Anna: – Mama, csinálsz nekem olyan levest, tudod, ami piros és van benne paradicsom meg krumpli meg palline?
Én: – Paradicsomlevest húsgombóccal?
Anna: – Igen, de zöldség ne legyen benne!
Én: – Áh, sosem tennék olyat!
Anna: – Szeretlek, mama!
Én: – Én is, cicám!
Ilyen és ehhez hasonló jelenetek játszódnak le mostanában nálunk, elért minket is a zöldség fóbia. Annám csak “láthatatlan” formában hajlandó megenni mindent, ami zöld (a petrezselyemlevél is csak a fotóra kerülhetett). Némi remény azért van, ti. a nyers sárgarépa, a főtt krumpli, nagy ritkán a gombák és néhány salátalevél, azért le-lecsúszik, és persze menne a paradicsom, az uborka (de szezonon kívül csak azért sem engedem, hogy ezen éljen A Gyerek) és a sült krumpli, aminek egészségi szempontból igen csekély hasznát látom, így csak ritkán kerül az asztalunkra.
Summa summarum, marad a botmixer, jobb esetben a milliméternél kisebb darabokra vágás. A tegnapi tesztnél “Zöldséglevest kérsz vagy zöldség krémlevest zöldség nélkül?” – ami természetesen ugyanaz volt, az egyik darabosan, a másik pürésítve – pl. a pürésített változat nyert, A Gyerek boldogan bekanalazott belőle egy nagy tányérral.
Lássuk tehát a kívánságlistás paradicsomlevest, amiben húsgombóc még csak véletlenül sincs ugyanis a húst. halra, méghozzá a nálunk igencsak nehezen beszerezhető harcsára cseréltem (borzalmasan gonosz anyuka vagyok).
Paradicsomleves csiperke gombás harcsagombóccal
Hozzávalók:
A leveshez: 300 ml passzírozott paradicsom (nálunk ilyen, szezonban természetesen friss, hámozott, darabolt), 2 burgonya, 1 gerezd fokhagyma, 1 babérlevél, só, kevés frissen reszelt szerecsendió, extra szűz olívaolaj, 200 ml zöldség alaplé vagy víz
A gombócokhoz: 250 g szürkeharcsa filé bőr nélkül, 100 g csiperke gomba, 1/2 gerezd fokhagyma, 1 zsömle, kevés tej, 1 tojás, só, kis csokor petrezselyemzöld
A burgonyát meghámozzuk, felkockázzuk, a fokhagyma héját lehúzzuk, a gerezdeket kettévágjuk.
Egy kevés olívaolajon megpirítunk két fél fokhagymagerezdet, rádobjuk a babérlevelet és a burgonyakockákat. Sóval valamint kevés frissen reszelt szerecsendióval fűszerezzük, és 2-3 percig pirítjuk. Hozzáadjuk a passzírozott paradicsomot és a zöldség alaplevet/vizet, és az egészet addig főzzük, amíg a burgonya megpuhul.
Közben elkészítjük a halgombócot: A zsemlét kevés tejbe áztatjuk, majd jól kinyomkodjuk, és a tojással együtt egy keverőtálba helyezzük.
A gombát megtisztítjuk, a halfilét nagyobb kockára vágjuk, az egészet a maradék fél fokhagymagerezddel, a petrezselyemzöld felével késes robotgépben finomra aprítjuk, és ezt is a keverőtálba tesszük. (Elvileg az aprítást késsel szoktam elvégezni, a végeredmény a gombóc ízét és állagát tekintve mérföldkövekkel jobb, de most A Gyerek igényeit tartottam szem előtt.) A hozzávalókat sózzuk, alaposan összekeverjük, és 10-15 percig állni hagyjuk. Ha úgy látjuk, nem áll össze kellőképpen a massza, adhatunk hozzá egy kevés zsemlemorzsát.
A levest botmixerrel simára turmixoljuk.
A halas masszából vizes kézzel diónyi gombócokat formálunk, és a paradicsomlevesbe helyezzük, és 2-3 perc alatt készre főzzük.
“Bátraknak” finomra aprított petrezselyemzölddel, frissen őrölt feketeborssal és néhány csepp extra szűz olívaolajjal a tetején, a többieknek ezek nélkül azonnal tálaljuk.
És mivel ez itt egy gyerekbarát halas recept, jöjjön egy kedvenc halas mese is:
Frakk – Ó, mely sok hal!
és egy bónusz színező:
a disegni-da-colorare.com-ról
[…] mindig A Gyerek zöld fóbiájának kikerülésén/leküzdésén dolgozunk. Most Giorgionak készítettük ezt a mókás (?) zöld […]