Slider KategóriaTradicionális olasz halételek

Szárított-tőkehal-pástétom

Buongiorno, evezősök bringások!

A Tour de Serpenyő ma a Tarka Bárkáról jelentkezik – azt hiszem, épp ideje volt életet lehelni a blogba.

Lássuk a tegnapi eredményeket: “A 11. szakaszon az idei körverseny során második szakaszgyőzelmét szerezte Diego Ulissi (Lampre-Merida). Az összetett éllovasa, Bob Jungels is Ulissivel tudott maradni a fináléban, így tovább növelte előnyét Nibaliék előtt. A verseny első hetének legjobbja, Tom Dumoulin pedig nyereg miatti sérülésből adódóan volt kénytelen feladni a Giro-t.” – velo.hu Esélyeket latolgatni korai lenne, hiszen messze még a vég, persze, bízunk az olasz győzelemben.

Ma Venetóban tekergünk, Noalétól Bibionéig egészen pontosan 182 km-t, teljesen sík terepen. Bizony, a nap végére a srácok itt lesznek a kertek alatt! Szerettem volna személyes élménybeszámolóval, fotókkal készülni a mai és a holnapi szakaszra, de sajnos/szerencsére befutott egy hajtépős fordítás, kőkemény jogi szöveg, így a napokban efölött izzadok. Ez van, carissimi, előbb a munka, s csak utána a szórakozás.

Gasztronómiai szempontból egy kicsit Venetóban is otthon vagyunk, ti. a férjem anyukája innen származik. Bejegyzés is akad a blogon a régióval kapcsolatban itt van pl. ez az ecetes-hagymás marinált, sült szardínia (az egyik kedvenc ételünk, próbáljátok ki!), ugyanennek itt egy diós, itt pedig egy mandulás változata,  ide sorolhatjuk a “scampi alla busara” receptjét, a Tavolán pedig megtalálható a velencei borjúmáj, a töltött fácán, a trevisói radicchióval készült rizottó, a tojásos spárga és a karneváli édesség, a frittelle receptje is. Sőt, sőt, sőt, most jut eszembe, hogy a könyvünkbe is bekerült egy venetói étel, ez pedig a tojásbundában sült parti tarisznyarák grillezett polentával.

Estig sorolhatnám még, hogy melyek azok a fogások, amiért igazán szerethető a venetói konyha (ld. risi e bisi, babos tészta, szépiatintás rizottó, citromos-petrezselymes tarisznyarák, narancsos kacsa, pandoro stb.), de úgy érzem, ma a szokásosnál már jóval többet csacsogtam, ezért inkább hozom a velencei tőkehal pástétom receptjét:

Szárított-tőkehal-pástétom – Baccalà mantecato alla veneziana

Hozzávalók:

1 db kb. 750 grammos szárított tőkehal

kb. 700 ml nem túl karakteres ízű olívaolaj (esetleg földimogyoró olaj)

só, frissen őrölt fekete bors

2 gerezd finomra aprított fokhagyma

egy kis csokor finomra aprított petrezselyemzöld

baccala mantecato

A szárított tőkahalat legalább három-négy napig áztatjuk, a vizet naponta kétszer-háromszor cseréljük.

Amikor a hal megdagad, és felveszi egykori formáját, egy nagy lábasba helyezzük. Felöntjük tiszta vízzel, megsózzuk, és forrástól számítva kb. 25-30 percig főzzük.

Ezután leszűrjük, a farokrészt eltávolítjuk, a haltörzset szálkátlanítjuk, a halhúst pedig a bőrrel együtt egy magas falú tálba morzsoljuk.

Hozzáadjuk a finomra aprított fokhagymát, és vékony sugárban (mint ahogy a majonézhez) az olajat.

Közben a masszát az edény falához csapkodva, fakanállal folyamatosan keverjük egészen addig, amíg az egész egy habos, krémes, fehér színű péppé áll össze. Belekeverjük az aprított petrezselyemzöldet, és voilà, készen is van a pástétomunk, amit grillezett polentán vagy pirítóson tálalunk. (A tetejére mehet friss zöldparadicsom szelet, olajbogyó, kapribogyó, kaprigyümölcs, metélőhagyma, zsázsa, retek, torma, aszalt paradicsom, és persze minden, ami a jóérzés határain belül elfér. 😉 )

Holnap ismét nálam a rózsaszín serpenyő. Itthonról jelentkezem. 🙂 Ugorjatok be!

Caorle 2014. február

Gondolnátok, hogy a napfényesnek gondolt Itália észak-keleti csücskében hónapok óta szürke az ég? Hihetetlen, de gyakorlatilag október óta szinte egyfolytában csak zúdul ránk az égi áldás óriási katasztrófát okozva a tartomány egész területén.

Az enyhe időjárásnak köszönhetően a barka lassan elvirágzik, a csipkebogyók ugyanolyan lédúsak, duzzadtan lógnak a vadrózsa ágakon, mint ősszel. Nyílik az ibolya, az aranyeső, és olykor-olykor langyos, a Szahara homokjától sárga eső csöpög a nyakunkba.

Azokon a(z egyébként minimális mennyiségű) napsütéses napokon, amelyek nagyobb viharok után kifejezetten különleges fényeket tartogatnak, általában magammal hordom a fényképezőgépet, és igyekszem megörökíteni minden, a szememnek kedves pillanatot. A (halász)hajókat meg a tengernyi tengerkéket egyébként is szívesen fényképezem. Lehet, hogy mást különösebben nem csigáznak fel, de ha egyszer elköltöznék innen, ez a két dolog nekem biztos, hogy nagyon hiányozna.

DSC_1411

DSC_4209

DSC_4261

DSC_4265

DSC_4269

DSC_4284

DSC_4307

DSC_4308

DSC_4323

DSC_4324

DSC_4332

DSC_4343

DSC_4372

 

Megjelent: Rákok, kagylók, csigák, tintahalak – Piazza Gabriella-Hoitsy György

Rég tartogam magamban, és óriási kő esik most le a szívemről, hogy megoszthatom veletek a hírt: ma megjelent a Rákok, kagylók, csigák, tintahalak című ételreceptekkel fűszerezett gasztronómiai lexikon.

A legnagyobb öröm és megtiszteltetés számomra az, hogy Hoitsy Györggyel, Magyarország legkiemelkedőbb halbiológusával, a Lillafüredi Pisztrángtelep vezetőjével együtt hoztuk létre ezt a művet, amely remélhetőleg sok magyar családba juttatja el a tenger gyümölcseinek ismeretét, szeretetét, elkészítésüknek mikéntjét és egyben a vízi világ nagyra értékelését, megbecsülését is.

673332

A Corvina Kiadó ajánlójából idézek:

“A könyv bevezetője számos érdekes és hasznos ismeretet, valamint pótolhatatlan gyakorlati tanácsot tartalmaz. Olvashatunk benne
– a tenger gyümölcseinek dicséretéről,
– a rákok, kagylók, csigák, tintahalak élőhelyéről és biológiájáról,
– az állatok kifogásának és piacra szállításának módjáról,
– a vásárláskor figyelembe veendő szempontokról,
– a tisztítás és előkészítés mikéntjéről (fázisfotókkal illusztrálva),
– a lehetséges hőkezelési eljárásokról és fűszerezésről,
– valamint a borválasztás szempontjairól.
A könyv második részében a mintegy 40 faj részletes leírásához 69 ételrecept társul, amelyeket színes ételfotók illusztrálnak.”

Az ételfotók nagy része Török-Bognár Renáta munkája:

Langyos kalmár saláta sárga körteparadicsommal és rukolával

kisebb része saját kreáció:

Éti csiga burgundi módra

A stílus “klasszikus”, ahogy azt a korábban már meghatározott külső megkövetelte.

Az állatok hihetetlen aprólékossággal kidolgozott illusztrációit Licio Passon, olaszországi festőművész készítette:

kanadai homár

10 copy

36 copy

A borválasztásról szóló részt Csapody Balázs, a Kistücsök Étterem tulajdonosa lektorálta, és ő készítette el a fejezethez tartozó magyar bor ajánlót is.

Fogadjátok, olvassátok, főzzétek (és mindenképpen rejtsétek a karácsonyfa alá) a Rákok, kagylók, csigák, tintahalak című könyvet nagy-nagy szeretettel!

Frissítés 2015. január 3.: szep magyar konyv

Fűszeres morzsa alatt sült rombuszhal sült burgonyával

Még mindig az ünnepi menünél (és a fokhagyma-petrezselyemzöld párosánál) tartunk. Ezúttal egy nagy klasszikust, a burgonyával sült rombuszhalat vettük elő. A fokhagymás-petrezselymes morzsából bő adagot készítettem, így egyszerűen ezzel borítottam be az előzőleg egyik oldalon megnyúzott halat.

Érdemes tudni, hogy a rombuszhal húsa sovány, könnyen emészthető, ízét a gyerekek kifejezetten kedvelik. Finoman fűszerezve, kíméletes hőkezelési eljárásokat alkalmazva (zöld fűszerekkel, párolva, gőzölve) a legkisebbeknek  is adható, a hozzátáplálás második fázisában, a húsok és a halak bevezetése során az egyik legkiválóbb alapanyagunk lehet.

(Ha érintett vagy, és szeretnél többet tudni arről mikor, miért és mennyi halat érdemes a gyerekeknek fogyasztani, olvasd el az erről szóló cikkünket is! Halat a gyerekeknek! http://tarkabarka.cafeblog.hu/2012/01/21/109/ )

Fűszeres morzsa alatt sült rombuszhal sült burgonyával

Hozzávalók 4 személyre: 1 db. kb. 800 gramm súlyú rombuszhal, 100 g zsemlemorzsa, egy nagy csokor petrezselyemzöld, 1 gerezd fokhagyma, extra szűz olívaolaj, só, frissen őrölt feketebors, 1 citrom, 500 g burgonya, napraforgó olaj a sütéshez

A rombuszhalat uszonyait levágjuk, aztán a fejtőnél, a kopoltyúfedő alatt félkör alakú vágást ejtünk, és a belsőségeket is eltávolítjuk. A farokrész végén, ahol a halhús kezdődik, a bőrt nem túl mélyen bevágjuk, egy akkora részen, hogy a hüvelyk- és mutatóujjunkkal biztosan meg tudjuk fogni, lefejtjük a húsról, majd erősen tartva, a hal testéről az egészet egy mozdulattal lehúzzuk.

A burgonyát meghámozzuk, félcentis karikákra vágjuk, bő, forró olajban elősütjük, papírtörlőre szedjük.

A petrezselyemzöldet finomra aprítjuk, a fokhagymagerezdet meghámozzuk, áttörjük, és az egészet összekeverjük a zsemlemorzsával és 50-60 ml olívaolajjal.

DSC_0755Egy tűzálló tálat vagy serpenyőt vékonyan kiolajozunk, belefektetjük a halat. Meglocsoljuk egy kevés citromlével, sózzuk, borsozzuk, majd fél cm vastagon beborítjuk a fokhagymás-petrezselymes morzsával. Az elősütött burgonyát a hal köré rakjuk, majd az egészet 200 °C-ra előmelegített sütőbe helyezzük, és kb. 20-25 perc alatt készre sütjük. A maradék citromgerezdekkel azonnal tálaljuk.

 

Sarde in saòr – Ecetes-hagymás sült szardínia

Számos alkalommal áradoztam már a marinált halakról. (Lásd 1. Mandulás-alma balzsamos sült szardínia, 2. Diós marinált sült szardínia, 3. Posírozott, marinált ponty, 4. Marinált füstölt pisztráng és zsenge radicchio vajas kalácson, 5. Makréla olívaolajban, stb.)

Most a diós szardíniánál említett Szentírás, azaz az eredeti velencei “sarde in  saòr” receptje következik.

Egy kis háttértörténet:

A “sarde in saòr” eredete az 1300-as évekre vezethető vissza. A velenceiek eleinte az ún. “Festa del Redentore” idején,  vagyis július harmadik vasárnapján fogyasztották, ma azonban már más alkalmakkor is előfordul, s igazi ünnepi előétellé nőtte ki magát.

Manapság a sült szardíniákat nem csak hagymával, de mazsolával és fenyőmaggal is gazdagítják. Ezeket a hozzávalókat a korai receptek nem tartalmazták, csak később váltak az étel szerves részévé – egyesek szerint a zsidó hagyományból származnak. Venetoi származású anyósom a mai napig nem tesz bele sem mazsolát, sem fenyőmagot, mert azt mondja, hogy a tradíció így diktálja, és annak idején a szegényeknek biztos nem volt egyik sem a kamrában. Persze, az már más kérdés, hogy a velenceiek sohasem tartoztak a szegényebbik fajtához…

Sarde in saòr – Ecetes-hagymás sült szardínia

Hozzávalók: 500 g szardínia, 500 g főző hagyma, 2 friss babérlevél, 250 ml fehérborecet, extraszűz olívaolaj, só, feketebors szemek (opcionális)

saor grande

A szardíniákat megtisztítjuk, kifilézzük. (Fotókkal illusztrált útmutató ITT.) A filéket besózzuk, lisztbe forgatjuk, és bő olajban ropogósra sütjük. A halakat papírtörlőre szedjük, félretesszük.

Közben a hagymákat megpucoljuk, vékonyan felszeleteljük, és egy serpenyőbe tesszük. Annyi olajat öntünk rá, amennyi éppen ellepi, majd, nagyon alacsony lángon üvegesre pároljuk. Ezután hozzáadjuk a babérleveleket, felöntjük az ecettel, és forrástól számítva további 1-2 percig főzzük.

Egy 15×25 cm-es tál aljára vékony rétegben ecetes-olajos hagymát terítünk, megrakjuk egy réteg sült szardíniával. Erre újabb réteg ecetes-olajos hagyma, majd ismét sült szardínia kerül. A rétegezést addig folytatjuk, amíg a hozzávalók elfogynak. (A tetejére szórhatunk néhány szem feketeborsot.) A tálat lefedjük, és legalább egy, de inkább két napra hűtőszekrénybe tesszük.

A marinált szardíniákat hideg előételként tálaljuk.

Paradicsomos szépia (tintahal) vajban sült parmezános polentával

A “seppie in umido” a hétköznapi olasz konyha egyik alapvető étele; egyszerű és  gyakorlatilag elronthatatlan. A tintahallal és az olasz konyhával most ismerkedőknek szezontól függetlenül kifejezetten ajánlott. (Jelen esetben még a tisztítással sem bíbelődtünk, a szépiát konyhakészen vettük.)

Paradicsomos szépia vajban sült parmezános polentával

Hozzávalók 4 főre:

A szépiához: 1 db kb. 800 grammos konyhakész szépia, 50 g angol zeller, 1 babérlevél, 1 ágacska rozmaring, 1 gerezd fokhagyma, 1 kisebb fehér hagyma, 100 ml száraz fehérbor, 300 g házi paradicsomszósz (vagy édes, érett, hámozott, darabolt paradicsom), frissen őrölt feketebors, só

A polentához: 100 g közepesre őrölt kukoricadara, kb. 400 ml víz, 4 ek. frissen reszelt parmezán, 1 gerezd fokhagyma, vaj

DSC_4743

A szépia szájszervét kivágjuk, a csápjait és a testét csíkokra vágjuk.

A hagymát a fokhagymát és a zellert finomra aprítjuk, majd forró olívaolajon üvegesre pároljuk. Hozzáadjuk a babérlevelet és a szépiacsíkokat, borsozzuk, és nagy lángon az egészet lepirítjuk. Ezután meglocsoljuk a fehérborral és 1-2 percig pároljuk. Ekkor elkeverjük benne a paradicsomszószt, hozzáadjuk a rozmaringot, és lefedve kb. 45 perc alatt készre főzzük. (Ha szükséges, néha adhatunk hozzá egy kevés vizet. Csak a végén sózzuk – ha szükséges!)

A polentához a vizet egy teáskanálnyi sóval felforraljuk, beleszórjuk a kukoricadarát, és folyamatosan kevergetve kb. 30-35 percig főzzük. Az utolsó pillanatban belekeverjük a parmezánt, majd félretesszük, és 5-6 percig pihentetjük.

Egy serpenyőben kevés vajat hevítünk, hozzáadunk egy kés pengéjével kissé szétnyomott fokhagymagerezdet.

A polentából ezután két kanál segítségével ovális formákat szaggatunk, a forró fokhagymás vajon minden oldalukat átforgatjuk, és a paradicsomos szépiával azonnal tálaljuk.

Spagetti ajókával és pirított morzsával

Ma egy gyorsan elkészíthető, klasszikus olasz tésztát hoztam. Hétköznapokon remek vacsora lehet. Ezután már csak egy nagy tál zöldsaláta szükséges, és teljes a boldogság!
Az étel eredeti, szicíliai verziója sózott szardellával, fenyőmaggal, mazsolával készül, hamarosan ezt is megmutatom.
Spagetti ajókával és pirított morzsával
Hozzávalók 2 főre: 160 g spagetti (min. ötös vastagságú), 8 db olajos szardellafilé (ajóka), 1 gerezd fokhagyma, 50 ml extraszűz olívaolaj, egy csokor petrezselyemzöld, 1 púpos ek. házi zsemlemorzsa, (csípőspaprikás olívaolaj – opcionális)
A petrezselyemzöldet felaprítjuk.
Egy serpenyőben felhevítjük az olajat, hozzáadjuk a félbevágott fokhagymagerezdeket és az ajókákat, majd az egészet addig sütjük, amíg a fokhagyma megpirul, a hal pedig pépes állagú lesz.
A zsemlemorzsát száraz serpenyőben megpirítjuk, és a fokhagymás halszószhoz adjuk.
A tésztát enyhén sós vízben kifőzzük, “al dente” leszűrjük. Nagy csokor apróra vágott petrezselyemzöld kíséretében a tésztát a fokhagymás-morzsás ajókához  adjuk, nagy láng fölött összeforgatjuk, (ha túl száraz, adhatunk hozzá egy keveset a tészta főzővizéből) és azonnal tálaljuk.
Aki szereti, locsolja meg egy kevés chilis olívaolajjal, nálunkelengedhetetlen hozzávaló!
p.s.
A szószba keverhetünk egy teáskanálnyi alaposan leöblített, majd felaprított sózott kapribogyót.

Babéros-paradicsomos angolna, Delicius és Boldog Karácsonyt

A Delicius termékeit bizonyára sokan ismeritek, jó ideje jelen vannak már a magyar piacon is. (Én a sózott, az olajos-kapris és az olajos-csípős szardellájukat kedvelem különösen.) Ez már a második alkalom, hogy együtt dolgozunk, most olasz bloggerek részvételével egy hagyományos és újragondolt karácsonyi receptekből álló gyűjteményt hoztak létre, régióról régióra haladva Olaszországban.

A fotón látható étellel Friuli-Venezia-Giuliát képviselem – nem titok, ez lett a második otthonom. A babérral és petrezselyemmel fűszerezett paradicsomos angolna a évszázadokon keresztül a Bassa friulana területén elterjedt tradicionális karácsonyi főétel volt, ma már csak ritkán kerül az asztalra többnyire a főszereplő előkészítésének és beszerzésének nehézségei miatt. Nem terem már angolna a falu végén futó árok vizében, és valljuk be, a ma fiataljai sem azon igyekeznek, hogy megtanuljanak angolnát nyúzni (tisztelet a kivételnek ITT).

Babéros-paradicsomos angolna

recpet a Delicius Facebook oldalán, ITT található

A Tarka Bárka minden olvasójának Békés Karácsonyt kívánunk!

Scampi gratin

Az egyik legegyszerűbb, legnagyszerűbb, legelterjedtebb scampoval készülő ételek egyike.

Scampi gratin

Hozzávalók 4 főre : 12 langusztin, 2 gerezd fokhagyma, 1 dl brandy, fél citrom kifacsart leve, 100 g vaj, 10 ek. házi zsemlemorzsa, nagy csokor petrezselyemzöld, só, bors, szerencsendió

Egy serpenyőben felhevítjük a vajat, kissé megpirítjuk rajta az áttört fokhagymát. A serpenyőt levesszük a tűzről, hozzáadjuk a felaprított petrezselyemzöldet, a zsemlemorzsát, a fűszereket, a brandyt, a citromlevet, és az egészet alaposan összekeverjük.

A rákokat az ITT leírt módon megtisztítjuk, könyvszerűen kinyitjuk.

Egy akkora tepsinek alját, amelybe az összes scampo belefér megszórunk egy kevés nagyszemű tengeri sóval, páncéjukkal lefelé ráfektetjük a megtisztított rákokat, mindegyikre egy-egy evőkanálnyi petrezselymes-vajas morzsát teszünk, és 200 fokra előmelegített sütőben 6-7 perc alatt készre sütjük (Ha van a sütőn gratin vagy grill funkció, használjuk!)”

Vénuszkagylós-paradicsomos spagetti

A nagy ünnepi készülődésben, az itteni ragyogó napsütésben, és az első otthoni nagy hóesés hallatán eszembe jutott valami…valami, ami az idén hihetetlenül édesre, zamatosra sikerült: igen, az üvegbe zárt nyár, a legfinomabb olasz paradicsomszósz, amelyből még egy üveget sem nyitottunk ki, mióta a kamrapolcra sorakoztattam őket. Gyorsan elrohantam a halashoz, aztán visszafelé egyenest a a kert felé vettem az irányt, letéptem egy nagy csokor petrezselyemzöldet, és 20 perc múlva a sparhelt melege mellett emlékeztem az idei forróságra.

A vénuszkagylós spagetti az az étel, amely minden tengerparti étterem étlapján szerepel. Eredetileg vermicelli tésztával készülő, nápolyi eredetű karácsony előesti  fogás, amelyről minden turista ódákat zeng, s mely mára Itália szimbólummá nőtte ki magát.  Van aki a paradicsomos, van aki a paradicsom nélküli verzióra esküszik, egy biztos, ez az az élmény, amiért százszor is érdemes visszatérni a napfényes Itáliába.

Nos, a paradicsomszósz titkát elárultam, vénuszkagyló (olasz is!) kapható otthon, egy maréknyi spagetti, némi zöld fűszer és húsz szabad perc pedig mindenkinél akad, igaz?

Spaghetti alle vongole – Vénuszkagylós-paradicsomos spagetti

Hozzávalók 4 főre: 320 g spagetti v. vermicelli tészta, 1 kg csíkos vénuszkagyló, 300 g házi paradicsomszósz (opcionális), 80 ml száraz fehérbor, 2 gerezd fokhagyma, egy kis csokor petrezselyemzöld felaprítva, só, bors, extraszűz olívaolaj, 1/2 csípőspaprika (opcionális)

DSC_4971

A kagylókat 1-2 órán keresztül hideg, sós vízben áztatjuk, a vizet 2-3 alkalommal lecseréljük.

Egy alacsony falú lábasban olívaolajat hevítünk, hozzáadjuk a megtisztított, félbevágott fokhagymagerezdeket és addig pirítjuk, amíg halványsárga színű lesz. A fokhagymákat eltávolítjuk, az illatos olajhoz hozzáadjuk a kettétört csípőspaprikát és a felaprított petrezselyemzöldet, 1 percig pirítjuk, majd felöntjük a fehérborral és elkeverjük benne a paradicsomszószt is. Hozzáadjuk a leszűrt kagylókat, jì adag feketeborsot tekerünk rá, lefedjük, és az egészet addig főzzük, amíg a kagylók kinyílnak (amelyik nem nyílik ki, kidobjuk!).

Közben a tésztát kifőzzük, amikor eléri az “al dente” (“harapható”, nem teljesen puhára főtt) állagot, leszűrjük, összeforgatjuk a szósszal, és azonnal tálaljuk. Egyesek “molto al dente” vagyis még félkeményen szűrik le a tésztát, és a főzés utolsó fázisát a kagylós szószban fejezik be.

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!