Címke: fokhagyma

Halas-vajas bundás kifli almás-citromos fejes salátával

Annámmal Magyarországon töltünk néhány hetet, igyekszünk igazodni a magyar étkezéshez is. Így került elő a bundás kenyér, amit Olaszországban általában akkor eszünk, amikor rámtör a honvágy  -a bundás kenyér evés az első biztos jele annak, hogy már rég voltunk itthon 😉

Most persze dúskálunk a jóban, de hogy ne legyen unalmas a BK sorozat, (igen, sorozattá fejlesztettük a BK evést) ezúttal kiflikarikákat használtunk, amiket megkentünk szardellás vajjal és hogy adjunk a kalóriáknak két vajas kiflikarika közé még egy vékony szelet mozzarellát is fektettünk. Bűntudat ellensúlyozásra a fotóalanyok háttérbe pakoltunk egy jó adag citromos-almás salátát, amit végül, bármennyire hihetetlen, meg is ettünk; a friss citrusos íz kitűnően ellensúlyozta az olajban sült tojásos-sajtos kenyér nehézségét.

Kétféle vaj készült: kicsiknek és kezdőknek szardellás, nagyoknak és haladóknak szárított pérhal ikrás (bottarga – a leginformatívabb magyar nyelvű anyagot a bottargáról itt találtam).

A sablonokat a világhálón találtuk, azonnal nyomtathatók is, akár színesben, mi azonban magunk rajzoltuk, színeztük, vágtuk – pontosabban Dávid az öcsém, rajzolta, színezte, a kedvese, Niki vágta, én ragasztottam a színes hurkapálcikákra a kész munkákat, Anna pedig mindenben segített. Ezúton is köszönöm mindhármójuknak! Ismét igazi családi program lett a Tarka Bárka gyerekekért ügye.

Recept:

Halas-vajas bundás kifli almás-citromos fejes salátával

Hozzávalók 4 főre:

A bundás kiflikhez: 100 g vaj, 25 g olajos szardella, körömnyi fokhagyma, szárított pérhal ikra (nekem most előre lereszelt volt itthon),100 g mozzarella, 2 kifli, 2 tojás, só, frissen őrölt feketebors, napraforgó olaj a sütéshez

A salátához: 1 nagy alma, 10-12 levél fejes saláta, extraszűz olívaolaj, citromlé, kevés só

A kiflit 1-1,5 cm-es karikákra vágjuk, a tojásokat egy tányérba ütjük, sózzuk, borsozzuk, felverjük.

A vajat kettéosztjuk, egyik részét a kiflikarikák felére kenjük, a másikat késes robotgépben a szardellával és a fokhagymával összekeverjük, és megkenjük vele a kiflikarikák másik felét.

A sima vajas kiflikarikákra csipetnyi szárított pérhal ikrát reszelünk (vagy szórunk, attól függően, hogy egész vagy reszelt ikránk van otthon).

A mozzarellát felkarikázzuk, a karikákat kettévágjuk.

Egy-egy vajas kiflikarikára egy mozzarella darabkát fektetünk, ezt beborítjuk egy másik kiflikarikával, kissé összenyomjuk, a felvert tojásba forgatjuk, és bő, forró olajban kisütjük. Konyhai papírtörlőn leitatjuk róla a fölösleges zsiradékot.

A salátaleveleket megmossuk, szárazra centrifugázzuk, és kisebb darabokra tépkedjük. Az almát is megmossuk, csíkokra vágjuk, és a salátalevelekkel együtt egy tálba rakjuk. Sózzuk, meglocsoljuk egy kevés citromlével és extraszűz olívaolajjal, összeforgatjuk, és a halas-vajas bundás kiflikkel tálaljuk.

Tipp a vajra: hidegen füstölt pisztránggal, lazaccal, zöldfűszerekkel is működik.

P.s. A HÚSVÉTI SONKA RAJONGÓIRA VALÓ TEKINTETTEL MEGHOSSZABBíTOTTUK A 48. VKF! PÁLYAMŰVEK BEKÜLDÉSI HATÁRIDEJÉT. A HAZAI VIZEKBEN HONOS HALAKKAL KÉSZÜLŐ ÉTELEK LINKJÉT JÖVŐ HÉT VÉGÉIG, AZAZ ÁPRILIS 22. ÉJFÉLIG VÁRJUK A tarkabarkablog@gmail.com E-MAIL CÍMRE.

Ki gondolta volna, hogy a hallal teniszezni is lehet?

Paradicsomos babfőzelék fokhagymás vajban sült pritaminpaprikás aranydurbincs filével

…amiből A Gyermekem csak úgy lopkodta a haldarabkákat! Őrület. A végén a fotóalanyt is megtámadta. Ennyi maradt belőle, amennyi a képen látszik, szóval ha gyerek van a  családban, érdemes dupla adaggal számolni! 🙂

Paradicsomos babfőzelék fokhagymás vajban sült pritaminpaprikás aranydurbincs filével

Hozzávalók 4 főre:

A főzelékhez: 200 g szárazbab (barna), 1 gerezd fokhagyma, 100 g passzírozott paradicsom (nálam házi, bazsalikomos), 2 olajos szardella, 80 ml tejszín, 1 babérlevél, hal alaplé, extraszűz olívaolaj, só, frissen őrölt feketebors

A halhoz: 2 db közepes aranydurbincs, 1 ek. sózott, darált pritaminpaprika (nálam házi), vaj, 1 gerezd fokhagyma

Az alapléhez: az aranydurbincsok gerince, feje és a nyesedék, fél citrom, egy kis csokor vegyes zöldfűszer (kakukkfű, rozmaring, bazsalikom, majoránna, zsálya)

A babot egy éjszakára hideg vízbe áztatjuk.

Az aranydurbincsot kifilézzük. (Fotókkal illusztrált részletes útmutató már van a Bárkán, itt található.) A kopoltyút eltávolítjuk. A filéket félretesszük, a gerincet, a fejet, és a nyesedéket egy lábasba tesszük. Felöntjük vízzel, hozzáadjuk a citromot és a zöldfűszer csokrocskát,  és kb. egy órán keresztül gyöngyözve főzzük. Az alaplevet leszűrjük, félretesszük.

Egy másik lábasban kevés olívaolajat hevítünk, hozzáadjuk a szardellákat és a félbevágott fokhagymagerezdet, és az egészet addig sütjük, amíg a szerdella “elolvad”, a fokhagyma pedig megpirul.

A fokhagymás.szardellás olajhoz hozzáadjuk a babérlevelet, egy kevés frissen őrölt feketeborsot, a babot, a paradicsomot, kevés sót, majd az egészet felöntjük a hal alaplével, és közepes lángon addig főzzük, amíg a bab megpuhul.

Ezután botmixerrel pürésítjük, belekeverjük a tejszínt, ha szükséges, sóval, borssal fűszerezzük, és még egyszer felforraljuk.

Az aranydurbincs filék mindkét oldalát bekenjük a darált pritaminpaprikával. (Igyekezzünk minél kevesebbet használni, nehogy elsózzuk a halat! A pritaminpaprika önmagában nagyon ízletes, elég belőle kevés is, sózni pedig mindig lehet később is.)

Egy serpenyőben vajat hevítünk, hozzáadjuk a félbevágott fokhagymagerezdeket, és a pritaminpaprikás aranydurbincs filék mindkét oldalát megsütjük benne. (A bőrös oldalán kezdjük.)

A főzeléket tányérokba szedjük, meglocsoljuk a sült fokhagymás-paprikás vajjal, és a halfilékkel együtt azonnal tálaljuk.

Kagylótészta csíkos vénuszkagylóval és brokkolival

Ma egy nagyon egyszerű, már-már banálisnak mondható receptet hoztam. A klasszikus csípős-brokkolis orecchiette tenegri változata – olyannyira tengeri, hogy az orecchiettét is kagylótésztára cseréltem. 🙂

Nagy tál zöldsalátával, és egy darabka friss sajttal múlt szerdai ebédünk volt.

Érdekesség is akad mára: a csíkos vénuszkagyló a környékünkön a két világháború között kifejezetten a szegények eledelének számított, amolyan ingyenételként funkcionált. A háború után hamar keresett és közkedvelt alapanyaggá vált; elsősorban a nők feladata volt, hogy biciklire ülve a szárazföld belsejébe szállítsák a hajnali halászatból származó zsákmányt, amiért cserébe búza- vagy kukoricalisztet, burgonyát kaptak.

Kagylótészta csíkos vénuszkagylóval és brokkolival

Hozzávalók 4 főre: 280 g kiskagyló tészta, 800 g csíkos vénuszkagyló, 280 g brokkoli, 2 tk. vaj, 2 ek. extraszűz olívaolaj, 1 csípőspaprika, 1 gerezd fokhagyma, só, frissen őrölt feketebors

A csíkos vénuszkagylót legalább egy óráig hideg, sós vízben állni hagyjuk, majd többször váltott vízben átmossuk.

A fokhagymát áttörjük. A csípőspaprikát félbevágjuk.

A brokkolit rózsáira szedjük, lobogó, sós vízben roppanósra főzzük, leszűrjük, és nagyobb darabokra vágjuk. A főzőlevet félretesszük.

Egy serpenyőben felhevítjük a vajat és az olívaolajat, majd megpirítjuk benne az áttört fokhagymát és a csípőspaprikát. Ezután hozzáadjuk a brokkolit és a vénuszkagylókat, megszórjuk frissen őrölt feketeborssal, lefedjük, és az egészet addig pároljuk, amíg a kagylók kinyílnak. Ha szükséges, sózzuk.

Közben a brokkoli főzőlevében a tésztát kifőzzük, amikor eléri az “al dente” (“harapható”, nem teljesen puhára főtt) állagot, leszűrjük, összeforgatjuk a brokkolis kagylóval, és azonnal tálaljuk.

Ha a szószt túl sűrűnek, száraznak találjuk, adhatunk hozzá egy keveset a tészta főzőlevéből.

 

Tintahal leves – papírhal – eredményhirdetés

Tegnap az egész család papírhal készítési lázban égett. A Tarka Bárka mai, gyerekeknek (is) szóló posztjára készültünk. Nagyszerű délelőttöt töltöttünk el hármasban, íme az eredmény:

Anna papírhala

Hozzávalók: 1 db A4 méretű fehér karton, 1 db A5 méretű sötétkék karton, 1 db A5 méretű türkizkék karton, türkizkék csillámpor, olló, papírragasztó, többféle kék árnyalatú zsírkréta és ceruza, fekete és rózsaszínű zsírkréta, grafit ceruza

A két kék kartont vékonyan bekentük papírragasztóval, rászórtuk a türkiz csillámport, és hagytuk megszáradni.

A fehér kartonra a lehető legnagyobb méretben halat rajzoltunk, körbevágtuk. A maradék papíron megrajzoltuk a mellúszót, és egy kb 3 cm magas, 2 cm széles pikkelyt, mindkettőt kivágtuk.

A pikkelysablont a megszáradt csillámporos kék kartonok hátuljára helyeztük, és amennyiszer ráfért körberajzoltuk, kivágtuk.

A pikkelyeket úgy, hogy egymást kissé fedjék, (váltakozva, egyszer sötétebb, egyszer világosabb kéket) a farokrésztől kezdve papírragasztóval a hal testére ragasztottuk.

Az úszókat zsírkrétával megvonalaztuk, a mellúszót a hal oldalára ragasztottuk, és végül a hal szemét és száját is megrajzoltuk.

Közben levest is készítettem. Alig harminc perces munka volt, szinte csak fel kellett vágni és összedobálni a hozzávalókat. A tintahallal nagyon jó dolgozni, ha tisztítottat veszünk, igazán gyerkjáték az előkészítése .  Az íze kifejezetten édes, a legtöbb fűszerrel nagyszerűen kombinálható, sőt, elbírja akár az enyhén füstölt alapanyagokat is. Az állaga a puha! gumicukoréra emlékeztet (nem rágós, pontosabban ha rágós, akkor nincs megfelelően elkészítve!). A gyerkeknél biztos siker! Nem láttam még olyan kiskalózt, aki ne szerette volna a tintahalat!

Tintahal leves

Hozzávalók 6 főre: 1 db kb. 600 grammos konyhakész szépia, 1 nagy sárgarépa, 1 angol zeller szár, egy maréknyi friss vagy fagyasztott zöldbab (én most fagyasztottat használtam), 50 g húsos szalonna (lehet enyhén füstölt is), 1 cikk fokhagyma, 1 babérlevél, 40 g aprótészta (kiskocka vagy anellini), 1 citrom leve, extraszűz olívaolaj, ha szükséges só

A szépia szájszervét kivágjuk, a csápjait és a testét apró kockára vágjuk.

A szalonnát és a zöldségeket is felkockázzuk, a fokhagymát áttörjük.

Egy lábasban olívaolajat hevítünk, beletesszük a szalonnakockákat és a zsírját kisütjük. Hozzáadjuk az áttört fokhagymát, a sárgarépa- és a zellerkockákat, a szépiát, a babérlevelet, fél citrom levét, és nagy lángon, folyamatosan kevergetve 4-5 perc alatt lepirítjuk. Ezután felöntjük vízzel, lefedve addig főzzük, amíg a szépia megpuhul (kb. 40 perc).

Ekkor hozzáadjuk a zöldbabot és a tésztát, és a levest készre főzzük. Tálalásnál meglocsoljuk pár csepp citromlével.

p.s. Ügyeljünk a zöldbabra! A nagymami kertjéből szedett nem biztos, hogy az utolsó pár percben megpuhul.

Tegnap tehát halat ragasztottunk, főztünk, és, és és…és igen, sorsoltunk is!

Annám volt a főszereplő, a férjem az asszisztens, én pedig a sorsolási bizottság elnöke. Biztosíthatok mindenkit arról, hogy a sorsolás menete rendben zajlott, a papírcsíkhalfogó személyét mindenféle részrehajlástól mentesnek találtam (ti. olvasni még nem tud – bár jó úton halad, ugyanis szorgalmasan írogatja az O, az I, a H és az A betűket).

Fortuna pedig amint láthattátok Selectfood blog írójának, Alíznak kedvezett.

Kedves Alíz, szívből gratulálunk! Hamarosan jelentkezünk, és megbeszéljük, a nyeremény átadásának részleteit.

a többi halat is nagy móka volt kinyitogatni 🙂

“mamma, cinátam kádlót”

A többieknek pedig köszönjük, hogy részt vettek a játékban.

Figyeljétek továbbra is a Tarka Bárkát, rengeteg ötletünk van, sok meglepetést tartogatunk még számotokra!

Szép vasárnapot mindenkinek!

Spagetti zöldbabbal, homoki garnélával és törpeszépiával – Mit kell tudni a fagyasztott halakról és tenger gyümölcseiről?

Amikor a Bárka vízre szállt, eldöntöttem, hogy mindenképp készítek majd fagyasztott halból és tenger gyümölcseiből is ételt a fedélzeten. Itt Olaszországban könnyű dolgom van, a maranoi halászok nap mint nap alig húsz kilométerre tőlem szedik fel a hálójukat, a szomszéd kisvárosba keddenként egyenesen a velencei (tronchettoi) haltőzsdéről jön a kedvenc halkereskedőm, sőt, Itália egyik legjelentősebb pisztrángtenéyszetét gyakorlatilag az ablakból látom (persze, persze, most túloztam, de a házunk tetejéről biztos látnám :-), szóval friss halban a környéken nincs hiány.

Nincs ezzel mindenki így, és bár kiváló halkereskedés létezik Magyarországon (ld. Budaörsi Halpiac – The Fishmonger), sokan, a fővárostól és a nagyobb városoktól távol élők sok esetben csak fagyasztott termékekhez jutnak.

Szolidarítok tehát, és megmutatom, hogy fagyasztott termékből is lehet nagyszerű fogást készíteni.

Mit kell tudni a fagyasztott halról és tenger gyümölcseiről? Nagy vonalakban:

Amit kevesen tudnak: a halak és tenger gyümölcseinek feldolgozása ma már a legtöbb esetben a halászhajókon megkezdődik. A fogás válogatás és tisztítás után rögtön jégyágyra, majd a kikötést követően azonnal a gyorsfagyasztó üzemekbe, csomagolókba kerül. Épp ezért kiváló alternatívája lehet a friss árunak, ami sokszor csak a fogástól számított 3-4 nap után kerül az asztalunkra.

Nagyon fontos hogy a tisztított terméket gyorsfagyasztási eljárásnak vessék alá, ez biztosítja többek között azt is, hogy a kíméletes kiolvasztás után is a frisshez hasonló, rugalmas, textúrájú alapanyaggal dolgozhassunk.

Szintén fontos, hogy a fagyasztás pillanatától a fogyasztó eléréséig a hűtési lánc ne szakadjon meg, ami annyit tesz, hogy a terméket folyamatosan -18 °C alatti hőmérsékleten kell tartani. A nem az előírásoknak megfelelő fagyasztási eljárás valamint a hűtési lánc megszakadása rongyos felületű, löttyedt, nehezen kezelhető alapanyagot eredményez.

Amikor gyorsfagyasztott terméket vásárolunk, és nem akarjuk azonnal felhasználni, tegyük  hűtőtáskába (kérhetünk hozzá jó adag jeget is), és így szállítsuk hazáig! A kiolvasztásnál nagyon fontos, hogy kíméletesen, azaz a hűtőszekrényben vagy a mikrohullámú sütő megfelelő programjának segítségével történjen, így tudjuk leginkább visszaállítani a termék eredeti állapotát.

A gyorsfagyasztot halak és tenger gyümölcsei címkéin található legfontosabb adatok: faj megnevezése, származás (vadvízi vagy tenyésztett), származási hely, az előállító neve és címe, nettó súly, tárolhatósági idő, fogyaszthatósági idő lejárata. A kevés információt tartalmazó címke gyanút kelthet az áru származását, minőségét illetően.

Ha nincs más lehetőségünk, válasszuk tehát bátran a gyorsfagyasztott termékeket. Az ízük  ugyan sosem fog a frissel vetekedni, de a megfelelően kezelt hal, és tenger gyümölcsei ugyanúgy felhasználhatók a konyhában, mint friss társaik.

Egy érdekesség: nemrég a sáskarákok elkészíési módjairól beszélgettem egy amúgy nagy ínyenc tengerbiológus professzorral, és ő mesélte, hogy ha a sáskarákokat még frissen, élve, gyorsfagyasztással “tartósítják”, megvan az esély arra, hogy kiolvasztás után is életben lesznek.

Recept:

Spagetti zöldbabbal, homoki garnélával és törpeszépiával

Hozzávalók 4 főre: 320 g spagetti, 8 db olajos szardella, 1 nagy gerezd fokhagyma apróra vágva,  150 g homoki garnéla farok (tisztított, gyorsfagyasztott), 150 g törpeszépia (konyhakész, gyorsfagyasztott), 200 g zöldhüvelyű zöldbab, 100 ml száraz fehérbor, egy kis csokor petrezselyemzöld, extraszűz olívaolaj, citromlé, só, frissen őrölt feketebors

A garnélafarkakat és a törpeszépiákat néhány óra alatt hűtőben, kiolvasztjuk, lecsöpögtetjük.

A zöldbabhüvelyeket hosszában félbevágjuk, a petrezselyemzöldet felaprítjuk.

Egy serpenyőben kevés extraszűz olívaolajat hevítünk, hozzáadjuk a szardellákat és a fokhagymát, majd az egészet addig sütjük, amíg a halak elolvadnak az olajban. Ezután hozzáadjuk a zöldbabot, és nagy lángon elkezdjük párolni. Kb. félidőben felöntjük a fehérborral, és addig pároljuk, amíg a zöldbab finoman roppanós lesz (nem szabad szétfőzni). Ekkor hozzáadjuk a lecsöpögtetett törpeszépiákat, a garnélafarkakat, a felaprított petrezselyemzöldet, és az egészet nem több, mint 1,5-2 perc alatt készre főzzük. Az utolsó pillanatban meglocsoljuk néhány csepp citromlével.

Közben a spagettit lobogó, sós vízben kifőzzük, amikor eléri az “al dente” (“harapható”, nem teljesen puhára főtt) állagot, leszűrjük, összeforgatjuk a zöldbabos tenger gyümölcseivel, és azonnal tálaljuk.

Diós morzsában sült halrudacskák diómártással, rozmaringos sült burgonyával és csiperkegombával

Hetek óta hezitálok, hogy hozzam vagy ne hozzam ezt a receptet, aztán most végül mégis úgy döntöttem, hozom, ti. a jó idő megijesztett; tavasszal mégsem illik diót enni. 😉

Halrudacskák. Van aki nem szereti?

“Egész jó áron is hozzá lehet jutni, és ezt legalább a gyerek is megeszi – kell az Omega 3, attól lesz okos!” – hallottam épp nemrég az egyik ismerősömtől. Kár, hogy sok esetben a gyártás során nem a csomagoláson feltüntetett kiváló minőségű halfilét használják, ha egyáltalán olyan szerencsések vagyunk, hogy tiszta filével van dolgunk, és nem  innen-onnan összeszedett halpéppel….

Ráadásul ahogy az általános összetevőket kerestem a cikkhez, egy magas árfekvésű (300 g 5,33 Euro) terméken akadt meg a szemem. Ez mind az összetevők között volt: fekete tőkehal (70%), víz, rizsliszt, kukoricakeményítő, kukoricaliszt, mdosított burgonyakeményítő, cukor, só, nem hidrogénezett növényi zsír (dejó!), csillagfürt fehérje, élesztő, sűrítőanyagok: E464 és E412, aromák. Megjegyzem, láttam már 450 Forintos halrudacskákat is. Vajon azokban mi lehet?

Csak 10 perccel tart tovább saját kezűleg elkészíteni, és nem lesz benne semmi más, csak megbízható forrásból származó, ellenőrzött minőségű hal, nagyanyó tyúkja tojta  friss tojás, és zsemlemorzsa.

Diós morzsában sült halrudacskák diómártással, rozmaringos sült burgonyával és csiperkegombával.

Hozzávalók:

A halhoz: 500 g érdes lepényhal filé (de választhatunk tőkehalat is), 2 tojás, 200 g zsemlemorzsa, 50 g dió, só

A körethez: 2 nagyobb burgonya, 200 g csiperkegomba, egy ágacska rozmaring, só, extraszűz olívaolaj

A mártáshoz: 1 tojássárgája, 1 tk. magos mustár, 1/2 gerezd fokhagyma, kb. 100 ml hidegen sajtolt dióolaj, citromlé, só, 1 ek. tejföl (esetleg csipetnyi cukor)

DSC_33062

A mártáshoz a tojássárgáját elkeverjük a mustárral, hozzáadjuk a fokhagymát, és az olajat folyamatosan hozzácsorgatva botmixer segítségével sűrű majonézt készítünk. Ízlés szerinti mennyiségű citromlével, sóval, esetleg egy csipetnyi cukorral ízesítjük, elkeverjük benne a tejfölt, és tálalásig hűtőben tároljuk.

A burgonyát meghámozzuk, felkockázzuk, és lobogó, sós vízben roppanósra főzzük.

Egy nagy serpenyőt füstölésig hevítünk.

A burgonyát leszűrjük, lecsöpögtetjük, a forró serpenyőbe tesszük, és zsiradék nélkül sütni kezdjük. Közben megtisztítjuk és négyfelé vágjuk a gombát, majd a rozmaringág, nagyon kevés só, és pár csepp extraszűz olívaolaj kíséretében ezt is a burgonyához adjuk. Az egészet készre pároljuk, lesütjük.

A tojást egy tányérban felverjük, sózzuk.

A diót mozsárban durvára törjük, és összekeverjük a zsemlemorzsával.

A halfilét négyszög alakúra formázzuk, kb. 3 cm széles csíkokra vágjuk, és a csíkok minden oldalát besózzuk. (A maradékot felhasználhatjuk halburger, halleves, tésztaszósz, rizottó készítésekor.) A halrudakat először tojásba, majd a diós morzsába forgatjuk, sütőpapírral kibélelt tűzálló tálra sorakoztatjuk, és 200 fokra előmelegített sütőben aranybarnára sütjük (félidőben megfordítjuk, hogy a diós bunda alul és felül is ropogós legyen).

Annak ellenére, hogy gyerekeknek szól a recept, legyünk nagyon körültekintőek mind a nyers tojást, mind a diót illetően! 

Mára mesét hoztam, egy számomra nagyon kedves népmesét, amelynek számos változata ismert szerte a világon:

Az öreg halász és nagyravágyó felesége

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy öreg halász. Volt neki egy nagyravágyó felesége.
Egyszer elment az öreg halász a tengerre halászni. Hamarosan fogott egy gyönyörű szép, nagy pontyot. És csodák csodája, megszólal a ponty:
– Te szegény halászember, engedj el engem! Úgy megjutalmazlak, hogy nem bánod meg soha életedben. Minden kívánságod teljesül.
Hát az öreg halász a nagy könyörgésre a pontyot visszaengedte a tengerbe. Hazamegy, kérdezi a felesége:
– No, mit fogtál? Hoztál-e valamit?
– Fogtam egy nagyon szép pontyot.
– Hát miért nem hoztad haza?
– Könyörgött szegény, hogy engedjem el. Minden kívánságunkat teljesíti.
– Hát akkor eredj vissza hozzá, és mondd meg neki, hogy egy nagyon szép házat szeretnék.
Mert csak egy kis kunyhóban laktak a tenger partján.
Visszaballagott a halászember a tenger partjára. Odaállt a víz szélére, és hangosan mondta:
– Hallod-e, te ponty! Az én feleségem azt üzeni, hogy a tenger partján teremts egy szép kis házat!
Kisvártatva felbukkan a ponty, és megszólal:
– Eredj haza, jó ember! Úgy van, amint kívántad!

kép innen

Hát ahogy hazaér, gyönyörű szép házuk lett. A felesége ott sürgött-forgott, egy ideig nagyon boldog volt. De csak megint azt mondja:
– Hallod-e, eredj vissza ahhoz a pontyhoz, mondd meg neki, hogy a házat meguntam, adjon most egy kastélyt, és hogy grófok lehessünk!
Ismét elment az ember a tenger szélére. Azt kiáltja:
– Hallod-e, te ponty! Az a ringy-rongy, az én feleségem, mindig pöröl vélem!
Felbukkan a hal, azt kérdi:
– Hát mit akar a feleséged?
– Kastélyt akar, meg, hogy grófok legyünk!
– Eredj haza, úgy van, amint kívánta!
Hát ahogy hazaért, látta a gyönyörű szép kastélyt, és a felesége mint grófnő kényeskedett egyik szobából a másikba.
– Most már csak meg vagy elégedve? – kérdi a halász.
A felesége nagyon boldog volt.
Másnap reggel, alighogy felébrednek, azt mondja az asszony:
– Hallod-e? Eredj ahhoz a pontyhoz, és mondd neki, hogy királyné szeretnék lenni, és palotában lakni.
A szegény halászember, mit volt neki mit tenni, ismét elballagott szomorúan a víz szélére. Azt kiáltja:
– Hallod-e, te ponty! Az a ringy-rongy, az én feleségem, mindig pöröl vélem.
Előjön a hal, és kérdi:
– Hát most mit akar a te feleséged?
– Királyné szeretne lenni, palotában lakni!
– Eredj haza! Úgy van, amint kívánta!
Hazaér a szegény ember, s a gyönyörű palota, a sok fényes katona majd elvette szeme világát. Mind vigyázzba vágták magukat a szegény halász előtt, mikor elhaladt előttük. Mikor végre bejutott a hosszú lépcsőn, sok szobán keresztül, kérdi a feleségét:
– No, asszony, meg vagy-e már elégedve a sorsoddal?
– Meg – feleli az asszony boldogan.
Alighogy megvirradt másnap, azt mondja az asszony:
– Hallod-e, eredj vissza ahhoz a pontyhoz, és mondd meg neki, hogy most már császárné szeretnék lenni, és olyan palotát, várakat akarok, amilyenek a világon nincsenek.
Addig erősködött, hogy vissza kellett mennie a szegény halásznak a víz szélére. Mondja nagy szomorúan:
– Hallod-e, te ponty! Az a ringy-rongy feleségem mindig pöröl vélem.
Zavaros lett a tenger, hullámzott, és csak sokára jött elé a ponty mérgesen:
– Hát mit akar a te feleséged?
– Most meg császárné szeretne lenni, és olyan palotát és várakat kíván, amilyenek a világon nincsenek.
– Igaz, hogy ezért sem dolgozott – mondja a ponty – , nem is érdemli, de menj haza, úgy van, ahogy kívánta!
Hazament a szegény ember. Alig tért magához a nagy ámulattól, olyan fényes paloták, várak és udvari népség volt mindenütt.
– Most már csak meg vagy elégedve, mert én többet nem megyek vissza a pontyhoz!
Az asszony boldognak is látszott. De másnapra kelve azt mondja az urának:
– Eredj vissza a pontyhoz, és mondd neki, hogy én a világ úrnője szeretnék lenni! Azt akarom, hogy leboruljanak az emberek előttem. A birodalmam a világ egyik végétől a másikig érjen!
Hiába tiltakozott a szegény halász, csak vissza kellett mennie. Mondja nagy szomorúan:
– Hallod-e, te ponty! Az a ringy-rongy, az én feleségem, mindig pöröl vélem.
Ott kellett állnia nagyon sokáig. A tenger haragos lett, hányta a habot, tajtékzott, és úgy hullámzott, mint még soha. Egy helyen zavaros lett a víz, és nagyon-nagyon sokára felbukott a hal.
– Mit akar a te feleséged?
– A világ úrnője akar lenni, és hogy a világon mindenki a lába elé boruljon.
– Jól van – mondja a hal – , ha azt hiszi, hogy munka nélkül élhet és másokon uralkodhat, hát legyetek ismét halászok.
Úgy is lett. Ott találta a szegény halász a kis halászkunyhóját, és benne a feleségét. Ettől kezdve szorgalmas és ügyes asszony lett. Még talán máig is élnek, ha meg nem haltak.

Nagy tarisznyarákos-cukkinis tócsni mézes almával és fűszeres tejföllel

Aki annak idején figyelemmel követte a Tavola In Piazza blogban az eseményeket, tudja, hogy ezzel a recepttel sikerült elvinni a pálmát a Consorzio Friuli Venezia Giulia Via Dei Sapori gálestjén megrendezett amatőr főzőversenyen.

Az eseményről itt és itt és itt olvashattok.

A recept eddig csak olasz nyelven jelent meg, most azonban megragadom a lehetőséget, és publikálom magyarul is, talán valaki itthon is szívesen elkészíti.

Ne feledjétek a nyereményjátékunkat! Ha szeretnétek megnyerni ezt a halas csomagot, március 15-ig jelentkezhettek itt.

Nagy tarisznyarákos-cukkinis tócsni mézes almával és fűszeres tejföllel

Hozzávalók 4 főre:

A tócsnihoz: 100 g nagy tarisznyarák hús főve, 2 közepes burgonya, fél gerezd fokhagyma, egy kis csokor petrezselyemzöld, 100 g cukkini, 1 tojás, 2 púpozott ek. liszt, só, frissen őrölt feketebors, a sütéshez napraforgó olaj

Az almához: 2 Golden delicious alma, fél citrom leve, 50 ml száraz fehérbor (én friulanot használtam), frissen őrölt feketebors, 2 kk. gesztenyeméz, egy ágacska rozmaring

A mártáshoz: 150 g tejföl, 2-3 szem rózsabors, 1 kk. citromlé, 2 tk. extraszűz olívaolaj, 2 pici borókabogyó, 5-6 rozmaringlevél, só

A borókabogyót a rozmaringlevelekkel és a rózsaborssal együtt mozsárban megtörjük, rácsöpögtetjük a citromlevet és az olívaolajat, majd az egészet elkeverjük a tejföllel – ha szükséges, sózzuk, kerekre ízesítjük, és tálalásig hűtőbe tesszük.

 

Az almákat négyfelé vágjuk. A gerezdeket sütőpapírral kibélelt tepsire fektetjük, meglocsoljuk a citromlével és a fehérborral, rácsorgatjuk a mézet, jó adag feketeborsot őrlünk rá, és a rozmaringágacskát a tetejükre fektetjük.

 

220 fokra sütőben, grill programon addig sütjük, amíg az almagerezdek felfúvódnak, felületük aranyszínű lesz. (Kb. félidőben a rozmaringágat vegyük ki, máskülönben megég! Fiygeljük a méz viselkedését is, ha nagyon forrónak találjuk a sütőt, nyugodtan vegyük lejjebb a hőfokot.)

 

A petrezselymet durvára aprítjuk.

 

A cukkinit és a burgonyát nagylyukú reszelőn egy keverőtálba reszeljük (a fele mehet a sajtreszelőn is, így inkább puha, kevésbé ropogós tócsnikat kapunk majd a végén). Hozzáadjuk a rákhúst, a felaprított petrezselyemzöldet, a tojást, a lisztet, valamint ízlés szerinti mennyiségű sót és frissen őrölt feketeborsot, és az egészet összekeverjük.

 

A masszából két evőkanál segítségével kis labdacsokat formázunk, forró olajba csúsztatjuk, aranybarnára sütjük, és a frissen sült, még dagadó almagerezdekkel és a hideg, fűszeres tejföllel tálaljuk.

VKF! 47. forduló – Kalandra fel! – 6. recept – Tésztasaláta gőzölt makrélával, aszalt padlizsánnal és paradicsommal

Az Ágota által meghirdetett 47. VKF! fordulóra készített utolsó étel következik.

Mindent összevetve láthatjátok, mi megpróbáltuk, de végül mégiscsak arra lettünk kényszerítve, hogy olaszosra vegyük a figurát. Ágota kérését nem tudtuk teljesíteni, nem tudtunk ugyanis elszakadni “mindenttudó konyhánktól”. Persze, ha az ember egyszer hozzászokik a jóhoz! 😉

A kirándulás célpontja eredetileg a bibionei világítótorony volt (Olaszország, Veneto tartomány, Velence megye, San Michele al Tagliamento város). Mindenkinek szívesen ajánlom, hiszen a környék minden évszakban élvezhető. Nyáron a  tengerben lógathatjuka  lábunkat, hajókirándulhatunk a maranoi vagy a gradoi lagúnába, átruccanhatunk Velencébe, csodálhatjuk az Isonzo-torkolat természetvédelmi területének nyugalmát… A hűvösebb hónapokban beljebb is merészkedhetünk a szárazföld beljsejébe, Meglátogathatjuk Udinét, Triesztet, Goriziát, repeszdarabkák után kutathatunk Doberdò környékén, sonkát kóstolhatunk San Danielében, sőt, a merészebbek a Júlia Alpokot is megcélozhatják.

Aki kedvet kapott, keressen bátran! Bármilyen kérdéssel kapcsolatban állok rendelkezésre. 🙂

A recept pedig:

Tésztasaláta gőzölt makrélával, aszalt padlizsánnal és paradicsommal 

Hozzávalók 2 főre: 2 közepes makréla, 160 g cavatappi tészta, 60 g olajban eltett aszalt paradicsom, 60 g olajban eltett aszalt padlizsán, 50  marinált fekete olajbogyó, 1 ek. kapribogyó, 1 salotta hagyma, 1 gerezd fokhagyma, friss kakukkfű, só, frissen őrölt feketebors, extraszűz olívaolaj, 1 citrom, egy kis csokor friss zöldfűszer (bazsalikom, babérlevél, kakukkfű, rozmaring, petrezselyemzöld)

A hagymát és a fokhagymát vékonyan felszeleteljük, majd forró olívaolajban üvegesre pároljuk.

A paradicsomot és a padlizsánt lecsöpögtetjük, feldaraboljuk, a kapribogyót és a kakukkfüvet apróra vágjuk.

A makrélát kibelezzük, megtisztítjuk.

Egy lábasban fél citrommal és a zöldfűszer csokorral vizet forralunk,. A lábas fölé gőzölőedényt helyezünk, belerakjuk a megtisztított makrélákat, és a halak nagyságától függően 5-6 percig gőzöljük.

Ezután levesszük a tűzről, még melegen kifilézzük, és egy keverőtálba helyezzük. Sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk az aszalt paradicsomot, a padlizsánt, a kapribogyót, a kakukkfüvet, az olajbogyót és az olajtól lecsöpögtetett dinsztelt hagymát.

A tésztát lobogó, sós vízben kifőzzük, amikor eléri az “al dente” (“harapható”, nem teljesen puhára főtt) állagot, leszűrjük, néhányszor átkeverve langyosra hűtjük, hozzáadjuk a padlizsános makrélához, lazán összeforgatjuk, uzsonnás dobozba  rakjuk, és a tengerparti kirándulásra magunkkal visszük.

Ágota, köszönjük a lehetőséget! 🙂

Paradicsomos polip

Szép, havas, pontosabban halas pénteket kívánunk mindenkinek!

Lassan, de biztosan haladunk a terveink megvalósításával. Íme, az egyik, a vendégposzt szekció, amivel reméljük, rendszeresen tudunk jelentkezni. Elsőként az egyik legkedvesebb blogger-barátnőnket, Török-Bognár Renátát, Az élet napos oldala gasztroblog szerzőjét kértük meg arra, hogy osszon meg velünk egy halllal vagy tenger gyümölcseivel készült receptet.

Reni köztudottan rajong a halételekért, és erre az alkalomra egy egyszerűen elkészíthető, paradicsomos polipot választott. (Kutakodjatok csaka  blogjában! Jobbnál jobb halételekkel van tele!)

Minket azonnal meggyőzött – persze, ezekkel a gyönyörű képekkel nem volt nehéz. 😉 Most rajtatok a sor! Ti hogy álltok a polippal?

Paradicsomos polip – saját levében főzve

Tény, hogy sokan nem gondolnánk, hogy a polipot nem nagy ördöngösség elkészíteni, ugyanúgy ahogy a halakat és az egyéb tenger gyümölcseit sem. Már itthon is, szinte minden nagyobb városban be lehet szerezni ezeket a herkentyűket, akár frissen, akár mélyfagyasztott állapotban. Ezzel a polipos étellel foglalkozni sem kell túl sokat, hiszen csak össze kell dobálni a hozzávalókat egy vastagfalú (vas, vagy cserép) főzőedénybe, majd belehelyezni a polipot, lefedni és elkészíteni. Tökéletes kísérőként csupán néhány szelet kenyér/pirítós és egy pohár jó bor szükségeltetik.

Mivel mi itt Magyarországon nem tudunk frissen fogott, élő példányokhoz hozzájutni, többnyire konyhakészen kerül a pultra, így a tisztítással sem kell nagyon bajlódni. Ha mégis pucolni kéne, akkor a következőképp tegyük: A szemek fölött elhelyezkedő zsákot fordítsuk ki, szedjük ki a belsőségeket. Vágjuk le a fejet és a fent említett zsákot a polipról, majd szedjük ki a polip szájszervét, az ún. „csőrt”, amely a csápok találkozásánál található. A szemrészt, a belsőségeket és a csőrt dobjuk ki, de a kiürített „zsákot” tartsuk meg.

Hozzávalók 4 főre: 

1 kg polip, 10 db koktélparadicsom, 1 gerezd fokhagyma, 1 csokor friss petrezselyemzöld, extraszűz olívaolaj, só, frissen őrölt feketebors

Elkészítés:

A főzőedényünket vékonyan olajozzuk ki, majd helyezzük bele a megmosott és megtisztított polipot. A paradicsomot vágjuk negyedekbe, majd szórjuk a polipra. Fűszerezzük frissen őrölt borssal és kevés sóval. Fedjük le az edényt és főzzük alacsony lángon kb. 2 órán át. Ha a polip megpuhult, szórjuk rá a nagyon finomra vágott fokhagymát és petrezselymet. Melegen és hidegen egyaránt fogyasztható.

Reni, köszönjük szépen a receptet, és ezeket a szuper fotókat! Reméljük, találkozunk még a Tarka Bárka blog oldalain!

Vermicelli vörösboros-paradicsomos pézsmapolip szósszal – Polip tisztítása

Csütörtökön épp abban a pillanatban érkezett a friss áru, amikor beléptünk a maranoi Friulpesca halkereskedésének ajtaján. (Ilyenkor télen nincs túl nagy választék, a friss fogásra azonnal lecsaptak a helyi halkereskedők és éttermek, a tőzsdén így összesen két raklapnyi frissen fogott áru várta a végső velencei utazást.)

A végtelenül kedves Andreina, miután Annámat keksszel kínálta, pézsma polipot és szardíniát ajánlott. Vettem is mindkettőből. Kértem melléjük még egy aranydurbincsot is, (tenyésztett, horvát termék) amire csupán gazdasági okokból szavaztam, ugyanis vadvízi társai a héten kb. a duplájába kerültek, – nyilván, halvásárlásnál is szükségeltetik némi racionalitás.

A szardíniákat tölteni szerettem volna, de szombaton csak egy gyors ebédre volt időnk, így lisztbe forgattam, és egyszerűen kisütöttem őket. Az aranydurbincsot kifiléztem, az egyik filét narancsosan készítettem zöldborsós burgonyapürével, a másikat fenyőmagos morzsával megszórva sütőben sütöttem és párolt póréhagymával tálaltam.

A pézsma polipból tészta lett. Íme a tisztítási folyamat és a recept.

A polipot a képen látható módon egy vágódeszkára fektetjük.

A szemektől jobbra elhelyezkedő zsákocskát kifordítjuk,

a belsőségeket kiszedjük.

A zsákocskát, és a szemrészt levágjuk. (Mivel apró, fiatal példányokról van szó, nyúzni nem szükséges.)

A karok között található ún. “csőrt” a muatóujjunkkal alulról felfelé egy nyomással kivesszük. Ha találunk olyan példányokat, amelyek nem puhítottak (mint pl. az ezen a képen lévő), húsklopfolóval megütögetjük, hogy az erős, kemény poliphúst némileg szétroncsoljuk. Erre mindenképp szükség van, máskülönben a polipunk főzés után is kemény marad.

A fenti műveletet minden pézsma polippal megismételjük.

Létezik egy másik tisztítási módszer is, amelynek során a fejzsák a karokon marad, de mivel a polipokat egyébként is feldaraboltuk, erre a mi esetünkben nem volt szükség. Egy másik receptben majd bemutatjuk ezt is.

Recept!

Vermicelli vörösboros-paradicsomos pézsmapolip szósszal

Hozzávalók: 320 g vermicelli tészta, 800 g pézsmapolip, 2 babérlevél, 200 ml száraz vörösbor (most merlot), 1 salottahagyma, néhány szem feketebors, 320 ml (lehetőleg házi) passzírozott paradicsom, 1 tk. szárított oregánó, 2 gerezd fokhagyma, só, extraszűz olívaolaj

A pézsmapolipokat a fent látható módon megtisztítjuk, egy tányérba tesszük, megszórjuk a borsszemekkel, hozzáadjuk a babérleveleket és 150 ml bort, majd összeforgatjuk, és 30 percig állni hagyjuk.

Közben egy serpenyőben olívaolajat hevítünk, és alacsony lángon megfonnyasztjuk benne a nagyon apróra vágott salottát. Hozzáadjuk a kés lapjával kissé szétnyomott fokhagymagerezdeket, a maradék bort, a pácléből kivett babérleveleket, a paradicsomszószt és az oregánót, lefedjük, és kb. 10-15 perc alatt a mártást besűrítjük.

A polipokat lecsöpögtetjük, karjaikat feldaraboljuk, a zsákocskákat felkarikázzuk. Néhány borsszemet mozsárban megtörünk.

Egy másik serpenyőben ismét olívaolajat hevítünk, hozzáadjuk a polipdarabokat, nagyságuktól függően kb. 2-2,5 percig pirítjuk, és az egészet a tört borssal együtt a fűszeres paradicsommártáshoz adjuk. További fél perc alatt a mártást készre főzzük, ha szükséges sózzuk.

Közben a tésztát kifőzzük, amikor eléri az “al dente” (“harapható”, nem teljesen puhára főtt) állagot, leszűrjük, összekeverjük a paradicsomos pézsmapolip mártással, és azonnal tálaljuk.

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!