Címke: zsömle

Kaprigyümölcsös paradicsomszószban sült, töltött közönséges kalmár

Kaprigyümölcsös paradicsomszószban sült, töltött közönséges kalmár

Hozzávalók 4 személyre:  650 g kalmár, 2 gerezd fokhagyma, 60 g fekete olajbogyó, egy nagy csokor petrezselyemzöld, 120 g száraz zsemle, 3 csapott ek. zsemlemorzsa, 1 tojás, 350 g paradicsom, 60 g kaprigyümölcs, extra szűz olívaolaj, só, frissen őrölt feketebors, ½ kezeletlen citrom

blogba kalmar

A kalmárokat megtisztítjuk: a fejet a belsőségekkel együtt kihúzzuk a testből. A csápokat közvetlenül a szemek fölött egyben levágjuk, majd a csápok tövében ülő, papagájcsőrre emlékeztető szájszervet is kimetsszük. A testből kihúzzuk az átlátszó merevítő lemezkét, a kalmár csőről és az oldalsó lebenyekről ledörzsöljük a vékony, lilás színű bőrt, és végül a testet belülről borító hártyát is eltávolítjuk.

A fokhagymagerezdeket meghámozzuk, és a petrezselymezölddel együtt finomra aprítjuk. Az olajbogyót és a kaprigyümölcsöt 1 mm vékonyan felkarikázzuk.

A zsemlét egy pillanatra langyos vízbe mártjuk, majd jól kinyomkodjuk.

A paradicsomokat egy percre forrásban lévő vízbe tesszük, szűrőkanállal kivesszük, héjukat lehúzzuk, magházukat eltávolítjuk, húsukat felkockázzuk.

A kalmár csápokat apró darabokra vágjuk. A citromot ½ cm vékonyan felszeleteljük.

Egy serpenyőben olívaolajat hevítünk, enyhén megpirítjuk benne a fokhagymát, majd a felét kivesszük, és félretesszük. A petrezselyemzöldet, az olajbogyót és a kalmárcsáp darabkákat a serpenyőben maradt fokhagymás olajhoz adjuk, fél percig pirítjuk, majd egy keverőtálba tesszük. Hozzáadjuk a kicsavart zsemlét, a zsemlemorzsát és a tojást, megsózzuk, megborsozzuk, az egészet alaposan összekeverjük, és 10 percig állni hagyjuk.  (Ha a massza túl lágy, adhatunk hozzá még egy kevés zsemlemorzsát; ha túl kemény, néhány evőkanálnyi paradicsomszósszal hígíthatjuk.)

A megmaradt fokhagymás olívaolajat ismét felhevítjük, hozzáadjuk a meghámozott, felkockázott paradicsomot, megsózzuk, megborsozzuk, és közepes lángon kb. 10 perc alatt sűrű szósszá főzzük. Hozzáadjuk a kaprigyümölcs karikákat, félrehúzzuk, és néhány percig állni hagyjuk.

Közben a kalmárcsöveket megtöltjük a petrezselymes-olajbogyós masszával.

Egy tűzálló tálat vékonyak kiolajozunk, ráhelyezzük a citromkarikákat és a töltött kalmárokat. Leöntjük a kaprigyümölcsös paradicsomszósszal, és 180 fokra előmelegített sütőben, grill programon, 6-8 perc alatt készre sütjük.

fotó: Török-Bognár Renáta

Vadkomló hajtásos-pisztáciás harcsa korongok burgonyapürével és zöld spárga mártással

Még mindig A Gyerek zöld fóbiájának kikerülésén/leküzdésén dolgozunk. Most Giorgionak készítettük ezt a mókás (?) zöld ételt – mert amit apa eszik, az csak finom lehet!

Vadkomló hajtásos-pisztáciás harcsa korongok burgonyapürével és zöld spárga mártással

Hozzávalók 6 főre:

A halkorongokhoz: 150 g szürkeharcsa filé, 80 g blansírozott komlóhajtás, 1 ek. frissen reszelt parmezán, 3 tk. durvára darált pisztácia, 1 tojás, 1 zsemle, kevés tej, só, frissen őrölt feketebors, 1 gerezd fokhagyma, vaj

A mártáshoz: 160 g zöld spárga, 50 ml száraz fehérbor, 1 tojás sárgája, 2 ek. szójaszósz, 1 kk. reszelt gyömbér, 70 g vaj, 50 ml tejszín, fehérbors, só, citromlé

A burgonya püréhez: 450 g burgonya, 40 g vaj, kb. 120 ml zsíros tej, só, frissen őrölt feketebors, frissen reszelt szerecsendió, 1/2 kk. reszelt citromhéj

DSC_8265

“Che cosa fa quel Mostro Poi? Voglio saperlo io da voi!”

A burgonyát meghámozzuk, felkockázzuk, sós vízben puhára főzzük. Ezután leszűrjük, hozzáadjuk a vajat és egy kevés frissen reszelt szerecsendiót, borsot őrünk rá, majd áttörjük.

Ezután visszatesszük a tűzhelyre, felmelegítjük, habverővel folyamatosan keverve belecsorgatjuk a tejet (így szép habos lesz a végeredmény), és végül elkeverjük benne a citromhéjat is.

A korongokhoz a blansírozott komlóhajtást apróra vágjuk, harcsa filét ledaráljuk. A zsemlét tejbe áztatjuk, majd jól kinyomkodjuk.

A halat, a komlóhajtást, a darált pisztáciát és a beáztatott, kinyomkodott zsemlét egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a tojást, a parmezánt, sózzuk, borsozzuk, és az egészet alaposan összekeverjük.

A masszát munkalapra helyezzük, és hengert formálunk belőle. A hengert folpackba csomagoljuk, végeire csomót kötünk, és lobogó vízben kb. 10 perc alatt készre főzzük. Ezután kivesszük, a folpackot eltávolítjuk, és a hengert 1,5-2 cm vastagon felszeleteljük.

A mártáshoz a spárgaszárak alját (ahol esetleg fás lehet) letörjük, a sípokat 1 cm-es darabokra vágjuk, és egy kis lábasban a borral valamint egy kevés sóval együtt ressre pároljuk, majd botmixerrel pürésítjük. (Dolgozzuk sokáig, hogy minél simább legyen a végeredmény.)

A vajat felolvasztjuk.

A tojás sárgáját vízgőz fölött felverjük, elvegyítjük benne a szójaszószt és a gyömbért, majd folyamatosan keverve belecsorgatjuk a vajat is. Ezután hozzáadjuk a spárgapürét és a tejszínt, végül kóstolás után sóval, fehér borssal és kevés citromlével kerekre ízesítjük.

Egy serpenyőben vajat hevítünk, beletesszük a megtisztított, félbevágott fokhagymagerezdet és a halkorongokat, majd a lehető legnagyobb lángon (vigyázva hogy a vaj meg ne égjen, és a halkorongok se száradjanak ki) mindkét oldalukat megpirítjuk.

A harcsa korongokat a habos burgonyapürével és a zöld spárga mártással azonnal tálaljuk.

A recepttel és az “Aztán Szörny” (“Mostro Poi”) fotójával Ágota deZöld című játékán is részt veszünk. Gyűjtsetek zöldeket, és csatlakozzatok Ti is! Részletek a linken.

p.s. A “Mostro Poi” (vagyis “Aztán Szörny”) Anna egyik kedvenc Micimackó epizódjából költözött hozzánk. Az elnevezés egy aprócska félreértésnek köszönhető: Bagoly azt énekli “Che cosa fa quel mostro poi? Voglio sapere io da voi!” amiből Anna arra következtetett, hogy ezt a szörnyet poinak hívják, és ebből aztán mindenféle vicces dolgokat találtunk ki.

p.s.2 Eredetileg tőkehallal terveztem elkészíteni ezt a fogást, aztán eszembe jutott, hogy van még a múltkori féltett kivételes szürkeharcsából. Egyáltalán nem bántam meg, hogy végül ezt választottam!!

p.s. 3 Menet közben meglett a magyar verziója is a fent említett Micimackó epizódnak. A Rögvesről van szó és itt találjátok:

http://www.youtube.com/watch?v=75-DcPWJGpM

hqdefault

A világ hallevesei XIV. Magyarország II. – Felső-Tisza-vidék – Töltött csuka leves – tiszaberceli gyűjtés

Az előző bejegyzés szövegét nem volt szívem a fázisfotókkal szétdarabolni, így most csak a receptet és a hozzá tartozó fotókat közlöm.

Töltött csuka leves

Hozzávalók 12 főre: 4 db egykilós csuka, 4 db zsömle, 4 tojás, 1,5 fej vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, egy nagy csokor petrezselyemzöld, 3 ek. liszt, 0,5 dl napraforgó olaj, 1 ek. sertészsír, 1 púpozott tk. házi őrölt pirospaprika, 2 db citrom, 1 db cecei paprika, 5 db babérlevél, 500 ml tejföl, 2 tk. szárított majoránna, só, frissen őrölt feketebors

A halakat jó halász férj segítségével megtisztítjuk, fejénél a bőrt körbevágjuk, megnyúzzuk. A farokrésznél,  nem szükséges bíbelődni vele, nem baj, ha a hal vége a „zokniban” marad.

A kopoltyúkat eltávolítjuk, a fejeket alaposan átmossuk, és félretesszük –  a végén majd ezeket is megtöltjük. A megnyúzott csukákat kifilézzük – kb. 1 kg halhúst kell, hogy kapjunk.

A filéket ledaráljuk, és egy nagy keverőtálba tesszük.

A zsemléket vízbe áztatjuk, majd kinyomkodjuk, és a darált halhoz adjuk. Ráütjük a tojásokat, belereszeljük a fél fej vöröshagymát, hozzáadjuk az áttört fokhagyma gerezdeket, és egy nagy csokor apróra vágott petrezselyemzöldet. Az egészet sóval és bő adag borssal ízesítjük, alaposan összekeverjük, és legalább tíz percig állni hagyjuk.

Közben elkészítjük a rántást. Ehhez a lisztet a napraforgó olajjal és a sertészsírral elkeverve pirítani kezdjük, hamar belevágjuk a maradék vöröshagymát. (Nem kell aprózni, csak az ízére lesz szükségünk.) Lassú tűzön meg pirítjuk, s amikor a hagyma megpuhul, a lábast levesszük a tűzről, a rántást megszórjuk teáskanálnyi házi őrölt pirospaprikával, és amíg még bugyog az alap, gyors mozdulatokkal elkeverjük. Ezután felöntjük egy liter hideg vízzel, hozzáadjuk a tejfölt, és csomómentesre keverjük.

A megnyúzott csukákat és a megtisztított fejeket megtöltjük a fűszeres masszával. Nem kell szorosra, csak lazán, a töltelék nőni fog még a levesben, és ha túl feszesre töltjük, a csuka bőre szétnyílik, nem lehet majd szépen szeletelni.

A leveshez egy tízliteres fazékban a két alaposan megsikált, félbevágott citrommal, a magjaitól megszabadított cecei paprikával, a babérlevelekkel és a majoránnával vizet melegítünk. Amikor felforr, beleszűrjük a tejfölös-paprikás rántást, és kb. öt perc főzési idő után beletesszük a megtöltött csukákat úgy, hogy először a halaknak mindig a fej felőli végét helyezzük a levesbe. Néhány másodpercig így tartjuk, ezalatt a „zsák szája” összehúzódik, tulajdonképpen befő, és a töltelék nem tud kiesni. Ha maradt egy kevés massza, vizes kézzel diónyi gombócokat formázunk belőle, és miután mind a négy csukát és a fejeket is a léhez adtuk, nagy csokor petrezselyemzöld kíséretében ezeket is a lébe gurítjuk.

Ekkor kóstolunk. Ha szükséges, sóval és borssal még ízesítjük a levest, és kb. 15 perc után elzárjuk alatta a lángot.

A halakat ezután kivesszük a léből, és kb. másfél cm vastagon felszeleteljük. Tálalásnál egy tányérba egy szelet csuka, egy gombóc kerül, erre merjük rá a még forró levest. Mellé citromgerezdeket kínálunk.

A még nyers töltött csukákat füstölt szalonna zsírjával megkent alufóliába csomagolva sütőben is megsüthetjük.

Szántó Andrásné Helénke néni receptje – egy karádi ember nyomán

Köszönöm szépen, Helénke néni! 🙂

Halirodalom II. – A hal nem jár egyedül – Nepomuki Szent János és a többiek – Töltött csuka leves

Gordon Ramsay Mennyei halételek című szakácskönyvét kis időre félreteszem. Ma egy sokkal aktuálisabb írást hozok, májusban készült amikor utoljára Magyarországon jártam. Az apropó: a Tarka Bárka halleves sorozata, amelyben most épp a magyarországi hallevesek, halászlevek vannak soron, és a héten folyó Tiszaberceli Kulturális Napok azon belül is a szombati halászléfőző verseny. Ha minden igaz, ott leszünk. Aki most szombaton épp a Rétközben jár, ne hagyja ki!

A hal nem jár egyedül

– töltött csuka leves, Nepomuki Szent János és a többiek –

Egy esős vasárnap délután érkezek. Az első beszélgetés feszült légkörét enyhítendő, aranyos fröccs és puha porral borított, frissen sült almás pite kerül elő a kamrából. Hozzáteszi, a szőlőt Tokajból hozatja, itthon aztán magának préseli, így legalább biztos, hogy csak az van benne, amit ő maga belerakott. Ki tudja, mit kevernek mostanában az asztali borokba?!

„Na, azt írja meg mindenképp, hogy a vidrák egyre gyakrabban pusztítanak! Olyan probléma ez, amit hamar orvosolni kellene!” És már szédülök is a vidra-történetbe… Furfangos állat, éjjel vadászik, ráadásul fürge is, már a varsa terelőjénél elfogja a zsákmányát, aztán a partra viszi, és ott fogyasztja el. Másfél méteres körben látszik a nyoma, hozzáértő szemnek könnyű észrevenni, hol vacsorázott az egyébként védett jószág.

Előhúzom a zsírfoltos gépelt papírt. „Erről is meséljen, András bácsi!” „Ó, ez a Helénke néni reszortja, én a halat fogom, és bár a versenyeken együtt főzünk, itthon, a konyhában ő a főnök!” –kacsint.

Helénke néni túl van a nyolcvanon, de úgy szalad, mintha negyven se lenne. Háziállatokat tart, friss tojást gyűjt, kertet gondoz, három férfit irányít, és mindemellett olyan szerény, hogy majdnem lelkiismeret-furdalásom támad, mert a híres töltött csuka leveséről faggatom. Aztán mégsem hagyom magam, hiszen ki érdemel nagyobb hírnevet, mint egy ilyen asszony? Azt mondja, a receptet egy karádi embertől tanulta, aki rég nem él már. Rajongótábort a két évvel ezelőtti tiszaberceli halászléfőző versenyen szerezett, András bácsi ultipartnereinek sokszorosították is a receptet, igaz, abból kimaradt a hagyma. Na, majd most beleírjuk.

Szó esik még közismert orvhalászokról, vencsellői varsakészítőkről, a 2000-ben a Tiszát ért cián- és nehézfém szennyezésről, amely a halállomány csökkenésében óriási szerepet játszott. Érdeklődök halfajokról, mi megy, mi a kincs, megbeszéljük melyiket hogyan készítik. A keszegféléket (a jász-, a dévér-, a szilvaorrú és a vörösszárnyú keszeget) paprikás lisztbe forgatják, bő olajban ropogósra sütik, vagy halászlé alapba passzírozzák. A süllő rántva igazán jó, nagyobb harcsából halászlé, kisebből paprikás, a gyönyörű, sovány, nem mellesleg errefelé igen ritka pontyból szintén halászlé, rántott ponty készül. Kecsege, balin csak elvétve akad, olyankor fokhagymásan, szalonnával tűzdelve, sütőben sütik. Az angolna teljesen eltűnt, pedig állítólag paprikásnak az egyik legjobb alapanyag volt, és ki gondolná, hogy néhány évtizeddel ezelőtt még Elemér a közeli Lónyai-főcsatornában is mogyoróbottal fogta?!

Megpróbálom rábeszélni Helénke nénit, hogy a legendás levest készítse el nekem. Ezen a ponton majdnem kicsúszik a kezeim közül, de aztán a jószíve nem hagyja, némi segítséget kér, és lesz csoda. Töltött csuka leves.

A megbeszélt napon megint esőre áll az idő. Csengetek. A kapu nem nyílik még, de a paprikás rántás illatát már messziről érzem. Gyerekkor, nagymama-tűzhely. Itthon vagyok.

Helénke néni aggódva tüsténkedik. Négy egykilós forma csuka bőre tálcára terítve, húsa ledarálva; segítség is van Piroska néni személyében. Kávét kérek? Nem, köszönöm, de hoztam egy kis diós répatortát, jól fog csúszni annak, aki kér. Megenyhülünk.

Csukabőr, fej, hús, mérlegre – jaj, a mérés az elején kimaradt – tippelek, és nyerek, a bizalom nő, a belsőséget megsaccoljuk.

Ezután már csak figyelek, és jegyzetelek. „Tizenkét főre – mert ez a leves olyan kapós, hogy nem érdemes kisebb adagban készíteni – szükségünk lesz négy darab egykilós csukára. A halakat jó halász férj segítségével megtisztítjuk, fejénél a bőrt körbevágjuk, megnyúzzuk. A farokrésznél nem szükséges bíbelődni vele, nem baj, ha a hal vége a „zokniban” marad.

A kopoltyúkat eltávolítjuk, a fejeket alaposan átmossuk, a végén ezeket is megtöltjük. A megnyúzott csukákat kifilézzük (kb. 1 kg halhúst kell, hogy kapjunk), a filéket ledaráljuk, és egy nagy keverőtálba tesszük.

Négy zsemlét vízbe áztatunk, majd kinyomkodunk, és a darált halhoz adjuk. Ráütünk négy egész tojást, belereszelünk fél fej vöröshagymát, hozzáadunk négy cikk áttört fokhagymát, és egy nagy csokor petrezselyemzöldet apróra vágva. Az egészet sóval és bő adag borssal ízesítjük, alaposan összekeverjük, és legalább tíz percig állni hagyjuk.

Közben elkészítjük a rántást. Ehhez három evőkanál lisztet fél deci napraforgó olajjal és egy evőkanálnyi sertészsírral elkeverve pirítani kezdünk, hamar belevágunk egy nagy fej vöröshagymát. Nem kell aprózni, csak az ízére lesz szükségünk. Lassú tűzön pirítjuk, s amikor a hagyma megpuhul, a lábast levesszük a tűzről, a rántást megszórjuk teáskanálnyi házi őrölt pirospaprikával, és amíg még bugyog az alap, gyors mozdulatokkal elkeverjük. Ezután felöntjük egy liter hideg vízzel, hozzáadunk fél liter tejfölt, és csomómentesre keverjük.

A megnyúzott csukákat és a megtisztított fejeket megtöltjük a fűszeres masszával. Nem kell szorosra, csak lazán, a töltelék nőni fog még a levesben, és ha túl feszesre töltjük, a csuka bőre szétnyílik, nem lehet majd szépen szeletelni.

A leveshez egy tízliteres fazékban két alaposan megsikált, félbevágott citrommal, egy a magjaitól megszabadított cecei paprikával, öt babérlevéllel és két teáskanálnyi szárított majoránnával vizet melegítünk. Amikor felforr, beleszűrjük a tejfölös-paprikás rántást, és kb. öt perc főzési idő után beletesszük a megtöltött csukákat úgy, hogy először a halaknak mindig a fej felőli végét helyezzük a levesbe. Néhány másodpercig így tartjuk, ezalatt a „zsák szája” összehúzódik, tulajdonképpen befő, és a töltelék nem tud kiesni. Ha maradt egy kevés massza, vizes kézzel diónyi gombócokat formázunk belőle, és miután mind a négy csukát és a fejeket is a léhez adtuk, nagy csokor petrezselyemzöld kíséretében ezeket is a lébe gurítjuk.

Ekkor kóstolunk. Ha szükséges, sóval és borssal még ízesítjük a levest, és kb. 15 perc után elzárjuk alatta a lángot.”

Helénke néni óvatosan kiemeli, tálcára teszi, majd kb. másfél cm vastagon felszeleteli a halakat. Közben meséli, hogy egyik ismerőse a töltött csukát nem levesben főzi meg, hanem füstölt szalonna zsírjával megkent alufóliába csomagolja, és sütőben süti meg.

Egy tányérba egy szelet csuka, és egy gombóc kerül, rá bőven lé, mellé citrom. Közben befutnak a férfiak, nekik csípőspaprika is jár. Hümmögünk. A leves friss, üdítő, a babér és a citrom aromája már a nyarat idézi. Jólesik ebben a szürke tavaszban. Mennem kell. Veszek egy szép süllőt, egy pontyot és némi keszeget András bácsitól. Közben megegyezünk, hogy találkozunk augusztusban, a Tiszaberceli Kulturális Napokon, a halászléfőző versenyen. „A lecke fel van adva.” Igen, nekem.

Balsára utazok. Az eső ömlik, kifordított esernyővel, iszapos ballerinában, reszketve tocsogok le a révhez. Radóczi János, a Szabolcsi Halászati Kft ügyvezető igazgatója vár. Messziről üdvözöl. Jólesik a köszöntő pálinka.

Mint május 16-án az országban számos helyen, Balsán is Nepomuki Szent Jánosra, a vízen járók (hajósok, halászok, vízimolnárok, révészek) védőszentjére emlékeznek. Somogyi Szilvia, a község polgármester asszonya meséli, hogy elsősorban a Duna menti településeken volt szokás ezt az ünnepet tartani, de annyira magukénak érezték a lényegét, hogy úgy döntöttek, itt a Tisza bal partján is tradíciót teremtenek. Annak idején a halászok, révészek, hajósok a helyi méltóságokkal együtt ültek le, hogy elköltsék a legrátermettebb szakács által az aznapi fogásból készített halászlevet vagy halpaprikást. Most a korhely halászléjéről országszerte ismert Horváth Zsuzsanna főz, s ha a lét megkóstolhatná, Bródy Sándor, A főzés művészete című művében tett kijelentését, miszerint „a hal férfiak külön kultusza, szakácsnék vesződsége”, nagy valószínűség szerint visszavonná.

Az étlapon borjúpörkölt is van, a helyi óvoda élelmezésvezetője kelt tésztákat varázsol az asztalra. Teljes az összhang, mindenki készséges, kedves, közvetlen. Kicsit kizökkenek az általános világpánik-hangulatból.

Mécsesekkel ellátott apró fa bárkákat pingál a társaság. Kapok én is, hamar rávésem a Tarka Bárka Blog elérhetőségét.

Sereghy János esperes paróchus megáldja a hajócskákat, majd a szűnni nem akaró esőben kompra szállunk, és vízre bocsátjuk a Jánoskákat. Sokáig nézem az esőcseppektől karikákat vető vizet. A halászoknak tisztelgek, s elképzelem, milyen lehetett a környező táj annak idején, a száztizenegy vágás előtt. Vad világ. Közvetlen szülőföldemre gondolok, a Rétközre, a réti csíkoktól hemzsegő mocsaras pákász hazára, melyben csak az maradt életben, aki úgy ismerte a környéket, mint a tulajdon tenyerét. Ez a haza eltűnt a másvilágba, mint ahogy én is eltűntem más országba. Ady A Tisza-parton című versét mormolom – középiskolás emlék. Köszönöm, Lajos bácsi, hogy ma is megy „könyv nélkül”!

A Nyíregyháza-Sóstói Múzeumfaluban Dr Bodnár Zsuzsanna által összeállított csodálatos halászati kiállítás jut eszembe. Néhány napja ott jártam, és ugyanígy elvesztem az egymással összekuszálódott képzelt és valós emlékeimben, csak ott a néprajzos múltam tört elő. Így jár az, aki ritkán jár Itthon.

Egészen véletlenül Szántó Zsolt tiszaberceli polgármester mellé kerülök. Újságolom, hogy délelőtt épp az anyukája főzött nekem. „És a nagymama csíkját is elmesélte?” „Hah, éreztem én délelőtt, hogy maradt a Szántó-hálóban családi titok!” „Akkor majd én elmesélem. Amikor gyerekek voltunk, október közepén vízállásokban, árkokban hatvan-hetven centi mélyen csíkvermeket ástunk. A vermekbe alj nélküli vesszőkosarakat raktunk, ide gyűltek a csíkok telelni. A novemberi első fagyok beállta előtt gyűjtöttük be őket. Nagymama néhány napig sóban állni hagyta őket, majd ecetes lében, hagymával, gyöngyhagymával és csípőspaprikával eltette télire. Úgy ettük, mint ma a savanyúságot.”

Radóczi úr is mellénk szegődik, az alapoktól indulunk, a halmennyiség problematikájáról, a megfelelő ívóhely hiányról, horgász-halász ellentétről beszélgetünk, de a kíváncsiságomat és mindkettőnk hangját elnyomja a kórusban zengő nóta:

„…Hát a keszeg mit eszik

ha a bárkába teszik?

Nem eszik az egyebet,

petrezselyemgyökeret.”

Beszállunk.

Ősi mesterségünk: a halászat – időszaki kiállítás a Sóstói Múzeumfaluban

Fokhagymás-petrezselymes cukkinitekercs marinált füstölt vajhallal

A hétvégi gyerekposzt melléktermékeként született ez a nagyon egyszerűen elkészíthető előétel. A cukkini grillezésén kívül semmi macera nincs vele. Ha a mostani igen érdekes évszakban két zivatar között sikerül a grillrácsot beizzítani, remélem, sokaknak eszébe jut majd a recept, de nevezzük inkább csak ötletnek.

A cukkini helyett/mellett használhatunk padlizsánt, vagy készíthetjük sült paprikával, vál(t)ogathatjuk a halakat is. A cukkinihez így, petrezselyemmel mehet a melegen, mentával a hidegen füstölt pisztráng, kaporral a lazac, a padlizsánhoz kis mustárral esetleg paradicsommal makrélát tennék, a sült paprikába tonhalat. A lehetőségek száma végtelen, a füstölt halak minden nagyobb áruházban elérhetőek, a cukkini már érik, talán az időjárás sem lesz ennyire szeszélyes egész nyáron, szóval hajrá!

Fokhagymás-petrezselymes cukkinitekercs füstölt vajhallal

Hozzávalók 4 főre: 2 kicsi cukkini, 12 szelet füstölt vajhal, 1 cikk fokhagyma, 2 citrom, petrezselyemzöld, 4 db hosszúkás pici zsömle, só, frissen őrölt feketebors

A vajhal szeleteket egy tálkába tesszük, meglocsoljuk fél citrom levével, megszórjuk egy kevés frissen őrölt borssal, összeforgatjuk, és fél óráig állni hagyjuk.

A maradék citromot 12 kb. egyforma darabra vágjuk, és nyársakra húzzuk.

Nagy csokor petrezselyemzöldet felaprítunk (vagy mozsárban pépesre zúzunk), a fokhagymát áttörjük, az egészet egy kisebb befőttes üvegbe tesszük, és leöntjük annyi extra szűz olívaolajjal amennyi éppen ellepi. (Ha a végén marad belőle, lefedve néhány napig a hűtőben tárolható, ezerféleképp felhasználható. Citromlével pl. halak marinálására kiválóan alkalmas, de rakhatjuk főtt újkrumplira, sőt, a mindennapi salátánknak sem árt egy kiskanállal belőle.)

A cukkiniket megmossuk, hosszában 12 vékony szeletre vágjuk, besózzuk, és forró grillrácsra téve a szeletek mindkét oldalát megsütjük (benn egy bordázott fenekű serpenyő is megteszi ;-).

A cukkinicsíkokat folyamatosan egy tálba szedegetjük, és megkenjük a fokhagymás-petrezselymes olívaolajjal. A csíkokat ezután egyesével kiterítjük, mindegyikre egy-egy szelet marinált, füstölt vajhalat helyezünk, majd feltekerjük, és a citromos nyársakkal megtűzzük.

A zsömléket hosszában három részre vágjuk, grillrácson mindkét oldalukat megpirítjuk.

A zsömleszeleteket hármasával azonnal tányérokra tesszük, mindegyikre szúrunk egy cukkinitekercset, és azonnal tálaljuk.

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!