Címke: paprika kaliforniai

Tonhalas-zöldséges árpagyöngy saláta

Ígérem, egy hónapig nem hozok több salátát, és persze azt is, hogy visszaveszek egy kicsit a tartósított halakkal készülő receptekből. Az igazság az, hogy nagyon ügyelek arra, hogy minden héten kerüljön friss hal is az asztalunkra, de ez mostanában kimerül egy-egy egészben, sütőben sütött vagy posírozott pisztránggal/aranydurbinccsal/tengeri sügérrel, amelyeknek (elsősorban idő-, másodsorban inspiráció hiányában) a fűszerezésén is szinte alig változtatok. Kéthetente be-beugrik egy-egy tenger gyümölcsivel és idényzöldségekkel megrakott tészta vagy rizottó is, amit ugye kifejezetten kér a család, így ezek mellett kevés idő jut a kísérletezésre.

Kíváncsi vagyok, mit hoz a jövő…addig is itt az eheti salátánk, amit az előzővel együtt benevezünk a Colette által meghirdetett 63. VKF! fordulójára, amelynek témája a saláta, mint főétel.

Tonhalas-zöldséges árpagyöngy saláta

Hozzávalók 4 személyre: 280 g árpagyöngy, 1 piros kaliforniai paprika, 150 g sárgarépa, 200 g főtt csicseriborsó (nálam most előző napi köretből maradt), 1 avokádó, 50 g lila hagyma, 160 g olívaolajos tonhal, egy nagy csokor petrezselyem- és korianderzöld, só, frissen őrölt feketebors, őrölt római kömény, 1 citrom, extra szűz olívaolaj, balzsamecet

DSC_8993

A sárgarépát megtisztítjuk, 2-3 mm vastagon felkarikázzuk, sós vízben roppanósra főzzük, majd leszűrjük, és egy keverőtálba tesszük. A hagymát megtisztítjuk, nem túl apró kockára vágjuk, a zöld fűszereket finomra aprítjuk. Az avokádót meghámozzuk, negyedeljük, a paprika csumáját és ereit eltávolítjuk, és mindkettőt is kb 2-3 mm vastagon felszeleteljük. A tonhalat lecsöpögtetjük. Az árpagyöngyöt sós vízben puhára főzzük, leszűrjük, és a többi előkészített hozzávalóval együtt a sárgarépához adjuk. Megszórjuk a római köménnyel, megsózzuk, megborsozzuk, ráfacsarjuk egy citrom levét, meglocsoljuk egy kevés balzsamecettel valamint extra szűz olívaolajjal, az egészet összeforgatjuk, és azonnal tálaljuk.

Zöldséges tőkehal

Hozzávalók 4 személyre: 280 g tőkehal filé bőr nélkül (nekem most sózott volt, amit 48 órán keresztül hideg vízben áztattam, naponta kétszer cseréltem a vizet), 1 db sárga kaliforniai paprika, 150 g cukkini, 250 g padlizsán, 1 nagy fej fehér hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 150 g édeskömény, 100 ml száraz rozé, 300 g hámozott, darabolt paradicsom (ilyenkor már konzerv vagy sk. eltett), só, frissen őrölt feketebors, csipetnyi őrölt édeskömény mag, 1 ágacska kakukkfű, extra szűz olívaolaj

DSC_2319

A hagymát és a fokhagymát megpucoljuk, előbbit nagyobb kockákra, utóbbit papírvékony szeletekre vágjuk. A padlizsánt meghámozzuk, az édeskömény felső rétegét eltávolítjuk, a paprika csumáját, magjait és ereit eltávolítjuk. A zöldségeket a cukkinivel és a tőkehal filével együtt, kb. azonos nagyságú (2-3 cm-es) kockákra vágjuk. A kakukkfű levélkéit lecsipkedjük.

Egy lábasban kevés extra szűz olívaolajat hevítünk, hozzáadjuk az őrölt édeskömény magot,, a kakukkfű levélkéket, a fokhagyma szeleteket, a hagyma- és az édeskömény kockákat, majd az egészet aranybarnára pirítjuk. Felöntjük a borral, majd amikor az alkohol elpárolog, hozzáadjuk a többi zöldséget és a paradicsomot is. A zöldségeket megsózzuk, megborsozzuk, és lefedve kb. 40 percig pároljuk.

Végül hozzáadjuk a tőkehal kockákat, és 4-5 perc alatt az egészet készre főzzük. (Azon ritka ételek egyike ez, amelyek másnap is finomak.)

A múlt héten felajánlott, Az ízek harmóniája című könyvet pedig

az izek harmoniaja_borito

Balkai Mariann tudhatja magáénak.

Gratulálunk, Mariann, és mindenkinek köszönjük a megosztásokat, a játékot.

A következő napokban is nézzetek be hozzánk, új meglepetések várnak rátok!

Édesköménnyel és kaliforniai paprikával sült aranydurbincs

Aranydurbincsot sütöttük már mandulával kaprosan, lime-mal, petrezselyemmel sóágyon, zöldségekkel és gyümölcsökkel (a receptek a tartalomjegyzék durbincs címszavánál könnyen kikereshetők), most az őszelő jegyében paprikával és édesköménnyel ágyaztunk meg neki:

 Édesköménnyel és kaliforniai paprikával sült aranydurbincs

Hozzávalók 2 személyre: 1 db kb. 350-400 gramm súlyú aranydurbincs, 2 gerezd fokhagyma, 1 kaliforniai paprika, 1 édeskömény, csipetnyi római kömény, só, frissen őrölt feketebors, egy kis csokor vegyes zöld fűszer (kakukkfű, korianderlevél, petrezselyemzöld, lestyán),  extra szűz olívaolaj

okA fokhagymákat meghámozzuk, félbe vágjuk, a paprika csumáját és ereit eltávolítjuk, húsát az édesköménnyel együtt fél cm vastag csíkokra vágjuk.

A halat lepikkelyezzük, kizsigereljük, alaposan leöblítjük, és konyhai papírtörlővel leitatjuk róla a fölösleges vizet. Ezután kívül-belül megszórjuk sóval és frissen őrölt feketeborssal, majd hasába teszünk két fél fokhagymagerezdet, és belehelyezzük a zöld fűszereket is.

Egy serpenyőben kevés olívaolajat hevítünk. Hozzáadjuk a római köményt, a maradék két fél fokhagymagerezdet, a paprika- és édeskömény csíkokat, valamint egy kevés sót és frissen őrölt feketeborsot. A fűszeres zöldségeket 2-3 percig pirítjuk, majd egy tűzálló tál alján egyenletesen elosztjuk. Ráhelyezzük a halat, és 190 C-ra előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt készre sütjük.

 

Zöld fűszeres ricottával és sült paprikával töltött rántott szardínia-szendvicsek

Zöld fűszeres ricottával és sült paprikával töltött szardínia-szendvicsek

Hozzávalók: 500 g szardínia filé, 2 nagy kaliforniai paprika, 125 g ricotta, egy kis csokor petrezselyemzöld és kakukkfű, 1/2 gerezd fokhagyma, extra szűz olívaolaj, só, frissen őrölt feketebors, a bundázáshoz liszt, tojás, zsemlemorzsa, a sütéshez napraforgó olaj

DSC_8489

A paprikákat megmossuk, sütőpapírral kibélelt tűzálló tálra helyezzük, és 200 fokra előmelegített sütőben addig sütjük, amíg a héjuk felhólyagosodik. (Nem baj, ha itt-ott sötétbarnára sülnek.)

Ezalatt a zöld fűszereket finomra aprítjuk, a fokhagymát áttörjük, és összekeverjük a ricottával. A krémet sóval és borssal ízesítjük.

A sültpaprikák héját lehúzzuk (könnyebb, ha néhány percig légmentesen letakarva hagyjuk hűlni), a magokat, az ereket és a csumákat eltávolítjuk. A paprikahúst lecsöpögtetjük, és kb. olyan széles csíkokra vágjuk, mint maguk a halfilék.

A halat besózzuk.

Egy filét bőrös felével lefelé vágódeszkára helyezünk. Megkenjük egy teáskanálnyi fűszeres ricottával, ráfektetünk egy szelet sült paprikát, majd ismét egy teáskanálnyi ricotta, és végül egy filé – bőrös felével felfelé – következik.

A hal szendvicseket óvatosan összenyomjuk, majd lisztbe, tojásba, zsemlemorzsába forgatjuk, és bő, forró olajban aranybarnára sütjük. Citromgerezdekkel és nagy tál friss zöldsalátával főételként, vagy az adagokat felezve csak citrommal, esetleg hollandi mártással meleg előételként tálaljuk.

Csípős-zöldséges kékkagyló leves

Csípős zöldséges kékkagyló leves

Hozzávalók 4 személyre: 2 kg kékkagyló, 1 fehér hagyma, 2 cikk fokhagyma, 10 dkg sárgarépa, 50 g zellerszár, 300 g hámozott, darabolt paradicsom, 150 g cukkini, 150 g kaliforniai paprika, 100 ml száraz fehérbor, 1 csípőspaprika, 1 ágacska rozmaring, egy kis csokor petrezselyemzöld, extraszűz olívaolaj, só, frissen őrölt feketebors

DSC_8861

A kékkagylókat megtisztítjuk: a héjak illesztéséből kilógó rostos szálat, az ún. Byssos fonalat egy határozott mozdulattal kihúzzuk, ha a héjhoz más kagylódarabkák, egyéb lerakódások vannak tapadva, azokat késsel lepattintjuk. Végül mindegyiket folyó víz alatt durva szivaccsal megsikáljuk, többször váltott vízben leöblítjük. Amelyik ki van nyílva vagy törött, kidobjuk.

A zöldségeket kb. egyforma nagyságú, apró kockára vágjuk, a fokhagymát áttörjük, a petrezselyemzöldet felaprítjuk.

Egy nagy lábasban olívaolajat hevítünk, megpirítjuk benne a felaprított hagymát és az áttört fokhagymát. Hozzáadjuk a csípőspaprikát, a rozmaringot, a sárgarépa és a zellerkockákat, felöntjük a fehérborral, és addig pároljuk, amíg a zöldségek félig megpuhulnak. Ekkor beletesszük a felkockázott paprikát, a cukkinit és a paradicsomot is, sóval, borssal fűszerezzük, és lefedve 3-4 percig főzzük.

A felaprított petrezselyemzöldet és a megtisztított kékkagylókat is a zöldségekhez adjuk, és fedő alatt addig főzzük, amíg a kagylók kinyílnak. (Amelyik nem nyílik ki, kidobjuk.) Ropogós héjú, puha bélzetű, friss kenyérrel tálaljuk.

…télen a cukkini elhagyható, a friss kaliforniai paprika helyett pedig használhatunk eceteset  – recept ITT – (elég lesz belőle egy fél) vagy konzerv sültet.

A recept a Kifőztük magazin 2012. számában jelent meg.

Zöldséges-kékkagylós gramigna tészta

Az apropó a hőség, a kertben fellelhető rengeteg zöldség  (salvo a paprika, mert az bolti volt) az egyszerűség, a praktikusság, és persze a napfényes Itália. Másfél hónap után ugyan kezd terhes lenni a mindennapos cukkinifogyasztás, de összeszorítjuk a fogunkat, és vigaszként naponta nézegetjük, mikor szakíthatjuk le az első padlizsánunkat. x-)

Zöldséges-kékkagylós gramigna

Hozzávalók 4 személyre: 280 g gramigna tészta, 1 kg kékkagyló, 1 kis fej salotta hagyma, 1 cikk fokhagyma, 1 kk. őrölt csípős pirospaprika, 100 g sárgarépa, 50 g zellerszár, 300 g hámozott, darabolt paradicsom, 150 g cukkini, 150 g kaliforniai paprika, 1 dl száraz fehérbor, 1 csípőspaprika, 1 ágacska rozmaring, kis csokor petrezselyemzöld, extraszűz olívaolaj, só, frissen őrölt feketebors

A kékkagylókat megtisztítjuk: a héjak illesztéséből kilógó rostos szálat, az ún. Byssos fonalat egy határozott mozdulattal kihúzzuk, ha a héjhoz más kagylódarabok vannak tapadva, azokat késsel lepattintjuk. Végül mindegyiket folyó víz alatt durva szivaccsal megsikáljuk, többször váltott vízben leöblítjük. Amelyik ki van nyílva vagy törött, kidobjuk.

A zöldségeket kb. egyforma nagyságú, apró kockára vágjuk, a fokhagymát áttörjük, a petrezselyemzöldet felaprítjuk.

Egy nagy lábasban olívaolajat hevítünk, megpirítjuk benne a felaprított hagymát és az áttört fokhagymát. Hozzáadjuk az őrölt pirospaprikát, a rozmaringot, a sárgarépa és a zellerkockákat, felöntjük a fehérborral, és addig pároljuk, amíg a zöldségek félig megpuhulnak. Ekkor beletesszük a felkockázott paprikát, a cukkinit és a paradicsomot is, sóval, borssal fűszerezzük, és lefedve 3-4 percig főzzük.

A felaprított petrezselyemzöldet és a megtisztított kékkagylókat is a zöldségekhez adjuk, és fedő alatt addig főzzük, amíg a kagylók kinyílnak. (Amelyik nem nyílik ki, kidobjuk.)

A kagylóhúst kiszedjük a héjból, majd visszatesszük a zöldséges mártásba.

Közben a tésztát lobogó, sós vízben kifőzzük, amikor eléri az “al dente” (nem teljesen puhára főtt) állagot, leszűrjük, összekeverjük a kagylós mártással, és azonnal tálaljuk.

P.s. mivel a férjem nagy nyers petrezselyem rajongó, tálalás után extra adagot kapott a tészta tetejére

A világ hallevesei IV. – Svédország – Sáfrányos lazacpörkölt új-zélandi zöld kagylóval

Előre is elnézést kérek, tudom, hogy elfogult, sokszor túlságosan őszinte, szemét alak vagyok, de nem tudom nem leírni, hogy a mai bejegyzés különös jelentőséggel bír, ugyanis egy számomra nagyon kedves blogger 2008-ban született írását tartogatom a fedélzeten. Fogadjátok szeretettel, és böngésszétek szorgalmasan mind a Skandi Kamera, mind a Hobbiszakács – skandináv konyha magyarul blogokat – garantáltan nem lesz könnyű továbbállni.

“Tizenöt évvel ezelőtt, Karácsony napján gyönyörű napsütésre ébredtünk Stockholmban. Utólag nem lehet eldönteni, hogy kinek volt az ötlete a kirándulás. Tény, hogy gyalog indultunk el a tőlünk tíz kilométerre levő városközpontba. Az idő kellemes volt, a száraz gyalogút hol az országút mellett, hol pedig az erdőn keresztül vezetett.

Éppen a harmadik tó partján ballagtunk, amikor az ég beborult, és eleredt a havas eső. A szél jéghideg flegmákat csapott az arcunkba. Egyre nedvesebben csúszkáltunk a latyakban. A Zasszony nem sokáig rejtette véka alá a véleményét. Mintha nem lett volna jó dolgunk a fűtött lakásban. Csak az én fejemben fordulhatott meg egy ilyen épületes marhaság.

Valóban nem tűnt jó ötletnek. Mivel a fele távot már megtettük, nem volt értelme visszafordulni. Konokul hallgatva törtettünk előre a helyenként bokáig érő kásában. Az ünnepi kivilágításban fagyoskodó városközpontban egy lélek nem járt, az üzletek és az éttermek zárva voltak.

Az egyik utcasarkon álló angol stílusú kocsma, azaz pub ablakában gyertyafényre lettem figyelmes. Maradék erőnkkel átgázoltunk az úttestet borító latyakon. Lenyomtam a kilincset, az ajtó kinyílt, és a meleg, mely mintha csak ránk várt volna, hullámokban ölelt körül. Bent tangóvilágítás, két vendég és egy kialvatlan pincérlány, mintha csak ránk vártak volna. Átázott ruháinkat a duruzsoló kályha melletti fogasra akasztottuk, és a bár mellé telepedtünk. Rövid tanakodás után az egyedüli ünnepi éteknek kinéző fogást, sáfrányos lazacpörköltöt rendeltünk. A csipkerózsika-álomból felébresztett pincérlány fokhagymás baguettet, és külön tálacskában hideg fokhagymás mártást is hozott, hogy minden falat előtt mártsuk meg a kanalat benne.

Mostanában nem gyalogolunk, hanem szépen bemetrózunk a városba. Vagy én készítem el egy változatát, melynek állaga az éppen uralkodó lelkiállapottól, a vendégek számától és a hozzáadott víz mennyiségétől függően a leves és a pörkölt között ingadozik.

Ennyi körítés után jöjjön a várva várt recept, melyet a zöldkagyló tesz érdekessé. A hozzávalók mennyisége tetszés szerint változtatható, vagy – mint például a zöldkagyló – akár mellőzhető is.

A szereplők a megjelenés sorrendjében:

Zöldkagyló és lazacfilé. Vaj, hagyma, fokhagyma, sáfrány, magyar pirospaprika (por), piros-sárga és zöldpaprika, póréhagyma, paradicsom (zúzott), bazsalikom-kakukkfű-koriander-petrezselyem, őrölt feketebors, píri-píri (csípős)paprika valamint borókabogyók. Babérlevél, hal-alaplé (vagy halleveskocka), víz és só. Új-zélandi zöldkagyló, lazacfilé. Tojás, olaj, mustár (majonézhez), crème fraiche (ha ez nincs, akkor megteszi a joghurt és tejszín 1:1 keveréke). Friss fehér kenyér (baguette).

A zöldkagylót kiveszem a fagyasztóból, és langyos vízben kifagyasztom.

A bőrétől megszabadított lazacfiléből a maradék szálkákat fogóval kihuzigálom. A filét 2-3 cm oldalhosszúságú kockákra vágom, és a belépőt jelző végszóig beteszem a hűtőbe.

Egy ötliteres edénybe vajat teszek, és közepes tűzön megdinsztelek benne egy fej nem túl apróra vágott hagymát. Amikor a hagyma szeme üvegessé válik, akkor beleszórok két-három cikknyi reszelt fokhagymát, egy fél kiskanálnyi (drága) sáfrányt és négy-öt kiskanállal a pirospaprika-porból.

Fél percet kevergetem, majd hozzáadom az időközben előkészített és fél kilóra becsült, csíkokra vágott vörös, sárga és zöldpaprikát, a negyed kiló apróra vágott póréhagymát, és kb. egy liter zúzott paradicsomot (konzervből). 1-3 kiskanál közötti, tetszés szerinti mennyiségű, apróra vágott friss – vagy szárított – bazsalikommal, kakukkfűvel, korianderrel (zöldet a kínai boltban vásárolok) és petrezselyemmel fűszerezem. Ezt követi fél kiskanál fekete bors, 4-5 szárított píri-píri paprika, 5-6 babérlevél, egy tucat borókabogyó és végezetül negyed liter hal-alaplé. Hal-alaplé híján megreszelek két-három halleveskockát, amit negyed liter vízben elkeverve adok hozzá.

A kifagyott kagylók héját körömkefével, vagy (új) mosogatószivacs durva felével megsúrolom, és az egész társaságot a vígan rotyogó, vörös lébe zúdítom. Megkóstolom, és ha szükségesnek érzem, akkor kevés sóval igazítok az ízen.

Tíz perc fövés után a lazacon a sor. A lazackockákat egyenként rakom az edénybe, hogy a fövés lehetőleg ne szűnjön meg. Az utolsó hozzáadásától számolt nyolc perc múlva kész van a pörkölt. Ezalatt az idő alatt a lazac nem fő szét, mondhatni kemény marad. Ha nem azonnal tálaljuk, akkor tanácsos a lazackockákat kiszűrni, és tálalásig külön tálban tartani. Ekkor a lazac megőrzi a formáját és az állagát.

A hideg mártáshoz friss majonézbe fokhagymát préselek, megsózom és 1:1 arányban crème fraichet (joghurttal előkezelt tejszínt) keverek hozzá. Külön tányérkában szolgálom fel, tegyen mindenki a levesébe/pörköltjébe amennyi csak tetszik neki.

Friss fehér kenyérrel, vagy baguettel a legjobb.”

Köszönjük, Hobbiszakács! 😉

p.s. Felhívom a tisztelt olvasók figyelmét, hogy a második képen lévő kéz tulajdonosa Karinthy Márton.

p.s.2. Jövő héten Írországba utazunk!

A világ hallevesei I. – Portugália – Caldeirada

Ahogy azt már biztos tudjátok, a magyarországi halfogyasztás fellendítésének elősegítése mellett a világ sokszínű halgasztronómiájának a megismertetése is a Tarka Bárka blog legfontosabb céljai között szerepel. Nem kellett sokáig gondolkodnunk azon, hogy melyik az az étel, amely minden országban létezik, mégis mindenhol különböző… Igen, a hallevesről van szó, az ezerarcú hallevesről, amely összeköt, identitást ad, melynek igaz eredeteiről vérre menő harcok folynak. A következő hónapok hétfőjén tehát a világ halleveseit vesszük tehát górcső alá.

Indulásképp idegen országok gasztronómiájában jártas bloggereket kerestünk meg, hogy segítsenek nekünk az általuk megismert halleveseket egy csokorba gyűjteni. Most, hogy jó néhány írás a kezünkben van, határozottan meg vagyunk arról győződve, hogy egészen egyedülálló sorozatot fogunk összeállítani!

A bejegyzések legtöbbjében rövid történeti áttekintést, az adott ételre vonatkozó érdekességeket, nagyrészt tradicionális halleves recepteket, fotókat találtok majd, de akadnak majd a sorban egészen egyedi hangvételű írások is.

Köszönünk szépen minden kész és még folyamatban lévő, hamarosan beérkező posztot, nem kevésbé a lelkesedést, amivel a résztvevők segítik a gyűjtemény létrejöttét!

Olvassátok sok szeretettel!

A sorozat első állomása Portugália. Innen Alíz, a Select food blog szerzője, (aki nem mellesleg 7 évig élt az országban, és a férje is portugál) hozott egy ínycsiklandó halas-kagylós Caldeiradát. Az írás magáért beszél! Minket azonnal meggyőzött! 😉

Ti ettetek már Caldeiradát? Hol? Mikor? Élményeket, tapasztalatokat szívesen olvasunk a kommentek között!

Caldeirada

A portugál Caldeirada nagyon népszerű és közismert étel mind a portugálok, mint a Portugáliába látogató turisták között. Mint a legtöbb ételnek általában, ennek is sokféle elkészítési módja létezik, de van amiről biztosan felismerhető. A mi leveseinkhez képest rövid lében főtt, és a lenti hozzávalók közül a felhasznált halakkal és a tenger gyümölcseivel variálható.

Legfinomabb akkor, ha többféle halból – ördöghal, tengeri süllő, rája, aranydurbincs, vörös márna, csacsihal, lepényhal -, kagylóból, és/vagy rákvariációból tevődik össze, de vannak tipikus változatai is, úgy mint a Caldeidara de Enguias (tengeri angolnás Caldeirada kurkumával), Caldeirada de Lulas (tintahalas Caldeirada), Caldeirada  à Pescador (Caldeirada halász módra – vegyes halakból) vagy a Caldeirada de Sardinha (szardíniás Caldeirada – ennél a szardínia mindig legfelülre kerül), Caldeirada de Bacalhau (tőkehalas Caldeirada – főznek bele fekete, azaz véres kolbászt és portugál káposztát is).

Ami közös bennük, hogy az alapanyagokat egymásra rakva főzik meg. Helyenként nagyon változó lehet az elkészítése, mert van ahol csak olívaolajjal és sok paradicsommal a saját levében párolódnak a hozzávalók, vagy csak egy könnyed fehérborral, és ott van még a boros-vizes változat is. Főként a tintahalas Caldeiradánál fordul elő, hogy először olívaolajon megfuttatják a hagymákat, hozzákeverik a paradicsomot és ez után teszik bele a többi alapanyagot, mivel a tintahalnak kicsivel több főzési időre van szüksége, mint a burgonyának.

Setúbalban és Madeirán jellemző, hogy néhány szegfűszeget is főznek bele. Általánosságban elmondható, hogy főként petrezselyemmel készül, de néhol tesznek bele koriandert is.

Én egy enyhén pikáns halas-kagylós Caldeiradát, fehérborral és vízzel főzve hoztam most, ami a (portugál) férjem szerint igazi nyári étel. És valóban az, mert legjobban a szabadban fogyasztva esik jól.

Hozzávalók a halas-kagylós Caldeiradához:

750 g konyhakész kagyló vagy kagylókeverék

Új-zélandi zöld kagylót (fél héjban sikerült beszereznem)

750 g konyhakész vegyes tengeri hal, fej és farok nélkül, nagyobb szeletekre vágva (Nekem barramundi, aranydurbincs és hekk (csacsihal) volt itthon.)

900 g burgonya meghámozva és nem túl vastag karikákra szeletelve

250 g vöröshagyma vagy salátahagyma nagyon vékonyan felkarikázva

4 gerezd fokhagyma felszeletelve

1 csokor petrezselyem

1 db nagy babérlevél

3-4 db hámozott paradicsom felkarikázva vagy 1,5 dl 100%-os paradicsomszósz

100 g zöld (piros) kaliforniai paprika vékony csíkokra szeletelve

kb. 3 db piripiri (afrikai madárszemchili) – opcionális

tengeri só

7-8 szem egész fekete bors

löttyintésnyi extraszűz olívaolaj

2,5 dl száraz fehérbor (én most Kunsági Irsai Olivért használtam)

5,5 dl víz

Én ennél a receptnél friss paradicsom híján paradicsomszósszal készítettem, ezért kellett hozzá a 5,5 dl víz, de friss paradicsommal ez a mennyiség csökkenthető vagy akár el is hagyható, ha a felhasznált paradicsom elegendő levet ereszt.

Elkészítés

Egy nagyméretű főzőedény alján helyezzük el a kagylókat a héjukkal lefelé, fektessük rá a haldarabokat, locsoljuk meg egy kevés olívaolajjal, majd váltakozva rétegezzük rá a burgonya-, vöröshagyma- és paradicsomkarikákat (vagy öntsük rá a paradicsomszószt), meg a paprikacsíkokat is. Helyezzük a rétegek közé a petrezselymet, babérlevelet, egész borsokat, fokhagymát és ízlés szerint chilit is. Sózzuk meg, öntsük fel a fehérborral, majd a vízzel, és fedő alatt tegyük fel főni.

Forrás után közepes hőfokon főzzük tovább kb. 20 percig, amennyi idő alatt a burgonya megpuhul, és a kagyló és hal is megfő.

Kevergetni közben nem szabad, csak időnként rázogatni a fazekat.

A főzési idő több-kevesebb is lehet a felhasznált alapanyagoktól és a méretüktől függően. Ha apróbb kagylókat használunk, akkor érdemes a halakat és a burgonyát is kisebbre vágni, hogy egy időben meg tudjanak főni.

Ha marad lé a Caldeiradából, akkor abból a portugálok másnap rizst főznek, vagy levesként fogyasztják kenyérre merve vagy apró tésztát főznek benne, és finomra aprított mentával megszórva fogyasztják el.

Köszönjük, Alíz!

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!