Slider KategóriaLevesek

A világ hallevesei XVIII.- Magyarország VI.- Festetics halászlé

A világ hallevesei sorozat ismét Magyarországon jár, ezúttal újból Max konyhájából kaptunk egy nagyszerű receptet, a Festetics halászlét.

Halászlé, de nem a megszokott formában. Franciás változat, tejföllel és mustárral pikánssá tett, kicsit bővebb lére eresztett egytálétel. A balatoni halászlé receptjét kutattam, mikor az egyik zalai mesterszakács, Zámbó Tibor hívta fel a figyelmemet erre a régi, balatoni halételre. Tibor is a zalai-balatoni konyha megszállottja, csodás zalai szakácskönyve gyakran forgatott része a szakácskönyv gyűjteményünknek.  A gyenesi keszegfesztiválon beszélgettünk a balatoni halászlékről. és akkor mesélt erről a régi, különleges ételről. Pontos receptet nem kaptam, de abból, amit Tibor mesélt, már akkor fejben összeraktam, hogy készülne a mai konyhatechnológiával ez az étel.

A Festetics család az 1700-1800-s évek meghatározó főúri családja volt a zalai vidéken és Balaton nyugati partján. Igazi mecénás család volt, gondoljunk csak a Georgikon egyetem alapjainak lerakására, a csodás keszthelyi birtokra, a mediterrán pálmaházra és az ország legnagyobb magánkézben lévő könyvtárára. Világjáró emberek voltak, nyitottak az újdonságokra, ez érződik a Festetics család konyháján is. A francia konyha hagyott mély nyomokat a konyhájukban, és emellett nagyon szerették a balatoni halakat is. A halászlé és a különböző sült halak sokszor kerültek az asztalra, de ez a franciás halgulyás is gyakran elkészített étel volt. Aki szereti a halat és nyitott az újdonságokra, mindenképpen készítse el ezt az ételt, mert nagyon finom.

Hozzávalók 4 személyre:

1-1,2 kg apró keszeg

0,8-1 kg pontyfilé

4-5 sárgarépa

2-3 petrezselyem (zöldjével együtt)

2 fej közepes (fehér) hagyma

3-4 gerezd fokhagyma

1-2 dl olaszrizling, vagy más száraz fehér bor

1 tv paprika

2-3 evőkanál étkezési keményítő

3-4 evőkanál tejföl

Só, bors, mustár, citromlé

A megtisztított keszeget daraboljuk fel, a kisebbet ketté, a nagyobbat három részre. Rétegezzük egy edénybe, alulra halat, arra félfőre vágott hagymát, a paprikát, a megtisztított zöldséget, a petrezselyem zöldjét is és a szárát is, a borsot és a fokhagymát. Erre tegyük a maradék halat, a bort, és engedjük fel annyi vízzel, ami bőven ellepi.  Forraljuk fel és utána lassú tűzön főzzük 1,5-2 órát. Közben a pontyot vágjuk fel szeletekre, gyengéden sózzuk és borsozzuk meg, majd tegyük félre.

Az alaplevet passzírozzuk át, a zöldséget vegyük ki, majd az így kapott levet forraljuk fel ismét. A zöldséget vágjuk fel, és adjuk a leveshez. Keverjük ki a keményítőt kevés hideg vízzel, a mustárral, kevés citromlével és hő kiegyenlítéssel adjuk a leveshez. Forraljuk fel újra, majd a forrásban lévő lébe eresszük bele a ponty szeleteket. Vigyázzunk arra, hogy ne tegyünk sok halat egyszerre a forrásba lévő lébe, mert akkor visszahűl. Az edényt mozgatva, 10-15 perc alatt főzzük készre a levest.

Tálaláskor a szeleteket tegyük a tányér aljára, arra merjünk léből, és figyeljünk arra, mindenkinek jusson a főtt zöldségekből is. Adjunk hozzá, friss, kovászolt fehér kenyeret, és kísérőnek egy jó rozé fröccsöt.

Jó étvágyat hozzá!

Max

 Köszönjük, Max!

A világ hallevesei XVII. – Magyarország V. – Czifray István: Magyar nemzeti szakácskönyv – Kevert hal-étel

„E’ végre külömbféle nemű halakat végy, u. m. csukát, pontyot, kecsegét, czompót, fogast és harcsát, tisztítsd meg mind, ‘s hagyd fél óráig sóban állani: azután vágd el darabokra, csinálj egy kis sárgás rántást, tégy bele egy fej közepén kettévágott veres hagymát, töltsd föl fele veres borral fele vízzel, adj hozzá zöld petrezselymet, egy paprikát, metélő hagymát, egy kis kakukfüvet, czitrom héjat és új fűszert, főzd el jól a’ mártást, tedd bele a’ halat, ‘s főzd meg benne lassan; megfővén tedd tálra, szűrd reá a’ jól megfőtt mártást, ‘s rakd meg a’ tál’ szélét három szegletre metélt sült semlyékkel.…”

Az “új fűszer” pirospaprika volta manapság vita tárgyát képezi, de mivel eddig senki nem győzött meg arról, hogy más fűszerről van szó, az alábbi hallevesbe pirospaprika került (meg egy kis fokhagyma, de ez már saját őrület).

Kevert hal-étel 

Hozzávalók 8 főre:

A hal alapléhez: 4 db apró keszeg megtisztítva, 1 törpeharcsa megtisztítva, feldarabolva, 1 pontyfej megtisztítva, 100 g csuka (pl. farokrész) , 300 g halcsont (jelen esetben egy kb 200 grammos harcsagerinc),  2 cikk fokhagyma, 1 babérlevél, 4 ek. napraforgó olaj, 400 ml száraz vörösbor

Az alaphoz: 1 fej vöröshagyma 2 csapott ek. liszt, 2 kk. őrölt pirospaprika, fél citrom héja, 1 cecei paprika, 1 kis csokor vegyes zöld fűszer (petrezselyem, kakukkfű, rozmaring)

A betéthez: 4 szelet ponty nyúzva, 4 db egyenként 100 grammos szürke harcsa filé

Mellé: háromszögletűre vágott kenyérdarabkák frissen pirítva, esetleg citrom és friss zöld fűszerek

A halakat besózzuk, és fél óráig állni hagyjuk.

A fokhagymát kés pengéjével kissé megnyomjuk és az összes keszeggel, a törpeharcsákkal, a pontyfejjel, a harcsagerinccel és a csukadarabbal együtt az olajon megpirítjuk. Hozzáadjuk a babérlevelet, felöntjük a vörösborral, és 25-30 percig főzzük. Ezután leszűrjük, a haldarabokat a szűrőben enyhén kinyomkodjuk.

Közben elkészítjük az alapot: a lisztet száraz lábasban folyamatosan kevergetve világosbarnára pirítjuk. Felöntjük a boros alaplével és fél liter vízzel. Hozzáadjuk a félbevágott hagymát, a pirospaprikát, a citromhéjat, a megtisztított, félbevágott cecei paprikát, a zöld fűszereket és a halszeleteket, majd az egészet lassú tűzön kb. 10 perc alatt készre főzzük.

A halszeleteket tányérra rendezzük, rászűrjük a mártást/levest, és a pirítós darabkákkal tálaljuk.

A világ hallevesei XVI. – Magyarország IV. – Sáfrányos gyömbéres pisztráng leves halgombóccal

Herczeg Gabriellától, a flatcat blog szerzőjétől származik a halleves sorozatunk következő receptje:

Egy régi erdélyi szakácskönyv szerint a pisztrángból főzz levest, fekete vagy sárga lével. A “sárga lé” a hagyományos, rántásos savanyított levest jelenti, amibe fűszerként gyakran járt a gyömbér és sáfrány is. A most következő recept ennek a klasszikus receptnek a mai kor igényeire szabott változata, a rántás elmaradt, helyette fűszeres hallé készült, a halszeletek helyett pedig a halhúsból ízletes gombócok készültek.

4 főre

2 pisztráng (70 dkg)

2 szál sárgarépa (25-30 dkg)

1/2 zellergumó (25-30 dkg)

1 nagy fej vöröshagyma (15 dkg)

3 gerezd fokhagyma

bő csipetnyi sáfrány

5 cm gyömbérgyökér

8-10 szem fehér bors

2,5 dl száraz fehérbor

1 tojás

3-4 ek zsemlemorzsa

1 csokor petrezselyem

1 gerezd fokhagyma

A pisztrángot kifilézem, a halhúst levágom a bőrről. Az húson felül maradt összes hal alkatrészt fazékba szedem, 2 liter vízzel felöntöm. Hozzáadom a félbevágott hagymát, felcikkezett zellert, répát, kés pengéjével meglapított fokhagymát, csíkokra vágott gyömbért, a sáfrányt, fehér borsot, sózom, hozzáöntöm a bort. Lassú tűzön főzöm másfél-két órán át, majd leszűröm.

A halhúst késsel finomra aprítom, hozzáadom az elhabart tojást, a finomra aprított fokhagymát, nagyon finomra aprított petrezselyemzöldet, sózom, borsozom, majd annyi zsemlemorzsát adok hozzá, amennyivel lágy, de formázható masszát kapok.

A levest felforralom, majd a halból nedves kézzel zölddiónyi gombócokat formázok és kifőzöm a lobogó levesben. Szűrőlapáttal kiemelem a gombócokat, félreteszem, melegen tartom.

Megvárom amíg a leves kissé leülepszik, majd átszűröm tüllön, amíg teljesen tiszta lesz a lé.

Tálalásnál a gombócokat tányérba szedem és rámerem a forró levest. Ízlés szerint lehet mellé adni citromot és még tovább savanyítani citrom levével, de számunkra ez nem volt szükséges.

Köszönjük, Gabi! 🙂

Paradicsomos zöldbab leves tőkehallal

…amely az évekig hét lakat alatt őrzött “legfinomabb olasz paradicsomszósz” családi receptünk idén ötödszöri megvalósítása alkalmával keletkezett paradicsomvíz felhasználásával készült. © Ebben a rekkenő hőségben egyszerre táplált és jólesett ez a friss, citromos, zöldséges leves. A vékony habarás most egyrészt “paradicsomos krumplileves” nosztalgiából jött, másrészt mert szégyen, nem szégyen, van egy aprócska ízlésficamom: szeretem a savanyú tejtermékeket paradicsommal párosítani. Azért nem mindennapos a dolog, azt hiszem, valami gyerekkori emlék nyoma lehet, amit újra és újra kényszeresen elő kell vennem.  Aki tehát idegenkedik a habarástól, nyugodtan hagyja el a receptből, esetleg sűrítse a levest a benne főtt zöldségekkel.

Paradicsomos zöldbab leves tőkehallal

Hozzávalók: 500 ml hal alaplé, 1 l paradicsomvíz (ld. itt) vagy 500 ml paradicsomszósz és 500 ml víz, 1 cikk fokhagyma, extraszűz olívaolaj, 150 g friss zöldbab, 150 g burgonya, 3-4 nagy bazsalikomlevél, 1/4 citrom, 400 g tőkehal filé, 100 ml tejföl, 2 tk liszt, só, frissen őrölt feketebors

A zöldbabot 3-4 cm-es darabokra vágjuk, a burgonyát meghámozzuk, felkockázzuk.

Egy fazékban olívaolajat hevítünk, és megpirítjuk benne a megtisztított, kettévágott fokhagymagerezdet.

A fokhagymát kidobjuk, majd az olajon megpirítjuk a zöldbabot és a burgonyakockákat is. Hozzáadunk 2 bazsalikomlevelet, egy negyed citromot, sózzuk, borsozzuk. Felöntjük a hal alaplével, hozzáadjuk a paradicsomvizet is, és az egészet addig főzzük, amíg a zöldségek roppanósak lesznek.

Közben a tőkehalat 3-4 cm-es kockára vágjuk..

A tejfölt a liszttel csomómentesre keverjük, és amikor a zöldségek már majdnem puhák, hőkiegyenlítéssel a levesbe keverjük. Hozzáadjuk a tőkehal kockákat, és újraforrástól számítva 3-4 perc alatt az egészet készre főzzük. Végül a maradék két bazsalikomlevelet is beletépkedjük, és a levest kihűtve, langyosan tálaljuk.

A világ hallevesei XV. – Magyarország III. – Balatoni régió – Balatoni halászlé

Folytatjuk a magyar halászleveket bemutató sorozatunkat, ezúttal a Balaton került sorra. Max konyhájából számtalan remek étel, köztük több halétel is került már elő, számunkra most egy klasszikus balatoni halászlevet készített.

 

Halban bővelkedő halpaprikás vagy akár hívhatjuk halgulyásnak is. Jellemzően a magyar konyhára, ennek az ételnek is sok féle változata fellelhető, aminek receptje, készítési módja akár házanként változó. A fő irányelvek megegyeznek, de a különböző praktikák, a felhasznált halak változatossága vagy felhasználási módok miatt létezik ilyen sok változat. Annyiban közös a készítés, hogy mindenképpen friss halból készül, az alaplevet lepasszírozzák, és hozzáadott zsiradék nélkül készítik, ebben hasonlítva az alföldön készített paprikásokhoz.

Az alap lé főzéséhez használnak keszeget, kárászt vagy gardát, majd a főzés végén teszik bele a halhúst, ami lehet ponty, harcsa vagy ritkán fogas. A halhús kerülhet patkó alakban, vagy felezve, de sokan kockázva adják hozzá a halhúst. Ha hosszabb eltartásra készítik az alaplevet (fagyasztják, vagy előfőzik a másnapi felhasználáshoz), akkor semmiképpen nem tesznek bele paradicsomot, nehogy megsavanyodjon az értékes lé.

Érdemes megjegyezni itt, hogy a Festetics család birtokán, akik a Dunántúl, és egyben a Balaton meghatározó urai voltak, az 1800-s években, jellemzően a francia konyha jegyei uralkodtak, így az akkor készített hallevesek vadas alapúak voltak, bőven zöldségezve, mustárral ízesítve és tejszínnel vagy tejföllel sűrítve, selymesítve. Ez a fajta verzió már csak ritkán tűnik fel az étlapokon, inkább csak különleges alkalmakkor készítik el, ezért azt tanácsolnám, ha valakinek lehetősége nyílik megkóstolni az így elkészített levest, semmiképpen ne hagyja ki.

Hozzávalók 6-8 főre:

1,5-2 kg apróhal, keszeg, kárász

2 közepes (~1 kg-s) ponty vagy harcsa

4-5 nagyobb fej vöröshagyma

3-4 gerezd fokhagyma

1-2 db tv paprika

2-3 közepes paradicsom (elhagyható)

1-2 dl vörösbor (ízlés kérdése, elhagyható)

2 evőkanál pirospaprika

1 közepes (régi) burgonya és só

Az alap lé főzéséhez az apró halat megtisztítják, hozzáteszik a ponty vagy harcsa fejét, és farkát is, illetve ha kockázva rakjuk bele a végén a halhúst, akkor annak a gerinccsontját is. Lerakjuk a bográcsba vagy fazékba, közé rétegezve fél főre vágott vöröshagymát, a fokhagymát, a burgonyát hámozva, de egészben és kevés sót. Ha teszünk bele paradicsomot, azt is tegyük közé, cikkekre vágva, és itt adjuk hozzá a bort is, ha szeretnénk. Felöntjük annyi lével, ami ellepi, és ha teszünk bele halászlé kockát (amit nagyon sokan használnak, vannak, akik tagadják, de azt gondolom, néha kell kompromisszumot kötni, így aki szeretné használni, az tegye), majd forraljuk fel. Ha forr, vegyük takarékra, és 1,5-2 órán keresztül, kis lángon főzzük. Készítsük elő közben a halhúst, sózzuk meg egy kicsit, és hagyjuk pihenni.

Szűrjük át a levet, passzírozzuk át az apróhalat, a legegyszerűbb módszer az, hogy a méretes szűrőkanálban, a merőkanál hátával kipréseljük a zamatos levet. Ha fagyasztani szánjuk az alap levet, tegyünk félre, hagyjuk kihűlni, és jól záródó edényben tegyük a mélyhűtőbe.

Forraljuk fel újra a levet, hintsük meg a paprikával, és hagyjuk pár percet forrni. Ha túlságosan sűrű lett az alap, akkor itt egy kis vízzel korrigálhatjuk, de ne feledjük, levest főzünk, így szükséges elem a lé. Jöhet bele a halhús, de óvatosan tegyük a forrásban levő lébe. Ha túl sokat teszünk egyszerre, akkor visszahűl a lé, és a hús túlfő. Figyeljük az edényt, és ahol bugyog a leves, mindig oda eresszünk bele a húsból, így mindig forrásban marad a leves. Főzzük 10-15 percet, attól függően, hogy egész patkót teszünk bele, vagy kockázott húst. Keverni nem szabad, mert a hús szétesik, csak rázogassuk. Forrón tálaljuk, mélyebb csészébe, leveses tálkába vagy kis bográcsokba.

Tálaláskor adjunk hozzá erős paprikát és puha fehér kenyeret.

Ha halászlét eszünk, mindenképpen jussunk eszünkbe a régi római bölcsek mondása, miképpen:  „MALEDICTUS PISCIS IN TERCIA AQUA” azaz: „Átkozott a hal a harmadik vízben”, azaz okos ember halra vizet nem iszik (az első vízben él a hal, a másodikban pedig főtt). Ezért ajánlom ehhez az ételhez a balatoni rozéborból készült fröccsöt vagy hosszúlépést. Egészségünkre!

Jó étvágyat hozzá!

Max

Köszönjük, Max!

A világ hallevesei XIV. Magyarország II. – Felső-Tisza-vidék – Töltött csuka leves – tiszaberceli gyűjtés

Az előző bejegyzés szövegét nem volt szívem a fázisfotókkal szétdarabolni, így most csak a receptet és a hozzá tartozó fotókat közlöm.

Töltött csuka leves

Hozzávalók 12 főre: 4 db egykilós csuka, 4 db zsömle, 4 tojás, 1,5 fej vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, egy nagy csokor petrezselyemzöld, 3 ek. liszt, 0,5 dl napraforgó olaj, 1 ek. sertészsír, 1 púpozott tk. házi őrölt pirospaprika, 2 db citrom, 1 db cecei paprika, 5 db babérlevél, 500 ml tejföl, 2 tk. szárított majoránna, só, frissen őrölt feketebors

A halakat jó halász férj segítségével megtisztítjuk, fejénél a bőrt körbevágjuk, megnyúzzuk. A farokrésznél,  nem szükséges bíbelődni vele, nem baj, ha a hal vége a „zokniban” marad.

A kopoltyúkat eltávolítjuk, a fejeket alaposan átmossuk, és félretesszük –  a végén majd ezeket is megtöltjük. A megnyúzott csukákat kifilézzük – kb. 1 kg halhúst kell, hogy kapjunk.

A filéket ledaráljuk, és egy nagy keverőtálba tesszük.

A zsemléket vízbe áztatjuk, majd kinyomkodjuk, és a darált halhoz adjuk. Ráütjük a tojásokat, belereszeljük a fél fej vöröshagymát, hozzáadjuk az áttört fokhagyma gerezdeket, és egy nagy csokor apróra vágott petrezselyemzöldet. Az egészet sóval és bő adag borssal ízesítjük, alaposan összekeverjük, és legalább tíz percig állni hagyjuk.

Közben elkészítjük a rántást. Ehhez a lisztet a napraforgó olajjal és a sertészsírral elkeverve pirítani kezdjük, hamar belevágjuk a maradék vöröshagymát. (Nem kell aprózni, csak az ízére lesz szükségünk.) Lassú tűzön meg pirítjuk, s amikor a hagyma megpuhul, a lábast levesszük a tűzről, a rántást megszórjuk teáskanálnyi házi őrölt pirospaprikával, és amíg még bugyog az alap, gyors mozdulatokkal elkeverjük. Ezután felöntjük egy liter hideg vízzel, hozzáadjuk a tejfölt, és csomómentesre keverjük.

A megnyúzott csukákat és a megtisztított fejeket megtöltjük a fűszeres masszával. Nem kell szorosra, csak lazán, a töltelék nőni fog még a levesben, és ha túl feszesre töltjük, a csuka bőre szétnyílik, nem lehet majd szépen szeletelni.

A leveshez egy tízliteres fazékban a két alaposan megsikált, félbevágott citrommal, a magjaitól megszabadított cecei paprikával, a babérlevelekkel és a majoránnával vizet melegítünk. Amikor felforr, beleszűrjük a tejfölös-paprikás rántást, és kb. öt perc főzési idő után beletesszük a megtöltött csukákat úgy, hogy először a halaknak mindig a fej felőli végét helyezzük a levesbe. Néhány másodpercig így tartjuk, ezalatt a „zsák szája” összehúzódik, tulajdonképpen befő, és a töltelék nem tud kiesni. Ha maradt egy kevés massza, vizes kézzel diónyi gombócokat formázunk belőle, és miután mind a négy csukát és a fejeket is a léhez adtuk, nagy csokor petrezselyemzöld kíséretében ezeket is a lébe gurítjuk.

Ekkor kóstolunk. Ha szükséges, sóval és borssal még ízesítjük a levest, és kb. 15 perc után elzárjuk alatta a lángot.

A halakat ezután kivesszük a léből, és kb. másfél cm vastagon felszeleteljük. Tálalásnál egy tányérba egy szelet csuka, egy gombóc kerül, erre merjük rá a még forró levest. Mellé citromgerezdeket kínálunk.

A még nyers töltött csukákat füstölt szalonna zsírjával megkent alufóliába csomagolva sütőben is megsüthetjük.

Szántó Andrásné Helénke néni receptje – egy karádi ember nyomán

Köszönöm szépen, Helénke néni! 🙂

A világ hallevesei XIII. Magyarország I. Bajai régió – Törpe csipedett bográcsban

Van egy blog, amelynek szerzője egy év leforgása alatt olyat alkotott, amit csak levesen tudnak. Ritkán olvasok el többször egy könyvet, ritkán nézek meg kétszer egy filmet, ritkán kerül egyfajta étel többször az asztalunkra, de Petrához mindig vissza-visszatérek, a tisztatésztát ugyanis valami felfoghatatlanul különleges atmoszféra lengi körül. Tengernyi pozitív gondolat, érzés és tömény szeretet árad ebből az online naplóból; elég néha egy-egy bejegyzést átfutni, és máris jobban érzi magát az ember. Ha akad még valaki, aki nem ismeri, miután itt nálunk “megízlelte” BaltásPapa specialitását (különösen ügyelve a bevezető sorokra!), azonnal álljon neki a tisztatészta olvasásának!

“Tarka Bárka a Ferenc-csatornán

Szeretek a múltban kalandozni, szeretek visszaemlékezni a gyermekkoromra, drága nagyszüleimre, felidézni a közös emlékeket. Szeretek visszajárni a Ferenc-csatorna partjára, szeretem felnyitni a haltartó bárkát, szeretek a nagypapámról elnevezett  püspökpusztai kocsmában időzni, szeretem nézni, amint a BaltásPapa a szabad tűzön főzi nap, mint nap a finom halászlevet/halpörköltet, süti a paprikás lisztben megforgatott kárászokat.

Sok olyan ember van, aki emlékszik rá és aki kóstolta is a főztjét… aki evett belőle, az a mai napig azt mondja, hogy: “Azt nem lehet felülmúlni!”

Folyton a nyomában voltam és be nem állt a szám, csak kérdeztem, kérdeztem, Ő pedig mindenre tudta a választ. Amit a halakról tudok, azt is tőle tanultam. A bárkákban rengeteg fajta volt, mindig olyat és annyit halásztunk ki belőle, ami az adott halétel elkészítéséhez szükséges volt. Ez volt az egyik legizgalmasabb része a kalandnak: a tarka bárkában megtalálni a legmegfelelőbb halacskát. Igen TARKA BÁRKA, én csak így neveztem. A papa egyszer megkérdezte: „Mitől tarka a fekete szurokkal bevont bárka, ’kisunokám’?”

„Jajj Papus, nem igaz, hogy nem tudod?! Hát a tartalmától, a benne „élő” halak sokféleségétől, számomra ők teszik színessé a bárkát.”- feleltem.

Mosolygott, aztán a dolgára sietett. Én a parton maradtam, lógattam a lábam a stégről és néztem a széltől fodrozódó vizet. Elmerengtem és a következő pillanatban már a törpe csipedett csalogató illatára eszméltem.

Ez a halétel családi recept, a BaltásPapa specialitása, számomra mind közül a legfinomabb, annak ellenére, hogy minden főztjében benne volt szíve-lelke, a keze munkája, az energiája, hisz mindig mindent a két kezével készített – kihalászta és megpucolta a halat, vágta a hagymát, készítette a tűzifát, gyúrta a tésztát és még a fűszerpaprika is a mi családunk őrleménye volt.

Íme az általam készített törpe csipedett, ami szívvel-lélekkel most NEKTEK, TARKA BÁRKA olvasóknak készült.

Törpe csipedett bográcsban

Hozzávalók 4 személyre:

2 kg méretes törpeharcsa /megtisztítva, lesózva/

2 közepes fej vöröshagyma apró kockára vágva

2 gerezd fokhagyma

1 db tv paprika

1 db paradicsom

2 púpos evőkanál őrölt pirospaprika

2-3 db cseresznyepaprika

víz, hogy ellepje, kb. 2 l

só (ízlés szerint)

… a csipetke tésztához:

30 dkg búzaliszt

3 tojás a tyúk alól

csipet só

Elkészítés:

A halat megtisztítjuk, majd lesózzuk. Hagyjuk állni kb. 2-3 órát. Ez azért fontos, mert így nem fő szét a húsa. Ez idő alatt elkészítjük a csipetke tésztát, 30 dkg liszt, 3 tojás és egy csipetnyi só összedolgozásával. Kemény tésztát gyúrunk, melyet géppel vagy sodrófával vékonyítunk, majd kézzel elcsipegetünk.

A megtisztított, lesózott törpéket beletesszük a bográcsba, rászórjuk a felkockázott hagymát, fokhagymát, a félbevágott tv paprikát és a gerezdekre vágott paradicsomot. Felöntjük (a megadott mennyiségű) vízzel és tűz fölé akasztjuk úgy, hogy az alja beleérjen a tűzbe. Nagy lángon főzzük, majd amikor a víz felforr és erősen habzik, megszórjuk 2 púpos evőkanál pirospaprikával és beletesszük a cseresznyepaprikát is. Időnként megforgatjuk a bográcsot (keverni sohasem szabad), hogy ne kapjon oda az alja. A törpe csipedettet forrástól számítva 20-25 percig (a törpeharcsák méretétől függően) erős tűzőn főzzük.

Félidőben sózzuk, kóstoljuk, majd az utolsó 5 percben visszavesszük a lángot és beletesszük a frissen készített csipetke tésztát. Folyamatos felügyeletet igényel, forgassuk a bográcsot, nehogy leégjen az aljára a tészta. (A tésztán megtapadt apró lisztszemek besűrítik a hallevet.) Megterítünk, majd a megfőtt halat bográcsostul az asztal közepére tesszük. Jókora adagot merünk, melyet jó étvággyal elfogyasztunk! :-)”

Köszönjük, Petra!

…és még mielőtt kifutnánk a szezonból, “A világ hallevesei” sorozatunkban ezennel megnyitjuk a magyarországi hallevesek, halászlevek sorát.

A világ hallevesei XII. – Olaszország – Friuli-Venezia-Giulia, Veneto és Horvátország – Dalmácia, Isztria – Scampi alla busara

Nos, kezdem azzal, hogy az alábbi leves eredetének a felkutatása csúfos kudarcba fulladt. Azt tudjuk, hogy Dalmáciától, az Isztria-félszigeten, Trieszt térségén keresztül egészen Velencéig szinte bármelyik tengerparti étteremben megtalálható hagyományos paradicsomos ráklevesről van szó. Olykor tésztaételként jelenik meg, ilyenkor szigorúan spagettivel szolgálják fel.

A baj ott kezdődik, hogy horvátok, szlovének, friulánok, olaszok máig is vitatkoznak azon, ki készítette először ezt a levest. A olaszok legtöbbje kivételesen enged, elfogadja a dalmát eredetet, de itt megáll az olasz nyelvű tudomány, és se híre, se hamva pontosabb információknak.

Az elnevezésre vonatkozóan két magyarázat ismert: az egyik szerint a “busara” egy a hajókon használt cserépedény neve, a másik szerint az elnevezés a velencei dialektus “busiara” – “bugiarda” – “hazug” szavából ered, amely arra utal, hogy azokat a halakat és tenger gyümölcseit amit a halászfeleségek nem tudtak eladni, (gondoljunk itt a korabeli kocsis-biciklis halárusokra, akik nem tudták sokáig frissen tartani az árujukat) íly módon készítették el. Az első feltételezéshez nem tudok mit hozzáfűzni, nem ismerem a halászok által használt edényeket, a másik verzió élből sántít, mert ez az egyszerű, minden bizonnyal egykor paradicsom nélkül, egyébként is nagyon kevés hozzávaló felhasználásával készített szósz épp hogy kiemeli, és nem elfedi az étel főszereplőjének az ízét. Na de ne romboljunk le seperc alatt évszázados legendákat! Aki tudja a megoldást mind az étel eredetére, mind az elnevezésre vonatkozóan, legyen szíves, ossza meg velünk.

Scampi alla busara

Hozzávalók: 1 kg friss scampi, 300 g friss, érett paradicsom, 2 gerezd fokhagyma, 100 g zsemlemorzsa, 100 ml száraz fehérbor, extra szűz olívaolaj, só, bors, csípős paprika

DSC_8486

A paradicsomokat fél percre forrásban lévő vízbe mártjuk, majd kivesszük, héjukat lehúzzuk, a paradicsomhúst apró kockára vágjuk.

Egy nagy serpenyőben olívaolajat hevítünk, és megpirítjuk benne a kissé szétnyomott fokhagymagerezdeket. Hozzáadjuk a langusztinokat, bőven borsozzuk, óvatosan sózzuk, (ti. maguk a langusztinok is sózzák az ételt), és nagy lángon 2-3 percig pirítjuk. A rákokat ezután kivesszük, lecsöpögtetjük, és félretesszük.

A petrezselyemzöldet felaprítjuk.

A bort a megmaradt léhez öntjük, majd felére beforraljuk. Hozzáadjuk a csípős paprikát, a felkockázott paradicsomokat és az egészet nagyon alacsony lángon 20 percig főzzük. (Ha túl sűrű lenne, adhatunk hozzá egy kevés vizet.)

A langusztinokat és a felaprított petrezselyemzöldet a paradicsomszószba tesszük, megszórjuk a zsemlemorzsával, és további 3-4 perc alatt az egészet készre főzzük.

Van aki előtte megpirítja a zsemlemorzsát, van aki petrezselyemzöldet egyáltalán nem tesz bele, van aki arra esküszik, hogy egy pohárka konyak és egy babérlevél csodákat művel vele. Van aki szerint az alapba dinsztelt hagyma szükségeltetik, ti. csak így lesz igazán édes a szósz, van aki azt a szentségtörést is elköveti, hogy olajbogyóval dúsítja a mártást. Spanyol-francia hatásra néhol sáfrányt oldanak a fehérborban, és ha nincs kéznél langusztin, helyben halászott sáskarákokhoz nyúlnak.

Egy dologban értenek csak egyet: óriási élmény paradicsomos-ragacsos kézzel a mártásba friss kenyeret tunkolni. 🙂

A világ hallevesei XI. – Szerbia – Szerb halleves alias riblja čorba

“Jamie a tévében ügyködik, nekem pedig úgy tűnik lassan megjelenik a szakácskönyvem, azt hiszem itt az ideje, hogy a weben is megosszam konyhai tapasztalataimat az olvasókkal.” Kezdte Ági ilyen lazán 2004.!áprilisában.

Azóta három könyve jelent meg: az Ételek és életek – rendhagyó szabadkai szakácskönyv, A Balkán ízei, szerb, horvát, bolgár, török, bosnyák, és görög receptekkel, és Az almárium, a vánkos meg a baracklekvár című novellagyűjtemény.

Tavaly nyáron volt alkalmam személyesen is megismerni. Összesen két mondatot váltottunk, de biztosíthatok mindenkit, hogy Ági semmit sem vesztett lazaságából….;-)

De aranyos volt, mert most felajánlott nekünk egy szerb hallevest!

“Amikor elkezdtem keresgélni a szerb halleves receptjét, hogy leellenőrizzem, amit én tudtam erről a receptről egészen mást találtam, mint amire számítottam. A net ugyanis nem ételleírással, hanem egy zenekar linkjeivel van tele. A nyolcvanas években ugyanis egy nagyon sikeres zenekar futott halleves néven az akkori Jugoszláviában, sőt még ma is hallatnak magukról időnként. Érdemes belehallgatni egy-két számukba még azoknak is, akiknek ez nem a gyerekkorukat idézi vissza. Egész jó zenét nyomattak a srácok, most már meglett férfiak.

A leves nagyon könnyen elkészíthető: egy jó zöldséges halászléről van szó mindössze. A végeredmény kellemes, harmonikus és laktató. A paradicsom és paprika használatával érződik rajta a török hatás, és a mi magyar szájpadlásunknak is kedvünkre való, sőt ismerős lehet ez az összeállítás.

Mi kell hozzá? 1,5 kilós ponty, 2 sárgarépa, 1 petrezselyem gyökér, 1 evőkanál őrölt pirospaprika, 2 dl paradicsomlé, 1 fej vöröshagyma, 3 gerezd fokhagyma, 3 evőkanál olaj, 1 evőkanál só, babérlevél, bors.

Hogyan készül? A sárgarépát és petrezselyem gyökeret megtisztítjuk és felkarikázzuk. A hagymát felkockázzuk. Olajon megpirítjuk a hagymát, 3-4 perc után hozzáadjuk az őrölt pirospaprikát és a zöldségeket is, majd még pár percig együtt pároljuk tovább.

A halat felszeleteljük, de fejét, farkát is felhasználjuk a levesben. A halszeleteket mind a zöldségek tetejére pakoljuk, felöntjük annyi vízzel, amennyi ellepi. Hozzáadjuk a fűszereket, paradicsomlevet és legfeljebb 30 perc alatt puhára főzzük a halat, zöldségeket.

Friss kenyérszeleteket kínálunk hozzá, hogy tartalmasabb legyen és lehessen mit mártogatni a sűrű levébe.”

Köszönjük, Ági! 

A világ hallevesei X. – Spanyolország – Zarzuela de pescado y marisco

Nos, Éváról és a blogjáról nem fogok ódákat zengeni, – ti. nem szereti ha zengedezek róla- pedig ehhez lenne kedvem.
Súgom csak, ok? Éva nagyon jól tud főzni! Temperamentuma magával ragadó, őszinte, alapos, precíz, segítőkész, egyenes ember. Ritka, mint a fehér holló. Nagyon kedvelem. (Nem a fehér hollót.) A blogja színes, vidám, telis-tele hívogató, autentikus és kevésbé autentikus spanyol és magyar receptekkel. A főszereplő nála is: A Hal! Szóval jobb barátnőt keresve sem találhattam volna.
Hónapok óta kérlelem, hogy szálljon be hozzánk egy spanyol hallevessel. Eleinte nem sok affinitást érzett a dolog iránt, de most, hogy a spanyolok ilyen szépen teljesítettek a 2012-es EB-n, megfőzte A ZAERZUELÁT! Éva  nem egyszer bizonyult már nagyszerű közreműködőnek, a készülő szakácskönyvemhez tőle kaptam eredeti tenger paella tenger gyümölcseivel és tintahalas fideuá receptet is, a Pasta e bastás közös projectünkről nem is beszélve.
Gracias, amiga!
Mindenki számolgathat, hány ilyen ember él a környezetében….
“A “zarzuela” kifejezés eredetileg egy színházi műfaj neve, ami tulajdonképpen egyfajta egyveleget jelent, ugyanis van benne komédia, tragédia, próza, zene, ének, tánc, stb. Mivel ez az étel is többfajta halból illetve egyéb tengeri gyümölcsből készül, elnevezték zarzuelának, pontosabban “zarzuela de pescado y marisco”-nak.
Nem hétköznapi étel, inkább ünnepekkor szokták készíteni, sok helyen ez a karácsonyi vacsora főfogása. Első olvasásra nagyon pepecsnek tűnik az elkészítése, de egyáltalán nem az. Lemértem az időt és az alaplevet kivéve (azt előtte való este főztem meg 45′ alatt) 2 óra alatt kész volt az egész.
Zarzuela de pescado y marisco
Hozzávalók (4 személyre):
Halak és tenger gyümölcsei:
  • 1 db kb. 1 kg-os ördöghal
  • 1 db kb. 1 kg-os szürke tőkehal (csacsihal)
  • kb. 1 kg alapléhez való egyéb csontos (szálkás) hal vegyesen
  • 4 db nagyobb (vagy 8 kisebb) norvég homár (scampi)
  • 200 g vörös garnéla
  • 1 kisebb kalmár felkarikázva
  • 250 g vénuszkagyló
  • 16 db kékkagyló
Egyebek:
  • 2 db vöröshagyma
  • 4 gerezd fokhagyma
  • 3 db nagyobb paradicsom
  • 1 db szárzeller
  • 1 db sárgarépa
  • 200 ml fehérbor
  • citrom
  • babérlevél
  • egész bors, őrölt bors
  • 1 kk. pirospaprika
  • 8-10 szem nyers, hámozott mandula
  • egy nagy csipet sáfrány
  • egy kis szelet szikkadt kenyér (opcionális)
  • liszt
  • olívaolaj
  • víz
A fenti hozzávalókból az alapléhez szükséges összetevők:
  • ördöghal fej
  • szürke tőkehal fej
  • és az egyéb csontos halak
  • 100 ml fehérbor
  • 1 db hagyma
  • 1 vastagabb citromkarika
  • 1 db tisztított sárgarépa
  • 1 db szárzeller
  • 2 babérlevél
  • egészbors
  • víz
A halfejeket és az alapléhez való egyéb halakat feltesszük főni a vízben (hozzáöntjük a bort), forrás előtt lehabozzuk, majd beletesszük a többi hozzávalót. 40-45 percig lassú tűzön forraljuk. Ezután kiszedünk belőle minden darabos részt, az alaplevet pedig leszűrjük. Ezt jó, ha már előtte való nap elkészítjük, valamint a vénuszkagylót, ha vadvízi, (tengeri)sós hideg vízben áztatjuk egy éjszakát a hűtőben.
Zarzuela:
1.) Egy serpenyőben olívaolajon picit megpirítjuk a (tisztítatlan) scampit és a garnélarákot (max. 1 perc!), majd félretesszük.
2.) Ugyanebben az olajban “hirtelen” kisütjük a besózott/belisztezett ördöghal- és tőkehal szeleteket, illetve a felkarikázott kalmárt. Tányérra szedjük és szintén félretesszük.
3.) Ezután beletesszük az apró kockára vágott hagymát és két db fokhagymagerezdet héjastul. Mikor a fokhagyma kicsit megsült kiszedjük és félreteszük. Ekkor a hagymához adjuk a másik két gerezd fokhagymát felaprítva. Picit sütjük, majd hozzáadjuk a hámozott, apróra vágott paradicsomot. Hozzáöntjük a maradék fehérbort, sózzuk-borsozzuk és mérsékelt tűzön dinszteljük.
4.) Közben egy másik serpenyőbe tesszük (olaj nélkül!) a kékkagylókat és lefedve saját gőzében főzzük (vigyázzunk, mert fut!). Amint kinyílnak, máris szedjük ki őket egy csipesszel és vegyük ki a héjból a kagylóhúst. Félretesszük. A levet amit a kagylók engedtek, szűrjük le és tegyük félre.
5.) Egy kisebb serpenyőben pici olajon pirítsuk meg enyhén a mandulát és ha sűrűbbre akarjuk a szószt, a szeletke kenyeret is (én nem tettem bele). Tegyük egy fűszermozsárba a pirított mandulát (és kenyeret) nyomjuk bele a két sült fokhagymagerezd belsejét, adjuk hozzá a sáfrányt, a pirospaprikát, sózzuk-borsozzuk és dolgozzuk el jó pépesre. (Bánjunk óvatosan a sóval, figyelembe véve, hogy az alaplé is sós amit használni fogunk.)
6.) Vegyünk elő egy cseréplábast, ha nincs, jó egy vastagfalú vaslábas is. Rakjuk az aljába a sült halszeleteket, rá a sültkalmárt és erre a sült garnélát és a scampit.
7.) Ezután a mozsárban lévő pépet keverjük a hagymás-paradicsomos mártáshoz, hígítsuk fel a kagylófőzéskor felfogott lével és öntsük rá az egészet a halakra. Adjunk hozzá az alapléből, de vigyázzunk, ne hígítsuk fel túlságosan. Inkább többször adjunk hozzá keveset.
8.) Tegyük a tűzre és amikor forrni kezd, szórjuk a tetejére a kékkagyló húsát és a leöblített vénuszkagylót. Ha szükséges, adjunk hozzá még egy kevés alaplevet, majd kóstoljuk meg, hogy elég sós-e. Kapcsoljuk be a sütőt 200 fokra.

9.) Amint a vénuszkagylók nyílni kezdenek tegyük az edényt a sütőbe 5-10 percre (sütőtől függő).

10.) A sütőből kivéve fedjük le és hagyjuk kb. 5 percig állni. Ezután tálalhatjuk. Jó étvágyat!
Mint már írtam az elején, elég pepecsnek tűnhet az elkészítése, de ha minden elő van készítve, egyáltalán nem az.”
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!