A “sarde in saòr” eredete az 1300-as évekre vezethető vissza. A velenceiek eleinte az ún. “Festa del Redentore” idején,  vagyis július harmadik vasárnapján fogyasztották, ma azonban már más alkalmakkor is előfordul, s igazi ünnepi előétellé nőtte ki magát.

Manapság a sült szardíniákat nem csak hagymával, de mazsolával és fenyőmaggal is gazdagítják. Ezeket a hozzávalókat a korai receptek nem tartalmazták, csak később váltak az étel szerves részévé – egyesek szerint a zsidó hagyományból származnak. Venetoi származású anyósom a mai napig nem tesz bele sem mazsolát, sem fenyőmagot, mert azt mondja, hogy a tradíció így diktálja, és annak idején a szegényeknek biztos nem volt egyik sem a kamrában. Persze, az már más kérdés, hogy a velenceiek sohasem tartoztak a szegényebbik fajtához…

Sarde in saòr – Ecetes-hagymás sült szardínia

Hozzávalók: 500 g szardínia, 500 g főző hagyma, 2 friss babérlevél, 250 ml fehérborecet, extraszűz olívaolaj, só, feketebors szemek (opcionális)

A szardíniákat megtisztítjuk, kifilézzük. (Fotókkal illusztrált útmutató ITT.) A filéket besózzuk, lisztbe forgatjuk, és bő olajban ropogósra sütjük. A halakat papírtörlőre szedjük, félretesszük.

Közben a hagymákat megpucoljuk, vékonyan felszeleteljük, és egy serpenyőbe tesszük. Annyi olajat öntünk rá, amennyi éppen ellepi, majd, nagyon alacsony lángon üvegesre pároljuk. Ezután hozzáadjuk a babérleveleket, felöntjük az ecettel, és forrástól számítva további 1-2 percig főzzük.

Egy 15×25 cm-es tál aljára vékony rétegben ecetes-olajos hagymát terítünk, megrakjuk egy réteg sült szardíniával. Erre újabb réteg ecetes-olajos hagyma, majd ismét sült szardínia kerül. A rétegezést addig folytatjuk, amíg a hozzávalók elfogynak. (A tetejére szórhatunk néhány szem feketeborsot.) A tálat lefedjük, és legalább egy, de inkább két napra hűtőszekrénybe tesszük.

A marinált szardíniákat hideg előételként tálaljuk.