Címke: tárkony

Tárkonyos-tejszínes süllőleves szalonnás kenyérgombóccal – Halfejű Istók I. rész

Tegnapelőtt egy gyönyörű süllő került elő Bandi bácsi mélyhűtőjéből. Azóta a következőket készítettem:

Tárkonyos-tejszínes süllőleves szalonnás kenyérgombóccal

Sütőben sült rozmaringos-hagymás süllőcsigák törtpaszullyal

Borókás-rozmaringos vajban süllőfilé mustáros-sárgarépás burgonyapürével

Tejben párolt süllőfilé ropogós fricobárkában parmezános galuskával és zöld almás zöldborsómártással.

Mandulás morzsában sült süllőfilé zöldborsós cukkinimártással és burgonyás fricoval

Lassan vége a tilalmi időnek, gondoltam jól fog jönni egy-két ötlet. A Bárkán gyereknap is van, a gombóclevest nem hagyhattam ki, mutassatok egy olyan gyereket, aki nem szereti a gombócot! (A virágot Annám szedte, a bort pedig apának raktuk a leves mellé – már nagyon hiányzik!)

Tárkonyos-tejszínes süllőleves szalonnás kenyérgombóccal

Hozzávalók:

Az alapléhez: 1 db kb. 1,5 kg súlyú süllő feje, gerince és a nyesedék, 1/2 citrom, egy kis csokor vegyes zöld fűszer (tárkony, rozmaring, kakukkfű, zsálya, egy kicsi babérlevél), 3-4 borókabogyó kissé szétnyomva, 2 tk. egész feketebors

A leveshez: a leszűrt fenti alaplé, 100 ml tejföl, 100 ml tejszín, 50 ml tej, 1 ek. étkezési keményítő, pár csepp fehérborecet, egy kis csokor friss petrezselyem és tárkonylevél, 1 gerezd fokhagyma, vaj, extraszűz olívaolaj

A kenyérgombóchoz: 250 g száraz kenyér nagyobb kockára vágva, 2 db tojás, 200 ml tej, 2 újhagyma apróra vágva, egy nagy csokor petrezselyemzöld felaprítva, 1 gerezd fokhagyma lereszelve, 50 g húsos, enyhén füstölt szalonna apró kockára vágva, 4 ek. extraszűz olívaolaj, só, bors

Az alapléhez a süllő fejét, farkát, gerincét és a nyesedéket egy nagy lábasba tesszük. Ráfacsarjuk fél citrom levét, hozzáadjuk a zöld fűszereket, a borsot, a borókabogyót, és a kétfelé tört fél citromot. Felöntjük vízzel, és alacsony lángon az egészet egy órán keresztül főzzük. (A pofahúst forrástól számított 1 perc után kivesszük, sózzuk, meglocsoljuk néhány csepp citromlével valamint egy kevés extraszűz olívaolajjal, és megesszük. Csak annak adunk belőle, aki megérdemli.)

Az alaplevet leszűrjük, a halhúst lecsipegetjük a csontokról, a szálkákat eltávolítjuk.

A tejszínt a tejjel, a tejföllel, az ecettel és a keményítővel csomómentesre keverjük.

A knédlihez a kenyérkockákat egy nagy keverőtálba tesszük, meglocsoljuk a tejjel, összekeverjük, és félretesszük.

Egy serpenyőben felhevítjük az olívaolajat, belerakjuk a szalonnát, kisütjük a zsírját. Hozzáadjuk az újhagymát, lassú tűzön üvegesre pároljuk, elkeverjük benne a felaprított petrezselyemzöldet, és levesszük a tűzről.

A tejbe ártatott kenyeret a tojásokkal botmixer segítségével pépesítjük, hozzáadjuk a petrezselymes-hagymás szalonnát, sót, borsot, a halhús darabkákat, végül a masszát jól összedolgozzuk, és 15-20 percig állni hagyjuk

Egy fazékban kevés vajat és olívaolajat hevítünk, megpirítunk rajta egy kés lapjával kissé szétnyomott fokhagymagerezdet. Hozzáadjuk a fehérbort és az alaplevet, majd amikor a lé felforr, belekeverjük a tejszínes keveréket, sózzuk, borsozzuk, és a levest besűrítjük.

A kenyeres masszából vizes kézzel apró gombócokat formálunk, a tárkony+petrezselyemzöld csokorral együtt a levesbe helyezzük, és alacsony lángon addig főzzük, amíg a gombócok feljönnek a víz tetejére. (A leves szárított tárkonnyal is működik.)

Játék is van:

Idesüssetek! Mióta rátaláltam ezekre a filcből készült tengeri állatokra, teljesen odáig vagyok értük! (A belinkelt bejegyzésben részletes leírás található az elkészítésről.)

Azt hiszem, megvarratom valakivel, és azt fogom mondani, Annámnak lesz…;-)

És mese is van:

Ha süllő, akkor Halfejű Istók. Mivel elég hosszú, több részletben, a következő napok süllőreceptjei végén közöljük.

Halfejű Istók – népmese – I. rész

Tihany aljában, a Balaton partján állt egy kis halászgunyhó. Abban a kis gunyhóban élt egy halász a feleségével. Szegények voltak nagyon, mert a halász Bálint hálójába nemigen akadtak a halak. Pedig Bálint igen szorgalmasan járta a vizet, akár szép idő volt, akár szeles vagy borús.

Egy szép napon bedobta a hálóját Bálint a vízbe.

,,No, máma szerencsém lesz!” – gondolta, és rágyújtott a pipájára, várt türelmesen. Már lehenyatlóban volt a nap, amikor húzni kezdte a hálóját.

– Ejnye, de nehéz! Hiszen ezt meg sem tudom mozdítani! Elszaladok a komámért, hadd segítsen, és ő is kap a jó falatokból – ujjongott Bálint.

Jött is a koma, de még ketten sem tudták kihúzni a hálót.
– Hallod-e, Bálint, elfutok a komámért, – mondta a koma, és azzal elsietett Jánosért.
Most már hárman húzták a hálót, de még így sem tudták megmozdítani. Tanakodott a három ember, hogy mitévő legyen. Leültek a part szélére, és tervezgettek, hogy mi mindenre futja a bőséges fogásból.
– Szép takaros házat építs! – mondta a koma.
– Új bárkát és új hálót vegyél! – tanácsolta a koma komája.
Bálint jószívű ember volt, hát mindkettőjüknek bőven ígért a zsákmányból. Bálint igen türelmetlen lett, és megint próbálkozott a háló kihúzásával. De most sem mentek semmire.
– Mit tegyünk hát? – vakargatta a feje búbját a halász.
Amint így tűnődik, hallja ám, hogy valahol zörögve jön egy kocsi. Fut Bálint, kifogja a két lovat, és viszi a partra. Majd megszakadt a két állat, amíg a hálót kivonszolták. De volt ám nagy meglepetés! Mert a háló teli, de teli volt kövekkel.
– Elmegyek világgá – mondta nekibúsultan Bálint. – Hogy tudok én az asszony szeme elé kerülni, ha még annyi halat sem fogtam, hogy vacsorát készítsen belőle?
A két koma vígasztalta, hogy majd jóra fordul minden, csak ne adja fel a reményt. Bálint kidobálta a köveket a hálóból, hát a háló alján egy kis süllő vergődött.
– No, te kis árva, hogy kerültél a kövek közé? Hát nem vagy éppen nagy falat, de Julinak elég leszel vacsorára.
Megfogta a kis halat, hogy beteszi a bárkába, hát látja ám, hogy a kis hal szeméből hullanak a könnyek. Igen megsajnálta Bálint a kis halat, és visszadobta a vízbe.
– Eredj az utadra! Majd máma is csak a bánat lesz vacsorára.
A parton már várta Juli az urát.
– Van-e jó fogás? – kérdezte tőle, de az nem szólt egyet sem, csak ment befelé a házba. Igen szomorúk voltak mindketten.
– Hallod-e, asszony! Én elmegyek világgá, mert látom, hogy itt üldöz a balszerencse.
– Jaj, ne menj el, édes uram, hát mi lesz velem itt egyedül? Még ha lenne egy kislányom, nem érezném úgy az árvaságom.
– Inkább fiunk lenne, az segítene a munkánál, mindjárt más lenne a sorsunk – mondta Bálint.
Juli kérlelte az urát, hogy próbálkozzon meg még egyszer a halfogással, és ha megint nem sikerül, hát akkor menjen szerencsét próbálni.
– Jól van – mondta Bálint -, holnap még megpróbálom, de ha nem sikerül, süss nekem hamuból pogácsát, és elmegyek a nagyvilágba.
Másnap igen szelesre fordult az idő, de Bálint csak kiment a vízre.
– Jaj, ne menj el édes ura, hiszen nézd, mennyire beborult az ég, és milyen rohanva jönnek a sűrű, fekete fellegek! – kiáltott az ura után Juli.
De a halász csak evezett, nem figyelt az asszony szavára.
A szél nagy erővel lódította ide-oda a bárkáját, és sűrű cseppekben eleredt az eső.
,,Na, ennek már a fele sem tréfa! ” – gondolta Bálint, és próbált kifelé evezni a partra.
De a szél csak befelé sodorta a bárkáját, és a hullámok keresztülcsaptak a feje felett. Szeme-szája tele lett vízzel, aztán felfordult a bárka.

ÉS FIGYELEM, FIGYELEM, MA LEJÁR A 48. VKF! JÁTÉK NEVEZÉSI HATÁRIDEJE! A HAZAI VIZEKBEN HONOS HALAKKAL KÉSZÜLŐ ÉTELEK LINKJÉT ÉJFÉLIG VÁRJUK A tarkabarkablog@gmail.com E-MAIL CÍMRE! TOVÁBBI RÉSZLETEK ITT.

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!