Slider KategóriaA világ hallevesei

Kecskesajtos-zöldséges csípős garnéla leves buggyantott tojással és “A közös recept” elnevezésű nagy multikulti blogger project

Kezdem azzal, hogy nemrég Eztettem Éci blogger barátném azzal a kérdéssel állt elő, hogy mit szólnék hozzá, ha Katucikonyha Katuci, Coffeintmentes-Multikulti Anikó ő és én összedugnánk a fejünket, elkészítenénk ugyanazt az ételt, és dokumentálnánk az eseményt egy róla szóló  bejegyzéssel ill. fotóval. Remek ötlet, igaz? Persze, én is azonnal igent mondtam.

Écit idézem: “A közös recept tehát négyőnk projektje: egy általános receptcímből kiindulva mindenki a saját elképzelése szerint főzi meg az adott ételt, összesen négyet két hónap alatt. Nem pakoltunk különösebb ideológiát a dolog mögé, kíváncsiak vagyunk, mit hoznak ki a többiek ugyanabból. Az érdekessége a kis tervünknek abból adódik, hogy mindegyikünknek van valamilyen főzési stílusa, ami valószínűleg teljesen különböző ételeket fog eredményezni, amelyekből ki-ki szabadon választhat, saját ízlése szerint.”

Hamar szétosztottuk a fogásokat, én a levest választottam. Haha, önző módon azonnal a Bárka halleves sorozatára gondoltam, aztán a lelkesedésem hamar le is lankadt, mert kiderült, hogy Katuci konyhájába hal nem teheti be a lábát uszonyát. Végül aztán mégis sikerült kiskaput találni, és a széleskörű, zölddel jelzett vízi alapanyag kínálatból kiválasztottuk a garnélát. A feladat pedig az lett, hogy készítsünk egy zöldséges-fűszeres garnéla levest. 

Átnéztem több száz garnéla és halleves fotót. Két lehetséges irányt vettem figyelembe, azt gondoltam, vagy egy letisztult, minimál levet készítek vagy pedig egy sokhozzávalós, tartalmas, a saját konyhámban nem mindennapi hozzávalók felhasználásával készülő, egytálételszerű valamit. Brazília-Ecuador és Kína halgasztronómiái között ingáztam, míg végül (mivel az utolsó pillanatban nem kaptam bébi spenótot, ergo kényszerből) a első mellett voksoltam. Több tradicionális változatból gyúrtam össze a magamét, ami végül tényleg nagyon jól sikerült – azt hiszem, ehhez hasonlít leginkább -, és evidentemente osztatlan sikert aratott a családban.

Mérgelődtem egy darabig, mert két hete négy olyan helyen is jártam, ahol kaphattam volna friss garnélát, ahol viszont pénteken kerestem, csak elő-hőkezelt volt. Bevallom őszintén, valahogy mindig ódzkodtam ennek az alapanyagnak a felhasználásától, egyszer láttam valahol, hogy gigantikus üstökben főzik elő, elborzasztott a fotókon lévő, tisztának legkevésbé sem nevezhető környezet. Most félretettem az előítéleteimet (mert biztos vannak a higiéniai előírásokat megfelelően követő, rendes garnélafeldolgozók is) és főleg mert nem volt más választásom, mégis vettem belőle. Meglepetésemre a végeredmény különösen szaftos, jóízű, kellően tengersós-édes volt, meg is beszéltük a férjemmel, hogy máskor is veszünk belőle. Természetesen a friss garnélától nem jobb, viszont a fagyasztott, majd kiengedett, sokszor nem megfelelő ideig/körülmények között hűtött/tárolt változatot mérföldkövekkel megelőzi!

És akkor jöjjön a recept:

Kecskesajtos-zöldséges csípős garnéla leves buggyantott tojással

Hozzávalók 4 személyre: 50 g angol zeller, 50 g fehér hagyma, 50 g kápia paprika, 2 gerezd fokhagyma, 200 g garnéla, 250 g burgonya, 100 g sárgarépa, 4 ek. házi paradicsomszósz (szezonban 4 hámozott, darabolt datolya paradicsom), 2 maréknyi friss vagy fagyasztott zöldborsó, 80 g friss kecskesajt, 200 ml kókusztej, 1 ek. rizsliszt, 1 tk. őrölt, füstölt pirospaprika, frissen őrölt fekete bors, só, 1 kaffir lime levél, 1,5 l hal, rák vagy zöldség alaplé, esetleg víz vagy a fentiek keveréke (mivel gyakran készítek halételeket, nálam mindig van hal alaplé a fagyasztóban, ehhez főztem még egy gyors, fűszermentes rák alaplevet a megtisztított garnélák páncéljaiból),  1 lime, 1 friss csípős paprika, 4 tojás, 1 ek. fehérborecet, egy kis csokor petrezselyem- vagy korianderzöld, chilipehely, extra szűz olívaolaj

garnela leves blog

A zöldségeket megpucoljuk, a hagymát, a fokhagymát, a kápia paprikát és a zellert és a petrezselyemzöldet finomra aprítjuk. A sárgarépát vékonyan felkarikázzuk, a burgonyát kisebb kockákra vágjuk. A kecskesajtot, a kókusztejet és a rizslisztet egy tálkában csomómentesre keverjük.

A garnélákat megtisztítjuk, a fejeket és a páncélokat egy kis lábasba tesszük, felöntjük vízzel, felforraljuk, és gyöngyözve 20 percig főzzük. Ezután sűrű szövésű szűrőn keresztül átszűrjük, és a levet félretesszük.

Egy nagyobb lábasban olívaolajat hevítünk, hozzáadjuk a felaprított hagymát, fokhagymát, kápia paprikát és zellert, majd közepes lángon üvegesre pároljuk. Meghintjük a füstölt pirospaprikával, átkeverjük, hozzáadjuk a paradicsomot, a kaffir lime levelet, a sárgarépát, és lefedve 10 percig pároljuk (ha szükséges, adhatunk hozzá egy kevés vizet). Ekkor hozzáadjuk a burgonyakockákat és a zöldborsót, felöntjük a garnéla/hal/zöldség alaplével, és alacsony lángon addig főzzük, amíg a zöldségek megpuhulnak. (Számoljunk azzal, hogy a házi és a bolti sárgarépa és a zöldborsó főzési ideje nagyban eltérhet egymástól!)

A kecskesajtos-rizslisztes-kókusztejet elkeverjük a lében, sóval, frissen őrölt feketeborssal fűszerezzük, és 2-3 percig forraljuk. Hozzáadjuk a megtisztított garnéla farkakat, a felaprított petrezselyem/korianderzöldet – egy keveset tegyünk félre, hogy tálalásnál is legyen a kezünk ügyében egy-egy csipet – és a levest nem több, mint 1-1,5 perc alatt készre főzzük.

Közben egy lábasban sós-ecetes vizet forralunk, és habverővel örvényt kavarunk benne. Egyesével beleütjük a tojásokat, maximum 2 percig főzzük, majd leszűrjük. Ezután levágjuk a kilógó fehérje rongyocskákat, a tojást szépre igazítjuk.

A csípős paprikát vékonyan felszeleteljük, a lime-ot négyfelé vágjuk.

A levest tányérokba szedjük, mindegyik tetejére egy-egy buggyantott tojást, egy lime gerezdet és néhány csípős paprika karikát ültetünk. Megszórjuk a félretett petrezselyem/koriander zölddel valamint egy kevés chili pehellyel, és azonnal tálaljuk.

Na, és akkor nézzétek, a többiek milyen szuper ételeket készítettek! Klikkeljetek a linkekere, hogy lássátok Anikó, Éci és Katuci zöldséges-fűszeres garnéla levesét!

Anikó – Sült paprikás füstölt fokhagymás garnéla leves

prawn soup-7794 blog

Éci – Laksa

IMG_0199

Katuci – Sáfrányos burgonyakrémleves sült garnélafalatokkal

DSC_2782ab blog

p.s. Eredetileg a helyi, szezonális alapanyagokat kellett volna előnyben részesíteni – ha jól emlékszem, épp én voltam az ötletgazda. I’m sorry, lányok, ez most részemről nem jött össze.

p.s.2. Nagyon élveztem mind a bevásárlást, mind a főzést, a leves elfogyasztásáról nem is beszélve. Egy kicsit olyan volt ez az egész, mintha titeket vártalak volna ebédre…

Köszönöm a lehetőséget, találkozunk két hét múlva a főétel fordulóban!

Csicseriborsós-füstölt paprikás halleves

Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, a múlt héten az eddigi egyik legfinomabb hallevest sikerült összehozni. Tengeri halakat használtam hozzá, de biztos vagyok benne, hogy ez a melengető, sűrű leves nagyszerűen működik édesvízi halakkal is. Pisztránggal pl. játszani is lehet, az alaplevet frissből, a levesbetétet (akár gombócként is) füstöltből elkészíteni, de egy harcsa, sőt, csuka-vöröslencse-petrezselyem-fokhagyma-paprika-citrom kombinációt is el tudnék képzelni. Mindemellett ha olyan szerencsések vagytok, hogy néhány levesnek való tengeri hal és egy maréknyi vénuszkagyló is fellelhető a közeletekben, akkor ne habozzatok, készítsétek el ezt a változatot:

DSC_4072

Csicseriborsós-füstölt paprikás halleves

Hozzávalók 4 személyre (a hozzávalók alapanyag hozzáférhetőség függvényében változtathatók): 1 aprócska foltos rája, 1 egészen kicsi ördöghal, 1 csillagvizsgáló hal, 1 pókhal, 1 tengeri keszeg, maréknyi vénuszkagyló, 1 zöld fűszer csokor (babérlevél, kakukkfű, rozmaring, zsálya), egy kisebb rozmaring ág, 1/2 kezeletlen citrom, 2-3 borókabogyó, 1 angol zeller szár, a salotta hagyma, 1 kisebb paszternák, 3 gerezd fokhagyma, 150 g csicseriborsó, 120 g durumtészta (most cavatelli), só, frissen őrölt feketebors, extra szűz olívaolaj, őrölt füstölt paprika

DSC_4139

A csicseriborsót 24 órára beáztatjuk.

A halakat megtisztítjuk, kifilézzük. (Elvileg a halkereskedő is megteszi nekünk, de ha van időnk, mindenképpen érdemes bekukucskálni a halak belsejébe is. Az ördöghal “torkában” most egy aprócska norvégrákot találtam, de előfordult már, hogy icipici szardella, vagy más érdekesség került elő az alapanyag gyomrából. A gyerekeknek ez kifejezetten nagy élmény, bár ők egyébként is örömmel boncolnak…) A halak gerincét, az uszonyokat, a fejeket és a nyesedéket a zöld fűszer csokorral, egy fokhagymagerezddel, negyed citrommal, a hagymával, a borókabogyóval és a zellerszárral együtt egy lábasba helyezzük, felöntjük vízzel, és gyöngyözve 40 percig főzzük – közben a tetején keletkező habot leszedjük. A levet ezután 20 percig állni hagyjuk, és sűrű szövésű szűrőn keresztül átszűrjük.

A paszternákot és a fokhagymagerezdeket meghámozzuk, félbe vágjuk.

A csicseriborsót leszűrjük, a rozmaring ággal, a paszternákkal, egy gerezd fokhagymával, kevés sóval, frissen őrölt feketeborssal  a leszűrt hal alaplében puhára főzzük. A főtt borsó kb. harmadát a paszternákkal és a fokhagymával együtt botmixerrel pürésítjük. (A rozmaring ágat még pürésítés előtt dobjuk ki!)

A halfiléket konyhai papírtörlővel szárazra töröljük, megsózzuk, megborsozzuk, és félretesszük.

A kagylókat egy serpenyőben fedő alatt addig pároljuk, amíg kinyílnak. A héjakat a kagylóhússal együtt félretesszük, melegen tartjuk, levüket sűrű szövésű szűrőn keresztül a csicseriborsóhoz szűrjük, majd hozzáadjuk a tésztát is. (Ha szükséges, önthetünk hozzá egy kevés forró vizet.)

Egy serpenyőben kevés olívaolajat hevítünk, és belehelyezzük a megmaradt két fél fokhagymagerezdet. Amikor ezek pirulni kezdenek, hozzáadjuk a halfiléket, és mindkét oldalukat megsütjük, (bőrös felükön indítunk!).

A menet közben elkészült levest tányérokba szedjük, mindegyikbe  néhány kagylót és halfilét helyezünk, megszórjuk egy csipetnyi füstölt paprikával, meglocsoljuk egy kevés extra szűz olívaolajjal valamint néhány csepp frissen facsart citromlével, és azonnal tálaljuk.

Csípős leves tenger gyümölcseivel

Hozzávalók 4 személyre: 500 g kékkagyló, 20 db hidegvízi koktélgarnéla, 50 g póréhagyma, 2 gerezd fokhagyma, 2 újhagyma (szárral együtt), egy kis csokor petrezselyemzöld, 2 db csípőspaprika, 50 g angol zeller, 1 kk. csípős füstölt pirospaprika, 1 kk. szárított oregánó, 320 g hámozott, darabolt paradicsom, só, frissen őrölt feketebors, 120 g gramigna tészta (vagy nr 3 vastag spagetti, esetleg capelli d’angelo kb. 3 cm-es darabokra törve), kb. 1 l hal vagy zöldség alaplé, 1 kezeletlen lime

DSC_7207

A kékkagylókat megtisztítjuk: a héjak illesztéséből kilógó rostos szálat, az ún. szakállat egy határozott mozdulattal kihúzzuk, ha más kagylódarabok, törmelékek vannak a héjhoz tapadva, késsel lepattintjuk. Végül mindegyiket durva szivaccsal folyó víz alatt megsikáljuk, többször váltott vízben leöblítjük. Amelyik ki van nyílva vagy törött, kidobjuk.

A garnélák fejét, páncélját és a húsban futó bélcsatornát eltávolítjuk. (így) Az újhagymát és az egyik csípőspaprikákat felkarikázzuk. A másik csípőspaprika csumáját eltávolítjuk, húsát az angol zellerrel, a póréhagymával, a fokhagymával és a petrezselyemzölddel együtt finomra aprítjuk. A tésztát kb. 3 cm hosszú darabokra törjük. A lime felét vékonyan felszeleteljük.

Egy lábasban olívaolajat hevítünk, hozzáadjuk a kagylókat, és fedő alatt addig pároljuk, amíg kinyílnak. (Amelyik nem nyílik ki, kidobjuk.) A kagylók alatt keletkezett levet sűrű szövésű szűrőn átszűrjük, a kagylóhúst a héjból kiszedjük, félretesszük.

Ugyanebben a lábasban ismét olívaolajat hevítünk, hozzáadjuk a garnélafarkakat, nagyságuktól függően fél-egy perc alatt mindkét oldalukat megpirítjuk, majd a kiszedjük, félretesszük. A megmaradt zsiradékra rádobjuk a finomra aprított póréhagymát, fokhagymát, csípőspaprikát, zellert és az újhagyma fehér részét, majd 2-3 percig pirítjuk. Megszórjuk a petrezselyemzöld felével, ráfacsarjuk fél lime levét aztán tovább pirítjuk, végül lesütjük.  Ekkor elkeverjük benne a füstölt pirospaprikát és az oregánót, hozzáadjuk a paradicsomot és a kagylók leszűrt levét, majd az egészet mártás sűrűségűvé főzzük.

A tésztát a paradicsommártásba dobjuk, és felöntjük kb. 1 l hal vagy zöldség alaplével. Frissen őrölt borssal ill. szükség szerint kevés sóval ízesítjük, és az egészet addig főzzük, amíg a tészta eléri az “al dente” (“harapható”, nem teljesen puhára főtt) állagot. A sült garnélafarkakat és a kagylóhúst visszahelyezzük a lébe, és a lábast azonnal lehúzzuk  a tűzről.

A levest még forrón, a maradék petrezselyemzölddel, csípősapaprikával, újhagymával és a lime szeletekkel tálaljuk.

p.s. Ez egy olyan recept, ami végül nem került bele a könyvbe. Lett viszont helyette egy texsasi ismerős javaslatára egy ehhez hasonló, de sokkal izgalmasabb, avokádós-sk. készített tortillás tigrisgarnéla leves. Ezért is érdemes tehát belenézni a  Rákok, kagylók, csigák tintahalak című könyvbe…

Mediterrán halleves

Hozzávalók 4 személyre: kb. 1 kg apró hal (aranydurbincs, csillagvizsgáló hal, morgóhal, pókhal, Szent Péter hal, skorpióhal, vörös durbincs, stb.), 1 ördöghal fej, egy maréknyi vénuszkagyló, egy maréknyi csonkakagyló

Az alapléhez: 1/2 fej vöröshagyma, 1 sárgarépa, 1 babérlevél, 1/2 citrom, 10 szem feketebors, 1 angol zeller szár, körömnyi friss gyömbér, 200 ml fehérbor

A leveshez: 1 fej fehér hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1 ágacska rozmaring, só, frissen őrölt fekete bors, nagy csokor petrezselyemzöld, 300 ml passzírozott paradicsom, 1 mandarin, 100 ml fehérbor, 2 tk. kapribogyó

A végén: citromgerezdek, extra szűz olívaolaj, friss bagett

DSC_0451

A kagylókat hideg, sós vízben 1-2 órán keresztül állni hagyjuk. A vizet közben 2-3 alkalommal lecseréljük.

Az apró halakat megtisztítjuk: lepikkelyezzük, kizsigereljük, kifilézzük, fejüket levágjuk, kopoltyújukat és szemüket eltávolítjuk. Az ördöghal fejről lefejtjük a hártyákat és a pofahúst. Ez utóbbit és a filéket félretesszük.

A halfejeket, gerinceket, uszonyokat egy lábasba helyezzük. Hozzáadjuk a fél hagymát (héjastól), a sárgarépát, a babérlevelet, a fél citromot, a borsot, a gyömbért és a zellert, majd felöntjük a fehérborral és 2 l vízzel. Az alaplét felforraljuk, leszedjük a tetején keletkező habot, és gyöngyözve 40 percig főzzük. Ezután további 30 percig állni hagyjuk, és sűrű szövésű gézzel bélelt szűrőn átszűrjük.

Közben a fehér hagymát és a fokhagymagerezdeket megpucoljuk, majd a petrezselyemzölddel és a kapribogyóval együtt finomra aprítjuk.

A halfiléket és az ördöghal pofát besózzuk.

Egy nagy serpenyőben (vagy cseréptálban) kevés olívaolajat hevítünk, és üvegesre pároljuk benne a hagymát és a fokhagymát. Megszórjuk egy kevés feketeborssal, hozzáadjuk a rozmaringágat, a kapribogyót és a petrezselyemzöldet, néhányszor átkeverjük, majd felöntjük előbb a fehérborral, utána a mandarin frissen kifacsart levével. (A kettő között süssük le a serpenyőben lévő alapanyagokat.) Ezután hozzáadjuk a passzírozott paradicsomot, és négy merőkanálnyi hal alaplevet.

A levet besűrítjük, majd belehelyezzük a halfiléket, az ördöghal pofát, a kagylókat, és 200 C-ra előmelegített sütőben az egészet addig pároljuk, amíg a kagylók kinyílnak.

A levest a serpenyőben/cseréptálban, kevés extra szűz olívaolajjal a tetején, citromgerezdek és friss (pirított) bagett szeletek kíséretében azonnal tálaljuk.

575689_674771072541702_127503732_n

A leves, egy ünnepi menü részét képezte, hamarosan hozom a további fogásokat is.

Paradicsomos kalmár leves

Paradicsomos kalmár leves

Hozzávalók 4 személyre: 1 kg apró kalmár, 500 g datolyaparadicsom, 100 ml száraz fehérbor, 2 ek. frissen facsart citromlé, 100 g magozott fekete olajbogyó, nagy csokor petrezselyemzöld, 1 tk. oregánó, 2 salotta hagyma, 2 gerezd fokhagyma, só, frissen őrölt feketebors, extra szűz olívaolaj

kalmar kesz

A paradicsomokat fél percre forrásban lévő vízbe mártjuk, majd szűrőkanállal kivesszük, héjukat lehúzzuk, húsukat negyedeljük.

A hagymát megpucoljuk, félbe vágjuk, és papírvékonyan felszeleteljük. A fokhagymagerezdeket meghámozzuk, áttörjük. Az olajbogyókat félbe vágjuk. a petrezselyemzöldet finomra aprítjuk.

A kalmárokat megtisztítjuk: a fejrészt a belsőségekkel együtt kihúzzuk a testből, a csápokat közvetlenül a szemek fölött egyben levágjuk, és a csápok tövében ülő, papagájcsőrre emlékeztető szájszervet eltávolítjuk. A testből kihúzzuk az átlátszó merevítő lemezkét, az egész külső felületről (az oldalsó lebenyeket is beleértve) ledörzsöljük a vékony lilás színű bőrt, és a kalmár testét belülről borító hártyát is lehúzzuk/lekaparjuk.

A kalmár testét 1 cm vastagon felszeleteljük, a csápokat egyben hagyjuk.

Egy lábasban olívaolajat hevítünk, és üvegesre pároljuk benne a hagymát, a fokhagymát. Felöntjük a borral és a citromlével, nagy lángon 1-2 percig pároljuk, lesütjük. Hozzáadjuk a paradicsomot, az oregánót, megsózzuk, megborsozzuk, és 8-10 percig főzzük. Hozzáadjuk petrezselyemzöldet, az olajbogyót és a kalmárgyűrűket, ill. -csápokat, összekeverjük, lefedjük, és újraforrástól számítva 3-4 perc alatt a levest készre főzzük.

p.s. az adagokat felezve, a paradicsomot kellően besűrítve a végeredmény tésztaszószként hasznosítható

kalmar leves 2

Csípős-zöldséges kékkagyló leves

Csípős zöldséges kékkagyló leves

Hozzávalók 4 személyre: 2 kg kékkagyló, 1 fehér hagyma, 2 cikk fokhagyma, 10 dkg sárgarépa, 50 g zellerszár, 300 g hámozott, darabolt paradicsom, 150 g cukkini, 150 g kaliforniai paprika, 100 ml száraz fehérbor, 1 csípőspaprika, 1 ágacska rozmaring, egy kis csokor petrezselyemzöld, extraszűz olívaolaj, só, frissen őrölt feketebors

DSC_8861

A kékkagylókat megtisztítjuk: a héjak illesztéséből kilógó rostos szálat, az ún. Byssos fonalat egy határozott mozdulattal kihúzzuk, ha a héjhoz más kagylódarabkák, egyéb lerakódások vannak tapadva, azokat késsel lepattintjuk. Végül mindegyiket folyó víz alatt durva szivaccsal megsikáljuk, többször váltott vízben leöblítjük. Amelyik ki van nyílva vagy törött, kidobjuk.

A zöldségeket kb. egyforma nagyságú, apró kockára vágjuk, a fokhagymát áttörjük, a petrezselyemzöldet felaprítjuk.

Egy nagy lábasban olívaolajat hevítünk, megpirítjuk benne a felaprított hagymát és az áttört fokhagymát. Hozzáadjuk a csípőspaprikát, a rozmaringot, a sárgarépa és a zellerkockákat, felöntjük a fehérborral, és addig pároljuk, amíg a zöldségek félig megpuhulnak. Ekkor beletesszük a felkockázott paprikát, a cukkinit és a paradicsomot is, sóval, borssal fűszerezzük, és lefedve 3-4 percig főzzük.

A felaprított petrezselyemzöldet és a megtisztított kékkagylókat is a zöldségekhez adjuk, és fedő alatt addig főzzük, amíg a kagylók kinyílnak. (Amelyik nem nyílik ki, kidobjuk.) Ropogós héjú, puha bélzetű, friss kenyérrel tálaljuk.

…télen a cukkini elhagyható, a friss kaliforniai paprika helyett pedig használhatunk eceteset  – recept ITT – (elég lesz belőle egy fél) vagy konzerv sültet.

A recept a Kifőztük magazin 2012. számában jelent meg.

A világ hallevesei XXIV. – Amerikai Egyesült Államok I. – New England clam chowder – krémes kagylóleves káosz az Újvilágból

Rég keresek igazi “tradicionális” New England-i kagylóleves receptet, de annyiféle elkészítési mód, opcionális hozzávaló és tálalási verzió létezik, hogy a hosszú kutatás során elvesztem a rengetegben. Végül tettem egy utolsó kísérletet, megkérdeztem a gyerekkori legkedvesebb barátnőmet, aki relatíve közel lakik a tűzhöz, ráadásul a férje szakmabeli, így az ő segítségükkel született meg a végeredmény. Utóbb rájöttem, hogy túl nagyot nem tévedhettünk, olvassátok csak, miért…

A chowder nem más, mint egy sűrű, tartalmas leves – bár a felhasznált alapanyagok sokféleségét és tápértékét figyelembe véve inkább egytálételnek tekinthető.  Az Egyesült Államok minden vidékén elterjedt, hozzávalói az egyes területek adottságainak megfelelően változnak. Ennek megfelelően léteznek sertés-, csirkehús, hal tenger gyümölcsei, vagy csak zöldségek felhasználásával készülő verziók – amikhez adjuk hozzá a fentiek végtelen számú kombinációját. (Az eredmény totális káosz és szabadság, de így szép az élet.)

A tenger gyümölcseivel készülő chowdereket tekintve, szerencsére vannak földrajzilag többé-kevésbé elkülöníthető változatok: a manhattani pl. paradicsommal, a Rhode Island-i sűrítőanyag nélkül készül; Észak Karolinában csak liszttel sűrítik; az ún Long Island clam chowder (aminek amúgy nincs köze Long Islandhez) a manhattani és az alap New England-i verzió paradicsomos-tejszínes keveréke; a floridai St. Augustine-i szintén paradicsomos verzióhoz jár még egy Datil fajtájú extraerős paprika is, amit állítólag a minorcai telepesek hoztak magukkal a 18. században…és így tovább.

A clam chowdereket általában sós keksszel (oyster crackers), esetleg cipóban (mint pl. San Franciscoban) tálalják. Az alap verzió – ha minden igaz, a San Francisco clam chowder ennek tekinthető – tej és/vagy tejszín alapú, ami sok esetben kap egy jó adag lisztet is és/vagy rántást is. A fő hozzávalók tehát: kagyló, burgonya, szalonna (esetleg füstölt vagy sózott sertéshús), (fehér)hagyma; fűszerek közül elengedhetetlen a kakukkfű, a babérlevél és a petrezselyemzöld és/vagy zellerlevél. A fentiek mellett gyakran előfordul az angol zeller, a póréhagyma, a sárgarépa, a pirospaprika és a friss kukorica is.

New England clam chowder

Hozzávalók 6 főre: 1,5 kg kagyló (én most kétféle vénuszkagylót használtam), 4 közepes burgonya, 150 g húsos szalonna, 1 fehér hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 100 g angol zeller, kb.1-1,5 l zöldség alaplé, egy kis csokor petrezselyemzöld, friss kakukkfű, 3 friss babérlevél, 1 újhagyma, 50 g póréhagyma, 150 g fagyasztott csemegekukorica, 200 ml tej, 150 ml tejszín, 2 púpos ek. liszt, 1 tk. és 1 ek. vaj, extraszűz olívaolaj, só, frissen őrölt feketebors, 1 tk. őrölt pirospaprika

A kagylókat 2-3 órán keresztül hideg, sós vízben állni hagyjuk, majd folyó víz alatt leöblítjük, és egy lábasba tesszük. A lábast lefedjük, és nagy lángon az egészet addig pároljuk, amíg a kagylók kinyílnak (amelyik nem nyílik ki, kidobjuk.) A levet sűrű szövésű kendőn keresztül átszűrjük, félretesszük; a kagylóhúst a héjból kiszedjük.

A szalonnát kisebb kockára vágjuk, a hagymát, a petrezselyemzöldet, a zellerszárat, az újhagymát, a pórét felaprítjuk, a fokhagymát áttörjük. A burgonyát meghámozzuk, nagyobb kockára vágjuk.

A szalonnát egy fazékba tesszük, a zsírját kisütjük. Hozzáadunk egy kevés olívaolajat, 1 tk. vajat, és egy babérlevelet. Beleszórjuk a felaprított zellerszárat, a hagymát és az áttört fokhagymát, közepes lángon 10 percig pároljuk, majd zsírjára sütjük.

Ezután megszórjuk 1 ek. liszttel, néhány percig pirítjuk, majd felöntjük a kagylók leszűrt levével, és gyors mozdulatokkal elkeverjük. Hozzáadjuk a burgonyát, a pórét, az újhagymát, a kukoricát, a maradék 2 babérlevelet, a kakukkfű levélkéket, sót és kevés frissen őrölt feketeborsot és a zöldség alaplevet. Az egészet addig főzzük, amíg a burgonya félig megpuhul.

A tejet, a tejszínt és a lisztet egy tálkában csomómentesre keverjük, és folyamatosan keverve a forrásban lévő leveshez csorgatjuk.

Amikor a burgonya teljesen megpuhul, a leveshez adjuk a felaprított petrezselyemzöldet, a kagylóhúst és a maradék vajat. Mihelyst a vaj elolvad, az egészet megszórjuk egy teáskanálnyi őrölt pirospaprikával, és nem több, mint egy perc alatt a levest készre főzzük.

Cipóban vagy crackersszel tálaljuk.

Ildikó, Jeff, köszönöm szépen a segítséget! 🙂

A világ hallevesei XXIII. – Magyarország VIII. Sobri-féle bajai halászlé

Véletlenül derült ki, hogy Annamarit, a Rozmaring és Csokoládé blog szerzőjét aki nem mellesleg kiváló ismerője az olasz konyhának, családi szálak fűzik Bajához. Mivel a Tarka Bárka A világ hallevesei sorozatából még hiányzik a bajai halászlé receptje, azonnal lecsaptam a lehetőségre.

Felső-tiszai lévén, a bajai halászléről a környékünkön elterjedt számtalan rémtörténet után a recept egyébként is különösen érdekelt, sőt, annyira megtetszett, hogy úgy döntöttem, a családdal az ünnepekkor házi versenyt rendezünk, és ezzel a halászlével fogok nevezni. (De psszt, ez még titok!)

Lássuk tehát Annamari írását:

A bajai halászlé egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy híg, leves állagú, ugyanis nincs bele passzírozott alaplé, mint a tiszai halászlénél, s gyufatésztával fogyasztják, nem pedig kenyérrel. Fontos tulajdonsága még, hogy általában egy halból, pontyból készül, s annak is dunai pontynak kell lennie, nem pedig tenyésztett halnak.

Neve ma már erősen összeforrott Sobri Jóska nevével. A Sobri Halászcsárda oldaláról íme némi információ a névadóról:

“1925. jan.14.-én született Dávodon igen szegény családban. Szülei uradalmi napszámosok voltak. Édesapja 1929.-ben Kanadába vándorolt. Édesanyja a Nagybaracskai halászcsárdába került Mateovics Ferenc jóvoltából. A négy elemi elvégzése után kanász lett, majd egy évig szabóinas. Életének következő állomása a Füzes parti tanya volt három évig. Gazdái szerették, mert minden munkát ügyesen elvégzett. A rosszaságot és kópéságot is itt tanulta meg. Betyár rossz gyerek volt, ezért nevezték el gazdái Sobrinak.
1941.-ben Mateovics Ferenc „Tati” maga mellé vette a halászcsárdába. Itt sajátította el a halfőzés tudományát Király Imrétől, sógorától. Kellett a családnak a pénz, hiszen 1946.-ban házasságot kötött Erzsi nénivel, ezért 12 évig beállt favágónak a „Herceg” erdejébe.
A Nagybaracskai halászcsárdába többször hívták vissza halat főzni, de csak 1958-ban ment vissza és 32 évig, 1990-ig, nyugdíjazásáig dolgozott ott.
Nagybaracskát, a halászcsárdát kitűnő Sobri halászlével felfedezték az országban és külföldön is. Vendégei, akik szinte mindannyian személyes ismeretséget is kötöttek vele, igen széles körből kerültek ki, a legmagasabb rangú politikusoktól kezdve színészeknek, tábornokoknak, egyházi vezetőknek, gazdasági vezetőknek és nem utolsó sorban az általa nagyon tisztelt és szeretett egyszerű embereknek örömmel főzte és kóstoltatta meg a Sobri halászlevet.
Szókimondó, egyenes ember volt. Nem lépet be soha semmiféle pártba, nem kötelezte el magát semmi olyan mellet, ami az ő erkölcsi felfogásának, nézetével nem volt összhangban. Községe, segítségre szoruló embertársai érdekében viszont eredményesen használta ki különleges kapcsolatait. Szuverén, önálló embernek tudott maradni egész életében, amire méltán volt büszke.
1968-ban Baján rendezett országos halfőző bajnokságon szerezte első bajnoki címét, amit még 13 alkalommal ismételt meg. Hosszú éveken keresztül az országos és helyi jellegű versenyeken töltötte be a zsűri elnöki tisztet. Végül több akkori miniszter és maga Gundel Károly javaslatára kapta meg a „ Magyarország Örökös Halfőző bajnoka” kitüntető címet.
1987-től Nagybaracskán rendezik meg évente a nevét viselő „Sobri kupa” országos halfőző versenyt.
Életének, munkájának legnagyobb elismerésének értékelte, mikor 1998-ban  a a a Nagybaracskai Önkormányzat képviselő-testülete a „Nagybaracska Díszpolgára” címet adományozta neki a községben elsőként.
1990-ben az addig is jó emberi kapcsolatunkat személyes munkakapcsolattal erősítettük meg, mikor is a Dávodi Fortuna Hotel halfőző mestere lett, egyben a létesítmény igazi „sztárja”, hiszen a legnagyobb vonzerőt a Sobri-féle halászlé és halételek jelentették.
A hat éves barátság, valamint munka Baján folytatódott, amikor is megnyitottuk az Ő nevét viselő Sobri Halászcsárdát. Sajnos a nyitást nem élhette meg, hiszen 2005. június 30.-án meghalt. Biztosak vagyunk benne, hogy Ő is nagyon boldog most és minden pillanatban velünk van, hogy az új Sobri Halászcsárda elkészült.”

Nagypapám még személyesen és jól ismerte, hiszen a családom apai ága Baján él a mai napig, s ezt a halászlevet nagypapám tőle, azaz Sobri Jóskától tanulta meg elkészíteni, ami azóta is tovább öröklődik a család fiú és lány tagjain egyaránt.

Bajai halászlé gyufatésztával

Hozzávalók kb. 3-4 személyre: 1 kg ponty – kibelezve, enyhén vízzel átöblítve, de nem tisztára mosva, 1 db nagy vöröshagyma nagyon apróra vágva, 1 db kis paradicsom, 1 db kicsi tv paprika, 2 púpos ek. minőségi őrölt pirospaprika

Elkészítés

A halat mindkét oldalán sűrűn beirdalom, majd kb. 1,5 cm-es szeleteket vágok belőle. Besózom mindkét felét, majd egy nagy fazékba/bográcsba teszem. Ráöntöm a szinte pépesre aprított hagymát, beleteszem a paradicsomot és paprikát, majd hagyom 1 órát állni az egészet. Ezután felöntöm annyi vízzel, hogy bőven ellepje a halat, s felforralom. Majd lejjebb veszem a lángot, hozzáadom az őrölt paprikát, s kb. 1/2 órát főzöm. Mielőtt megfőne, még főzés közben ízlés szerint sózom. (Ha tejet, ikrát is használunk, azokat csak az utolsó 10 percre rakjuk a levesbe, és az elején a hallal együtt ne sózzuk!)

Tipp: A hagyma és az őrölt paprika sűríti be a levet, így igény szerint több is tehető mindkettőből, de max. a fent említett mennyiséget fele mehet még pluszba, különben nagyon intenzív lesz az íze, elvész a halászlé íze.

Tehető a bele 1 db. kis burgonya is, mert ez összetartja a levet, de én nem szoktam bele tenni.

Gyufatészta

Hozzávalók: 0,5 kg fehér liszt, 4-5 db. tojás, só

Összedolgozzuk mindhárom alapanyagot, s kemény tésztát kell kapnunk – ha nem akar elsőre összeállni, egy kevés víz tehető bele, de inkább ne tegyünk -. Majd kinyújtjuk sodrófával, s mikor a sodrófára van tekerve a tészta, akkor a két oldalánál elvágjuk, így kb. 30-40 cm hosszú és kb. 5-6 cm széles lapokat kapunk, ami ne legyen vastagabb néhány milliméternél. Egymásra helyezzük a lapokat, s késsel kb. 2 mm széles csíkokat vágunk belőle, majd bő, sós vízben kifőzzük.

Bajai szokás szerint, a halhúst és a levet külön eszik. Először a levet eszik meg a tésztával – s esetleg a belsőségekkel, mint tej és ikra, majd utána a halhúst külön -. Vörösbor ajánlott hozzá.

Köszönjük szépen, Annamari!

A világ hallevesei XXII. – Olaszország IV. – Tradicionális halleves Alberto Tonizzotól

A hallevesek előző részében láthattuk a helyi halleves szegény változatát, most jöjjön a másik oldal, amit a halas kurzuson Alberto Tonizzo séftől tanultam. (Az Al Ferarut étteremről, és magáról a halas estről ITT írtam.)

Alberto tradicionális hallevesnek hívja, ami nyilvánvalóan számukra lehet tradicionális, hiszen jól emlékszem, annak idején a maranoi halászasszony kifejezettem felhívta a figyelmemet arra, hogy a tradicionális hallevesbe nemes hal nem kerülhet. Ehhez képest most apró skorpióhalakkal, Szent Péter hallal dolgoztunk, és persze, így a leves íze is felülmúlhatatlan… a halak tisztítása és filézése közben szerzett “ajándékokért” is kárpótol.

Véleményem szerint ez a halleves a karácsony előesti asztalon is megállja a helyét.

Tradicionális halleves – Al Ferarut étterem, Rivignano

Hozzávalók 6 főre (a saját mennyiségeimet írom, nem az étteremét!): 2,5 kg hallevesbe való hal: vörös skorpióhal, csillagvizsgáló hal, pókhal, Szent Péter hal, durbincs félék, lepényhalak – lényeg, hogy kisméretűek legyenek, és annál jobb, minél többféle halat sikerül összeszedni, 2 cikk fokhagyma, 1/4 póréhagyma, 2 hámozott, darabolt paradicsom, 2 friss babérlevél, frissen reszelt szerecsendió, extraszűz olívaolaj, 1 fehér hagyma, 1 zellerszár, 2 sárgarépa

A halakat megtisztítjuk, ahol szükséges, lepikkelyezzük, és kifilézzük. A beleket, a szemeket és a kopoltyúkat eltávolítjuk, a nyesedéket, a halfejeket és gerinceket egy fazékba tesszük.

Felöntjük hideg vízzel, felforraljuk, leszedjük a tetején keletkező habot. Hozzáadjuk a hagymát, a zellerszárat és a sárgarépát, és újraforrástól számítva nagyon alacsony lángon kb. 40 percig főzzük.

Közben a póréhagymát és a fokhagymát finomra aprítjuk, és egy kevés extraszűz olívaolajon megdinszteljük. Hozzáadjuk a babérleveleket és a paradicsomot, jó adag szerecsendiót reszelünk bele. Kb. 10 percig főzzük, majd rászűrjük az alaplevet, és megvárjuk amíg felforr.

Közben a halfiléket papírtörlővel szárazra töröljük, sózzuk-borsozzuk. Egy serpenyőben olajat hevítünk, és a filék mindkét oldalát megsütjük (mindig a bőrös oldallal kezdjük!).

A sült halfiléket ezután óvatosan a levesbe helyezzük, és alacsony lángon további fél percig főzzük.

A filéket tányérokba helyezzük, rászűrjük a levest, és azonnal tálaljuk.

Halas kurzus az Al Ferarut étteremben Alberto Tonizzo séf vezetésével

Szerda este egy különleges halas kurzuson vettem részt a tőlünk alig párszáz méterre található Al Ferarut étteremben. Tudtam, hogy halban óriásit alkotnak, és mivel a tavalyi halas főzőesten nem tudtam részt venni, így a mostanit már hetekkel ezelőtt bevéstem a naptárba. Némi fenntartással indultam az estének… épp most, amikor ezeket a sorokat írom, a “kezembe” került Mautner Zsófi Marcus Aremoról szóló egészen friss írása, így elég ha ideillesztem a poszt linkjét, és nem is kell magyaráznom a kételyeim miértjét.

Az éttermet Isolina Bertoli nyitotta 1934-ben. Fia Guerino és felesége Carla 1964-ben újraépítették, új épülettel, új külsővel és új küldetéssel felruházva a helyet. Rövid időn belül a konyha legkedveltebb fogásai a halételek lettek. Alberto, Carla és Guerino fia, séf, cukrász, nem mellesleg kitűnő sommelier is 1996-ban lépett a családi vállalkozásba, és ettől kezdve szigorúan a környék (Friuli, Veneto, de mindenekelőtt a közeli Marano Lagunare és Grado) gazdag halgasztronómiai múltjára összpontosítva tevékenykedett. Munkáját az idén Michelin-csillaggal jutalmazták.

Az Al Ferarut konyhája letisztult, esszenciális, az egyszerű és egyben legkiválóbb helyi alapanyagok tiszteletére épül. Manlio séf bölcsessége és majd’ ötven éves tapasztalata biztos alapot nyújt Alberto játékos kreativitásának. Az esten velünk volt még az étterem cukrásza, a varázskezű, törékeny Carla és az épp stázsoló Gianluca, akik nem csak a munkában, de a feszültségoldásban és a kellemes légkör megteremtésében is nagyon sokat segítettek. A hat órás főzőkurzus családias hangulatban telt, személy szerint rengeteg inspirációt kaptam. Alberto tudása lenyűgözött, minden tiszteletem az övé! Hoztam néhány fotót is, hogy lássátok milyen klassz ételeket készítettünk. Látjátok majd, angolnát nyúztunk, halakat filéztünk (skorpióhalat, Szent Péter halat) és a homárokat is mi készítettük elő, de a munkafolyamat bármelyik részébe be lehetett kapcsolódni, így gnocchit gombócoltunk, paradicsomot hámoztunk, hagymát aprítottunk, narancshéjat vágtunk, és kóstoltunk, kóstoltunk, kóstoltunk….

p.s.

A poszt megírásához elővettem Walter Filiputti Az ízek útján – gasztronómiai utazás az olasz Friuliban című művét is, mert szerettem volna belőle idézni, de harmadszor is csak dühös lettem (itt korábban) és meg is ígértem, hogy soha többé nem nyitom ki. Idegen nyelvről magyarra ettől csapnivalóbb, sőt, siralmasabb fordítás még sohasem került a kezembe, és efölött ha akarnék sem tudnék szemet hunyni!

A félórás, halakról szóló tudományos bevezető után kezdésnek San danielei sonkát, majd narancsos marinált tengeri pérhal filét kaptunk és végül egy nagy tál paradicsomos-homáros spagettit is. Ez volt a tulajdonképpeni vacsora – biztos, ami biztos alapon.

Ezután indult a közös főzés:

Angolnát nyúzunk.

Manlio munkában.

Az angolnákra petrezselyem, póréhagyma, olívaolaj és babérlevél kerül, majd 180 fokon egy órán keresztül sülnek.  Ezután az angolnákat lehűtik, kifilézik, érlelt reszelt sajtot, zsemlemorzsát és fenyőmagot kevernek hozzá, és a masszát visszatöltik az angolna bőrébe.  A töltött halbőrt végül 280 fokon egy percig sütik, málnapürével és rukolával tálalják.

Céklagnocchi. Óriási! Liszt helyett keményítővel készül, és a legtöbb zöldséggel kiválóan működik. Ezt biztos, hogy ki fogom próbálni itthon is. Találtam egy receptet, amiben szépiatintát használt Alberto a gnocchi elkészítéséhez.

Narancsos olajban marinált tengeri pérhal filé.

A legnagyobb áldozatok – európai homár.

Alberto megmutatja hogyan álljunk neki a homár előkészítésének.

Narancsos-babéros marinált tengeri pérhal savanyú uborkával, ropogós zellercsíkokkal, cukorszirupos narancshéjjal és narancssorbet-vel

A fent említett parmezános-fenyőmagos töltött angolna málnapürével és rukolával – csak málnapüré most épp nem volt

“Tradicionális” halleves. Mindenképp megismétlendő!!!

Cékla gnocchi vermut szósszal, savanyú karórépával és dehidratált, pirított zabbal (bár nekem most inkább árpagyöngynek tűnik, de majd utánajárok)

Cékla gnocchi vermut szósszal és szárított pérhal ikrával.

Cékla gnocchi vermut szósszal, sózott szardellával és vietnámi fahéjjal.

…és az ételek, ahogy azok a vendégek elé kerülnek: az előző gnocchi

Homár narancsos-vaníliás konfitált paradicsommal, sárgarépával, főtt burgonyával, lila hagymával és réti füvekkel.

…az egyik legszebben, muranoi üvegen tálalt étel: narancsos-babéros marinált tengeri pérhal savanyú uborkával, ropogós zellercsíkokkal, cukorszirupos narancshéjjal és narancssorbet-vel

A fotók minőségét nézzétek el nekem, nem akartam az ételeket hozni-vinni csak azért, hogy megfelelő fény mellett fényképezhessek.

Grazie Alberto, grazie a tutto lo staff del ristorante Al Ferarut!

Az étterem elérhetősége: http://www.ristoranteferarut.it

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!