Ma egy nagyon egyszerű, már-már banálisnak mondható receptet hoztam. A klasszikus csípős-brokkolis orecchiette tenegri változata – olyannyira tengeri, hogy az orecchiettét is kagylótésztára cseréltem. 🙂
Nagy tál zöldsalátával, és egy darabka friss sajttal múlt szerdai ebédünk volt.
Érdekesség is akad mára: a csíkos vénuszkagyló a környékünkön a két világháború között kifejezetten a szegények eledelének számított, amolyan ingyenételként funkcionált. A háború után hamar keresett és közkedvelt alapanyaggá vált; elsősorban a nők feladata volt, hogy biciklire ülve a szárazföld belsejébe szállítsák a hajnali halászatból származó zsákmányt, amiért cserébe búza- vagy kukoricalisztet, burgonyát kaptak.
Kagylótészta csíkos vénuszkagylóval és brokkolival
Hozzávalók 4 főre: 280 g kiskagyló tészta, 800 g csíkos vénuszkagyló, 280 g brokkoli, 2 tk. vaj, 2 ek. extraszűz olívaolaj, 1 csípőspaprika, 1 gerezd fokhagyma, só, frissen őrölt feketebors
A csíkos vénuszkagylót legalább egy óráig hideg, sós vízben állni hagyjuk, majd többször váltott vízben átmossuk.
A fokhagymát áttörjük. A csípőspaprikát félbevágjuk.
A brokkolit rózsáira szedjük, lobogó, sós vízben roppanósra főzzük, leszűrjük, és nagyobb darabokra vágjuk. A főzőlevet félretesszük.
Egy serpenyőben felhevítjük a vajat és az olívaolajat, majd megpirítjuk benne az áttört fokhagymát és a csípőspaprikát. Ezután hozzáadjuk a brokkolit és a vénuszkagylókat, megszórjuk frissen őrölt feketeborssal, lefedjük, és az egészet addig pároljuk, amíg a kagylók kinyílnak. Ha szükséges, sózzuk.
Közben a brokkoli főzőlevében a tésztát kifőzzük, amikor eléri az “al dente” (“harapható”, nem teljesen puhára főtt) állagot, leszűrjük, összeforgatjuk a brokkolis kagylóval, és azonnal tálaljuk.
Ha a szószt túl sűrűnek, száraznak találjuk, adhatunk hozzá egy keveset a tészta főzőlevéből.
