Slider KategóriaFőételek

Sütőben sült hagymás-rozmaringos süllőcsigák “törtpaszullyal”

2012. május 2. 10:44 Édesvízi halak, Főételek, Menü Szólj hozzá!

…mert ennek a receptnek a Bárkán a helye. Pár nappal ezelőtt ezzel készültem az általunk szervezett 48. Vigyázz, Kész, Főzz! fordulóra, amelynek a témája “Édes Vizeink”, célja pedig a közös játékon túl a hazai halak népszerűsítése volt. (A kiírást itt, az összefoglalót pedig itt találjátok.)

Mindenképp egyszerű ételt szerettem volna választani, ezért gondoltam, hogy nagymamám annak idején barna babból készült tört paszulya épp jó lesz. Ami a süllőt illeti, a babhoz nagyszerűen passzol, a citrom és a rozmaring is jól áll neki, viszont a hagyma-paprika-napraforgó olaj édessége kicsit elnyomta a süllő lágy ízét. Legközelebb biztos, hogy karakteresebb ízű halat fogok választani, mondjuk amurt, pontyot, a tengeri halakat tekintve pedig abszolút befutó lehet szerintem a szardínia, a vörösmárna, de még az is lehet, hogy a laposhalak valamelyikével is kipróbálom egyszer.

Szakértői vélemény alapján mondhatom, hogy ami az étel ízvilágát mégis egyensúlyba hozhatja, az egy pohár nem túl gyümölcsös rosé. Konkrétan Figula 2011 Merlot Roséjáról van szó (Gabi, köszönöm a segítséget), és ennek a korántsem véletlen választásnak az apropóján az alábbi fogással egyúttal nevezni is szeretnék a Rosalia – Magyar Rosé Mustra és a Kifőztük közös játékára. (Lesz egy másik fogás is, ez a Tavola In Piazzán, fog megjelenni. Egy előételről van szó: zöld fűszeres abárolt szalonna balzsamecetes rosé boros eperrel. Remélem, sikerül megírni a posztot éjfélig. 🙂

Sütőben sült hagymás-rozmaringos süllőcsigák “törtpaszullyal”

Hozzávalók:

A csigákhoz: 2 db kb. 200 grammos süllőfilé bőr nélkül (lehetőleg a vékonyabb, farok felé eső rész), néhány csepp citromlé, négy ágacska rozmaring, 2 db fehérhagyma, napraforgó olaj,1 tk. őrölt pirospaprika (édes)

A babhoz: 200 g barnabab, 1 nagy burgonya, 1 gerezd fokhagyma, 1 babérlevél, só, frissen őrölt feketebors, extraszűz olívaolaj

 

A babot egy éjszakára beáztatjuk.

A burgonyát meghámozzuk, nagyobb kockákra vágjuk.

Egy lábasban olívaolajat hevítünk, és megpirítjuk benne a kés lapjával kissé szétnyomott fokhagymagerezdet. Hozzáadjuk a babérlevelet, a babot, sót, frissen őrölt feketeborsot, és addig főzzük, amíg a bab megpuhul. Ekkor az egészet botmixerrel durvára mixeljük (nagyanyó feeling: az övé sosem volt teljesen sima).

A hagymákat nagyon vékony csíkokra vágjuk, és egy kevés napraforgó olajon, lassú tűzön megpároljuk, az utolsó fél percben megszórjuk a pirospaprikával, és összekeverjük.

A csigákhoz mindkét süllőfilét hosszanti irányban négy részre vágjuk. Az így kapott csíkokat sózzuk, borsozzuk, meglocsoljuk egy kevés citromlével, kettesével nyársra húzzuk, a nyársak közé egy-egy rozmaring ágacskát szorítunk, és 10 percig állni hagyjuk. Ezután a nyársakat tűzálló tálra fektetjük, meglocsoljuk a paprikás hagymával, és 190 fokra előmelegített sütőben kb. 5 perc alatt készre sütjük.

A babpürét tányérokra szedjük,mindegyikre egy-egy nyársat helyezünk, és azonnal tálaljuk.

Süllőből a múlt héten ezeket az ételeket készítettem:

Tárkonyos-tejszínes süllőleves szalonnás kenyérgombóccal

Borókás-rozmaringos vajban süllőfilé mustáros-sárgarépás burgonyapürével

Tejben párolt süllőfilé ropogós fricobárkában parmezános galuskával és zöld almás zöldborsómártással.

Mandulás morzsában sült süllőfilé zöldborsós cukkinimártással és burgonyás fricoval

Figyelem, jövő héten hétfőn új sorozat indul! Halleveseket hozunk a világ minden tájáról. Portugáliából indulunk. Érdemes lesz benézni hozzánk!

Hasonló bejegyzések:

Borókás-rozmaringos vajban sült süllőfilé sárgarépás-mustáros burgonyapürével – Halfejű Istók IV. rész

2012. április 29. 08:13 Édesvízi halak, Főételek, Gyerekeknek, Halételek gyerekeknek, Menü 1 Hozzászólás

Elérkeztünk a süllő sorozat utolsó részéhez. Nem tudom, ki hogy van vele, nálunk az történt, hogy Annám egyéves kora körül, habzsolta a sárgarépát. Volt olyan, hogy hetekig répát kért. Reggelire, tízóraira, ebédre, uzsonnára, vacsorára…meg néha-néha közben is. Tavaly nyáron ugyanez történt a paradicsommal – A Gyerek az októberig kitartó paradicsomszezonban 20-30 kg paradicsomot biztos, hogy megevett. Csak néztük tágra nyílt szemekkel, és nem szóltunk semmit.

Most úgy döntött a drágám, hogy zsenge kora ellenére az amúgy igen gazdag gasztronómiai szótárából kivonja a zöldség fogalmát. Hmmm… a magát majdnem mintaevőnek tartó bloggeranya meg kivan. Harcol. Dugdos. Rosszabb esetben borsót mártásba, krumplit sajtba, salátát bundás kenyér mögé, jobb esetben zöldséget zöldségbe, jelen esetben répát krumpliba. Bár a krumpli sosem tartozott a kedvencek közé. Ez van. Remélem, paradicsomérés idejére visszatér A Gyerek zöldségek utáni vágya is – ti. határozottan meg vagyok győződve arról, hogy az általunk termelt idényzöldségek rendszeres fogyasztása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy több mint egy éve nem volt beteg.

Recept:

Borókás-rozmaringos vajban sült süllőfilé sárgarépás-mustáros burgonyapürével

Hozzávalók:

A halhoz: 4 db 100-120 grammos süllőfilé, 4-5 szem borókabogyó, 1 ágacska rozmaring, 1 kk. muscovado cukor, só, frissen őrölt feketebors, vaj

A püréhez: 500 g burgonya, 200 g sárgarépa, 100 g tejföl, 50 ml meleg tej, 40 g vaj, 1 tk. mustár, só, szerecsendió

A sárgarépát és a burgonyát meghámozzuk, felkockázzuk.

A répát sós vízben puhára főzzük, leszűrjük, villával, a gyerek zöldségevési vágyától függően kisebb vagy nagyobb darabokra törjük, félretesszük.

A répa főzőlevében a burgonyát puhára főzzük, leszűrjük, krumplinyomón áttörjük. Hozzáadjuk a meleg tejet, a vajat, a tejfölt, a mustárt és egy kevés frissen reszelt szerecsendiót, és az egészet simára keverjük.

A süllőfiléket sózzuk, borsozzuk. A borókabogyókat mozsárban durvára törjük.

Egy serpenyőben vajat hevítünk, hozzáadjuk a borókát, a rozmaringot, a cukrot, 10-15 másodperc után bőrös felükkel lefelé belehelyezzük a süllőfiléket, és 3-4 perc alatt mindkét oldalukat megsütjük. (Pontos időt nem tudok mondani, ügyelni kell arra, hogy a cukor épp elkezdjen karamellizálódni, de ne égjen meg, ugyanakkor a süllő bőre ropogós legyen, húsa megfelelően átsüljön.)

A sárgarépás burgonyapürét tányérokra szedjük, mindegyik tetejére ültetünk egy süllődarabot, meglocsoljuk a fűszeres vajjal, és azonnal tálaljuk.

Játék is van: 

Most, hogy ilyen hirtelen a nyakunkba szakadt a nyár, jólesik a sulimentes időszakot átvészelendő játékokat tervezgetni. Rengeteg szuper ötletet kering szerte a világhálón, és persze könyvekben is, nekem ma ezek a kagylómacik tetszettek meg:

Mese is van. A Halfejű Istókot utolsó része következik, amelyből megtudhatjuk, hogy az öregember képes-e elhessegetni Bálint bánatát.

(Az első részt itt, a másodikat itt, a harmadikat pedig itt olvashatjátok.)

Halfejű Istók IV. rész

– Itt is volna éppenséggel -mondta Bálint.
– Aztán mi lenne az? Mi okból ered a bánat?
– Hát a feleségem, Juli világgá ment, azt sem tudom, él-e, hal-e.
– Tán elverted, azért ment el?
– Nem bántottam egy ujjal sem.
– Kért valamit, s nem adtad meg?
– Nem kért, mert tudta, hogy nincsen semmim.
– Nincsen semmid? – csodálkozott az öreg. 
Hiszen olyan szép nagy házad, disznód, tehened meg jószágaid vannak, hát hogy mondhatod azt, hogy nincsen semmid? 
– Mert akkor nem volt.
Bálint elmondta, hogy milyen szegények voltak, és mióta a halfejűt gyermekéül fogadta, lett ilyen jó sora. De azt nem mondta, hogy Istók miatt ment el az asszony.
Az öreg megrázta ősz fejét.
– Nem tudok segíteni rajtad, mert valamit elhallgattál. Csak akkor hessegethetem el a bánatot, ha mindent őszintén elmondasz.
De Bálint csak hallgatott.
– Öregapám! Miattam ment el az asszony a háztól – szólalt meg Istók. – Szégyellte, hogy ilyen halfejű fiút hozott a férje a házba.
– Igaz ez, te halász?
– Igaz – felelte Bálint.
– Nohát így most már értem.
Igen későre járt az idő, nyugovóra tértek.
Mikor már Bálint és a halfejű is mélyen aludtak, az öreg odament Istók ágyához, és egy piros kendőt borított a fejére. Aztán ő is lefeküdt. Reggelre egy gyönyörű szép, göndör hajú fiúcska kelt fel az ágyból, de az öregember nem volt sehol.
Megint kopogtattak a kapun. Szaladt Bálint, hát ott áll a kapuban egy igen-igen öreg asszony.
– Engedj be, édes fiam, mert idekint megvesz az isten hidege.
Bálint levette a ködmönét és a báránybőr süvegét, s vénasszonynak adta, aztán bevezette a szobába.
– Mit keres erre, öreganyám? – kérdezte a halász.
– Én, fiam, a megbékélést hozom az otthonokba. Igen sok a dolgom, mert a legtöbb ember szíve örökké háborog.
– Az enyém sem nyugodt – vallotta be Bálint.
– Aztán miért nem? Úgy látom, megvan mindened, mit szemed, szád kíván. Van szép házad, hízóid, tehened és tetejébe ez a gyönyörűséges göndör hajú fiacskád, hát miért háborog még a szíved?
– Ez mind igaz.
Bálint elmondta az öregasszonynak, hogy milyen szegénységben éltek addig, ameddig magához nem vette a halfejű fiút. De most már van mindene, még emberi formája is lett Istóknak, mert a bánathessegető öregember emberfejet varázsolt neki.
– De mégis bús az életem, mert nincs itt Juli.
– No – mondta az öregasszony -, nézz csak ebbe a színes üvegbe holnap déli tizenkét órakor. Most pedig térjünk nyugovóra!
Bálint szemére soká nem jött álom. Igen gyötörte a kíváncsiság, hogy vajon mit is fog látni az üvegben. Amikor derengeni kezdett, már talpon volt. Nézi az öregasszony ágyát, hát az bizony üres. Mikor delet ütött az óra, belenézett az üvegbe. Hát uramfia! Látja ám Julit, amint az erdőből jön kifelé egy akkora batyu rőzsével, hogy nem is látszott ki alóla.. Kapja magát Bálint, és rohan Juli elé.
– Édes egy feleségem, csakhogy rád találtam! Gyere haza, mert igen fáj utánad a szívem.
– Otthon van-e a halfejű? – kérdezte az asszony. – Mert akkor bizony én nem megyek. Inkább elviselem a szegénységet, csak azt ne lássam.
Amikor a házhoz értek, Juli dörzsölgette a szemét, mert azt hitte, nem jól lát.
– Kié ez a ház, édes egy uram?
– A miénk, Juli.
Mentek befelé az udvarra, látta a hízókat és a teheneket.
– Kié ez a sok jószág?
– A miénk, Juli.
De futott ám elébük Istók.
– Ki ez a gyönyörűséges gyerek?
– A miénk, Juli.
No, volt is aztán öröm. Olyan nagy vacsorát készítettek, amilyet még a Balaton vidéke nem látott. Meghívták a komát, a koma komáját, az összes halászt, azoknak a fiait, lányait. Ott ült az asztal főhelyén a bánathessegető öregember és a megbékélést hozó öregasszony.
Nem is volt többé szomorúság, sem civódás. A két jó öreg elhessegette örökre. 

Hasonló bejegyzések:

Tejben párolt süllőfilé ropogós fricobárkában zöld almás zöldborsó mártással és parmezános galuskával – Halfejű Istók III. rész

2012. április 27. 08:28 Édesvízi halak, Főételek, Gyerekeknek, Halételek gyerekeknek, Menü 1 Hozzászólás

Nem, nem, alapanyag szaporításra még nem vagyok képes, de bizony tényleg ennyiféle ételt sikerült készíteni az egyhuszas tündérből. Két főre mind elég volt, a hal utolsó porcikáját is felhasználtam, így a süllő ára már nem is tűnt olyan vészesnek.

Mind közül a legjobban sikerült fogás az alábbi volt. Igaz, ide csak “kóstolóadagnyi” hal jutott, egyáltalán nem hiányzott több; egy olasz menü első fogásának el tudom képzelni egy magyar főfogásának már nem feltétlenül. Persze, minden attól függ, mit tervezünk elé és utána.

Az alapötletet a Magyar Konyha húsvéti számában publikált “tejben párolt fogas karalábéval és citromos fogassal” (Buday Péter receptje) adta. Ebből is elsősorban a párolólé összeállítása volt az, amit felhasználtam. Nem hőmérőztem, ti.  hőmérőm nincs, nem 65 fokoztam, mert a sütőn nem tudok 65 fokot produkálni, ami a hal főzési idejét illeti, egyszerűen a jóérzésemre és a tapasztalataimra hagyatkoztam – mint ahogy ezt a legtöbb háziasszony teszi. No meg ez itt ugye elsősorban nem szakmai fórum. 🙂

A fricoról az előző részben írtam, az utolsó darab Montasioból jutott két ropogós sajtbárkára is.

Recept:

Tejben párolt süllőfilé ropogós fricobárkában zöld almás zöldborsó mártással és parmezános galuskával

Hozzávalók 4 főre:

A halhoz: 4 db kb. 60 grammos süllőfilé, 350 ml tej, 100 ml extraszűz olívaolaj, 1 kicsi vöröshagyma, 1 tk. egész feketebors, só

A mártáshoz: a fenti párolólé leszűrve, 1 ágacska rozmaring, 100 g friss vagy fagyasztott zöldborsó, 1 zöld alma, 1 tk. vaj

A fricohoz: 160 g legalább 4-6 hónapos Montasio, 1 tk. vaj,

A parmezános galuskához: 3 tojás, 100 g frissen reszelt Parmigiano Reggiano, 150 ml tej, kb. 300 g liszt, só, frissen őrölt feketebors, csipetnyi frissen reszelt szerecsendió

A végén: néhány csepp frissen facsart citromlé.

Elkészítjük a galuska masszáját: a tojásokat egy keverőtálba ütjük, sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a szerecsendiót, a tejet, a reszelt parmezánt, és a lisztet, az egészet simára keverjük, félretesszük. (Ha a massza túl sűrű, adhatunk hozzá tejet, ha túl lágy, kevés lisztet.)

A párolóléhez egy lábasban felforraljuk a tejet és az olajat, hozzáadjuk a babérlevelet, a borsot, a hagymát és egy kevés sót, majd 2-3 percig forraljuk. Ekkor beletesszük a süllőfiléket, és takaréklángon – szinte ne is bugyogjon a tej – kb. 3-4 percig főzzük. A filéket kivesszük, félretesszük, lefedjük, melegen tartjuk.

Közben az almát meghámozzuk, felkockázzuk.

A fűszeres tejet leszűrjük, hozzáadjuk a rozmaringágat, a zöldborsót és az almakockákat, majd addig főzzük, amíg a borsó megpuhul. A rozmaringot kidobjuk, a borsós-almás tejet botmixerrel sima mártássá dolgozzuk. Hozzáadjuk a vajat – ha szükséges, sót – egyszer felforraljuk, félretesszük, melegen tartjuk.

A fricohoz a sajtot kislyukú reszelőn lereszeljük. Egy serpenyőben kevés vajat olvasztunk, beleszórjuk a sajt negyedét, megvárjuk amíg körlappá olvad, majd a lap mindkét oldalát aranysárgára sütjük. Konyhai lapáttal kiemeljük, és hengeres tárgyra simítjuk, itt hagyjuk teljesen megszilárdulni. A műveletet még háromszor megismételjük.

A galuskamasszát lobogó sós vízbe szaggatjuk, és újraforrástól számítva nem több mint 2-3 perc alatt készre főzzük. A galuskát leszűrjük, azonnal tányérokra szedjük, meglocsoljuk az almás zöldborsó mártással, ráhelyezünk egy-egy fricohajócskát, mindegyikre egy-egy párolt süllődarabot teszünk, meglocsoljuk néhány csepp citromlével, és azonnal tálaljuk.

Folytatjuk Halfejű Istók történetét is. (Az első részt itt, a másodikat itt olvashatjátok.)

Lássuk tehát, honnan vette Juli a halat…

Halfejű Istók III: rész

– Hát hol halásztad? Hadd menjek én is oda!
– Úgy volt, hogy kimentem a nádasba, és bekajabáltam a vízbe, hogy jól hallhassa a Vízkirály: ,,Hallod-e, Vízkirály, igen-igen éhesek vagyunk, a párom meg én. Adjál egypár jó halacskát!” Még jóformán ki sem mondtam az utolsó szót, már ott ficánkoltak a lábam előtt ezek a gyönyörű halak.
– No, ez már igen. Holnap én is így teszek – mondta Bálint.
Esteledett már, amikor Bálint elment a nádas felé. Lekuporodott a földre, és úgy kiáltott a vízbe:
– kedves jó Vízkirály! Szépen kérlek, add nekem a halfejű fiúcskát. Ígérem, hogy úgy fogom szeretni, mintha az én saját fiam lenne. Látod, én nagyon szegény ember vagyok, de nagyon gazdagnak érezném magam, ha enyém lehetne Istók.
Ott állt soká Bálint, és várt. Várt, várt, egyszerre csak előtte volt Halfejű Istók.
– Igazán úgy tudnál szeretni, mintha emberfejű volnék?
– Igen. Éppen úgy vagy még jobban.
– Na, akkor veled megyek, édesapám. Meglátod, nem lesz okod megbánni, hogy fiaddá fogadtál.
Azzal megfogta Bálint kezét, és mentek szépen, boldogan.
Juli sírt-rítt, amikor megtudta, hogy Bálint fiává fogadta Halfejű Istókot.
– Minek tettél csúffá ezzel a csudabogárral?! – rivallt Bálintra. – Engem csúfol ki az egész világ, hát nem jobb nélküle élni?
Istók ott lapult a sarokban, és tátogatta a száját. Nagyon szenvedett a szárazon, és az asszony szavai is úgy érték, mint a korbácsütés.
– Inkább elmegyek, de ezzel a csúfsággal nem leszek egy födél alatt – siránkozott Juli.
– Hát csak eredj! Ha nem fogadod Istókot jó szívvel, akkor jobb is, ha világgá mész.
Másnap Juli összekötötte a kis batyuját, és elment. Bálint és a halfejű ott álltak a kiskapuban, és búsan néztek az asszony után.
– Hát, édes fiam, Istók, magunkra maradtunk. De ha Juli meg tudta tenni, hogy itt hagyott bennünket, akkor jó is, hogy elment.
Bálint és a halfejű mindennap kimentek a vízre, és annyi halat fogtak, hogy tele volt a bárka. Istók lebukott a víz alá, és úgy terelte be a halakat a hálóba, mint a juhász a birkákat a karámba. Volt is pénze Bálintnak bőven. Szép, takaros házat épített, új hálót és új bárkát vett, éppen olyat, amilyet tervezgetett akkor, amikor a köveket halászta.
Minden nagyon jó lett volna, csak Juli hiányzott nagyon. Lassan múlt az idő, eljött az ősz. Kövér kocák híztak az ólban, tarka foltos tehénke kérődzött az istállóban, de mit ért mindez, ha Juli nem jött meg. A halász egyre sóhajtozott, egyre sápadtabb lett. Jól látta ezt Istók.
Vastag hólepel borította be az egész falut. A Balatont tükörsima jég lepte el. Bent a jó meleg szobában vígan pattogott a tűz a kályhában. A ablakon keresztül nézett ki Bálint a fehér világba. Valaki megzörgette a kaput.
– Eredj ki, Istók, nézd meg, ki van odakint!
Nyitja Istók a kaput, hát egy igen-igen öreg, hosszú szakállú ember áll a kapu előtt.
– Engedj be, gyermekem, mert megvesz az isten hidege.
Istók hamar levette a ködmönét meg a báránybőr süvegét, és odaadta az öregembernek, azátn behívta a szobába.
– No, öregapám, mi járatban van? – kérdezte Bálint.
– Én a bánat kergetője vagyok, fiam. Járom a nagyvilágot, és ott, ahol szomorúság vagy bánat van, elhessegetem. Igen sok dolgom van, mindenütt akad valami hessegetnivaló.

A mese végét a hétvégi gyerekeknek (is) szóló posztban olvashatjátok..

Hasonló bejegyzések:

Mandulás morzsában sült süllőfilé zöldborsós cukkinimártással és burgonyás fricoval – Halfejű Istók II. rész

2012. április 25. 08:24 Édesvízi halak, Főételek, Gyerekeknek, Menü 1 Hozzászólás

Folytatjuk a süllő sorozatot.

Mára egy olyan ételt hoztam, amit garantáltan azok is megesznek, akik eddig nem szerették a halat. Családon belül teszteltük, nem a levegőbe beszélek. Sajnos a mi családunk sem nagy halevő, így a Bárka lelkes olvasóival együtt jómagam is folyamatosan kampányolok itthon. 🙂

A frico egy tradícionális friulán (carniai) étel. Tulajdonképpen nem más, mint sült sajt. Eredetileg különböző érlelésű sajtmaradékokból készült és ünnepnapokon fogyasztották, friss vagy sült polentával.

Két változata létezik, az egyik a “frico tenar” vagyis a “lágy frico”, ami vagy magában, vagy hagyma, krumpli, vaj, só, esetleg póréhagyma és speck hozzáadásával készül, és úgy néz ki, mint a rösti; a másik a “frico friabile” vagyis az “omlós frico”, amihez csak sajtot használnak, a végeredmény pedig egy vékony, ropogós sajtkorong, amit langyosan akár formázni is lehet. Legtöbbször kosárkákat készítenek belőle, amit aztán megtöltenek minden földi jóval. Ha jól emlékszem, a Szakácsok könyve is említi.

Hogy mindenki számára azonnal világos legyen, miről is van szó, majdnem sajtos rösti került a címbe, de mivel az utolsó darabka Itáliából hozott Montasiot használtam fel hozzá, és hamar puhuló, lisztes krumpli is volt itthon, (így valódi burgonyás frico lett belőle), sajnáltam volna “leröstizni” ;-), szóval maradt a frico megnevezés.

A zöldborsó és a cukkini egyelőre fagyasztott volt, de már nem kell sokáig várni az igaziakra sem – híreim szerint anyós cukkinipalántái szépen növögetnek,  a zöldborsón lassan virág is lesz, és itthon sem kell elkeseredni, anyukámék kertjében is már több mint tízcentisek a kis hajtások.

Összességében egy nagyon klassz étel született, a mandula-süllő-zöldborsó-ókrumpli-Montasio egységesen édeskés ízvilága kitűnő összhangot alkotott.

A mártás a képen soknak tűnik, de egyáltalán nem volt az, csak kicsit elbénáztam, mert nem a hal köré tettem a mártást, hanem a halat tettem a mártás közepébe, így az csúnyán szétterült. Nemhiába, a tálalás sosem volt az erősségem…bocs, bocs, legközelebb szebb lesz.

Recept:

Mandulás morzsában sült süllőfilé zöldborsós cukkinimártással és burgonyás fricoval

A süllőhöz: 4 db kb. 120 grammos süllőfilé, 6 ek. zsemlemorzsa, 30 g szeletelt mandula, só, frissen őrölt feketebors, extraszűz olívaolaj, 1 ágacska rozmaring

A fricohoz: 6 db közepes burgonya, 160 g 3 hónapos Montasio vagy más zsíros sajt, 3 tk. extraszűz olívaolaj, só, frissen őrölt feketebors

A mártáshoz: 100 g zöldborsó, 100 g cukkini, 100 ml tejszín, 1 kicsi zsályalevél, 1 gerezd fokhagyma, 1 ágacska rozmaring, só, frissen őrölt feketebors, 1 tk vaj

A mártáshoz a cukkinit felkarikázzuk, a fokhagymát áttörjük.

Egy kis lábasban felhevítjük a vajat, és megpirítjuk rajta a fokhagymát. Hozzáadjuk a zsályát, a rozmaringot, a zöldborsót és egy kevés vizet, majd fedő alatt addig főzzük, amíg a borsó félig megpuhul. Ekkor beletesszük a cukkinikarikákat is, és csak akkor vesszük le a tűzről, amikor a borsó és a cukkini is roppanósra főnek. A zsályát és a rozmaringot kidobjuk, a zöldségeket botmixerrel pürésítjük. (Igyekezzünk minél simábbra készíteni a mártást! Aki nagyon selymesen szereti, a végén akár át is szűrheti.) Hozzáadjuk a tejszínt, még egyszer felforraljuk, majd félretesszük, melegen tartjuk, néha átkeverjük.

A fricohoz a burgonya egyik felét nagylyukú, a másikat sajtreszelőn lereszeljük. A sajtot nagyon apró kockára vágjuk. Egy nagy serpenyőben felhevítjük az olívaolajat, hozzáadjuk a burgonyát, és folyamatosan kevergetve, közepes lángon félig megsütjük. Hozzáadjuk a sajtkockákat, és továbbra is folytonos keverés mellett az egészet készre sütjük, a végén pedig a frico mindkét oldalát megpirítjuk. (A keverés mindig a körívtől, tehát a frico széle felől a belseje felé történik.)

Közben a süllőfilék minden oldalát sózzuk, borsozzuk, és a mandulával összekevert zsemlemorzsába forgatjuk. A filéket tűzálló tálra fektetjük, meglocsoljuk egy kevés extraszűz olívaolajjal, a tetejükre fektetjük a rozmaringágat, és 190 fokos sütőben addig sütjük, amíg a mandula a hal tetején megpirul – félidőben nem tilos megfordítani.

Nézzük, mi történt Bálinttal, miután beleborult bárkájával együtt a Balatonba…

(Az első részt itt olvashatjátok.)

Halfejű Istók II. rész

– Jaj! Nem látlak többé, Juli… Nem látom a gyönyörűséges Balatont, nem halászok többé, itt pusztulok el, édes feleségem. Miért is nem hallgattam az okos szavadra?
– Nem pusztulsz el, mert segítek rajtad – szólt egy hang a vízből.
Bálint nem látott semmit, csak érezte, hogy valaki megfogja a karját, és emeli be a bárkába.
– Na, most kapd az evezőt, és evezz ki a partra! – szólt az előbbi hang.
A halász kinyitotta a szemét, és maga előtt látott egy fiúcskát. De milyen furcsa gyerek volt! A teste szép , arányos fiútest, de a feje süllőfej.
Bálint csak nem mozdult, meredt szemmel bámulta a gyermeket. A halfejű fiúcska felkapta az evezőket, és olyan sebesen siklottak a vízen, mintha röpültek volna. Egykettőre kint voltak a parton.
– Hová mégy? – kiáltott utána Bálint.
– Ahonnan jöttem – mutatott a víz felé a halfejű.
– Ne menj még! Ülj ide mellém, és mondd meg, hogy ki vagy! Még meg sem köszöntem, hogy megmentetted az életemet.
– Ne is köszönd, én nem kívánok semmiféle köszönetet és hálát. Te jó vagy, azt abból láttam, hogy visszadobtad a kis húgomat a vízbe, amikor köveket halásztál, és nem volt mit ennetek. Még csak annyit mondok, hogy ne menj világgá. Ne kívánd, hogy többet beszéljek.
– Ülj le már, no! Hadd simogatom meg a kezedet, ezért csak nem haragszol? Mi a neved?
– Halfejű Istók vagyok.
– Hát apád, anyád hol vannak?
– Ha ilyen sokat kérdezel, elmegyek. Mondtam, hogy nem beszélhetek. De máris mennem kell, mert nem érzem jól magam a szárazon.
Azzal elbúcsúzott a halásztól, és beugrott a vízbe.
Bánatosan ment hazafelé a halász. Juli megint kint várta a parton, és boldogan sietett Bálint elé.
– Fogtál-e halat, édes uram? Hadd főzöm meg vacsorára, mert igen éhes vagyok.
Bálintnak eszébe jutott Halfejű Istók, és még bánatosabb lett. Ha ilyen nagyocska fia lenne, de rendes emberi fejjel, milyen boldogok lennének. Itt ugrálna körülötte, segítene a hálóhúzásban, szedné ki a jó, gazdag zsákmányt, és eldicsekedhetne, hogy halászott a fiával. De így, egyedül mit is ér az életük?
Juli a bárkában kutatott, de nem talált semmit.
– Hát fogtál halat? Olyan soká voltál el, és még egy fia süllőt se fogtál?
– Fogtam… Vagy inkább az fogott engem.
– Beszélj okosan, vagy talán megbolondultál a viharban?
– Nem vagyok én bolond, igazat mondok. Te asszony! Már majdnem a halál küszöbén voltam, amikor megmentette az életemet egy halfejű fiú. Ott lakik a víz alatti palotában, lehet, hogy a Vízkirály fia.
– Mit beszélsz? Halfejű fiú?
– Az no, ha mondom. Szép, derék fiúcska, csak éppen a feje halfej.
– No, ha a Vízkirály fia volt, elmegyek és megkérem, hogy segítsen a szegénységünkön. Terítse meg a hálónkat mindennap jó sok hallal.
Másnap megint kiment a halász, de nem fogott semmit. Találkozott a komájával, aki éppen indult a komájához, hogy segítse kihúzni a hálóját, mert annyira tele van hallal, hogy maga nem bírja.
,,Hej, csak engem ver a sorsom!” – gondolta Bálint.
Ballagott búsan hazafelé, de látja ám, hogy igen bodor füstöt ereget a kéménye, és Juli vígan integet a parton.
– Kész van a jó vacsora, csak gyere gyorsan, édes párom – kiáltott felé Juli. – Hát a te hálód már megint üres? – kacagott az asszony.
Bálint igen elröstellte magát, és bekullogott a házba.
– Meg sem kérdezed, hogy honnan van ez a sok finom hal? Ez biz én halásztam, úgy tudd meg.

Folyt. köv.

Hasonló bejegyzések:

Batyuban sült fokhagymás-petrezselymes cukkini kékkagylóval és pirított fenyőmaggal

2012. április 18. 07:34 Előételek, Főételek, Menü, Tengeri herkentyűk 2 hozzászólás

A batyuban sütés az egyik legnagyszerűbb hőkezelési eljárás. A halakat tekintve különösen fontos, a kis csomagban bennmarad ugyanis minden alapanyag íze, illata, a tenger frissessége, a zöldfűszerek lélekvidító aromája…

A cukkinit most nézzétek el nekem, aki ismer, tudja, hogy szezonális alapanyagokat csak nagyon ritkán használok (ld. az idei télen háromszor ettünk paradicsomot, és ezzel szinte véget is ért a “fuori stagione” listám), most viszont annyira vágyok már a tavaszi-nyári zöldségekre, hogy nem tudtam neki ellenállni. Mentség nincs, hacsak nem a cukkini délolasz volta, de ennek itthon vajmi kevés a jelentősége. Summa summarum, tegyétek el a receptet cukkiniérés idejére.

A batyukat most főételként szervíroztam. Ha valakinek előételként tetszene, felezze az alapanyagok mennyiségét!

Batyuban sült fokhagymás-petrezselymes cukkini kékkagylóval és pirított fenyőmaggal

Hozzávalók 4 főre: 1 kg kékkagyló, 2 kicsi cukkini, 50 ml száraz fehérbor, egy kis csokor petrezselyemzöld, 2 cikk fokhagyma, 2 ek. zsemlemorzsa, 20 g fenyőmag, só, frissen őrölt feketebors, extraszűz olívaolaj, 1/2 citrom leve

A fenyőmagot száraz serpenyőben megpirítjuk.

A feketekagylókat az alábbi módon megtisztítjuk: a héjak illesztéséből kilógó rostos szálat (Byssos fonalat), az ún. szakállat egy határozott modulattal kihúzzuk, ha más kagylódarabok, kistestvérek vannak a héjhoz tapadva, késsel lepattintjuk. Végül mindegyiket durva szivaccsal folyó víz alatt megsikáljuk, többször váltott vízben leöblítjük. Amelyik ki van nyílva vagy törött, kidobjuk.

Egy nagy serpenyőben olívaolajat hevítünk, megpirítunk benne egy kés lapjával kissé szétnyomott fokhagymagerezdet, hozzáadjuk a megtisztított kagylókat, lefedjük, és nagy lángon párolni kezdjük. Amikor a kagylók elkezdenek kinyílni, jó adag feketeborsot őrlünk a tetejükre, hozzáadjuk a fehérbort, majd visszatesszük a fedőt, és az egészet addig pároljuk, amíg a kagylók teljesen kinyílnak. (Amelyik nem nyílik ki, kidobjuk.)

Ezután a héjakból egyenként kiszedjük a kagylóhúst, a serpenyőben maradt levet pedig sűrű szövésű szűrőn vagy gézen átszűrjük.

A cukkinit 2-3 mm vastag karikára vágjuk.

A petrezselyemzöldet a megmaradt fokhagymagerezddel együtt felaprítjuk, kis tálkába tesszük, és összekeverjük a fél citrom frissen facsart levével és egy kevés extraszűz olívaolajjal.

Duplára hajtott sütőpapírból négy darab háromszög vagy fél szív alakot vágunk. A papírokat kinyitjuk, egyik felüket megkenjük egy kevés olívaolajjal. Ráhelyezzük a cukkinikarikákat, ide-oda csorgatunk egy keveset a fokhagymás-citromos petrezselyemből, majd megszórjuk egy kevés sóval és frissen őrölt feketeborssal. Ráhelyezzük a kagylókat, mindegyik tetejére 1-2 evőkanálnyi leszűrt kagylólevet csorgatunk, megszórjuk a fenyőmaggal és a zsemlemorzsával.

A batyukat lezárjuk, 200 fokra előmelegített sütőben 10 percig sütjük. Ezután kivesszük, a tetejükön kereszt alakban vágást ejtünk (kicsapó gőzre vigyázni!), és azonnal tálaljuk.

Ötlet: Io Cucino 2009. áprilisi? szám

Hasonló bejegyzések:

Burgonyaágyon sült, zöldségekkel és főtt tojással töltött tengeri pérhal

2012. április 11. 06:21 Főételek, Menü, Tengeri halak Szólj hozzá!

Megpróbáltam aktuálissá tenni a mai posztot, khm, ha már a húsvéti asztal főszereplője ugye nem A Hal. Talán jól is fog esni a sonka-kolbász-töltött hús sorozat után egy merőben más jellegű, zöldséges-halas fogás, amiben azért a megmaradt főtt tojásokat is nyugodtan elrejthetjük.

Burgonyaágyon sült, zöldségekkel és főtt tojással töltött tengeri pérhal

Hozzávalók 4 főre: 2 db kb. 3-400 grammos tengeri pérhal, 100 g sárgarépa felkockázva, 50 g friss zöldbab kb. 2 cm-es darabokra vágva, 60 g cukkini felkockázva, 1 újhagyma vékony karikára vágva, egy kis csokor petrezselyemzöld felaprítva, extraszűz olívaolaj, ½ citrom frissen facsart leve, só, frissen őrölt feketebors, 2 keményre főtt tojás durvára aprítva, 4 db burgonya

ok-per

Egy tűzálló tálat kikenünk olívaolajjal.

A burgonyát sós vízben héjastól puhára főzzük, majd meghámozzuk, kb. 3 mm vastag karikára vágjuk, és az olajjal kikent tűzálló tál aljára fektetjük.  Feketeborsot őrlünk a tetejére.

Az újhagymát vékony karikára vágjuk, és egy kevés olívaolajon megdinszteljük. Hozzáadjuk a felkockázott cukkinit, sózzuk borsozzuk, és 3-4 percig nagy lángon pirítjuk.

A sárgarépát és a zöldbabot sós vízben puhára főzzük, leszűrjük, és egy keverőtálba tesszük. Hozzáadjuk az újhagymás cukkinit, a felaprított petrezselyemzöldet, a durvára vágott főtt tojást,  egy kevés  sót, frissen őrölt feketeborsot és a citrom levét, majd az egészet összekeverjük, és a hal hasába töltjük.

A töltött tengeri pérhalakat a burgonyarétegre fektetjük, és 190 fokra előmelegített sütőben kb. 20 percig sütjük.

Hasonló bejegyzések:

Napocska pizza komlóval és szardíniával

2012. április 6. 06:06 Főételek, Gyerekeknek, Halas mesék, Menü, Pizzák, Tengeri halak Szólj hozzá!

A szokásos hétvégi gyerkőcös posztot kicsit előre hoztam, egyrészt mert utazunk, másrészt pedig mert a halevés vasárnap már úgysem lesz aktuális. 🙂

Ismét pizza került a Bárka billegő asztalára. Anna amikor meglátta Tamás duplán tonhalas pizzáját, és elmeséltem, hogy a készítése mekkora móka lehetett, egyfolytában csak azt hajtogatta: “Mamma, facciamo la pizza anche noi!”. Hát persze, hogy facciamo. A Bárka olvasói meg majd jól megunnak minket. Na, de minden anyukának a gyereke az első, szóval bocs, bocs…

Hogy az egészséget is szem előtt tartsam, feltétnek házi készítésű paradicsomszószt, előző nap szedett komlóhajtást, és friss szardíniát választottam feltétnek, s hogy a játékos szellem és az aktualitás is megmaradjon, a pizzából napocskát formáltam, a szardíniafilék lettek a napsugarak. Éljen a tavasz!

Így kell, kérem, Boldog Gyerekeket nevelni. 🙂

Napocska pizza komlóval és szardíniával

Hozzávalók 3 főre:

A tésztához: 300 g kenyérliszt, 150 ml langyos víz, 15 g friss élesztő, 1 kk. cukor, 1 tk. só, 1-2 ek. extraszűz olívaolaj

A feltéthez: 240 g sűrű, házi bazsalikomos paradicsompüré (a legfinomabb tartósítószer mentes paradicsomszósz receptjét itt találjátok), 1 ek. kapribogyó, egy kis csokor petrezselyemzöld, 300 g friss szardínia, 120 g mozzarella, 80 g vadkomló hajtás, extraszűz olívaolaj, só, frissen őrölt feketebors, néhány csepp citromlé

Az élesztőt a vízbe morzsoljuk, és addig keverjük, amíg teljesen feloldódik.

A lisztet átszitáljuk, hozzáadjuk a sót, a cukrot, az olívaolajat és az élesztős vizet, majd az egészet összegyúrjuk, alaposan kidagasztjuk. (Vagy rábízzuk a munkát a dagasztógépre, mint ahogy azt én is tettem.)

A tésztából gombócot formálunk, tálba helyezzük, a tetejét kereszt alakban nem túl mélyen bevágjuk, tiszta kendővel letakarjuk, és a duplájára kelesztjük.

Ezalatt a komlót forrásban lévő sós vízben 3-4 percig főzzük, majd leszűrjük, lecsöpögtetjük.

A szardíniákat megtisztítjuk, kifilézzük. (Tudom, ígértem erről is egy posztot, de nem volt még időm elkészíteni. Egyébként a szardínia filézése nagyon egyszerű: A halat a bal kezünkben fogjuk, jobb kézzel levesszük a fejét, és ezzel együtt kihúzzuk a belsőségeket is. Innen indulva a hüvelykujjunkkal kinyitjuk a hal hasát. A faroktól számítva a hal hosszúságának kb. 1/3 részénél felcsippentjük a gerincet, és óvatosan, hogy a halhúsban ne tegyünk kárt, kiemeljük. A pikkelyek általában a tisztítási folymattal együtt leszakadnak a hal testéről, de ha mégis marad rajta néhány, azokat a farokrésztől indulva egy simítással távolítsuk el.)

A petrezselymet és a kapribogyót felaprítjuk, majd egy kis tálkában összekeverjük a paradicsompürével, és sóval, borssal valamint 1-2 evőkanálnyi extarszűz olívaolajjal ízesítjük.

A mozzarellát apróra vágjuk.

A szardínia filéket hosszában kettévágjuk, mindkét oldalukat sózzuk, borsozzuk, és meglocsoljuk néhány csepp frissen facsart citromlével.

A megkelt tésztát három egyenlő részre osztjuk, mindegyiket vékonyra nyújtjuk, és három olajjal vékoynan kikent, 23 cm-es pizzasütő formába igazítjuk. Ezután letakarjuk, és szobahőmérsékleten legalább 20 percig kelni hagyjuk.

A megkelt pizzakorongokat megkenjük a paradicsomszósszal, rászórjuk a komlóhajtásokat, tetszőleges alakban ráfektetjük a szardíniafiléket, megszórjuk néhány mozzarelladarabkával, és 240 fokra előmelegített sütőben (nálam ennyi a maximum, de tudok rajta pizza programot állítani, ezt is szoktam használni) addig sütjük, amíg a pizza széle /alja megpirul.

P.s. érdemes egyenként, mindig csak az utolsó pillanatban rátenni a korongokra a feltétet, így az ha egy kicsit nedvesebb a kelleténél, sem áztatja el a tésztát.

Mese is jár a pizzához. Nézzük, mi akad Pingu horgára:

Kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk a Tarka Bárka minden olvasójának!

Hasonló bejegyzések:

Gordon Ramsay: Mennyei halételek – II. A Makréla

2012. április 3. 06:54 Főételek, Gordon Ramsay: Mennyei halételek, Halak, Menü, Szakácskönyv teszt, Tengeri halak 6 hozzászólás

Mert a címlapon “mosolygó” makréla nem hagyott nyugodni. A könyvben szereplő egyik legegyszerűbb receptről van szó: Ropogós grillezett makréla meleg mustáros-metélőhagymás burgonyával. Gondolkodtam is rajta, hogy megér-e egy posztot, tényleg annyira egyszerű, de emlékszem még arra az időszakra, amikor elkezdtem a halgasztronómiával ismerkedni…tény, hogy a legkézenfekvőbb, a szó jó értelmében legprimitívebb ötletek, receptek jöttek mindig a legjobban. Arról nem is szólva, hogy egy frissen fogott halnak semmi másra nincs szüksége, mint parázsra, egy kevés citromlére és esetleg zöldfűszerekre; igen, egy friss makréla például ennyivel is csúcsgasztronómiai élményt nyújthat.

Megvettem a halakat, előkészítettem, babusgattam, dédelgettem őket (tudom, már mindenki unja, de azért megemlítem még egyszer, hogy a makréla az egyik kedvenc halam), aztán utolsó pillanatban kiderült, hogy nincs itthon faszén. Ezen szerettem volna grillezni a gyöngyeimet. Nem volt más választásom, sütőbe kerültek, grill programon sütöttem meg őket.

A fenti malőrt leszámítva a receptet szinte szó szerint követtem, minden pontja tökéletesen működött.

Ropogós grillezett makréla meleg mustáros-metélőhagymás burgonyával

Hozzávalók 4 főre: 4 db 250 grammos konyhakész makréla egészben vagy filézve, zöldfűszerek (kakukkfű, rozmaring, majoránna, zsálya, citromos kakukkfű), 100 ml extraszűz olívaolaj + 1 ek. a halhoz, 600 g újburgonya átdörzsölve, 2 salotta finomra aprítva, 4 ek. fehérborecet, 1 ek. angol mustár, 3-4 ek. friss metélőhagyma felaprítva, só, frissen őrölt feketebors

A halakat sózzuk-borsozzuk, mindkét oldalukat néhány helyen beirdaljuk, és a fűszernövényeket a halakba töltjük. ( Ha filékkel dolgozunk, nem kell beirdalni a halakat, csak kenjük meg olajjal.)

A burgonyákat sós vízben puhára főzzük, leszűrjük, amikor megfelelően kihűlnek, vastagon felszeleteljük, és féretesszük egy szűrőbe.

A maradék olívaolajat beleöntjük ugyanabba a nyeles lábasba, majd hozzáadjuk a salottát, ecetet, mustárt, és a metélőhagymát. Kis lángon felmelegítjük, és jól összekeverjük. Hozzáadjuk a felszeletelt burgonyát, és alaposan összeforgatjuk. Levesszük a tűzről, és meleg helyen hagyjuk, hogy az ízek jól összeérjenek.

A halakat sütőpapírral kibélelt tűzálló tálba helyezzük, meglocsoljuk egy kevés olívaolajjal, és 220 fokra előmelegített sütőben, grill programon kb. 8-10 percig sütjük. (Ha parázs fölött grillezzük a halat, sig. Ramsay mindkét oldalon 5-5 percet javasol, Ha filékkel dolgozunk, bőrös oldalával felfelé 5 percet javasol, a másik oldalon 1-2-t. Hmmm, ez érdekes.) Nálam grill programon a fenti paraméterekkel szép szaftosra sültek.

Ami különsen tetszett:

– a receptleírás elején a szerző külön felhívja az olvasó figyelmét arra, hogy mindenképp ellenőrizze, hogy a halak megfelelően ki vannak-e belezve, a vérvonal jól át lett-e öblítve;

– a részletekre is odafigyel: “a maradék olívaolajat beleöntjük ugyanabba a nyeles lábasba” -ti. amiben a burgonya főtt;

– alternatívát ajánl: friss, tenyésztett pisztrángot (nem rossz, bár nagyobb szardíniákat esetleg egy bonítót is el tudnék képzelni helyette),

– és bort is: fehér Châteauneuf du Pape -t, amiből azonnal megértjük, hogy mégsem annyira povero questo piatto mint amennyire első látásra tűnik.

Jövő héten újabb résszel jelentkezünk.

A Mennyei halételek című szakácskönyvről szóló sorozatunk első része itt olvasható.

Hasonló bejegyzések:

Paradicsomos babfőzelék fokhagymás vajban sült pritaminpaprikás aranydurbincs filével

2012. március 30. 06:28 Főételek, Gyerekeknek, Halételek gyerekeknek, Menü, Tengeri halak 4 hozzászólás

…amiből A Gyermekem csak úgy lopkodta a haldarabkákat! Őrület. A végén a fotóalanyt is megtámadta. Ennyi maradt belőle, amennyi a képen látszik, szóval ha gyerek van a  családban, érdemes dupla adaggal számolni! 🙂

Paradicsomos babfőzelék fokhagymás vajban sült pritaminpaprikás aranydurbincs filével

Hozzávalók 4 főre:

A főzelékhez: 200 g szárazbab (barna), 1 gerezd fokhagyma, 100 g passzírozott paradicsom (nálam házi, bazsalikomos), 2 olajos szardella, 80 ml tejszín, 1 babérlevél, hal alaplé, extraszűz olívaolaj, só, frissen őrölt feketebors

A halhoz: 2 db közepes aranydurbincs, 1 ek. sózott, darált pritaminpaprika (nálam házi), vaj, 1 gerezd fokhagyma

Az alapléhez: az aranydurbincsok gerince, feje és a nyesedék, fél citrom, egy kis csokor vegyes zöldfűszer (kakukkfű, rozmaring, bazsalikom, majoránna, zsálya)

A babot egy éjszakára hideg vízbe áztatjuk.

Az aranydurbincsot kifilézzük. (Fotókkal illusztrált részletes útmutató már van a Bárkán, itt található.) A kopoltyút eltávolítjuk. A filéket félretesszük, a gerincet, a fejet, és a nyesedéket egy lábasba tesszük. Felöntjük vízzel, hozzáadjuk a citromot és a zöldfűszer csokrocskát,  és kb. egy órán keresztül gyöngyözve főzzük. Az alaplevet leszűrjük, félretesszük.

Egy másik lábasban kevés olívaolajat hevítünk, hozzáadjuk a szardellákat és a félbevágott fokhagymagerezdet, és az egészet addig sütjük, amíg a szerdella “elolvad”, a fokhagyma pedig megpirul.

A fokhagymás.szardellás olajhoz hozzáadjuk a babérlevelet, egy kevés frissen őrölt feketeborsot, a babot, a paradicsomot, kevés sót, majd az egészet felöntjük a hal alaplével, és közepes lángon addig főzzük, amíg a bab megpuhul.

Ezután botmixerrel pürésítjük, belekeverjük a tejszínt, ha szükséges, sóval, borssal fűszerezzük, és még egyszer felforraljuk.

Az aranydurbincs filék mindkét oldalát bekenjük a darált pritaminpaprikával. (Igyekezzünk minél kevesebbet használni, nehogy elsózzuk a halat! A pritaminpaprika önmagában nagyon ízletes, elég belőle kevés is, sózni pedig mindig lehet később is.)

Egy serpenyőben vajat hevítünk, hozzáadjuk a félbevágott fokhagymagerezdeket, és a pritaminpaprikás aranydurbincs filék mindkét oldalát megsütjük benne. (A bőrös oldalán kezdjük.)

A főzeléket tányérokba szedjük, meglocsoljuk a sült fokhagymás-paprikás vajjal, és a halfilékkel együtt azonnal tálaljuk.

Hasonló bejegyzések:

Diós morzsában sült halrudacskák diómártással, rozmaringos sült burgonyával és csiperkegombával

2012. március 4. 11:21 Főételek, Gyerekeknek, Halas mesék, Halételek gyerekeknek, Menü, Tengeri halak 3 hozzászólás

Hetek óta hezitálok, hogy hozzam vagy ne hozzam ezt a receptet, aztán most végül mégis úgy döntöttem, hozom, ti. a jó idő megijesztett; tavasszal mégsem illik diót enni. 😉

Halrudacskák. Van aki nem szereti?

“Egész jó áron is hozzá lehet jutni, és ezt legalább a gyerek is megeszi – kell az Omega 3, attól lesz okos!” – hallottam épp nemrég az egyik ismerősömtől. Kár, hogy sok esetben a gyártás során nem a csomagoláson feltüntetett kiváló minőségű halfilét használják, ha egyáltalán olyan szerencsések vagyunk, hogy tiszta filével van dolgunk, és nem  innen-onnan összeszedett halpéppel….

Ráadásul ahogy az általános összetevőket kerestem a cikkhez, egy magas árfekvésű (300 g 5,33 Euro) terméken akadt meg a szemem. Ez mind az összetevők között volt: fekete tőkehal (70%), víz, rizsliszt, kukoricakeményítő, kukoricaliszt, mdosított burgonyakeményítő, cukor, só, nem hidrogénezett növényi zsír (dejó!), csillagfürt fehérje, élesztő, sűrítőanyagok: E464 és E412, aromák. Megjegyzem, láttam már 450 Forintos halrudacskákat is. Vajon azokban mi lehet?

Csak 10 perccel tart tovább saját kezűleg elkészíteni, és nem lesz benne semmi más, csak megbízható forrásból származó, ellenőrzött minőségű hal, nagyanyó tyúkja tojta  friss tojás, és zsemlemorzsa.

Diós morzsában sült halrudacskák diómártással, rozmaringos sült burgonyával és csiperkegombával.

Hozzávalók:

A halhoz: 500 g érdes lepényhal filé (de választhatunk tőkehalat is), 2 tojás, 200 g zsemlemorzsa, 50 g dió, só

A körethez: 2 nagyobb burgonya, 200 g csiperkegomba, egy ágacska rozmaring, só, extraszűz olívaolaj

A mártáshoz: 1 tojássárgája, 1 tk. magos mustár, 1/2 gerezd fokhagyma, kb. 100 ml hidegen sajtolt dióolaj, citromlé, só, 1 ek. tejföl (esetleg csipetnyi cukor)

DSC_33062

A mártáshoz a tojássárgáját elkeverjük a mustárral, hozzáadjuk a fokhagymát, és az olajat folyamatosan hozzácsorgatva botmixer segítségével sűrű majonézt készítünk. Ízlés szerinti mennyiségű citromlével, sóval, esetleg egy csipetnyi cukorral ízesítjük, elkeverjük benne a tejfölt, és tálalásig hűtőben tároljuk.

A burgonyát meghámozzuk, felkockázzuk, és lobogó, sós vízben roppanósra főzzük.

Egy nagy serpenyőt füstölésig hevítünk.

A burgonyát leszűrjük, lecsöpögtetjük, a forró serpenyőbe tesszük, és zsiradék nélkül sütni kezdjük. Közben megtisztítjuk és négyfelé vágjuk a gombát, majd a rozmaringág, nagyon kevés só, és pár csepp extraszűz olívaolaj kíséretében ezt is a burgonyához adjuk. Az egészet készre pároljuk, lesütjük.

A tojást egy tányérban felverjük, sózzuk.

A diót mozsárban durvára törjük, és összekeverjük a zsemlemorzsával.

A halfilét négyszög alakúra formázzuk, kb. 3 cm széles csíkokra vágjuk, és a csíkok minden oldalát besózzuk. (A maradékot felhasználhatjuk halburger, halleves, tésztaszósz, rizottó készítésekor.) A halrudakat először tojásba, majd a diós morzsába forgatjuk, sütőpapírral kibélelt tűzálló tálra sorakoztatjuk, és 200 fokra előmelegített sütőben aranybarnára sütjük (félidőben megfordítjuk, hogy a diós bunda alul és felül is ropogós legyen).

Annak ellenére, hogy gyerekeknek szól a recept, legyünk nagyon körültekintőek mind a nyers tojást, mind a diót illetően! 

Mára mesét hoztam, egy számomra nagyon kedves népmesét, amelynek számos változata ismert szerte a világon:

Az öreg halász és nagyravágyó felesége

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy öreg halász. Volt neki egy nagyravágyó felesége.
Egyszer elment az öreg halász a tengerre halászni. Hamarosan fogott egy gyönyörű szép, nagy pontyot. És csodák csodája, megszólal a ponty:
– Te szegény halászember, engedj el engem! Úgy megjutalmazlak, hogy nem bánod meg soha életedben. Minden kívánságod teljesül.
Hát az öreg halász a nagy könyörgésre a pontyot visszaengedte a tengerbe. Hazamegy, kérdezi a felesége:
– No, mit fogtál? Hoztál-e valamit?
– Fogtam egy nagyon szép pontyot.
– Hát miért nem hoztad haza?
– Könyörgött szegény, hogy engedjem el. Minden kívánságunkat teljesíti.
– Hát akkor eredj vissza hozzá, és mondd meg neki, hogy egy nagyon szép házat szeretnék.
Mert csak egy kis kunyhóban laktak a tenger partján.
Visszaballagott a halászember a tenger partjára. Odaállt a víz szélére, és hangosan mondta:
– Hallod-e, te ponty! Az én feleségem azt üzeni, hogy a tenger partján teremts egy szép kis házat!
Kisvártatva felbukkan a ponty, és megszólal:
– Eredj haza, jó ember! Úgy van, amint kívántad!

kép innen

Hát ahogy hazaér, gyönyörű szép házuk lett. A felesége ott sürgött-forgott, egy ideig nagyon boldog volt. De csak megint azt mondja:
– Hallod-e, eredj vissza ahhoz a pontyhoz, mondd meg neki, hogy a házat meguntam, adjon most egy kastélyt, és hogy grófok lehessünk!
Ismét elment az ember a tenger szélére. Azt kiáltja:
– Hallod-e, te ponty! Az a ringy-rongy, az én feleségem, mindig pöröl vélem!
Felbukkan a hal, azt kérdi:
– Hát mit akar a feleséged?
– Kastélyt akar, meg, hogy grófok legyünk!
– Eredj haza, úgy van, amint kívánta!
Hát ahogy hazaért, látta a gyönyörű szép kastélyt, és a felesége mint grófnő kényeskedett egyik szobából a másikba.
– Most már csak meg vagy elégedve? – kérdi a halász.
A felesége nagyon boldog volt.
Másnap reggel, alighogy felébrednek, azt mondja az asszony:
– Hallod-e? Eredj ahhoz a pontyhoz, és mondd neki, hogy királyné szeretnék lenni, és palotában lakni.
A szegény halászember, mit volt neki mit tenni, ismét elballagott szomorúan a víz szélére. Azt kiáltja:
– Hallod-e, te ponty! Az a ringy-rongy, az én feleségem, mindig pöröl vélem.
Előjön a hal, és kérdi:
– Hát most mit akar a te feleséged?
– Királyné szeretne lenni, palotában lakni!
– Eredj haza! Úgy van, amint kívánta!
Hazaér a szegény ember, s a gyönyörű palota, a sok fényes katona majd elvette szeme világát. Mind vigyázzba vágták magukat a szegény halász előtt, mikor elhaladt előttük. Mikor végre bejutott a hosszú lépcsőn, sok szobán keresztül, kérdi a feleségét:
– No, asszony, meg vagy-e már elégedve a sorsoddal?
– Meg – feleli az asszony boldogan.
Alighogy megvirradt másnap, azt mondja az asszony:
– Hallod-e, eredj vissza ahhoz a pontyhoz, és mondd meg neki, hogy most már császárné szeretnék lenni, és olyan palotát, várakat akarok, amilyenek a világon nincsenek.
Addig erősködött, hogy vissza kellett mennie a szegény halásznak a víz szélére. Mondja nagy szomorúan:
– Hallod-e, te ponty! Az a ringy-rongy feleségem mindig pöröl vélem.
Zavaros lett a tenger, hullámzott, és csak sokára jött elé a ponty mérgesen:
– Hát mit akar a te feleséged?
– Most meg császárné szeretne lenni, és olyan palotát és várakat kíván, amilyenek a világon nincsenek.
– Igaz, hogy ezért sem dolgozott – mondja a ponty – , nem is érdemli, de menj haza, úgy van, ahogy kívánta!
Hazament a szegény ember. Alig tért magához a nagy ámulattól, olyan fényes paloták, várak és udvari népség volt mindenütt.
– Most már csak meg vagy elégedve, mert én többet nem megyek vissza a pontyhoz!
Az asszony boldognak is látszott. De másnapra kelve azt mondja az urának:
– Eredj vissza a pontyhoz, és mondd neki, hogy én a világ úrnője szeretnék lenni! Azt akarom, hogy leboruljanak az emberek előttem. A birodalmam a világ egyik végétől a másikig érjen!
Hiába tiltakozott a szegény halász, csak vissza kellett mennie. Mondja nagy szomorúan:
– Hallod-e, te ponty! Az a ringy-rongy, az én feleségem, mindig pöröl vélem.
Ott kellett állnia nagyon sokáig. A tenger haragos lett, hányta a habot, tajtékzott, és úgy hullámzott, mint még soha. Egy helyen zavaros lett a víz, és nagyon-nagyon sokára felbukott a hal.
– Mit akar a te feleséged?
– A világ úrnője akar lenni, és hogy a világon mindenki a lába elé boruljon.
– Jól van – mondja a hal – , ha azt hiszi, hogy munka nélkül élhet és másokon uralkodhat, hát legyetek ismét halászok.
Úgy is lett. Ott találta a szegény halász a kis halászkunyhóját, és benne a feleségét. Ettől kezdve szorgalmas és ügyes asszony lett. Még talán máig is élnek, ha meg nem haltak.

Hasonló bejegyzések:

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!