát kés lapjával kissé megnyomjuk.

A paradicsomokat kb. fél cm vastag karikákra vágjuk, lecsöpögtetjük
A halakat kibelezzük, fejüket levágjuk, kívül/belül sózzuk, borsozzuk.

Egy nagy serpenyőben vajat hevítünk, és rózsaszínre pirítjuk benne a fokhagymagerezdeket. A halakat a fokhagymás vajba helyezzük, és nagy lángon először az egyik, majd a másik oldalukat is ropogósra sütjük. (Közben ott ahol a fejet levágtuk, figyeljük hogyan sülnek át a halak, nem szabad túlsütni – bár a makréla elég zsíros ahhoz, hogy ne adja meg olyan könnyen magát.) A kész halakat ezután félretesszük, melegen tartjuk.

A feldarabolt spárga szárakat a megmaradt zsiradékba tesszük, a serpenyőt rázogatva, lesütjük. Ezután hozzáadjuk a cukrot, sózzuk, borsozzuk, majd felöntjük a fehérborral, és roppanósra pároljuk. Kb. félidőben belerakjuk a külön rakott fejeket is, így a spárga minden része egyformán puhul meg.

Ezután a vajas spárgához adjuk az apróra tépkedett bazsalikomleveleket és a felkarikázott paradicsomokat is, és további fél perc alatt az egészet készre főzzük.

Közben a tésztát lobogó sós vízben kifőzzük, amikor eléri az “al dente” (“harapható”, nem teljesen puhára főtt) állagot, leszűrjük. Néhányszor megkeverjük, hogy ne legyen tűzforró, és összekeverjük a paradicsomos spárgával.

A kész tésztát tányérokra szedjük, mindegyik tetejére néhány szál rukolát és egy sült makrélát helyezünk, meglocsoljuk néhány csepp citromlével, és azonnal tálaljuk.

Hasonló bejegyzések:

Spagetti tojással, komlóval és koktélgarnélával

2012. április 5. 06:52 Menü, Tengeri herkentyűk, Tészták 2 hozzászólás

Rohanós (két)hétnek nézünk elébe, de azért megpróbálunk talpon vizen maradni, és biztos kézzel tovább navigálni a Bárkát. Szövegelni nem sokat fogunk, halételek terén viszont nincs megállás!

Mára pl. egy gyors tésztareceptet hoztam a tavasz jegyében; nevezhetném a halászfiú és a szénégető lány csókjának is, de nem teszem, ez itt nem az a fórum…. 😉

A garnéla a múltkori gyorsfagyasztott csomagból maradt, a komlóhajtásokat sk. szedtük a Varmo patak partján, a tojások pedig Rózsika nagynéni (zia Rosetta) tyúkjai alól jöttek egyenesen a serpenyőbe.

Spagetti tojással, komlóval és koktélgarnélával

Hozzávalók 4 főre: 280 g spagetti, 1 salottahagyma, 2 tojás, 100 g vadkomló hajtás, 40 g frissen reszelt Parmigiano Reggiano, 80 g konyhakész, tisztított koktélgarnéla farok, só, frissen őrölt feketebors, 2 tk. vaj

Copia-di-DSC_5524

A komlóhajtásokat sós vízben 2-3 perc alatt megfőzzük, leszűrjük, és a szűrőben hagyjuk lecsöpögni. A főzővizet félretesszük.

A tojásokat felütjük, sóval, borssal fűszerezzük, és a sajttal együtt felverjük.

A lecsöpögtetett komlót durvára, a salottát apró kockára vágjuk.

Egy serpenyőben felhevítjük a vajat, és üvegesre pároljuk benne a hagymát. Hozzáadjuk a garnélafarkakat és a komlót, majd nem több, mint egy percig pirítjuk.

Közben a tésztát a komló főzővizében kifőzzük, amikor eléri az “al dente” (“harapható”, nem teljesen puhára főtt) állagot, leszűrjük, és a garnélás-hagymás komlóhoz adjuk. Ráöntjük a tojást, a serpenyőt levesszük a tűzről, és az egészet átforgatjuk, hogy a tojás a tésztát mindenhol érje.

Akinek nem barátja a félig nyers tojás, az ezt az utolsó műveletet tűz fölött is végezheti.

P.s. Egyik legnagyobb bánatom, hogy a családnak a carbonarát is “rántottaként” kell elkészíteni, mert a krémes, friss, alig hőkezelt tojást a férjem nem hajlandó megenni. Változásra nincs esély, az anyukája mindig így csinálta.

Hasonló bejegyzések:

Kagylótészta csíkos vénuszkagylóval és brokkolival

2012. március 21. 07:02 Menü, Tengeri herkentyűk, Tészták 5 hozzászólás

Ma egy nagyon egyszerű, már-már banálisnak mondható receptet hoztam. A klasszikus csípős-brokkolis orecchiette tenegri változata – olyannyira tengeri, hogy az orecchiettét is kagylótésztára cseréltem. 🙂

Nagy tál zöldsalátával, és egy darabka friss sajttal múlt szerdai ebédünk volt.

Érdekesség is akad mára: a csíkos vénuszkagyló a környékünkön a két világháború között kifejezetten a szegények eledelének számított, amolyan ingyenételként funkcionált. A háború után hamar keresett és közkedvelt alapanyaggá vált; elsősorban a nők feladata volt, hogy biciklire ülve a szárazföld belsejébe szállítsák a hajnali halászatból származó zsákmányt, amiért cserébe búza- vagy kukoricalisztet, burgonyát kaptak.

Kagylótészta csíkos vénuszkagylóval és brokkolival

Hozzávalók 4 főre: 280 g kiskagyló tészta, 800 g csíkos vénuszkagyló, 280 g brokkoli, 2 tk. vaj, 2 ek. extraszűz olívaolaj, 1 csípőspaprika, 1 gerezd fokhagyma, só, frissen őrölt feketebors

A csíkos vénuszkagylót legalább egy óráig hideg, sós vízben állni hagyjuk, majd többször váltott vízben átmossuk.

A fokhagymát áttörjük. A csípőspaprikát félbevágjuk.

A brokkolit rózsáira szedjük, lobogó, sós vízben roppanósra főzzük, leszűrjük, és nagyobb darabokra vágjuk. A főzőlevet félretesszük.

Egy serpenyőben felhevítjük a vajat és az olívaolajat, majd megpirítjuk benne az áttört fokhagymát és a csípőspaprikát. Ezután hozzáadjuk a brokkolit és a vénuszkagylókat, megszórjuk frissen őrölt feketeborssal, lefedjük, és az egészet addig pároljuk, amíg a kagylók kinyílnak. Ha szükséges, sózzuk.

Közben a brokkoli főzőlevében a tésztát kifőzzük, amikor eléri az “al dente” (“harapható”, nem teljesen puhára főtt) állagot, leszűrjük, összeforgatjuk a brokkolis kagylóval, és azonnal tálaljuk.

Ha a szószt túl sűrűnek, száraznak találjuk, adhatunk hozzá egy keveset a tészta főzőlevéből.

 

Hasonló bejegyzések:

Spagetti zöldbabbal, homoki garnélával és törpeszépiával – Mit kell tudni a fagyasztott halakról és tenger gyümölcseiről?

2012. március 13. 07:38 Halvásárlás, Menü, Tengeri herkentyűk, Tészták 14 hozzászólás

Amikor a Bárka vízre szállt, eldöntöttem, hogy mindenképp készítek majd fagyasztott halból és tenger gyümölcseiből is ételt a fedélzeten. Itt Olaszországban könnyű dolgom van, a maranoi halászok nap mint nap alig húsz kilométerre tőlem szedik fel a hálójukat, a szomszéd kisvárosba keddenként egyenesen a velencei (tronchettoi) haltőzsdéről jön a kedvenc halkereskedőm, sőt, Itália egyik legjelentősebb pisztrángtenéyszetét gyakorlatilag az ablakból látom (persze, persze, most túloztam, de a házunk tetejéről biztos látnám :-), szóval friss halban a környéken nincs hiány.

Nincs ezzel mindenki így, és bár kiváló halkereskedés létezik Magyarországon (ld. Budaörsi Halpiac – The Fishmonger), sokan, a fővárostól és a nagyobb városoktól távol élők sok esetben csak fagyasztott termékekhez jutnak.

Szolidarítok tehát, és megmutatom, hogy fagyasztott termékből is lehet nagyszerű fogást készíteni.

Mit kell tudni a fagyasztott halról és tenger gyümölcseiről? Nagy vonalakban:

Amit kevesen tudnak: a halak és tenger gyümölcseinek feldolgozása ma már a legtöbb esetben a halászhajókon megkezdődik. A fogás válogatás és tisztítás után rögtön jégyágyra, majd a kikötést követően azonnal a gyorsfagyasztó üzemekbe, csomagolókba kerül. Épp ezért kiváló alternatívája lehet a friss árunak, ami sokszor csak a fogástól számított 3-4 nap után kerül az asztalunkra.

Nagyon fontos hogy a tisztított terméket gyorsfagyasztási eljárásnak vessék alá, ez biztosítja többek között azt is, hogy a kíméletes kiolvasztás után is a frisshez hasonló, rugalmas, textúrájú alapanyaggal dolgozhassunk.

Szintén fontos, hogy a fagyasztás pillanatától a fogyasztó eléréséig a hűtési lánc ne szakadjon meg, ami annyit tesz, hogy a terméket folyamatosan -18 °C alatti hőmérsékleten kell tartani. A nem az előírásoknak megfelelő fagyasztási eljárás valamint a hűtési lánc megszakadása rongyos felületű, löttyedt, nehezen kezelhető alapanyagot eredményez.

Amikor gyorsfagyasztott terméket vásárolunk, és nem akarjuk azonnal felhasználni, tegyük  hűtőtáskába (kérhetünk hozzá jó adag jeget is), és így szállítsuk hazáig! A kiolvasztásnál nagyon fontos, hogy kíméletesen, azaz a hűtőszekrényben vagy a mikrohullámú sütő megfelelő programjának segítségével történjen, így tudjuk leginkább visszaállítani a termék eredeti állapotát.

A gyorsfagyasztot halak és tenger gyümölcsei címkéin található legfontosabb adatok: faj megnevezése, származás (vadvízi vagy tenyésztett), származási hely, az előállító neve és címe, nettó súly, tárolhatósági idő, fogyaszthatósági idő lejárata. A kevés információt tartalmazó címke gyanút kelthet az áru származását, minőségét illetően.

Ha nincs más lehetőségünk, válasszuk tehát bátran a gyorsfagyasztott termékeket. Az ízük  ugyan sosem fog a frissel vetekedni, de a megfelelően kezelt hal, és tenger gyümölcsei ugyanúgy felhasználhatók a konyhában, mint friss társaik.

Egy érdekesség: nemrég a sáskarákok elkészíési módjairól beszélgettem egy amúgy nagy ínyenc tengerbiológus professzorral, és ő mesélte, hogy ha a sáskarákokat még frissen, élve, gyorsfagyasztással “tartósítják”, megvan az esély arra, hogy kiolvasztás után is életben lesznek.

Recept:

Spagetti zöldbabbal, homoki garnélával és törpeszépiával

Hozzávalók 4 főre: 320 g spagetti, 8 db olajos szardella, 1 nagy gerezd fokhagyma apróra vágva,  150 g homoki garnéla farok (tisztított, gyorsfagyasztott), 150 g törpeszépia (konyhakész, gyorsfagyasztott), 200 g zöldhüvelyű zöldbab, 100 ml száraz fehérbor, egy kis csokor petrezselyemzöld, extraszűz olívaolaj, citromlé, só, frissen őrölt feketebors

A garnélafarkakat és a törpeszépiákat néhány óra alatt hűtőben, kiolvasztjuk, lecsöpögtetjük.

A zöldbabhüvelyeket hosszában félbevágjuk, a petrezselyemzöldet felaprítjuk.

Egy serpenyőben kevés extraszűz olívaolajat hevítünk, hozzáadjuk a szardellákat és a fokhagymát, majd az egészet addig sütjük, amíg a halak elolvadnak az olajban. Ezután hozzáadjuk a zöldbabot, és nagy lángon elkezdjük párolni. Kb. félidőben felöntjük a fehérborral, és addig pároljuk, amíg a zöldbab finoman roppanós lesz (nem szabad szétfőzni). Ekkor hozzáadjuk a lecsöpögtetett törpeszépiákat, a garnélafarkakat, a felaprított petrezselyemzöldet, és az egészet nem több, mint 1,5-2 perc alatt készre főzzük. Az utolsó pillanatban meglocsoljuk néhány csepp citromlével.

Közben a spagettit lobogó, sós vízben kifőzzük, amikor eléri az “al dente” (“harapható”, nem teljesen puhára főtt) állagot, leszűrjük, összeforgatjuk a zöldbabos tenger gyümölcseivel, és azonnal tálaljuk.

Hasonló bejegyzések:

VKF! 47. forduló – Kalandra fel! – 6. recept – Tésztasaláta gőzölt makrélával, aszalt padlizsánnal és paradicsommal

2012. február 21. 07:06 Menü, Saláták, Tengeri halak, Tészták 1 Hozzászólás

Az Ágota által meghirdetett 47. VKF! fordulóra készített utolsó étel következik.

Mindent összevetve láthatjátok, mi megpróbáltuk, de végül mégiscsak arra lettünk kényszerítve, hogy olaszosra vegyük a figurát. Ágota kérését nem tudtuk teljesíteni, nem tudtunk ugyanis elszakadni “mindenttudó konyhánktól”. Persze, ha az ember egyszer hozzászokik a jóhoz! 😉

A kirándulás célpontja eredetileg a bibionei világítótorony volt (Olaszország, Veneto tartomány, Velence megye, San Michele al Tagliamento város). Mindenkinek szívesen ajánlom, hiszen a környék minden évszakban élvezhető. Nyáron a  tengerben lógathatjuka  lábunkat, hajókirándulhatunk a maranoi vagy a gradoi lagúnába, átruccanhatunk Velencébe, csodálhatjuk az Isonzo-torkolat természetvédelmi területének nyugalmát… A hűvösebb hónapokban beljebb is merészkedhetünk a szárazföld beljsejébe, Meglátogathatjuk Udinét, Triesztet, Goriziát, repeszdarabkák után kutathatunk Doberdò környékén, sonkát kóstolhatunk San Danielében, sőt, a merészebbek a Júlia Alpokot is megcélozhatják.

Aki kedvet kapott, keressen bátran! Bármilyen kérdéssel kapcsolatban állok rendelkezésre. 🙂

A recept pedig:

Tésztasaláta gőzölt makrélával, aszalt padlizsánnal és paradicsommal 

Hozzávalók 2 főre: 2 közepes makréla, 160 g cavatappi tészta, 60 g olajban eltett aszalt paradicsom, 60 g olajban eltett aszalt padlizsán, 50  marinált fekete olajbogyó, 1 ek. kapribogyó, 1 salotta hagyma, 1 gerezd fokhagyma, friss kakukkfű, só, frissen őrölt feketebors, extraszűz olívaolaj, 1 citrom, egy kis csokor friss zöldfűszer (bazsalikom, babérlevél, kakukkfű, rozmaring, petrezselyemzöld)

A hagymát és a fokhagymát vékonyan felszeleteljük, majd forró olívaolajban üvegesre pároljuk.

A paradicsomot és a padlizsánt lecsöpögtetjük, feldaraboljuk, a kapribogyót és a kakukkfüvet apróra vágjuk.

A makrélát kibelezzük, megtisztítjuk.

Egy lábasban fél citrommal és a zöldfűszer csokorral vizet forralunk,. A lábas fölé gőzölőedényt helyezünk, belerakjuk a megtisztított makrélákat, és a halak nagyságától függően 5-6 percig gőzöljük.

Ezután levesszük a tűzről, még melegen kifilézzük, és egy keverőtálba helyezzük. Sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk az aszalt paradicsomot, a padlizsánt, a kapribogyót, a kakukkfüvet, az olajbogyót és az olajtól lecsöpögtetett dinsztelt hagymát.

A tésztát lobogó, sós vízben kifőzzük, amikor eléri az “al dente” (“harapható”, nem teljesen puhára főtt) állagot, leszűrjük, néhányszor átkeverve langyosra hűtjük, hozzáadjuk a padlizsános makrélához, lazán összeforgatjuk, uzsonnás dobozba  rakjuk, és a tengerparti kirándulásra magunkkal visszük.

Ágota, köszönjük a lehetőséget! 🙂

Hasonló bejegyzések:

Vermicelli vörösboros-paradicsomos pézsmapolip szósszal – Polip tisztítása

2012. január 30. 07:03 Halak és tengeri herkenytyűk előkészítése, Menü, Tengeri herkentyűk, Tészták 5 hozzászólás

Csütörtökön épp abban a pillanatban érkezett a friss áru, amikor beléptünk a maranoi Friulpesca halkereskedésének ajtaján. (Ilyenkor télen nincs túl nagy választék, a friss fogásra azonnal lecsaptak a helyi halkereskedők és éttermek, a tőzsdén így összesen két raklapnyi frissen fogott áru várta a végső velencei utazást.)

A végtelenül kedves Andreina, miután Annámat keksszel kínálta, pézsma polipot és szardíniát ajánlott. Vettem is mindkettőből. Kértem melléjük még egy aranydurbincsot is, (tenyésztett, horvát termék) amire csupán gazdasági okokból szavaztam, ugyanis vadvízi társai a héten kb. a duplájába kerültek, – nyilván, halvásárlásnál is szükségeltetik némi racionalitás.

A szardíniákat tölteni szerettem volna, de szombaton csak egy gyors ebédre volt időnk, így lisztbe forgattam, és egyszerűen kisütöttem őket. Az aranydurbincsot kifiléztem, az egyik filét narancsosan készítettem zöldborsós burgonyapürével, a másikat fenyőmagos morzsával megszórva sütőben sütöttem és párolt póréhagymával tálaltam.

A pézsma polipból tészta lett. Íme a tisztítási folyamat és a recept.

A polipot a képen látható módon egy vágódeszkára fektetjük.

A szemektől jobbra elhelyezkedő zsákocskát kifordítjuk,

a belsőségeket kiszedjük.

A zsákocskát, és a szemrészt levágjuk. (Mivel apró, fiatal példányokról van szó, nyúzni nem szükséges.)

A karok között található ún. “csőrt” a muatóujjunkkal alulról felfelé egy nyomással kivesszük. Ha találunk olyan példányokat, amelyek nem puhítottak (mint pl. az ezen a képen lévő), húsklopfolóval megütögetjük, hogy az erős, kemény poliphúst némileg szétroncsoljuk. Erre mindenképp szükség van, máskülönben a polipunk főzés után is kemény marad.

A fenti műveletet minden pézsma polippal megismételjük.

Létezik egy másik tisztítási módszer is, amelynek során a fejzsák a karokon marad, de mivel a polipokat egyébként is feldaraboltuk, erre a mi esetünkben nem volt szükség. Egy másik receptben majd bemutatjuk ezt is.

Recept!

Vermicelli vörösboros-paradicsomos pézsmapolip szósszal

Hozzávalók: 320 g vermicelli tészta, 800 g pézsmapolip, 2 babérlevél, 200 ml száraz vörösbor (most merlot), 1 salottahagyma, néhány szem feketebors, 320 ml (lehetőleg házi) passzírozott paradicsom, 1 tk. szárított oregánó, 2 gerezd fokhagyma, só, extraszűz olívaolaj

A pézsmapolipokat a fent látható módon megtisztítjuk, egy tányérba tesszük, megszórjuk a borsszemekkel, hozzáadjuk a babérleveleket és 150 ml bort, majd összeforgatjuk, és 30 percig állni hagyjuk.

Közben egy serpenyőben olívaolajat hevítünk, és alacsony lángon megfonnyasztjuk benne a nagyon apróra vágott salottát. Hozzáadjuk a kés lapjával kissé szétnyomott fokhagymagerezdeket, a maradék bort, a pácléből kivett babérleveleket, a paradicsomszószt és az oregánót, lefedjük, és kb. 10-15 perc alatt a mártást besűrítjük.

A polipokat lecsöpögtetjük, karjaikat feldaraboljuk, a zsákocskákat felkarikázzuk. Néhány borsszemet mozsárban megtörünk.

Egy másik serpenyőben ismét olívaolajat hevítünk, hozzáadjuk a polipdarabokat, nagyságuktól függően kb. 2-2,5 percig pirítjuk, és az egészet a tört borssal együtt a fűszeres paradicsommártáshoz adjuk. További fél perc alatt a mártást készre főzzük, ha szükséges sózzuk.

Közben a tésztát kifőzzük, amikor eléri az “al dente” (“harapható”, nem teljesen puhára főtt) állagot, leszűrjük, összekeverjük a paradicsomos pézsmapolip mártással, és azonnal tálaljuk.

Hasonló bejegyzések:

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!