Az alábbi receptet Mario barátunk hozta. Állítólag már egyetemista korában is ő készítette ezeket az ezerféle módon tálalható jópofa golyóbisokat. (szóval történelmük van, no, amit nincs mese, meghajlunk az alkotó előtt).
Kínálhatjuk előételként különféle mártogatósokkal, tálalhatjuk tésztára szósz + feltétként, de főfogás is lehet belőlük mondjuk egy nagy tál vegyes salátával. Mondanám, hogy tonhal helyett használjunk más halat, de ez úgy, ahogy Mario megalkotta volt tökéletes, így inkább csendben maradok – annak ellenére, hogy most én is épp azon vagyok, hogy tudnám a konyhámból teljesen eliminálni a tonhalkonzervet. (Házi feladatnak bevésem a füzetembe, hogy keressek valami olyan alternatívát, amivel a szerecsendió használatát nem kell mellőzni, ez ugyanis a ricottával remek párost alkot, és a gyerekeknél is biztos befutó ízpáros.)
Tonhalas sült ricottagolyók
Hozzávalók: 300 g ricotta, 160 g tonhal konzerv olívaolajban, 80 g magozott, marinált zöld olajbogyó apróra vágva, 3 púpos evőkanál zsemlemorzsa + a végén a forgatáshoz, 1 tojás, só (esetleg csipetnyi fehérbors), a sütéshez napraforgó vagy olívaolaj
A konzervet lecsöpögtetjük, keverőtálba tesszük, villával áttörjük. Hozzáadjuk a ricottát, az olajbogyó kockákat, a zsemlemorzsát, a tojást és a fűszereket, majd az egészből könnyen formázható masszát keverünk – ha túl lágynak találjuk, adhatunk még hozzá egy kevés zsemlemorzsát.
A masszából kb. 3 cm átmérőjű golyókat formázunk, zsemlemorzsába forgatjuk, forró olajban aranybarnára sütjük, és azonnal tálaljuk.
A jó hír
Ebben a hónapban két alkalommal két különböző helyszínen is részt veszünk a rivignanoi Associazione Punto e Virgola által szervezett nyári táborban. Témánk: “i pesci azzurri” – az ún. “kék halak” vagyis a szardella, szardínia, csőrös csuka, makréla, tonhal, kardhal, stb.
Megtanulunk szardellát tisztítani, sózni, készítünk halas-buborékos képeslapokat, halacskát almából – amit végül meg is eszünk, hiszen a hal maga az egészség!. A foglalkozás végén a gyerekek egy füzetet vihetnek haza amely egy halas színezőt, valamint a Tarka Bárka két, a kék halak valamelyikével felhasznált receptjét tartalmazza.
Tegnap főpróba volt, ilyenek lesznek a képeslapok + borítékok:
Ötlet innen.
Olasz recepthez olasz mesét választottam mára, Roberto Piumini: Mesék egy szuszra című kötetéből a tengeri csillag és a tintahal történetét. Buona lettura, bambini!
A csillag és a tintahal
Élt egyszer a tenger mélyén egy tintahal, aki mást sem csinált, folyton csak zsörtölődött.
– Úszni, csak úszni, mindig csak úszni!? – mondogatta méltatlankodva, és csápjaival számolva sorolni kezdte: Először is, az úszás nagyon fárasztó, másodszor, nagyon unalmas, harmadszor…
– Hát még te milyen unalmas vagy! szólt közbe egy halacska. Ha tényleg olyan nagyon fáraszt az úszás, akkor miért nem ülsz meg inkább egyhelyben valahol? Rengeteg hely van a tenger fenekén, jut belőle mindenkinek.
– Nem úgy van az! Én nem érem be akármilyen hellyel. Annak a jó kis sziklának a csúcsát akarom!
– De hát az ott a tengeri csillag helye. Mindig ő ül ott.
– Azt mondod? Szóval fenntartott helye van a csillagocskának? No, majd meglátjuk, mennyire az ő helye az.
A tintahal odaúszott a tengeri csillaghoz.
– Nicsak! Egy csillag itt a tenger fenekén. Hát ez meg hogyan lehet?
– Hogy érted ezt?- kérdezte a csillag.- Hiszen nekem itt van a helyem!
– Mit nem mondasz! Te bizony nagyon tévedsz kiscsillag. Csak azt ne mond, hogy nem tudtad, hogy a csillagoknak az égen van a helyük! Mert ezt aztán igazán mindenki tudja: ott van fenn a helyük az égben, a hold körül.
-Tényleg? – álmélkodott a tengeri csillag. Nahát, ezt nem is tudtam! Hát, akkor felmegyek én is oda.
Levált a kőről és úszni kezdett, fel a tenger színe felé. Amikor elérte végül, meglátta a csillagos eget és megpróbált kiugrani a vízből, hogy odajusson, fel a csillagok közé; próbálkozott, nekirugaszkodott újra és újra, de csak nem járt sikerrel.
Akkor aztán elpityeredett.
-Hát te miért sírdogálsz itt? – kérdezte a tonhal. Mintha bizony nem lenne még elég sós víz a tengerben!
– Mert nem bírok feljutni az égbe, a többi csillag közé, pedig ott volna a helyem.
– És azt meg ki mondta neked, hogy ott van a helyed?
– A tintahal.
– Vagy úgy, a tintahal! – mondta erre a tonhal. No, gyere csak velem csillagocska, kapaszkodj az uszonyomba!
És a tonhal, uszonyán a tengeri csillaggal, leúszott egyenesen a tenger fenekére. Megállt a szikla csúcsa felett, amelyen nagy elégedetten pöffeszkedett a tintahal.
– Te mondtad azt, hogy a tengeri csillagok helye fent van az égen? – kérdezte a tonhal.
– Igen! Mert először is az a véleményem, másodszor meg vagyok győződve, harmadszor biztosan állíthatom, negyedszer…
– És azt tudod-e, hogy a tintahalaknak hol van a helyük? – kérdezte a tonhal vészjóslóan, kissé közelebb úszva.
– Ööööö, hát, nem is tudom…
– A tonhalnak a hasában, ott van a helyük! – mondta a tonhal, és nagyra tátotta a száját.
No, erre aztán több sem kellett a tintahalnak, otthagyta a sziklát, és uzsgyi, eliszkolt amilyen gyorsan csak bírt. A csillag nagy boldogan visszaült a helyére, a szikla tetejére, a tintahalat meg többé senki sem látta arrafelé.
Versione italiana:
La ricetta citata sopra ce l’ha suggerita il nostro amico Mario. Possiamo offrire queste simpatiche polpette di ricotta e tonno sia come antipasto con delle salsine, sia come arricchimento di un piatto di pasta al pomodoro, ma anche come secondo piatto con una belle insalata mista.
Cogliamo l’occasione e partecipare con essa al concorso “Guarda che buono” lanciato sul Facebook della Delicius. Dunque la ricetta in lingua italiana troverete qui.
La bella notizia:
In questo mese, in due posti diversi, parteciperemo al centro estivo organizzato dall’assiociazione Punto e Virgola di Rivignano. L’argomento dell’incontro sara’ „I pesci azzurri” – quali: sardine, alici, aguglie, sgombri, tonni, pesce spada ecc.
Impareremo come si puliscono le acciughe e le fasi di lavorazione per la loro conseravzione sotto sale. Prepareremo cartoline colorate con bollicine e pesciolini e se ci sara’ tempo, anche un pesce usando le mele. Alla fine dell’incontro verranno consegnate ai bambini dei depliant con due disegni di pesci da colorare e due ricette che si preparano con i pesci azzurri selezionate dal nostro blog Tarka Bárka cioe’ „La Barca Tinta”.
Ieri abbiamo fatto la prova, le cartoline saranno come sopra. Idea e descrizione (se dopo le foto manca a qualcuno 😉 le ho prese da qui.
Da noi non esiste domenica senza fiabe, filastrocche o canzoncini. Purtroppo ho trovato la storia della stella marina e il calamaro scritta da Roberto Piumini in rete solo in lingua ungherese, ma per accontentare i nostri piccoli lettori italiani riporto qui la filastrocca ben conosciuta di Maurizio de Maurizi:
Il pesciolino stanco
Un giorno un pesciolino
nuotar non volle più
e dietro una conchiglia
si mise a muso in giù.
Un bimbo col ditino,
la coda gli toccò,
si volse il pesciolino e gli disse:
“Senti un po’:
son stanco di nuotare
andare avanti e andrè,
vorrei poter girare
il mondo insieme a te”.
Il bimbo pian pianino dall’acqua lo levò
e con il pesciolino per strada se ne andò.
Glu glu glu
Glu glu glu, ripeteva il pesciolino
Glu glu glu
Glu glu glu, gli altri stavano a guardar
Ma a un tratto il pesciolino
gli scappò via di man,
gli fece l’occhiolino
e gli disse: “Ciao a doman”.
Il bimbo poverino
invano lo chiamò
quel pesce birichino
nell’acqua si tuffò.
Dall’acqua il pesciolino
sorrise a quel bambino
gli andò vicin vicino
e gli disse: “Ciao son qui”.
Vorrei con te restare,
tu sei un buon piccin,
ma c’è una pesciolina
Che vuol che io resti qui!”.
Glu glu glu
Glu glu glu
Oldal ajánlása emailben
X
Legutóbbi hozzászólások