Slider KategóriaHalas mesék

Halételek gyerekeknek: Paradicsomleves csiperke gombás harcsagombóccal

Anna: – Mama, csinálsz nekem olyan levest, tudod, ami piros és van benne paradicsom meg krumpli meg palline?

Én: – Paradicsomlevest húsgombóccal?

Anna: – Igen, de zöldség ne legyen benne!

Én: – Áh, sosem tennék olyat!

Anna:  – Szeretlek, mama!

Én: – Én is, cicám!

Ilyen és ehhez hasonló jelenetek játszódnak le mostanában nálunk, elért minket is a zöldség fóbia. Annám csak “láthatatlan” formában hajlandó megenni mindent, ami zöld (a petrezselyemlevél is csak a fotóra kerülhetett). Némi remény azért van, ti. a nyers sárgarépa, a főtt krumpli, nagy ritkán a gombák és néhány salátalevél, azért le-lecsúszik, és persze menne a paradicsom, az uborka (de szezonon kívül csak azért sem engedem, hogy ezen éljen A Gyerek) és a sült krumpli, aminek egészségi szempontból igen csekély hasznát látom, így csak ritkán kerül az asztalunkra.

Summa summarum, marad a botmixer, jobb esetben a milliméternél kisebb darabokra vágás. A tegnapi tesztnél “Zöldséglevest kérsz vagy zöldség krémlevest zöldség nélkül?” – ami természetesen ugyanaz volt, az egyik darabosan, a másik pürésítve – pl. a pürésített változat nyert, A Gyerek boldogan bekanalazott belőle egy nagy tányérral.

Lássuk tehát a kívánságlistás paradicsomlevest, amiben húsgombóc még csak véletlenül sincs ugyanis a húst. halra, méghozzá a nálunk igencsak nehezen beszerezhető harcsára cseréltem (borzalmasan gonosz anyuka vagyok).

Paradicsomleves csiperke gombás harcsagombóccal

Hozzávalók:

A leveshez: 300 ml passzírozott paradicsom (nálunk ilyen, szezonban természetesen friss, hámozott, darabolt), 2 burgonya, 1 gerezd fokhagyma, 1 babérlevél, só, kevés frissen reszelt szerecsendió, extra szűz olívaolaj, 200 ml zöldség alaplé vagy víz

A gombócokhoz: 250 g szürkeharcsa filé bőr nélkül, 100 g csiperke gomba, 1/2 gerezd fokhagyma, 1 zsömle, kevés tej, 1 tojás, só, kis csokor petrezselyemzöld

pappa1

A burgonyát meghámozzuk, felkockázzuk, a fokhagyma héját lehúzzuk, a gerezdeket kettévágjuk.

Egy kevés olívaolajon megpirítunk két fél fokhagymagerezdet, rádobjuk a babérlevelet és a burgonyakockákat. Sóval valamint kevés frissen reszelt szerecsendióval fűszerezzük, és 2-3 percig pirítjuk. Hozzáadjuk a passzírozott paradicsomot és a zöldség alaplevet/vizet, és az egészet addig főzzük, amíg a burgonya megpuhul.

Közben elkészítjük a halgombócot: A zsemlét kevés tejbe áztatjuk, majd jól kinyomkodjuk, és a tojással együtt egy keverőtálba helyezzük.

A gombát megtisztítjuk, a halfilét nagyobb kockára vágjuk, az egészet a maradék fél fokhagymagerezddel, a petrezselyemzöld felével késes robotgépben finomra aprítjuk, és ezt is a keverőtálba tesszük. (Elvileg az aprítást késsel szoktam elvégezni, a végeredmény a gombóc ízét és állagát tekintve mérföldkövekkel jobb, de most A Gyerek igényeit tartottam szem előtt.) A hozzávalókat sózzuk, alaposan összekeverjük, és 10-15 percig állni hagyjuk. Ha úgy látjuk, nem áll össze kellőképpen a massza, adhatunk hozzá egy kevés zsemlemorzsát.

A levest botmixerrel simára turmixoljuk.

A halas masszából vizes kézzel diónyi gombócokat formálunk, és a paradicsomlevesbe helyezzük, és 2-3 perc alatt készre főzzük.

“Bátraknak” finomra aprított petrezselyemzölddel, frissen őrölt feketeborssal és néhány csepp extra szűz olívaolajjal a tetején, a többieknek ezek nélkül azonnal tálaljuk.

És mivel ez itt egy gyerekbarát halas recept, jöjjön egy kedvenc halas mese is:

Frakk – Ó, mely sok hal!

és egy bónusz színező:

pesce gatto

a disegni-da-colorare.com-ról

Pizzák füstölt pisztránggal

Tegnapi ígéretemhez híven hozom a lillafüredi füstölt pisztránggal készült pizzákat is. Tudom, a lényeg nem látszik, de egyszerűen képtelen voltam ellentmondani az utóbbi időben különösen lelkes háromévesemnek, aki szorgalmasan pakolta apró kezecskéivel a rukola leveleket a fotóalanyokra.

Pizzák füstölt pisztránggal

Hozzávalók 6 főre:

A pizzatésztához: 600 g (kenyér)liszt (sima liszttel is működik), 30 g élesztő, kb. 300-350 ml langyos víz, 1 tk. cukor, 2 tk. só, 3 ek. extraszűz olívaolaj

Pizza nr 1.: 300 ml házi paradicsomszósz (a legfinomabb, tartósítószer mentes paradicsomszósz receptjét itt találjátok) de használhattok sűrű passzírozott paradicsomot, esetleg hámozott, darabolt paradicsomot is), 1 ek. kapribogyó, 120 g mozzarella, 1 gerezd fokhagyma, maréknyi rukola, só, frissen őrölt feketebors, 1kk. szárított oregánó, extraszűz olívaolaj

Pizza nr 2.: 300 g stracchino sajt, 6 nagy radicchio levél, 60 g darált dió, extraszűz olívaolaj, só, frissen őrölt feketebors

és a két pizzához összesen egy kb. 250-300 grammos lillafüredi füstölt pisztráng

Az élesztőt a vízbe morzsoljuk, és addig keverjük, amíg teljesen felolvad.

A lisztet átszitáljuk, hozzáadjuk a sót, a cukrot, az olívaolajat és az élesztős vizet, majd az egészet összegyúrjuk, alaposan kidagasztjuk. (Vagy rábízzuk a munkát a dagasztógépre, mint ahogy azt én is tettem.) Általában 300 ml vízzel kezdek, aztán ha szükséges adok hozzá még egy keveset.

A tésztából gombócot formálunk, tálba helyezzük, a tetejét kereszt alakban nem túl mélyen bevágjuk, tiszta kendővel letakarjuk, és a duplájára kelesztjük.

A füstölt pisztráng bőrét lehúzzuk, a halhúst lefejtjük a gerincről. Ez négy részletben történik: a halhúst a fejtől a farokig a gerinc mentén bevágjuk, és a felső felet felfelé, az alsó felet lefelé mozdítva lehúzzuk a csontról. A műveletet a hal másik oldalán megismételjük.

Ha az az alsó részekben maradt bordacsont, kiszedjük (így ez már teljesen szálkátlan marad), és a felső részekkel együtt 1-1,5 cm-es darabokra vágjuk. Az apró, hajlékony szálkákat menet közben eltávolítjuk.

Az első három pizzához a fokhagymát áttörjük, és lassú tűzön, kevés olajon megpirítjuk.

A kapribogyót felaprítjuk, majd egy kis tálkában összekeverjük a paradicsompürével, kevés sóval, borssal, az oregánóval és 1-2 evőkanálnyi fokhagymás olajjal .

A mozzarellát apróra vágjuk.

A másik három pizzához a radicchiot vékonyra szeleteljük, és elkeverjük a sajttal.

A megkelt tésztát hat egyenlő részre osztjuk, mindegyiket vékonyra nyújtjuk, és három olajjal vékonyan kikent, 23 cm-es pizzasütő formába igazítjuk. Ezután letakarjuk, és szobahőmérsékleten legalább 20 percig kelni hagyjuk.

Három pizzát megkenünk a kapris-fokhagymás paradicsomszósszal, és 240 fokra előmelegített sütőben (nálam ennyi a maximum, de tudok rajta pizza programot állítani, ezt is szoktam használni) addig sütjük, amíg a pizza széle pirulni kezd. Ekkor ráhelyezzük a mozzarellát és a füstölt pisztráng darabkák felét, majd maximum 1-2 perc alatt a pizzákat készre sütjük.

A maradék három megkelt tésztakorongot megrakjuk a radicchiós sajttal, majd sózzuk, borsozzuk, és 24 fokra előmelegített sütőben ezeket is addig sütjük, amíg a szélük pirulni kezd. Ekkor ráhelyezzük a maradék füstölt pisztráng darabkákat és a darált diót, majd az egészet 1-2 perc alatt készre sütjük.

A paradicsomos pizzákat megszórjuk a rukola levelekkel (ha A Gyerek nagyon ragaszkodik hozzá, a sajtos-radicchiósakat is) és azonnal tálaljuk.

Gyerekposztnak szántam ezt a mait, így mese is jár hozzá:

Mese a pacsirtáról és a pisztrángról

Hol volt, hol nem volt, kerek erdő szélén -ahol a virágos rét a patakhoz fut- egy kis fa hajlékony ágain reggeltől estig dalolt egy pacsirta. Olyan szépen dalolt az a madár, hogy aki csak hallotta; annak megtelt a szíve örömmel, szeretettel, jósággal. A gyors folyású patak messzire vitte a kis madár hangját.
A patak torkolatánál, pisztrángok éltek nagy csapatban. Mindenki hallotta a pacsirta énekét. Egy fiatal pisztráng szíve dobogott a legerősebben, amikor a hajnal első sugarával az első hangok is megszólaltak. A pisztráng már minden dalt kívülről tudott. Ha felhangzott a pacsirta éneke, maga is dalolni kezdett, s lelkével dalolt egész nap. S alig várta már a reggeleket! Így teltek a napok, hetek és a hónapok. A pacsirta zengte vidám énekét, és a patak torkolatában hallgatta egy kis pisztráng.

A pisztráng egyszer csak nagyot gondolt. Elindult felfelé a víz folyásával szemben, hogy találkozzon a pacsirtával. Úszott, úszott -leküzdve a víz sodrását- fáradhatatlanul. Egyre közelebbről hallotta a madár énekét. Alig várta már, hogy megpillantsa. Amikor a kis fa alá ért, a pacsirta leszállt a víz fölé hajló ágra, mintha már várta volna. Elválaszthatatlan barátok lettek: A pacsirta dalolt az ágon, s a pisztráng vidáman ugrándozott a hűs vízben.


Beköszöntött a nyár. A patak vize leapadt. A fiatal, tapasztalatlan pisztráng nem vette észre a változást, s egyszer csak a száraz parton találta magát. Nagy volt az ijedelem. A vidám dal nem szólt már. A pacsirta felrepült a fa tetejére és sírva énekelt, énekelt tovább. A pisztráng megbékélt sorsával, csak annak örült, hogy a barátja hangját mindvégig hallani fogja.
Az emberek megálltak a mezőn, az állatok is felneszeltek a megváltozott hangokra. Észrevették, hogy másképp szól a madár éneke. A felhők is odasereglettek. Mindenki ejtett egy könnyet, amit a pacsirta szomorú éneke csalt ki a szemükből. A felhők könnye megduzzasztotta a patak vizét, a vidám hullámok közül az egyik ölbe kapta a kis halat, s a következő pillanatban a pisztráng ismét vidáman ugrándozott a hűs vízben.

Én is ott voltam, egy csepp könnyet én is ejtettem.
Aki nem hiszi, járjon utána!

forrás: mese, fotó 

Gombóc gombóc hátán: Fűszeres fehérbab főzelék lazacfasírttal – Rózsaszín Párduc: Lazacrózsaszín

Vasárnapi gyerekmenü bevállalós nagyfiúknak és apukáknak ;-):

Tintahal leves

és

Fűszeres fehérbab főzelék lazacfasírttal

Bevezető nincs, ezerrel a nyári tábor halas előadására, és egy lázas majdnem háromévesre koncentrálunk – aki azért lázasan is jóízűen evett ebből az illatos babfőzelékből!

Hozzávalók 4 főre:

A főzelékhez: 200 g száraz fehérbab, 1/2 citrom, 6-8 szem szecsuáni bors mozsárban megtörve, 2 friss vagy 1 szárított babérlevél, 1 gerezd fokhagyma, 1 salotta hagyma, 3 ek. tejföl, 2 ek. citromlé, 1 ek. extraszűz olívaolaj

A fasírthoz: 300 g lazacfilé bőr nélkül, 2 kifli, 200 ml tej, 50 g frissen reszelt Parmigiano Reggiano, 2-3 bazsalikomlevél apróra tépkedve, kis csokor petrezselyemzöld apróra vágva, 2 ek. passzírozott paradicsom, 1 tojás, zsemlemorzsa, só, frissen őrölt feketebors, napraforgó vagy olívaolaj a sütéshez

A babot egy éjszakára beáztatjuk.

Másnap a fél citrommal, a babérlevelekkel, sóval, a mozsárban megtört szecsuáni borssal, a megtisztított fokhagymagerezddel és a hagymával együtt közepes lángon puhára főzzük. A hagymát, a citromot és a babérleveleket kidobjuk, a főtt babot a tejföllel botmixer segítségével pürésítjük. A főzeléket felforraljuk, majd levesszük a tűzről, és elkeverünk   benne egy kevés extraszűz olívaolajat, és kb. 2 evőkanálnyi citromlevet.

A lazacot ledaráljuk.

A kifliket nagyobb darabokra vágjuk, a tejbe áztatjuk, majd kicsavarjuk, és egy keverőtálba tesszük. Hozzáadjuk az apróra tépkedett bazsalikomleveleket, a felaprított petrezselyemzöldet, a tojást, a passzírozott paradicsomot, a ledarált lazacot, kevés sót, borsot, és annyi zsemlemorzsát, hogy könnyen formálható masszát kapjunk.

A masszából vizes kézzel gombócokat formálunk, forró olajban aranybarnára sütjük, és a főzelékkel együtt azonnal tálaljuk. (Ha azt szeretnénk, hogy a fasírtok ropogósak legyenek, sütés előtt forgassuk őket zsemlemorzsába).

A főzeléket visszatapsolták, legközelebb friss, fejtős babból készítem. Mondjuk jövő hét végén…mondjuk citromos nyers szardellával. Dávid, Niki, készüljetek! A kommenteket telefonon várom. 😉

Bónusz mese:

Rózsaszín párduc: Lazacrózsaszín

Sárgarépa-fehér spárga püré narancsos füstölt vajhallal és bazsalikom pesztóval

Na azért annyira nem flancos étel ez, mint amennyire a címből tűnik. A spárga most egyébként is divatos alapanyag, beszerezni sem nehéz (figuriamoci! az ország észak-keleti végében is van spárgatermelő!), marináláshoz a “tavaszi” narancs is megfelel, füstölt vajhal minden nagyobb bevásárlóközpont halas pultjában megtalálható, a bazsalikom egész évben ott virít az ablakban, (új)répa meg szinte mindig akad a kertben. Az áráról is áradoznék, mert a 700 forintos (igaz, épp akciós) füstölt vajhalból 2 főre az előző bejegyzésben publikált előételre és 4 főre az alábbi spárgapüré tetejére is jutott. Igen, persze, takarékoskodtam, és szépen kiporcióztam a vékonyra szelt halat. Csak halkan jegyzem meg, hogy nagyobb gyerekek az enyhén füstölt vajhalat szíves-örömest bepuszilják, a(z új)sárgarépa és a spárga édes párosa pedig a legkisebbeket is azonnal meggyőzi, úgyhogy készüljünk fel arra, hogy valószínűleg hamar ismételni kell!

recept:

Sárgarépa-fehér spárga püré narancsos füstölt vajhallal és bazsalikom pestóval

Hozzávalók 4 főre:

A leveshez: 300 g (új)sárgarépa, 150 g fehér spárga,  1 cikk fokhagyma, 1 babérlevél, 2 tk. vaj, 100 ml száraz fehérbor, 150 ml tejföl, 1 l hal alaplé (másnap ricottás-paradicsomos tésztát készítettem sült vörösmárna filékkel, az alaplé a márnák gerincéből és a nyesedékből készült, azt hiszem, ehhez a krémleveshez akár kárászból, törpeharcsából készült alaplé is jól passzol), só, frissen őrölt feketebors (ha a levest apróknak adjuk, a borsot hagyjuk el)

A feltéthez: 100 g füstölt vajhal szeletelve, 1/2 narancs leve, 1 ek. citromlé, nagy csokor bazsalikomlevél, 1/2 cikk fokhagyma

A vajhalat egy tálkába tesszük, meglocsoljuk a narancs és a citromlé keverékével valamint egy evőkanálnyi extraszűz olívaolajjal. Összeforgatjuk, hogy a lé a halszeleteket mindenhol érje, félretesszük.

A leveshez a spárgát és a sárgarépát megpucoljuk, nagyobb darabokra vágjuk.

Egy lábasban vajat hevítünk, hozzáadjuk a babérlevelet, a megtisztított, félbevágott fokhagymagerezdet, a spárga és a sárgarépa darabokat, és folyamatosan keverve/rázogatva a zöldségeket megpirítjuk. Ezután felöntjük a borral, lesütjük, majd hozzáadjuk a hal alaplevet is. Közepes lángon az egészet addig főzzük, amíg a zöldségek  ressre puhulnak. Ekkor a babérlevelet kidobjuk, a zöldségeket merülőmixerrel pépesítjük. A pépben elkeverjük a tejfölt, sózzuk, borsozzuk, egyszer felforraljuk, és levesszük a tűzről.

A bazsalikomleveleket a fokhagymával és kevés extraszűz olívaolajjal mozsárban pépesre zúzzuk.

A levest tányérokba szedjük, mindegyik tetejére egy-egy narancsos vajhal szeletet helyezünk, meglocsoljuk a bazsalikom pestóval, és azonnal tálaljuk.

p.s. A fantasztikus összeállítás (buborékos tányér, zöld puha alap, kék “halacskás kavicsok”) Anna keze munkáját dicséri. Van még mit javítani A Gyerek ízlésén, de azt hiszem, jó úton haladunk 😉

Halakkal/tenger gyümölcseivel kapcsolatos játéknak mára a Crafty-Crafted blog szupercuki homárját hoztam. Igaz milyen egyszerű elkészíteni? (A linken fotókkal illusztrált részletes leírást is találtok.)

 És ha már homár, egy kedvenc a Pingu sorozatból – Pingu és a sirály x-)

Halas-vajas bundás kifli almás-citromos fejes salátával

Annámmal Magyarországon töltünk néhány hetet, igyekszünk igazodni a magyar étkezéshez is. Így került elő a bundás kenyér, amit Olaszországban általában akkor eszünk, amikor rámtör a honvágy  -a bundás kenyér evés az első biztos jele annak, hogy már rég voltunk itthon 😉

Most persze dúskálunk a jóban, de hogy ne legyen unalmas a BK sorozat, (igen, sorozattá fejlesztettük a BK evést) ezúttal kiflikarikákat használtunk, amiket megkentünk szardellás vajjal és hogy adjunk a kalóriáknak két vajas kiflikarika közé még egy vékony szelet mozzarellát is fektettünk. Bűntudat ellensúlyozásra a fotóalanyok háttérbe pakoltunk egy jó adag citromos-almás salátát, amit végül, bármennyire hihetetlen, meg is ettünk; a friss citrusos íz kitűnően ellensúlyozta az olajban sült tojásos-sajtos kenyér nehézségét.

Kétféle vaj készült: kicsiknek és kezdőknek szardellás, nagyoknak és haladóknak szárított pérhal ikrás (bottarga – a leginformatívabb magyar nyelvű anyagot a bottargáról itt találtam).

A sablonokat a világhálón találtuk, azonnal nyomtathatók is, akár színesben, mi azonban magunk rajzoltuk, színeztük, vágtuk – pontosabban Dávid az öcsém, rajzolta, színezte, a kedvese, Niki vágta, én ragasztottam a színes hurkapálcikákra a kész munkákat, Anna pedig mindenben segített. Ezúton is köszönöm mindhármójuknak! Ismét igazi családi program lett a Tarka Bárka gyerekekért ügye.

Recept:

Halas-vajas bundás kifli almás-citromos fejes salátával

Hozzávalók 4 főre:

A bundás kiflikhez: 100 g vaj, 25 g olajos szardella, körömnyi fokhagyma, szárított pérhal ikra (nekem most előre lereszelt volt itthon),100 g mozzarella, 2 kifli, 2 tojás, só, frissen őrölt feketebors, napraforgó olaj a sütéshez

A salátához: 1 nagy alma, 10-12 levél fejes saláta, extraszűz olívaolaj, citromlé, kevés só

A kiflit 1-1,5 cm-es karikákra vágjuk, a tojásokat egy tányérba ütjük, sózzuk, borsozzuk, felverjük.

A vajat kettéosztjuk, egyik részét a kiflikarikák felére kenjük, a másikat késes robotgépben a szardellával és a fokhagymával összekeverjük, és megkenjük vele a kiflikarikák másik felét.

A sima vajas kiflikarikákra csipetnyi szárított pérhal ikrát reszelünk (vagy szórunk, attól függően, hogy egész vagy reszelt ikránk van otthon).

A mozzarellát felkarikázzuk, a karikákat kettévágjuk.

Egy-egy vajas kiflikarikára egy mozzarella darabkát fektetünk, ezt beborítjuk egy másik kiflikarikával, kissé összenyomjuk, a felvert tojásba forgatjuk, és bő, forró olajban kisütjük. Konyhai papírtörlőn leitatjuk róla a fölösleges zsiradékot.

A salátaleveleket megmossuk, szárazra centrifugázzuk, és kisebb darabokra tépkedjük. Az almát is megmossuk, csíkokra vágjuk, és a salátalevelekkel együtt egy tálba rakjuk. Sózzuk, meglocsoljuk egy kevés citromlével és extraszűz olívaolajjal, összeforgatjuk, és a halas-vajas bundás kiflikkel tálaljuk.

Tipp a vajra: hidegen füstölt pisztránggal, lazaccal, zöldfűszerekkel is működik.

P.s. A HÚSVÉTI SONKA RAJONGÓIRA VALÓ TEKINTETTEL MEGHOSSZABBíTOTTUK A 48. VKF! PÁLYAMŰVEK BEKÜLDÉSI HATÁRIDEJÉT. A HAZAI VIZEKBEN HONOS HALAKKAL KÉSZÜLŐ ÉTELEK LINKJÉT JÖVŐ HÉT VÉGÉIG, AZAZ ÁPRILIS 22. ÉJFÉLIG VÁRJUK A tarkabarkablog@gmail.com E-MAIL CÍMRE.

Ki gondolta volna, hogy a hallal teniszezni is lehet?

Napocska pizza komlóval és szardíniával

A szokásos hétvégi gyerkőcös posztot kicsit előre hoztam, egyrészt mert utazunk, másrészt pedig mert a halevés vasárnap már úgysem lesz aktuális. 🙂

Ismét pizza került a Bárka billegő asztalára. Anna amikor meglátta Tamás duplán tonhalas pizzáját, és elmeséltem, hogy a készítése mekkora móka lehetett, egyfolytában csak azt hajtogatta: “Mamma, facciamo la pizza anche noi!”. Hát persze, hogy facciamo. A Bárka olvasói meg majd jól megunnak minket. Na, de minden anyukának a gyereke az első, szóval bocs, bocs…

Hogy az egészséget is szem előtt tartsam, feltétnek házi készítésű paradicsomszószt, előző nap szedett komlóhajtást, és friss szardíniát választottam feltétnek, s hogy a játékos szellem és az aktualitás is megmaradjon, a pizzából napocskát formáltam, a szardíniafilék lettek a napsugarak. Éljen a tavasz!

Így kell, kérem, Boldog Gyerekeket nevelni. 🙂

Napocska pizza komlóval és szardíniával

Hozzávalók 3 főre:

A tésztához: 300 g kenyérliszt, 150 ml langyos víz, 15 g friss élesztő, 1 kk. cukor, 1 tk. só, 1-2 ek. extraszűz olívaolaj

A feltéthez: 240 g sűrű, házi bazsalikomos paradicsompüré (a legfinomabb tartósítószer mentes paradicsomszósz receptjét itt találjátok), 1 ek. kapribogyó, egy kis csokor petrezselyemzöld, 300 g friss szardínia, 120 g mozzarella, 80 g vadkomló hajtás, extraszűz olívaolaj, só, frissen őrölt feketebors, néhány csepp citromlé

Az élesztőt a vízbe morzsoljuk, és addig keverjük, amíg teljesen feloldódik.

A lisztet átszitáljuk, hozzáadjuk a sót, a cukrot, az olívaolajat és az élesztős vizet, majd az egészet összegyúrjuk, alaposan kidagasztjuk. (Vagy rábízzuk a munkát a dagasztógépre, mint ahogy azt én is tettem.)

A tésztából gombócot formálunk, tálba helyezzük, a tetejét kereszt alakban nem túl mélyen bevágjuk, tiszta kendővel letakarjuk, és a duplájára kelesztjük.

Ezalatt a komlót forrásban lévő sós vízben 3-4 percig főzzük, majd leszűrjük, lecsöpögtetjük.

A szardíniákat megtisztítjuk, kifilézzük. (Tudom, ígértem erről is egy posztot, de nem volt még időm elkészíteni. Egyébként a szardínia filézése nagyon egyszerű: A halat a bal kezünkben fogjuk, jobb kézzel levesszük a fejét, és ezzel együtt kihúzzuk a belsőségeket is. Innen indulva a hüvelykujjunkkal kinyitjuk a hal hasát. A faroktól számítva a hal hosszúságának kb. 1/3 részénél felcsippentjük a gerincet, és óvatosan, hogy a halhúsban ne tegyünk kárt, kiemeljük. A pikkelyek általában a tisztítási folymattal együtt leszakadnak a hal testéről, de ha mégis marad rajta néhány, azokat a farokrésztől indulva egy simítással távolítsuk el.)

A petrezselymet és a kapribogyót felaprítjuk, majd egy kis tálkában összekeverjük a paradicsompürével, és sóval, borssal valamint 1-2 evőkanálnyi extarszűz olívaolajjal ízesítjük.

A mozzarellát apróra vágjuk.

A szardínia filéket hosszában kettévágjuk, mindkét oldalukat sózzuk, borsozzuk, és meglocsoljuk néhány csepp frissen facsart citromlével.

A megkelt tésztát három egyenlő részre osztjuk, mindegyiket vékonyra nyújtjuk, és három olajjal vékoynan kikent, 23 cm-es pizzasütő formába igazítjuk. Ezután letakarjuk, és szobahőmérsékleten legalább 20 percig kelni hagyjuk.

A megkelt pizzakorongokat megkenjük a paradicsomszósszal, rászórjuk a komlóhajtásokat, tetszőleges alakban ráfektetjük a szardíniafiléket, megszórjuk néhány mozzarelladarabkával, és 240 fokra előmelegített sütőben (nálam ennyi a maximum, de tudok rajta pizza programot állítani, ezt is szoktam használni) addig sütjük, amíg a pizza széle /alja megpirul.

P.s. érdemes egyenként, mindig csak az utolsó pillanatban rátenni a korongokra a feltétet, így az ha egy kicsit nedvesebb a kelleténél, sem áztatja el a tésztát.

Mese is jár a pizzához. Nézzük, mi akad Pingu horgára:

Kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk a Tarka Bárka minden olvasójának!

Diós morzsában sült halrudacskák diómártással, rozmaringos sült burgonyával és csiperkegombával

Hetek óta hezitálok, hogy hozzam vagy ne hozzam ezt a receptet, aztán most végül mégis úgy döntöttem, hozom, ti. a jó idő megijesztett; tavasszal mégsem illik diót enni. 😉

Halrudacskák. Van aki nem szereti?

“Egész jó áron is hozzá lehet jutni, és ezt legalább a gyerek is megeszi – kell az Omega 3, attól lesz okos!” – hallottam épp nemrég az egyik ismerősömtől. Kár, hogy sok esetben a gyártás során nem a csomagoláson feltüntetett kiváló minőségű halfilét használják, ha egyáltalán olyan szerencsések vagyunk, hogy tiszta filével van dolgunk, és nem  innen-onnan összeszedett halpéppel….

Ráadásul ahogy az általános összetevőket kerestem a cikkhez, egy magas árfekvésű (300 g 5,33 Euro) terméken akadt meg a szemem. Ez mind az összetevők között volt: fekete tőkehal (70%), víz, rizsliszt, kukoricakeményítő, kukoricaliszt, mdosított burgonyakeményítő, cukor, só, nem hidrogénezett növényi zsír (dejó!), csillagfürt fehérje, élesztő, sűrítőanyagok: E464 és E412, aromák. Megjegyzem, láttam már 450 Forintos halrudacskákat is. Vajon azokban mi lehet?

Csak 10 perccel tart tovább saját kezűleg elkészíteni, és nem lesz benne semmi más, csak megbízható forrásból származó, ellenőrzött minőségű hal, nagyanyó tyúkja tojta  friss tojás, és zsemlemorzsa.

Diós morzsában sült halrudacskák diómártással, rozmaringos sült burgonyával és csiperkegombával.

Hozzávalók:

A halhoz: 500 g érdes lepényhal filé (de választhatunk tőkehalat is), 2 tojás, 200 g zsemlemorzsa, 50 g dió, só

A körethez: 2 nagyobb burgonya, 200 g csiperkegomba, egy ágacska rozmaring, só, extraszűz olívaolaj

A mártáshoz: 1 tojássárgája, 1 tk. magos mustár, 1/2 gerezd fokhagyma, kb. 100 ml hidegen sajtolt dióolaj, citromlé, só, 1 ek. tejföl (esetleg csipetnyi cukor)

DSC_33062

A mártáshoz a tojássárgáját elkeverjük a mustárral, hozzáadjuk a fokhagymát, és az olajat folyamatosan hozzácsorgatva botmixer segítségével sűrű majonézt készítünk. Ízlés szerinti mennyiségű citromlével, sóval, esetleg egy csipetnyi cukorral ízesítjük, elkeverjük benne a tejfölt, és tálalásig hűtőben tároljuk.

A burgonyát meghámozzuk, felkockázzuk, és lobogó, sós vízben roppanósra főzzük.

Egy nagy serpenyőt füstölésig hevítünk.

A burgonyát leszűrjük, lecsöpögtetjük, a forró serpenyőbe tesszük, és zsiradék nélkül sütni kezdjük. Közben megtisztítjuk és négyfelé vágjuk a gombát, majd a rozmaringág, nagyon kevés só, és pár csepp extraszűz olívaolaj kíséretében ezt is a burgonyához adjuk. Az egészet készre pároljuk, lesütjük.

A tojást egy tányérban felverjük, sózzuk.

A diót mozsárban durvára törjük, és összekeverjük a zsemlemorzsával.

A halfilét négyszög alakúra formázzuk, kb. 3 cm széles csíkokra vágjuk, és a csíkok minden oldalát besózzuk. (A maradékot felhasználhatjuk halburger, halleves, tésztaszósz, rizottó készítésekor.) A halrudakat először tojásba, majd a diós morzsába forgatjuk, sütőpapírral kibélelt tűzálló tálra sorakoztatjuk, és 200 fokra előmelegített sütőben aranybarnára sütjük (félidőben megfordítjuk, hogy a diós bunda alul és felül is ropogós legyen).

Annak ellenére, hogy gyerekeknek szól a recept, legyünk nagyon körültekintőek mind a nyers tojást, mind a diót illetően! 

Mára mesét hoztam, egy számomra nagyon kedves népmesét, amelynek számos változata ismert szerte a világon:

Az öreg halász és nagyravágyó felesége

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy öreg halász. Volt neki egy nagyravágyó felesége.
Egyszer elment az öreg halász a tengerre halászni. Hamarosan fogott egy gyönyörű szép, nagy pontyot. És csodák csodája, megszólal a ponty:
– Te szegény halászember, engedj el engem! Úgy megjutalmazlak, hogy nem bánod meg soha életedben. Minden kívánságod teljesül.
Hát az öreg halász a nagy könyörgésre a pontyot visszaengedte a tengerbe. Hazamegy, kérdezi a felesége:
– No, mit fogtál? Hoztál-e valamit?
– Fogtam egy nagyon szép pontyot.
– Hát miért nem hoztad haza?
– Könyörgött szegény, hogy engedjem el. Minden kívánságunkat teljesíti.
– Hát akkor eredj vissza hozzá, és mondd meg neki, hogy egy nagyon szép házat szeretnék.
Mert csak egy kis kunyhóban laktak a tenger partján.
Visszaballagott a halászember a tenger partjára. Odaállt a víz szélére, és hangosan mondta:
– Hallod-e, te ponty! Az én feleségem azt üzeni, hogy a tenger partján teremts egy szép kis házat!
Kisvártatva felbukkan a ponty, és megszólal:
– Eredj haza, jó ember! Úgy van, amint kívántad!

kép innen

Hát ahogy hazaér, gyönyörű szép házuk lett. A felesége ott sürgött-forgott, egy ideig nagyon boldog volt. De csak megint azt mondja:
– Hallod-e, eredj vissza ahhoz a pontyhoz, mondd meg neki, hogy a házat meguntam, adjon most egy kastélyt, és hogy grófok lehessünk!
Ismét elment az ember a tenger szélére. Azt kiáltja:
– Hallod-e, te ponty! Az a ringy-rongy, az én feleségem, mindig pöröl vélem!
Felbukkan a hal, azt kérdi:
– Hát mit akar a feleséged?
– Kastélyt akar, meg, hogy grófok legyünk!
– Eredj haza, úgy van, amint kívánta!
Hát ahogy hazaért, látta a gyönyörű szép kastélyt, és a felesége mint grófnő kényeskedett egyik szobából a másikba.
– Most már csak meg vagy elégedve? – kérdi a halász.
A felesége nagyon boldog volt.
Másnap reggel, alighogy felébrednek, azt mondja az asszony:
– Hallod-e? Eredj ahhoz a pontyhoz, és mondd neki, hogy királyné szeretnék lenni, és palotában lakni.
A szegény halászember, mit volt neki mit tenni, ismét elballagott szomorúan a víz szélére. Azt kiáltja:
– Hallod-e, te ponty! Az a ringy-rongy, az én feleségem, mindig pöröl vélem.
Előjön a hal, és kérdi:
– Hát most mit akar a te feleséged?
– Királyné szeretne lenni, palotában lakni!
– Eredj haza! Úgy van, amint kívánta!
Hazaér a szegény ember, s a gyönyörű palota, a sok fényes katona majd elvette szeme világát. Mind vigyázzba vágták magukat a szegény halász előtt, mikor elhaladt előttük. Mikor végre bejutott a hosszú lépcsőn, sok szobán keresztül, kérdi a feleségét:
– No, asszony, meg vagy-e már elégedve a sorsoddal?
– Meg – feleli az asszony boldogan.
Alighogy megvirradt másnap, azt mondja az asszony:
– Hallod-e, eredj vissza ahhoz a pontyhoz, és mondd meg neki, hogy most már császárné szeretnék lenni, és olyan palotát, várakat akarok, amilyenek a világon nincsenek.
Addig erősködött, hogy vissza kellett mennie a szegény halásznak a víz szélére. Mondja nagy szomorúan:
– Hallod-e, te ponty! Az a ringy-rongy feleségem mindig pöröl vélem.
Zavaros lett a tenger, hullámzott, és csak sokára jött elé a ponty mérgesen:
– Hát mit akar a te feleséged?
– Most meg császárné szeretne lenni, és olyan palotát és várakat kíván, amilyenek a világon nincsenek.
– Igaz, hogy ezért sem dolgozott – mondja a ponty – , nem is érdemli, de menj haza, úgy van, ahogy kívánta!
Hazament a szegény ember. Alig tért magához a nagy ámulattól, olyan fényes paloták, várak és udvari népség volt mindenütt.
– Most már csak meg vagy elégedve, mert én többet nem megyek vissza a pontyhoz!
Az asszony boldognak is látszott. De másnapra kelve azt mondja az urának:
– Eredj vissza a pontyhoz, és mondd neki, hogy én a világ úrnője szeretnék lenni! Azt akarom, hogy leboruljanak az emberek előttem. A birodalmam a világ egyik végétől a másikig érjen!
Hiába tiltakozott a szegény halász, csak vissza kellett mennie. Mondja nagy szomorúan:
– Hallod-e, te ponty! Az a ringy-rongy, az én feleségem, mindig pöröl vélem.
Ott kellett állnia nagyon sokáig. A tenger haragos lett, hányta a habot, tajtékzott, és úgy hullámzott, mint még soha. Egy helyen zavaros lett a víz, és nagyon-nagyon sokára felbukott a hal.
– Mit akar a te feleséged?
– A világ úrnője akar lenni, és hogy a világon mindenki a lába elé boruljon.
– Jól van – mondja a hal – , ha azt hiszi, hogy munka nélkül élhet és másokon uralkodhat, hát legyetek ismét halászok.
Úgy is lett. Ott találta a szegény halász a kis halászkunyhóját, és benne a feleségét. Ettől kezdve szorgalmas és ügyes asszony lett. Még talán máig is élnek, ha meg nem haltak.

Grasper, a kis tarisznyarák története, és A tengertől az asztalig blog új útra lép

Ezzel a történettel ért véget a szalmaláng életű “A tengertől az asztalig” című blog. A halas ötleteink túlnőttek egy egyszerű, bejegyzéssor szintjén…nagy dolgokra készülünk! Figyeljetek, és ha tetszik, gyertek velünk! 🙂

“A kedves, fiatal tarisznyarák, Grasper, a többi rákkal együtt a kövek között élt. Mindannyian azzal töltötték a napjaikat, hogy élelmet kerestek, és igyekeztek közel maradni a helyhez, amelyet otthonuknak hívtak. Majd egy napon egészen különös dolog történt Grasperrel – furcsán érezte magát; mintha nem férne bele többé a kis testbe, amelyben élt. Hirtelen minden megváltozott körülötte. Grasper kétségbeesetten próbálta megérteni, hogy mi történik, ezért körülnézett, és legnagyobb ijedelmére azt látta, hogy a páncélja kettétörött: már nem a testét borítja, hanem mellette hever, a földön. Grasper rémülten látta, hogy testének tökéletes sziluettje – az ollók, a lábak, a szemek, és minden egyéb – magára hagyatva fekszik a homokban.

Hamarosan a tarisznyarákok összetartó, zárt közössége – amelyben Grasper is élt – összegyűlt, és körbevették Graspert. Elmagyarázták neki, hogy az imént levedlette a páncélját, és figyelmeztették, ha nem lesz elég óvatos, furcsa dolgok történhetnek vele. Elmondták Graspernek, hogy az időszak, mialatt az új páncélja megszilárdul, igencsak veszélyes, és arra intették őt, hogy ne figyeljen a hangokra, amelyek hamarosan megszólalnak a fejében. Kitanították, hogy esetleg olyan helyeket akar majd felfedezni, amelyeket még sohasem látott, és talán arra is indíttatást érez, hogy megnézze, mi rejlik az életterüket behatároló köveken túl. Grasper teljesen összezavarodott.

Bár hallja, amit a rémült tarisznyarákok egymás szavába vágva elhadarnak, és kétségbeesetten vágyik rá, hogy továbbra is hozzájuk tartozzon, és szeretne a családja, meg a barátai kedvére tenni, mégis, a belső hang hívása erősebb. Befelé figyelve enged a késztetésnek, és nekiindul, hogy felfedezze az általa ismert világon túli birodalmat. Bízva az érzéseiben, Grasper kimászik a kövek alól, ahol egész eddigi életét a legnagyobb biztonságban töltötte, és új, ismeretlen területek felé indul. Eközben a barátai kétségbeesetten kiabálnak:
– Állj meg, Grasper! Ott kint nem biztonságos!

Amint felért a kövek tetejére és körülnézett, Grasper nem hitt a szemének. Pompás színekben ragyogott minden, bárhová nézett. Hatalmas, csillogó halak úszkáltak előtte, és rengeteg ennivaló hevert mindenfelé. Soha nem látott még ehhez foghatót, és a varázslatos élmény izgalommal töltötte el. Tovább bandukolva épp kimászott egy szikla mögül, amikor egy hatalmas tarisznyarákkal találta szembe magát. Ez volt a legnagyobb rák, amit Grasper valaha látott. Rögtön meg is kérdezte tőle, hogy mitől nőtt ilyen óriásira. A termetes rák erre elmagyarázta Graspernek, hogy ugyanez vele is megtörténik, ha folytatja a növekedést és a vedlést újra meg újra, miközben megengedi magának, hogy maga mögött hagyja megszokott énjét és életét. Ám Grasper nem hitt neki: hiszen eddigi közösségének minden tagja pontosan ugyanakkora, mint ő. Az óriási tarisznyarák erre elmondta, hogy mindannyian csak akkorára nőnek, amekkora a világ, amelyben élnek, és olyan nagyok lesznek, amekkorára a szívüket engedik növekedni. Így fejezte be:
– Ahhoz, hogy egy határtalan világban élj, hatalmas szívre van szükséged.

 

Grasper elvesztette a fonalat. Eddig azt tanulta, ha biztonságban akarja leélni az életét, akkor kemény páncélra, és kemény szívre van szüksége. Erre most kiderül, ha el akar érni mindent, ami lehetséges, és hatalmas tarisznyarákká akar fejlődni, akkor változtatnia kell a nézőpontján. Lehetővé kell tennie, hogy a szíve rugalmasan puha maradjon, hiszen egy megkeményedett szív nem képes növekedni.

Grasper ezzel élete legnagyobb kihívása elé került. A múltja azt súgja, hogy biztonságosabb, ha megkeményíti a szívét, és visszatér apró otthonába, az ismerős kövek közé. Ám a vedlés folyamata, és az, hogy páncél nélkül rugalmas és puha a teste, megváltoztatta őt. Már nem elégedett meg a puszta túléléssel. Arra vágyott, hogy kiszabaduljon eddigi szűk világából, és megtapasztalja az óceán hatalmasságát, hogy megláthassa, kivé alakul.”

Kételyekkel, megválaszolatlan kérdésekkel körülvéve, hosszú őrlődés után Grasper társaival együtt végül úgy dönt, örökre elhagyja az árapály zónát, és bátran indul az új, csillogó, színes világ felé, hogy megmutassa, igenis képes hatalmas szívet növeszteni!

Kedves olvasók! A fenti történet kitűnően illusztrálja a helyzetemet, a blog helyzetét. Kinőttünk magunkból. Most kövek közé rejtőzünk, de csak addig, amíg az új páncélunk elég kemény lesz ahhoz, hogy folytathassuk vízi kalandjainkat.

S hogy ez mikor lesz?

Figyeljétek a Facebook oldalunkat! Ott minden részletről tájékoztatunk benneteket!

Üdvözlettel:

Gabriella Piazza

(Szívből köszönöm Sarkadi Krisztának az Igazából Szerelem blog szerzőjének, hogy Paul Owen Lewis szimpatikus tarisznyarákocskájának egyetlen magyar nyelven elérhető történetét a rendelkezésemre bocsátotta.)

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!