Címke: mustár

A világ hallevesei IV. – Svédország – Sáfrányos lazacpörkölt új-zélandi zöld kagylóval

2012. május 29. 06:38 A világ hallevesei, Főételek, Levesek, Menü, Tengeri halak, Tengeri herkentyűk 5 hozzászólás

Előre is elnézést kérek, tudom, hogy elfogult, sokszor túlságosan őszinte, szemét alak vagyok, de nem tudom nem leírni, hogy a mai bejegyzés különös jelentőséggel bír, ugyanis egy számomra nagyon kedves blogger 2008-ban született írását tartogatom a fedélzeten. Fogadjátok szeretettel, és böngésszétek szorgalmasan mind a Skandi Kamera, mind a Hobbiszakács – skandináv konyha magyarul blogokat – garantáltan nem lesz könnyű továbbállni.

“Tizenöt évvel ezelőtt, Karácsony napján gyönyörű napsütésre ébredtünk Stockholmban. Utólag nem lehet eldönteni, hogy kinek volt az ötlete a kirándulás. Tény, hogy gyalog indultunk el a tőlünk tíz kilométerre levő városközpontba. Az idő kellemes volt, a száraz gyalogút hol az országút mellett, hol pedig az erdőn keresztül vezetett.

Éppen a harmadik tó partján ballagtunk, amikor az ég beborult, és eleredt a havas eső. A szél jéghideg flegmákat csapott az arcunkba. Egyre nedvesebben csúszkáltunk a latyakban. A Zasszony nem sokáig rejtette véka alá a véleményét. Mintha nem lett volna jó dolgunk a fűtött lakásban. Csak az én fejemben fordulhatott meg egy ilyen épületes marhaság.

Valóban nem tűnt jó ötletnek. Mivel a fele távot már megtettük, nem volt értelme visszafordulni. Konokul hallgatva törtettünk előre a helyenként bokáig érő kásában. Az ünnepi kivilágításban fagyoskodó városközpontban egy lélek nem járt, az üzletek és az éttermek zárva voltak.

Az egyik utcasarkon álló angol stílusú kocsma, azaz pub ablakában gyertyafényre lettem figyelmes. Maradék erőnkkel átgázoltunk az úttestet borító latyakon. Lenyomtam a kilincset, az ajtó kinyílt, és a meleg, mely mintha csak ránk várt volna, hullámokban ölelt körül. Bent tangóvilágítás, két vendég és egy kialvatlan pincérlány, mintha csak ránk vártak volna. Átázott ruháinkat a duruzsoló kályha melletti fogasra akasztottuk, és a bár mellé telepedtünk. Rövid tanakodás után az egyedüli ünnepi éteknek kinéző fogást, sáfrányos lazacpörköltöt rendeltünk. A csipkerózsika-álomból felébresztett pincérlány fokhagymás baguettet, és külön tálacskában hideg fokhagymás mártást is hozott, hogy minden falat előtt mártsuk meg a kanalat benne.

Mostanában nem gyalogolunk, hanem szépen bemetrózunk a városba. Vagy én készítem el egy változatát, melynek állaga az éppen uralkodó lelkiállapottól, a vendégek számától és a hozzáadott víz mennyiségétől függően a leves és a pörkölt között ingadozik.

Ennyi körítés után jöjjön a várva várt recept, melyet a zöldkagyló tesz érdekessé. A hozzávalók mennyisége tetszés szerint változtatható, vagy – mint például a zöldkagyló – akár mellőzhető is.

A szereplők a megjelenés sorrendjében:

Zöldkagyló és lazacfilé. Vaj, hagyma, fokhagyma, sáfrány, magyar pirospaprika (por), piros-sárga és zöldpaprika, póréhagyma, paradicsom (zúzott), bazsalikom-kakukkfű-koriander-petrezselyem, őrölt feketebors, píri-píri (csípős)paprika valamint borókabogyók. Babérlevél, hal-alaplé (vagy halleveskocka), víz és só. Új-zélandi zöldkagyló, lazacfilé. Tojás, olaj, mustár (majonézhez), crème fraiche (ha ez nincs, akkor megteszi a joghurt és tejszín 1:1 keveréke). Friss fehér kenyér (baguette).

A zöldkagylót kiveszem a fagyasztóból, és langyos vízben kifagyasztom.

A bőrétől megszabadított lazacfiléből a maradék szálkákat fogóval kihuzigálom. A filét 2-3 cm oldalhosszúságú kockákra vágom, és a belépőt jelző végszóig beteszem a hűtőbe.

Egy ötliteres edénybe vajat teszek, és közepes tűzön megdinsztelek benne egy fej nem túl apróra vágott hagymát. Amikor a hagyma szeme üvegessé válik, akkor beleszórok két-három cikknyi reszelt fokhagymát, egy fél kiskanálnyi (drága) sáfrányt és négy-öt kiskanállal a pirospaprika-porból.

Fél percet kevergetem, majd hozzáadom az időközben előkészített és fél kilóra becsült, csíkokra vágott vörös, sárga és zöldpaprikát, a negyed kiló apróra vágott póréhagymát, és kb. egy liter zúzott paradicsomot (konzervből). 1-3 kiskanál közötti, tetszés szerinti mennyiségű, apróra vágott friss – vagy szárított – bazsalikommal, kakukkfűvel, korianderrel (zöldet a kínai boltban vásárolok) és petrezselyemmel fűszerezem. Ezt követi fél kiskanál fekete bors, 4-5 szárított píri-píri paprika, 5-6 babérlevél, egy tucat borókabogyó és végezetül negyed liter hal-alaplé. Hal-alaplé híján megreszelek két-három halleveskockát, amit negyed liter vízben elkeverve adok hozzá.

A kifagyott kagylók héját körömkefével, vagy (új) mosogatószivacs durva felével megsúrolom, és az egész társaságot a vígan rotyogó, vörös lébe zúdítom. Megkóstolom, és ha szükségesnek érzem, akkor kevés sóval igazítok az ízen.

Tíz perc fövés után a lazacon a sor. A lazackockákat egyenként rakom az edénybe, hogy a fövés lehetőleg ne szűnjön meg. Az utolsó hozzáadásától számolt nyolc perc múlva kész van a pörkölt. Ezalatt az idő alatt a lazac nem fő szét, mondhatni kemény marad. Ha nem azonnal tálaljuk, akkor tanácsos a lazackockákat kiszűrni, és tálalásig külön tálban tartani. Ekkor a lazac megőrzi a formáját és az állagát.

A hideg mártáshoz friss majonézbe fokhagymát préselek, megsózom és 1:1 arányban crème fraichet (joghurttal előkezelt tejszínt) keverek hozzá. Külön tányérkában szolgálom fel, tegyen mindenki a levesébe/pörköltjébe amennyi csak tetszik neki.

Friss fehér kenyérrel, vagy baguettel a legjobb.”

Köszönjük, Hobbiszakács! 😉

p.s. Felhívom a tisztelt olvasók figyelmét, hogy a második képen lévő kéz tulajdonosa Karinthy Márton.

p.s.2. Jövő héten Írországba utazunk!

Hasonló bejegyzések:

Címke: , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Szardellával ízesített spenót- és zeller krémleves

2012. május 27. 06:34 Gyerekeknek, Halas dalok, versek és mondókák, Halételek gyerekeknek, Levesek, Menü, Tengeri halak 1 Hozzászólás

Egy hónap vajas kenyér – Túró Rudi kúra után nagyon féltem attól, hogy A Gyerek nem fog egyik napról a másikra visszatérni a régi kerékvágásba, és nem fogja tárt karokkal fogadni az idényzöldségekkel teletűzdelt ebédeinket/vacsoráinkat. (Nem mintha Magyarországon nem ettünk volna jókat, sőt, csak édesvízi halból egy hónap alatt az éves átlag dupláját ettük meg – ld. süllő receptek, ponty receptek, + öt halászlé -, emellett végigettük a hagyományos magyar konyha hétköznapi és hétvégi remekeit, de azért valljuk be, a zöldségfogyasztás elsősorban a krumplira és a levesekben főtt zöldségekre redukálódott. (Salátát, újhagymát, retket, amit már lehetett volna anyukámék kertjéből frissen enni, köszönte A Gyerek, de nem kért.)

Utóbb kiderült, hogy a fent említett félelmem alaptalan volt. Annám fél napig kereste a TR-t, a kakaót, aztán tudomásul vette, hogy itt sem egyik, sem másik nincs, és újra elővetette velem az aszalt szilvát, a mazsolát mint nassolni valót, a második nap reggelén elfogyott a teli bögre tej, és az ebédek/vacsorák azóta is szó nélkül becsúsznak.

Az első két napon szándékosan mellőztem az itt megszokott tésztaételeket, amolyan átvezetőnek ebédre a következőket készítettem: első nap spenót krémleves + grillezett csirkemell, párolt gomba, vegyes saláta, második nap ugyanazon szisztémával zellerkrémleves + sütőben sült rozmaringos fasírt, párolt karalábé, zöld saláta. A sorból a leveseken van a hangsúly, amik egyébként első látásra teljesen hagyományosnak tűnnek, de a tetejükre kétféle olajos/ecetes (eredetileg sózott) szardellát csorgattam, mintegy fűszerként, amitől mindkettő egészen új színezetet kapott. Friss, ropogós héjú sok magvas kenyérből apró bárkákat csipkedünk bele, és A Gyerek az egészet boldogan kikanalazta a tányérjából. (Ilyenkor majd’ szétdurranok a  büszkeségtől, és bizonygatom, hogy milyen jól tettem, hogy annak idején szigorúan ragaszkodtam az étkezési szokásainkkal kapcsolatos elveimhez. Khm, aztán már azt is látom, hogy jövő héten A Gyereknek nem lesz kedve enni, majd jól kétségbe esek, hogy vajon hol rontottam el. 🙂 C’est la vie. Az anyukák (és főleg a gyerekek) már csak ilyenek.

Az önteteket lehet variálni, az alma balzsamos a zellerkrémelvesen is isteni volt. Aki szereti az erős ízeket, készítheti az öntetet anélkül, hogy a szardellákat hőkezelné. (Én most csak Annám miatt főztem pépesre, mert bár a gorgonzola piccantét maga követeli a sajtboltban, azért a sós szardella fogyasztásához még le kell húzni néhány évet az ízek oskolájában. 😉 Ha tehát a hőkezelés nélküli változatra szavazunk, késes robotgépben vágjuk szinte pépesre a sózott halakat, és ezután keverjük el az ecettel/olajjal. Pirítóson is megállja a helyét!.

Recept:

Mustáros zeller krémleves tökmagolajos szardella cseppekkel

Hozzávalók 4 főre: 300 g zellergyökér, 2 közepes újburgonya, egy ágacska rozmaring, 150 ml tejszín, 1 kk. magos mustár, só, 2 db sós szardella, 1 ek. fehérborecet, 1 ek. tökmagolaj

Az öntethez a szardellákat alaposan leöblítjük, majd egy kis serpenyőben kevés vízzel 1-2 perc alatt pépesre főzzük. Amikor kihűlt, összekeverjük a tökmagolajjal és a fehérborecettel.

(Eredetileg 2-3 pöttyöt “terveztem” a levesre, aztán Annának annyira tetszett a pöttyözés, “Még, mamma, még rakjunk!”, hogy végül telepöttyöztük az egészet. x-)

A burgonyát és a zellergyökeret megtisztítjuk felkockázzuk, és annyi sós vízben, amennyi épp ellepi, puhára főzzük. Botmixerrel pürésítjük, hozzáadjuk a tejszínt, a mustárt és a rozmaringágat, egyszer felforraljuk, tányérokba szedjük, meglocsoljuk az alma balzsamos-tökmagolajos szardellaöntettel, és azonnal tálaljuk.

Felnőtteknek a tetejére jó adag frissen őrölt feketebors ajánlott.

Spenót krémleves alma balzsamos szardella cseppekkel

Hozzávalók 4 főre: 300 g spenót, 2 közepes újburgonya, 1 gerezd fokhagyma, 150 ml tejszín, só, 2 db sós szardella, 2+1 ek. extra szűz olívaolaj, 2 ek. alma balzsamecet (Pödör) – a rosaliás nyeremény része, már most látom, nem fog sokáig tartani, nagyon finom!

Az öntethez a szardellákat alaposan leöblítjük, majd egy kis serpenyőben kevés vízzel 1-2 perc alatt pépesre főzzük. Amikor kihűlt, összekeverjük 1 ek. olívaolajjal és az alma balzsamecettel.

A fokhagymát megtisztítjuk, kés lapjával kissé megnyomjuk, és nagyon alacsony lángon, 2 ek. olívaolajon rózsaszínűre pirítjuk.

A burgonyát megtisztítjuk felkockázzuk, és annyi sós vízben, amennyi épp ellepi, puhára főzzük. Hozzáadjuk a spenótleveleket és az olajat amiben a fokhagyma sült (aki szereti, pl. én, a sült fokhagymát is) és újraforrástól számítva 2-3 perc főzés után az egészet botmixerrel pürésítjük. Hozzáadjuk a tejszínt, még egyszer felforraljuk, tányérokba szedjük, meglocsoljuk a alma balzsamos szardellaöntettel, és azonnal tálaljuk.

Szokásos hétvégi halas-vizes ezúttal szabadtéri ötletünk: Hajtogassatok papírhajókat (anya/apa segít)! Egy kádba engedjetek vizet, tegyétek a hajókat vízre, és próbáljátok őket meg átfújni a kád egyik végéből a másikba. Akinek a hajója hamarabb átér, az nyer. (Apa mérheti az időt stopperrrel. 😉

Szimpatikus online megrendelhető papírhajó sablonok Jurianne Matter holland tervezőtől hajtogatási útmutatóval:

A fish art rajongóinak Jurianne blogja is melegen ajánlott!

És bónuszként itt egy őrült papírhajó hajtogató blog is. :-O

Az elmaradhatatlan halas kultúrcsepp pedig:

Zelk Zoltán: Halország

Falu végén, hegy alatt

csörgedezik egy patak,

ficánkoló víg halak

játszanak a víz alatt.

 Talán még házuk is van

víz alatt, a homokban,

fényes kavicsból rakták:

ott töltik az éjszakát.

 Reggel vígan ébrednek,

eleségért sietnek,

szitakötő, vízipók,

halreggelire valók.

Később ebéd is kerül

s ha fönn az ég kiderül:

a víz színére úsznak,

úgy köszönnek a Napnak.

Hasonló bejegyzések:

Címke: , , , , , , ,

Borókás-rozmaringos vajban sült süllőfilé sárgarépás-mustáros burgonyapürével – Halfejű Istók IV. rész

2012. április 29. 08:13 Édesvízi halak, Főételek, Gyerekeknek, Halételek gyerekeknek, Menü 1 Hozzászólás

Elérkeztünk a süllő sorozat utolsó részéhez. Nem tudom, ki hogy van vele, nálunk az történt, hogy Annám egyéves kora körül, habzsolta a sárgarépát. Volt olyan, hogy hetekig répát kért. Reggelire, tízóraira, ebédre, uzsonnára, vacsorára…meg néha-néha közben is. Tavaly nyáron ugyanez történt a paradicsommal – A Gyerek az októberig kitartó paradicsomszezonban 20-30 kg paradicsomot biztos, hogy megevett. Csak néztük tágra nyílt szemekkel, és nem szóltunk semmit.

Most úgy döntött a drágám, hogy zsenge kora ellenére az amúgy igen gazdag gasztronómiai szótárából kivonja a zöldség fogalmát. Hmmm… a magát majdnem mintaevőnek tartó bloggeranya meg kivan. Harcol. Dugdos. Rosszabb esetben borsót mártásba, krumplit sajtba, salátát bundás kenyér mögé, jobb esetben zöldséget zöldségbe, jelen esetben répát krumpliba. Bár a krumpli sosem tartozott a kedvencek közé. Ez van. Remélem, paradicsomérés idejére visszatér A Gyerek zöldségek utáni vágya is – ti. határozottan meg vagyok győződve arról, hogy az általunk termelt idényzöldségek rendszeres fogyasztása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy több mint egy éve nem volt beteg.

Recept:

Borókás-rozmaringos vajban sült süllőfilé sárgarépás-mustáros burgonyapürével

Hozzávalók:

A halhoz: 4 db 100-120 grammos süllőfilé, 4-5 szem borókabogyó, 1 ágacska rozmaring, 1 kk. muscovado cukor, só, frissen őrölt feketebors, vaj

A püréhez: 500 g burgonya, 200 g sárgarépa, 100 g tejföl, 50 ml meleg tej, 40 g vaj, 1 tk. mustár, só, szerecsendió

A sárgarépát és a burgonyát meghámozzuk, felkockázzuk.

A répát sós vízben puhára főzzük, leszűrjük, villával, a gyerek zöldségevési vágyától függően kisebb vagy nagyobb darabokra törjük, félretesszük.

A répa főzőlevében a burgonyát puhára főzzük, leszűrjük, krumplinyomón áttörjük. Hozzáadjuk a meleg tejet, a vajat, a tejfölt, a mustárt és egy kevés frissen reszelt szerecsendiót, és az egészet simára keverjük.

A süllőfiléket sózzuk, borsozzuk. A borókabogyókat mozsárban durvára törjük.

Egy serpenyőben vajat hevítünk, hozzáadjuk a borókát, a rozmaringot, a cukrot, 10-15 másodperc után bőrös felükkel lefelé belehelyezzük a süllőfiléket, és 3-4 perc alatt mindkét oldalukat megsütjük. (Pontos időt nem tudok mondani, ügyelni kell arra, hogy a cukor épp elkezdjen karamellizálódni, de ne égjen meg, ugyanakkor a süllő bőre ropogós legyen, húsa megfelelően átsüljön.)

A sárgarépás burgonyapürét tányérokra szedjük, mindegyik tetejére ültetünk egy süllődarabot, meglocsoljuk a fűszeres vajjal, és azonnal tálaljuk.

Játék is van: 

Most, hogy ilyen hirtelen a nyakunkba szakadt a nyár, jólesik a sulimentes időszakot átvészelendő játékokat tervezgetni. Rengeteg szuper ötletet kering szerte a világhálón, és persze könyvekben is, nekem ma ezek a kagylómacik tetszettek meg:

Mese is van. A Halfejű Istókot utolsó része következik, amelyből megtudhatjuk, hogy az öregember képes-e elhessegetni Bálint bánatát.

(Az első részt itt, a másodikat itt, a harmadikat pedig itt olvashatjátok.)

Halfejű Istók IV. rész

– Itt is volna éppenséggel -mondta Bálint.
– Aztán mi lenne az? Mi okból ered a bánat?
– Hát a feleségem, Juli világgá ment, azt sem tudom, él-e, hal-e.
– Tán elverted, azért ment el?
– Nem bántottam egy ujjal sem.
– Kért valamit, s nem adtad meg?
– Nem kért, mert tudta, hogy nincsen semmim.
– Nincsen semmid? – csodálkozott az öreg. 
Hiszen olyan szép nagy házad, disznód, tehened meg jószágaid vannak, hát hogy mondhatod azt, hogy nincsen semmid? 
– Mert akkor nem volt.
Bálint elmondta, hogy milyen szegények voltak, és mióta a halfejűt gyermekéül fogadta, lett ilyen jó sora. De azt nem mondta, hogy Istók miatt ment el az asszony.
Az öreg megrázta ősz fejét.
– Nem tudok segíteni rajtad, mert valamit elhallgattál. Csak akkor hessegethetem el a bánatot, ha mindent őszintén elmondasz.
De Bálint csak hallgatott.
– Öregapám! Miattam ment el az asszony a háztól – szólalt meg Istók. – Szégyellte, hogy ilyen halfejű fiút hozott a férje a házba.
– Igaz ez, te halász?
– Igaz – felelte Bálint.
– Nohát így most már értem.
Igen későre járt az idő, nyugovóra tértek.
Mikor már Bálint és a halfejű is mélyen aludtak, az öreg odament Istók ágyához, és egy piros kendőt borított a fejére. Aztán ő is lefeküdt. Reggelre egy gyönyörű szép, göndör hajú fiúcska kelt fel az ágyból, de az öregember nem volt sehol.
Megint kopogtattak a kapun. Szaladt Bálint, hát ott áll a kapuban egy igen-igen öreg asszony.
– Engedj be, édes fiam, mert idekint megvesz az isten hidege.
Bálint levette a ködmönét és a báránybőr süvegét, s vénasszonynak adta, aztán bevezette a szobába.
– Mit keres erre, öreganyám? – kérdezte a halász.
– Én, fiam, a megbékélést hozom az otthonokba. Igen sok a dolgom, mert a legtöbb ember szíve örökké háborog.
– Az enyém sem nyugodt – vallotta be Bálint.
– Aztán miért nem? Úgy látom, megvan mindened, mit szemed, szád kíván. Van szép házad, hízóid, tehened és tetejébe ez a gyönyörűséges göndör hajú fiacskád, hát miért háborog még a szíved?
– Ez mind igaz.
Bálint elmondta az öregasszonynak, hogy milyen szegénységben éltek addig, ameddig magához nem vette a halfejű fiút. De most már van mindene, még emberi formája is lett Istóknak, mert a bánathessegető öregember emberfejet varázsolt neki.
– De mégis bús az életem, mert nincs itt Juli.
– No – mondta az öregasszony -, nézz csak ebbe a színes üvegbe holnap déli tizenkét órakor. Most pedig térjünk nyugovóra!
Bálint szemére soká nem jött álom. Igen gyötörte a kíváncsiság, hogy vajon mit is fog látni az üvegben. Amikor derengeni kezdett, már talpon volt. Nézi az öregasszony ágyát, hát az bizony üres. Mikor delet ütött az óra, belenézett az üvegbe. Hát uramfia! Látja ám Julit, amint az erdőből jön kifelé egy akkora batyu rőzsével, hogy nem is látszott ki alóla.. Kapja magát Bálint, és rohan Juli elé.
– Édes egy feleségem, csakhogy rád találtam! Gyere haza, mert igen fáj utánad a szívem.
– Otthon van-e a halfejű? – kérdezte az asszony. – Mert akkor bizony én nem megyek. Inkább elviselem a szegénységet, csak azt ne lássam.
Amikor a házhoz értek, Juli dörzsölgette a szemét, mert azt hitte, nem jól lát.
– Kié ez a ház, édes egy uram?
– A miénk, Juli.
Mentek befelé az udvarra, látta a hízókat és a teheneket.
– Kié ez a sok jószág?
– A miénk, Juli.
De futott ám elébük Istók.
– Ki ez a gyönyörűséges gyerek?
– A miénk, Juli.
No, volt is aztán öröm. Olyan nagy vacsorát készítettek, amilyet még a Balaton vidéke nem látott. Meghívták a komát, a koma komáját, az összes halászt, azoknak a fiait, lányait. Ott ült az asztal főhelyén a bánathessegető öregember és a megbékélést hozó öregasszony.
Nem is volt többé szomorúság, sem civódás. A két jó öreg elhessegette örökre. 

Hasonló bejegyzések:

Címke: , , , , , , , , , ,

Gordon Ramsay: Mennyei halételek – II. A Makréla

2012. április 3. 06:54 Főételek, Gordon Ramsay: Mennyei halételek, Halak, Menü, Szakácskönyv teszt, Tengeri halak 6 hozzászólás

Mert a címlapon “mosolygó” makréla nem hagyott nyugodni. A könyvben szereplő egyik legegyszerűbb receptről van szó: Ropogós grillezett makréla meleg mustáros-metélőhagymás burgonyával. Gondolkodtam is rajta, hogy megér-e egy posztot, tényleg annyira egyszerű, de emlékszem még arra az időszakra, amikor elkezdtem a halgasztronómiával ismerkedni…tény, hogy a legkézenfekvőbb, a szó jó értelmében legprimitívebb ötletek, receptek jöttek mindig a legjobban. Arról nem is szólva, hogy egy frissen fogott halnak semmi másra nincs szüksége, mint parázsra, egy kevés citromlére és esetleg zöldfűszerekre; igen, egy friss makréla például ennyivel is csúcsgasztronómiai élményt nyújthat.

Megvettem a halakat, előkészítettem, babusgattam, dédelgettem őket (tudom, már mindenki unja, de azért megemlítem még egyszer, hogy a makréla az egyik kedvenc halam), aztán utolsó pillanatban kiderült, hogy nincs itthon faszén. Ezen szerettem volna grillezni a gyöngyeimet. Nem volt más választásom, sütőbe kerültek, grill programon sütöttem meg őket.

A fenti malőrt leszámítva a receptet szinte szó szerint követtem, minden pontja tökéletesen működött.

Ropogós grillezett makréla meleg mustáros-metélőhagymás burgonyával

Hozzávalók 4 főre: 4 db 250 grammos konyhakész makréla egészben vagy filézve, zöldfűszerek (kakukkfű, rozmaring, majoránna, zsálya, citromos kakukkfű), 100 ml extraszűz olívaolaj + 1 ek. a halhoz, 600 g újburgonya átdörzsölve, 2 salotta finomra aprítva, 4 ek. fehérborecet, 1 ek. angol mustár, 3-4 ek. friss metélőhagyma felaprítva, só, frissen őrölt feketebors

A halakat sózzuk-borsozzuk, mindkét oldalukat néhány helyen beirdaljuk, és a fűszernövényeket a halakba töltjük. ( Ha filékkel dolgozunk, nem kell beirdalni a halakat, csak kenjük meg olajjal.)

A burgonyákat sós vízben puhára főzzük, leszűrjük, amikor megfelelően kihűlnek, vastagon felszeleteljük, és féretesszük egy szűrőbe.

A maradék olívaolajat beleöntjük ugyanabba a nyeles lábasba, majd hozzáadjuk a salottát, ecetet, mustárt, és a metélőhagymát. Kis lángon felmelegítjük, és jól összekeverjük. Hozzáadjuk a felszeletelt burgonyát, és alaposan összeforgatjuk. Levesszük a tűzről, és meleg helyen hagyjuk, hogy az ízek jól összeérjenek.

A halakat sütőpapírral kibélelt tűzálló tálba helyezzük, meglocsoljuk egy kevés olívaolajjal, és 220 fokra előmelegített sütőben, grill programon kb. 8-10 percig sütjük. (Ha parázs fölött grillezzük a halat, sig. Ramsay mindkét oldalon 5-5 percet javasol, Ha filékkel dolgozunk, bőrös oldalával felfelé 5 percet javasol, a másik oldalon 1-2-t. Hmmm, ez érdekes.) Nálam grill programon a fenti paraméterekkel szép szaftosra sültek.

Ami különsen tetszett:

– a receptleírás elején a szerző külön felhívja az olvasó figyelmét arra, hogy mindenképp ellenőrizze, hogy a halak megfelelően ki vannak-e belezve, a vérvonal jól át lett-e öblítve;

– a részletekre is odafigyel: “a maradék olívaolajat beleöntjük ugyanabba a nyeles lábasba” -ti. amiben a burgonya főtt;

– alternatívát ajánl: friss, tenyésztett pisztrángot (nem rossz, bár nagyobb szardíniákat esetleg egy bonítót is el tudnék képzelni helyette),

– és bort is: fehér Châteauneuf du Pape -t, amiből azonnal megértjük, hogy mégsem annyira povero questo piatto mint amennyire első látásra tűnik.

Jövő héten újabb résszel jelentkezünk.

A Mennyei halételek című szakácskönyvről szóló sorozatunk első része itt olvasható.

Hasonló bejegyzések:

Címke: , , , , , , , , , ,

Diós morzsában sült halrudacskák diómártással, rozmaringos sült burgonyával és csiperkegombával

2012. március 4. 11:21 Főételek, Gyerekeknek, Halas mesék, Halételek gyerekeknek, Menü, Tengeri halak 3 hozzászólás

Hetek óta hezitálok, hogy hozzam vagy ne hozzam ezt a receptet, aztán most végül mégis úgy döntöttem, hozom, ti. a jó idő megijesztett; tavasszal mégsem illik diót enni. 😉

Halrudacskák. Van aki nem szereti?

“Egész jó áron is hozzá lehet jutni, és ezt legalább a gyerek is megeszi – kell az Omega 3, attól lesz okos!” – hallottam épp nemrég az egyik ismerősömtől. Kár, hogy sok esetben a gyártás során nem a csomagoláson feltüntetett kiváló minőségű halfilét használják, ha egyáltalán olyan szerencsések vagyunk, hogy tiszta filével van dolgunk, és nem  innen-onnan összeszedett halpéppel….

Ráadásul ahogy az általános összetevőket kerestem a cikkhez, egy magas árfekvésű (300 g 5,33 Euro) terméken akadt meg a szemem. Ez mind az összetevők között volt: fekete tőkehal (70%), víz, rizsliszt, kukoricakeményítő, kukoricaliszt, mdosított burgonyakeményítő, cukor, só, nem hidrogénezett növényi zsír (dejó!), csillagfürt fehérje, élesztő, sűrítőanyagok: E464 és E412, aromák. Megjegyzem, láttam már 450 Forintos halrudacskákat is. Vajon azokban mi lehet?

Csak 10 perccel tart tovább saját kezűleg elkészíteni, és nem lesz benne semmi más, csak megbízható forrásból származó, ellenőrzött minőségű hal, nagyanyó tyúkja tojta  friss tojás, és zsemlemorzsa.

Diós morzsában sült halrudacskák diómártással, rozmaringos sült burgonyával és csiperkegombával.

Hozzávalók:

A halhoz: 500 g érdes lepényhal filé (de választhatunk tőkehalat is), 2 tojás, 200 g zsemlemorzsa, 50 g dió, só

A körethez: 2 nagyobb burgonya, 200 g csiperkegomba, egy ágacska rozmaring, só, extraszűz olívaolaj

A mártáshoz: 1 tojássárgája, 1 tk. magos mustár, 1/2 gerezd fokhagyma, kb. 100 ml hidegen sajtolt dióolaj, citromlé, só, 1 ek. tejföl (esetleg csipetnyi cukor)

DSC_33062

A mártáshoz a tojássárgáját elkeverjük a mustárral, hozzáadjuk a fokhagymát, és az olajat folyamatosan hozzácsorgatva botmixer segítségével sűrű majonézt készítünk. Ízlés szerinti mennyiségű citromlével, sóval, esetleg egy csipetnyi cukorral ízesítjük, elkeverjük benne a tejfölt, és tálalásig hűtőben tároljuk.

A burgonyát meghámozzuk, felkockázzuk, és lobogó, sós vízben roppanósra főzzük.

Egy nagy serpenyőt füstölésig hevítünk.

A burgonyát leszűrjük, lecsöpögtetjük, a forró serpenyőbe tesszük, és zsiradék nélkül sütni kezdjük. Közben megtisztítjuk és négyfelé vágjuk a gombát, majd a rozmaringág, nagyon kevés só, és pár csepp extraszűz olívaolaj kíséretében ezt is a burgonyához adjuk. Az egészet készre pároljuk, lesütjük.

A tojást egy tányérban felverjük, sózzuk.

A diót mozsárban durvára törjük, és összekeverjük a zsemlemorzsával.

A halfilét négyszög alakúra formázzuk, kb. 3 cm széles csíkokra vágjuk, és a csíkok minden oldalát besózzuk. (A maradékot felhasználhatjuk halburger, halleves, tésztaszósz, rizottó készítésekor.) A halrudakat először tojásba, majd a diós morzsába forgatjuk, sütőpapírral kibélelt tűzálló tálra sorakoztatjuk, és 200 fokra előmelegített sütőben aranybarnára sütjük (félidőben megfordítjuk, hogy a diós bunda alul és felül is ropogós legyen).

Annak ellenére, hogy gyerekeknek szól a recept, legyünk nagyon körültekintőek mind a nyers tojást, mind a diót illetően! 

Mára mesét hoztam, egy számomra nagyon kedves népmesét, amelynek számos változata ismert szerte a világon:

Az öreg halász és nagyravágyó felesége

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy öreg halász. Volt neki egy nagyravágyó felesége.
Egyszer elment az öreg halász a tengerre halászni. Hamarosan fogott egy gyönyörű szép, nagy pontyot. És csodák csodája, megszólal a ponty:
– Te szegény halászember, engedj el engem! Úgy megjutalmazlak, hogy nem bánod meg soha életedben. Minden kívánságod teljesül.
Hát az öreg halász a nagy könyörgésre a pontyot visszaengedte a tengerbe. Hazamegy, kérdezi a felesége:
– No, mit fogtál? Hoztál-e valamit?
– Fogtam egy nagyon szép pontyot.
– Hát miért nem hoztad haza?
– Könyörgött szegény, hogy engedjem el. Minden kívánságunkat teljesíti.
– Hát akkor eredj vissza hozzá, és mondd meg neki, hogy egy nagyon szép házat szeretnék.
Mert csak egy kis kunyhóban laktak a tenger partján.
Visszaballagott a halászember a tenger partjára. Odaállt a víz szélére, és hangosan mondta:
– Hallod-e, te ponty! Az én feleségem azt üzeni, hogy a tenger partján teremts egy szép kis házat!
Kisvártatva felbukkan a ponty, és megszólal:
– Eredj haza, jó ember! Úgy van, amint kívántad!

kép innen

Hát ahogy hazaér, gyönyörű szép házuk lett. A felesége ott sürgött-forgott, egy ideig nagyon boldog volt. De csak megint azt mondja:
– Hallod-e, eredj vissza ahhoz a pontyhoz, mondd meg neki, hogy a házat meguntam, adjon most egy kastélyt, és hogy grófok lehessünk!
Ismét elment az ember a tenger szélére. Azt kiáltja:
– Hallod-e, te ponty! Az a ringy-rongy, az én feleségem, mindig pöröl vélem!
Felbukkan a hal, azt kérdi:
– Hát mit akar a feleséged?
– Kastélyt akar, meg, hogy grófok legyünk!
– Eredj haza, úgy van, amint kívánta!
Hát ahogy hazaért, látta a gyönyörű szép kastélyt, és a felesége mint grófnő kényeskedett egyik szobából a másikba.
– Most már csak meg vagy elégedve? – kérdi a halász.
A felesége nagyon boldog volt.
Másnap reggel, alighogy felébrednek, azt mondja az asszony:
– Hallod-e? Eredj ahhoz a pontyhoz, és mondd neki, hogy királyné szeretnék lenni, és palotában lakni.
A szegény halászember, mit volt neki mit tenni, ismét elballagott szomorúan a víz szélére. Azt kiáltja:
– Hallod-e, te ponty! Az a ringy-rongy, az én feleségem, mindig pöröl vélem.
Előjön a hal, és kérdi:
– Hát most mit akar a te feleséged?
– Királyné szeretne lenni, palotában lakni!
– Eredj haza! Úgy van, amint kívánta!
Hazaér a szegény ember, s a gyönyörű palota, a sok fényes katona majd elvette szeme világát. Mind vigyázzba vágták magukat a szegény halász előtt, mikor elhaladt előttük. Mikor végre bejutott a hosszú lépcsőn, sok szobán keresztül, kérdi a feleségét:
– No, asszony, meg vagy-e már elégedve a sorsoddal?
– Meg – feleli az asszony boldogan.
Alighogy megvirradt másnap, azt mondja az asszony:
– Hallod-e, eredj vissza ahhoz a pontyhoz, és mondd meg neki, hogy most már császárné szeretnék lenni, és olyan palotát, várakat akarok, amilyenek a világon nincsenek.
Addig erősködött, hogy vissza kellett mennie a szegény halásznak a víz szélére. Mondja nagy szomorúan:
– Hallod-e, te ponty! Az a ringy-rongy feleségem mindig pöröl vélem.
Zavaros lett a tenger, hullámzott, és csak sokára jött elé a ponty mérgesen:
– Hát mit akar a te feleséged?
– Most meg császárné szeretne lenni, és olyan palotát és várakat kíván, amilyenek a világon nincsenek.
– Igaz, hogy ezért sem dolgozott – mondja a ponty – , nem is érdemli, de menj haza, úgy van, ahogy kívánta!
Hazament a szegény ember. Alig tért magához a nagy ámulattól, olyan fényes paloták, várak és udvari népség volt mindenütt.
– Most már csak meg vagy elégedve, mert én többet nem megyek vissza a pontyhoz!
Az asszony boldognak is látszott. De másnapra kelve azt mondja az urának:
– Eredj vissza a pontyhoz, és mondd neki, hogy én a világ úrnője szeretnék lenni! Azt akarom, hogy leboruljanak az emberek előttem. A birodalmam a világ egyik végétől a másikig érjen!
Hiába tiltakozott a szegény halász, csak vissza kellett mennie. Mondja nagy szomorúan:
– Hallod-e, te ponty! Az a ringy-rongy, az én feleségem, mindig pöröl vélem.
Ott kellett állnia nagyon sokáig. A tenger haragos lett, hányta a habot, tajtékzott, és úgy hullámzott, mint még soha. Egy helyen zavaros lett a víz, és nagyon-nagyon sokára felbukott a hal.
– Mit akar a te feleséged?
– A világ úrnője akar lenni, és hogy a világon mindenki a lába elé boruljon.
– Jól van – mondja a hal – , ha azt hiszi, hogy munka nélkül élhet és másokon uralkodhat, hát legyetek ismét halászok.
Úgy is lett. Ott találta a szegény halász a kis halászkunyhóját, és benne a feleségét. Ettől kezdve szorgalmas és ügyes asszony lett. Még talán máig is élnek, ha meg nem haltak.

Hasonló bejegyzések:

Címke: , , , , , , , , , , , , ,

VKF! 47. forduló – Kalandra fel! – 1. recept: Kelkáposztás-füstölt lazacos szendvics

2012. február 18. 06:25 Előételek, Főételek, Menü, Tengeri halak 3 hozzászólás

Amikor Ágota meghirdette a 47. VKF! forduló témáját, azonnal beugrott ez a három évvel ezelőtti tengerparti kirándulás, és egészen biztos voltam abban, hogy most is minden probléma nélkül kivitelezhető.

Új területet választottunk, ezúttal a közvetlenül Tagliamento torkolatát, belőttük az apály időszakot, felpakoltuk a bográcsot, A Gyereket, bedobtam egy kis kosárba a borsőrlőmet (enélkül ritkán teszem kia  lábam), egy csokor petrezselyemzöldet, pár cikk fokhagymát, egy kis üveg extraszűz olívaolajat, na meg egy flaska friulanot, és végtelen lelkesedéssel nekivágtunk a nagy kalandnak.

Aztán csak mentünk, mentünk, mentünk, végig a parton, hosszú kilométereken keresztül.

Közben a nagy hév egyre lejjebb hagyott, és a halászzsákmány (egy parti tarisznyarák és EGY! vénuszkagyló) sem akart szaporodni.

A Gyerek hol a sarat túrta,

hol a vízben csattogott,

aztán egyszer elvesztette a türelmét, és leült a homokban. Kérleltük, könyörögtünk neki, hogy jöjjön, elindultunk, mondtuk neki, hogy akkor itt maradsz egyedül, de nem mozdult. Sőt, úgy tűnt, ha hagytuk volna, nagyszerűen elhomokozott volna a 8 fokban. Itt lett tehát vége a Nagy Tenegrparti VKF! Partinak.

Sok választásunk nem volt, A Gyereket a nyakunkba vettük, és hazaindultunk. Útközben ugyan sk. müzligolyókat majszoltunk, jólesett, persze, de a csalódásunkat nem tudta feledtetni.

Úgy döntöttünk, legközelebb nem bízzuk a véletlenre, sőt, megadjuk a módját, halas pikniket csapunk a tengerparton! S hogy mit viszünk magunkkal? Olasz szokásainkhoz híven legalább 6-7 féle ételnek mindenképp lapulnia kell a hátizsákunkban! Kezdjük a “rafinált szendvicsek” kategóriájával, ebből készítünk többfélét is.

Anya szendvicse:

Kelkáposztás-füstölt lazacos szendvics

 Hozzávalók (4 szendvicshez): 8 db wasa kenyér, 200 g kelkáposzta, 200 g szeletelt füstölt lazac, citromlé, 1 ek. lenmag, 1 fehérhagyma, 150 g tejföl, ízlés szerint mustár, fehérborecet, só, bors

A hagymát vékonyra szeleteljük, és 5-10 percre hideg, vízbe áztatjuk (a vízhez adhatunk pár csepp fehérborecetet).

A lazacszeleteket meglocsoljuk a citromlével, összeforgatjuk, és 5-10 percig állni hagyjuk.

A lenmagot megpirítjuk.

A kelkáposztát laskára vágjuk, hozzáadjuk a tejfölt, sóval, borssal, mustárral és fehérborecettel fűszerezzük, majd alaposan összekeverjük.

A wasa kenyerek felére tejfölös kelkáposztát halmozunk, ráfektetjük a citromos lazacot, aztán a hagymaszeleteket. Megszórjuk egy kevés frissen őrölt feketeborssal, a pirított lenmaggal, és végül beborítjuk a megmaradt wasa kenyér szeletekkel.

Kötözzük, csomagoljuk, és már mehetnek is a szendvicsek a hátizsákba.

Hasonló bejegyzések:

Címke: , , , , , , , , , ,

Kaprigyümölccsel sült mustáros makréla burgonyasalátával

2012. február 6. 08:29 Főételek, Halak, Menü, Tengeri halak 1 Hozzászólás

Kezdjük a hetet egy percek alatt előkészíthető halétellel! Az ilyenek a kedvenceim! Az ember hazaesik a munkából, és negyedóra aktív időbefektetéssel nagyszerű vacsorát varázsol az asztalra.

Ha van plusz 5 percünk, előételnek pároljunk egy kevés száraz fehérbor, sok frissen őrölt feketebors és egy maréknyi aprított petrezselyemzöld hozzáadásával kilónyi vénuszkagylót. Hozzá egy darabka friss, ropogós héjú bagett… Boldogság!

Kaprigyümölccsel sült mustáros makréla burgonyasalátával

Hozzávalók 2 főre: 2 közepes makréla megtisztítva (ha nekünk kell kibelezni, krumplihámozással együtt nem biztos, hogy beleférünk a negyedórába ;-), 2 tk magos mustár, 1 bio citrom, 60 g kaprigyümölcs, frissen őrölt feketebors, 5-6 db közepes burgonya, extraszűz olívaolaj, vörösbor- vagy balzsamecet (esetleg majonéz)

 

A burgonyát meghámozzuk, felkockázzuk, sós vízben kifőzzük, leszűrjük, és hűlni hagyjuk.

Fél citrom héját lereszeljük, összekeverjük a mustárral és egy kevés olívaolajjal, majd a kapott masszával bedörzsöljük a halak belsejét.

A makrélákat sütőpapírral kibélelt tűzálló tálra fektetjük, meglocsoljuk a citrom levével és egy kevés extraszűz olívaolajat, borsozzuk, megszórjuk a kaprigyümölccsel, és 200 fokra előmelegített sütőben (ha van, grill programon) kb. 10 perc alatt készre sütjük.

A közben langyosra hűlt burgonyára borsot szórunk, meglocsoljuk egy kevés olívaolajjal és balzsamecettel (vagy néhány csepp vörösborecet és 1-2 evőkanálnyi majonéz keverékével), alaposan összeforgatjuk, és a sült makrélával azonnal tálaljuk.

p.s. Ehhez a halhoz szerintem kifejezetten illik a hidegen sajtolt tökmagolajjal és fehérborecettel ízesített főtt burgonya is. Kísérletezzetek! 😉

Hasonló bejegyzések:

Címke: , , , ,
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!