A Hír24 oldalán 2014. december 22-én Nincs karácsony hal nélkül címmel jelent meg egy interjú, sok-sok személyes halas élménnyel, tapasztalattal tűzdelve. Íme, egy kis ízelítő a cikkből:
Alig van olyan család, akinek az asztaláról karácsonykor hiányzik a hal. Általában halászlé, rácponty, marinált ponty vagy rántott pontypatkó készül, esetleg süllő, csuka, lazac, az igazi ínyenceknél vajhal, kardhal. De a karácsony elmúlik, mi pedig elfeledkezünk a halról, legközelebb fél év múlva jut eszünkbe, a strandon, akkor kérünk egy hekket. Vagy egy sült keszeget.
Pedig a hal többet érdemel ennél, jó ízű, sokféle halat ehetnénk, de mi beleragadtunk a halászlé-paprikás-sült hal háromszögébe, na meg a bajai-szegedi elvi vitába. A menyhal meg csak sír-rí, senki nem tudja, milyen csoda is az, ha asztalra kerül.
Jellemző a hazai viszonyokra, hogy hazánk legnagyobb halételekkel és seafood-dal foglalkozó blogját egy Olaszországban élő magyar nő írja, Piazza Gabriella. A Tarka Bárka blog szerzőjeként évek óta azon dolgozik, hogy nyitottságra sarkallja a konok magyar fejeket meg az édesnemes fűszerpaprikába és lisztbe forgatott szíveket. Hogy megkóstoljunk végre legalább a nyaralás alatt egy adag tintahalat.
Olaszországban élsz. Úgy könnyű, gondolhatják most mások. Valóban könnyebb ott szeretni a halat?
Igen, egy Észak-Kelet olaszországi kisvárosban élek, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem egyszerűbb így. Ez az előny viszont, – mivel nem közvetlenül a tengerparton élünk-, nem elsősorban az alapanyagok beszerzésében nyilvánul meg, ahogy sokan gondolnák, hanem a halfogyasztási szokások alapvető, a mindennapokat is átszövő jelenlététől, és ezeknek a kifejezetten pozitív élettani hatásaitól. A fentiek alatt azt értem, hogy….
a teljes cikket IDE kattintva érhetitek el.
Legutóbbi hozzászólások