Slider KategóriaHalételek gyerekeknek

Friss orecchiette tészta vierge mártással és kisfejű lepényhallal

Mert a vierge mártást egyszerűen nem lehet megunni – és előre szólok, még holnap is ez lesz, de megígérem, néhány hónapig nem veszem újra elő. 😉 Ha belegondolok, hogy egy szimpla mártást ennyiféleképp használok fel, egy alaposan átgondolt, jól megszerkesztett halas szakácskönyvvel (mint pl. a Mennyei halételek, amiről itt és itt  és itt és itt is írtunk már) akár évekig eléldegélhetnék – és így a könyv ára sem olyan riasztó.

A Gyerek miatt a mártás zöld fűszereit kicsit át kellett alakítani, Anna ugyanis nincs jóban a levelekkel. Nem az ízükkel van baja, hanem az állagukkal, a legkisebb darab nyers petrezselyemlevél is újból a tányéron landol. Az egyszemélyes gyorsasági zöld fűszer dobáló verseny elkerülése végett jobbnak láttam blansírozni a leveleket, az illatos vizet pedig a tészta főzéséhez használtam fel. A project sikeresnek bizonyult, az utolsó fülecske is elfogyott a mártással együtt, amelybe a korianderzöld mellé petrezselyem is került.

Recept:

Friss orecchiette tészta vierge mártással és kisfejű lepényhallal

Hozzávalók 4 főre: 440 g friss orecchiette tészta (én most készen vettem, de tisztatészta Petránál részletes leírást találtok az elkészítéséről, de végső esetben megteszi 280 g szárított is)

A halhoz: 240 g kisfejú lepényhal filé, 1 gerezd fokhagyma, néhány csepp citromlé, extra szűz olívaolaj, só

A mártáshoz: 50 ml extra szűz olívaolaj, 1 kis salotta hagyma, 2 ek. frissen facsart citromlé, 6 koriandermag, 2 érett paradicsom (jelen esetben két kisebb ökörszív) meghámozva, kimagozva és apró kockára vágva, 6 nagy bazsalikomlevél apróra tépkedve, 3 nagy korianderlevél, egy kis csokor petrezselyemzöld, 2 tk. balzsamecet, só, kevés frissen őrölt feketebors

A halfilét szárazra töröljük, és besózzuk.

Egy serpenyőben olajat hevítünk, megpirítjuk benne a kés pengéjével kissé szétnyomott fokhagymagerezdet, majd beletesszük a halfilét, és közepes lángon mindkét oldalát 2-2 percig sütjük. Levesszük a tűzről, meglocsoljuk egy kevés citromlével, villával szétnyomkodjuk (nem kötelező), és félretesszük.

A korianderleveleket, a petrezselyemzöldet és a bazsalikmot csokorba kötjük. Egy nagyobb lábasban fizet forralunk, hozzáadjuk a zöld fűszereket, és 1,5 percig blansírozzuk. Ezután a csokrot kivesszük, lecsöpögtetjük, és felaprítjuk.

Egy kis lábasban felhevítünk 2 ek. olívaolajat, és kis lángon 10 percig sütjük benne a salottát. Hozzáadjuk a maradék olajat és a citromlevet, majd kis lángon újramelegítjük.

A koriandermagokat mozsárban megtörjük, és hozzáadjuk a lábas tartalmához a paradicsommal, az aprított, blansírozott zöld fűszerekkel, a balzsamecettel és a hallal együtt. Hagyjuk legalább 5 percig állni, hogy az ízek összeérjenek.

A zöldek blansírozó vizét sózzuk, kifőzzük benne a friss orecchiette tésztát, összeforgatjuk a mártással, és azonnal tálaljuk.

Vierge mártással készítettem már

barbine tésztát szakállas lókagylóval és

– batyuban sült tőkehal filét rozmaringos tepsis krumplival.

Cukkinivel, cukkinivirággal és óriás laposhallal töltött kenyérlepény

A nyaralóimnak készült. Osztatlan sikert nem aratott, és nem is a gyerekek finnyogtak, én magam voltam a “főmegosztó”. A hajdinalisztnek ez volt az utolsó előtti esélye. Az utolsó egy blini receptben lesz.

Aki nem kedveli az óriás laposhal erőteljes ízét, készítheti ördöghallal, tőkehallal, lazacrajongók bátran nyúljanak a kedvencükhöz, akár a füstölt verzió is belefér. Cukkini helyett karakteresebb ízű zöldségekkel is lehet kísérletezni, én legközelebb zöldborsóval és/vagy sárgarépával fogok próbálkozni, de izgat egy kakukkfüves-(hagymás?)-sültpaprikás kombináció is.

Az alábbi recepttel részt veszünk az Alíz által meghirdetett 50. Vigyázz, kész főzz! játékban, amelynek a témája az ehető virágok.

Cukkinivel, cukkinivirággal és óriás laposhallal töltött kenyérlepény

Hozzávalók:

A lepényhez: 200 g kenyérliszt és 100 g hajdinaliszt, vagy 300 g kenyérliszt, 15 g friss élesztő, 1 kk. cukor, 1 tk. só, kb. 180 ml langyos víz

A töltelékhez: 200 g cukkini, 150 g óriás laposhal, 8 db cukkinivirág, 125 g mozzarella, só, 4-5 bazsalikomlevél

A töltelékhez a cukkinit és a mozzarellát nagylyukú reszelőn lereszeljük, besózzuk, szűrőbe tesszük, és hagyjuk lecsöpögni.

A lepényhez egy nagy tálban a liszteket elvegyítjük a cukorral és a sóval. A vízben feloldjuk az élesztőt, és a liszthez adjuk. Az egészet könnyen formázható tésztává gyúrjuk, alaposan kidagasztjuk és letakarva duplájára kelesztjük.

Ezután a tészta 2/3-át kinyújtjuk, és egy 24 cm-es pizzasütő formába helyezzük úgy, hogy a széle túllógjon a forma szélén. Letakarjuk, duplájára kelesztjük.

A maradék tésztából egy kb. 24 cm átmérőjű kört nyújtunk, és lisztezett deszkán, letakarva a duplájára kelesztjük.

A cukkinivirágok bibéjét eltávolítjuk, a szirmokat a bazsalikomlevelekkel együtt csíkokra tépkedjük. A halat felkockázzuk.

A mozzarellát és a cukkinit kinyomkodjuk, és egyenletesen szétterítjük a formába helyezett tésztán. Erre helyezzük a felkockázott laposahalat, és a cukkinivirág valamint a bazsalikom darabokat.

Az egészet beborítjuk a közben megkelt tésztalappal, a széleit felcsavarjuk, és 200 fokra előmelegített sütőben addig sütjük, amíg a teteje aranybarnára pirul.

 …és a hétvégi gyerekeknek is szóló poszt elmaradhatatlan része ezúttal a Tus folyóiratból:

Mediana Stan: Hallal telt tarisznya

fordította: Nemes Csilla, illusztrálta: Szitai György-Ferenc

Buborék, a kisegér
Ha a csónakházhoz ér,
Kihozza a kis ladikját,
Hajtja a két kis lapátkát.

Kacorral nyesi a nádat,
De hirtelen veszély támad:
Egy szürkegém lép elő,
De halászni készül ő.

Hosszú csőrével kigyomlált
Minden szúrós hosszú indát,
Összeköti jól a nádat,
S halat is fog, jónéhányat.

Az egérke örvendezve
Tarisznyáját jól megtömte,
Gémnek illőn megköszönte
Otthon levest főz belőle.

Zöldséges-ördöghalas frittata kockák – K. László Szilvia: A halacska meséje

Zöldséges-ördöghalas frittatakockák

Hozzávalók: 4 tojás, 100 g ricotta, 150 g sárgarépa, 100 g zöldborsó, 100 g friss ördöghal filé, 80 g spenótlevél, 2 ek. reszelt parmezán, egy kis csokor friss kapor, só, csipetnyi fehérbors, 2 ek. zsemlemorzsa, 18 db koktélparadicsom, 18 db marinált fekete olajbogyó

Egy lábasban kevés sóval vizet forralunk. Beletesszük a spenótleveleket, majd fél perc után szűrőkanállal kivesszük, lecsöpögtetjük, apróra vágjuk. A megmaradt főzővízben roppanósra főzzük a megtisztított, kétfelé vágott sárgarépát és a zöldborsót, majd a zöldségeket leszűrjük, langyosra hűtjük.

A sárgarépát nagylyukú reszelőn lereszeljük. A kaprot felaprítjuk. Az ördöghal filét egészen kicsi kockára vágjuk.

A ricottát, a zöldségekkel együtt egy keverőtálba tesszük. Hozzáadjuk a tojásokat, az ördöghalat, a parmezánt, a kaprot, ízlés szerint sót és fehérborsot, majd az egészet alaposan összekeverjük.

A masszát sütőpapírral bevont 20×16 cm-es tűzálló tálba öntjük, a tetejét megszórjuk a zsemlemorzsával, és 180 fokon kb. 20 perc alatt készre sütjük.

A frittatát ezután langyosra hűtjük, felkockázzuk, a kockákra egy-egy koktélparadicsomot és egy olajbogyót tűzünk, és azonnal tálaljuk.

K. László Szilvia: A halacska meséje

Egyszer régen, egy picurka ezüstfejű halacska,
tengermélyi sziklazugban derékig áll iszapban.
Sírva nézi csillogóit a vízcserép tükörben,
Nézi, nézi, s bánatában ered, ered a könnye.
-Csúnya vagyok! -szól a kis hal, s nem érti őt a többi,
Hiszen sok hal őt csodálja, ezüstfejét irigyli.
-Álmot láttam -szólal újra.-Aranyfejű halacskát,
gyönyörűen táncoltatta, lebegtette uszonyát.
Ó, de szép volt, milyen csoda! Aranyfényben ragyogott!
Rásütött a reggeli nap, körülötte csillogott.
Nem maradok, útra kelek. Levetem ezüstruhám,
addig úszom a világot, arany legyen a ruhám.
Ezzel szépen búcsút intve el is indul világgá,
úszik, úszik le a mélybe, maga sem tudja, hová.
Amint halad a nagy úton, egy ősz öreg meglepi.
Megállítja, megszólítja, bölcs csillag, egy tengeri:
-Üdvözöllek -szól az öreg-, kicsi, ezüsthalacska!
Tudom jól, hogy mi késztetett eme hosszú utadra.
Fogadd szómat, jó tanácsom, erőm legyen majd veled!
Tengernek hét mélységében az aranyat megleled.
Vedd fel hát, ha megtaláltad, fedd be vele testedet,
ettől kezdve ezüstpénzed aranyszínűvé lehet.
Köszöni a jó tanácsot hálásan kis halacskánk,
s indul nyomban, ám egyszer csak egy apró rák eléáll:
-Szép ezüsthal, gyere, kérlek, elvesztettem labdámat,
segíts nekem megkeresni, s fogadd érte hálámat!
-Mit nekem egy vacak labda, ne zavarj meg utamon!
Fontosabb a feladatom: meglelni az aranyom!
-Megbánhatod -szól utána csendesen a kicsi rák,-
száz aranynál többet érhet melletted egy jó barát!
-Nincs szükségem barátokra, megállok a lábamon,
meglelem a boldogságot, ha aranyam elhozom.
Így válaszol a halacska, s folytatja az utazást,
egész addig, míg valaki megtöri a haladást.
Tengermélyi várát rakja kavicsból a vén polip,
sóhajtozva nyújtóztatja az elfáradt csápjait.
-De jó, hogy jössz! -szól a halhoz.- Segíthetnél énnekem,
ketten gyorsan befejezzük, nem kell már, csak négy elem.
-Ne haragudj, Polip apó, nem érek rá, sietek,
aranyruhát kell találnom, szép hal csak így lehetek!
-Nem tart soká, ígérhetem, semmiről le nem maradsz,
legyünk inkább jó barátok, te is jobban így haladsz.
-Nincs szükségem barátokra, megállok a lábamon,
meglelem a boldogságot, ha aranyom elhozom.
Így válaszol a halacska, s úszik tovább lefele,
közeledik útja vége, a tengernek feneke.
A hatodik mélység előtt ismét várja valaki,
egy tengeri csikó köszön, kalapját megemeli:
-Merre tartasz, ezüstvándor? Kísérhetlek utadon?
Örülök, hogy erre jöttél, majd megesz az unalom!
Fogadj társnak, jó barátnak, légy kenyeres cimborám,
az is lehet, segíthetek valamit az út során.
-Maradj szépen itt, ahol vagy, nem akarok osztozni,
én akarom a szerencsét, én, egyedül megfogni!
Nincs szükségem barátokra, megállok a lábamon,
meglelem a boldogságot, ha aranyam elhozom.
Tovább úszik a halacska, várja őt a hét mélység,
fogadja őt a fenéken az aranyló fényesség.
Ámulattól nyílik szeme, tátva marad a szája,
előtte az aranyszövet, egyedül csak őt várja.
Felöltözik a csillogó, aranyszínű ruhába,
belenéz a víztükörbe, gyönyörködik magába.
Jaj! De most meg mi történik? Segítsen már valaki!
A csodaszép aranyruha fénye kezd most múlani.
A tükörben nincs más egyéb, csak egy ezüst halacska,
aki fejét búsan rázva a könnyeit hullatja.
Szomorúan indul vissza, de a szemét megtörli,
a tengeri csikóhalat e szavakkal köszönti:
-Nem sikerült, miért jöttem, gyere velem, cimborám,
segíts búmat elfeledni, vár minket a palotám!
Kezet fognak, útra kelnek, beszélgetnek, nevetnek,
nemsokára Polip apó háza elé érkeznek.
-Igazad volt, drága öreg, lásd, megbántam bűnömet,
igyekszem most jóvá tenni, segítenék, ha lehet…
így szól a hal, s int a polip: -El is kél a segítség,
nem bírom a nehéz munkát, gyengít már az öregség.
Ezüsthalunk sürög-forog, elkészül a kavicsvár,
a jól végzett munka után mind a három továbbáll.
Együtt úszik, együtt ballag kis hal, csikó, vén polip,
s hamarosan aprócska rák kunyhójához érkezik.
-Szervusz, kis rák, visszajöttem, hibáztam, már belátom,
nem fontos az aranyruha! Kérlek, légy a barátom!
Négyen folytatják az utat, vidám már a halacska,
feledi az aranyruhát, többé már nem siratja.
Így érnek a palotához, hullámzik a víztükör,
s egyszeriben minden vízcsepp aranyfényben tündököl.
Örömkönnye hull a földre, s nézi magát kacagva…
A tükörből ki mosolyog? Ő, az aranyhalacska!

Gombóc gombóc hátán: Fűszeres fehérbab főzelék lazacfasírttal – Rózsaszín Párduc: Lazacrózsaszín

Vasárnapi gyerekmenü bevállalós nagyfiúknak és apukáknak ;-):

Tintahal leves

és

Fűszeres fehérbab főzelék lazacfasírttal

Bevezető nincs, ezerrel a nyári tábor halas előadására, és egy lázas majdnem háromévesre koncentrálunk – aki azért lázasan is jóízűen evett ebből az illatos babfőzelékből!

Hozzávalók 4 főre:

A főzelékhez: 200 g száraz fehérbab, 1/2 citrom, 6-8 szem szecsuáni bors mozsárban megtörve, 2 friss vagy 1 szárított babérlevél, 1 gerezd fokhagyma, 1 salotta hagyma, 3 ek. tejföl, 2 ek. citromlé, 1 ek. extraszűz olívaolaj

A fasírthoz: 300 g lazacfilé bőr nélkül, 2 kifli, 200 ml tej, 50 g frissen reszelt Parmigiano Reggiano, 2-3 bazsalikomlevél apróra tépkedve, kis csokor petrezselyemzöld apróra vágva, 2 ek. passzírozott paradicsom, 1 tojás, zsemlemorzsa, só, frissen őrölt feketebors, napraforgó vagy olívaolaj a sütéshez

A babot egy éjszakára beáztatjuk.

Másnap a fél citrommal, a babérlevelekkel, sóval, a mozsárban megtört szecsuáni borssal, a megtisztított fokhagymagerezddel és a hagymával együtt közepes lángon puhára főzzük. A hagymát, a citromot és a babérleveleket kidobjuk, a főtt babot a tejföllel botmixer segítségével pürésítjük. A főzeléket felforraljuk, majd levesszük a tűzről, és elkeverünk   benne egy kevés extraszűz olívaolajat, és kb. 2 evőkanálnyi citromlevet.

A lazacot ledaráljuk.

A kifliket nagyobb darabokra vágjuk, a tejbe áztatjuk, majd kicsavarjuk, és egy keverőtálba tesszük. Hozzáadjuk az apróra tépkedett bazsalikomleveleket, a felaprított petrezselyemzöldet, a tojást, a passzírozott paradicsomot, a ledarált lazacot, kevés sót, borsot, és annyi zsemlemorzsát, hogy könnyen formálható masszát kapjunk.

A masszából vizes kézzel gombócokat formálunk, forró olajban aranybarnára sütjük, és a főzelékkel együtt azonnal tálaljuk. (Ha azt szeretnénk, hogy a fasírtok ropogósak legyenek, sütés előtt forgassuk őket zsemlemorzsába).

A főzeléket visszatapsolták, legközelebb friss, fejtős babból készítem. Mondjuk jövő hét végén…mondjuk citromos nyers szardellával. Dávid, Niki, készüljetek! A kommenteket telefonon várom. 😉

Bónusz mese:

Rózsaszín párduc: Lazacrózsaszín

Az olasz gyerekek kedvence: tonhalas sült ricottagolyók + jó hír + olasz mese: Roberto Piumini: Mesék egy szuszra kötetéből A csillag és a tintahal

Az alábbi receptet Mario barátunk hozta. Állítólag már egyetemista korában is ő készítette ezeket az ezerféle módon tálalható jópofa golyóbisokat. (szóval történelmük van, no, amit nincs mese, meghajlunk az alkotó előtt).

Kínálhatjuk előételként különféle mártogatósokkal, tálalhatjuk tésztára szósz + feltétként, de főfogás is lehet belőlük mondjuk egy nagy tál vegyes salátával. Mondanám, hogy tonhal helyett használjunk más halat, de ez úgy, ahogy Mario megalkotta volt tökéletes, így inkább csendben maradok – annak ellenére, hogy most én is épp azon vagyok, hogy tudnám a konyhámból teljesen eliminálni a tonhalkonzervet. (Házi feladatnak bevésem a füzetembe, hogy keressek valami olyan alternatívát, amivel a szerecsendió használatát nem kell mellőzni, ez ugyanis a ricottával remek párost alkot, és a gyerekeknél is biztos befutó ízpáros.)

Tonhalas sült ricottagolyók

Hozzávalók: 300 g ricotta, 160 g tonhal konzerv olívaolajban, 80 g magozott, marinált zöld olajbogyó apróra vágva, 3 púpos evőkanál zsemlemorzsa + a végén a forgatáshoz, 1 tojás, só (esetleg csipetnyi fehérbors), a sütéshez napraforgó vagy olívaolaj

A konzervet lecsöpögtetjük, keverőtálba tesszük, villával áttörjük. Hozzáadjuk a ricottát, az olajbogyó kockákat, a zsemlemorzsát, a tojást és a fűszereket, majd az egészből könnyen formázható masszát keverünk – ha túl lágynak találjuk, adhatunk még hozzá egy kevés zsemlemorzsát.

A masszából kb. 3 cm átmérőjű golyókat formázunk, zsemlemorzsába forgatjuk, forró olajban aranybarnára sütjük, és azonnal tálaljuk.

A jó hír

Ebben a hónapban két alkalommal két különböző helyszínen is részt veszünk a rivignanoi Associazione Punto e Virgola által szervezett nyári táborban. Témánk:  “i pesci azzurri” – az ún. “kék halak” vagyis a szardella, szardínia, csőrös csuka, makréla, tonhal, kardhal, stb.

Megtanulunk szardellát tisztítani, sózni, készítünk halas-buborékos képeslapokat, halacskát almából – amit végül meg is eszünk, hiszen a hal maga az egészség!. A foglalkozás végén a gyerekek egy füzetet vihetnek haza amely egy halas színezőt, valamint a Tarka Bárka két, a kék halak valamelyikével felhasznált receptjét tartalmazza.

Tegnap főpróba volt, ilyenek lesznek a képeslapok + borítékok:

Ötlet innen.

Olasz recepthez olasz mesét választottam mára, Roberto Piumini: Mesék egy szuszra című kötetéből a tengeri csillag és a tintahal történetét. Buona lettura, bambini!

A csillag és a tintahal

Élt egyszer a tenger mélyén egy tintahal, aki mást sem csinált, folyton csak zsörtölődött.
– Úszni, csak úszni, mindig csak úszni!? – mondogatta méltatlankodva, és csápjaival számolva sorolni kezdte: Először is, az úszás nagyon fárasztó, másodszor, nagyon unalmas, harmadszor…
– Hát még te milyen unalmas vagy!  szólt közbe egy halacska. Ha tényleg olyan nagyon fáraszt az úszás, akkor miért nem ülsz meg inkább egyhelyben valahol? Rengeteg hely van a tenger fenekén, jut belőle mindenkinek.
– Nem úgy van az! Én nem érem be akármilyen hellyel. Annak a jó kis sziklának a csúcsát akarom!
– De hát az ott a tengeri csillag helye. Mindig ő ül ott.
– Azt mondod? Szóval fenntartott helye van a csillagocskának? No, majd meglátjuk, mennyire az ő helye az.
A tintahal odaúszott a tengeri csillaghoz.
– Nicsak! Egy csillag itt a tenger fenekén. Hát ez meg hogyan lehet?
– Hogy érted ezt?- kérdezte a csillag.- Hiszen nekem itt van a helyem!
– Mit nem mondasz! Te bizony nagyon tévedsz kiscsillag. Csak azt ne mond, hogy nem tudtad, hogy a csillagoknak az égen van a helyük! Mert ezt aztán igazán mindenki tudja: ott van fenn a helyük az égben, a hold körül.
-Tényleg? – álmélkodott a tengeri csillag. Nahát, ezt nem is tudtam! Hát, akkor felmegyek én is oda.
Levált a kőről és úszni kezdett, fel a tenger színe felé. Amikor elérte végül, meglátta a csillagos eget és megpróbált kiugrani a vízből, hogy odajusson, fel a csillagok közé; próbálkozott, nekirugaszkodott újra és újra, de csak nem járt sikerrel.
Akkor aztán elpityeredett.
-Hát te miért sírdogálsz itt? – kérdezte a tonhal. Mintha bizony nem lenne még elég sós víz a tengerben!
– Mert nem bírok feljutni az égbe, a többi csillag közé, pedig ott volna a helyem.
– És azt meg ki mondta neked, hogy ott van a helyed?
– A tintahal.
– Vagy úgy, a tintahal! – mondta erre a tonhal. No, gyere csak velem csillagocska, kapaszkodj az uszonyomba!
És a tonhal, uszonyán a tengeri csillaggal, leúszott egyenesen a tenger fenekére. Megállt a szikla csúcsa felett, amelyen nagy elégedetten pöffeszkedett a tintahal.
– Te mondtad azt, hogy a tengeri csillagok helye fent van az égen? – kérdezte a tonhal.
– Igen! Mert először is az a véleményem, másodszor meg vagyok győződve, harmadszor biztosan állíthatom, negyedszer…
– És azt tudod-e, hogy a tintahalaknak hol van a helyük? – kérdezte a tonhal vészjóslóan, kissé közelebb úszva.
– Ööööö, hát, nem is tudom…
– A tonhalnak a hasában, ott van a helyük! – mondta a tonhal, és nagyra tátotta a száját.
No, erre aztán több sem kellett a tintahalnak, otthagyta a sziklát, és uzsgyi, eliszkolt amilyen gyorsan csak bírt. A csillag nagy boldogan visszaült a helyére, a szikla tetejére, a tintahalat meg többé senki sem látta arrafelé.

Versione italiana:

La ricetta citata sopra ce l’ha suggerita il nostro amico Mario. Possiamo offrire queste simpatiche polpette di ricotta e tonno sia come antipasto con delle salsine, sia come arricchimento di un piatto di pasta al pomodoro, ma anche come secondo piatto con una belle insalata mista.

Cogliamo l’occasione e partecipare con essa al concorso “Guarda che buono” lanciato sul Facebook della Delicius. Dunque la ricetta in lingua italiana troverete qui.

La bella notizia:

In questo mese, in due posti diversi, parteciperemo al centro estivo organizzato dall’assiociazione Punto e Virgola di Rivignano. L’argomento dell’incontro sara’ „I pesci azzurri” – quali: sardine, alici, aguglie, sgombri, tonni, pesce spada ecc.

Impareremo come si puliscono le acciughe e le fasi di lavorazione per la loro conseravzione sotto sale. Prepareremo cartoline colorate con bollicine e pesciolini e se ci sara’ tempo, anche un pesce usando le mele. Alla fine dell’incontro verranno consegnate ai bambini dei depliant con due disegni di pesci da colorare e due ricette che si preparano con i pesci azzurri selezionate dal nostro blog Tarka Bárka cioe’ „La Barca Tinta”.

Ieri abbiamo fatto la prova, le cartoline saranno come sopra. Idea e descrizione (se dopo le foto manca a qualcuno 😉 le ho prese da qui.

Da noi non esiste domenica senza fiabe, filastrocche o canzoncini. Purtroppo ho trovato la storia della stella marina e il calamaro scritta da Roberto Piumini in rete solo in lingua ungherese, ma per accontentare i nostri piccoli lettori italiani riporto qui la filastrocca ben conosciuta di Maurizio de Maurizi:

Il pesciolino stanco 

Un giorno un pesciolino
nuotar non volle più
e dietro una conchiglia
si mise a muso in giù.
Un bimbo col ditino, 
la coda gli toccò,
si volse il pesciolino e gli disse:
“Senti un po’:
son stanco di nuotare
andare avanti e andrè, 
vorrei poter girare 
il mondo insieme a te”.
Il bimbo pian pianino dall’acqua lo levò
e con il pesciolino per strada se ne andò.
Glu glu glu
Glu glu glu, ripeteva il pesciolino
Glu glu glu
Glu glu glu, gli altri stavano a guardar
Ma a un tratto il pesciolino
gli scappò via di man,
gli fece l’occhiolino
e gli disse: “Ciao a doman”.
Il bimbo poverino
invano lo chiamò
quel pesce birichino
nell’acqua si tuffò.
Dall’acqua il pesciolino
sorrise a quel bambino
gli andò vicin vicino
e gli disse: “Ciao son qui”.
Vorrei con te restare,
tu sei un buon piccin,
ma c’è una pesciolina
Che vuol che io resti qui!”.
Glu glu glu
Glu glu glu

A világ hallevesei VIII. – Görögország – Görög halleves

Ma Görögországba utazunk Ágihoz, aki 2006 júniusa óta osztja meg velünk evia-szigeteki tapasztalatait, nem kevés sikerrel. Honfitársunk ezen rövid idő alatt a sziget szakértője lett, gasztroblogot vezet, ahol elsősorban autentikus helyi recepteket publikál,  egy másikban a szigetről gyűjtött össze rengeteg információt, a harmadikban pedig görögországi kalandjairól és a görög hétköznapokról mesél.

Hőség ide vagy oda, az oldalak félórás böngészése után én azonnal indulnék Éviára, és szívem szerint bezárnám magam valamelyik közeli csendes halászfalu….tavernájába. 😉

“A görög halleves vidéktől függő, ugyanúgy, mint a magyar. Van viszont egy egyszerű, mindennapi változata, ezt hoztam mára.. Az átlag görög hetente-kéthetente eszi ezt a laktató ételt, ebben a halban bővelkedő országban ez nem számít ünnepi ételnek. Ennek az egyszerű hallevesnek a neve “pszarószupa”. Lehet kérni tavernákban, általában mindenhol van télidőben. Nyáron nem jellemző, nyáron általában semmiféle levest nem szoktak enni. Ennek az ételnek a pikánsabb, több halból készülő változata a “kákávia”.

 Görög halleves

Hozzávalók 4 főre:

leveszöldségek: pár krumpli, sárgarépa, zellergumó, zellerzöld, petrezselyemzöld (itt nem használják fel a petrezselyemgyökeret)

1-2 hagyma

kb. 1 kg vörös sügér (kokkinopszáro) vagy tőkehal, melyet akár fagyasztottan is lehet venni

kb. 3 nagy citrom leve

extraszűz olívaolaj

egy csésze kerek szemű, tapadós rizs (itt a Carolina fajtát használom),

2 tojás

szárított oregánó

Először meg kell tisztítani a zöldségeket és megfőzni őket. Miután a zöldségek megfőttek, kivesszük őket és a fővő vízbe beletesszük a megtisztított halakat (vigyázat a fagyasztott halak lehetnek tisztítottak, de nem biztos hogy le vannak pikkelyezve!). 15-20 perc alatt puhára főnek. Ezután kivesszük õket, a levet leszûrjük. A halat én mindig kifilézem, és úgy tálalom.

A leves további elõkészítése 1/2 órával tálalás elõtt kell megtörténjen, mert ezt frissen, forrón kell enni, a másnapos leves néha nagyon megvastagodik.

Tehát zöldségek félre, kicsontozott hal félre, hal alaplé leszűrve. Az alaplevet újra felforraljuk, és beleöntünk egy csésze rizst, amit fajtától függően kb. 20-30 percig főzünk. A rizst tkp. addig kell fõzni amíg alaposan kiadja a keményítőt ami benne van, és kezd az egész leves sűrű lenni (tehát fontos a rizs-lé arány, valamint a rizs minõsége, pl. az amerikai típusú blue bonet erre nem jó!). Ekkor lekapcsoljuk a lángot a lábos alatt és jöhet a savanyítás.

A savanyításra való öntet a következõképpen készül:

2 egész tojást habosra verünk villával vagy kézi habverővel (nem mixerrel mert akkor túl habos!) és lassanként hozzáadjuk 2 citrom levét lassanként. Ehhez merőkanalanként hozzáadjuk a forró levest addig amíg a savanyító habarás is felmelegszik, ekkor hozzáöntjük az egészet a leveshez, aminek nem szabad fõnie!! Ha mindent jól csináltunk, a leves habos lesz és csak úgy illatozik! Ha túl forró a leves, a tojás megfőhet és rántottát eszünk!

Az eredmény egy vastag, savanyú, eszméletlenül finom leves, én imádom!

Hogy hogyan tálaljuk?

A levest mélytányérban, jól megborsozva és forrón kell fogyasztani. A második a hal a zöldségekkel, leöntve megint egy öntettel: 1 citrom leve mixerben annyi olívaolajjal felmixelve amitõl egy vastagan folyó, majonéz jellegû öntetet/mártást kapunk, 1 kk oreganoval. Ezzel leöntjük a zöldségeket, halat és lehet tunkolni!”

Köszönjük, Ági!

Rozmaringos-fehérbabos polipsaláta és polipos színező

Ha már a parafa dugó problémakörön túl vagyunk, jöhet az aggodalmak nélküli polipfőzés. Érdemes lefagyasztott, majd kiengedett példányt venni, az ízéből nem veszít annyit, amennyit általában a hasonlóképp feldolgozott halak és más tenger gyümölcsei, nem beszélve arról, hogy a megfelelő alap textúra is (kvázi) biztosított így. Tegnapelőtt egy friss példánnyal is szemeztem, de drágább is volt, meg aztán ki tudja, hogy elég izmos volt-e a “polparo”/jól működött-e az ipari centrifuga, így én is maradtam a kiolvasztottnál.

A hipermarketekben kapható polipok általában tisztítottak (a kiolvasztottak minden esetben), ha véletlenül mégis tisztításra kényszerülünk, akkor követhetjük a pézsma polipnál leírt utasításokat.

Rozmaringos-fehérbabos polipsaláta

Hozzávalók 4 főre:

A poliphoz: 1 db kb. 800 grammos tisztított polip, 1 sárgarépa, 1 zellerszár, kis csokor vegyes zöld fűszer (kakukkfű, majoránna, rozmaring, zsálya, babérlevél), fél citrom, 100 ml száraz vörösbor (most merlot), 1 kis fej vöröshagyma, 1 gerezd fokhagyma

A babhoz: 200 g száraz fehérbab, 1 babérlevél, 1 gerezd fokhagyma, 1 rozmaring ágacska, só

Az öntethez: 1 rozmaring ágacska, 2-3 borókabogyó, extraszűz olívaolaj, 1/2 citrom leve, 1 -2 ek. vörösborecet

A babot 8-10 órán keresztül áztatjuk, majd egy babérlevéllel, egy cikk fokhagymával és egy rozmaringágacskával együtt sós vízben puhára főzzük, leszűrjük, kihűtjük, és egy keverőtálba tesszük.

A sárgarépát, a zellerszárat, a hagymákat, a citromot és a zöld fűszereket egy fazékba tesszük, felengedjük vízzel, és felforraljuk. Belehelyezzük a polipot, hozzáöntjük a vörösbort, és újraforrástól számítva kb. 35 percig főzzük. (Villával ellenőrizzük, hogy megpuhult-e.)

A polipot a főzővízben hagyjuk kihűlni, majd kivesszük, lecsöpögtetjük, a vastagabb bőrt eltávolítjuk, a poliphúst kisebb darabokra vágjuk, és a babhoz adjuk.

A megmaradt rozmaringágról lecsipegetjük a levélkéket, és mozsárban 2-3 szem borókabogyóval összezúzzuk. Hozzáadunk 2-3 ek. extraszűz olívaolajat, néhány evőkanálnyi citromlevet és vösörborecetet, az egészet ráöntjük a polipos babra, összekeverjük, és azonnal tálaljuk.

Magunknak vágtam bele egy fél fej lilahagymát is, Annám köszönte, inkább hagyma nélkül kérte.

Nem is emlékeztem arra, hogy a Varázsceruzának van polipos része is…mennyire vártuk a mozis bácsit az óvodában! x-)

Bónusz polipos színező:

Igaz, nem felejtitek el, hogy egészen a szünidő végéig várjuk a halas rajzaitokat a tarkabarkablog@gmail.com e-mail címre? Értékes nyeremények tulajdonosai lehettek! A részletekről bővebben itt olvashattok!

Készülőben: Polip galíciai módra

A világ hallevesei VI. – Finnország – Finn lazacleves

Szerencsés voltam, mert a Tintaleves blog szerzőjét, Esztert épp jókor, a tavaszi segítsütis nagy visszatérése alkalmával sikerült elcsípni. Ki más írhatna a finn hallevesről, mint a finn kultúra szakavatott ismerője? Nagyon örültem, amikor elfogadta a meghívást, és úgy döntött, velünk együtt gazdagítja a Tarka Bárka halleves gyűjteményét.

Eszterék egyébként az Essencia Főzőiskolában épp ezekben a hetekben halas kurzusokat is szerveznek: lesznek kis halas kurzusok alapokkal, kékkagylóval, lazaccal, sk. halrudacskával, halas lepénnyel; és lesznek olasz halas kurzusok is tintahal töltéssel, szardínia pácolással, rombuszhal titkokkal, egyben sült finomságokkal. Biztos vagyok benne, hogy mindenki megtalálja az ízlésének megfelelő, a kíváncsiságát leginkább kielégítő tanfolyamot. Nézzetek szét a linkelt oldalon!

Most azonban térjünk vissza Eszter posztjához, és lássuk, mit keres a tej a hallevesben. 😉

“Már csak homályosan emlékszem, mekkora döbbenet volt, hogy hallevesbe tejet tesznek. Elég régen történt és azóta volt még néhány más döbbenet is és azok közül csak a legkisebb, hogy a krumplin meg rajta hagyják a héját. A nyolcvanas évek óta (szerencsére) rengeteg idő telt el, igazán volt idő megszokni, többek között, a finn hallevest. Mert ez a lazacleves készülhet más halból is, valahogy mégis lazaccal lett a legelterjedtebb. Talán azért, mert az mutat a legcsinosabban a fehér lében? A finnek lazaclevese versenghetne a legegyszerűbb halleves címért meg a viszonylag legköltséghatékonyabbért is. Elkészítése nagyon egyszerű és gyors, kis számú alapanyagból kevés kell hozzá, szóval a hétköznapi halfogyasztás növelésének ideális fogása lehet.

Finn lazacleves

4-5 személy részére

40-50 dkg lazacfilé, 2-2 cm-es kockára vágva
40-50 dkg krumpli (nem szétfővő, pl. kifli), kockára vágva
2-3 szál újhagyma vagy 1 póréhagyma
3 evőkanál olaj
1 liter tej (zsíros, esetleg fele lehet tejszín)
kis csokor kapor, apróra vágva

Az újhagymát vékony karikákra vágjuk és forró olajon üvegesre dinszteljük. Sózzuk, majd rádobjuk a krumplit és félig felengedjük vízzel. A tejet is ráöntjük és addig főzzük, amíg a krumpli félig meg nem puhult. Figyelünk, mert a tej hallevesből is hajlamos kifutni! A halat akkor adjuk a leveshez, amikor már csak 5-7 perc főzési idő van hátra a krumpli puhulásáig. Amikor a krumpli megpuhult és a hal is átfőtt, a levest levesszük a tűzről és beleszórjuk a kaprot. Tálaláshoz feltétlenül vajjal megkent rozskenyér szükséges hozzá.
Második fogásként pedig adhatunk pannukakkut (tepsis palacsinta) vagymuurinpohjalettut (serpenyős palacsinta), utóbbit készítették a Finn Nagykövetségen megrendezett étteremnapon múlt szombaton, ahová lazacleves-továbbképzésre mentem. Tommi levesének elmélyült ízéhez erős gyanúm szerint halalaplét használt, amit persze mi is bármikor megtehetünk, egyébként teljesen hagyományos és nagyon finom lazaclevest főzött óriási kondérban. Régen volt olyan program, amelyre mindhárom gyermekem önként elkísért volna, hát ez az volt, bár nem a halleves, hanem a palacsinta vonzotta őket. A tartalmas leveseket klasszikusan második fogásként követő rusztikus palacsintát málnalekvár és tejszínhab kísérte, ezt ajánlom hozzá házi elkészítésre is.
Variációk elképzelhetők más hallal, víz helyett alaplével, tej helyett teljesen vagy részben tejszínnel, kapor helyett petrezselyemmel, ám tudnunk kell, hogy akkor eltérünk a finn lazacleveskánontól! És ha megkérdezitek, mikor jön a svéd lazacleves, pl. a Tarka Bárka hallevesrovatába, azt kell mondanom, hogy az szinte azonos ezzel, aminek történelmi-társadalmi okait más alkalommal fejtjük ki. Tehát két nemzet lazaclevesét készíthetjük el egyszerre, szép dolog is a skandináv együttműködés! És micsoda fejlődést mutatnak fel gasztronómiai PR-ban! Híres séfversenyek előkelő helyezései, a világ legjobb étterme, finn pékség Londonban – mindez különösen akkor érthető, ha visszaemlékszünk, hogy az olaszok a cucina povera egyszerűségével kerültek fel világkonyhák közé.”

Köszönjük Eszter!

Jövő héten a napfényes Olaszországba, méghozzá Ligúriába utazunk!

Sárgarépa-fehér spárga püré narancsos füstölt vajhallal és bazsalikom pesztóval

Na azért annyira nem flancos étel ez, mint amennyire a címből tűnik. A spárga most egyébként is divatos alapanyag, beszerezni sem nehéz (figuriamoci! az ország észak-keleti végében is van spárgatermelő!), marináláshoz a “tavaszi” narancs is megfelel, füstölt vajhal minden nagyobb bevásárlóközpont halas pultjában megtalálható, a bazsalikom egész évben ott virít az ablakban, (új)répa meg szinte mindig akad a kertben. Az áráról is áradoznék, mert a 700 forintos (igaz, épp akciós) füstölt vajhalból 2 főre az előző bejegyzésben publikált előételre és 4 főre az alábbi spárgapüré tetejére is jutott. Igen, persze, takarékoskodtam, és szépen kiporcióztam a vékonyra szelt halat. Csak halkan jegyzem meg, hogy nagyobb gyerekek az enyhén füstölt vajhalat szíves-örömest bepuszilják, a(z új)sárgarépa és a spárga édes párosa pedig a legkisebbeket is azonnal meggyőzi, úgyhogy készüljünk fel arra, hogy valószínűleg hamar ismételni kell!

recept:

Sárgarépa-fehér spárga püré narancsos füstölt vajhallal és bazsalikom pestóval

Hozzávalók 4 főre:

A leveshez: 300 g (új)sárgarépa, 150 g fehér spárga,  1 cikk fokhagyma, 1 babérlevél, 2 tk. vaj, 100 ml száraz fehérbor, 150 ml tejföl, 1 l hal alaplé (másnap ricottás-paradicsomos tésztát készítettem sült vörösmárna filékkel, az alaplé a márnák gerincéből és a nyesedékből készült, azt hiszem, ehhez a krémleveshez akár kárászból, törpeharcsából készült alaplé is jól passzol), só, frissen őrölt feketebors (ha a levest apróknak adjuk, a borsot hagyjuk el)

A feltéthez: 100 g füstölt vajhal szeletelve, 1/2 narancs leve, 1 ek. citromlé, nagy csokor bazsalikomlevél, 1/2 cikk fokhagyma

A vajhalat egy tálkába tesszük, meglocsoljuk a narancs és a citromlé keverékével valamint egy evőkanálnyi extraszűz olívaolajjal. Összeforgatjuk, hogy a lé a halszeleteket mindenhol érje, félretesszük.

A leveshez a spárgát és a sárgarépát megpucoljuk, nagyobb darabokra vágjuk.

Egy lábasban vajat hevítünk, hozzáadjuk a babérlevelet, a megtisztított, félbevágott fokhagymagerezdet, a spárga és a sárgarépa darabokat, és folyamatosan keverve/rázogatva a zöldségeket megpirítjuk. Ezután felöntjük a borral, lesütjük, majd hozzáadjuk a hal alaplevet is. Közepes lángon az egészet addig főzzük, amíg a zöldségek  ressre puhulnak. Ekkor a babérlevelet kidobjuk, a zöldségeket merülőmixerrel pépesítjük. A pépben elkeverjük a tejfölt, sózzuk, borsozzuk, egyszer felforraljuk, és levesszük a tűzről.

A bazsalikomleveleket a fokhagymával és kevés extraszűz olívaolajjal mozsárban pépesre zúzzuk.

A levest tányérokba szedjük, mindegyik tetejére egy-egy narancsos vajhal szeletet helyezünk, meglocsoljuk a bazsalikom pestóval, és azonnal tálaljuk.

p.s. A fantasztikus összeállítás (buborékos tányér, zöld puha alap, kék “halacskás kavicsok”) Anna keze munkáját dicséri. Van még mit javítani A Gyerek ízlésén, de azt hiszem, jó úton haladunk 😉

Halakkal/tenger gyümölcseivel kapcsolatos játéknak mára a Crafty-Crafted blog szupercuki homárját hoztam. Igaz milyen egyszerű elkészíteni? (A linken fotókkal illusztrált részletes leírást is találtok.)

 És ha már homár, egy kedvenc a Pingu sorozatból – Pingu és a sirály x-)

A világ hallevesei V. – Írország – Chowder

Erika, a Dublin felett az ég és a The Cooking Liszt szerzője, aki férjével és kislányával, Abigéllel Írországban él, hozta nekünk nem is gondolnátok, mekkora szeretettel. Erikával csak néhány levelet váltottunk, de lelkesedése, készségessége előtt nyilvánosan is megemelem a kalapomat – és nem elsősorban a halleves kapcsán…. Ugorjunk.

A magyar szájíznek kedves, egyszerűen elkészíthető levesről (vagy inkább egytálételről?) van szó, a hozzávalók itthon is viszonylag könnyen beszerezhetők, szóval, hajrá! Dobjatok össze hétvégén egy chowdert, és ha szeretnétek tudni, hogy milyen az ég Dublin felett olvassátok Erika blogját!

“Szigetország ide vagy oda, legutóbbi felmérések szerint nem esznek elég halat az írek sem. Én sosem tudok betelni a tengerben található finomságokkal, ezért igyekszem hetente legalább egyszer halat varázsolni asztalunkra. Nem is olyan régen fedeztem fel a chowder-t. A chowder nem más mint egy zöldséges alapon elkészített halas leves, melyet gyakran tejszínnel vagy tejjel hígitanak és nem ritkán liszttel sűrítenek be. A chowder szülőhazája mégsem Írország, hanem Észak-Amerika, ahol a legnépszerűbb a New-England-i kagylós változat (New-England clam chowder). A szó eredetét azonban homály fedi, elképzelhető, hogy a francia chaudière kifejezésből származik amely arra az edényfajtára utal, amiben ezt a típusú levest főzték.
Kisebb vidéki puboktól nagyobb, elegánsabb éttermekig a chowder nagyon sok helyen szerepel az étlapon. Variációk számát tekintve rengeteg változattal találkozhatunk, és akkor a legfinomabb ha az aznap fogott, friss halat, tenger gyümöcseit főzik bele (catch of the day).
A számomra preferált receptet aszerint módosítom éppen milyen halhoz vagy zöldségekhez van kedvem. Tény, hogy gyakran lazac-füstölt tőkehal-foltos tőkehal és királyrák keverékéből főzöm. Nagyon könnyen és gyorsan elkészíthető, tartalmas étel.
Ír halleves
Hozzávalók 4 személyre:
2 szál póréhagyma
1 kisebb fej vöröshagyma
3 sárgarépa
1 fej karfiol. rózsáira szedve
1 kisebb fej brokkoli, rózsáira szedve
2 közepes burgonya
1 kukorica konzerv
kb. 30 dkg vegyes tengeri halfilé
2 dl tej
1 l halleves alaplé
csipet tengeri só
olívaolaj
Két nagy szál póréhagymát felkarikáztam és 1 fej apróra vágott vöröshagyma társaságában kevés olívaolajon üvegesre pároltam. Hozzáadtam a megmosott és felaprított zöldségeket, a rózsáira szedett karfiolt és brokkolit. Felöntöttem kb. 2 dl tejjel és 1 l halleves alaplével (fish stock). Kevés sóval és borssal ízesítettem, majd fedő alatt összefőztem a zöldségeket. Amikor már majdnem megpuhultak, hozzáadtam a megtisztított és feldarabolt lazacot, füstölt tőkehalat, foltos tőkehalat is. A halnak maximum 5 perc főzési idő kell. A legvégén került bele a kukorica konzerv.
Finom szóda kenyérrel és vajjal kínáltam.
Köszönjük szépen, Erika!
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!