Címke: tojás

Halas-vajas bundás kifli almás-citromos fejes salátával

Annámmal Magyarországon töltünk néhány hetet, igyekszünk igazodni a magyar étkezéshez is. Így került elő a bundás kenyér, amit Olaszországban általában akkor eszünk, amikor rámtör a honvágy  -a bundás kenyér evés az első biztos jele annak, hogy már rég voltunk itthon 😉

Most persze dúskálunk a jóban, de hogy ne legyen unalmas a BK sorozat, (igen, sorozattá fejlesztettük a BK evést) ezúttal kiflikarikákat használtunk, amiket megkentünk szardellás vajjal és hogy adjunk a kalóriáknak két vajas kiflikarika közé még egy vékony szelet mozzarellát is fektettünk. Bűntudat ellensúlyozásra a fotóalanyok háttérbe pakoltunk egy jó adag citromos-almás salátát, amit végül, bármennyire hihetetlen, meg is ettünk; a friss citrusos íz kitűnően ellensúlyozta az olajban sült tojásos-sajtos kenyér nehézségét.

Kétféle vaj készült: kicsiknek és kezdőknek szardellás, nagyoknak és haladóknak szárított pérhal ikrás (bottarga – a leginformatívabb magyar nyelvű anyagot a bottargáról itt találtam).

A sablonokat a világhálón találtuk, azonnal nyomtathatók is, akár színesben, mi azonban magunk rajzoltuk, színeztük, vágtuk – pontosabban Dávid az öcsém, rajzolta, színezte, a kedvese, Niki vágta, én ragasztottam a színes hurkapálcikákra a kész munkákat, Anna pedig mindenben segített. Ezúton is köszönöm mindhármójuknak! Ismét igazi családi program lett a Tarka Bárka gyerekekért ügye.

Recept:

Halas-vajas bundás kifli almás-citromos fejes salátával

Hozzávalók 4 főre:

A bundás kiflikhez: 100 g vaj, 25 g olajos szardella, körömnyi fokhagyma, szárított pérhal ikra (nekem most előre lereszelt volt itthon),100 g mozzarella, 2 kifli, 2 tojás, só, frissen őrölt feketebors, napraforgó olaj a sütéshez

A salátához: 1 nagy alma, 10-12 levél fejes saláta, extraszűz olívaolaj, citromlé, kevés só

A kiflit 1-1,5 cm-es karikákra vágjuk, a tojásokat egy tányérba ütjük, sózzuk, borsozzuk, felverjük.

A vajat kettéosztjuk, egyik részét a kiflikarikák felére kenjük, a másikat késes robotgépben a szardellával és a fokhagymával összekeverjük, és megkenjük vele a kiflikarikák másik felét.

A sima vajas kiflikarikákra csipetnyi szárított pérhal ikrát reszelünk (vagy szórunk, attól függően, hogy egész vagy reszelt ikránk van otthon).

A mozzarellát felkarikázzuk, a karikákat kettévágjuk.

Egy-egy vajas kiflikarikára egy mozzarella darabkát fektetünk, ezt beborítjuk egy másik kiflikarikával, kissé összenyomjuk, a felvert tojásba forgatjuk, és bő, forró olajban kisütjük. Konyhai papírtörlőn leitatjuk róla a fölösleges zsiradékot.

A salátaleveleket megmossuk, szárazra centrifugázzuk, és kisebb darabokra tépkedjük. Az almát is megmossuk, csíkokra vágjuk, és a salátalevelekkel együtt egy tálba rakjuk. Sózzuk, meglocsoljuk egy kevés citromlével és extraszűz olívaolajjal, összeforgatjuk, és a halas-vajas bundás kiflikkel tálaljuk.

Tipp a vajra: hidegen füstölt pisztránggal, lazaccal, zöldfűszerekkel is működik.

P.s. A HÚSVÉTI SONKA RAJONGÓIRA VALÓ TEKINTETTEL MEGHOSSZABBíTOTTUK A 48. VKF! PÁLYAMŰVEK BEKÜLDÉSI HATÁRIDEJÉT. A HAZAI VIZEKBEN HONOS HALAKKAL KÉSZÜLŐ ÉTELEK LINKJÉT JÖVŐ HÉT VÉGÉIG, AZAZ ÁPRILIS 22. ÉJFÉLIG VÁRJUK A tarkabarkablog@gmail.com E-MAIL CÍMRE.

Ki gondolta volna, hogy a hallal teniszezni is lehet?

Burgonyaágyon sült, zöldségekkel és főtt tojással töltött tengeri pérhal

Megpróbáltam aktuálissá tenni a mai posztot, khm, ha már a húsvéti asztal főszereplője ugye nem A Hal. Talán jól is fog esni a sonka-kolbász-töltött hús sorozat után egy merőben más jellegű, zöldséges-halas fogás, amiben azért a megmaradt főtt tojásokat is nyugodtan elrejthetjük.

Burgonyaágyon sült, zöldségekkel és főtt tojással töltött tengeri pérhal

Hozzávalók 4 főre: 2 db kb. 3-400 grammos tengeri pérhal, 100 g sárgarépa felkockázva, 50 g friss zöldbab kb. 2 cm-es darabokra vágva, 60 g cukkini felkockázva, 1 újhagyma vékony karikára vágva, egy kis csokor petrezselyemzöld felaprítva, extraszűz olívaolaj, ½ citrom frissen facsart leve, só, frissen őrölt feketebors, 2 keményre főtt tojás durvára aprítva, 4 db burgonya

ok-per

Egy tűzálló tálat kikenünk olívaolajjal.

A burgonyát sós vízben héjastól puhára főzzük, majd meghámozzuk, kb. 3 mm vastag karikára vágjuk, és az olajjal kikent tűzálló tál aljára fektetjük.  Feketeborsot őrlünk a tetejére.

Az újhagymát vékony karikára vágjuk, és egy kevés olívaolajon megdinszteljük. Hozzáadjuk a felkockázott cukkinit, sózzuk borsozzuk, és 3-4 percig nagy lángon pirítjuk.

A sárgarépát és a zöldbabot sós vízben puhára főzzük, leszűrjük, és egy keverőtálba tesszük. Hozzáadjuk az újhagymás cukkinit, a felaprított petrezselyemzöldet, a durvára vágott főtt tojást,  egy kevés  sót, frissen őrölt feketeborsot és a citrom levét, majd az egészet összekeverjük, és a hal hasába töltjük.

A töltött tengeri pérhalakat a burgonyarétegre fektetjük, és 190 fokra előmelegített sütőben kb. 20 percig sütjük.

Spagetti tojással, komlóval és koktélgarnélával

Rohanós (két)hétnek nézünk elébe, de azért megpróbálunk talpon vizen maradni, és biztos kézzel tovább navigálni a Bárkát. Szövegelni nem sokat fogunk, halételek terén viszont nincs megállás!

Mára pl. egy gyors tésztareceptet hoztam a tavasz jegyében; nevezhetném a halászfiú és a szénégető lány csókjának is, de nem teszem, ez itt nem az a fórum…. 😉

A garnéla a múltkori gyorsfagyasztott csomagból maradt, a komlóhajtásokat sk. szedtük a Varmo patak partján, a tojások pedig Rózsika nagynéni (zia Rosetta) tyúkjai alól jöttek egyenesen a serpenyőbe.

Spagetti tojással, komlóval és koktélgarnélával

Hozzávalók 4 főre: 280 g spagetti, 1 salottahagyma, 2 tojás, 100 g vadkomló hajtás, 40 g frissen reszelt Parmigiano Reggiano, 80 g konyhakész, tisztított koktélgarnéla farok, só, frissen őrölt feketebors, 2 tk. vaj

Copia-di-DSC_5524

A komlóhajtásokat sós vízben 2-3 perc alatt megfőzzük, leszűrjük, és a szűrőben hagyjuk lecsöpögni. A főzővizet félretesszük.

A tojásokat felütjük, sóval, borssal fűszerezzük, és a sajttal együtt felverjük.

A lecsöpögtetett komlót durvára, a salottát apró kockára vágjuk.

Egy serpenyőben felhevítjük a vajat, és üvegesre pároljuk benne a hagymát. Hozzáadjuk a garnélafarkakat és a komlót, majd nem több, mint egy percig pirítjuk.

Közben a tésztát a komló főzővizében kifőzzük, amikor eléri az “al dente” (“harapható”, nem teljesen puhára főtt) állagot, leszűrjük, és a garnélás-hagymás komlóhoz adjuk. Ráöntjük a tojást, a serpenyőt levesszük a tűzről, és az egészet átforgatjuk, hogy a tojás a tésztát mindenhol érje.

Akinek nem barátja a félig nyers tojás, az ezt az utolsó műveletet tűz fölött is végezheti.

P.s. Egyik legnagyobb bánatom, hogy a családnak a carbonarát is “rántottaként” kell elkészíteni, mert a krémes, friss, alig hőkezelt tojást a férjem nem hajlandó megenni. Változásra nincs esély, az anyukája mindig így csinálta.

Pisztránghabos-rukolás koktélgarnéla kenyértésztában sütve

A joker fogások nálunk mindig nagy kedvencek! Ezek a tésztában sült, minden földi (bocsánat, vízi) jóval töltött szivarok is épp ebbe a kategóriába tartoznak. Elsüthetjük svédasztalon, előételként, nagy tál vegyes salátával főételként, bedobhatjuk a gyerek uzsonnástáskájába, a férj levese mellé, magunkkal vihetjük kirándulásra, és pszt. megdézsmálhatjuk titokban a sütőből frissen kivéve is – mondjuk fokhagymás-zöldfűszeres hideg tejfölba mártogatva.

Nem cukkolom tovább a kedves olvasókat (és főleg saját magamat). Íme a recept:

Pisztránghabos-rukolás koktélgarnéla kenyértésztában sütve

Hozzávalók 8 darabhoz:

A tésztához: 300 g kenyérliszt, 15 g élesztő, 150 ml langyos víz, 1 tk. só, 1 kk. cukor, 2 tk. extraszűz olívaolaj, kevés kukoricadara (és ezzel elárultam az eddig majdnem szupertitkos pizzareceptemet is 😉

A töltelékhez: 32 db hidegvízi koktélgarnéla, 200 g (lazac)pisztráng filé bőr nélkül, 160 ml tejszín, 1 tojás, maréknyi rukola, só, őrölt fehér- és feketebors

Az élesztőt a vízbe morzsoljuk, és addig keverjük, amíg teljesen felolvad.

A lisztet átszitáljuk, hozzáadjuk a sót, a cukrot, az olívaolajat és az élesztős vizet, majd az egészet összegyúrjuk, alaposan kidagasztjuk. (Vagy rábízzuk a munkát a dagasztógépre, mint ahogy azt én is tettem.)

A tésztából gombócot formálunk, tálba helyezzük, a tetejét kereszt alakban nem túl mélyen bevágjuk, tiszta kendővel letakarjuk, és a duplájára kelesztjük.

Közben elkészítjük a tölteléket. A garnélákat megtisztítjuk (fotókkal illusztrált segítség ebben a bejegyzésben található): először a farokrész páncélját fejtjük le, majd a fejrészt távolítjuk el, a tiszta rákfarkakat félretesszük. (A páncélokat ne dobjuk ki! Fél citrommal és egy kis csokor zöld fűszerrel kitűnő alaplét főzhetünk belőle, amit később felhasználhatunk rizottók, tésztaszószok, hallevesek készíésekor.)

A tojásfehérjét kézi habverővel felverjük – nem kell kemény habot verni belőle, legyen csak nagy buborékos.

A lazacpisztrángot nagyobb kockákra vágjuk, és késes robotgépben durvára daráljuk. Hozzáadjuk a tejszínt, sóval és őrölt fehér- és feketeborssal ízesítjük, majd elkeverjük benne a felvert tojásfehérjét.

A duplájára kelt tésztát átgyúrjuk, nyolc egyenlő részre osztjuk, és mindegyik részt vékonyra nyújtjuk. (Kenyérliszt helyett listezhetjük a deszkát kukoricadarával.)

Minden egyes kinyújtott tésztadarab közepére négy garnélafarkat helyezünk, megszórjuk néhány rukolalevéllel, és megkenjük egy-egy evőkanálnyi lazacpisztrángos masszával. Amikor ezzel készen vagyunk, a tészta két oldalát felhajtjuk, összecsippentjük, és a végeit is behajtjuk.

A megmaradt tojássárgáját egy kevés vízzel elkeverjük.

A batyukat sütőpapírral kibélelt tepsire helyezzük, letakarjuk és meleg helyen legalább 30 percig kelesztjük. Ezután mindegyiket megkenjük a vizzel elkevert tojássárgájával, és 220 fokra előmelegített sütőben addig sütjük, amíg a tetejük megpirul.

Ötlet: Io Cucino, 2006, április

Diós morzsában sült halrudacskák diómártással, rozmaringos sült burgonyával és csiperkegombával

Hetek óta hezitálok, hogy hozzam vagy ne hozzam ezt a receptet, aztán most végül mégis úgy döntöttem, hozom, ti. a jó idő megijesztett; tavasszal mégsem illik diót enni. 😉

Halrudacskák. Van aki nem szereti?

“Egész jó áron is hozzá lehet jutni, és ezt legalább a gyerek is megeszi – kell az Omega 3, attól lesz okos!” – hallottam épp nemrég az egyik ismerősömtől. Kár, hogy sok esetben a gyártás során nem a csomagoláson feltüntetett kiváló minőségű halfilét használják, ha egyáltalán olyan szerencsések vagyunk, hogy tiszta filével van dolgunk, és nem  innen-onnan összeszedett halpéppel….

Ráadásul ahogy az általános összetevőket kerestem a cikkhez, egy magas árfekvésű (300 g 5,33 Euro) terméken akadt meg a szemem. Ez mind az összetevők között volt: fekete tőkehal (70%), víz, rizsliszt, kukoricakeményítő, kukoricaliszt, mdosított burgonyakeményítő, cukor, só, nem hidrogénezett növényi zsír (dejó!), csillagfürt fehérje, élesztő, sűrítőanyagok: E464 és E412, aromák. Megjegyzem, láttam már 450 Forintos halrudacskákat is. Vajon azokban mi lehet?

Csak 10 perccel tart tovább saját kezűleg elkészíteni, és nem lesz benne semmi más, csak megbízható forrásból származó, ellenőrzött minőségű hal, nagyanyó tyúkja tojta  friss tojás, és zsemlemorzsa.

Diós morzsában sült halrudacskák diómártással, rozmaringos sült burgonyával és csiperkegombával.

Hozzávalók:

A halhoz: 500 g érdes lepényhal filé (de választhatunk tőkehalat is), 2 tojás, 200 g zsemlemorzsa, 50 g dió, só

A körethez: 2 nagyobb burgonya, 200 g csiperkegomba, egy ágacska rozmaring, só, extraszűz olívaolaj

A mártáshoz: 1 tojássárgája, 1 tk. magos mustár, 1/2 gerezd fokhagyma, kb. 100 ml hidegen sajtolt dióolaj, citromlé, só, 1 ek. tejföl (esetleg csipetnyi cukor)

DSC_33062

A mártáshoz a tojássárgáját elkeverjük a mustárral, hozzáadjuk a fokhagymát, és az olajat folyamatosan hozzácsorgatva botmixer segítségével sűrű majonézt készítünk. Ízlés szerinti mennyiségű citromlével, sóval, esetleg egy csipetnyi cukorral ízesítjük, elkeverjük benne a tejfölt, és tálalásig hűtőben tároljuk.

A burgonyát meghámozzuk, felkockázzuk, és lobogó, sós vízben roppanósra főzzük.

Egy nagy serpenyőt füstölésig hevítünk.

A burgonyát leszűrjük, lecsöpögtetjük, a forró serpenyőbe tesszük, és zsiradék nélkül sütni kezdjük. Közben megtisztítjuk és négyfelé vágjuk a gombát, majd a rozmaringág, nagyon kevés só, és pár csepp extraszűz olívaolaj kíséretében ezt is a burgonyához adjuk. Az egészet készre pároljuk, lesütjük.

A tojást egy tányérban felverjük, sózzuk.

A diót mozsárban durvára törjük, és összekeverjük a zsemlemorzsával.

A halfilét négyszög alakúra formázzuk, kb. 3 cm széles csíkokra vágjuk, és a csíkok minden oldalát besózzuk. (A maradékot felhasználhatjuk halburger, halleves, tésztaszósz, rizottó készítésekor.) A halrudakat először tojásba, majd a diós morzsába forgatjuk, sütőpapírral kibélelt tűzálló tálra sorakoztatjuk, és 200 fokra előmelegített sütőben aranybarnára sütjük (félidőben megfordítjuk, hogy a diós bunda alul és felül is ropogós legyen).

Annak ellenére, hogy gyerekeknek szól a recept, legyünk nagyon körültekintőek mind a nyers tojást, mind a diót illetően! 

Mára mesét hoztam, egy számomra nagyon kedves népmesét, amelynek számos változata ismert szerte a világon:

Az öreg halász és nagyravágyó felesége

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy öreg halász. Volt neki egy nagyravágyó felesége.
Egyszer elment az öreg halász a tengerre halászni. Hamarosan fogott egy gyönyörű szép, nagy pontyot. És csodák csodája, megszólal a ponty:
– Te szegény halászember, engedj el engem! Úgy megjutalmazlak, hogy nem bánod meg soha életedben. Minden kívánságod teljesül.
Hát az öreg halász a nagy könyörgésre a pontyot visszaengedte a tengerbe. Hazamegy, kérdezi a felesége:
– No, mit fogtál? Hoztál-e valamit?
– Fogtam egy nagyon szép pontyot.
– Hát miért nem hoztad haza?
– Könyörgött szegény, hogy engedjem el. Minden kívánságunkat teljesíti.
– Hát akkor eredj vissza hozzá, és mondd meg neki, hogy egy nagyon szép házat szeretnék.
Mert csak egy kis kunyhóban laktak a tenger partján.
Visszaballagott a halászember a tenger partjára. Odaállt a víz szélére, és hangosan mondta:
– Hallod-e, te ponty! Az én feleségem azt üzeni, hogy a tenger partján teremts egy szép kis házat!
Kisvártatva felbukkan a ponty, és megszólal:
– Eredj haza, jó ember! Úgy van, amint kívántad!

kép innen

Hát ahogy hazaér, gyönyörű szép házuk lett. A felesége ott sürgött-forgott, egy ideig nagyon boldog volt. De csak megint azt mondja:
– Hallod-e, eredj vissza ahhoz a pontyhoz, mondd meg neki, hogy a házat meguntam, adjon most egy kastélyt, és hogy grófok lehessünk!
Ismét elment az ember a tenger szélére. Azt kiáltja:
– Hallod-e, te ponty! Az a ringy-rongy, az én feleségem, mindig pöröl vélem!
Felbukkan a hal, azt kérdi:
– Hát mit akar a feleséged?
– Kastélyt akar, meg, hogy grófok legyünk!
– Eredj haza, úgy van, amint kívánta!
Hát ahogy hazaért, látta a gyönyörű szép kastélyt, és a felesége mint grófnő kényeskedett egyik szobából a másikba.
– Most már csak meg vagy elégedve? – kérdi a halász.
A felesége nagyon boldog volt.
Másnap reggel, alighogy felébrednek, azt mondja az asszony:
– Hallod-e? Eredj ahhoz a pontyhoz, és mondd neki, hogy királyné szeretnék lenni, és palotában lakni.
A szegény halászember, mit volt neki mit tenni, ismét elballagott szomorúan a víz szélére. Azt kiáltja:
– Hallod-e, te ponty! Az a ringy-rongy, az én feleségem, mindig pöröl vélem.
Előjön a hal, és kérdi:
– Hát most mit akar a te feleséged?
– Királyné szeretne lenni, palotában lakni!
– Eredj haza! Úgy van, amint kívánta!
Hazaér a szegény ember, s a gyönyörű palota, a sok fényes katona majd elvette szeme világát. Mind vigyázzba vágták magukat a szegény halász előtt, mikor elhaladt előttük. Mikor végre bejutott a hosszú lépcsőn, sok szobán keresztül, kérdi a feleségét:
– No, asszony, meg vagy-e már elégedve a sorsoddal?
– Meg – feleli az asszony boldogan.
Alighogy megvirradt másnap, azt mondja az asszony:
– Hallod-e, eredj vissza ahhoz a pontyhoz, és mondd meg neki, hogy most már császárné szeretnék lenni, és olyan palotát, várakat akarok, amilyenek a világon nincsenek.
Addig erősködött, hogy vissza kellett mennie a szegény halásznak a víz szélére. Mondja nagy szomorúan:
– Hallod-e, te ponty! Az a ringy-rongy feleségem mindig pöröl vélem.
Zavaros lett a tenger, hullámzott, és csak sokára jött elé a ponty mérgesen:
– Hát mit akar a te feleséged?
– Most meg császárné szeretne lenni, és olyan palotát és várakat kíván, amilyenek a világon nincsenek.
– Igaz, hogy ezért sem dolgozott – mondja a ponty – , nem is érdemli, de menj haza, úgy van, ahogy kívánta!
Hazament a szegény ember. Alig tért magához a nagy ámulattól, olyan fényes paloták, várak és udvari népség volt mindenütt.
– Most már csak meg vagy elégedve, mert én többet nem megyek vissza a pontyhoz!
Az asszony boldognak is látszott. De másnapra kelve azt mondja az urának:
– Eredj vissza a pontyhoz, és mondd neki, hogy én a világ úrnője szeretnék lenni! Azt akarom, hogy leboruljanak az emberek előttem. A birodalmam a világ egyik végétől a másikig érjen!
Hiába tiltakozott a szegény halász, csak vissza kellett mennie. Mondja nagy szomorúan:
– Hallod-e, te ponty! Az a ringy-rongy, az én feleségem, mindig pöröl vélem.
Ott kellett állnia nagyon sokáig. A tenger haragos lett, hányta a habot, tajtékzott, és úgy hullámzott, mint még soha. Egy helyen zavaros lett a víz, és nagyon-nagyon sokára felbukott a hal.
– Mit akar a te feleséged?
– A világ úrnője akar lenni, és hogy a világon mindenki a lába elé boruljon.
– Jól van – mondja a hal – , ha azt hiszi, hogy munka nélkül élhet és másokon uralkodhat, hát legyetek ismét halászok.
Úgy is lett. Ott találta a szegény halász a kis halászkunyhóját, és benne a feleségét. Ettől kezdve szorgalmas és ügyes asszony lett. Még talán máig is élnek, ha meg nem haltak.

Nagy tarisznyarákos-cukkinis tócsni mézes almával és fűszeres tejföllel

Aki annak idején figyelemmel követte a Tavola In Piazza blogban az eseményeket, tudja, hogy ezzel a recepttel sikerült elvinni a pálmát a Consorzio Friuli Venezia Giulia Via Dei Sapori gálestjén megrendezett amatőr főzőversenyen.

Az eseményről itt és itt és itt olvashattok.

A recept eddig csak olasz nyelven jelent meg, most azonban megragadom a lehetőséget, és publikálom magyarul is, talán valaki itthon is szívesen elkészíti.

Ne feledjétek a nyereményjátékunkat! Ha szeretnétek megnyerni ezt a halas csomagot, március 15-ig jelentkezhettek itt.

Nagy tarisznyarákos-cukkinis tócsni mézes almával és fűszeres tejföllel

Hozzávalók 4 főre:

A tócsnihoz: 100 g nagy tarisznyarák hús főve, 2 közepes burgonya, fél gerezd fokhagyma, egy kis csokor petrezselyemzöld, 100 g cukkini, 1 tojás, 2 púpozott ek. liszt, só, frissen őrölt feketebors, a sütéshez napraforgó olaj

Az almához: 2 Golden delicious alma, fél citrom leve, 50 ml száraz fehérbor (én friulanot használtam), frissen őrölt feketebors, 2 kk. gesztenyeméz, egy ágacska rozmaring

A mártáshoz: 150 g tejföl, 2-3 szem rózsabors, 1 kk. citromlé, 2 tk. extraszűz olívaolaj, 2 pici borókabogyó, 5-6 rozmaringlevél, só

A borókabogyót a rozmaringlevelekkel és a rózsaborssal együtt mozsárban megtörjük, rácsöpögtetjük a citromlevet és az olívaolajat, majd az egészet elkeverjük a tejföllel – ha szükséges, sózzuk, kerekre ízesítjük, és tálalásig hűtőbe tesszük.

 

Az almákat négyfelé vágjuk. A gerezdeket sütőpapírral kibélelt tepsire fektetjük, meglocsoljuk a citromlével és a fehérborral, rácsorgatjuk a mézet, jó adag feketeborsot őrlünk rá, és a rozmaringágacskát a tetejükre fektetjük.

 

220 fokra sütőben, grill programon addig sütjük, amíg az almagerezdek felfúvódnak, felületük aranyszínű lesz. (Kb. félidőben a rozmaringágat vegyük ki, máskülönben megég! Fiygeljük a méz viselkedését is, ha nagyon forrónak találjuk a sütőt, nyugodtan vegyük lejjebb a hőfokot.)

 

A petrezselymet durvára aprítjuk.

 

A cukkinit és a burgonyát nagylyukú reszelőn egy keverőtálba reszeljük (a fele mehet a sajtreszelőn is, így inkább puha, kevésbé ropogós tócsnikat kapunk majd a végén). Hozzáadjuk a rákhúst, a felaprított petrezselyemzöldet, a tojást, a lisztet, valamint ízlés szerinti mennyiségű sót és frissen őrölt feketeborsot, és az egészet összekeverjük.

 

A masszából két evőkanál segítségével kis labdacsokat formázunk, forró olajba csúsztatjuk, aranybarnára sütjük, és a frissen sült, még dagadó almagerezdekkel és a hideg, fűszeres tejföllel tálaljuk.

VKF! 47. forduló – Kalandra fel! – 2. recept: Füstölt makrélás-rántottás szendvics

Második VKF! pályamű. (Az elsőt itt találjátok.)

Kicsit férfiasabbra véve a figurát, mind az ízhatást, mind a hozzávalók tápértékét tekintve,  íme apa szendvicse:

Füstölt makrélás-hagymás rántottás szendvics

Hozzávalók 4 szendvicshez: 2 db 200 grammos sokmagvas hosszú zsömle, 200 g füstölt makréla filé, 4 tojás, 1 salotta hagyma, 4 ek. házi paradicsomszósz (a mienk így készült), petrezselyem-, vagy koriander levelek, só, frissen őrölt feketebors, extraszűz olívaolaj, vaj, citromlé,

A füstölt makrélát négy részre osztjuk, meglocsoljuk pár csepp citromlével, és amíg a rántotta elkészül, félretesszük.

A tojásokat egy tányérba ütjük, sóval, borssal fűszerezzük, villával összekeverjük (nem szükséges felverni).

A hagymát nagyon apró kockára vágjuk.

Egy serpenyőben vajat és egy kevés extraszűz olívaolajat hevítünk, hozzáadjuk a  hagymát, és puhára pároljuk. Beleöntjük a fűszeres tojást, és folyamatosan kevergetve félkeményre sütjük.

A zsömléket hosszában és keresztben is félbe vágjuk, alsó felükön szétosztjuk a rántottát, majd ráfektetejük a füstölt makréla szeleteket. Mindegyiket meglocsoljuk egy-egy evőkanálnyi paradicsomszósszal, ráhelyezünk 2-3 egész levél petrezselyem- vagy korianderlevelet, befedjük a kenyér felső felével, csomagoljuk, és apa hátizsákjába tesszük (ti. a súlya sem elenyésző). 🙂

Holnap A Gyerek szendvicse következik.

A lagúna apró garnélái 1. – Metélőhagymás frittata homoki garnélával

Egy koraőszi történet

A mese

A varmoi halárus sózott rám egy kilónyit ezekből a rákocskákból…”Higgyen nekem kedves, sti gamberetti sono una squisitezza!”, és már szajkózta is pontról pontra a receptkeket, a frittatát, a sughettót, a fritturát, közben itt-ott lepattogzott rózsaszín lakkos körmével pillanatok alatt tisztította az állatkákat aszerint, hogy a “kedves” majd milyen ételhez fogja felhasználni – ő már ekkor biztos volt benne, hogy elviszem az árut.

Persze, minden halárus ilyen! Gondolatolvasó boszorkányok! Belelátnak a lelkedbe, elcsavarják a fejed a receptjeikkel, behálóznak, hízelegnek, a kezük úgy mozog, mint a kártyavető jósoké, te bedőlsz nekik, és a rabjuk maradsz örökre, menthetetlenül.

Úgy a tizedik után megállt – “Látja, kedves, ennyi az egész, megvan ez hamar, biztos vagyok benne, hogy a férjének is ízleni fog!”

Ennyi. Erről beszéltem.

Menetközben kisebb tömeg gyűlt össze a hátam mögött, és zavarom hirtelen büszkeséggé dagadt, hogy a halárus kifejezetten engem instruált itt a nép előtt, a városi piac kellős közepén. (Összesen hárman árulnak: a zöldséges, a halas és a sajtos. Így, ebben a  sorrendben.)

Summa summarum elvittem az összes kis garnélát, ami a hungarocell dobozban a jégágyon feküdt, a signorák meg sóvárogva, sóhajtozva lestek utánam – “Ehi, i nostri parons usgnot no manghin fertae!”

Akkor még nem tudtam, mire vállalkoztam. Valamikor fűztem gyöngyöt…igen, ezeknek az aprócska rákoknak a tisztítása a gyöngyfűzéshez hasonló tevékenység annyi különbséggel, hogy itt az ember körme fekete, a keze mocsárszagú lesz, arról már nem is szólva, hogy az eredményt a tisztelt publikum öt perc alatt bepuszilja. Nem mintha derogált volna a tény, hogy sáros és mocsárszagú lesz a kezem, halimádó lévén hasonló önbepiszkító tevékenységeket elég gyakran folytatok, de a kétórás ráktisztítás után úgy éreztem magam, mint a bélyeggyűjtő gyerek abban a bizonyos svéd gyermekversben.

Szóval most egy darabig nem eszünk apró garnélát.

A tudomány

Gamberetti della laguna néven az olasz halpiacokon több garnélafajt árulnak. Ezek a következők:

Palaemon serratus (Pennant, 1777) – fűrészes garnéla

– ol. gamberetto delle rocce

– en. common prawn

– sp. quisquilla

Mérete: max. 5-6 cm, a fejtorból előretörő páncélnyúlványán felül 7-8, alul 5-6 fogazat található. Színe sárgába hajló, átlátszó, páncélján apró piros pöttyökkel és lilás-sárgás-barnás sávokkal. A parthoz közeli, sekély, sziklás tengerfenék lakója, de kedveli a tengerifűvel benőtt aljzatot is.

Palaemon adspersus (Rathke, 1837) – ostoros garnéla

– ol. gamberetto salmastro

– en. baltic prawn

Mérete: max. 5-6 cm, a fejtorból előretörő páncélnyúlványán felül 7-8, alul 3-4 fogazattal rendelkezik. Színe: szürkés-zöldes, átlátszó, páncélján sötét pöttyökkel, lábainál és az ízek mentén barnás-narancssárgás részekkel. A parthoz közeli, sekély, homokos, iszapos vagy sziklás tengerfenéken, lagúnákban, öbölbejáratokban él. Áprilisban a legízletesebb!

Crangon crangon (Linnaeus, 1758) – homoki garnéla

– ol. gamberetto grigio v. schila

– en. brown/grey shrimp

Mérete: max. 5-6 cm, hamuszürke vagy homokszínű, szürke, sárga vagy zöld pöttyökkel. A partközeli homokos-sáros tengerfenéken, a lagúnákban, öbölbejáratokban él, nappal a homokba fúródva rejtőzik a ragadozó halak elől. A többi, lagúnában élő garnélafajtól elsősorban a fejtorból előtörő tompavégű páncélnyúlványa különbözteti meg. Azon kevés rákfajhoz tartozik, amelynek a páncélja hőkezelés után nem válik élénk rózsaszínűvé. (Na, ez már azért a laikusok számára is elég jó kiindulópont lehet. 😉

Ha minden igaz, az én példányaim ostoros garnélák voltak, bár őszintén megmodom, egy idő után elvesztem az ízek, lábak, páncélok, fogazatok, csápok vastagsága, hosszúsága, színei, számai között.

Felhasználás, receptek

Metélőhagymás frittata garnélával

Hozzávalók: 200 g homoki, ostoros vagy fűrészes garnéla, 4 tojás, egy nagy csokor metélőhagyma, egy gerezd fokhagyma, só, bors, egy tk. vaj, 2 ek. extraszűz olívaolaj

A garnélákat megtisztítjuk: először a farokrész páncélját fejtjük le, majd a fejrészt távolítjuk el, végül a tiszta rákhúst egy szűrőbe tesszük és folyó víz alatt alaposan átöblítjük, félretesszük.

A tojásokat tányérba ütjük, villával néhányszor átkeverjük.

A tojást fegy kevés sóval és frissen őrölt frketeborssal felverjük, elkeverjük benne az apróra vágott metélőhagymát és a megtisztított garnélafarkakat.

A vajat és az olívaolajat serpenyőben felhevítjük, megpirítunk benne egy kés élével kissé szétnyomott fokhagymagerezdet, majd kidobjuk. A garnélás tojást a megmaradt zsiradékra öntjük, és az egészet addig sütjük, amíg a tojás alja megszilárdul (fakanállal egyengessük el a szélét, hogy könnyebb legyen megfordítani).

Amikor a frittata alja kezd pirulni, ráborítunk egy legalább akkora tányért, amekkora a serpenyő átmérője, és egy határozott, gyors mozdulattal átfordítjuk a tojást a tányérra, a tányérról pedig visszacsúsztatjuk a serpenyőbe (Vigyázat, balesetveszélyes művelet! Kezdők próbálkozzanak egyszerre max. 2-3 tojással, kis serpenyővel, nagy tányérral!)

Amikor a frittata másik oldala is szépen megpirul, áthelyezzük egy nagy tányérra, gyorsan nyolc cikkre vágjuk, és lehetőleg azonnal tálaljuk. Ha kedveljük a friss hagymaízt, megszórhatjuk még egy kevés metélőhagymával. 

Persze, jutott még másra is a gyöngyeimből.

A recepteket hamarosan posztolom!

Kékkagylós-tojásos paradicsomsaláta

Hozzávalók: 4 tojás, 2 db érett paradicsom, 1 gerezd fokhagyma, egy kis csokor vegyes zöld fűszer (petrezselyemzöld, bazsalikom, zsálya, metélőhagyma, kakukkfű), 20 db kékkagyló, 50 ml száraz fehérbor, néhány szem zöld olajbogyó, 4 ek. fehérborecet, 6 ek extra szűz olívaolaj, só, frissen őrölt feketebors

A tojásokat lobogó, sós vízben 10 percig főzzük, többször váltott hideg vízben lehűtjük, majd megpucoljuk, felkarikázzuk.

Amíg a tojás fő, megtisztítjuk a kagylókat: a héjak illesztéséből kilógó rostos szálat, az ún. szakállat egy határozott mozdulattal kihúzzuk, ha más kagylódarabkák, törmelékek vannak a héjhoz tapadva, késsel lepattintjuk. Végül mindegyiket durva szivaccsal folyó víz alatt megsúroljuk, többször váltott vízben leöblítjük. (Amelyik ki van nyílva vagy törött, kidobjuk.)

A zöldfűszereket leöblítjük, levélkéket lecsípkedjük, és finomra vágjuk.

A paradicsomokat felkarikázzuk, és a tojással rétegezve-kissé egymásra fektetve egy alacsony peremű tálra rendezzük.

Egy lábasban olívaolajat hevítünk, beletesszük a megtisztított feketekagylókat, hozzáadjuk a fehérbort, borsozzuk, lefedjük, és közepes lángon addig főzzük, amíg a kagylók kinyílnak. (Amelyik nem nyílik ki, kidobjuk.)

Ezután a kagylóhúst kiszedjük a héjakból. A díszítéshez félreteszünk 6-8 darabot, a többit finomra vágjuk. A borecetben elkeverjük a sót, a borsot, hozzáadjuk apránként az olívaolajat, végül az áttört fokhagymát, a kagylópépet és a zöldfűszereket is. Megöntözzük  vele a salátát, tetejére szórjuk a félretett kagylókat és az olívabogyót -esetleg egy kevés aprított petrezselyemzöldet is, és tálalás előtt egy órára hűtőbe tesszük.
forrás: Nők Lapja – kb. 20 évvel ezelőtt
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!