Címke: burgonya

A világ hallevesei VIII. – Görögország – Görög halleves

Ma Görögországba utazunk Ágihoz, aki 2006 júniusa óta osztja meg velünk evia-szigeteki tapasztalatait, nem kevés sikerrel. Honfitársunk ezen rövid idő alatt a sziget szakértője lett, gasztroblogot vezet, ahol elsősorban autentikus helyi recepteket publikál,  egy másikban a szigetről gyűjtött össze rengeteg információt, a harmadikban pedig görögországi kalandjairól és a görög hétköznapokról mesél.

Hőség ide vagy oda, az oldalak félórás böngészése után én azonnal indulnék Éviára, és szívem szerint bezárnám magam valamelyik közeli csendes halászfalu….tavernájába. 😉

“A görög halleves vidéktől függő, ugyanúgy, mint a magyar. Van viszont egy egyszerű, mindennapi változata, ezt hoztam mára.. Az átlag görög hetente-kéthetente eszi ezt a laktató ételt, ebben a halban bővelkedő országban ez nem számít ünnepi ételnek. Ennek az egyszerű hallevesnek a neve “pszarószupa”. Lehet kérni tavernákban, általában mindenhol van télidőben. Nyáron nem jellemző, nyáron általában semmiféle levest nem szoktak enni. Ennek az ételnek a pikánsabb, több halból készülő változata a “kákávia”.

 Görög halleves

Hozzávalók 4 főre:

leveszöldségek: pár krumpli, sárgarépa, zellergumó, zellerzöld, petrezselyemzöld (itt nem használják fel a petrezselyemgyökeret)

1-2 hagyma

kb. 1 kg vörös sügér (kokkinopszáro) vagy tőkehal, melyet akár fagyasztottan is lehet venni

kb. 3 nagy citrom leve

extraszűz olívaolaj

egy csésze kerek szemű, tapadós rizs (itt a Carolina fajtát használom),

2 tojás

szárított oregánó

Először meg kell tisztítani a zöldségeket és megfőzni őket. Miután a zöldségek megfőttek, kivesszük őket és a fővő vízbe beletesszük a megtisztított halakat (vigyázat a fagyasztott halak lehetnek tisztítottak, de nem biztos hogy le vannak pikkelyezve!). 15-20 perc alatt puhára főnek. Ezután kivesszük õket, a levet leszûrjük. A halat én mindig kifilézem, és úgy tálalom.

A leves további elõkészítése 1/2 órával tálalás elõtt kell megtörténjen, mert ezt frissen, forrón kell enni, a másnapos leves néha nagyon megvastagodik.

Tehát zöldségek félre, kicsontozott hal félre, hal alaplé leszűrve. Az alaplevet újra felforraljuk, és beleöntünk egy csésze rizst, amit fajtától függően kb. 20-30 percig főzünk. A rizst tkp. addig kell fõzni amíg alaposan kiadja a keményítőt ami benne van, és kezd az egész leves sűrű lenni (tehát fontos a rizs-lé arány, valamint a rizs minõsége, pl. az amerikai típusú blue bonet erre nem jó!). Ekkor lekapcsoljuk a lángot a lábos alatt és jöhet a savanyítás.

A savanyításra való öntet a következõképpen készül:

2 egész tojást habosra verünk villával vagy kézi habverővel (nem mixerrel mert akkor túl habos!) és lassanként hozzáadjuk 2 citrom levét lassanként. Ehhez merőkanalanként hozzáadjuk a forró levest addig amíg a savanyító habarás is felmelegszik, ekkor hozzáöntjük az egészet a leveshez, aminek nem szabad fõnie!! Ha mindent jól csináltunk, a leves habos lesz és csak úgy illatozik! Ha túl forró a leves, a tojás megfőhet és rántottát eszünk!

Az eredmény egy vastag, savanyú, eszméletlenül finom leves, én imádom!

Hogy hogyan tálaljuk?

A levest mélytányérban, jól megborsozva és forrón kell fogyasztani. A második a hal a zöldségekkel, leöntve megint egy öntettel: 1 citrom leve mixerben annyi olívaolajjal felmixelve amitõl egy vastagan folyó, majonéz jellegû öntetet/mártást kapunk, 1 kk oreganoval. Ezzel leöntjük a zöldségeket, halat és lehet tunkolni!”

Köszönjük, Ági!

Hideg zellerkrémleves zöld fűszeres garnélafarokkal – VKF! 49. forduló – Fehér és…

Minden szempontból rendhagyó recept következik. Egyrészt mert a Noémi által meghirdetett 49. VKF!-re szánt pályaműről van szó, másrészt mert a halakkal és tenger gyümölcseivel foglalkozó szakácskönyvem egyik kedvenc, nagyon egyszerűen elkészíthető darabját mutatom. Hűsítő, friss, tengerédes-citromos…itt kopogtat a kánikula, ez a leves kétség kívül jól fog jönni!

Hideg zellerkrémleves zöld fűszeres garnélafarokkal

Hozzávalók 4 főre:

A leveshez: 200 g zellergyökér, 150 g burgonya, 150 ml tejföl, só, frissen őrölt feketebors

A garnélához: 4 db éti ostorgarnéla farok tisztítva, 1 púpozott tk. muscovado cukor, 1/2 citrom leve, 1 kis csokor majoránna és petrezselyemlevél apróra vágva, extraszűz olívaolaj, 1 kk. őrölt pirospaprika

A zellergyökeret és a burgonyát megtisztítjuk, felkockázzuk, és egy kevés olívaolajon megpirítjuk. Sózzuk, borsozzuk, felöntjük vízzel, és addig főzzük, amíg a zöldségek megpuhulnak. Ezután az egészet merülőmixerrel pürésítjük, hozzáadjuk a tejfölt, ha szükséges sóval, borssal még ízesítjük, és egyszer felforraljuk. Megvárjuk amíg a leves kihűl, majd tálalásig hűtőbe tesszük.

A garnélákat egy keverőtálba tesszük, meglocsoljuk a citromlével, hozzáadjuk a felaprított zöld fűszereket és 50 ml olívaolajat. Ezután összekeverjük, és 10-15 percig állni hagyjuk.

A hideg levest poharakba töltjük, és mindegyik tetejére csipetnyi őrölt pirospaprikát szórunk.

Egy serpenyőben a cukorból világos karamellt készítünk, hozzáadjuk a marinált garnélafarkakat, és mindkét oldalukat egy-egy percig pirítjuk. A garnélákat ezután kivesszük, nyársra húzzuk, a leves tetejére helyezzük, és azonnal tálaljuk.

p.s. Hogy a paprika édes íze jobban érvényesüljön, a garnélák alatt maradt zsiradékon alacsony lángon, nem több mint fél perc alatt pirítsuk meg a pirospaprikát, és csöpögtessük ezt  a leves tetejére.

p.s.2. a fotót Török-Bognár Renáta készítette

p.s. 3: Ha előételként szeretnénk tálalni, a leves hozzávalóinak mennyiségét minimum felezzük meg!

A világ hallevesei VI. – Finnország – Finn lazacleves

Szerencsés voltam, mert a Tintaleves blog szerzőjét, Esztert épp jókor, a tavaszi segítsütis nagy visszatérése alkalmával sikerült elcsípni. Ki más írhatna a finn hallevesről, mint a finn kultúra szakavatott ismerője? Nagyon örültem, amikor elfogadta a meghívást, és úgy döntött, velünk együtt gazdagítja a Tarka Bárka halleves gyűjteményét.

Eszterék egyébként az Essencia Főzőiskolában épp ezekben a hetekben halas kurzusokat is szerveznek: lesznek kis halas kurzusok alapokkal, kékkagylóval, lazaccal, sk. halrudacskával, halas lepénnyel; és lesznek olasz halas kurzusok is tintahal töltéssel, szardínia pácolással, rombuszhal titkokkal, egyben sült finomságokkal. Biztos vagyok benne, hogy mindenki megtalálja az ízlésének megfelelő, a kíváncsiságát leginkább kielégítő tanfolyamot. Nézzetek szét a linkelt oldalon!

Most azonban térjünk vissza Eszter posztjához, és lássuk, mit keres a tej a hallevesben. 😉

“Már csak homályosan emlékszem, mekkora döbbenet volt, hogy hallevesbe tejet tesznek. Elég régen történt és azóta volt még néhány más döbbenet is és azok közül csak a legkisebb, hogy a krumplin meg rajta hagyják a héját. A nyolcvanas évek óta (szerencsére) rengeteg idő telt el, igazán volt idő megszokni, többek között, a finn hallevest. Mert ez a lazacleves készülhet más halból is, valahogy mégis lazaccal lett a legelterjedtebb. Talán azért, mert az mutat a legcsinosabban a fehér lében? A finnek lazaclevese versenghetne a legegyszerűbb halleves címért meg a viszonylag legköltséghatékonyabbért is. Elkészítése nagyon egyszerű és gyors, kis számú alapanyagból kevés kell hozzá, szóval a hétköznapi halfogyasztás növelésének ideális fogása lehet.

Finn lazacleves

4-5 személy részére

40-50 dkg lazacfilé, 2-2 cm-es kockára vágva
40-50 dkg krumpli (nem szétfővő, pl. kifli), kockára vágva
2-3 szál újhagyma vagy 1 póréhagyma
3 evőkanál olaj
1 liter tej (zsíros, esetleg fele lehet tejszín)
kis csokor kapor, apróra vágva

Az újhagymát vékony karikákra vágjuk és forró olajon üvegesre dinszteljük. Sózzuk, majd rádobjuk a krumplit és félig felengedjük vízzel. A tejet is ráöntjük és addig főzzük, amíg a krumpli félig meg nem puhult. Figyelünk, mert a tej hallevesből is hajlamos kifutni! A halat akkor adjuk a leveshez, amikor már csak 5-7 perc főzési idő van hátra a krumpli puhulásáig. Amikor a krumpli megpuhult és a hal is átfőtt, a levest levesszük a tűzről és beleszórjuk a kaprot. Tálaláshoz feltétlenül vajjal megkent rozskenyér szükséges hozzá.
Második fogásként pedig adhatunk pannukakkut (tepsis palacsinta) vagymuurinpohjalettut (serpenyős palacsinta), utóbbit készítették a Finn Nagykövetségen megrendezett étteremnapon múlt szombaton, ahová lazacleves-továbbképzésre mentem. Tommi levesének elmélyült ízéhez erős gyanúm szerint halalaplét használt, amit persze mi is bármikor megtehetünk, egyébként teljesen hagyományos és nagyon finom lazaclevest főzött óriási kondérban. Régen volt olyan program, amelyre mindhárom gyermekem önként elkísért volna, hát ez az volt, bár nem a halleves, hanem a palacsinta vonzotta őket. A tartalmas leveseket klasszikusan második fogásként követő rusztikus palacsintát málnalekvár és tejszínhab kísérte, ezt ajánlom hozzá házi elkészítésre is.
Variációk elképzelhetők más hallal, víz helyett alaplével, tej helyett teljesen vagy részben tejszínnel, kapor helyett petrezselyemmel, ám tudnunk kell, hogy akkor eltérünk a finn lazacleveskánontól! És ha megkérdezitek, mikor jön a svéd lazacleves, pl. a Tarka Bárka hallevesrovatába, azt kell mondanom, hogy az szinte azonos ezzel, aminek történelmi-társadalmi okait más alkalommal fejtjük ki. Tehát két nemzet lazaclevesét készíthetjük el egyszerre, szép dolog is a skandináv együttműködés! És micsoda fejlődést mutatnak fel gasztronómiai PR-ban! Híres séfversenyek előkelő helyezései, a világ legjobb étterme, finn pékség Londonban – mindez különösen akkor érthető, ha visszaemlékszünk, hogy az olaszok a cucina povera egyszerűségével kerültek fel világkonyhák közé.”

Köszönjük Eszter!

Jövő héten a napfényes Olaszországba, méghozzá Ligúriába utazunk!

A világ hallevesei V. – Írország – Chowder

Erika, a Dublin felett az ég és a The Cooking Liszt szerzője, aki férjével és kislányával, Abigéllel Írországban él, hozta nekünk nem is gondolnátok, mekkora szeretettel. Erikával csak néhány levelet váltottunk, de lelkesedése, készségessége előtt nyilvánosan is megemelem a kalapomat – és nem elsősorban a halleves kapcsán…. Ugorjunk.

A magyar szájíznek kedves, egyszerűen elkészíthető levesről (vagy inkább egytálételről?) van szó, a hozzávalók itthon is viszonylag könnyen beszerezhetők, szóval, hajrá! Dobjatok össze hétvégén egy chowdert, és ha szeretnétek tudni, hogy milyen az ég Dublin felett olvassátok Erika blogját!

“Szigetország ide vagy oda, legutóbbi felmérések szerint nem esznek elég halat az írek sem. Én sosem tudok betelni a tengerben található finomságokkal, ezért igyekszem hetente legalább egyszer halat varázsolni asztalunkra. Nem is olyan régen fedeztem fel a chowder-t. A chowder nem más mint egy zöldséges alapon elkészített halas leves, melyet gyakran tejszínnel vagy tejjel hígitanak és nem ritkán liszttel sűrítenek be. A chowder szülőhazája mégsem Írország, hanem Észak-Amerika, ahol a legnépszerűbb a New-England-i kagylós változat (New-England clam chowder). A szó eredetét azonban homály fedi, elképzelhető, hogy a francia chaudière kifejezésből származik amely arra az edényfajtára utal, amiben ezt a típusú levest főzték.
Kisebb vidéki puboktól nagyobb, elegánsabb éttermekig a chowder nagyon sok helyen szerepel az étlapon. Variációk számát tekintve rengeteg változattal találkozhatunk, és akkor a legfinomabb ha az aznap fogott, friss halat, tenger gyümöcseit főzik bele (catch of the day).
A számomra preferált receptet aszerint módosítom éppen milyen halhoz vagy zöldségekhez van kedvem. Tény, hogy gyakran lazac-füstölt tőkehal-foltos tőkehal és királyrák keverékéből főzöm. Nagyon könnyen és gyorsan elkészíthető, tartalmas étel.
Ír halleves
Hozzávalók 4 személyre:
2 szál póréhagyma
1 kisebb fej vöröshagyma
3 sárgarépa
1 fej karfiol. rózsáira szedve
1 kisebb fej brokkoli, rózsáira szedve
2 közepes burgonya
1 kukorica konzerv
kb. 30 dkg vegyes tengeri halfilé
2 dl tej
1 l halleves alaplé
csipet tengeri só
olívaolaj
Két nagy szál póréhagymát felkarikáztam és 1 fej apróra vágott vöröshagyma társaságában kevés olívaolajon üvegesre pároltam. Hozzáadtam a megmosott és felaprított zöldségeket, a rózsáira szedett karfiolt és brokkolit. Felöntöttem kb. 2 dl tejjel és 1 l halleves alaplével (fish stock). Kevés sóval és borssal ízesítettem, majd fedő alatt összefőztem a zöldségeket. Amikor már majdnem megpuhultak, hozzáadtam a megtisztított és feldarabolt lazacot, füstölt tőkehalat, foltos tőkehalat is. A halnak maximum 5 perc főzési idő kell. A legvégén került bele a kukorica konzerv.
Finom szóda kenyérrel és vajjal kínáltam.
Köszönjük szépen, Erika!

Sóska-zöld spárga főzelék szalonnába tekert pontyfilével

Nem volt még pontyrecept a Tarka Bárkán. Ennek az egyetlen oka az, hogy jó minőségű pontyot nem könnyű beszerezni Magyarországon. Nekem most mégis sikerült, ez a hal a Tiszából pottyant szinte egyenesen a tányérjainkba. Nem is próbáltam belőle rafinált fogást kitalálni, a fő célom az volt, hogy a család minden tagja bátran hozzá merjen nyúlni. Így négyféleképpen készítettem el: lett újhagymás-paradicsomos, zöld fűszeres-tejfölös változat – ezek pontypatkók voltak. A maradék halat kifiléztem, egyik felét házi, húsos, füstölt szalonnába tekertem, sütőben pirosra sütöttem és spárga-spenót főzelékkel tálaltam. A másik felét megfőztem, és ecetes-olajos lében hagymával és egész borssal rétegezve befőttes üvegbe raktam. Most érik, meglátjuk, milyen lesz. A gerincből, a fejből és a nyesedékből sűrű alaplevet főztem, és lefagyasztottam, jól fog jönni, ha hirtelen halászlére vágyunk.

A halat egyébként gyönyörűen megtisztítva vettem, – Bandi bácsitól, a legszimpatikusabb tiszai halásztól amúgy is mindig ilyen “úri módon” érkezik a hal – de darabolással, filézéssel, passzírozással, fotózással, mosogatással együtt is minden megvolt 4 óra alatt, amit ha elosztok, akár hétköznap is könnyen kivitelezhető, laktató, gyors vacsorák sora a végeredmény. A recepteket ahogy az időm engedi, csorgatom. 🙂

A főzelékhez csak a spárga szárát használtam fel. A fejeket holnap árpagyöngy kásához adom majd, és lesznek mellé apró halgombócok is, hogy miből, az egyelőre meglepetés, de egy hamarosan terítékre kerülő, gyerekeknek is szóló posztból kiderül.

Sóska-zöld spárga főzelék szalonnában sült pontyfilével

Hozzávalók 4 főre:

A főzelékhez: 400 g zöld spárga szára, 100 g sóska, 1 gerezd fokhagyma, 1 közepes burgonya, 4 tk. cukor, 2 tk. ecet, 150 ml tejföl, só, frissen őrölt fekete bors, 20 ml napraforgó olaj

A halhoz: 2 db kb. 200-250 grammos pontyfilé, 1/2 citrom leve, 8 vékony szelet enyhén füstölt húsos szalonna, egy kis csokor petrezselyemzöld apróra vágva, só, frissen őrölt fekete bors

A pontyfilé mindkét oldalát sózzuk, borsozzuk, meglocsoljuk a citromlével, bedörzsöljük az aprított petrezselyemzölddel. A szalonnacsíkokat egy vágódeszkán kiterítjük, úgy hogy kissé fedjék egymást. Ráhelyezzük a pontyfilét, a lelógó széleket ráhajtjuk, majd a filéket a hajtással lefelé sütőpapírral kibélelt tűzálló tálra tesszük. Kb. 10-15 percig állni hagyjuk, majd 200 fokra előmelegített sütőben addig sütjük, amíg a szalonna piros-ropogósra sül.

Közben elkészítjük a főzeléket: a zöld spárga szárát félcenti vastag karikára, a megtisztított, meghámozott burgonyát nagyon apró kockára vágjuk. A fokhagymát áttörjük.

Egy lábasban a cukorból világos karamellt készítünk, hozzáadjuk a spárgakarikákat, átforgatjuk, hogy a karamell mindenhol bevonja. Ezután beleöntjük a napraforgó olajat, hozzáadjuk az áttört fokhagymát, a sóskaleveleket, a burgonyakockákat, sót és egy kevés frissen őrölt fekete borsot, lefedjük, és addig főzzük, amíg a spárga megpuhul. (Ha szükséges, adhatunk hozzá egy kevés vizet.)

Ekkor a zöldségek felét botmixerrel pürésítjük, hozzáadjuk a krémesre kikevert tejfölt és az ecetet, egyszer felforraljuk, és fél szalonnás-petrezselymes pontyfilével tálaljuk.

Csőben sült sáfrányos-zöldséges csacsihal

…a sáfrány miatt elsősorban az ízek világában haladóbb gyerekek számára, de ha valaki idegenkedne ettől a csodálatos fűszertől, akár el is hagyhatja, az eredmény persze teljesen más, de ettől még ugyanolyan finom lesz.

A hekk a kisgyerekes anyukák számára különösen értékes hal, könnyen emészthető, kevés zsírt, ellenben sok vitamint és ásványi anyagot tartalmaz, a hozzátáplálás elkezdése után másfél-két hónappal, amikor a babák már hozzászoktak az új ízek befogadására, bátran adható.

Csőben sült sáfrányos-zöldséges csacsihal

Hozzávalók 4 főre (gyerekek esetében felezhetjük az adagot): 400 g csacsihal (hekk) filé, 250 g burgonya, 250 g sárgarépa, csipetnyi sáfrány (kb. 8-10 szál), 1,2 l zöldség alaplé, 50 g frissen reszelt Parmigiano Reggiano, só, vaj, 4 ek. zsemlemorzsa, 1 rozmaringág

A zöldség alapléből elveszünk egy keveset, kb. 100 ml-t, beleszórjuk a sáfrányt, elkeverjük, és legalább 10 percig állni hagyjuk.

A burgonyát és a sárgarépát megtisztítjuk, előbbit felkockázzuk, utóbbit, 1-2 mm vékony karikára vágjuk.

A hekk filét is felkockázzuk – legyen kb. a burgonyával megegyező méretű.

A répát és a burgonyát a maradék zöldség alaplében roppanósra főzzük, a főzési idő felénél hozzáadjuk a beáztatott sáfrányt és sózzuk is.

A zöldségeket leszűrjük, és amikor langyosra hűlnek, összeforgatjuk a tőkehal kockákkal.

A zsemlemorzsát összekeverjük a reszelt sajttal.

Egy tűzálló tálat vékonyan kivajazunk, ráhelyezzük a halas zöldségeket, elegyengetjük, megszórjuk a parmezános morzsával, ráfektetjük a rozmaringágat, és 180 fokra előmelegített sütőben addig sütjük, amíg a teteje aranysárgára pirul.

Mivel a recept a legkisebbeknek szól, szóljon a vers is nekik:

Jankovics Ferenc: A bátor kismacska meg a gyáva halacska

Volt egy bátor halacska,
meg egy gyáva kismacska.
Tóban élt a halacska,
arra járt a kismacska.
Kiugrott a halacska,
meglátta a kismacska.
Megijedt a halacska,
odament a kismacska.
Fölugrott a halacska,
elszaladt a kismacska.
Ilyen bátor halacskát,
elkergette a macskát!

…el is lehet ám ezt játszani! Ügyes kezű anyukáknak biztos nem nagy kihívás kiscicát és halacskát varrni. Nekem biztos az lenne, úgyhogy maradok a tűzhely mellett, de szívesen álmodozom pihe-puha halacskákról…ezek pl. kifejezetten tetszenek (gombokra, szálkákra ügyelni! ;-).

forrás:http://mermagblog.com/2010/04/20/one-fish-two-fish/

A világ hallevesei I. – Portugália – Caldeirada

Ahogy azt már biztos tudjátok, a magyarországi halfogyasztás fellendítésének elősegítése mellett a világ sokszínű halgasztronómiájának a megismertetése is a Tarka Bárka blog legfontosabb céljai között szerepel. Nem kellett sokáig gondolkodnunk azon, hogy melyik az az étel, amely minden országban létezik, mégis mindenhol különböző… Igen, a hallevesről van szó, az ezerarcú hallevesről, amely összeköt, identitást ad, melynek igaz eredeteiről vérre menő harcok folynak. A következő hónapok hétfőjén tehát a világ halleveseit vesszük tehát górcső alá.

Indulásképp idegen országok gasztronómiájában jártas bloggereket kerestünk meg, hogy segítsenek nekünk az általuk megismert halleveseket egy csokorba gyűjteni. Most, hogy jó néhány írás a kezünkben van, határozottan meg vagyunk arról győződve, hogy egészen egyedülálló sorozatot fogunk összeállítani!

A bejegyzések legtöbbjében rövid történeti áttekintést, az adott ételre vonatkozó érdekességeket, nagyrészt tradicionális halleves recepteket, fotókat találtok majd, de akadnak majd a sorban egészen egyedi hangvételű írások is.

Köszönünk szépen minden kész és még folyamatban lévő, hamarosan beérkező posztot, nem kevésbé a lelkesedést, amivel a résztvevők segítik a gyűjtemény létrejöttét!

Olvassátok sok szeretettel!

A sorozat első állomása Portugália. Innen Alíz, a Select food blog szerzője, (aki nem mellesleg 7 évig élt az országban, és a férje is portugál) hozott egy ínycsiklandó halas-kagylós Caldeiradát. Az írás magáért beszél! Minket azonnal meggyőzött! 😉

Ti ettetek már Caldeiradát? Hol? Mikor? Élményeket, tapasztalatokat szívesen olvasunk a kommentek között!

Caldeirada

A portugál Caldeirada nagyon népszerű és közismert étel mind a portugálok, mint a Portugáliába látogató turisták között. Mint a legtöbb ételnek általában, ennek is sokféle elkészítési módja létezik, de van amiről biztosan felismerhető. A mi leveseinkhez képest rövid lében főtt, és a lenti hozzávalók közül a felhasznált halakkal és a tenger gyümölcseivel variálható.

Legfinomabb akkor, ha többféle halból – ördöghal, tengeri süllő, rája, aranydurbincs, vörös márna, csacsihal, lepényhal -, kagylóból, és/vagy rákvariációból tevődik össze, de vannak tipikus változatai is, úgy mint a Caldeidara de Enguias (tengeri angolnás Caldeirada kurkumával), Caldeirada de Lulas (tintahalas Caldeirada), Caldeirada  à Pescador (Caldeirada halász módra – vegyes halakból) vagy a Caldeirada de Sardinha (szardíniás Caldeirada – ennél a szardínia mindig legfelülre kerül), Caldeirada de Bacalhau (tőkehalas Caldeirada – főznek bele fekete, azaz véres kolbászt és portugál káposztát is).

Ami közös bennük, hogy az alapanyagokat egymásra rakva főzik meg. Helyenként nagyon változó lehet az elkészítése, mert van ahol csak olívaolajjal és sok paradicsommal a saját levében párolódnak a hozzávalók, vagy csak egy könnyed fehérborral, és ott van még a boros-vizes változat is. Főként a tintahalas Caldeiradánál fordul elő, hogy először olívaolajon megfuttatják a hagymákat, hozzákeverik a paradicsomot és ez után teszik bele a többi alapanyagot, mivel a tintahalnak kicsivel több főzési időre van szüksége, mint a burgonyának.

Setúbalban és Madeirán jellemző, hogy néhány szegfűszeget is főznek bele. Általánosságban elmondható, hogy főként petrezselyemmel készül, de néhol tesznek bele koriandert is.

Én egy enyhén pikáns halas-kagylós Caldeiradát, fehérborral és vízzel főzve hoztam most, ami a (portugál) férjem szerint igazi nyári étel. És valóban az, mert legjobban a szabadban fogyasztva esik jól.

Hozzávalók a halas-kagylós Caldeiradához:

750 g konyhakész kagyló vagy kagylókeverék

Új-zélandi zöld kagylót (fél héjban sikerült beszereznem)

750 g konyhakész vegyes tengeri hal, fej és farok nélkül, nagyobb szeletekre vágva (Nekem barramundi, aranydurbincs és hekk (csacsihal) volt itthon.)

900 g burgonya meghámozva és nem túl vastag karikákra szeletelve

250 g vöröshagyma vagy salátahagyma nagyon vékonyan felkarikázva

4 gerezd fokhagyma felszeletelve

1 csokor petrezselyem

1 db nagy babérlevél

3-4 db hámozott paradicsom felkarikázva vagy 1,5 dl 100%-os paradicsomszósz

100 g zöld (piros) kaliforniai paprika vékony csíkokra szeletelve

kb. 3 db piripiri (afrikai madárszemchili) – opcionális

tengeri só

7-8 szem egész fekete bors

löttyintésnyi extraszűz olívaolaj

2,5 dl száraz fehérbor (én most Kunsági Irsai Olivért használtam)

5,5 dl víz

Én ennél a receptnél friss paradicsom híján paradicsomszósszal készítettem, ezért kellett hozzá a 5,5 dl víz, de friss paradicsommal ez a mennyiség csökkenthető vagy akár el is hagyható, ha a felhasznált paradicsom elegendő levet ereszt.

Elkészítés

Egy nagyméretű főzőedény alján helyezzük el a kagylókat a héjukkal lefelé, fektessük rá a haldarabokat, locsoljuk meg egy kevés olívaolajjal, majd váltakozva rétegezzük rá a burgonya-, vöröshagyma- és paradicsomkarikákat (vagy öntsük rá a paradicsomszószt), meg a paprikacsíkokat is. Helyezzük a rétegek közé a petrezselymet, babérlevelet, egész borsokat, fokhagymát és ízlés szerint chilit is. Sózzuk meg, öntsük fel a fehérborral, majd a vízzel, és fedő alatt tegyük fel főni.

Forrás után közepes hőfokon főzzük tovább kb. 20 percig, amennyi idő alatt a burgonya megpuhul, és a kagyló és hal is megfő.

Kevergetni közben nem szabad, csak időnként rázogatni a fazekat.

A főzési idő több-kevesebb is lehet a felhasznált alapanyagoktól és a méretüktől függően. Ha apróbb kagylókat használunk, akkor érdemes a halakat és a burgonyát is kisebbre vágni, hogy egy időben meg tudjanak főni.

Ha marad lé a Caldeiradából, akkor abból a portugálok másnap rizst főznek, vagy levesként fogyasztják kenyérre merve vagy apró tésztát főznek benne, és finomra aprított mentával megszórva fogyasztják el.

Köszönjük, Alíz!

Sütőben sült hagymás-rozmaringos süllőcsigák “törtpaszullyal”

…mert ennek a receptnek a Bárkán a helye. Pár nappal ezelőtt ezzel készültem az általunk szervezett 48. Vigyázz, Kész, Főzz! fordulóra, amelynek a témája “Édes Vizeink”, célja pedig a közös játékon túl a hazai halak népszerűsítése volt. (A kiírást itt, az összefoglalót pedig itt találjátok.)

Mindenképp egyszerű ételt szerettem volna választani, ezért gondoltam, hogy nagymamám annak idején barna babból készült tört paszulya épp jó lesz. Ami a süllőt illeti, a babhoz nagyszerűen passzol, a citrom és a rozmaring is jól áll neki, viszont a hagyma-paprika-napraforgó olaj édessége kicsit elnyomta a süllő lágy ízét. Legközelebb biztos, hogy karakteresebb ízű halat fogok választani, mondjuk amurt, pontyot, a tengeri halakat tekintve pedig abszolút befutó lehet szerintem a szardínia, a vörösmárna, de még az is lehet, hogy a laposhalak valamelyikével is kipróbálom egyszer.

Szakértői vélemény alapján mondhatom, hogy ami az étel ízvilágát mégis egyensúlyba hozhatja, az egy pohár nem túl gyümölcsös rosé. Konkrétan Figula 2011 Merlot Roséjáról van szó (Gabi, köszönöm a segítséget), és ennek a korántsem véletlen választásnak az apropóján az alábbi fogással egyúttal nevezni is szeretnék a Rosalia – Magyar Rosé Mustra és a Kifőztük közös játékára. (Lesz egy másik fogás is, ez a Tavola In Piazzán, fog megjelenni. Egy előételről van szó: zöld fűszeres abárolt szalonna balzsamecetes rosé boros eperrel. Remélem, sikerül megírni a posztot éjfélig. 🙂

Sütőben sült hagymás-rozmaringos süllőcsigák “törtpaszullyal”

Hozzávalók:

A csigákhoz: 2 db kb. 200 grammos süllőfilé bőr nélkül (lehetőleg a vékonyabb, farok felé eső rész), néhány csepp citromlé, négy ágacska rozmaring, 2 db fehérhagyma, napraforgó olaj,1 tk. őrölt pirospaprika (édes)

A babhoz: 200 g barnabab, 1 nagy burgonya, 1 gerezd fokhagyma, 1 babérlevél, só, frissen őrölt feketebors, extraszűz olívaolaj

 

A babot egy éjszakára beáztatjuk.

A burgonyát meghámozzuk, nagyobb kockákra vágjuk.

Egy lábasban olívaolajat hevítünk, és megpirítjuk benne a kés lapjával kissé szétnyomott fokhagymagerezdet. Hozzáadjuk a babérlevelet, a babot, sót, frissen őrölt feketeborsot, és addig főzzük, amíg a bab megpuhul. Ekkor az egészet botmixerrel durvára mixeljük (nagyanyó feeling: az övé sosem volt teljesen sima).

A hagymákat nagyon vékony csíkokra vágjuk, és egy kevés napraforgó olajon, lassú tűzön megpároljuk, az utolsó fél percben megszórjuk a pirospaprikával, és összekeverjük.

A csigákhoz mindkét süllőfilét hosszanti irányban négy részre vágjuk. Az így kapott csíkokat sózzuk, borsozzuk, meglocsoljuk egy kevés citromlével, kettesével nyársra húzzuk, a nyársak közé egy-egy rozmaring ágacskát szorítunk, és 10 percig állni hagyjuk. Ezután a nyársakat tűzálló tálra fektetjük, meglocsoljuk a paprikás hagymával, és 190 fokra előmelegített sütőben kb. 5 perc alatt készre sütjük.

A babpürét tányérokra szedjük,mindegyikre egy-egy nyársat helyezünk, és azonnal tálaljuk.

Süllőből a múlt héten ezeket az ételeket készítettem:

Tárkonyos-tejszínes süllőleves szalonnás kenyérgombóccal

Borókás-rozmaringos vajban süllőfilé mustáros-sárgarépás burgonyapürével

Tejben párolt süllőfilé ropogós fricobárkában parmezános galuskával és zöld almás zöldborsómártással.

Mandulás morzsában sült süllőfilé zöldborsós cukkinimártással és burgonyás fricoval

Figyelem, jövő héten hétfőn új sorozat indul! Halleveseket hozunk a világ minden tájáról. Portugáliából indulunk. Érdemes lesz benézni hozzánk!

Borókás-rozmaringos vajban sült süllőfilé sárgarépás-mustáros burgonyapürével – Halfejű Istók IV. rész

Elérkeztünk a süllő sorozat utolsó részéhez. Nem tudom, ki hogy van vele, nálunk az történt, hogy Annám egyéves kora körül, habzsolta a sárgarépát. Volt olyan, hogy hetekig répát kért. Reggelire, tízóraira, ebédre, uzsonnára, vacsorára…meg néha-néha közben is. Tavaly nyáron ugyanez történt a paradicsommal – A Gyerek az októberig kitartó paradicsomszezonban 20-30 kg paradicsomot biztos, hogy megevett. Csak néztük tágra nyílt szemekkel, és nem szóltunk semmit.

Most úgy döntött a drágám, hogy zsenge kora ellenére az amúgy igen gazdag gasztronómiai szótárából kivonja a zöldség fogalmát. Hmmm… a magát majdnem mintaevőnek tartó bloggeranya meg kivan. Harcol. Dugdos. Rosszabb esetben borsót mártásba, krumplit sajtba, salátát bundás kenyér mögé, jobb esetben zöldséget zöldségbe, jelen esetben répát krumpliba. Bár a krumpli sosem tartozott a kedvencek közé. Ez van. Remélem, paradicsomérés idejére visszatér A Gyerek zöldségek utáni vágya is – ti. határozottan meg vagyok győződve arról, hogy az általunk termelt idényzöldségek rendszeres fogyasztása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy több mint egy éve nem volt beteg.

Recept:

Borókás-rozmaringos vajban sült süllőfilé sárgarépás-mustáros burgonyapürével

Hozzávalók:

A halhoz: 4 db 100-120 grammos süllőfilé, 4-5 szem borókabogyó, 1 ágacska rozmaring, 1 kk. muscovado cukor, só, frissen őrölt feketebors, vaj

A püréhez: 500 g burgonya, 200 g sárgarépa, 100 g tejföl, 50 ml meleg tej, 40 g vaj, 1 tk. mustár, só, szerecsendió

A sárgarépát és a burgonyát meghámozzuk, felkockázzuk.

A répát sós vízben puhára főzzük, leszűrjük, villával, a gyerek zöldségevési vágyától függően kisebb vagy nagyobb darabokra törjük, félretesszük.

A répa főzőlevében a burgonyát puhára főzzük, leszűrjük, krumplinyomón áttörjük. Hozzáadjuk a meleg tejet, a vajat, a tejfölt, a mustárt és egy kevés frissen reszelt szerecsendiót, és az egészet simára keverjük.

A süllőfiléket sózzuk, borsozzuk. A borókabogyókat mozsárban durvára törjük.

Egy serpenyőben vajat hevítünk, hozzáadjuk a borókát, a rozmaringot, a cukrot, 10-15 másodperc után bőrös felükkel lefelé belehelyezzük a süllőfiléket, és 3-4 perc alatt mindkét oldalukat megsütjük. (Pontos időt nem tudok mondani, ügyelni kell arra, hogy a cukor épp elkezdjen karamellizálódni, de ne égjen meg, ugyanakkor a süllő bőre ropogós legyen, húsa megfelelően átsüljön.)

A sárgarépás burgonyapürét tányérokra szedjük, mindegyik tetejére ültetünk egy süllődarabot, meglocsoljuk a fűszeres vajjal, és azonnal tálaljuk.

Játék is van: 

Most, hogy ilyen hirtelen a nyakunkba szakadt a nyár, jólesik a sulimentes időszakot átvészelendő játékokat tervezgetni. Rengeteg szuper ötletet kering szerte a világhálón, és persze könyvekben is, nekem ma ezek a kagylómacik tetszettek meg:

Mese is van. A Halfejű Istókot utolsó része következik, amelyből megtudhatjuk, hogy az öregember képes-e elhessegetni Bálint bánatát.

(Az első részt itt, a másodikat itt, a harmadikat pedig itt olvashatjátok.)

Halfejű Istók IV. rész

– Itt is volna éppenséggel -mondta Bálint.
– Aztán mi lenne az? Mi okból ered a bánat?
– Hát a feleségem, Juli világgá ment, azt sem tudom, él-e, hal-e.
– Tán elverted, azért ment el?
– Nem bántottam egy ujjal sem.
– Kért valamit, s nem adtad meg?
– Nem kért, mert tudta, hogy nincsen semmim.
– Nincsen semmid? – csodálkozott az öreg. 
Hiszen olyan szép nagy házad, disznód, tehened meg jószágaid vannak, hát hogy mondhatod azt, hogy nincsen semmid? 
– Mert akkor nem volt.
Bálint elmondta, hogy milyen szegények voltak, és mióta a halfejűt gyermekéül fogadta, lett ilyen jó sora. De azt nem mondta, hogy Istók miatt ment el az asszony.
Az öreg megrázta ősz fejét.
– Nem tudok segíteni rajtad, mert valamit elhallgattál. Csak akkor hessegethetem el a bánatot, ha mindent őszintén elmondasz.
De Bálint csak hallgatott.
– Öregapám! Miattam ment el az asszony a háztól – szólalt meg Istók. – Szégyellte, hogy ilyen halfejű fiút hozott a férje a házba.
– Igaz ez, te halász?
– Igaz – felelte Bálint.
– Nohát így most már értem.
Igen későre járt az idő, nyugovóra tértek.
Mikor már Bálint és a halfejű is mélyen aludtak, az öreg odament Istók ágyához, és egy piros kendőt borított a fejére. Aztán ő is lefeküdt. Reggelre egy gyönyörű szép, göndör hajú fiúcska kelt fel az ágyból, de az öregember nem volt sehol.
Megint kopogtattak a kapun. Szaladt Bálint, hát ott áll a kapuban egy igen-igen öreg asszony.
– Engedj be, édes fiam, mert idekint megvesz az isten hidege.
Bálint levette a ködmönét és a báránybőr süvegét, s vénasszonynak adta, aztán bevezette a szobába.
– Mit keres erre, öreganyám? – kérdezte a halász.
– Én, fiam, a megbékélést hozom az otthonokba. Igen sok a dolgom, mert a legtöbb ember szíve örökké háborog.
– Az enyém sem nyugodt – vallotta be Bálint.
– Aztán miért nem? Úgy látom, megvan mindened, mit szemed, szád kíván. Van szép házad, hízóid, tehened és tetejébe ez a gyönyörűséges göndör hajú fiacskád, hát miért háborog még a szíved?
– Ez mind igaz.
Bálint elmondta az öregasszonynak, hogy milyen szegénységben éltek addig, ameddig magához nem vette a halfejű fiút. De most már van mindene, még emberi formája is lett Istóknak, mert a bánathessegető öregember emberfejet varázsolt neki.
– De mégis bús az életem, mert nincs itt Juli.
– No – mondta az öregasszony -, nézz csak ebbe a színes üvegbe holnap déli tizenkét órakor. Most pedig térjünk nyugovóra!
Bálint szemére soká nem jött álom. Igen gyötörte a kíváncsiság, hogy vajon mit is fog látni az üvegben. Amikor derengeni kezdett, már talpon volt. Nézi az öregasszony ágyát, hát az bizony üres. Mikor delet ütött az óra, belenézett az üvegbe. Hát uramfia! Látja ám Julit, amint az erdőből jön kifelé egy akkora batyu rőzsével, hogy nem is látszott ki alóla.. Kapja magát Bálint, és rohan Juli elé.
– Édes egy feleségem, csakhogy rád találtam! Gyere haza, mert igen fáj utánad a szívem.
– Otthon van-e a halfejű? – kérdezte az asszony. – Mert akkor bizony én nem megyek. Inkább elviselem a szegénységet, csak azt ne lássam.
Amikor a házhoz értek, Juli dörzsölgette a szemét, mert azt hitte, nem jól lát.
– Kié ez a ház, édes egy uram?
– A miénk, Juli.
Mentek befelé az udvarra, látta a hízókat és a teheneket.
– Kié ez a sok jószág?
– A miénk, Juli.
De futott ám elébük Istók.
– Ki ez a gyönyörűséges gyerek?
– A miénk, Juli.
No, volt is aztán öröm. Olyan nagy vacsorát készítettek, amilyet még a Balaton vidéke nem látott. Meghívták a komát, a koma komáját, az összes halászt, azoknak a fiait, lányait. Ott ült az asztal főhelyén a bánathessegető öregember és a megbékélést hozó öregasszony.
Nem is volt többé szomorúság, sem civódás. A két jó öreg elhessegette örökre. 

Mandulás morzsában sült süllőfilé zöldborsós cukkinimártással és burgonyás fricoval – Halfejű Istók II. rész

Folytatjuk a süllő sorozatot.

Mára egy olyan ételt hoztam, amit garantáltan azok is megesznek, akik eddig nem szerették a halat. Családon belül teszteltük, nem a levegőbe beszélek. Sajnos a mi családunk sem nagy halevő, így a Bárka lelkes olvasóival együtt jómagam is folyamatosan kampányolok itthon. 🙂

A frico egy tradícionális friulán (carniai) étel. Tulajdonképpen nem más, mint sült sajt. Eredetileg különböző érlelésű sajtmaradékokból készült és ünnepnapokon fogyasztották, friss vagy sült polentával.

Két változata létezik, az egyik a “frico tenar” vagyis a “lágy frico”, ami vagy magában, vagy hagyma, krumpli, vaj, só, esetleg póréhagyma és speck hozzáadásával készül, és úgy néz ki, mint a rösti; a másik a “frico friabile” vagyis az “omlós frico”, amihez csak sajtot használnak, a végeredmény pedig egy vékony, ropogós sajtkorong, amit langyosan akár formázni is lehet. Legtöbbször kosárkákat készítenek belőle, amit aztán megtöltenek minden földi jóval. Ha jól emlékszem, a Szakácsok könyve is említi.

Hogy mindenki számára azonnal világos legyen, miről is van szó, majdnem sajtos rösti került a címbe, de mivel az utolsó darabka Itáliából hozott Montasiot használtam fel hozzá, és hamar puhuló, lisztes krumpli is volt itthon, (így valódi burgonyás frico lett belőle), sajnáltam volna “leröstizni” ;-), szóval maradt a frico megnevezés.

A zöldborsó és a cukkini egyelőre fagyasztott volt, de már nem kell sokáig várni az igaziakra sem – híreim szerint anyós cukkinipalántái szépen növögetnek,  a zöldborsón lassan virág is lesz, és itthon sem kell elkeseredni, anyukámék kertjében is már több mint tízcentisek a kis hajtások.

Összességében egy nagyon klassz étel született, a mandula-süllő-zöldborsó-ókrumpli-Montasio egységesen édeskés ízvilága kitűnő összhangot alkotott.

A mártás a képen soknak tűnik, de egyáltalán nem volt az, csak kicsit elbénáztam, mert nem a hal köré tettem a mártást, hanem a halat tettem a mártás közepébe, így az csúnyán szétterült. Nemhiába, a tálalás sosem volt az erősségem…bocs, bocs, legközelebb szebb lesz.

Recept:

Mandulás morzsában sült süllőfilé zöldborsós cukkinimártással és burgonyás fricoval

A süllőhöz: 4 db kb. 120 grammos süllőfilé, 6 ek. zsemlemorzsa, 30 g szeletelt mandula, só, frissen őrölt feketebors, extraszűz olívaolaj, 1 ágacska rozmaring

A fricohoz: 6 db közepes burgonya, 160 g 3 hónapos Montasio vagy más zsíros sajt, 3 tk. extraszűz olívaolaj, só, frissen őrölt feketebors

A mártáshoz: 100 g zöldborsó, 100 g cukkini, 100 ml tejszín, 1 kicsi zsályalevél, 1 gerezd fokhagyma, 1 ágacska rozmaring, só, frissen őrölt feketebors, 1 tk vaj

A mártáshoz a cukkinit felkarikázzuk, a fokhagymát áttörjük.

Egy kis lábasban felhevítjük a vajat, és megpirítjuk rajta a fokhagymát. Hozzáadjuk a zsályát, a rozmaringot, a zöldborsót és egy kevés vizet, majd fedő alatt addig főzzük, amíg a borsó félig megpuhul. Ekkor beletesszük a cukkinikarikákat is, és csak akkor vesszük le a tűzről, amikor a borsó és a cukkini is roppanósra főnek. A zsályát és a rozmaringot kidobjuk, a zöldségeket botmixerrel pürésítjük. (Igyekezzünk minél simábbra készíteni a mártást! Aki nagyon selymesen szereti, a végén akár át is szűrheti.) Hozzáadjuk a tejszínt, még egyszer felforraljuk, majd félretesszük, melegen tartjuk, néha átkeverjük.

A fricohoz a burgonya egyik felét nagylyukú, a másikat sajtreszelőn lereszeljük. A sajtot nagyon apró kockára vágjuk. Egy nagy serpenyőben felhevítjük az olívaolajat, hozzáadjuk a burgonyát, és folyamatosan kevergetve, közepes lángon félig megsütjük. Hozzáadjuk a sajtkockákat, és továbbra is folytonos keverés mellett az egészet készre sütjük, a végén pedig a frico mindkét oldalát megpirítjuk. (A keverés mindig a körívtől, tehát a frico széle felől a belseje felé történik.)

Közben a süllőfilék minden oldalát sózzuk, borsozzuk, és a mandulával összekevert zsemlemorzsába forgatjuk. A filéket tűzálló tálra fektetjük, meglocsoljuk egy kevés extraszűz olívaolajjal, a tetejükre fektetjük a rozmaringágat, és 190 fokos sütőben addig sütjük, amíg a mandula a hal tetején megpirul – félidőben nem tilos megfordítani.

Nézzük, mi történt Bálinttal, miután beleborult bárkájával együtt a Balatonba…

(Az első részt itt olvashatjátok.)

Halfejű Istók II. rész

– Jaj! Nem látlak többé, Juli… Nem látom a gyönyörűséges Balatont, nem halászok többé, itt pusztulok el, édes feleségem. Miért is nem hallgattam az okos szavadra?
– Nem pusztulsz el, mert segítek rajtad – szólt egy hang a vízből.
Bálint nem látott semmit, csak érezte, hogy valaki megfogja a karját, és emeli be a bárkába.
– Na, most kapd az evezőt, és evezz ki a partra! – szólt az előbbi hang.
A halász kinyitotta a szemét, és maga előtt látott egy fiúcskát. De milyen furcsa gyerek volt! A teste szép , arányos fiútest, de a feje süllőfej.
Bálint csak nem mozdult, meredt szemmel bámulta a gyermeket. A halfejű fiúcska felkapta az evezőket, és olyan sebesen siklottak a vízen, mintha röpültek volna. Egykettőre kint voltak a parton.
– Hová mégy? – kiáltott utána Bálint.
– Ahonnan jöttem – mutatott a víz felé a halfejű.
– Ne menj még! Ülj ide mellém, és mondd meg, hogy ki vagy! Még meg sem köszöntem, hogy megmentetted az életemet.
– Ne is köszönd, én nem kívánok semmiféle köszönetet és hálát. Te jó vagy, azt abból láttam, hogy visszadobtad a kis húgomat a vízbe, amikor köveket halásztál, és nem volt mit ennetek. Még csak annyit mondok, hogy ne menj világgá. Ne kívánd, hogy többet beszéljek.
– Ülj le már, no! Hadd simogatom meg a kezedet, ezért csak nem haragszol? Mi a neved?
– Halfejű Istók vagyok.
– Hát apád, anyád hol vannak?
– Ha ilyen sokat kérdezel, elmegyek. Mondtam, hogy nem beszélhetek. De máris mennem kell, mert nem érzem jól magam a szárazon.
Azzal elbúcsúzott a halásztól, és beugrott a vízbe.
Bánatosan ment hazafelé a halász. Juli megint kint várta a parton, és boldogan sietett Bálint elé.
– Fogtál-e halat, édes uram? Hadd főzöm meg vacsorára, mert igen éhes vagyok.
Bálintnak eszébe jutott Halfejű Istók, és még bánatosabb lett. Ha ilyen nagyocska fia lenne, de rendes emberi fejjel, milyen boldogok lennének. Itt ugrálna körülötte, segítene a hálóhúzásban, szedné ki a jó, gazdag zsákmányt, és eldicsekedhetne, hogy halászott a fiával. De így, egyedül mit is ér az életük?
Juli a bárkában kutatott, de nem talált semmit.
– Hát fogtál halat? Olyan soká voltál el, és még egy fia süllőt se fogtál?
– Fogtam… Vagy inkább az fogott engem.
– Beszélj okosan, vagy talán megbolondultál a viharban?
– Nem vagyok én bolond, igazat mondok. Te asszony! Már majdnem a halál küszöbén voltam, amikor megmentette az életemet egy halfejű fiú. Ott lakik a víz alatti palotában, lehet, hogy a Vízkirály fia.
– Mit beszélsz? Halfejű fiú?
– Az no, ha mondom. Szép, derék fiúcska, csak éppen a feje halfej.
– No, ha a Vízkirály fia volt, elmegyek és megkérem, hogy segítsen a szegénységünkön. Terítse meg a hálónkat mindennap jó sok hallal.
Másnap megint kiment a halász, de nem fogott semmit. Találkozott a komájával, aki éppen indult a komájához, hogy segítse kihúzni a hálóját, mert annyira tele van hallal, hogy maga nem bírja.
,,Hej, csak engem ver a sorsom!” – gondolta Bálint.
Ballagott búsan hazafelé, de látja ám, hogy igen bodor füstöt ereget a kéménye, és Juli vígan integet a parton.
– Kész van a jó vacsora, csak gyere gyorsan, édes párom – kiáltott felé Juli. – Hát a te hálód már megint üres? – kacagott az asszony.
Bálint igen elröstellte magát, és bekullogott a házba.
– Meg sem kérdezed, hogy honnan van ez a sok finom hal? Ez biz én halásztam, úgy tudd meg.

Folyt. köv.

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!