Ezt a borzalmas(nak tűnő) ételt szilveszteri bakiposztnak tartogattam.
Eredetileg sárgarépát akartam használni, de mivel épp előző nap találtam rá a zöldségesnél az utóbbi időben trendinek számító lila répára, gondoltam, ha ezzel helyettesítem, (répa, répa, ugye) nagy baj nem lehet.
Hát lett.
A lila répa nem csak a garnélákat színezte el, de a szívvel-lélekkel gyúrt friss tésztánkon is csúnya lilás-szürkés foltokat hagyott, arról nem is beszélve, hogy az íze evidentemente a valódi ipari répák ízét idézte – ti. sárgarépa íze nem sok volt. (Eszembe is jutott Eszter cikke.)
A fentiek ellenére a lila répa nem utoljára fordult elő a konyhámban, mutatós zöldség, sok lehetőség rejlik benne, csak ne feledjük, nyomot hagy! És ugye, megmondtam amikor a karácsonyi halas menü összeállításáról írtam, hogy ne ünnepekkor kísérletezzünk az új alapanyagokkal?! Azt mondják, az okos ember más kárából tanul…tessék, itt a lehetőség! 🙂
Narancsos-duplán garnélás tagliatelle parmezános pirított dió morzsával
Hozzávalók:
A tésztához: 250 g liszt, 2 tojás, 60 g garnéla farok, 40 g ricotta
A feltéthez: 12 db garnéla farok, 150 g lilarépa, 1 salotta hagyma, 1 fokhagyma, extraszűz olívaolaj, őrölt fehérbors, 40 g angol zeller, 1/2 narancs frissen kifacsart leve, egy ágacska rozmaring, 1 babérlevél,
A tetejére: 100 g dióbél, 50 g parmezán
A tésztához a garnélafarkakról lefejtjük a páncélt, a hús felső részén nem túl mély vágást ejtünk, és a bélcsatornát eltávolítjuk. A páncélokat félretesszük, a garnélahúst késes robotgépben pépesre daráljuk.
A lisztből, a tojásokból a garnélapép és a ricotta hozzáadásával rugalmas tésztát gyúrunk. Ha szükséges, adhatunk hozzá még egy kevés lisztet. A tésztát fél óráig pihentetjük, majd vékonyra nyújtjuk, és olyan széles csíkokra vágjuk, amely éppen belefér a vágó nyílásába. A széles tésztacsíkokat átfutattjuk a tagliatelle vágón, és lisztezett kendőre terítjük. (Ha nincs tésztavágónk, a kinyújtott tésztát feltekerjük, borotvaéles késsel 6-7 mm vastagon felszeleteljük, a csigákat óvatosan megrázzuk, és lisztezett kendőre terítjük.
A dióbelet száraz serpenyőben megpirítjuk, és még melegen egy kendőbe tesszük. A kendőt megdörzsöljük, így a pirított dió héja magától lehullik. A megtisztított dióbelet ezután finomra daráljuk, és összekeverjük a parmezánnal.
A feltéthez a garnélafarkakról lefejtjük a páncélt, a hús felső részén nem túl mély vágást ejtünk, és a bélcsatornát eltávolítjuk. A páncélokat a tésztából megmaradtakkal együtt bő vízben 40 percig főzzük, majd leszűrjük, a páncélokat kidobjuk, a levet félretesszük.
A salottát és a zellert felaprítjuk, a fokhagymát áttörjük, a répát kisebb kockára vágjuk.
Egy serpenyőben olajat hevítünk, üvegesre pirítjuk benne a felaprított hagymát és zellert. Hozzáadjuk a rozmaringágat, a babérlevelet a répakockákat és a fokhagymát, néhány percig pirítjuk, sózzuk, borsozzuk, majd felöntjük a narancslével. A rozmaringágat kidobjuk, és a répát lefedve addig főzzük, amíg megpuhul. (Ha szükséges, közben adhatunk hozzá a garnélapáncélok főzővizéből, de úgy igyekezzünk, hogy mire a répakockák megpuhulnak ne maradjon alattuk fölösleges folyadék.) Ezután hozzáadjuk a megtisztított garnéla farkakat, és az egészet 2-3 perc alatt készre főzzük.
Közben a megmaradt sózott garnéla alaplében a friss tésztát kifőzzük, leszűrjük, tányérokba szedjük. Mindegyik tetejére 2-3 evőkanálnyi narancsos-répás garnélát szedünk, megszórjuk a parmezános dióval, és azonnal tálaljuk.
Boldog Új Évet kívánok minden olvasónak! Ma és holnap egyetek minél több halat ti. pénzt hoz a házhoz. Találkozunk jövőre, és lassan blogszülinapot is ünnepelünk, addig válogassatok a Tarka Bárka mintegy 200 receptjéből!
Üdvözlettel: Gaba
Oldal ajánlása emailben
X
Legutóbbi hozzászólások