Címke: tonhal konzerv

Az olasz gyerekek kedvence: tonhalas sült ricottagolyók + jó hír + olasz mese: Roberto Piumini: Mesék egy szuszra kötetéből A csillag és a tintahal

Az alábbi receptet Mario barátunk hozta. Állítólag már egyetemista korában is ő készítette ezeket az ezerféle módon tálalható jópofa golyóbisokat. (szóval történelmük van, no, amit nincs mese, meghajlunk az alkotó előtt).

Kínálhatjuk előételként különféle mártogatósokkal, tálalhatjuk tésztára szósz + feltétként, de főfogás is lehet belőlük mondjuk egy nagy tál vegyes salátával. Mondanám, hogy tonhal helyett használjunk más halat, de ez úgy, ahogy Mario megalkotta volt tökéletes, így inkább csendben maradok – annak ellenére, hogy most én is épp azon vagyok, hogy tudnám a konyhámból teljesen eliminálni a tonhalkonzervet. (Házi feladatnak bevésem a füzetembe, hogy keressek valami olyan alternatívát, amivel a szerecsendió használatát nem kell mellőzni, ez ugyanis a ricottával remek párost alkot, és a gyerekeknél is biztos befutó ízpáros.)

Tonhalas sült ricottagolyók

Hozzávalók: 300 g ricotta, 160 g tonhal konzerv olívaolajban, 80 g magozott, marinált zöld olajbogyó apróra vágva, 3 púpos evőkanál zsemlemorzsa + a végén a forgatáshoz, 1 tojás, só (esetleg csipetnyi fehérbors), a sütéshez napraforgó vagy olívaolaj

A konzervet lecsöpögtetjük, keverőtálba tesszük, villával áttörjük. Hozzáadjuk a ricottát, az olajbogyó kockákat, a zsemlemorzsát, a tojást és a fűszereket, majd az egészből könnyen formázható masszát keverünk – ha túl lágynak találjuk, adhatunk még hozzá egy kevés zsemlemorzsát.

A masszából kb. 3 cm átmérőjű golyókat formázunk, zsemlemorzsába forgatjuk, forró olajban aranybarnára sütjük, és azonnal tálaljuk.

A jó hír

Ebben a hónapban két alkalommal két különböző helyszínen is részt veszünk a rivignanoi Associazione Punto e Virgola által szervezett nyári táborban. Témánk:  “i pesci azzurri” – az ún. “kék halak” vagyis a szardella, szardínia, csőrös csuka, makréla, tonhal, kardhal, stb.

Megtanulunk szardellát tisztítani, sózni, készítünk halas-buborékos képeslapokat, halacskát almából – amit végül meg is eszünk, hiszen a hal maga az egészség!. A foglalkozás végén a gyerekek egy füzetet vihetnek haza amely egy halas színezőt, valamint a Tarka Bárka két, a kék halak valamelyikével felhasznált receptjét tartalmazza.

Tegnap főpróba volt, ilyenek lesznek a képeslapok + borítékok:

Ötlet innen.

Olasz recepthez olasz mesét választottam mára, Roberto Piumini: Mesék egy szuszra című kötetéből a tengeri csillag és a tintahal történetét. Buona lettura, bambini!

A csillag és a tintahal

Élt egyszer a tenger mélyén egy tintahal, aki mást sem csinált, folyton csak zsörtölődött.
– Úszni, csak úszni, mindig csak úszni!? – mondogatta méltatlankodva, és csápjaival számolva sorolni kezdte: Először is, az úszás nagyon fárasztó, másodszor, nagyon unalmas, harmadszor…
– Hát még te milyen unalmas vagy!  szólt közbe egy halacska. Ha tényleg olyan nagyon fáraszt az úszás, akkor miért nem ülsz meg inkább egyhelyben valahol? Rengeteg hely van a tenger fenekén, jut belőle mindenkinek.
– Nem úgy van az! Én nem érem be akármilyen hellyel. Annak a jó kis sziklának a csúcsát akarom!
– De hát az ott a tengeri csillag helye. Mindig ő ül ott.
– Azt mondod? Szóval fenntartott helye van a csillagocskának? No, majd meglátjuk, mennyire az ő helye az.
A tintahal odaúszott a tengeri csillaghoz.
– Nicsak! Egy csillag itt a tenger fenekén. Hát ez meg hogyan lehet?
– Hogy érted ezt?- kérdezte a csillag.- Hiszen nekem itt van a helyem!
– Mit nem mondasz! Te bizony nagyon tévedsz kiscsillag. Csak azt ne mond, hogy nem tudtad, hogy a csillagoknak az égen van a helyük! Mert ezt aztán igazán mindenki tudja: ott van fenn a helyük az égben, a hold körül.
-Tényleg? – álmélkodott a tengeri csillag. Nahát, ezt nem is tudtam! Hát, akkor felmegyek én is oda.
Levált a kőről és úszni kezdett, fel a tenger színe felé. Amikor elérte végül, meglátta a csillagos eget és megpróbált kiugrani a vízből, hogy odajusson, fel a csillagok közé; próbálkozott, nekirugaszkodott újra és újra, de csak nem járt sikerrel.
Akkor aztán elpityeredett.
-Hát te miért sírdogálsz itt? – kérdezte a tonhal. Mintha bizony nem lenne még elég sós víz a tengerben!
– Mert nem bírok feljutni az égbe, a többi csillag közé, pedig ott volna a helyem.
– És azt meg ki mondta neked, hogy ott van a helyed?
– A tintahal.
– Vagy úgy, a tintahal! – mondta erre a tonhal. No, gyere csak velem csillagocska, kapaszkodj az uszonyomba!
És a tonhal, uszonyán a tengeri csillaggal, leúszott egyenesen a tenger fenekére. Megállt a szikla csúcsa felett, amelyen nagy elégedetten pöffeszkedett a tintahal.
– Te mondtad azt, hogy a tengeri csillagok helye fent van az égen? – kérdezte a tonhal.
– Igen! Mert először is az a véleményem, másodszor meg vagyok győződve, harmadszor biztosan állíthatom, negyedszer…
– És azt tudod-e, hogy a tintahalaknak hol van a helyük? – kérdezte a tonhal vészjóslóan, kissé közelebb úszva.
– Ööööö, hát, nem is tudom…
– A tonhalnak a hasában, ott van a helyük! – mondta a tonhal, és nagyra tátotta a száját.
No, erre aztán több sem kellett a tintahalnak, otthagyta a sziklát, és uzsgyi, eliszkolt amilyen gyorsan csak bírt. A csillag nagy boldogan visszaült a helyére, a szikla tetejére, a tintahalat meg többé senki sem látta arrafelé.

Versione italiana:

La ricetta citata sopra ce l’ha suggerita il nostro amico Mario. Possiamo offrire queste simpatiche polpette di ricotta e tonno sia come antipasto con delle salsine, sia come arricchimento di un piatto di pasta al pomodoro, ma anche come secondo piatto con una belle insalata mista.

Cogliamo l’occasione e partecipare con essa al concorso “Guarda che buono” lanciato sul Facebook della Delicius. Dunque la ricetta in lingua italiana troverete qui.

La bella notizia:

In questo mese, in due posti diversi, parteciperemo al centro estivo organizzato dall’assiociazione Punto e Virgola di Rivignano. L’argomento dell’incontro sara’ „I pesci azzurri” – quali: sardine, alici, aguglie, sgombri, tonni, pesce spada ecc.

Impareremo come si puliscono le acciughe e le fasi di lavorazione per la loro conseravzione sotto sale. Prepareremo cartoline colorate con bollicine e pesciolini e se ci sara’ tempo, anche un pesce usando le mele. Alla fine dell’incontro verranno consegnate ai bambini dei depliant con due disegni di pesci da colorare e due ricette che si preparano con i pesci azzurri selezionate dal nostro blog Tarka Bárka cioe’ „La Barca Tinta”.

Ieri abbiamo fatto la prova, le cartoline saranno come sopra. Idea e descrizione (se dopo le foto manca a qualcuno 😉 le ho prese da qui.

Da noi non esiste domenica senza fiabe, filastrocche o canzoncini. Purtroppo ho trovato la storia della stella marina e il calamaro scritta da Roberto Piumini in rete solo in lingua ungherese, ma per accontentare i nostri piccoli lettori italiani riporto qui la filastrocca ben conosciuta di Maurizio de Maurizi:

Il pesciolino stanco 

Un giorno un pesciolino
nuotar non volle più
e dietro una conchiglia
si mise a muso in giù.
Un bimbo col ditino, 
la coda gli toccò,
si volse il pesciolino e gli disse:
“Senti un po’:
son stanco di nuotare
andare avanti e andrè, 
vorrei poter girare 
il mondo insieme a te”.
Il bimbo pian pianino dall’acqua lo levò
e con il pesciolino per strada se ne andò.
Glu glu glu
Glu glu glu, ripeteva il pesciolino
Glu glu glu
Glu glu glu, gli altri stavano a guardar
Ma a un tratto il pesciolino
gli scappò via di man,
gli fece l’occhiolino
e gli disse: “Ciao a doman”.
Il bimbo poverino
invano lo chiamò
quel pesce birichino
nell’acqua si tuffò.
Dall’acqua il pesciolino
sorrise a quel bambino
gli andò vicin vicino
e gli disse: “Ciao son qui”.
Vorrei con te restare,
tu sei un buon piccin,
ma c’è una pesciolina
Che vuol che io resti qui!”.
Glu glu glu
Glu glu glu

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!