Nem titok már, belekezdtem egy roppant “izgalmas” diétába. A részletekről inkább csak halkan ejtek el majd egy-egy információt, a lényeg, hogy a következő hetekben a halak és a tenger gyümölcsei különösen fontos szerepet kapnak az étrendünkben. Több olyan fogást is ki kell találnom, amit tésztával/rizzsel/kenyérrel a család többi tagja boldogan elfogyaszt, így számukra nem kell külön főzni.
Az alábbi egytálétel is így sikerült, nagy adag zöld salátával komplett ebéd lett belőle – nyilván, tészta csak a szardellácskáknak járt. Szardellácskának “acciughina” nevezik Olaszországban a sovány embereket 😉
Langyos tésztasaláta vajas fehér spárgával, datolyaparadicsommal, rukolával és sült makrélával
Hozzávalók 4 főre: 210 g tészta (jelen esetben sima tollhegy), 16 szál fehér spárga, 100 ml száraz fehérbor (most friulano), csipetnyi cukor, 8 db datolyaparadicsom, egy marék rukola, 4 kisebb makréla, 2 gerezd fokhagyma, vaj, só, frissen őrölt feketebors, 3-4 bazsalikomlevél, frissen facsart citromlé
A fokhagymát kés lapjával kissé megnyomjuk.
Egy nagy serpenyőben vajat hevítünk, és rózsaszínre pirítjuk benne a fokhagymagerezdeket. A halakat a fokhagymás vajba helyezzük, és nagy lángon először az egyik, majd a másik oldalukat is ropogósra sütjük. (Közben ott ahol a fejet levágtuk, figyeljük hogyan sülnek át a halak, nem szabad túlsütni – bár a makréla elég zsíros ahhoz, hogy ne adja meg olyan könnyen magát.) A kész halakat ezután félretesszük, melegen tartjuk.
A feldarabolt spárga szárakat a megmaradt zsiradékba tesszük, a serpenyőt rázogatva, lesütjük. Ezután hozzáadjuk a cukrot, sózzuk, borsozzuk, majd felöntjük a fehérborral, és roppanósra pároljuk. Kb. félidőben belerakjuk a külön rakott fejeket is, így a spárga minden része egyformán puhul meg.
Ezután a vajas spárgához adjuk az apróra tépkedett bazsalikomleveleket és a felkarikázott paradicsomokat is, és további fél perc alatt az egészet készre főzzük.
Közben a tésztát lobogó sós vízben kifőzzük, amikor eléri az “al dente” (“harapható”, nem teljesen puhára főtt) állagot, leszűrjük. Néhányszor megkeverjük, hogy ne legyen tűzforró, és összekeverjük a paradicsomos spárgával.
A kész tésztát tányérokra szedjük, mindegyik tetejére néhány szál rukolát és egy sült makrélát helyezünk, meglocsoljuk néhány csepp citromlével, és azonnal tálaljuk.
Köszönöm, Erika. A makréla minden szempontból az egyik legjobb hal a világon! 🙂
És persze, zölddel is jó lesz, az ízvilág nyilván megváltozik, de a lényeg egyáltalán nem, sőt, színesebb és talán vonzóbb is lesz az egész.
Nagyon guszta, a makrélát én is szeretem!:) Nálunk Dublinban fehér spárgát nem nagyon lehet kapni, de biztos zölddel is finom:)