Slider KategóriaA világ hallevesei

A világ hallevesei XII. – Olaszország – Friuli-Venezia-Giulia, Veneto és Horvátország – Dalmácia, Isztria – Scampi alla busara

2012. július 26. 07:54 A világ hallevesei, Levesek, Menü, Tengeri herkentyűk, Tradicionális olasz halételek 5 hozzászólás

Nos, kezdem azzal, hogy az alábbi leves eredetének a felkutatása csúfos kudarcba fulladt. Azt tudjuk, hogy Dalmáciától, az Isztria-félszigeten, Trieszt térségén keresztül egészen Velencéig szinte bármelyik tengerparti étteremben megtalálható hagyományos paradicsomos ráklevesről van szó. Olykor tésztaételként jelenik meg, ilyenkor szigorúan spagettivel szolgálják fel.

A baj ott kezdődik, hogy horvátok, szlovének, friulánok, olaszok máig is vitatkoznak azon, ki készítette először ezt a levest. A olaszok legtöbbje kivételesen enged, elfogadja a dalmát eredetet, de itt megáll az olasz nyelvű tudomány, és se híre, se hamva pontosabb információknak.

Az elnevezésre vonatkozóan két magyarázat ismert: az egyik szerint a “busara” egy a hajókon használt cserépedény neve, a másik szerint az elnevezés a velencei dialektus “busiara” – “bugiarda” – “hazug” szavából ered, amely arra utal, hogy azokat a halakat és tenger gyümölcseit amit a halászfeleségek nem tudtak eladni, (gondoljunk itt a korabeli kocsis-biciklis halárusokra, akik nem tudták sokáig frissen tartani az árujukat) íly módon készítették el. Az első feltételezéshez nem tudok mit hozzáfűzni, nem ismerem a halászok által használt edényeket, a másik verzió élből sántít, mert ez az egyszerű, minden bizonnyal egykor paradicsom nélkül, egyébként is nagyon kevés hozzávaló felhasználásával készített szósz épp hogy kiemeli, és nem elfedi az étel főszereplőjének az ízét. Na de ne romboljunk le seperc alatt évszázados legendákat! Aki tudja a megoldást mind az étel eredetére, mind az elnevezésre vonatkozóan, legyen szíves, ossza meg velünk.

Scampi alla busara

Hozzávalók: 1 kg friss scampi, 300 g friss, érett paradicsom, 2 gerezd fokhagyma, 100 g zsemlemorzsa, 100 ml száraz fehérbor, extra szűz olívaolaj, só, bors, csípős paprika

DSC_8486

A paradicsomokat fél percre forrásban lévő vízbe mártjuk, majd kivesszük, héjukat lehúzzuk, a paradicsomhúst apró kockára vágjuk.

Egy nagy serpenyőben olívaolajat hevítünk, és megpirítjuk benne a kissé szétnyomott fokhagymagerezdeket. Hozzáadjuk a langusztinokat, bőven borsozzuk, óvatosan sózzuk, (ti. maguk a langusztinok is sózzák az ételt), és nagy lángon 2-3 percig pirítjuk. A rákokat ezután kivesszük, lecsöpögtetjük, és félretesszük.

A petrezselyemzöldet felaprítjuk.

A bort a megmaradt léhez öntjük, majd felére beforraljuk. Hozzáadjuk a csípős paprikát, a felkockázott paradicsomokat és az egészet nagyon alacsony lángon 20 percig főzzük. (Ha túl sűrű lenne, adhatunk hozzá egy kevés vizet.)

A langusztinokat és a felaprított petrezselyemzöldet a paradicsomszószba tesszük, megszórjuk a zsemlemorzsával, és további 3-4 perc alatt az egészet készre főzzük.

Van aki előtte megpirítja a zsemlemorzsát, van aki petrezselyemzöldet egyáltalán nem tesz bele, van aki arra esküszik, hogy egy pohárka konyak és egy babérlevél csodákat művel vele. Van aki szerint az alapba dinsztelt hagyma szükségeltetik, ti. csak így lesz igazán édes a szósz, van aki azt a szentségtörést is elköveti, hogy olajbogyóval dúsítja a mártást. Spanyol-francia hatásra néhol sáfrányt oldanak a fehérborban, és ha nincs kéznél langusztin, helyben halászott sáskarákokhoz nyúlnak.

Egy dologban értenek csak egyet: óriási élmény paradicsomos-ragacsos kézzel a mártásba friss kenyeret tunkolni. 🙂

Hasonló bejegyzések:

A világ hallevesei XI. – Szerbia – Szerb halleves alias riblja čorba

2012. július 19. 05:09 A világ hallevesei, Édesvízi halak, Levesek, Menü 1 Hozzászólás

“Jamie a tévében ügyködik, nekem pedig úgy tűnik lassan megjelenik a szakácskönyvem, azt hiszem itt az ideje, hogy a weben is megosszam konyhai tapasztalataimat az olvasókkal.” Kezdte Ági ilyen lazán 2004.!áprilisában.

Azóta három könyve jelent meg: az Ételek és életek – rendhagyó szabadkai szakácskönyv, A Balkán ízei, szerb, horvát, bolgár, török, bosnyák, és görög receptekkel, és Az almárium, a vánkos meg a baracklekvár című novellagyűjtemény.

Tavaly nyáron volt alkalmam személyesen is megismerni. Összesen két mondatot váltottunk, de biztosíthatok mindenkit, hogy Ági semmit sem vesztett lazaságából….;-)

De aranyos volt, mert most felajánlott nekünk egy szerb hallevest!

“Amikor elkezdtem keresgélni a szerb halleves receptjét, hogy leellenőrizzem, amit én tudtam erről a receptről egészen mást találtam, mint amire számítottam. A net ugyanis nem ételleírással, hanem egy zenekar linkjeivel van tele. A nyolcvanas években ugyanis egy nagyon sikeres zenekar futott halleves néven az akkori Jugoszláviában, sőt még ma is hallatnak magukról időnként. Érdemes belehallgatni egy-két számukba még azoknak is, akiknek ez nem a gyerekkorukat idézi vissza. Egész jó zenét nyomattak a srácok, most már meglett férfiak.

A leves nagyon könnyen elkészíthető: egy jó zöldséges halászléről van szó mindössze. A végeredmény kellemes, harmonikus és laktató. A paradicsom és paprika használatával érződik rajta a török hatás, és a mi magyar szájpadlásunknak is kedvünkre való, sőt ismerős lehet ez az összeállítás.

Mi kell hozzá? 1,5 kilós ponty, 2 sárgarépa, 1 petrezselyem gyökér, 1 evőkanál őrölt pirospaprika, 2 dl paradicsomlé, 1 fej vöröshagyma, 3 gerezd fokhagyma, 3 evőkanál olaj, 1 evőkanál só, babérlevél, bors.

Hogyan készül? A sárgarépát és petrezselyem gyökeret megtisztítjuk és felkarikázzuk. A hagymát felkockázzuk. Olajon megpirítjuk a hagymát, 3-4 perc után hozzáadjuk az őrölt pirospaprikát és a zöldségeket is, majd még pár percig együtt pároljuk tovább.

A halat felszeleteljük, de fejét, farkát is felhasználjuk a levesben. A halszeleteket mind a zöldségek tetejére pakoljuk, felöntjük annyi vízzel, amennyi ellepi. Hozzáadjuk a fűszereket, paradicsomlevet és legfeljebb 30 perc alatt puhára főzzük a halat, zöldségeket.

Friss kenyérszeleteket kínálunk hozzá, hogy tartalmasabb legyen és lehessen mit mártogatni a sűrű levébe.”

Köszönjük, Ági! 

Hasonló bejegyzések:

A világ hallevesei X. – Spanyolország – Zarzuela de pescado y marisco

2012. július 10. 05:13 A világ hallevesei, Levesek, Menü, Tengeri halak, Tengeri herkentyűk 7 hozzászólás
Nos, Éváról és a blogjáról nem fogok ódákat zengeni, – ti. nem szereti ha zengedezek róla- pedig ehhez lenne kedvem.
Súgom csak, ok? Éva nagyon jól tud főzni! Temperamentuma magával ragadó, őszinte, alapos, precíz, segítőkész, egyenes ember. Ritka, mint a fehér holló. Nagyon kedvelem. (Nem a fehér hollót.) A blogja színes, vidám, telis-tele hívogató, autentikus és kevésbé autentikus spanyol és magyar receptekkel. A főszereplő nála is: A Hal! Szóval jobb barátnőt keresve sem találhattam volna.
Hónapok óta kérlelem, hogy szálljon be hozzánk egy spanyol hallevessel. Eleinte nem sok affinitást érzett a dolog iránt, de most, hogy a spanyolok ilyen szépen teljesítettek a 2012-es EB-n, megfőzte A ZAERZUELÁT! Éva  nem egyszer bizonyult már nagyszerű közreműködőnek, a készülő szakácskönyvemhez tőle kaptam eredeti tenger paella tenger gyümölcseivel és tintahalas fideuá receptet is, a Pasta e bastás közös projectünkről nem is beszélve.
Gracias, amiga!
Mindenki számolgathat, hány ilyen ember él a környezetében….
“A “zarzuela” kifejezés eredetileg egy színházi műfaj neve, ami tulajdonképpen egyfajta egyveleget jelent, ugyanis van benne komédia, tragédia, próza, zene, ének, tánc, stb. Mivel ez az étel is többfajta halból illetve egyéb tengeri gyümölcsből készül, elnevezték zarzuelának, pontosabban “zarzuela de pescado y marisco”-nak.
Nem hétköznapi étel, inkább ünnepekkor szokták készíteni, sok helyen ez a karácsonyi vacsora főfogása. Első olvasásra nagyon pepecsnek tűnik az elkészítése, de egyáltalán nem az. Lemértem az időt és az alaplevet kivéve (azt előtte való este főztem meg 45′ alatt) 2 óra alatt kész volt az egész.
Zarzuela de pescado y marisco
Hozzávalók (4 személyre):
Halak és tenger gyümölcsei:
  • 1 db kb. 1 kg-os ördöghal
  • 1 db kb. 1 kg-os szürke tőkehal (csacsihal)
  • kb. 1 kg alapléhez való egyéb csontos (szálkás) hal vegyesen
  • 4 db nagyobb (vagy 8 kisebb) norvég homár (scampi)
  • 200 g vörös garnéla
  • 1 kisebb kalmár felkarikázva
  • 250 g vénuszkagyló
  • 16 db kékkagyló
Egyebek:
  • 2 db vöröshagyma
  • 4 gerezd fokhagyma
  • 3 db nagyobb paradicsom
  • 1 db szárzeller
  • 1 db sárgarépa
  • 200 ml fehérbor
  • citrom
  • babérlevél
  • só
  • egész bors, őrölt bors
  • 1 kk. pirospaprika
  • 8-10 szem nyers, hámozott mandula
  • egy nagy csipet sáfrány
  • egy kis szelet szikkadt kenyér (opcionális)
  • liszt
  • olívaolaj
  • víz
A fenti hozzávalókból az alapléhez szükséges összetevők:
  • ördöghal fej
  • szürke tőkehal fej
  • és az egyéb csontos halak
  • 100 ml fehérbor
  • 1 db hagyma
  • 1 vastagabb citromkarika
  • 1 db tisztított sárgarépa
  • 1 db szárzeller
  • 2 babérlevél
  • egészbors
  • só
  • víz
A halfejeket és az alapléhez való egyéb halakat feltesszük főni a vízben (hozzáöntjük a bort), forrás előtt lehabozzuk, majd beletesszük a többi hozzávalót. 40-45 percig lassú tűzön forraljuk. Ezután kiszedünk belőle minden darabos részt, az alaplevet pedig leszűrjük. Ezt jó, ha már előtte való nap elkészítjük, valamint a vénuszkagylót, ha vadvízi, (tengeri)sós hideg vízben áztatjuk egy éjszakát a hűtőben.
Zarzuela:
1.) Egy serpenyőben olívaolajon picit megpirítjuk a (tisztítatlan) scampit és a garnélarákot (max. 1 perc!), majd félretesszük.
2.) Ugyanebben az olajban “hirtelen” kisütjük a besózott/belisztezett ördöghal- és tőkehal szeleteket, illetve a felkarikázott kalmárt. Tányérra szedjük és szintén félretesszük.
3.) Ezután beletesszük az apró kockára vágott hagymát és két db fokhagymagerezdet héjastul. Mikor a fokhagyma kicsit megsült kiszedjük és félreteszük. Ekkor a hagymához adjuk a másik két gerezd fokhagymát felaprítva. Picit sütjük, majd hozzáadjuk a hámozott, apróra vágott paradicsomot. Hozzáöntjük a maradék fehérbort, sózzuk-borsozzuk és mérsékelt tűzön dinszteljük.
4.) Közben egy másik serpenyőbe tesszük (olaj nélkül!) a kékkagylókat és lefedve saját gőzében főzzük (vigyázzunk, mert fut!). Amint kinyílnak, máris szedjük ki őket egy csipesszel és vegyük ki a héjból a kagylóhúst. Félretesszük. A levet amit a kagylók engedtek, szűrjük le és tegyük félre.
5.) Egy kisebb serpenyőben pici olajon pirítsuk meg enyhén a mandulát és ha sűrűbbre akarjuk a szószt, a szeletke kenyeret is (én nem tettem bele). Tegyük egy fűszermozsárba a pirított mandulát (és kenyeret) nyomjuk bele a két sült fokhagymagerezd belsejét, adjuk hozzá a sáfrányt, a pirospaprikát, sózzuk-borsozzuk és dolgozzuk el jó pépesre. (Bánjunk óvatosan a sóval, figyelembe véve, hogy az alaplé is sós amit használni fogunk.)
6.) Vegyünk elő egy cseréplábast, ha nincs, jó egy vastagfalú vaslábas is. Rakjuk az aljába a sült halszeleteket, rá a sültkalmárt és erre a sült garnélát és a scampit.
7.) Ezután a mozsárban lévő pépet keverjük a hagymás-paradicsomos mártáshoz, hígítsuk fel a kagylófőzéskor felfogott lével és öntsük rá az egészet a halakra. Adjunk hozzá az alapléből, de vigyázzunk, ne hígítsuk fel túlságosan. Inkább többször adjunk hozzá keveset.
8.) Tegyük a tűzre és amikor forrni kezd, szórjuk a tetejére a kékkagyló húsát és a leöblített vénuszkagylót. Ha szükséges, adjunk hozzá még egy kevés alaplevet, majd kóstoljuk meg, hogy elég sós-e. Kapcsoljuk be a sütőt 200 fokra.

9.) Amint a vénuszkagylók nyílni kezdenek tegyük az edényt a sütőbe 5-10 percre (sütőtől függő).

10.) A sütőből kivéve fedjük le és hagyjuk kb. 5 percig állni. Ezután tálalhatjuk. Jó étvágyat!
Mint már írtam az elején, elég pepecsnek tűnhet az elkészítése, de ha minden elő van készítve, egyáltalán nem az.”

Hasonló bejegyzések:

A világ hallevesei IX. – Románia – Román halcsorba

2012. július 5. 05:29 A világ hallevesei, Édesvízi halak, Levesek, Menü Szólj hozzá!

Ma a Duna-deltába utazunk, az “Anya, ez isteni…!” blog szerzőjével. Tudom, Gabojszát senkinek nem kell bemutatni, az első gasztrobloggerek közül való, kitartó, örökké lelkes, stabil mag. Blogja az egészségtudatos étkezés jegyében íródott melegen ajánlott olvasmány! – az alábbi, korpaciberével savanyított tradicionális hallevese nemkülönben. 😉

“Dunadelta-béli recept szerint készült ez a halcsorba, korpaciberével savanyítva. A lipovánok friss halból főzik, a főtt halat fokhagymamártással (muzsdéj) és főtt puliszkával tálalják a leves mellé. „Szegénykonyhán” csak halcsontból fő, a csontokról leszedegetett halhússal gazdagítják a levest.

Román halcsorba

Hozzávalók:

friss hal vegyesen (ponty, harcsa, sügér, kárász), vagy halcsont, fej, farok

2-3 evőkanál olaj

2 sárgarépa

1 petrezselyem gyökér

2 fej hagyma

2 paprika (lehetőleg piros)

2 paradicsom

2 krumpli

korpacibere* (borş), vagy ecet

csokornyi friss lestyán és petrezselyem zöldje

só

A kopoltyúktól megtisztított, kizsigerelt halat, vagy halcsontot sós vízben feltesszük főni. Lehabozzuk, lezsírozzuk. Ha megfőttek, a levet leszűrjük, a halfejet félretesszük a tálaláshoz, a többi csontról leszedegetjük a halhúst és a szűrt lével együtt félretesszük.

A zöldségeket megpucoljuk, a hagymát felaprítjuk, a krumplit kis kockákra vágjuk, a többi zöldséget a reszelő nagylyukú oldalán lereszeljük. A hagymát 2-3 evőkanál olajon üvegesre pároljuk. Hozzáadjuk a többi zöldséget és pár perc alatt megdinszteljük, felöntjük a hallével és puhára főzzük. Savanyítjuk ízlés szerint korpaciberével (vagy ecettel), aprított lestyán és petrezselyem zöldjével megszórjuk és beletesszük a félretett, kicsontozott halhúst. Csípős zöldpaprikával tálaljuk.

 *A korpacibere az erdélyi és román konyha leveseinek, csorbáinak elengedhetetlen hozzávalója. Magunk is készíthetünk, mindössze 1 kg búzakorpára, 1 szelet kovászos kenyérre és 3 liter vízre van szükség hozzá, 3-5 nap alatt elkészül. A forrásban lévő vizet ráöntjük a búzakorpára, hagyjuk langyosra hűlni, öntsük befőttes üvegbe, tegyünk a tetejére egy szelet kovászos kenyeret, fedjük le és tegyük meleg helyre. Mindennap habozzuk le és keverjük meg. 3-5 nap alatt szépen besavanyodik és elkészül a ciberénk. Szűrjük le és tartsuk hűtőben (egy hétig eláll), a sűrűjéből tegyünk félre a következő adaghoz, kovásznak (a második adaghoz már kenyér sem kell).”

Köszönjük szépen, Gabojsza!

p.s. Ki vette észre a görög hallevessel való rokonságot? Igaz, milyen érdekes? Ha még néprajzos lennék, azonnal nekiesnék az európai  halleves témának…

Jövő héten Spanyolországba utazunk! – mert megérdemlik. 😉

Hasonló bejegyzések:

A világ hallevesei VIII. – Görögország – Görög halleves

2012. június 26. 06:08 A világ hallevesei, Halételek gyerekeknek, Levesek, Menü, Tengeri halak Szólj hozzá!

Ma Görögországba utazunk Ágihoz, aki 2006 júniusa óta osztja meg velünk evia-szigeteki tapasztalatait, nem kevés sikerrel. Honfitársunk ezen rövid idő alatt a sziget szakértője lett, gasztroblogot vezet, ahol elsősorban autentikus helyi recepteket publikál,  egy másikban a szigetről gyűjtött össze rengeteg információt, a harmadikban pedig görögországi kalandjairól és a görög hétköznapokról mesél.

Hőség ide vagy oda, az oldalak félórás böngészése után én azonnal indulnék Éviára, és szívem szerint bezárnám magam valamelyik közeli csendes halászfalu….tavernájába. 😉

“A görög halleves vidéktől függő, ugyanúgy, mint a magyar. Van viszont egy egyszerű, mindennapi változata, ezt hoztam mára.. Az átlag görög hetente-kéthetente eszi ezt a laktató ételt, ebben a halban bővelkedő országban ez nem számít ünnepi ételnek. Ennek az egyszerű hallevesnek a neve “pszarószupa”. Lehet kérni tavernákban, általában mindenhol van télidőben. Nyáron nem jellemző, nyáron általában semmiféle levest nem szoktak enni. Ennek az ételnek a pikánsabb, több halból készülő változata a “kákávia”.

 Görög halleves

Hozzávalók 4 főre:

leveszöldségek: pár krumpli, sárgarépa, zellergumó, zellerzöld, petrezselyemzöld (itt nem használják fel a petrezselyemgyökeret)

1-2 hagyma

kb. 1 kg vörös sügér (kokkinopszáro) vagy tőkehal, melyet akár fagyasztottan is lehet venni

kb. 3 nagy citrom leve

extraszűz olívaolaj

egy csésze kerek szemű, tapadós rizs (itt a Carolina fajtát használom),

2 tojás

szárított oregánó

Először meg kell tisztítani a zöldségeket és megfőzni őket. Miután a zöldségek megfőttek, kivesszük őket és a fővő vízbe beletesszük a megtisztított halakat (vigyázat a fagyasztott halak lehetnek tisztítottak, de nem biztos hogy le vannak pikkelyezve!). 15-20 perc alatt puhára főnek. Ezután kivesszük õket, a levet leszûrjük. A halat én mindig kifilézem, és úgy tálalom.

A leves további elõkészítése 1/2 órával tálalás elõtt kell megtörténjen, mert ezt frissen, forrón kell enni, a másnapos leves néha nagyon megvastagodik.

Tehát zöldségek félre, kicsontozott hal félre, hal alaplé leszűrve. Az alaplevet újra felforraljuk, és beleöntünk egy csésze rizst, amit fajtától függően kb. 20-30 percig főzünk. A rizst tkp. addig kell fõzni amíg alaposan kiadja a keményítőt ami benne van, és kezd az egész leves sűrű lenni (tehát fontos a rizs-lé arány, valamint a rizs minõsége, pl. az amerikai típusú blue bonet erre nem jó!). Ekkor lekapcsoljuk a lángot a lábos alatt és jöhet a savanyítás.

A savanyításra való öntet a következõképpen készül:

2 egész tojást habosra verünk villával vagy kézi habverővel (nem mixerrel mert akkor túl habos!) és lassanként hozzáadjuk 2 citrom levét lassanként. Ehhez merőkanalanként hozzáadjuk a forró levest addig amíg a savanyító habarás is felmelegszik, ekkor hozzáöntjük az egészet a leveshez, aminek nem szabad fõnie!! Ha mindent jól csináltunk, a leves habos lesz és csak úgy illatozik! Ha túl forró a leves, a tojás megfőhet és rántottát eszünk!

Az eredmény egy vastag, savanyú, eszméletlenül finom leves, én imádom!

Hogy hogyan tálaljuk?

A levest mélytányérban, jól megborsozva és forrón kell fogyasztani. A második a hal a zöldségekkel, leöntve megint egy öntettel: 1 citrom leve mixerben annyi olívaolajjal felmixelve amitõl egy vastagan folyó, majonéz jellegû öntetet/mártást kapunk, 1 kk oreganoval. Ezzel leöntjük a zöldségeket, halat és lehet tunkolni!”

Köszönjük, Ági!

Hasonló bejegyzések:

A világ hallevesei VII. – Olaszország – Ligúria – Pézsma polip leves

2012. június 19. 12:29 A világ hallevesei, Levesek, Menü, Tengeri herkentyűk 5 hozzászólás
A Tarka Bárka halleves sorozatában ma a Paprika & Paprika blog szerzőjének azúrkék ligúr konyhájába csöppenünk. (Na jó, bevallom őszintén, fogalmam sincs, milyen színű Anikó konyhája, de biztos vagyok benne, hogy a ligúr életérzést, – ami egyébként ezt színt  juttatja eszembe-, híven tükrözi.)
Anikóhoz érdemes gyakran benézni, ugyanis a blogja nagyon sok autentikus olasz receptet is tartalmaz biztos, ami biztos, három nyelven, olaszul, angolul és magyarul is.
Brava, Aniko!
“Sokan azt hiszik hogy a ligúriai konyha szegény és nem túl variáns de
nyugodtan mondhatom hogy ez nem igaz.
A ligúr konyha nagyszerűen párosítja a hegyi  ételeket a tenger gyümölcseivel, bőségesen használja a fűszernövényeket és ne feledjük el, hogy Ligúria az olasz gasztronómia alapja, az olívaolaj egyik legfontosabb termelője.
Aki járt már erre nehezen fog megfeledkezni a gyönyörű tájról, a focacciáról (olasz kenyérlángos ) a friss pestóról vagy a Cinque Terréről származó borokról. Sok kitűnő zöldség és gyümölcs  származik Ligúria nyugati részéről, hogy csak néhányat említsünk, a viola színű spárga, az albengai tüskés articsóka, a genovai bazsalikom.
Természetesen a hal az egyik legfontosabb alapanyaga a ligúr konyhának.
Ez a leves nem tartozik a leghíresebb olasz hallevesek közé, de szerintem
magában foglalja a ligúr konyha szellemét: Kevés és nem túl drága alapanyagokból kitűnő ételeket készíteni!
A pézsma polip a polip család kevésbé nemesebb rokona, a halpiacon
olcsón árulják. (Köztudott, hogy a ligúr nép takarékoskodó, nem szórják a pénzt.)
Mint minden polip fajta a pézsma polip húsát is puhítani kell.
Jobb kis méretű polipokat vagy mélyhűtöttet venni, a fagyasztástól ugyanis puhább a húsuk.
A recept egy antik ligúr szakácskönyvből származik.
Pézsma polip leves
Hozzávalók
  • 1 kg pézsma polip,
  • 500 g vöröshagyma
  • 1/2 pohár olívaolaj
  • 1 gerezd fokhagyma
  • friss kakukkfű
  • 1/2 pohár száraz fehérbor
  • pirított kenyér
  • só,bors
Megpucoljuk és vékonyra felszeleteljuk a hagymát.
A  pézsma polipot megtisztitjuk, gondosan leöblítjük.
A felszeletelt hagyma felét egy nagyobb lábasba rakjuk, a tetejére a megtisztított pézsmapolipokat tesszük, ráöntjük az olajat, majd befedjük a maradék hagymával. A tetejére szórjuk az apróra vágott fokhagymát, a kakukkfüvet, sózzuk, borsozzuk.
Fedő alatt, lassú tűzön 20 percig dinszteljük, megöntözzük egy fél pohár fehérborral, ismét lefedjük, és még 40 percig főzzük.
Melegen, pirított kenyérrel tálaljuk.
p.s. A pézsma polip tisztításáról és felhasználásáról már írtunk a blogban, Anikó receptjéhez kifejezetten jól fog jönni!

Hasonló bejegyzések:

A világ hallevesei VI. – Finnország – Finn lazacleves

2012. június 12. 05:58 A világ hallevesei, Halételek gyerekeknek, Levesek, Menü, Tengeri halak 1 Hozzászólás

Szerencsés voltam, mert a Tintaleves blog szerzőjét, Esztert épp jókor, a tavaszi segítsütis nagy visszatérése alkalmával sikerült elcsípni. Ki más írhatna a finn hallevesről, mint a finn kultúra szakavatott ismerője? Nagyon örültem, amikor elfogadta a meghívást, és úgy döntött, velünk együtt gazdagítja a Tarka Bárka halleves gyűjteményét.

Eszterék egyébként az Essencia Főzőiskolában épp ezekben a hetekben halas kurzusokat is szerveznek: lesznek kis halas kurzusok alapokkal, kékkagylóval, lazaccal, sk. halrudacskával, halas lepénnyel; és lesznek olasz halas kurzusok is tintahal töltéssel, szardínia pácolással, rombuszhal titkokkal, egyben sült finomságokkal. Biztos vagyok benne, hogy mindenki megtalálja az ízlésének megfelelő, a kíváncsiságát leginkább kielégítő tanfolyamot. Nézzetek szét a linkelt oldalon!

Most azonban térjünk vissza Eszter posztjához, és lássuk, mit keres a tej a hallevesben. 😉

“Már csak homályosan emlékszem, mekkora döbbenet volt, hogy hallevesbe tejet tesznek. Elég régen történt és azóta volt még néhány más döbbenet is és azok közül csak a legkisebb, hogy a krumplin meg rajta hagyják a héját. A nyolcvanas évek óta (szerencsére) rengeteg idő telt el, igazán volt idő megszokni, többek között, a finn hallevest. Mert ez a lazacleves készülhet más halból is, valahogy mégis lazaccal lett a legelterjedtebb. Talán azért, mert az mutat a legcsinosabban a fehér lében? A finnek lazaclevese versenghetne a legegyszerűbb halleves címért meg a viszonylag legköltséghatékonyabbért is. Elkészítése nagyon egyszerű és gyors, kis számú alapanyagból kevés kell hozzá, szóval a hétköznapi halfogyasztás növelésének ideális fogása lehet.

Finn lazacleves

4-5 személy részére

40-50 dkg lazacfilé, 2-2 cm-es kockára vágva
40-50 dkg krumpli (nem szétfővő, pl. kifli), kockára vágva
2-3 szál újhagyma vagy 1 póréhagyma
3 evőkanál olaj
1 liter tej (zsíros, esetleg fele lehet tejszín)
kis csokor kapor, apróra vágva

Az újhagymát vékony karikákra vágjuk és forró olajon üvegesre dinszteljük. Sózzuk, majd rádobjuk a krumplit és félig felengedjük vízzel. A tejet is ráöntjük és addig főzzük, amíg a krumpli félig meg nem puhult. Figyelünk, mert a tej hallevesből is hajlamos kifutni! A halat akkor adjuk a leveshez, amikor már csak 5-7 perc főzési idő van hátra a krumpli puhulásáig. Amikor a krumpli megpuhult és a hal is átfőtt, a levest levesszük a tűzről és beleszórjuk a kaprot. Tálaláshoz feltétlenül vajjal megkent rozskenyér szükséges hozzá.
Második fogásként pedig adhatunk pannukakkut (tepsis palacsinta) vagymuurinpohjalettut (serpenyős palacsinta), utóbbit készítették a Finn Nagykövetségen megrendezett étteremnapon múlt szombaton, ahová lazacleves-továbbképzésre mentem. Tommi levesének elmélyült ízéhez erős gyanúm szerint halalaplét használt, amit persze mi is bármikor megtehetünk, egyébként teljesen hagyományos és nagyon finom lazaclevest főzött óriási kondérban. Régen volt olyan program, amelyre mindhárom gyermekem önként elkísért volna, hát ez az volt, bár nem a halleves, hanem a palacsinta vonzotta őket. A tartalmas leveseket klasszikusan második fogásként követő rusztikus palacsintát málnalekvár és tejszínhab kísérte, ezt ajánlom hozzá házi elkészítésre is.
Variációk elképzelhetők más hallal, víz helyett alaplével, tej helyett teljesen vagy részben tejszínnel, kapor helyett petrezselyemmel, ám tudnunk kell, hogy akkor eltérünk a finn lazacleveskánontól! És ha megkérdezitek, mikor jön a svéd lazacleves, pl. a Tarka Bárka hallevesrovatába, azt kell mondanom, hogy az szinte azonos ezzel, aminek történelmi-társadalmi okait más alkalommal fejtjük ki. Tehát két nemzet lazaclevesét készíthetjük el egyszerre, szép dolog is a skandináv együttműködés! És micsoda fejlődést mutatnak fel gasztronómiai PR-ban! Híres séfversenyek előkelő helyezései, a világ legjobb étterme, finn pékség Londonban – mindez különösen akkor érthető, ha visszaemlékszünk, hogy az olaszok a cucina povera egyszerűségével kerültek fel világkonyhák közé.”

Köszönjük Eszter!

Jövő héten a napfényes Olaszországba, méghozzá Ligúriába utazunk!

Hasonló bejegyzések:

A világ hallevesei V. – Írország – Chowder

2012. június 5. 05:47 A világ hallevesei, Halételek gyerekeknek, Levesek, Menü, Tengeri halak 3 hozzászólás

Erika, a Dublin felett az ég és a The Cooking Liszt szerzője, aki férjével és kislányával, Abigéllel Írországban él, hozta nekünk nem is gondolnátok, mekkora szeretettel. Erikával csak néhány levelet váltottunk, de lelkesedése, készségessége előtt nyilvánosan is megemelem a kalapomat – és nem elsősorban a halleves kapcsán…. Ugorjunk.

A magyar szájíznek kedves, egyszerűen elkészíthető levesről (vagy inkább egytálételről?) van szó, a hozzávalók itthon is viszonylag könnyen beszerezhetők, szóval, hajrá! Dobjatok össze hétvégén egy chowdert, és ha szeretnétek tudni, hogy milyen az ég Dublin felett olvassátok Erika blogját!

“Szigetország ide vagy oda, legutóbbi felmérések szerint nem esznek elég halat az írek sem. Én sosem tudok betelni a tengerben található finomságokkal, ezért igyekszem hetente legalább egyszer halat varázsolni asztalunkra. Nem is olyan régen fedeztem fel a chowder-t. A chowder nem más mint egy zöldséges alapon elkészített halas leves, melyet gyakran tejszínnel vagy tejjel hígitanak és nem ritkán liszttel sűrítenek be. A chowder szülőhazája mégsem Írország, hanem Észak-Amerika, ahol a legnépszerűbb a New-England-i kagylós változat (New-England clam chowder). A szó eredetét azonban homály fedi, elképzelhető, hogy a francia chaudière kifejezésből származik amely arra az edényfajtára utal, amiben ezt a típusú levest főzték.
Kisebb vidéki puboktól nagyobb, elegánsabb éttermekig a chowder nagyon sok helyen szerepel az étlapon. Variációk számát tekintve rengeteg változattal találkozhatunk, és akkor a legfinomabb ha az aznap fogott, friss halat, tenger gyümöcseit főzik bele (catch of the day).
A számomra preferált receptet aszerint módosítom éppen milyen halhoz vagy zöldségekhez van kedvem. Tény, hogy gyakran lazac-füstölt tőkehal-foltos tőkehal és királyrák keverékéből főzöm. Nagyon könnyen és gyorsan elkészíthető, tartalmas étel.
Ír halleves
Hozzávalók 4 személyre:
2 szál póréhagyma
1 kisebb fej vöröshagyma
3 sárgarépa
1 fej karfiol. rózsáira szedve
1 kisebb fej brokkoli, rózsáira szedve
2 közepes burgonya
1 kukorica konzerv
kb. 30 dkg vegyes tengeri halfilé
2 dl tej
1 l halleves alaplé
csipet tengeri só
olívaolaj
Két nagy szál póréhagymát felkarikáztam és 1 fej apróra vágott vöröshagyma társaságában kevés olívaolajon üvegesre pároltam. Hozzáadtam a megmosott és felaprított zöldségeket, a rózsáira szedett karfiolt és brokkolit. Felöntöttem kb. 2 dl tejjel és 1 l halleves alaplével (fish stock). Kevés sóval és borssal ízesítettem, majd fedő alatt összefőztem a zöldségeket. Amikor már majdnem megpuhultak, hozzáadtam a megtisztított és feldarabolt lazacot, füstölt tőkehalat, foltos tőkehalat is. A halnak maximum 5 perc főzési idő kell. A legvégén került bele a kukorica konzerv.
Finom szóda kenyérrel és vajjal kínáltam.
Köszönjük szépen, Erika!

Hasonló bejegyzések:

A világ hallevesei IV. – Svédország – Sáfrányos lazacpörkölt új-zélandi zöld kagylóval

2012. május 29. 06:38 A világ hallevesei, Főételek, Levesek, Menü, Tengeri halak, Tengeri herkentyűk 5 hozzászólás

Előre is elnézést kérek, tudom, hogy elfogult, sokszor túlságosan őszinte, szemét alak vagyok, de nem tudom nem leírni, hogy a mai bejegyzés különös jelentőséggel bír, ugyanis egy számomra nagyon kedves blogger 2008-ban született írását tartogatom a fedélzeten. Fogadjátok szeretettel, és böngésszétek szorgalmasan mind a Skandi Kamera, mind a Hobbiszakács – skandináv konyha magyarul blogokat – garantáltan nem lesz könnyű továbbállni.

“Tizenöt évvel ezelőtt, Karácsony napján gyönyörű napsütésre ébredtünk Stockholmban. Utólag nem lehet eldönteni, hogy kinek volt az ötlete a kirándulás. Tény, hogy gyalog indultunk el a tőlünk tíz kilométerre levő városközpontba. Az idő kellemes volt, a száraz gyalogút hol az országút mellett, hol pedig az erdőn keresztül vezetett.

Éppen a harmadik tó partján ballagtunk, amikor az ég beborult, és eleredt a havas eső. A szél jéghideg flegmákat csapott az arcunkba. Egyre nedvesebben csúszkáltunk a latyakban. A Zasszony nem sokáig rejtette véka alá a véleményét. Mintha nem lett volna jó dolgunk a fűtött lakásban. Csak az én fejemben fordulhatott meg egy ilyen épületes marhaság.

Valóban nem tűnt jó ötletnek. Mivel a fele távot már megtettük, nem volt értelme visszafordulni. Konokul hallgatva törtettünk előre a helyenként bokáig érő kásában. Az ünnepi kivilágításban fagyoskodó városközpontban egy lélek nem járt, az üzletek és az éttermek zárva voltak.

Az egyik utcasarkon álló angol stílusú kocsma, azaz pub ablakában gyertyafényre lettem figyelmes. Maradék erőnkkel átgázoltunk az úttestet borító latyakon. Lenyomtam a kilincset, az ajtó kinyílt, és a meleg, mely mintha csak ránk várt volna, hullámokban ölelt körül. Bent tangóvilágítás, két vendég és egy kialvatlan pincérlány, mintha csak ránk vártak volna. Átázott ruháinkat a duruzsoló kályha melletti fogasra akasztottuk, és a bár mellé telepedtünk. Rövid tanakodás után az egyedüli ünnepi éteknek kinéző fogást, sáfrányos lazacpörköltöt rendeltünk. A csipkerózsika-álomból felébresztett pincérlány fokhagymás baguettet, és külön tálacskában hideg fokhagymás mártást is hozott, hogy minden falat előtt mártsuk meg a kanalat benne.

Mostanában nem gyalogolunk, hanem szépen bemetrózunk a városba. Vagy én készítem el egy változatát, melynek állaga az éppen uralkodó lelkiállapottól, a vendégek számától és a hozzáadott víz mennyiségétől függően a leves és a pörkölt között ingadozik.

Ennyi körítés után jöjjön a várva várt recept, melyet a zöldkagyló tesz érdekessé. A hozzávalók mennyisége tetszés szerint változtatható, vagy – mint például a zöldkagyló – akár mellőzhető is.

A szereplők a megjelenés sorrendjében:

Zöldkagyló és lazacfilé. Vaj, hagyma, fokhagyma, sáfrány, magyar pirospaprika (por), piros-sárga és zöldpaprika, póréhagyma, paradicsom (zúzott), bazsalikom-kakukkfű-koriander-petrezselyem, őrölt feketebors, píri-píri (csípős)paprika valamint borókabogyók. Babérlevél, hal-alaplé (vagy halleveskocka), víz és só. Új-zélandi zöldkagyló, lazacfilé. Tojás, olaj, mustár (majonézhez), crème fraiche (ha ez nincs, akkor megteszi a joghurt és tejszín 1:1 keveréke). Friss fehér kenyér (baguette).

A zöldkagylót kiveszem a fagyasztóból, és langyos vízben kifagyasztom.

A bőrétől megszabadított lazacfiléből a maradék szálkákat fogóval kihuzigálom. A filét 2-3 cm oldalhosszúságú kockákra vágom, és a belépőt jelző végszóig beteszem a hűtőbe.

Egy ötliteres edénybe vajat teszek, és közepes tűzön megdinsztelek benne egy fej nem túl apróra vágott hagymát. Amikor a hagyma szeme üvegessé válik, akkor beleszórok két-három cikknyi reszelt fokhagymát, egy fél kiskanálnyi (drága) sáfrányt és négy-öt kiskanállal a pirospaprika-porból.

Fél percet kevergetem, majd hozzáadom az időközben előkészített és fél kilóra becsült, csíkokra vágott vörös, sárga és zöldpaprikát, a negyed kiló apróra vágott póréhagymát, és kb. egy liter zúzott paradicsomot (konzervből). 1-3 kiskanál közötti, tetszés szerinti mennyiségű, apróra vágott friss – vagy szárított – bazsalikommal, kakukkfűvel, korianderrel (zöldet a kínai boltban vásárolok) és petrezselyemmel fűszerezem. Ezt követi fél kiskanál fekete bors, 4-5 szárított píri-píri paprika, 5-6 babérlevél, egy tucat borókabogyó és végezetül negyed liter hal-alaplé. Hal-alaplé híján megreszelek két-három halleveskockát, amit negyed liter vízben elkeverve adok hozzá.

A kifagyott kagylók héját körömkefével, vagy (új) mosogatószivacs durva felével megsúrolom, és az egész társaságot a vígan rotyogó, vörös lébe zúdítom. Megkóstolom, és ha szükségesnek érzem, akkor kevés sóval igazítok az ízen.

Tíz perc fövés után a lazacon a sor. A lazackockákat egyenként rakom az edénybe, hogy a fövés lehetőleg ne szűnjön meg. Az utolsó hozzáadásától számolt nyolc perc múlva kész van a pörkölt. Ezalatt az idő alatt a lazac nem fő szét, mondhatni kemény marad. Ha nem azonnal tálaljuk, akkor tanácsos a lazackockákat kiszűrni, és tálalásig külön tálban tartani. Ekkor a lazac megőrzi a formáját és az állagát.

A hideg mártáshoz friss majonézbe fokhagymát préselek, megsózom és 1:1 arányban crème fraichet (joghurttal előkezelt tejszínt) keverek hozzá. Külön tányérkában szolgálom fel, tegyen mindenki a levesébe/pörköltjébe amennyi csak tetszik neki.

Friss fehér kenyérrel, vagy baguettel a legjobb.”

Köszönjük, Hobbiszakács! 😉

p.s. Felhívom a tisztelt olvasók figyelmét, hogy a második képen lévő kéz tulajdonosa Karinthy Márton.

p.s.2. Jövő héten Írországba utazunk!

Hasonló bejegyzések:

A világ hallevesei III. – Ausztria – Halleves édesköménnyel

2012. május 22. 03:50 A világ hallevesei, Édesvízi halak, Levesek, Menü 2 hozzászólás

A világ hallevesei sorozatunk aktuális részében Ausztriába utazunk, ahonnan Gabi, a Notburga konyhája blog szerzője tudósít egyenesen a Duna partról:

Itt úszik az ebédem!  Halleves édesköménnyel…

Néhány éve az osztrák vizek halai a reneszánszukat élik – ennek hatására , egy ideje én is igyekszem felkutatni azokat a tradicionális halrecepteket, amelyek nem nagyon ismertek, s ennek híján lassan feledésbe merülnek,  hogy végül a tányérba kerülő finomságokon keresztül a család ínyencei újra felfedezzék a régi, hagyományos ízeket.

Ausztria egyébként az egész világon egyedülálló titkos tippnek számít a horgászok körében. Joggal, hiszen itt kiváló vízminöségü patakok, folyók és tavak találhatók.

Akármilyen hihetetlen, itt létezik  a bécsi “csatorna-pisztráng” és gyakran találkozunk az őket bevadászó horgászokkal, akik a bécsi Duna csatornánál türelmesen ülve várnak a nagy fogásra.

A sötét, piszkosnak tűnő víz az amatör kibicnek nem sok jót sejtet, ám a víz minösége valójában nem rossz. A vízböl horogra kerülhet harcsa, csuka, ponty, sőt pisztráng (sic!) is, erösítve a mondást, “horgász a siker érdekében nem ismer lehetetlent, nem számít az idõjárás, nem számít, ha napokig nincs kapás, csak egy dolog lebeg a szeme elött “a nagy hal kifogása”!

Sajnos a családom férfitagjai nem igazán hódolnak a horgászás szenvedélyének (a Duna  csupán 5 perces gyaloglásra folyik tölünk!), ezért aztán kénytelen voltam ezt a  receptet, ami eredetileg pisztránggal készül,  friss híján (a mélyhűtöttet nem szeretjük), friss tőkehalfilével  (Kabeljau) helyettesíteni. Az erdmény nem okozott csalódást, bár sejtéseim szerint folyami halból valószínűleg kategóriával jobb lehetett volna.

Megjegyzésként említem, hogy a saját készítésű hal alaplé helyett, lehet boltit is használni, ami ugyan nem olyan finom, de a gyors főzést segíti.

Halleves édesköménnyel

Hozzávalók 2 személyre:

500 ml hal alaplé*

2 ek repceolaj

2 gerezd fokhagyma

10 dkg salottahagyma

40 ml száraz fehérbor

50 g sárgarépa

50 g édesköménygumó

50 g cukkini

só, bors, sáfrány, citromlé,

25 dkg pisztrángfilé (jelen esetben tőkehalfilé)

A hal alaplét a hűtő mélyhűtő részébe teszem, hogy felhasználáskor jó hideg legyen (a többi hozzávalóval ezt már nem főzöm, csak felforralom; ha ez jó hideg, addigra a zöldségek éppen megpuhulnak).

A fokhagymát és a salottát megpucolom, és nagyon apró kockákra vágom, majd az olajon megfuttatom öket.

Felöntöm a borral és félreteszem.

A zöldségeket alaposan megmosom, a répát meghámozom, hosszában felezem, negyedelem, és vékonyan felszeletelem. Az édesköményt szintén viszonylag apró kockákra vágom. A cukkinit negyedelem, a magokat kikanalazom belőle és szintén vékony szeletekre vágom.

Az összes zöldséget (a boros hagymát is), a cukkini kivételével, egy fazékba rakom, felöntöm a hideg hallével, és lassan felforralom. Leveszem a tűzről, és lefedve hagyom, hogy kissé megpuhuljanak a gőzben (a vékony  szelet zöldségeknek nem kell sok idő, hogy még roppanósak maradjanak, de nyersességükből veszítsenek).

Sózom, borsozom. Kevés sáfránnyal és citomlével ízesítem.

Az előkészített cukkini is a levesbe kerül, újra felforralom, és hozzádom a kockákra vágott halfilét.

Leveszem a tűzhelyről és hagyom, hogy a haldarabok is megpuhuljanak a fedő alatt.

A levest kaporral tálalom.

*1 l hal alaplé hozzávalói (szükség szerint koncentrálható):

1 kg nyers halcsont, pl gerinc, fej stb (fehér húsú halak a legjobbak)

1,5 l víz

12 g vaj

130 ml fehérbor

1 póréhagyma felszeletelve

1 hagyma felszeletelve

néhány szem fekete bors megtörve

néhány szál petrezselyemzöld

Egy fazékban a vajon megpirítom a megmosott, véres részektől megszabadított halcsontokat. Belerakom a többi  hozzávalót és felforralom. A tetején képződő habot leszedem és fedő nélkül, lassú tüzön  3/4 órát főzöm.  Kissé állni hagyom, majd sűrű szitán átszűröm.

Köszönjük szépen, Gabi!

Nem ússzuk ám meg ennyivel! A sógorékhoz visszatérünk még! 😉

Jövő héten pedig Svédországban folytatjuk utunkat, a főszereplő a lazac lesz!

Hasonló bejegyzések:

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!