Címke: fokhagyma

Mezze penne rigate grillezett datolyaparadicsommal, sült cukkinivel és főtt polippal

Ennek a tésztának annak idején a Tavola In Piazzán nagy-nagy sikere volt. Eljött az ideje, hogy az akciót a Bárkán is véghezvigye. 😉

Mezze penne rigate grillezett datolyaparadicsommal, sült cukkinivel és főtt polippal

Hozzávalók: 320 g mezze penne rigate

A főtt poliphoz: egy kb. hatvan dekás polip, fél citrom, 1 babérlevél, egy csokor vegyes zöldfűszer (kakukkfű, rozmaring, zsálya), 2 kis fej salottahagyma, só, egy kávéskanálnyi szemes feketebors, 2 dl száraz vörösbor, egy kisebb póréhagyma, egy kis csokor petrezselyemzöld, extraszűz olívaolaj

A grillezett paradicsomhoz: kb. 20 db apró, édes, érett datolyapardicsom, egy kis csokor kapor, néhány szál metélőhagyma, 1 cikk fokhagyma, só, bors, extraszűz olívaolaj

A sült cukkinihez: 1 cikk fokhagyma, egy kisebb cukkini, extraszűz olívaolaj, só, bors

A tetejére: 2 ek. zsemlemorzsa, 1 cikk fokhagyma, 1 tk. vaj

Egy fazékban kevés sóval, néhány szem feketeborssal, fél citrommal és egy babérlevéllel vizet melegítünk. Ezalatt megtisztítjuk a polipot: a fejzsákot felvágjuk, kifordítjuk, a belsőségeket kivesszük, a belső fekete részt alaposan kimossuk. A fejzsák alatti szemrészt kivágjuk, a karok között megbúvó szájrészből kiszedjük az ún. csőrt. (Képes illusztrációnkat lásd a pézsmapolip tisztításánál.)

Amikor a víz forrni kezd, hozzáöntjük a vörösbort, beletesszük megtisztított polipot, a zöldfűszer csokrot, a hagymákat, és lefedve kb. 40 percig főzzük. A polipot a főzővízben hagyjuk kihűlni.

Ezután kivesszük, bőrét, ahol vastagabb lenyúzzuk, a főtt poliphúst felkarikázzuk, sóval, borssal, apróra vágott petrezselyemzölddel és egy kis olívaolajjal összekeverjük.

Közben a datolyaparadicsomokat félbevágjuk, és egy tűzálló tálba fektetjük vágott felükkel felfelé. A metélőhagymát és a kaprot apróra vágjuk, összekeverjük az áttört fokhagymával, kevés sóval, borssal és pár csepp extraszűz olívaolajjal, majd ráöntjük a paradicsomokra. Az egészet 220 fokra előmelegített sütőbe toljuk, és grill programon 4 percig sütjük (Ha nagyon pirulna a teteje, vegyük ki hamarabb, nehogy a zöldek megkeseredjenek!)

Egy serpenyőben felhevítjük az olívaolajat, beledobjuk a kés lapjával kicsit szétnyomott fokhagymagerezdet, hozzáadjuk a cukkinikockákat, sót, borsot és az egészet saját levében addig pároljuk, amíg a cukkini megpuhul, végül lepirítjuk.

Egy másik serpenyőben felhevítjük a vajat, hozzáadjuk a kés élével kissé szétnyomott fokhagymagerezdet, majd megpirítjuk benne a kenyérmorzsát.(A fokhagymamennyiséggel mindenkinek szíve-joga játszani 🙂

Közben a tésztát lobogó, sós vízben kifőzzük, amikor eléri az “al dente” (harapható, nem teljesen puha) állagot, leszűrjük. Hozzáadjuk a főtt polipkarikákat, a grillezett paradicsomokat, a sült cukkinit, összekeverjük, tányérokba szedjük, megszórjuk a tetejét egy kevés pirított fokhagymás morzsával, és azonnal tálaljuk.

Gombóc gombóc hátán: Fűszeres fehérbab főzelék lazacfasírttal – Rózsaszín Párduc: Lazacrózsaszín

Vasárnapi gyerekmenü bevállalós nagyfiúknak és apukáknak ;-):

Tintahal leves

és

Fűszeres fehérbab főzelék lazacfasírttal

Bevezető nincs, ezerrel a nyári tábor halas előadására, és egy lázas majdnem háromévesre koncentrálunk – aki azért lázasan is jóízűen evett ebből az illatos babfőzelékből!

Hozzávalók 4 főre:

A főzelékhez: 200 g száraz fehérbab, 1/2 citrom, 6-8 szem szecsuáni bors mozsárban megtörve, 2 friss vagy 1 szárított babérlevél, 1 gerezd fokhagyma, 1 salotta hagyma, 3 ek. tejföl, 2 ek. citromlé, 1 ek. extraszűz olívaolaj

A fasírthoz: 300 g lazacfilé bőr nélkül, 2 kifli, 200 ml tej, 50 g frissen reszelt Parmigiano Reggiano, 2-3 bazsalikomlevél apróra tépkedve, kis csokor petrezselyemzöld apróra vágva, 2 ek. passzírozott paradicsom, 1 tojás, zsemlemorzsa, só, frissen őrölt feketebors, napraforgó vagy olívaolaj a sütéshez

A babot egy éjszakára beáztatjuk.

Másnap a fél citrommal, a babérlevelekkel, sóval, a mozsárban megtört szecsuáni borssal, a megtisztított fokhagymagerezddel és a hagymával együtt közepes lángon puhára főzzük. A hagymát, a citromot és a babérleveleket kidobjuk, a főtt babot a tejföllel botmixer segítségével pürésítjük. A főzeléket felforraljuk, majd levesszük a tűzről, és elkeverünk   benne egy kevés extraszűz olívaolajat, és kb. 2 evőkanálnyi citromlevet.

A lazacot ledaráljuk.

A kifliket nagyobb darabokra vágjuk, a tejbe áztatjuk, majd kicsavarjuk, és egy keverőtálba tesszük. Hozzáadjuk az apróra tépkedett bazsalikomleveleket, a felaprított petrezselyemzöldet, a tojást, a passzírozott paradicsomot, a ledarált lazacot, kevés sót, borsot, és annyi zsemlemorzsát, hogy könnyen formálható masszát kapjunk.

A masszából vizes kézzel gombócokat formálunk, forró olajban aranybarnára sütjük, és a főzelékkel együtt azonnal tálaljuk. (Ha azt szeretnénk, hogy a fasírtok ropogósak legyenek, sütés előtt forgassuk őket zsemlemorzsába).

A főzeléket visszatapsolták, legközelebb friss, fejtős babból készítem. Mondjuk jövő hét végén…mondjuk citromos nyers szardellával. Dávid, Niki, készüljetek! A kommenteket telefonon várom. 😉

Bónusz mese:

Rózsaszín párduc: Lazacrózsaszín

Zöldséges-kékkagylós gramigna tészta

Az apropó a hőség, a kertben fellelhető rengeteg zöldség  (salvo a paprika, mert az bolti volt) az egyszerűség, a praktikusság, és persze a napfényes Itália. Másfél hónap után ugyan kezd terhes lenni a mindennapos cukkinifogyasztás, de összeszorítjuk a fogunkat, és vigaszként naponta nézegetjük, mikor szakíthatjuk le az első padlizsánunkat. x-)

Zöldséges-kékkagylós gramigna

Hozzávalók 4 személyre: 280 g gramigna tészta, 1 kg kékkagyló, 1 kis fej salotta hagyma, 1 cikk fokhagyma, 1 kk. őrölt csípős pirospaprika, 100 g sárgarépa, 50 g zellerszár, 300 g hámozott, darabolt paradicsom, 150 g cukkini, 150 g kaliforniai paprika, 1 dl száraz fehérbor, 1 csípőspaprika, 1 ágacska rozmaring, kis csokor petrezselyemzöld, extraszűz olívaolaj, só, frissen őrölt feketebors

A kékkagylókat megtisztítjuk: a héjak illesztéséből kilógó rostos szálat, az ún. Byssos fonalat egy határozott mozdulattal kihúzzuk, ha a héjhoz más kagylódarabok vannak tapadva, azokat késsel lepattintjuk. Végül mindegyiket folyó víz alatt durva szivaccsal megsikáljuk, többször váltott vízben leöblítjük. Amelyik ki van nyílva vagy törött, kidobjuk.

A zöldségeket kb. egyforma nagyságú, apró kockára vágjuk, a fokhagymát áttörjük, a petrezselyemzöldet felaprítjuk.

Egy nagy lábasban olívaolajat hevítünk, megpirítjuk benne a felaprított hagymát és az áttört fokhagymát. Hozzáadjuk az őrölt pirospaprikát, a rozmaringot, a sárgarépa és a zellerkockákat, felöntjük a fehérborral, és addig pároljuk, amíg a zöldségek félig megpuhulnak. Ekkor beletesszük a felkockázott paprikát, a cukkinit és a paradicsomot is, sóval, borssal fűszerezzük, és lefedve 3-4 percig főzzük.

A felaprított petrezselyemzöldet és a megtisztított kékkagylókat is a zöldségekhez adjuk, és fedő alatt addig főzzük, amíg a kagylók kinyílnak. (Amelyik nem nyílik ki, kidobjuk.)

A kagylóhúst kiszedjük a héjból, majd visszatesszük a zöldséges mártásba.

Közben a tésztát lobogó, sós vízben kifőzzük, amikor eléri az “al dente” (nem teljesen puhára főtt) állagot, leszűrjük, összekeverjük a kagylós mártással, és azonnal tálaljuk.

P.s. mivel a férjem nagy nyers petrezselyem rajongó, tálalás után extra adagot kapott a tészta tetejére

A világ hallevesei X. – Spanyolország – Zarzuela de pescado y marisco

Nos, Éváról és a blogjáról nem fogok ódákat zengeni, – ti. nem szereti ha zengedezek róla- pedig ehhez lenne kedvem.
Súgom csak, ok? Éva nagyon jól tud főzni! Temperamentuma magával ragadó, őszinte, alapos, precíz, segítőkész, egyenes ember. Ritka, mint a fehér holló. Nagyon kedvelem. (Nem a fehér hollót.) A blogja színes, vidám, telis-tele hívogató, autentikus és kevésbé autentikus spanyol és magyar receptekkel. A főszereplő nála is: A Hal! Szóval jobb barátnőt keresve sem találhattam volna.
Hónapok óta kérlelem, hogy szálljon be hozzánk egy spanyol hallevessel. Eleinte nem sok affinitást érzett a dolog iránt, de most, hogy a spanyolok ilyen szépen teljesítettek a 2012-es EB-n, megfőzte A ZAERZUELÁT! Éva  nem egyszer bizonyult már nagyszerű közreműködőnek, a készülő szakácskönyvemhez tőle kaptam eredeti tenger paella tenger gyümölcseivel és tintahalas fideuá receptet is, a Pasta e bastás közös projectünkről nem is beszélve.
Gracias, amiga!
Mindenki számolgathat, hány ilyen ember él a környezetében….
“A “zarzuela” kifejezés eredetileg egy színházi műfaj neve, ami tulajdonképpen egyfajta egyveleget jelent, ugyanis van benne komédia, tragédia, próza, zene, ének, tánc, stb. Mivel ez az étel is többfajta halból illetve egyéb tengeri gyümölcsből készül, elnevezték zarzuelának, pontosabban “zarzuela de pescado y marisco”-nak.
Nem hétköznapi étel, inkább ünnepekkor szokták készíteni, sok helyen ez a karácsonyi vacsora főfogása. Első olvasásra nagyon pepecsnek tűnik az elkészítése, de egyáltalán nem az. Lemértem az időt és az alaplevet kivéve (azt előtte való este főztem meg 45′ alatt) 2 óra alatt kész volt az egész.
Zarzuela de pescado y marisco
Hozzávalók (4 személyre):
Halak és tenger gyümölcsei:
  • 1 db kb. 1 kg-os ördöghal
  • 1 db kb. 1 kg-os szürke tőkehal (csacsihal)
  • kb. 1 kg alapléhez való egyéb csontos (szálkás) hal vegyesen
  • 4 db nagyobb (vagy 8 kisebb) norvég homár (scampi)
  • 200 g vörös garnéla
  • 1 kisebb kalmár felkarikázva
  • 250 g vénuszkagyló
  • 16 db kékkagyló
Egyebek:
  • 2 db vöröshagyma
  • 4 gerezd fokhagyma
  • 3 db nagyobb paradicsom
  • 1 db szárzeller
  • 1 db sárgarépa
  • 200 ml fehérbor
  • citrom
  • babérlevél
  • egész bors, őrölt bors
  • 1 kk. pirospaprika
  • 8-10 szem nyers, hámozott mandula
  • egy nagy csipet sáfrány
  • egy kis szelet szikkadt kenyér (opcionális)
  • liszt
  • olívaolaj
  • víz
A fenti hozzávalókból az alapléhez szükséges összetevők:
  • ördöghal fej
  • szürke tőkehal fej
  • és az egyéb csontos halak
  • 100 ml fehérbor
  • 1 db hagyma
  • 1 vastagabb citromkarika
  • 1 db tisztított sárgarépa
  • 1 db szárzeller
  • 2 babérlevél
  • egészbors
  • víz
A halfejeket és az alapléhez való egyéb halakat feltesszük főni a vízben (hozzáöntjük a bort), forrás előtt lehabozzuk, majd beletesszük a többi hozzávalót. 40-45 percig lassú tűzön forraljuk. Ezután kiszedünk belőle minden darabos részt, az alaplevet pedig leszűrjük. Ezt jó, ha már előtte való nap elkészítjük, valamint a vénuszkagylót, ha vadvízi, (tengeri)sós hideg vízben áztatjuk egy éjszakát a hűtőben.
Zarzuela:
1.) Egy serpenyőben olívaolajon picit megpirítjuk a (tisztítatlan) scampit és a garnélarákot (max. 1 perc!), majd félretesszük.
2.) Ugyanebben az olajban “hirtelen” kisütjük a besózott/belisztezett ördöghal- és tőkehal szeleteket, illetve a felkarikázott kalmárt. Tányérra szedjük és szintén félretesszük.
3.) Ezután beletesszük az apró kockára vágott hagymát és két db fokhagymagerezdet héjastul. Mikor a fokhagyma kicsit megsült kiszedjük és félreteszük. Ekkor a hagymához adjuk a másik két gerezd fokhagymát felaprítva. Picit sütjük, majd hozzáadjuk a hámozott, apróra vágott paradicsomot. Hozzáöntjük a maradék fehérbort, sózzuk-borsozzuk és mérsékelt tűzön dinszteljük.
4.) Közben egy másik serpenyőbe tesszük (olaj nélkül!) a kékkagylókat és lefedve saját gőzében főzzük (vigyázzunk, mert fut!). Amint kinyílnak, máris szedjük ki őket egy csipesszel és vegyük ki a héjból a kagylóhúst. Félretesszük. A levet amit a kagylók engedtek, szűrjük le és tegyük félre.
5.) Egy kisebb serpenyőben pici olajon pirítsuk meg enyhén a mandulát és ha sűrűbbre akarjuk a szószt, a szeletke kenyeret is (én nem tettem bele). Tegyük egy fűszermozsárba a pirított mandulát (és kenyeret) nyomjuk bele a két sült fokhagymagerezd belsejét, adjuk hozzá a sáfrányt, a pirospaprikát, sózzuk-borsozzuk és dolgozzuk el jó pépesre. (Bánjunk óvatosan a sóval, figyelembe véve, hogy az alaplé is sós amit használni fogunk.)
6.) Vegyünk elő egy cseréplábast, ha nincs, jó egy vastagfalú vaslábas is. Rakjuk az aljába a sült halszeleteket, rá a sültkalmárt és erre a sült garnélát és a scampit.
7.) Ezután a mozsárban lévő pépet keverjük a hagymás-paradicsomos mártáshoz, hígítsuk fel a kagylófőzéskor felfogott lével és öntsük rá az egészet a halakra. Adjunk hozzá az alapléből, de vigyázzunk, ne hígítsuk fel túlságosan. Inkább többször adjunk hozzá keveset.
8.) Tegyük a tűzre és amikor forrni kezd, szórjuk a tetejére a kékkagyló húsát és a leöblített vénuszkagylót. Ha szükséges, adjunk hozzá még egy kevés alaplevet, majd kóstoljuk meg, hogy elég sós-e. Kapcsoljuk be a sütőt 200 fokra.

9.) Amint a vénuszkagylók nyílni kezdenek tegyük az edényt a sütőbe 5-10 percre (sütőtől függő).

10.) A sütőből kivéve fedjük le és hagyjuk kb. 5 percig állni. Ezután tálalhatjuk. Jó étvágyat!
Mint már írtam az elején, elég pepecsnek tűnhet az elkészítése, de ha minden elő van készítve, egyáltalán nem az.”

Rozmaringos-fehérbabos polipsaláta és polipos színező

Ha már a parafa dugó problémakörön túl vagyunk, jöhet az aggodalmak nélküli polipfőzés. Érdemes lefagyasztott, majd kiengedett példányt venni, az ízéből nem veszít annyit, amennyit általában a hasonlóképp feldolgozott halak és más tenger gyümölcsei, nem beszélve arról, hogy a megfelelő alap textúra is (kvázi) biztosított így. Tegnapelőtt egy friss példánnyal is szemeztem, de drágább is volt, meg aztán ki tudja, hogy elég izmos volt-e a “polparo”/jól működött-e az ipari centrifuga, így én is maradtam a kiolvasztottnál.

A hipermarketekben kapható polipok általában tisztítottak (a kiolvasztottak minden esetben), ha véletlenül mégis tisztításra kényszerülünk, akkor követhetjük a pézsma polipnál leírt utasításokat.

Rozmaringos-fehérbabos polipsaláta

Hozzávalók 4 főre:

A poliphoz: 1 db kb. 800 grammos tisztított polip, 1 sárgarépa, 1 zellerszár, kis csokor vegyes zöld fűszer (kakukkfű, majoránna, rozmaring, zsálya, babérlevél), fél citrom, 100 ml száraz vörösbor (most merlot), 1 kis fej vöröshagyma, 1 gerezd fokhagyma

A babhoz: 200 g száraz fehérbab, 1 babérlevél, 1 gerezd fokhagyma, 1 rozmaring ágacska, só

Az öntethez: 1 rozmaring ágacska, 2-3 borókabogyó, extraszűz olívaolaj, 1/2 citrom leve, 1 -2 ek. vörösborecet

A babot 8-10 órán keresztül áztatjuk, majd egy babérlevéllel, egy cikk fokhagymával és egy rozmaringágacskával együtt sós vízben puhára főzzük, leszűrjük, kihűtjük, és egy keverőtálba tesszük.

A sárgarépát, a zellerszárat, a hagymákat, a citromot és a zöld fűszereket egy fazékba tesszük, felengedjük vízzel, és felforraljuk. Belehelyezzük a polipot, hozzáöntjük a vörösbort, és újraforrástól számítva kb. 35 percig főzzük. (Villával ellenőrizzük, hogy megpuhult-e.)

A polipot a főzővízben hagyjuk kihűlni, majd kivesszük, lecsöpögtetjük, a vastagabb bőrt eltávolítjuk, a poliphúst kisebb darabokra vágjuk, és a babhoz adjuk.

A megmaradt rozmaringágról lecsipegetjük a levélkéket, és mozsárban 2-3 szem borókabogyóval összezúzzuk. Hozzáadunk 2-3 ek. extraszűz olívaolajat, néhány evőkanálnyi citromlevet és vösörborecetet, az egészet ráöntjük a polipos babra, összekeverjük, és azonnal tálaljuk.

Magunknak vágtam bele egy fél fej lilahagymát is, Annám köszönte, inkább hagyma nélkül kérte.

Nem is emlékeztem arra, hogy a Varázsceruzának van polipos része is…mennyire vártuk a mozis bácsit az óvodában! x-)

Bónusz polipos színező:

Igaz, nem felejtitek el, hogy egészen a szünidő végéig várjuk a halas rajzaitokat a tarkabarkablog@gmail.com e-mail címre? Értékes nyeremények tulajdonosai lehettek! A részletekről bővebben itt olvashattok!

Készülőben: Polip galíciai módra

A világ hallevesei VII. – Olaszország – Ligúria – Pézsma polip leves

A Tarka Bárka halleves sorozatában ma a Paprika & Paprika blog szerzőjének azúrkék ligúr konyhájába csöppenünk. (Na jó, bevallom őszintén, fogalmam sincs, milyen színű Anikó konyhája, de biztos vagyok benne, hogy a ligúr életérzést, – ami egyébként ezt színt  juttatja eszembe-, híven tükrözi.)
Anikóhoz érdemes gyakran benézni, ugyanis a blogja nagyon sok autentikus olasz receptet is tartalmaz biztos, ami biztos, három nyelven, olaszul, angolul és magyarul is.
Brava, Aniko!
“Sokan azt hiszik hogy a ligúriai konyha szegény és nem túl variáns de
nyugodtan mondhatom hogy ez nem igaz.
A ligúr konyha nagyszerűen párosítja a hegyi  ételeket a tenger gyümölcseivel, bőségesen használja a fűszernövényeket és ne feledjük el, hogy Ligúria az olasz gasztronómia alapja, az olívaolaj egyik legfontosabb termelője.
Aki járt már erre nehezen fog megfeledkezni a gyönyörű tájról, a focacciáról (olasz kenyérlángos ) a friss pestóról vagy a Cinque Terréről származó borokról. Sok kitűnő zöldség és gyümölcs  származik Ligúria nyugati részéről, hogy csak néhányat említsünk, a viola színű spárga, az albengai tüskés articsóka, a genovai bazsalikom.
Természetesen a hal az egyik legfontosabb alapanyaga a ligúr konyhának.
Ez a leves nem tartozik a leghíresebb olasz hallevesek közé, de szerintem
magában foglalja a ligúr konyha szellemét: Kevés és nem túl drága alapanyagokból kitűnő ételeket készíteni!
A pézsma polip a polip család kevésbé nemesebb rokona, a halpiacon
olcsón árulják. (Köztudott, hogy a ligúr nép takarékoskodó, nem szórják a pénzt.)
Mint minden polip fajta a pézsma polip húsát is puhítani kell.
Jobb kis méretű polipokat vagy mélyhűtöttet venni, a fagyasztástól ugyanis puhább a húsuk.
A recept egy antik ligúr szakácskönyvből származik.
Pézsma polip leves
Hozzávalók
  • 1 kg pézsma polip,
  • 500 g vöröshagyma
  • 1/2 pohár olívaolaj
  • 1 gerezd fokhagyma
  • friss kakukkfű
  • 1/2 pohár száraz fehérbor
  • pirított kenyér
  • só,bors
Megpucoljuk és vékonyra felszeleteljuk a hagymát.
A  pézsma polipot megtisztitjuk, gondosan leöblítjük.
A felszeletelt hagyma felét egy nagyobb lábasba rakjuk, a tetejére a megtisztított pézsmapolipokat tesszük, ráöntjük az olajat, majd befedjük a maradék hagymával. A tetejére szórjuk az apróra vágott fokhagymát, a kakukkfüvet, sózzuk, borsozzuk.
Fedő alatt, lassú tűzön 20 percig dinszteljük, megöntözzük egy fél pohár fehérborral, ismét lefedjük, és még 40 percig főzzük.
Melegen, pirított kenyérrel tálaljuk.
p.s. A pézsma polip tisztításáról és felhasználásáról már írtunk a blogban, Anikó receptjéhez kifejezetten jól fog jönni!

Sárgarépa-fehér spárga püré narancsos füstölt vajhallal és bazsalikom pesztóval

Na azért annyira nem flancos étel ez, mint amennyire a címből tűnik. A spárga most egyébként is divatos alapanyag, beszerezni sem nehéz (figuriamoci! az ország észak-keleti végében is van spárgatermelő!), marináláshoz a “tavaszi” narancs is megfelel, füstölt vajhal minden nagyobb bevásárlóközpont halas pultjában megtalálható, a bazsalikom egész évben ott virít az ablakban, (új)répa meg szinte mindig akad a kertben. Az áráról is áradoznék, mert a 700 forintos (igaz, épp akciós) füstölt vajhalból 2 főre az előző bejegyzésben publikált előételre és 4 főre az alábbi spárgapüré tetejére is jutott. Igen, persze, takarékoskodtam, és szépen kiporcióztam a vékonyra szelt halat. Csak halkan jegyzem meg, hogy nagyobb gyerekek az enyhén füstölt vajhalat szíves-örömest bepuszilják, a(z új)sárgarépa és a spárga édes párosa pedig a legkisebbeket is azonnal meggyőzi, úgyhogy készüljünk fel arra, hogy valószínűleg hamar ismételni kell!

recept:

Sárgarépa-fehér spárga püré narancsos füstölt vajhallal és bazsalikom pestóval

Hozzávalók 4 főre:

A leveshez: 300 g (új)sárgarépa, 150 g fehér spárga,  1 cikk fokhagyma, 1 babérlevél, 2 tk. vaj, 100 ml száraz fehérbor, 150 ml tejföl, 1 l hal alaplé (másnap ricottás-paradicsomos tésztát készítettem sült vörösmárna filékkel, az alaplé a márnák gerincéből és a nyesedékből készült, azt hiszem, ehhez a krémleveshez akár kárászból, törpeharcsából készült alaplé is jól passzol), só, frissen őrölt feketebors (ha a levest apróknak adjuk, a borsot hagyjuk el)

A feltéthez: 100 g füstölt vajhal szeletelve, 1/2 narancs leve, 1 ek. citromlé, nagy csokor bazsalikomlevél, 1/2 cikk fokhagyma

A vajhalat egy tálkába tesszük, meglocsoljuk a narancs és a citromlé keverékével valamint egy evőkanálnyi extraszűz olívaolajjal. Összeforgatjuk, hogy a lé a halszeleteket mindenhol érje, félretesszük.

A leveshez a spárgát és a sárgarépát megpucoljuk, nagyobb darabokra vágjuk.

Egy lábasban vajat hevítünk, hozzáadjuk a babérlevelet, a megtisztított, félbevágott fokhagymagerezdet, a spárga és a sárgarépa darabokat, és folyamatosan keverve/rázogatva a zöldségeket megpirítjuk. Ezután felöntjük a borral, lesütjük, majd hozzáadjuk a hal alaplevet is. Közepes lángon az egészet addig főzzük, amíg a zöldségek  ressre puhulnak. Ekkor a babérlevelet kidobjuk, a zöldségeket merülőmixerrel pépesítjük. A pépben elkeverjük a tejfölt, sózzuk, borsozzuk, egyszer felforraljuk, és levesszük a tűzről.

A bazsalikomleveleket a fokhagymával és kevés extraszűz olívaolajjal mozsárban pépesre zúzzuk.

A levest tányérokba szedjük, mindegyik tetejére egy-egy narancsos vajhal szeletet helyezünk, meglocsoljuk a bazsalikom pestóval, és azonnal tálaljuk.

p.s. A fantasztikus összeállítás (buborékos tányér, zöld puha alap, kék “halacskás kavicsok”) Anna keze munkáját dicséri. Van még mit javítani A Gyerek ízlésén, de azt hiszem, jó úton haladunk 😉

Halakkal/tenger gyümölcseivel kapcsolatos játéknak mára a Crafty-Crafted blog szupercuki homárját hoztam. Igaz milyen egyszerű elkészíteni? (A linken fotókkal illusztrált részletes leírást is találtok.)

 És ha már homár, egy kedvenc a Pingu sorozatból – Pingu és a sirály x-)

Fokhagymás-petrezselymes cukkinitekercs marinált füstölt vajhallal

A hétvégi gyerekposzt melléktermékeként született ez a nagyon egyszerűen elkészíthető előétel. A cukkini grillezésén kívül semmi macera nincs vele. Ha a mostani igen érdekes évszakban két zivatar között sikerül a grillrácsot beizzítani, remélem, sokaknak eszébe jut majd a recept, de nevezzük inkább csak ötletnek.

A cukkini helyett/mellett használhatunk padlizsánt, vagy készíthetjük sült paprikával, vál(t)ogathatjuk a halakat is. A cukkinihez így, petrezselyemmel mehet a melegen, mentával a hidegen füstölt pisztráng, kaporral a lazac, a padlizsánhoz kis mustárral esetleg paradicsommal makrélát tennék, a sült paprikába tonhalat. A lehetőségek száma végtelen, a füstölt halak minden nagyobb áruházban elérhetőek, a cukkini már érik, talán az időjárás sem lesz ennyire szeszélyes egész nyáron, szóval hajrá!

Fokhagymás-petrezselymes cukkinitekercs füstölt vajhallal

Hozzávalók 4 főre: 2 kicsi cukkini, 12 szelet füstölt vajhal, 1 cikk fokhagyma, 2 citrom, petrezselyemzöld, 4 db hosszúkás pici zsömle, só, frissen őrölt feketebors

A vajhal szeleteket egy tálkába tesszük, meglocsoljuk fél citrom levével, megszórjuk egy kevés frissen őrölt borssal, összeforgatjuk, és fél óráig állni hagyjuk.

A maradék citromot 12 kb. egyforma darabra vágjuk, és nyársakra húzzuk.

Nagy csokor petrezselyemzöldet felaprítunk (vagy mozsárban pépesre zúzunk), a fokhagymát áttörjük, az egészet egy kisebb befőttes üvegbe tesszük, és leöntjük annyi extra szűz olívaolajjal amennyi éppen ellepi. (Ha a végén marad belőle, lefedve néhány napig a hűtőben tárolható, ezerféleképp felhasználható. Citromlével pl. halak marinálására kiválóan alkalmas, de rakhatjuk főtt újkrumplira, sőt, a mindennapi salátánknak sem árt egy kiskanállal belőle.)

A cukkiniket megmossuk, hosszában 12 vékony szeletre vágjuk, besózzuk, és forró grillrácsra téve a szeletek mindkét oldalát megsütjük (benn egy bordázott fenekű serpenyő is megteszi ;-).

A cukkinicsíkokat folyamatosan egy tálba szedegetjük, és megkenjük a fokhagymás-petrezselymes olívaolajjal. A csíkokat ezután egyesével kiterítjük, mindegyikre egy-egy szelet marinált, füstölt vajhalat helyezünk, majd feltekerjük, és a citromos nyársakkal megtűzzük.

A zsömléket hosszában három részre vágjuk, grillrácson mindkét oldalukat megpirítjuk.

A zsömleszeleteket hármasával azonnal tányérokra tesszük, mindegyikre szúrunk egy cukkinitekercset, és azonnal tálaljuk.

Langyos tésztasaláta fehér spárgával, datolyaparadicsommal, rukolával és sült makrélával

Nem titok már, belekezdtem egy roppant “izgalmas” diétába. A részletekről inkább csak halkan ejtek el majd egy-egy információt, a lényeg, hogy a következő hetekben a halak és a tenger gyümölcsei különösen fontos szerepet kapnak az étrendünkben. Több olyan fogást is ki kell találnom, amit tésztával/rizzsel/kenyérrel a család többi tagja boldogan elfogyaszt, így számukra nem kell külön főzni.

Az alábbi egytálétel is így sikerült, nagy adag zöld salátával komplett ebéd lett belőle – nyilván, tészta csak a szardellácskáknak járt. Szardellácskának “acciughina” nevezik Olaszországban a sovány embereket 😉

Langyos tésztasaláta vajas fehér spárgával, datolyaparadicsommal, rukolával és sült makrélával

Hozzávalók 4 főre: 210 g tészta (jelen esetben sima tollhegy), 16 szál fehér spárga, 100 ml száraz fehérbor (most friulano), csipetnyi cukor, 8 db datolyaparadicsom, egy marék rukola, 4 kisebb makréla, 2 gerezd fokhagyma, vaj, só, frissen őrölt feketebors, 3-4 bazsalikomlevél, frissen facsart citromlé

A spárgákat zöldséghámozó segítségével megtisztítjuk, és 4-5 cm-es darabokra vágjuk, a spárgasípok fejét külön rakjuk.

A fokhagymát kés lapjával kissé megnyomjuk.

A paradicsomokat kb. fél cm vastag karikákra vágjuk, lecsöpögtetjük
A halakat kibelezzük, fejüket levágjuk, kívül/belül sózzuk, borsozzuk.

Egy nagy serpenyőben vajat hevítünk, és rózsaszínre pirítjuk benne a fokhagymagerezdeket. A halakat a fokhagymás vajba helyezzük, és nagy lángon először az egyik, majd a másik oldalukat is ropogósra sütjük. (Közben ott ahol a fejet levágtuk, figyeljük hogyan sülnek át a halak, nem szabad túlsütni – bár a makréla elég zsíros ahhoz, hogy ne adja meg olyan könnyen magát.) A kész halakat ezután félretesszük, melegen tartjuk.

A feldarabolt spárga szárakat a megmaradt zsiradékba tesszük, a serpenyőt rázogatva, lesütjük. Ezután hozzáadjuk a cukrot, sózzuk, borsozzuk, majd felöntjük a fehérborral, és roppanósra pároljuk. Kb. félidőben belerakjuk a külön rakott fejeket is, így a spárga minden része egyformán puhul meg.

Ezután a vajas spárgához adjuk az apróra tépkedett bazsalikomleveleket és a felkarikázott paradicsomokat is, és további fél perc alatt az egészet készre főzzük.

Közben a tésztát lobogó sós vízben kifőzzük, amikor eléri az “al dente” (“harapható”, nem teljesen puhára főtt) állagot, leszűrjük. Néhányszor megkeverjük, hogy ne legyen tűzforró, és összekeverjük a paradicsomos spárgával.

A kész tésztát tányérokra szedjük, mindegyik tetejére néhány szál rukolát és egy sült makrélát helyezünk, meglocsoljuk néhány csepp citromlével, és azonnal tálaljuk.

A világ hallevesei IV. – Svédország – Sáfrányos lazacpörkölt új-zélandi zöld kagylóval

Előre is elnézést kérek, tudom, hogy elfogult, sokszor túlságosan őszinte, szemét alak vagyok, de nem tudom nem leírni, hogy a mai bejegyzés különös jelentőséggel bír, ugyanis egy számomra nagyon kedves blogger 2008-ban született írását tartogatom a fedélzeten. Fogadjátok szeretettel, és böngésszétek szorgalmasan mind a Skandi Kamera, mind a Hobbiszakács – skandináv konyha magyarul blogokat – garantáltan nem lesz könnyű továbbállni.

“Tizenöt évvel ezelőtt, Karácsony napján gyönyörű napsütésre ébredtünk Stockholmban. Utólag nem lehet eldönteni, hogy kinek volt az ötlete a kirándulás. Tény, hogy gyalog indultunk el a tőlünk tíz kilométerre levő városközpontba. Az idő kellemes volt, a száraz gyalogút hol az országút mellett, hol pedig az erdőn keresztül vezetett.

Éppen a harmadik tó partján ballagtunk, amikor az ég beborult, és eleredt a havas eső. A szél jéghideg flegmákat csapott az arcunkba. Egyre nedvesebben csúszkáltunk a latyakban. A Zasszony nem sokáig rejtette véka alá a véleményét. Mintha nem lett volna jó dolgunk a fűtött lakásban. Csak az én fejemben fordulhatott meg egy ilyen épületes marhaság.

Valóban nem tűnt jó ötletnek. Mivel a fele távot már megtettük, nem volt értelme visszafordulni. Konokul hallgatva törtettünk előre a helyenként bokáig érő kásában. Az ünnepi kivilágításban fagyoskodó városközpontban egy lélek nem járt, az üzletek és az éttermek zárva voltak.

Az egyik utcasarkon álló angol stílusú kocsma, azaz pub ablakában gyertyafényre lettem figyelmes. Maradék erőnkkel átgázoltunk az úttestet borító latyakon. Lenyomtam a kilincset, az ajtó kinyílt, és a meleg, mely mintha csak ránk várt volna, hullámokban ölelt körül. Bent tangóvilágítás, két vendég és egy kialvatlan pincérlány, mintha csak ránk vártak volna. Átázott ruháinkat a duruzsoló kályha melletti fogasra akasztottuk, és a bár mellé telepedtünk. Rövid tanakodás után az egyedüli ünnepi éteknek kinéző fogást, sáfrányos lazacpörköltöt rendeltünk. A csipkerózsika-álomból felébresztett pincérlány fokhagymás baguettet, és külön tálacskában hideg fokhagymás mártást is hozott, hogy minden falat előtt mártsuk meg a kanalat benne.

Mostanában nem gyalogolunk, hanem szépen bemetrózunk a városba. Vagy én készítem el egy változatát, melynek állaga az éppen uralkodó lelkiállapottól, a vendégek számától és a hozzáadott víz mennyiségétől függően a leves és a pörkölt között ingadozik.

Ennyi körítés után jöjjön a várva várt recept, melyet a zöldkagyló tesz érdekessé. A hozzávalók mennyisége tetszés szerint változtatható, vagy – mint például a zöldkagyló – akár mellőzhető is.

A szereplők a megjelenés sorrendjében:

Zöldkagyló és lazacfilé. Vaj, hagyma, fokhagyma, sáfrány, magyar pirospaprika (por), piros-sárga és zöldpaprika, póréhagyma, paradicsom (zúzott), bazsalikom-kakukkfű-koriander-petrezselyem, őrölt feketebors, píri-píri (csípős)paprika valamint borókabogyók. Babérlevél, hal-alaplé (vagy halleveskocka), víz és só. Új-zélandi zöldkagyló, lazacfilé. Tojás, olaj, mustár (majonézhez), crème fraiche (ha ez nincs, akkor megteszi a joghurt és tejszín 1:1 keveréke). Friss fehér kenyér (baguette).

A zöldkagylót kiveszem a fagyasztóból, és langyos vízben kifagyasztom.

A bőrétől megszabadított lazacfiléből a maradék szálkákat fogóval kihuzigálom. A filét 2-3 cm oldalhosszúságú kockákra vágom, és a belépőt jelző végszóig beteszem a hűtőbe.

Egy ötliteres edénybe vajat teszek, és közepes tűzön megdinsztelek benne egy fej nem túl apróra vágott hagymát. Amikor a hagyma szeme üvegessé válik, akkor beleszórok két-három cikknyi reszelt fokhagymát, egy fél kiskanálnyi (drága) sáfrányt és négy-öt kiskanállal a pirospaprika-porból.

Fél percet kevergetem, majd hozzáadom az időközben előkészített és fél kilóra becsült, csíkokra vágott vörös, sárga és zöldpaprikát, a negyed kiló apróra vágott póréhagymát, és kb. egy liter zúzott paradicsomot (konzervből). 1-3 kiskanál közötti, tetszés szerinti mennyiségű, apróra vágott friss – vagy szárított – bazsalikommal, kakukkfűvel, korianderrel (zöldet a kínai boltban vásárolok) és petrezselyemmel fűszerezem. Ezt követi fél kiskanál fekete bors, 4-5 szárított píri-píri paprika, 5-6 babérlevél, egy tucat borókabogyó és végezetül negyed liter hal-alaplé. Hal-alaplé híján megreszelek két-három halleveskockát, amit negyed liter vízben elkeverve adok hozzá.

A kifagyott kagylók héját körömkefével, vagy (új) mosogatószivacs durva felével megsúrolom, és az egész társaságot a vígan rotyogó, vörös lébe zúdítom. Megkóstolom, és ha szükségesnek érzem, akkor kevés sóval igazítok az ízen.

Tíz perc fövés után a lazacon a sor. A lazackockákat egyenként rakom az edénybe, hogy a fövés lehetőleg ne szűnjön meg. Az utolsó hozzáadásától számolt nyolc perc múlva kész van a pörkölt. Ezalatt az idő alatt a lazac nem fő szét, mondhatni kemény marad. Ha nem azonnal tálaljuk, akkor tanácsos a lazackockákat kiszűrni, és tálalásig külön tálban tartani. Ekkor a lazac megőrzi a formáját és az állagát.

A hideg mártáshoz friss majonézbe fokhagymát préselek, megsózom és 1:1 arányban crème fraichet (joghurttal előkezelt tejszínt) keverek hozzá. Külön tányérkában szolgálom fel, tegyen mindenki a levesébe/pörköltjébe amennyi csak tetszik neki.

Friss fehér kenyérrel, vagy baguettel a legjobb.”

Köszönjük, Hobbiszakács! 😉

p.s. Felhívom a tisztelt olvasók figyelmét, hogy a második képen lévő kéz tulajdonosa Karinthy Márton.

p.s.2. Jövő héten Írországba utazunk!

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!