A navarrai pisztráng nagy kedvencünk. Kevés hozzávalóval, egyszerűen elkészíthető, és általában azok is azonnal megkedvelik, akik egyébként idegenkednek a halaktól. Fontos, hogy kiváló minőségű alapanyagokat használjunk; egy-egy silány termék tönkreteheti ezt az egyébként elronthatatlan halételt. Köretként most spenótot választottam soook-soook parmezánnal és mozzarellával, ami remekül passzol a sonkás-szalonnás pisztránghoz.
Navarrai pisztráng
Hozzávalók 4 főre:
A halhoz: 2 db. kb. 300 grammos tisztított, konyhakész pisztráng, liszt, só, frissen őrölt feketebors, 4 szelet serrano sonka, 120 g húsos, füstölt szalonna, 1 ek. sertészsír, 2 gerezd fokhagyma
A spenóthoz: 400 g spenótlevél, 100 g mozzarella, 2 ek. frissen reszelt parmezán, 1 gerezd fokhagyma, 1 salotta hagyma, extraszűz olívaolaj, frissen reszelt szerecsendió
A szalonnát felkockázzuk, a fokhagymagerezdeket felszeleteljük.
A konyhakész pisztrángokat sóval, borssal fűszerezzük, mindegyikbe 2-2 szelet sonkát töltünk.
A szalonna zsírját forró serpenyőben kisütjük, az utolsó 1-1,5 percben hozzáadjuk a felszeletelt fokhagymát is, majd a kisült zsírt leszűrjük, a pörcöt és a sült fokhagymát félretesszük.
A halakat lisztbe forgatjuk, és az újra felhevített leszűrt, valamint a sertészsír keverékén mindkét oldalukat aranybarnára sütjük. (Dobhatunk mellé is 1-2 szelet sonkát.)
Közben a mozzarellát apró kockára vágjuk, a salottát finomra aprítjuk.
Egy serpenyőben olívaolajat hevítünk, és megpirítjuk benne a kés pengéjével kissé szétnyomott fokhagymagerezdeket és a salottát. Hozzáadjuk a spenótleveleket, sózzuk, borsozzuk, megszórjuk egy kevés szerecsendióval, és lefedve néhány perc alatt puhára pároljuk. Amikor a spenót elkészül, elkeverjük benne a mozzarellát, megszórjuk a reszelt parmezánnal, és a közben ropogósra sült pisztránggal és a pörccel azonnal tálaljuk. (A pörcöt ne hagyjuk le a tányérról, mint én!)
Az egész haltól idegenkedő vendégek számára ki is filézhetjük a sült pisztrángot.
A navarrai pisztráng receptje apró módosításokkal a Spanyol kulinária című könyvből származik, ahol a következőket írják róla:
“A konyhában a pisztráng nagyon alkalmazkodó, böjti vagy ünnepi étel is lehet. A híres truhca a la Navarra (pisztráng navarrai módra) egykor puszta szükségből keletkezett, mint annyi más, népies étel. A Pireneusok hegyvidékein az étolaj néhány évtizeddel ezelőttig luxusnak számított. Főleg zsírral, húsos szalonnával főztek. A pisztrángot is sertészsírral készítették el, és szűkösebb időben egy kis sovány sonka is került mellé, mert a levegőn szárított jamón serrano íze kitűnően illik a hegyi pisztráng gyenge húsához, ez kétségtelen. Emellett ugyanakkor végtelen vita folyik arról, hogy a sonka helye a pisztráng alatt vagy benne van-e.”
