Címke: tv paprika

A világ hallevesei XVIII.- Magyarország VI.- Festetics halászlé

A világ hallevesei sorozat ismét Magyarországon jár, ezúttal újból Max konyhájából kaptunk egy nagyszerű receptet, a Festetics halászlét.

Halászlé, de nem a megszokott formában. Franciás változat, tejföllel és mustárral pikánssá tett, kicsit bővebb lére eresztett egytálétel. A balatoni halászlé receptjét kutattam, mikor az egyik zalai mesterszakács, Zámbó Tibor hívta fel a figyelmemet erre a régi, balatoni halételre. Tibor is a zalai-balatoni konyha megszállottja, csodás zalai szakácskönyve gyakran forgatott része a szakácskönyv gyűjteményünknek.  A gyenesi keszegfesztiválon beszélgettünk a balatoni halászlékről. és akkor mesélt erről a régi, különleges ételről. Pontos receptet nem kaptam, de abból, amit Tibor mesélt, már akkor fejben összeraktam, hogy készülne a mai konyhatechnológiával ez az étel.

A Festetics család az 1700-1800-s évek meghatározó főúri családja volt a zalai vidéken és Balaton nyugati partján. Igazi mecénás család volt, gondoljunk csak a Georgikon egyetem alapjainak lerakására, a csodás keszthelyi birtokra, a mediterrán pálmaházra és az ország legnagyobb magánkézben lévő könyvtárára. Világjáró emberek voltak, nyitottak az újdonságokra, ez érződik a Festetics család konyháján is. A francia konyha hagyott mély nyomokat a konyhájukban, és emellett nagyon szerették a balatoni halakat is. A halászlé és a különböző sült halak sokszor kerültek az asztalra, de ez a franciás halgulyás is gyakran elkészített étel volt. Aki szereti a halat és nyitott az újdonságokra, mindenképpen készítse el ezt az ételt, mert nagyon finom.

Hozzávalók 4 személyre:

1-1,2 kg apró keszeg

0,8-1 kg pontyfilé

4-5 sárgarépa

2-3 petrezselyem (zöldjével együtt)

2 fej közepes (fehér) hagyma

3-4 gerezd fokhagyma

1-2 dl olaszrizling, vagy más száraz fehér bor

1 tv paprika

2-3 evőkanál étkezési keményítő

3-4 evőkanál tejföl

Só, bors, mustár, citromlé

A megtisztított keszeget daraboljuk fel, a kisebbet ketté, a nagyobbat három részre. Rétegezzük egy edénybe, alulra halat, arra félfőre vágott hagymát, a paprikát, a megtisztított zöldséget, a petrezselyem zöldjét is és a szárát is, a borsot és a fokhagymát. Erre tegyük a maradék halat, a bort, és engedjük fel annyi vízzel, ami bőven ellepi.  Forraljuk fel és utána lassú tűzön főzzük 1,5-2 órát. Közben a pontyot vágjuk fel szeletekre, gyengéden sózzuk és borsozzuk meg, majd tegyük félre.

Az alaplevet passzírozzuk át, a zöldséget vegyük ki, majd az így kapott levet forraljuk fel ismét. A zöldséget vágjuk fel, és adjuk a leveshez. Keverjük ki a keményítőt kevés hideg vízzel, a mustárral, kevés citromlével és hő kiegyenlítéssel adjuk a leveshez. Forraljuk fel újra, majd a forrásban lévő lébe eresszük bele a ponty szeleteket. Vigyázzunk arra, hogy ne tegyünk sok halat egyszerre a forrásba lévő lébe, mert akkor visszahűl. Az edényt mozgatva, 10-15 perc alatt főzzük készre a levest.

Tálaláskor a szeleteket tegyük a tányér aljára, arra merjünk léből, és figyeljünk arra, mindenkinek jusson a főtt zöldségekből is. Adjunk hozzá, friss, kovászolt fehér kenyeret, és kísérőnek egy jó rozé fröccsöt.

Jó étvágyat hozzá!

Max

 Köszönjük, Max!

A világ hallevesei XIV. Magyarország II. – Felső-Tisza-vidék – Töltött csuka leves – tiszaberceli gyűjtés

Az előző bejegyzés szövegét nem volt szívem a fázisfotókkal szétdarabolni, így most csak a receptet és a hozzá tartozó fotókat közlöm.

Töltött csuka leves

Hozzávalók 12 főre: 4 db egykilós csuka, 4 db zsömle, 4 tojás, 1,5 fej vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, egy nagy csokor petrezselyemzöld, 3 ek. liszt, 0,5 dl napraforgó olaj, 1 ek. sertészsír, 1 púpozott tk. házi őrölt pirospaprika, 2 db citrom, 1 db cecei paprika, 5 db babérlevél, 500 ml tejföl, 2 tk. szárított majoránna, só, frissen őrölt feketebors

A halakat jó halász férj segítségével megtisztítjuk, fejénél a bőrt körbevágjuk, megnyúzzuk. A farokrésznél,  nem szükséges bíbelődni vele, nem baj, ha a hal vége a „zokniban” marad.

A kopoltyúkat eltávolítjuk, a fejeket alaposan átmossuk, és félretesszük –  a végén majd ezeket is megtöltjük. A megnyúzott csukákat kifilézzük – kb. 1 kg halhúst kell, hogy kapjunk.

A filéket ledaráljuk, és egy nagy keverőtálba tesszük.

A zsemléket vízbe áztatjuk, majd kinyomkodjuk, és a darált halhoz adjuk. Ráütjük a tojásokat, belereszeljük a fél fej vöröshagymát, hozzáadjuk az áttört fokhagyma gerezdeket, és egy nagy csokor apróra vágott petrezselyemzöldet. Az egészet sóval és bő adag borssal ízesítjük, alaposan összekeverjük, és legalább tíz percig állni hagyjuk.

Közben elkészítjük a rántást. Ehhez a lisztet a napraforgó olajjal és a sertészsírral elkeverve pirítani kezdjük, hamar belevágjuk a maradék vöröshagymát. (Nem kell aprózni, csak az ízére lesz szükségünk.) Lassú tűzön meg pirítjuk, s amikor a hagyma megpuhul, a lábast levesszük a tűzről, a rántást megszórjuk teáskanálnyi házi őrölt pirospaprikával, és amíg még bugyog az alap, gyors mozdulatokkal elkeverjük. Ezután felöntjük egy liter hideg vízzel, hozzáadjuk a tejfölt, és csomómentesre keverjük.

A megnyúzott csukákat és a megtisztított fejeket megtöltjük a fűszeres masszával. Nem kell szorosra, csak lazán, a töltelék nőni fog még a levesben, és ha túl feszesre töltjük, a csuka bőre szétnyílik, nem lehet majd szépen szeletelni.

A leveshez egy tízliteres fazékban a két alaposan megsikált, félbevágott citrommal, a magjaitól megszabadított cecei paprikával, a babérlevelekkel és a majoránnával vizet melegítünk. Amikor felforr, beleszűrjük a tejfölös-paprikás rántást, és kb. öt perc főzési idő után beletesszük a megtöltött csukákat úgy, hogy először a halaknak mindig a fej felőli végét helyezzük a levesbe. Néhány másodpercig így tartjuk, ezalatt a „zsák szája” összehúzódik, tulajdonképpen befő, és a töltelék nem tud kiesni. Ha maradt egy kevés massza, vizes kézzel diónyi gombócokat formázunk belőle, és miután mind a négy csukát és a fejeket is a léhez adtuk, nagy csokor petrezselyemzöld kíséretében ezeket is a lébe gurítjuk.

Ekkor kóstolunk. Ha szükséges, sóval és borssal még ízesítjük a levest, és kb. 15 perc után elzárjuk alatta a lángot.

A halakat ezután kivesszük a léből, és kb. másfél cm vastagon felszeleteljük. Tálalásnál egy tányérba egy szelet csuka, egy gombóc kerül, erre merjük rá a még forró levest. Mellé citromgerezdeket kínálunk.

A még nyers töltött csukákat füstölt szalonna zsírjával megkent alufóliába csomagolva sütőben is megsüthetjük.

Szántó Andrásné Helénke néni receptje – egy karádi ember nyomán

Köszönöm szépen, Helénke néni! 🙂

A világ hallevesei XIII. Magyarország I. Bajai régió – Törpe csipedett bográcsban

Van egy blog, amelynek szerzője egy év leforgása alatt olyat alkotott, amit csak levesen tudnak. Ritkán olvasok el többször egy könyvet, ritkán nézek meg kétszer egy filmet, ritkán kerül egyfajta étel többször az asztalunkra, de Petrához mindig vissza-visszatérek, a tisztatésztát ugyanis valami felfoghatatlanul különleges atmoszféra lengi körül. Tengernyi pozitív gondolat, érzés és tömény szeretet árad ebből az online naplóból; elég néha egy-egy bejegyzést átfutni, és máris jobban érzi magát az ember. Ha akad még valaki, aki nem ismeri, miután itt nálunk “megízlelte” BaltásPapa specialitását (különösen ügyelve a bevezető sorokra!), azonnal álljon neki a tisztatészta olvasásának!

“Tarka Bárka a Ferenc-csatornán

Szeretek a múltban kalandozni, szeretek visszaemlékezni a gyermekkoromra, drága nagyszüleimre, felidézni a közös emlékeket. Szeretek visszajárni a Ferenc-csatorna partjára, szeretem felnyitni a haltartó bárkát, szeretek a nagypapámról elnevezett  püspökpusztai kocsmában időzni, szeretem nézni, amint a BaltásPapa a szabad tűzön főzi nap, mint nap a finom halászlevet/halpörköltet, süti a paprikás lisztben megforgatott kárászokat.

Sok olyan ember van, aki emlékszik rá és aki kóstolta is a főztjét… aki evett belőle, az a mai napig azt mondja, hogy: “Azt nem lehet felülmúlni!”

Folyton a nyomában voltam és be nem állt a szám, csak kérdeztem, kérdeztem, Ő pedig mindenre tudta a választ. Amit a halakról tudok, azt is tőle tanultam. A bárkákban rengeteg fajta volt, mindig olyat és annyit halásztunk ki belőle, ami az adott halétel elkészítéséhez szükséges volt. Ez volt az egyik legizgalmasabb része a kalandnak: a tarka bárkában megtalálni a legmegfelelőbb halacskát. Igen TARKA BÁRKA, én csak így neveztem. A papa egyszer megkérdezte: „Mitől tarka a fekete szurokkal bevont bárka, ’kisunokám’?”

„Jajj Papus, nem igaz, hogy nem tudod?! Hát a tartalmától, a benne „élő” halak sokféleségétől, számomra ők teszik színessé a bárkát.”- feleltem.

Mosolygott, aztán a dolgára sietett. Én a parton maradtam, lógattam a lábam a stégről és néztem a széltől fodrozódó vizet. Elmerengtem és a következő pillanatban már a törpe csipedett csalogató illatára eszméltem.

Ez a halétel családi recept, a BaltásPapa specialitása, számomra mind közül a legfinomabb, annak ellenére, hogy minden főztjében benne volt szíve-lelke, a keze munkája, az energiája, hisz mindig mindent a két kezével készített – kihalászta és megpucolta a halat, vágta a hagymát, készítette a tűzifát, gyúrta a tésztát és még a fűszerpaprika is a mi családunk őrleménye volt.

Íme az általam készített törpe csipedett, ami szívvel-lélekkel most NEKTEK, TARKA BÁRKA olvasóknak készült.

Törpe csipedett bográcsban

Hozzávalók 4 személyre:

2 kg méretes törpeharcsa /megtisztítva, lesózva/

2 közepes fej vöröshagyma apró kockára vágva

2 gerezd fokhagyma

1 db tv paprika

1 db paradicsom

2 púpos evőkanál őrölt pirospaprika

2-3 db cseresznyepaprika

víz, hogy ellepje, kb. 2 l

só (ízlés szerint)

… a csipetke tésztához:

30 dkg búzaliszt

3 tojás a tyúk alól

csipet só

Elkészítés:

A halat megtisztítjuk, majd lesózzuk. Hagyjuk állni kb. 2-3 órát. Ez azért fontos, mert így nem fő szét a húsa. Ez idő alatt elkészítjük a csipetke tésztát, 30 dkg liszt, 3 tojás és egy csipetnyi só összedolgozásával. Kemény tésztát gyúrunk, melyet géppel vagy sodrófával vékonyítunk, majd kézzel elcsipegetünk.

A megtisztított, lesózott törpéket beletesszük a bográcsba, rászórjuk a felkockázott hagymát, fokhagymát, a félbevágott tv paprikát és a gerezdekre vágott paradicsomot. Felöntjük (a megadott mennyiségű) vízzel és tűz fölé akasztjuk úgy, hogy az alja beleérjen a tűzbe. Nagy lángon főzzük, majd amikor a víz felforr és erősen habzik, megszórjuk 2 púpos evőkanál pirospaprikával és beletesszük a cseresznyepaprikát is. Időnként megforgatjuk a bográcsot (keverni sohasem szabad), hogy ne kapjon oda az alja. A törpe csipedettet forrástól számítva 20-25 percig (a törpeharcsák méretétől függően) erős tűzőn főzzük.

Félidőben sózzuk, kóstoljuk, majd az utolsó 5 percben visszavesszük a lángot és beletesszük a frissen készített csipetke tésztát. Folyamatos felügyeletet igényel, forgassuk a bográcsot, nehogy leégjen az aljára a tészta. (A tésztán megtapadt apró lisztszemek besűrítik a hallevet.) Megterítünk, majd a megfőtt halat bográcsostul az asztal közepére tesszük. Jókora adagot merünk, melyet jó étvággyal elfogyasztunk! :-)”

Köszönjük, Petra!

…és még mielőtt kifutnánk a szezonból, “A világ hallevesei” sorozatunkban ezennel megnyitjuk a magyarországi hallevesek, halászlevek sorát.

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!