Címke: hagyma fehér

Platnin sült szardínia sültpaprikás-hagymás burgonyasalátával

A platnin sütés az egyik legjobb dolog, ami a friss szardíniával történhet – na, jó, egy jobb azért van, amikor a halász séf barátja a tengerparton a forró parázs fölötti grillrácson csíkosra sütögeti, de ez most nem az a film…

Vaslapon sült szardínia sültpaprikás-hagymás burgonyasalátával

Hozzávalók 4 főre: fejenként kb. 10 db friss szardínia, 400 g burgonya, 2 kápia paprika, 1/2 fej fehér hagyma, kis csokor friss kakukkfű és majoránna, vörösborecet, extraszűz olívaolaj

DSC_6803

A paprikákat megmossuk, sütőpapírral kibélelt tűzálló tálra helyezzük, és 200 fokra előmelegített sütőben (félidőben megfordítva) addig sütjük, amíg a héjuk felhólyagosodik – nem baj, ha itt-ott sötétbarnára sülnek.

Közben a hagymát vékonyan felszeleteljük.

A paprikák héját lehúzzuk (könnyebb, ha néhány percig légmentesen letakarva hagyjuk hűlni), a magokat, az ereket és a csumákat eltávolítjuk. A paprikahúst lecsöpögtetjük, és félcentis csíkokra vágjuk.

A burgonyát megmossuk, sós vízben héjastól puhára főzzük. Kissé hűlni hagyjuk, a héját lehúzzuk, a burgonyát fél cm vastagon felkarikázzuk, és a paprikával, a hagymával valamint a zöld fűszerek letépkedett leveleivel együtt egy keverőtálba tesszük. Sózzuk, borsozzuk, meglocsoljuk egy kevés extraszűz olívaolajjal és vörösborecettel, majd óvatosan, hogy a burgonya ne törjön, összeforgatjuk, és legalább 10-15 percig állni hagyjuk.

Közben a szardíniákat megtisztítjuk: a fejüket levesszük, a zsigereket eltávolítjuk. A halakat besózzuk, felforrósított platnin (vagy serpenyőben) pár csepp olívaolajon mindkét oldalukat megsütjük, és a paprikás-hagymás burgonyasalátával azonnal tálaljuk.

Paradicsomos-tonhalas rizzsel töltött padlizsán

Paradicsomos-tonhalas rizzsel töltött padlizsán

Hozzávalók 4 személyre: 2 padlizsán, 300 ml házi bazsalikomos paradicsomszósz, 1 fehér hagyma, 1 gerezd fokhagyma, 1 ek. kapribogyó, só, frissen őrölt feketebors, extraszűz olívaolaj, 140 g rizs, 160 g tonhal olívaolajban, 100 g Asiago sajt lereszelve

A padlizsánokat megmossuk, félbe vágjuk, a húsukat kanállal kikaparjuk, és apró kockára vágjuk.

Egy serpenyőben olívaolajat hevítünk, megpirítjuk rajta a felaprított hagymát, a fokhagymát és a padlizsánkockákat. Hozzáadjuk a paradicsomot és az apróra vágott kapribogyót, és addig főzzük, amíg a szósz besűrűsödik.

A rizst sós vízben kifőzzük, összekeverjük a lecsöpögtetett tonhal konzervvel, a paradicsomszósszal, majd a kivájt fél padlizsánokba töltjük. A töltött padlizsánokat megszórjuk a reszelt sajttal, és 200 fokra előmelegített sütőben kb. 15 percig sütjük.

A világ hallevesei XXIV. – Amerikai Egyesült Államok I. – New England clam chowder – krémes kagylóleves káosz az Újvilágból

Rég keresek igazi “tradicionális” New England-i kagylóleves receptet, de annyiféle elkészítési mód, opcionális hozzávaló és tálalási verzió létezik, hogy a hosszú kutatás során elvesztem a rengetegben. Végül tettem egy utolsó kísérletet, megkérdeztem a gyerekkori legkedvesebb barátnőmet, aki relatíve közel lakik a tűzhöz, ráadásul a férje szakmabeli, így az ő segítségükkel született meg a végeredmény. Utóbb rájöttem, hogy túl nagyot nem tévedhettünk, olvassátok csak, miért…

A chowder nem más, mint egy sűrű, tartalmas leves – bár a felhasznált alapanyagok sokféleségét és tápértékét figyelembe véve inkább egytálételnek tekinthető.  Az Egyesült Államok minden vidékén elterjedt, hozzávalói az egyes területek adottságainak megfelelően változnak. Ennek megfelelően léteznek sertés-, csirkehús, hal tenger gyümölcsei, vagy csak zöldségek felhasználásával készülő verziók – amikhez adjuk hozzá a fentiek végtelen számú kombinációját. (Az eredmény totális káosz és szabadság, de így szép az élet.)

A tenger gyümölcseivel készülő chowdereket tekintve, szerencsére vannak földrajzilag többé-kevésbé elkülöníthető változatok: a manhattani pl. paradicsommal, a Rhode Island-i sűrítőanyag nélkül készül; Észak Karolinában csak liszttel sűrítik; az ún Long Island clam chowder (aminek amúgy nincs köze Long Islandhez) a manhattani és az alap New England-i verzió paradicsomos-tejszínes keveréke; a floridai St. Augustine-i szintén paradicsomos verzióhoz jár még egy Datil fajtájú extraerős paprika is, amit állítólag a minorcai telepesek hoztak magukkal a 18. században…és így tovább.

A clam chowdereket általában sós keksszel (oyster crackers), esetleg cipóban (mint pl. San Franciscoban) tálalják. Az alap verzió – ha minden igaz, a San Francisco clam chowder ennek tekinthető – tej és/vagy tejszín alapú, ami sok esetben kap egy jó adag lisztet is és/vagy rántást is. A fő hozzávalók tehát: kagyló, burgonya, szalonna (esetleg füstölt vagy sózott sertéshús), (fehér)hagyma; fűszerek közül elengedhetetlen a kakukkfű, a babérlevél és a petrezselyemzöld és/vagy zellerlevél. A fentiek mellett gyakran előfordul az angol zeller, a póréhagyma, a sárgarépa, a pirospaprika és a friss kukorica is.

New England clam chowder

Hozzávalók 6 főre: 1,5 kg kagyló (én most kétféle vénuszkagylót használtam), 4 közepes burgonya, 150 g húsos szalonna, 1 fehér hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 100 g angol zeller, kb.1-1,5 l zöldség alaplé, egy kis csokor petrezselyemzöld, friss kakukkfű, 3 friss babérlevél, 1 újhagyma, 50 g póréhagyma, 150 g fagyasztott csemegekukorica, 200 ml tej, 150 ml tejszín, 2 púpos ek. liszt, 1 tk. és 1 ek. vaj, extraszűz olívaolaj, só, frissen őrölt feketebors, 1 tk. őrölt pirospaprika

A kagylókat 2-3 órán keresztül hideg, sós vízben állni hagyjuk, majd folyó víz alatt leöblítjük, és egy lábasba tesszük. A lábast lefedjük, és nagy lángon az egészet addig pároljuk, amíg a kagylók kinyílnak (amelyik nem nyílik ki, kidobjuk.) A levet sűrű szövésű kendőn keresztül átszűrjük, félretesszük; a kagylóhúst a héjból kiszedjük.

A szalonnát kisebb kockára vágjuk, a hagymát, a petrezselyemzöldet, a zellerszárat, az újhagymát, a pórét felaprítjuk, a fokhagymát áttörjük. A burgonyát meghámozzuk, nagyobb kockára vágjuk.

A szalonnát egy fazékba tesszük, a zsírját kisütjük. Hozzáadunk egy kevés olívaolajat, 1 tk. vajat, és egy babérlevelet. Beleszórjuk a felaprított zellerszárat, a hagymát és az áttört fokhagymát, közepes lángon 10 percig pároljuk, majd zsírjára sütjük.

Ezután megszórjuk 1 ek. liszttel, néhány percig pirítjuk, majd felöntjük a kagylók leszűrt levével, és gyors mozdulatokkal elkeverjük. Hozzáadjuk a burgonyát, a pórét, az újhagymát, a kukoricát, a maradék 2 babérlevelet, a kakukkfű levélkéket, sót és kevés frissen őrölt feketeborsot és a zöldség alaplevet. Az egészet addig főzzük, amíg a burgonya félig megpuhul.

A tejet, a tejszínt és a lisztet egy tálkában csomómentesre keverjük, és folyamatosan keverve a forrásban lévő leveshez csorgatjuk.

Amikor a burgonya teljesen megpuhul, a leveshez adjuk a felaprított petrezselyemzöldet, a kagylóhúst és a maradék vajat. Mihelyst a vaj elolvad, az egészet megszórjuk egy teáskanálnyi őrölt pirospaprikával, és nem több, mint egy perc alatt a levest készre főzzük.

Cipóban vagy crackersszel tálaljuk.

Ildikó, Jeff, köszönöm szépen a segítséget! 🙂

Mandulás-alma balzsamos marinált sült szardínia

A világhíres velencei fogásról, a “sarde in saòr”-ról néhány nappal ezelőtt írtam ITT. Az igazság az, hogy rengeteg alkalommal készítettem már, és egyszerűen nem tudjuk megunni. Néha egy-két hozzávalót megváltoztatok: hol diót adok hozzá és muskotályos ecetet, hol a fenyőmagos-mazsolás verzió nyer, és az is megesik, hogy a legegyszerűbb, ecetes-hagymás változatra vágyunk. Legutóbb azonban valami hihetetlenül finom, lágy aromát sikerült előcsalni ebből az egyébként elég karakteres ízű, zsíros halból, íme:

Mandulás-alma balzsamos marinált sült szardínia

Hozzávalók: 500 g friss szardínia, 250 g fehér hagyma, 1 ágacska kakukkfű, 60 g szeletelt mandula, 100 ml fehérborecet, 50 ml alma balzsamecet, liszt, 50 ml száraz fehérbor, semleges ízű olaj (pl. szőlőmag)

A procedúra az előzőhöz hasonló:

A szardíniákat megtisztítjuk, fejüket, belüket, gerincüket eltávolítjuk. Leitatjuk róluk a vizet, sóval, borssal fűszerezzük, lisztbe forgatjuk, majd bő forró olajban kisütjük.

A hagymát karikára vágjuk, szőlőmag olajban megdinszteljük. Hozzáadjuk a kakukkfüvet, felöntjük a fehérborecettel, és a fehérborral, majd 5 percig főzzük. Ezután levesszük a tűzről, és még melegen belekeverjük az alma balzsamecetet.

A mandulát száraz serpenyőben megpirítjuk.

Egy üvegtál aljára rakunk egy réteg szardíniát, erre egy réteg hagyma kerül, majd néhány pirított mandula. Ezt addig folytatjuk, amíg a hozzávalók el nem fogynak (az utolsó, felső réteg mandula + hagyma legyen, és minden réteget locsoljunk meg a hagyma alatt lévő olajos-ecetes lével). Végül folpackkal lefedjük, és hűtőbe tesszük legalább egy de inkább több napra, hogy az ízek összeérjenek.

Marinált halak a Tarka Bárkán:

Diós-mazsolás marinált sült szardínia

Posírozott, marinált ponty

Egészben sült marinált makréla

Amíg az ajándékokért vívott küzdelem folytatódik, mi sem tétlenkedünk:

Egészben sült marinált makréla

Hozzávalók: 2 db kb 400 grammos makréla, 2 citrom, 1 fehér hagyma, nagy csokor petrezselyemzöld, 2 babérlevél, 2 gerezd fokhagyma,  100 ml száraz fehérbor (Blason Chardonnay 2011) extra szűz olívaolaj, só, frissen őrölt feketebors

A halakat kibelezzük, alaposan leöblítjük, és szárazra töröljük. A hagymát és a fokhagymát felszeleteljük, az egyik citromot fél cm vastag karikára , a másikat félbe vágjuk.

A megtisztított halakat egy tálba tesszük, a hasukat megtöltjük a petrezselyemmel, meglocsoljuk egy kevés olívaolajjal, és az egyik citrom levével. Hozzáadjuk a tenyereink között megdörzsölt babérlevelet, a hagyma- és a fokhagyma szeleteket, borsozzuk, és az egészet néha megforgatva 1-1,5 órán keresztül állni hagyjuk.

Ezután egy tűzálló tál aljára citromszeleteket helyezünk, majd ráfektetjük a marinált makrélákat. Meglocsoljuk a fehérborral, meghintjük egy kevés sóval, a tetejükön szétosztjuk a pácból kiszedett hagymát, fokhagymát és a babérlevelet, és 200 fokra előmelegített sütőben, grill programon kb. 12 perc alatt készre sütjük.

(Rozmaringos tepsis burgonyával, kapribogyós burgonyapürével, és grillezett nyári zöldségekkel is tálaltam már.)

A recept a Kifőztük magazin és a Budavári Borfesztivál közös receptversenyén is indul.

Sütőben sült hagymás-rozmaringos süllőcsigák “törtpaszullyal”

…mert ennek a receptnek a Bárkán a helye. Pár nappal ezelőtt ezzel készültem az általunk szervezett 48. Vigyázz, Kész, Főzz! fordulóra, amelynek a témája “Édes Vizeink”, célja pedig a közös játékon túl a hazai halak népszerűsítése volt. (A kiírást itt, az összefoglalót pedig itt találjátok.)

Mindenképp egyszerű ételt szerettem volna választani, ezért gondoltam, hogy nagymamám annak idején barna babból készült tört paszulya épp jó lesz. Ami a süllőt illeti, a babhoz nagyszerűen passzol, a citrom és a rozmaring is jól áll neki, viszont a hagyma-paprika-napraforgó olaj édessége kicsit elnyomta a süllő lágy ízét. Legközelebb biztos, hogy karakteresebb ízű halat fogok választani, mondjuk amurt, pontyot, a tengeri halakat tekintve pedig abszolút befutó lehet szerintem a szardínia, a vörösmárna, de még az is lehet, hogy a laposhalak valamelyikével is kipróbálom egyszer.

Szakértői vélemény alapján mondhatom, hogy ami az étel ízvilágát mégis egyensúlyba hozhatja, az egy pohár nem túl gyümölcsös rosé. Konkrétan Figula 2011 Merlot Roséjáról van szó (Gabi, köszönöm a segítséget), és ennek a korántsem véletlen választásnak az apropóján az alábbi fogással egyúttal nevezni is szeretnék a Rosalia – Magyar Rosé Mustra és a Kifőztük közös játékára. (Lesz egy másik fogás is, ez a Tavola In Piazzán, fog megjelenni. Egy előételről van szó: zöld fűszeres abárolt szalonna balzsamecetes rosé boros eperrel. Remélem, sikerül megírni a posztot éjfélig. 🙂

Sütőben sült hagymás-rozmaringos süllőcsigák “törtpaszullyal”

Hozzávalók:

A csigákhoz: 2 db kb. 200 grammos süllőfilé bőr nélkül (lehetőleg a vékonyabb, farok felé eső rész), néhány csepp citromlé, négy ágacska rozmaring, 2 db fehérhagyma, napraforgó olaj,1 tk. őrölt pirospaprika (édes)

A babhoz: 200 g barnabab, 1 nagy burgonya, 1 gerezd fokhagyma, 1 babérlevél, só, frissen őrölt feketebors, extraszűz olívaolaj

 

A babot egy éjszakára beáztatjuk.

A burgonyát meghámozzuk, nagyobb kockákra vágjuk.

Egy lábasban olívaolajat hevítünk, és megpirítjuk benne a kés lapjával kissé szétnyomott fokhagymagerezdet. Hozzáadjuk a babérlevelet, a babot, sót, frissen őrölt feketeborsot, és addig főzzük, amíg a bab megpuhul. Ekkor az egészet botmixerrel durvára mixeljük (nagyanyó feeling: az övé sosem volt teljesen sima).

A hagymákat nagyon vékony csíkokra vágjuk, és egy kevés napraforgó olajon, lassú tűzön megpároljuk, az utolsó fél percben megszórjuk a pirospaprikával, és összekeverjük.

A csigákhoz mindkét süllőfilét hosszanti irányban négy részre vágjuk. Az így kapott csíkokat sózzuk, borsozzuk, meglocsoljuk egy kevés citromlével, kettesével nyársra húzzuk, a nyársak közé egy-egy rozmaring ágacskát szorítunk, és 10 percig állni hagyjuk. Ezután a nyársakat tűzálló tálra fektetjük, meglocsoljuk a paprikás hagymával, és 190 fokra előmelegített sütőben kb. 5 perc alatt készre sütjük.

A babpürét tányérokra szedjük,mindegyikre egy-egy nyársat helyezünk, és azonnal tálaljuk.

Süllőből a múlt héten ezeket az ételeket készítettem:

Tárkonyos-tejszínes süllőleves szalonnás kenyérgombóccal

Borókás-rozmaringos vajban süllőfilé mustáros-sárgarépás burgonyapürével

Tejben párolt süllőfilé ropogós fricobárkában parmezános galuskával és zöld almás zöldborsómártással.

Mandulás morzsában sült süllőfilé zöldborsós cukkinimártással és burgonyás fricoval

Figyelem, jövő héten hétfőn új sorozat indul! Halleveseket hozunk a világ minden tájáról. Portugáliából indulunk. Érdemes lesz benézni hozzánk!

VKF! 47. forduló – Kalandra fel! – 1. recept: Kelkáposztás-füstölt lazacos szendvics

Amikor Ágota meghirdette a 47. VKF! forduló témáját, azonnal beugrott ez a három évvel ezelőtti tengerparti kirándulás, és egészen biztos voltam abban, hogy most is minden probléma nélkül kivitelezhető.

Új területet választottunk, ezúttal a közvetlenül Tagliamento torkolatát, belőttük az apály időszakot, felpakoltuk a bográcsot, A Gyereket, bedobtam egy kis kosárba a borsőrlőmet (enélkül ritkán teszem kia  lábam), egy csokor petrezselyemzöldet, pár cikk fokhagymát, egy kis üveg extraszűz olívaolajat, na meg egy flaska friulanot, és végtelen lelkesedéssel nekivágtunk a nagy kalandnak.

Aztán csak mentünk, mentünk, mentünk, végig a parton, hosszú kilométereken keresztül.

Közben a nagy hév egyre lejjebb hagyott, és a halászzsákmány (egy parti tarisznyarák és EGY! vénuszkagyló) sem akart szaporodni.

A Gyerek hol a sarat túrta,

hol a vízben csattogott,

aztán egyszer elvesztette a türelmét, és leült a homokban. Kérleltük, könyörögtünk neki, hogy jöjjön, elindultunk, mondtuk neki, hogy akkor itt maradsz egyedül, de nem mozdult. Sőt, úgy tűnt, ha hagytuk volna, nagyszerűen elhomokozott volna a 8 fokban. Itt lett tehát vége a Nagy Tenegrparti VKF! Partinak.

Sok választásunk nem volt, A Gyereket a nyakunkba vettük, és hazaindultunk. Útközben ugyan sk. müzligolyókat majszoltunk, jólesett, persze, de a csalódásunkat nem tudta feledtetni.

Úgy döntöttünk, legközelebb nem bízzuk a véletlenre, sőt, megadjuk a módját, halas pikniket csapunk a tengerparton! S hogy mit viszünk magunkkal? Olasz szokásainkhoz híven legalább 6-7 féle ételnek mindenképp lapulnia kell a hátizsákunkban! Kezdjük a “rafinált szendvicsek” kategóriájával, ebből készítünk többfélét is.

Anya szendvicse:

Kelkáposztás-füstölt lazacos szendvics

 Hozzávalók (4 szendvicshez): 8 db wasa kenyér, 200 g kelkáposzta, 200 g szeletelt füstölt lazac, citromlé, 1 ek. lenmag, 1 fehérhagyma, 150 g tejföl, ízlés szerint mustár, fehérborecet, só, bors

A hagymát vékonyra szeleteljük, és 5-10 percre hideg, vízbe áztatjuk (a vízhez adhatunk pár csepp fehérborecetet).

A lazacszeleteket meglocsoljuk a citromlével, összeforgatjuk, és 5-10 percig állni hagyjuk.

A lenmagot megpirítjuk.

A kelkáposztát laskára vágjuk, hozzáadjuk a tejfölt, sóval, borssal, mustárral és fehérborecettel fűszerezzük, majd alaposan összekeverjük.

A wasa kenyerek felére tejfölös kelkáposztát halmozunk, ráfektetjük a citromos lazacot, aztán a hagymaszeleteket. Megszórjuk egy kevés frissen őrölt feketeborssal, a pirított lenmaggal, és végül beborítjuk a megmaradt wasa kenyér szeletekkel.

Kötözzük, csomagoljuk, és már mehetnek is a szendvicsek a hátizsákba.

Sáfrányos tőkehallal és vargánya gombával töltött cannelloni

Hozzávalók: 350 g lasagne tészta, 300 g tőkehal filé, 1 közepes vargánya gomba, 1 csokor petrezselyemzöld, sáfrány, 4 ek. száraz fehérbor, 1 gerezd fokhagyma, 1 kisebb fej fehérhagyma, 4 ek. tejszín, extraszűz olívaolaj, vaj, só, frissen őrölt fehérbors

Egy serpenyőben hevítsük fel az olajat. Nagy lángon pirítsuk meg rajta a tőkehal filéket az apróra vágott gombával és a fokhagymanyomón áttört fokhagymával. A halat vegyük ki, vágjuk apró darabokra. Közben a serpenyőben maradt gombára szórjuk rá a felaprított petrezselyemzöldet, és a sáfrányt; sózzuk, borsozzuk, majd locsoljuk meg a fehérborral. A halat tegyük vissza a serpenyőbe, és alaposan keverjük össze a gombás-petrezselymes lével. Ez lesz a töltelékünk.

A tésztalapokat főzzük 1 percig, osszuk szét rajtuk a halas tölteléket, majd egyenként tekerjük fel, és fektessük kivajazott tűzálló tálba. Rakjuk a tészta tetejére vajdarabkákat, majd 180 fokos sütőben süssük kb. 10 percig.

Ezalatt az idő alatt reszeljük le a hagymát, adjuk hozzá a tejszínt és egy kevés sáfrányt. A szószt öntsük a már félig megsült tésztára, majd rakjuk vissza a sütőbe és süssük addig, míg a teteje kissé megpirul. (Kb. további 10 perc.)

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!