Tegnapi ígéretemhez híven hozom a lillafüredi füstölt pisztránggal készült pizzákat is. Tudom, a lényeg nem látszik, de egyszerűen képtelen voltam ellentmondani az utóbbi időben különösen lelkes háromévesemnek, aki szorgalmasan pakolta apró kezecskéivel a rukola leveleket a fotóalanyokra.
Pizzák füstölt pisztránggal
Hozzávalók 6 főre:
A pizzatésztához: 600 g (kenyér)liszt (sima liszttel is működik), 30 g élesztő, kb. 300-350 ml langyos víz, 1 tk. cukor, 2 tk. só, 3 ek. extraszűz olívaolaj
Pizza nr 1.: 300 ml házi paradicsomszósz (a legfinomabb, tartósítószer mentes paradicsomszósz receptjét itt találjátok) de használhattok sűrű passzírozott paradicsomot, esetleg hámozott, darabolt paradicsomot is), 1 ek. kapribogyó, 120 g mozzarella, 1 gerezd fokhagyma, maréknyi rukola, só, frissen őrölt feketebors, 1kk. szárított oregánó, extraszűz olívaolaj
Pizza nr 2.: 300 g stracchino sajt, 6 nagy radicchio levél, 60 g darált dió, extraszűz olívaolaj, só, frissen őrölt feketebors
és a két pizzához összesen egy kb. 250-300 grammos lillafüredi füstölt pisztráng
Az élesztőt a vízbe morzsoljuk, és addig keverjük, amíg teljesen felolvad.
A lisztet átszitáljuk, hozzáadjuk a sót, a cukrot, az olívaolajat és az élesztős vizet, majd az egészet összegyúrjuk, alaposan kidagasztjuk. (Vagy rábízzuk a munkát a dagasztógépre, mint ahogy azt én is tettem.) Általában 300 ml vízzel kezdek, aztán ha szükséges adok hozzá még egy keveset.
A tésztából gombócot formálunk, tálba helyezzük, a tetejét kereszt alakban nem túl mélyen bevágjuk, tiszta kendővel letakarjuk, és a duplájára kelesztjük.
A füstölt pisztráng bőrét lehúzzuk, a halhúst lefejtjük a gerincről. Ez négy részletben történik: a halhúst a fejtől a farokig a gerinc mentén bevágjuk, és a felső felet felfelé, az alsó felet lefelé mozdítva lehúzzuk a csontról. A műveletet a hal másik oldalán megismételjük.
Ha az az alsó részekben maradt bordacsont, kiszedjük (így ez már teljesen szálkátlan marad), és a felső részekkel együtt 1-1,5 cm-es darabokra vágjuk. Az apró, hajlékony szálkákat menet közben eltávolítjuk.
Az első három pizzához a fokhagymát áttörjük, és lassú tűzön, kevés olajon megpirítjuk.
A kapribogyót felaprítjuk, majd egy kis tálkában összekeverjük a paradicsompürével, kevés sóval, borssal, az oregánóval és 1-2 evőkanálnyi fokhagymás olajjal .
A mozzarellát apróra vágjuk.
A másik három pizzához a radicchiot vékonyra szeleteljük, és elkeverjük a sajttal.
A megkelt tésztát hat egyenlő részre osztjuk, mindegyiket vékonyra nyújtjuk, és három olajjal vékonyan kikent, 23 cm-es pizzasütő formába igazítjuk. Ezután letakarjuk, és szobahőmérsékleten legalább 20 percig kelni hagyjuk.
Három pizzát megkenünk a kapris-fokhagymás paradicsomszósszal, és 240 fokra előmelegített sütőben (nálam ennyi a maximum, de tudok rajta pizza programot állítani, ezt is szoktam használni) addig sütjük, amíg a pizza széle pirulni kezd. Ekkor ráhelyezzük a mozzarellát és a füstölt pisztráng darabkák felét, majd maximum 1-2 perc alatt a pizzákat készre sütjük.
A maradék három megkelt tésztakorongot megrakjuk a radicchiós sajttal, majd sózzuk, borsozzuk, és 24 fokra előmelegített sütőben ezeket is addig sütjük, amíg a szélük pirulni kezd. Ekkor ráhelyezzük a maradék füstölt pisztráng darabkákat és a darált diót, majd az egészet 1-2 perc alatt készre sütjük.
A paradicsomos pizzákat megszórjuk a rukola levelekkel (ha A Gyerek nagyon ragaszkodik hozzá, a sajtos-radicchiósakat is) és azonnal tálaljuk.
Gyerekposztnak szántam ezt a mait, így mese is jár hozzá:
Mese a pacsirtáról és a pisztrángról
Hol volt, hol nem volt, kerek erdő szélén -ahol a virágos rét a patakhoz fut- egy kis fa hajlékony ágain reggeltől estig dalolt egy pacsirta. Olyan szépen dalolt az a madár, hogy aki csak hallotta; annak megtelt a szíve örömmel, szeretettel, jósággal. A gyors folyású patak messzire vitte a kis madár hangját.
A patak torkolatánál, pisztrángok éltek nagy csapatban. Mindenki hallotta a pacsirta énekét. Egy fiatal pisztráng szíve dobogott a legerősebben, amikor a hajnal első sugarával az első hangok is megszólaltak. A pisztráng már minden dalt kívülről tudott. Ha felhangzott a pacsirta éneke, maga is dalolni kezdett, s lelkével dalolt egész nap. S alig várta már a reggeleket! Így teltek a napok, hetek és a hónapok. A pacsirta zengte vidám énekét, és a patak torkolatában hallgatta egy kis pisztráng.
A pisztráng egyszer csak nagyot gondolt. Elindult felfelé a víz folyásával szemben, hogy találkozzon a pacsirtával. Úszott, úszott -leküzdve a víz sodrását- fáradhatatlanul. Egyre közelebbről hallotta a madár énekét. Alig várta már, hogy megpillantsa. Amikor a kis fa alá ért, a pacsirta leszállt a víz fölé hajló ágra, mintha már várta volna. Elválaszthatatlan barátok lettek: A pacsirta dalolt az ágon, s a pisztráng vidáman ugrándozott a hűs vízben.
Beköszöntött a nyár. A patak vize leapadt. A fiatal, tapasztalatlan pisztráng nem vette észre a változást, s egyszer csak a száraz parton találta magát. Nagy volt az ijedelem. A vidám dal nem szólt már. A pacsirta felrepült a fa tetejére és sírva énekelt, énekelt tovább. A pisztráng megbékélt sorsával, csak annak örült, hogy a barátja hangját mindvégig hallani fogja.
Az emberek megálltak a mezőn, az állatok is felneszeltek a megváltozott hangokra. Észrevették, hogy másképp szól a madár éneke. A felhők is odasereglettek. Mindenki ejtett egy könnyet, amit a pacsirta szomorú éneke csalt ki a szemükből. A felhők könnye megduzzasztotta a patak vizét, a vidám hullámok közül az egyik ölbe kapta a kis halat, s a következő pillanatban a pisztráng ismét vidáman ugrándozott a hűs vízben.
Én is ott voltam, egy csepp könnyet én is ejtettem.
Aki nem hiszi, járjon utána!
forrás: mese, fotó
Oldal ajánlása emailben
X
Legutóbbi hozzászólások