Csütörtökön épp abban a pillanatban érkezett a friss áru, amikor beléptünk a maranoi Friulpesca halkereskedésének ajtaján. (Ilyenkor télen nincs túl nagy választék, a friss fogásra azonnal lecsaptak a helyi halkereskedők és éttermek, a tőzsdén így összesen két raklapnyi frissen fogott áru várta a végső velencei utazást.)
A végtelenül kedves Andreina, miután Annámat keksszel kínálta, pézsma polipot és szardíniát ajánlott. Vettem is mindkettőből. Kértem melléjük még egy aranydurbincsot is, (tenyésztett, horvát termék) amire csupán gazdasági okokból szavaztam, ugyanis vadvízi társai a héten kb. a duplájába kerültek, – nyilván, halvásárlásnál is szükségeltetik némi racionalitás.
A szardíniákat tölteni szerettem volna, de szombaton csak egy gyors ebédre volt időnk, így lisztbe forgattam, és egyszerűen kisütöttem őket. Az aranydurbincsot kifiléztem, az egyik filét narancsosan készítettem zöldborsós burgonyapürével, a másikat fenyőmagos morzsával megszórva sütőben sütöttem és párolt póréhagymával tálaltam.
A pézsma polipból tészta lett. Íme a tisztítási folyamat és a recept.
A polipot a képen látható módon egy vágódeszkára fektetjük.
A szemektől jobbra elhelyezkedő zsákocskát kifordítjuk,
a belsőségeket kiszedjük.
A zsákocskát, és a szemrészt levágjuk. (Mivel apró, fiatal példányokról van szó, nyúzni nem szükséges.)
A karok között található ún. “csőrt” a muatóujjunkkal alulról felfelé egy nyomással kivesszük. Ha találunk olyan példányokat, amelyek nem puhítottak (mint pl. az ezen a képen lévő), húsklopfolóval megütögetjük, hogy az erős, kemény poliphúst némileg szétroncsoljuk. Erre mindenképp szükség van, máskülönben a polipunk főzés után is kemény marad.
A fenti műveletet minden pézsma polippal megismételjük.
Létezik egy másik tisztítási módszer is, amelynek során a fejzsák a karokon marad, de mivel a polipokat egyébként is feldaraboltuk, erre a mi esetünkben nem volt szükség. Egy másik receptben majd bemutatjuk ezt is.
Recept!
Vermicelli vörösboros-paradicsomos pézsmapolip szósszal
Hozzávalók: 320 g vermicelli tészta, 800 g pézsmapolip, 2 babérlevél, 200 ml száraz vörösbor (most merlot), 1 salottahagyma, néhány szem feketebors, 320 ml (lehetőleg házi) passzírozott paradicsom, 1 tk. szárított oregánó, 2 gerezd fokhagyma, só, extraszűz olívaolaj
A pézsmapolipokat a fent látható módon megtisztítjuk, egy tányérba tesszük, megszórjuk a borsszemekkel, hozzáadjuk a babérleveleket és 150 ml bort, majd összeforgatjuk, és 30 percig állni hagyjuk.
Közben egy serpenyőben olívaolajat hevítünk, és alacsony lángon megfonnyasztjuk benne a nagyon apróra vágott salottát. Hozzáadjuk a kés lapjával kissé szétnyomott fokhagymagerezdeket, a maradék bort, a pácléből kivett babérleveleket, a paradicsomszószt és az oregánót, lefedjük, és kb. 10-15 perc alatt a mártást besűrítjük.
A polipokat lecsöpögtetjük, karjaikat feldaraboljuk, a zsákocskákat felkarikázzuk. Néhány borsszemet mozsárban megtörünk.
Egy másik serpenyőben ismét olívaolajat hevítünk, hozzáadjuk a polipdarabokat, nagyságuktól függően kb. 2-2,5 percig pirítjuk, és az egészet a tört borssal együtt a fűszeres paradicsommártáshoz adjuk. További fél perc alatt a mártást készre főzzük, ha szükséges sózzuk.
Közben a tésztát kifőzzük, amikor eléri az “al dente” (“harapható”, nem teljesen puhára főtt) állagot, leszűrjük, összekeverjük a paradicsomos pézsmapolip mártással, és azonnal tálaljuk.
Oldal ajánlása emailben
X
Legutóbbi hozzászólások