A halak
Ígéretemhez híven többet nem fognak (sokszor) előkerülni az eddigi vizes, kémiás témák. Úgy veszem, hogy azt a leckét már mindenki tudja, így csak fölényesen hivatkozni fogok rá, ha a sors úgy hozza. Ezzel szemben teljes mellszélességgel belevetjük magunkat a halak változatos világába.
Mivel a halhoz, miként a focihoz is, mindenki ért, így a nagy általánosságokat hamar el fogjuk intézni és inkább azokra a részekre fókuszálunk, amelyek kevésbé ismertek, vagy akár ismeretlenek, mint Amerika volt felfedezése előtt.
A halak viszonylag kezdetleges élőlények, legalább is a gerincesek között. Persze a vízi élethez kiválóan alkalmazkodtak, de mondjuk egy jó kiállású házi egérben is összetettebb folyamatok játszódnak le, mint a legfejlettebb halban.
Mivel mai ismereteink szerint az élet a vízben fejlődött ki, és a halak voltak az első gerinces lények, bizony az elején látszott rajtuk a Teremtő kissé bizonytalan elképzelése. Az első fajok még gerinchúrral rendelkeztek, amely ugyan már merevítette a testet, de nem adott neki elég tartás a nagy tömeg eléréséhez. A kis testméret, pedig elég kockázatos állapot. Ezért az Úr megalkotá a porcos halakat. Itt a gerinc még nem csontosodik el, de már jó tartással bíró, erős porcok alkotják. Voltak még egyéb hiányosságok is, például nem volt kopoltyúfedő, így csak akkor került oxigéndús víz a kopoltyúhoz, ha a hal mozgott. Aki pedig mindig mozog, előbb-utóbb észreveszik. Ettől függetlenül ez már egy elég sikeres típus volt, amit a ma élő cápák is bizonyítanak.
A végső „verziót” a csontos halak jelentették. Itt már minden izom, szilárd, csontos vázra rakóik fel. Ez a vázrendszer már meglehetősen stabil, és nagy tömeget képes hordozni. A mozgatható kopoltyúfedők lehetővé teszik a mozgástól független oxigéncserét, valamint a táplálkozásban is szerepet kapnak. Az úszókat felmereszthető sugarak merevítik és többnyire elképesztően nagy számú ikrával biztosítják a faj fennmaradását. Azonban a törzsfejlődés során a halak megrekedtek a változó testhőmérsékletnél. Ez azt jelenti, hogy a hal életfolyamatait a külső közeg hőmérséklete igen jelentősen befolyásolja. Ezért lehetséges például, hogy ugyanazon halból származó ikratétel különböző hőfokon keltetve több napos különbséggel fog kikelni. Így aztán a haltenyésztők nem is napban számolnak, hanem az átlag hőmérsékletet is felhasználó mutatószámban, a napfokban, vagy órafokban (átlaghőmérséklet * eltelt idő). Ennyit talán az általánosságról, most jöhetnek a finomabb részletek.
Lássuk először a külső megjelenést.
a hal amit mindenki ismer: ponty
A hal testét 3 részre tagoljuk, úgymint fej, törzs, farok. A fej a kopoltyúfedők vonaláig, míg a törzs a végbélnyílásig tart. Ami utána maradt az a farok, nem csak a farok úszó, mint a köznyelvben használatos. A leleményesebbeknek feltűnhetett, hogy nyakról nem esett szó. Ennek oka, hogy nincs. A koponya csontjai közvetlenül kapcsolódnak a csigolyákhoz, nincs semmiféle mozgást könnyítő ízület. Így szegény halak nem tudják forgatni a fejüket, csak a testtel együtt mozgatni. Egyébként ezt használják ki több halászati módszernél, de erről majd a maga helyén.
Azt mindenki tudja, hogy a hal testét a háziasszonyok réme, a pucolás közben pattogó és nyálkássága miatt tapadó pikkely borítja. Sőt vannak fajok, amelyeknél még a pikkelyt is lespórolták, mint a harcsák népes nemzetségénél. Bár sok bosszúságot okoz nekünk, ettől függetlenül ez a kültakaró meglehetősen célszerű a vízben.
Mivel a víz egy relatíve sűrű anyag, minden a testfelületből kiálló „alkatrész” növeli a mozgás közbeni ellenállást. Ez pedig sebességvesztéshez vezet, ami akár az adott egyed életébe is kerülhet. A nyálkával kombinált pikkely egy sima, csúszós, többrétegű, viszonylag ellenálló képződmény, ami kiválóan követi viselője mozgását, véd a külső behatások (ütés, baktériumok) ellen és a nyálkának köszönhetően meglehetősen kicsi az ellenállása. A nyálkaréteg épsége a halnak létkérdés, mert ez az első védelmi vonal a vízben mindig bőségesen jelen lévő gombák és baktériumok ellen. Ha ez ledörzsölődik akkor a hal életben maradási esélyei erősen romlanak. Oly fontos ez a réteg, hogy lehalászás után, a visszahelyezett halakat kis töménységű sóoldatban fürösztik, mivel a só hatására nyálkát választ ki a halbőr és a ledörzsölődött részek így pótlódnak. Ezzel az egyszerű módszerrel, komoly halpusztulás előzhető meg, akár a horgásztavaknál is!
Maga a pikkely egy folyamatosan növő, a bőrben sekélyebben-mélyebben rögzült képződmény, melynek alapvetően két típusa van. Az egyik a sima-kerek, míg a másik a fésűs felszínű. A pikkely jelentős része a bőrben ül, csak a kívülről látható részek térnek el egymástól. Fésűs felszínű pikkellyel hazánkban a sügérfélék rendelkeznek. Ezek apró, a bőrben mélyen ülő pikkelyek, melyek lekaparása embert próbáló feladat.
fésűs pikkely mikroszkóp alatt
A hazai halak zömének kerek, viszonylag könnyen eltávolítható pikkelyei vannak. Mondjuk a compó meg a réti csík kivétel, de a kivétel csak erősíti a szabályt.
az apró pikkelyű compó
és a hatalmas pikkelyű amur
A pikkely növekedése folyamatos, de nem állandó. Ezért az anyagcsere intenzitásától függően, hol gyorsabban (nyáron), hol lassabban (télen) növekszik. Így megfelelő gyakorlattal és számításokkal viszonylag pontosan megállapítható belőle az adott egyed kora. Érdekesség, hogy a pikkely ezüstös csillogását adó vegyületet egy időben kivonták, és műgyöngyök, illetve gombok színezésére használták.
A hal oldalvonalán található pikkelyek száma fajhatározó bélyeg. Megszámlálása igazi türelemjáték, főleg ha közben elnézzük a sort.
így számolják a pikkelyt a halfaj meghatározásához
A halak vázát a gerincoszlop és a hozzá kapcsolódó lengőbordák adják. A bordák nincsenek összekötve szegycsonttal, így a hasüreg nyitott, csak izom határolja. Egyes fajoknál a gerinc csigolyái benyúlnak a farok úszóba is (tokfélék), de ez nem általános. A hazai halak jelentős részében megtaláljuk a halevők rémét, az apró Y-szálkákat. Ezek nem kapcsolódnak a vázrendszerhez, hanem az izomrostok kötegei közötti kötőszövet elcsontosodásából alakulnak ki, és már egészen kis korban megjelennek. A korral számuk nem, de méretük nő. Ezért nem érdemes kilós ponttyal kezdeni, mert darabra annyi szálka van benne, mint egy kétkilósban, csak éppen fele akkora testben. Megfelelő halevési rutinnal az izomkötegek úgy bonthatók szét, hogy ezek a szálkák szépen kiadják magukat. Ehhez viszont egészben kell sütni a halat és nem szabad irdalni.
A pisztráng és sügérfélékben ezek a szálkák gyengébbek és egyenesek, így kevésbé hajlamosak a torkunkon akadni.
A halfogyasztás másik mumusa az úszók függesztésénél található kicsi, de erős, hegyes szálkák. Ezek az izomba ágyazódva lehetővé teszik, hogy a hal mozgassa az úszóit. Ez persze a hal szempontjából praktikus, sőt mondhatni létkérdés, még ha számunkra okozhatnak is kellemetlen perceket. Ha tudjuk, hol keressük őket, könnyen eltávolíthatjuk akár filézés közben is. A hal úszói egyébként nem valódi ízületekkel kapcsolódnak a vázrendszerhez, csupán az izomba beágyazódott csontok tartják azokat.
a sügér csontos váza
Egy magára valamit is adó csontoshal hét úszót növeszt. Ebből a mell és a has úszók párosak, míg a farok alatti úszó, hátúszó és a farok úszó páratlanok. A farokúszó a hajtóerőt adja, míg a többi úszó egyensúlyoz és kormányoz. Az úszókat kemény (sügérfélék), vagy lágy (pontyfélék) úszósugarak merevítik. Ezek száma az úszóban fontos határozóbélyeg, és a halbiológusok kedvenc esti elfoglaltsága ezek számolgatása. Egyes fajoknál a mell, illetve a hátúszó első sugara elcsontosodik. Ez egyes fajoknál védelmi funkciót tölt be, míg mások esetén faj, vagy ivarhatározó bélyeg.
A harcsánál alkalmas az ivar meghatározására (a tejes harcsák esetén érdes, míg az ikrásé sima), míg a törpeharcsa mell és hátúszójának első, hegyes csontos tüskéje felmeresztve kiváló védelmet nyújt a ragadozók ellen. A horgász kezén is igen kellemetlen, a nyálka miatt sokáig nedvező, égő sebet ejt. A ponty hátúszójában az első sugár (bognártüske) pedig elég erős ahhoz, hogy a hozzáértő halász, ennél fogva kösse ki élő zsákmányát, ami így napokig-hetekig életben tartható. Az ezüstkárász és a széles (vagy arany) kárász bognártüskéjének felülete szintén fajhatározó bélyeg, ugyan úgy, mint a törpeharcsa és a fekete törpeharcsa mellúszójának tüskéje.
Mivel az elcsontosodás a hal korának előrehaladtával folyamatosan zajlik, a bognártüske metszetén látható évgyűrűkből következtetni ehet az egyed korára.
A has úszók egyes fajoknál egészen a mellúszók mögé kerültek (jellemzően a sügéralkatúaknál). Ennek oka, hogy a táplálékként szolgáló kisebb halak elfogásakor így hatékonyabb a ragadozó mozgása. Ugyan ezt a célt szolgálja a csuka hátra csúszott hátúszója.
a süllő has úszói előre csúsztak egészen a garathoz
A hal feje külön történet. Meglehetősen nagyszámú csontocskából áll. Ebben kap helyet az ízérzékelő szerv, a szem, és sajátos módon a légcserét biztosító kopoltyú is. E mellett szerepe van a táplálék megszerzésében, a kopoltyúívek közötti vízáramlás fenntartásában, sőt egyes fajoknál a szaporodásban is. Ezekről bővebben a következő részben olvashattok.
A hal húsa alapvetően két típusú izomból épül fel. A W alakú, kanálszerűen egymásba mélyedő, a test túlnyomó többségét adó, fehér színű izmokból és az oldalvonal mentén a bőr alatt húzódó, szálkamentes vörös húsból. A két hús aránya fajonként eltérő. Ez a funkciók különbözőségéből adódik, mivel a fehér hús a folyamatos, de lassú mozgásért felel, míg a vörös a gyors, de rövidebb távú úszásért jött létre. A vörös húst sokan nem kedvelik, mert nagyon halízűnek tartják. Személy szerint íz ízével nincs bajom, de az állaga valóban szivacsosabb, lédúsabb, mint a fehér húsé.
Azt hiszem így már felismerünk kívülről egy halat, sőt a vizuális beállítottságúak már bele tudják képzelni a szálkákat is. Ezért a következő részben a hal belsejét vesszük szemügyre, jelesen azt, hogy mivel rág, mivel hall, lát, érez, lélegzik, szaporodik és a többi.
U.I.: Minden kedves olvasónak Boldog Új Évet Kívánok!
Felhasznált irodalom:
Halgazdálkodás 1
Dr. Bíró Péter: Halak Biológiája
Harka Ákos – Sallai Zoltán: Magyarország halfaunája
Fotók forrása: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
[…] az előző részben megtárgyaltuk, hogy miről is ismerszik meg egy hal, ha csak úgy látjuk. Így tehát semmi felelősség nem […]