Címke: süllő

Trofie tészta cukkinivel és süllővel

Kiváló példa a nyesedék, a halfej és a halgerinc felhasználására – mert semmit sem dobunk ki! Általában igyekszem “nagyvonalúan” filézni a halakat, és a maradékból új ételt alkotni, hiszen a csont melletti halhús a legízletesebb – a süllő pofahúsáról nem is beszélve…

A filét felhasználhatjuk izgalmasabb főételekhez, mint pl.

Borókás-rozmaringos vajban sült süllőfilé sárgarépás-mustáros burgonyapürével

Tejben párolt süllőfilé ropogós fricobárkában zöld almás zöldborsó mártással és parmezános galuskával

Mandulás morzsában sült süllőfilé zöldborsós cukkinimártással és burgonyás fricoval

Trofie tészta süllővel és cukkinivel

Hozzávalók 2 főre: 140 g trofie tészta, 120 g cukkini, 1 cikk fokhagyma, egy kb. 1,2 kg súlyú süllő gerince, feje (ne felejtsük el a kopoltyút eltávolítani!) és a nyesedék, extra szűz olívaolaj, 1/2 citrom, 20 g fenyőmag, 100 ml tejszín, frissen reszelt szerecsendió, só, frissen őrölt feketebors

A süllő gerincét, fejét (kopoltyú nélkül!) és a nyesedéket bő hideg sós vízben a megtisztított fél citrommal együtt feltesszük főni. Amikor a lé felforr, a lángot takarékra vesszük, és az egészet nem több, mint 2-3 percig  főzzük, leszűrjük. A levet félretesszük, a gerincről, a fejről és a nyesedékről a lehető legtöbb halhúst leszedegetjük.

A cukkinit nagylyukú reszelőn lereszeljük, a fokhagymát megtisztítjuk, áttörjük.

A fenyőmagot száraz serpenyőben megpirítjuk, majd két sütőpapír közé téve nyújtófával finomra hengereljük.

A lereszelt cukkinit egy serpenyőbe tesszük, sóval, borssal és frissen reszelt szerecsendióval fűszerezzük, majd nagy lángon saját levében 3-4 percig pároljuk. Ezután elkeverjük benne az áttört fokhagymát, meglocsoljuk  egy kevés extra szűz olívaolajjal, és lesütjük. Hozzáadjuk a tejszínt, a fenyőmagot és a süllődarabokat, és a szószt 1-2 perc alatt készre pároljuk.

Közben a hal alaplevet újra felforraljuk, a tésztát beledobjuk, és közepes lángon addig főzzük, amíg eléri az “al dente” (“harapható”, nem teljesen puhára főtt) állagot, leszűrjük, összeforgatjuk a szósszal, és azonnal tálaljuk.

Világ hallevesei XIX.- Magyarország VII.- Tiszai halászlé

Még mindig Magyarországon vagyunk, most a Tisza felső szakaszán, home, sweet home….
A recept és a megszokott gyönyörű fotó Gabi munkája. A Bárka egykori szerzőjére nagy feladat vár: hamarosan megszületik a második kisbabája, ezért itt külön is szívből gratulálunk nekik!

A tiszai halászlé legfőbb ismérve a passzírozással készülő alaplé, ami többféle halból készül. A ponty és apróhal elengedhetetlen hozzá, főként az alapléhez, míg a süllő és harcsa szeletekből válik a legfinomabb “levesbetét”. Az apróhal leginkább szerencse kérdése, azaz amit sikerül beszerzni hozzá a helyi halászoktól, most kárász és dévérkeszeg került a levesbe, a ponty, süllő és harcsa fejével-farkával együtt. A bográcsozás családon belül szintén kötelező elem, azaz nálunk még karácsony előtt, térdig érő hóban is szabadtűzön készül a halászlé, de ettől igazán el lehet tekinteni, ha nem adódik rá lehetőség. Az már külön vitát képez, legfőképpen nagymamám és édesapám között, hogy a hagyma hogyan kerüljön a levesbe. Míg az általánosan elfogadott módszer, hogy a feldarabolt hagymát az alaplével főzik (bár több helyen olvasható olyan leírás is, miszerint a hagymát és a szárított paprikát is külön-külön kevés vízben kell megfőzni, majd átpasszírozni, és ezt adni a szintén átpasszírozott alapléhez), addig a tősgyökeres tiszamelléki nagymamám kevés zsírban, mi több, füstölt szalonna kiolvasztott zsírjában szereti megfuttatni előtte. Ez családon belül is érzékeny kérdés, így én most inkább édesapám sokkal szélesebb körben elfogadott módszerével készült halászlevét osztom meg az olvasókkal.

Felső-tiszai halászlé
1 kisebb harcsa (1,5 kg)
1 ponty (1,2 kg)
0,5-0,5 kg kárász és dévérkeszeg
halaprólék (1 süllő feje, farka)
3 nagy fej hagyma (45 dkg)
5 evőkanál pirospaprika
2 szárított csípőspaprika

A ponty és harcsa fejét, farkát levágjuk, a harcsát felszeleteljük, a pontyból szép patkókat vágunk. A kevésbé húsos ponty patkók mennek az alaplébe a kárásszal, keszeggel, harcsa és süllő aprólékával együtt.
Az alaplé készítésénél a halhoz adjuk a feldarabolt hagymát, a szárított paprikát, a fűszerpaprika felét, sózzuk, majd felöntjük nagyjából 5 liternyi vízzel. Felforraljuk, majd lassú tűz felett 1,5 órán át főzzük. Közben a harcsa és ponty szeleteket besózzuk, állni hagyjuk.
Másfél óra főzés után átszűrjük az alaplevet, a nagyobb csontokat kiszedjük, a többi haltörmeléket átpasszírozzuk, majd az átpasszírozott halat az alapléhez adjuk. (Egy igen ügyes ibrányi szakácsnő módszere szerint ezen a ponton botmixerrel is lehet pürésíteni az alaplevet, és azt átszűrni, így lesz igazán sűrű a végeredmény.) Ismét felforraljuk a maradék fűszerpaprikával együtt, 10-15 percig főzzük, majd hozzáadjuk a besózott halszeleteket, ezután már nem kavargatjuk. Addig főzzük, amíg a halszeletek megpuhulnak, ha van ikra, haltej, azt a főzés vége előtt 2-3 perccel adjuk hozzá.
Friss fehér kenyérrel, szárított cseresznyepaprikával adjuk fel az asztalra.

Köszönjük, Gabi!

Kancsal Harcsa

Herczeg Gabriellával, a flatcat blog szerzőjével a tiszateleki Kancsal Harcsában jártunk. Olvassátok Gabi beszámolóját!

Van egy hely a Felső-Tisza mentén, egy halászcsárda. Nem az a rossz emlékeket idéző, hanem az az igazi, isteni halászlével és sült hallal, lelkes-kedves tulajdonosokkal és békebeli hangulattal. Erről fog szólni most ez a poszt. Meg persze a receptjeikről, amit a kedves házigazdák megosztottak velünk: a Kancsal Harcsa halászlevéről, paprikásáról, marinált ecetes pontyáról és egészben sült süllőjéről.

A Kancsal Harcsát Tiszatelken Fejér Géza és felesége 1988 óta üzemelteti, de a legenda szerint itt már 300 éve is fogadó működött, az udvaron álló tölgyfához pedig Rákóczi Ferenc kötötte ki a lovát annak idején.  A jelenlegi tulajdonosok egy tiszai kirándulás során találtak a töltés mellett álló helyre és beleszerettek, az ÁFÉSZTtól vették át az akkor még romos halászcsárdát, felújították, és a halászlevüknek hála, rövid időn belül sikeres lett. Egy évvel a nyitást követően már a töltésen állt az üres asztalra várakozók sora nyaranta, pedig az étlapon akkor még csak halászlé, sült hal és túrós csusza szerepelt.
A tulajdonos egyben a szakács szabolcsi, székelyi származású, de halat főzni igazán bajai ismerősöktől tanult meg, a bajai halászlétől kezdve a dunai hagyományos receptekig, ezek alapján született meg a Kancsal Harcsa halászleve, és az étlapon szereplő receptekhez is ezek szolgáltattak inspirációt. Ecetes marinált ponty, olajos pácolt hal, a Kancsal Harcsa citrommal és fehérborral készülő paprikása, töltött csuka, pontyszeletek “részeges halász” módra, csak néhány az étlapon szereplő különleges fogások közül. Nem csak a halakra büszkék, házilag készül az asztalra kerülő savanyúság, a lekvár somból, sárgabarackból, a paradicsom ivólé is, ami a vendégek asztalára kerül, és kóstolni lehet a házi pálinkáikat is, melyek közül Géza leginkább a birs és meggy pálinkájukra büszke.

A hely a kezdetektől fogva a házias, táj-jellegű, hagyományos konyhára és vendéglátásra törekszik, családi vállalkozás, melyet a nyitás óta folyamatosan bővítenek, két éve egy panziót is nyitottak mellé. A rusztikus környezet és a háziak szerető vendéglátása sok törzsvendéget szerzett a helynek, aki egyszer evett a halászlevükből, az a mai napig visszajár. A halat a helyi halászoktól szerzik be és a kezdetektől fogva ugyan úgy készül a halászlé, ahogy most is, mely a tiszai és bajai halászlevet ötvözi, azaz hozzáadott zsiradék nélkül, de passzírozva készül az alaplé, vegyes tiszai apróhalból és a filézés során leeső halaprólékból, uszonyból, gerincből, fejből, amibe aztán a vendég kívánsága szerint főzik bele a végén a halszeleteket, harcsát, süllőt, pontyot, ízlés szerint. A vendégek legkedveltebb fogása a halászlé harcsaszelettel, míg Gézáék a pontyra esküsznek, rántott formában és hallébe főzve is. A gyerekek is imádják a halat, Flóra, a nagylány kedvence a korhely halászlé, mely citrommal, babérral, mustárral, tejföllel készül, Koppány, a kisebbik fiú kedvence Géza egyik specialitása, a halgombócos halleves. Fejér Géza szakértelmét több fórumon is elismerték, tavaly ő lett az év vendéglátósa a megyében, főzött már a Kölcsey TV számára is, többször hívták zsűrizni és főzni is, volt zsűritag a tiszaberceli halászléfőző versenyen és részt vett bajai bográcsgyújtáson is, de nem szereti a nyüzsgést, ezeket a kéréseket többnyire visszautasítja. A kérdésre, hogy mi volt számára eddig a  legnagyobb elismerés a válasz: “Amikor a vendég kenyérrel kitörölte a hallé tányérját is”. A sikerükről is kérdezem, Géza válasza itt is határozott: “A vendég szája íze szerint kell főzni.” Szerinte ez ilyen egyszerű.

Halászlé

10 liter hallére 3 kg apró hal vagy halvagdalék
15 dkg vöröshagyma
10 dkg fűszerpaprika
3 TV paprika
1-2 paradicsom
A halat felöntjük a vízzel, sózzuk, addig főzzük, amíg a halhús, fej megpuhul, majd átpasszírozzuk. A levet felfogjuk, leszűrjük. Az áttört halhúst felöntjük a hallével, kipótoljuk az elfőtt vizet. Hozzáadjuk a finomra aprított vöröshagymát, majd felfőzzük, addig forraljuk, amíg a tetejéről a hab elfő. Ezután adjuk hozzá a fűszerpaprikát, paprikát, paradicsomot, ízlés szerint csípős cseresznyepaprikát és ezzel együtt még másfél órán át főzzük, sózzuk, ha szükséges.
Tálalás előtt személyenként 1-2 halfilét (harcsa, süllő, ponty) főzünk a halászlébe.


Ecetes marinált ponty

1 kg pontyfilé (derék)
liszt
olaj
15 dkg vöröshagyma
2 dl ecet (20%)
1-1,5 liter víz
5 dkg cukor
babérlevél, szemes bors, koriander, kapor ízlés szerint.
A halszeleteket sózzuk, lisztbe forgatjuk, majd bő olajban kisütjük, leitatjuk a felesleges zsiradékot.
Porcelán tálba rétegezzük a karikára vágott hagymával. A vízből, ecetből, fűszerekből és cukorból páclevet keverünk, majd a halra öntjük. Akkor jó, ha a páclé a halszeleteket teljesen ellepi, ha kevesebb, kevés vízzel ki kell pótolni.
Lefedjük a tálat, majd hűvös helyen, hűtőben 2 hétig állni hagyjuk. A halhúst az ecet ennyi idő alatt megmarja, az porhanyóssá válik.

Kancsal Harcsa paprikása

személyenként
30 dkg harcsafilé
1 fej vöröshagyma
1/2 citrom
2 dl száraz fehérbor
2 babérlevél
1 ek fűszerpaprika
5 dkg füstölt szalonna
késhegynyi bors
2 ek tejföl
15 dkg kifőtt galuska
A harcsát felkockázzuk, majd leöntjük a citromlé és bor keverékével, beletesszük a babérlevelet.
A hagymát finomra aprítjuk, a szalonnát apró kockákra vágjuk. A szalonna zsírját kiolvasztjuk, a pörcöket kiszedjük, félretesszük(ezt később a túrós csuszához adják)
A hagymát a zsiradékon üvegesre fonnyasztjuk, majd hozzáadjuk a harcsát, megszórjuk a pirospaprikával, összeforgatjuk és ráöntjük a pácoláshoz használt citromos bort is. Összeforraljuk, sózzuk, borsozzuk, majd addig főzzük nagy lángon, amíg a harcsa átfő a lé nagy része pedig elpárolog. Tálalás előtt belekeverjük a tejfölt, összeforraljuk.
Friss, házi galuskával tálaljuk.

Egészben sült tiszai süllő

2 személyenként egy tiszai süllő (1-1,5 kg)
liszt

olaj
A süllőt besózzuk, lisztbe forgatjuk, majd ívbe hajlítva bő, forró zsiradékba tesszük, kisütjük, amíg aranybarnává válik. Sütés közben érdemes többször megmozgatni, hogy ne ragadjon le, egyenletesen süljön.

Sütőben sült hagymás-rozmaringos süllőcsigák “törtpaszullyal”

…mert ennek a receptnek a Bárkán a helye. Pár nappal ezelőtt ezzel készültem az általunk szervezett 48. Vigyázz, Kész, Főzz! fordulóra, amelynek a témája “Édes Vizeink”, célja pedig a közös játékon túl a hazai halak népszerűsítése volt. (A kiírást itt, az összefoglalót pedig itt találjátok.)

Mindenképp egyszerű ételt szerettem volna választani, ezért gondoltam, hogy nagymamám annak idején barna babból készült tört paszulya épp jó lesz. Ami a süllőt illeti, a babhoz nagyszerűen passzol, a citrom és a rozmaring is jól áll neki, viszont a hagyma-paprika-napraforgó olaj édessége kicsit elnyomta a süllő lágy ízét. Legközelebb biztos, hogy karakteresebb ízű halat fogok választani, mondjuk amurt, pontyot, a tengeri halakat tekintve pedig abszolút befutó lehet szerintem a szardínia, a vörösmárna, de még az is lehet, hogy a laposhalak valamelyikével is kipróbálom egyszer.

Szakértői vélemény alapján mondhatom, hogy ami az étel ízvilágát mégis egyensúlyba hozhatja, az egy pohár nem túl gyümölcsös rosé. Konkrétan Figula 2011 Merlot Roséjáról van szó (Gabi, köszönöm a segítséget), és ennek a korántsem véletlen választásnak az apropóján az alábbi fogással egyúttal nevezni is szeretnék a Rosalia – Magyar Rosé Mustra és a Kifőztük közös játékára. (Lesz egy másik fogás is, ez a Tavola In Piazzán, fog megjelenni. Egy előételről van szó: zöld fűszeres abárolt szalonna balzsamecetes rosé boros eperrel. Remélem, sikerül megírni a posztot éjfélig. 🙂

Sütőben sült hagymás-rozmaringos süllőcsigák “törtpaszullyal”

Hozzávalók:

A csigákhoz: 2 db kb. 200 grammos süllőfilé bőr nélkül (lehetőleg a vékonyabb, farok felé eső rész), néhány csepp citromlé, négy ágacska rozmaring, 2 db fehérhagyma, napraforgó olaj,1 tk. őrölt pirospaprika (édes)

A babhoz: 200 g barnabab, 1 nagy burgonya, 1 gerezd fokhagyma, 1 babérlevél, só, frissen őrölt feketebors, extraszűz olívaolaj

 

A babot egy éjszakára beáztatjuk.

A burgonyát meghámozzuk, nagyobb kockákra vágjuk.

Egy lábasban olívaolajat hevítünk, és megpirítjuk benne a kés lapjával kissé szétnyomott fokhagymagerezdet. Hozzáadjuk a babérlevelet, a babot, sót, frissen őrölt feketeborsot, és addig főzzük, amíg a bab megpuhul. Ekkor az egészet botmixerrel durvára mixeljük (nagyanyó feeling: az övé sosem volt teljesen sima).

A hagymákat nagyon vékony csíkokra vágjuk, és egy kevés napraforgó olajon, lassú tűzön megpároljuk, az utolsó fél percben megszórjuk a pirospaprikával, és összekeverjük.

A csigákhoz mindkét süllőfilét hosszanti irányban négy részre vágjuk. Az így kapott csíkokat sózzuk, borsozzuk, meglocsoljuk egy kevés citromlével, kettesével nyársra húzzuk, a nyársak közé egy-egy rozmaring ágacskát szorítunk, és 10 percig állni hagyjuk. Ezután a nyársakat tűzálló tálra fektetjük, meglocsoljuk a paprikás hagymával, és 190 fokra előmelegített sütőben kb. 5 perc alatt készre sütjük.

A babpürét tányérokra szedjük,mindegyikre egy-egy nyársat helyezünk, és azonnal tálaljuk.

Süllőből a múlt héten ezeket az ételeket készítettem:

Tárkonyos-tejszínes süllőleves szalonnás kenyérgombóccal

Borókás-rozmaringos vajban süllőfilé mustáros-sárgarépás burgonyapürével

Tejben párolt süllőfilé ropogós fricobárkában parmezános galuskával és zöld almás zöldborsómártással.

Mandulás morzsában sült süllőfilé zöldborsós cukkinimártással és burgonyás fricoval

Figyelem, jövő héten hétfőn új sorozat indul! Halleveseket hozunk a világ minden tájáról. Portugáliából indulunk. Érdemes lesz benézni hozzánk!

Borókás-rozmaringos vajban sült süllőfilé sárgarépás-mustáros burgonyapürével – Halfejű Istók IV. rész

Elérkeztünk a süllő sorozat utolsó részéhez. Nem tudom, ki hogy van vele, nálunk az történt, hogy Annám egyéves kora körül, habzsolta a sárgarépát. Volt olyan, hogy hetekig répát kért. Reggelire, tízóraira, ebédre, uzsonnára, vacsorára…meg néha-néha közben is. Tavaly nyáron ugyanez történt a paradicsommal – A Gyerek az októberig kitartó paradicsomszezonban 20-30 kg paradicsomot biztos, hogy megevett. Csak néztük tágra nyílt szemekkel, és nem szóltunk semmit.

Most úgy döntött a drágám, hogy zsenge kora ellenére az amúgy igen gazdag gasztronómiai szótárából kivonja a zöldség fogalmát. Hmmm… a magát majdnem mintaevőnek tartó bloggeranya meg kivan. Harcol. Dugdos. Rosszabb esetben borsót mártásba, krumplit sajtba, salátát bundás kenyér mögé, jobb esetben zöldséget zöldségbe, jelen esetben répát krumpliba. Bár a krumpli sosem tartozott a kedvencek közé. Ez van. Remélem, paradicsomérés idejére visszatér A Gyerek zöldségek utáni vágya is – ti. határozottan meg vagyok győződve arról, hogy az általunk termelt idényzöldségek rendszeres fogyasztása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy több mint egy éve nem volt beteg.

Recept:

Borókás-rozmaringos vajban sült süllőfilé sárgarépás-mustáros burgonyapürével

Hozzávalók:

A halhoz: 4 db 100-120 grammos süllőfilé, 4-5 szem borókabogyó, 1 ágacska rozmaring, 1 kk. muscovado cukor, só, frissen őrölt feketebors, vaj

A püréhez: 500 g burgonya, 200 g sárgarépa, 100 g tejföl, 50 ml meleg tej, 40 g vaj, 1 tk. mustár, só, szerecsendió

A sárgarépát és a burgonyát meghámozzuk, felkockázzuk.

A répát sós vízben puhára főzzük, leszűrjük, villával, a gyerek zöldségevési vágyától függően kisebb vagy nagyobb darabokra törjük, félretesszük.

A répa főzőlevében a burgonyát puhára főzzük, leszűrjük, krumplinyomón áttörjük. Hozzáadjuk a meleg tejet, a vajat, a tejfölt, a mustárt és egy kevés frissen reszelt szerecsendiót, és az egészet simára keverjük.

A süllőfiléket sózzuk, borsozzuk. A borókabogyókat mozsárban durvára törjük.

Egy serpenyőben vajat hevítünk, hozzáadjuk a borókát, a rozmaringot, a cukrot, 10-15 másodperc után bőrös felükkel lefelé belehelyezzük a süllőfiléket, és 3-4 perc alatt mindkét oldalukat megsütjük. (Pontos időt nem tudok mondani, ügyelni kell arra, hogy a cukor épp elkezdjen karamellizálódni, de ne égjen meg, ugyanakkor a süllő bőre ropogós legyen, húsa megfelelően átsüljön.)

A sárgarépás burgonyapürét tányérokra szedjük, mindegyik tetejére ültetünk egy süllődarabot, meglocsoljuk a fűszeres vajjal, és azonnal tálaljuk.

Játék is van: 

Most, hogy ilyen hirtelen a nyakunkba szakadt a nyár, jólesik a sulimentes időszakot átvészelendő játékokat tervezgetni. Rengeteg szuper ötletet kering szerte a világhálón, és persze könyvekben is, nekem ma ezek a kagylómacik tetszettek meg:

Mese is van. A Halfejű Istókot utolsó része következik, amelyből megtudhatjuk, hogy az öregember képes-e elhessegetni Bálint bánatát.

(Az első részt itt, a másodikat itt, a harmadikat pedig itt olvashatjátok.)

Halfejű Istók IV. rész

– Itt is volna éppenséggel -mondta Bálint.
– Aztán mi lenne az? Mi okból ered a bánat?
– Hát a feleségem, Juli világgá ment, azt sem tudom, él-e, hal-e.
– Tán elverted, azért ment el?
– Nem bántottam egy ujjal sem.
– Kért valamit, s nem adtad meg?
– Nem kért, mert tudta, hogy nincsen semmim.
– Nincsen semmid? – csodálkozott az öreg. 
Hiszen olyan szép nagy házad, disznód, tehened meg jószágaid vannak, hát hogy mondhatod azt, hogy nincsen semmid? 
– Mert akkor nem volt.
Bálint elmondta, hogy milyen szegények voltak, és mióta a halfejűt gyermekéül fogadta, lett ilyen jó sora. De azt nem mondta, hogy Istók miatt ment el az asszony.
Az öreg megrázta ősz fejét.
– Nem tudok segíteni rajtad, mert valamit elhallgattál. Csak akkor hessegethetem el a bánatot, ha mindent őszintén elmondasz.
De Bálint csak hallgatott.
– Öregapám! Miattam ment el az asszony a háztól – szólalt meg Istók. – Szégyellte, hogy ilyen halfejű fiút hozott a férje a házba.
– Igaz ez, te halász?
– Igaz – felelte Bálint.
– Nohát így most már értem.
Igen későre járt az idő, nyugovóra tértek.
Mikor már Bálint és a halfejű is mélyen aludtak, az öreg odament Istók ágyához, és egy piros kendőt borított a fejére. Aztán ő is lefeküdt. Reggelre egy gyönyörű szép, göndör hajú fiúcska kelt fel az ágyból, de az öregember nem volt sehol.
Megint kopogtattak a kapun. Szaladt Bálint, hát ott áll a kapuban egy igen-igen öreg asszony.
– Engedj be, édes fiam, mert idekint megvesz az isten hidege.
Bálint levette a ködmönét és a báránybőr süvegét, s vénasszonynak adta, aztán bevezette a szobába.
– Mit keres erre, öreganyám? – kérdezte a halász.
– Én, fiam, a megbékélést hozom az otthonokba. Igen sok a dolgom, mert a legtöbb ember szíve örökké háborog.
– Az enyém sem nyugodt – vallotta be Bálint.
– Aztán miért nem? Úgy látom, megvan mindened, mit szemed, szád kíván. Van szép házad, hízóid, tehened és tetejébe ez a gyönyörűséges göndör hajú fiacskád, hát miért háborog még a szíved?
– Ez mind igaz.
Bálint elmondta az öregasszonynak, hogy milyen szegénységben éltek addig, ameddig magához nem vette a halfejű fiút. De most már van mindene, még emberi formája is lett Istóknak, mert a bánathessegető öregember emberfejet varázsolt neki.
– De mégis bús az életem, mert nincs itt Juli.
– No – mondta az öregasszony -, nézz csak ebbe a színes üvegbe holnap déli tizenkét órakor. Most pedig térjünk nyugovóra!
Bálint szemére soká nem jött álom. Igen gyötörte a kíváncsiság, hogy vajon mit is fog látni az üvegben. Amikor derengeni kezdett, már talpon volt. Nézi az öregasszony ágyát, hát az bizony üres. Mikor delet ütött az óra, belenézett az üvegbe. Hát uramfia! Látja ám Julit, amint az erdőből jön kifelé egy akkora batyu rőzsével, hogy nem is látszott ki alóla.. Kapja magát Bálint, és rohan Juli elé.
– Édes egy feleségem, csakhogy rád találtam! Gyere haza, mert igen fáj utánad a szívem.
– Otthon van-e a halfejű? – kérdezte az asszony. – Mert akkor bizony én nem megyek. Inkább elviselem a szegénységet, csak azt ne lássam.
Amikor a házhoz értek, Juli dörzsölgette a szemét, mert azt hitte, nem jól lát.
– Kié ez a ház, édes egy uram?
– A miénk, Juli.
Mentek befelé az udvarra, látta a hízókat és a teheneket.
– Kié ez a sok jószág?
– A miénk, Juli.
De futott ám elébük Istók.
– Ki ez a gyönyörűséges gyerek?
– A miénk, Juli.
No, volt is aztán öröm. Olyan nagy vacsorát készítettek, amilyet még a Balaton vidéke nem látott. Meghívták a komát, a koma komáját, az összes halászt, azoknak a fiait, lányait. Ott ült az asztal főhelyén a bánathessegető öregember és a megbékélést hozó öregasszony.
Nem is volt többé szomorúság, sem civódás. A két jó öreg elhessegette örökre. 

Tejben párolt süllőfilé ropogós fricobárkában zöld almás zöldborsó mártással és parmezános galuskával – Halfejű Istók III. rész

Nem, nem, alapanyag szaporításra még nem vagyok képes, de bizony tényleg ennyiféle ételt sikerült készíteni az egyhuszas tündérből. Két főre mind elég volt, a hal utolsó porcikáját is felhasználtam, így a süllő ára már nem is tűnt olyan vészesnek.

Mind közül a legjobban sikerült fogás az alábbi volt. Igaz, ide csak “kóstolóadagnyi” hal jutott, egyáltalán nem hiányzott több; egy olasz menü első fogásának el tudom képzelni egy magyar főfogásának már nem feltétlenül. Persze, minden attól függ, mit tervezünk elé és utána.

Az alapötletet a Magyar Konyha húsvéti számában publikált “tejben párolt fogas karalábéval és citromos fogassal” (Buday Péter receptje) adta. Ebből is elsősorban a párolólé összeállítása volt az, amit felhasználtam. Nem hőmérőztem, ti.  hőmérőm nincs, nem 65 fokoztam, mert a sütőn nem tudok 65 fokot produkálni, ami a hal főzési idejét illeti, egyszerűen a jóérzésemre és a tapasztalataimra hagyatkoztam – mint ahogy ezt a legtöbb háziasszony teszi. No meg ez itt ugye elsősorban nem szakmai fórum. 🙂

A fricoról az előző részben írtam, az utolsó darab Montasioból jutott két ropogós sajtbárkára is.

Recept:

Tejben párolt süllőfilé ropogós fricobárkában zöld almás zöldborsó mártással és parmezános galuskával

Hozzávalók 4 főre:

A halhoz: 4 db kb. 60 grammos süllőfilé, 350 ml tej, 100 ml extraszűz olívaolaj, 1 kicsi vöröshagyma, 1 tk. egész feketebors, só

A mártáshoz: a fenti párolólé leszűrve, 1 ágacska rozmaring, 100 g friss vagy fagyasztott zöldborsó, 1 zöld alma, 1 tk. vaj

A fricohoz: 160 g legalább 4-6 hónapos Montasio, 1 tk. vaj,

A parmezános galuskához: 3 tojás, 100 g frissen reszelt Parmigiano Reggiano, 150 ml tej, kb. 300 g liszt, só, frissen őrölt feketebors, csipetnyi frissen reszelt szerecsendió

A végén: néhány csepp frissen facsart citromlé.

Elkészítjük a galuska masszáját: a tojásokat egy keverőtálba ütjük, sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a szerecsendiót, a tejet, a reszelt parmezánt, és a lisztet, az egészet simára keverjük, félretesszük. (Ha a massza túl sűrű, adhatunk hozzá tejet, ha túl lágy, kevés lisztet.)

A párolóléhez egy lábasban felforraljuk a tejet és az olajat, hozzáadjuk a babérlevelet, a borsot, a hagymát és egy kevés sót, majd 2-3 percig forraljuk. Ekkor beletesszük a süllőfiléket, és takaréklángon – szinte ne is bugyogjon a tej – kb. 3-4 percig főzzük. A filéket kivesszük, félretesszük, lefedjük, melegen tartjuk.

Közben az almát meghámozzuk, felkockázzuk.

A fűszeres tejet leszűrjük, hozzáadjuk a rozmaringágat, a zöldborsót és az almakockákat, majd addig főzzük, amíg a borsó megpuhul. A rozmaringot kidobjuk, a borsós-almás tejet botmixerrel sima mártássá dolgozzuk. Hozzáadjuk a vajat – ha szükséges, sót – egyszer felforraljuk, félretesszük, melegen tartjuk.

A fricohoz a sajtot kislyukú reszelőn lereszeljük. Egy serpenyőben kevés vajat olvasztunk, beleszórjuk a sajt negyedét, megvárjuk amíg körlappá olvad, majd a lap mindkét oldalát aranysárgára sütjük. Konyhai lapáttal kiemeljük, és hengeres tárgyra simítjuk, itt hagyjuk teljesen megszilárdulni. A műveletet még háromszor megismételjük.

A galuskamasszát lobogó sós vízbe szaggatjuk, és újraforrástól számítva nem több mint 2-3 perc alatt készre főzzük. A galuskát leszűrjük, azonnal tányérokra szedjük, meglocsoljuk az almás zöldborsó mártással, ráhelyezünk egy-egy fricohajócskát, mindegyikre egy-egy párolt süllődarabot teszünk, meglocsoljuk néhány csepp citromlével, és azonnal tálaljuk.

Folytatjuk Halfejű Istók történetét is. (Az első részt itt, a másodikat itt olvashatjátok.)

Lássuk tehát, honnan vette Juli a halat…

Halfejű Istók III: rész

– Hát hol halásztad? Hadd menjek én is oda!
– Úgy volt, hogy kimentem a nádasba, és bekajabáltam a vízbe, hogy jól hallhassa a Vízkirály: ,,Hallod-e, Vízkirály, igen-igen éhesek vagyunk, a párom meg én. Adjál egypár jó halacskát!” Még jóformán ki sem mondtam az utolsó szót, már ott ficánkoltak a lábam előtt ezek a gyönyörű halak.
– No, ez már igen. Holnap én is így teszek – mondta Bálint.
Esteledett már, amikor Bálint elment a nádas felé. Lekuporodott a földre, és úgy kiáltott a vízbe:
– kedves jó Vízkirály! Szépen kérlek, add nekem a halfejű fiúcskát. Ígérem, hogy úgy fogom szeretni, mintha az én saját fiam lenne. Látod, én nagyon szegény ember vagyok, de nagyon gazdagnak érezném magam, ha enyém lehetne Istók.
Ott állt soká Bálint, és várt. Várt, várt, egyszerre csak előtte volt Halfejű Istók.
– Igazán úgy tudnál szeretni, mintha emberfejű volnék?
– Igen. Éppen úgy vagy még jobban.
– Na, akkor veled megyek, édesapám. Meglátod, nem lesz okod megbánni, hogy fiaddá fogadtál.
Azzal megfogta Bálint kezét, és mentek szépen, boldogan.
Juli sírt-rítt, amikor megtudta, hogy Bálint fiává fogadta Halfejű Istókot.
– Minek tettél csúffá ezzel a csudabogárral?! – rivallt Bálintra. – Engem csúfol ki az egész világ, hát nem jobb nélküle élni?
Istók ott lapult a sarokban, és tátogatta a száját. Nagyon szenvedett a szárazon, és az asszony szavai is úgy érték, mint a korbácsütés.
– Inkább elmegyek, de ezzel a csúfsággal nem leszek egy födél alatt – siránkozott Juli.
– Hát csak eredj! Ha nem fogadod Istókot jó szívvel, akkor jobb is, ha világgá mész.
Másnap Juli összekötötte a kis batyuját, és elment. Bálint és a halfejű ott álltak a kiskapuban, és búsan néztek az asszony után.
– Hát, édes fiam, Istók, magunkra maradtunk. De ha Juli meg tudta tenni, hogy itt hagyott bennünket, akkor jó is, hogy elment.
Bálint és a halfejű mindennap kimentek a vízre, és annyi halat fogtak, hogy tele volt a bárka. Istók lebukott a víz alá, és úgy terelte be a halakat a hálóba, mint a juhász a birkákat a karámba. Volt is pénze Bálintnak bőven. Szép, takaros házat épített, új hálót és új bárkát vett, éppen olyat, amilyet tervezgetett akkor, amikor a köveket halászta.
Minden nagyon jó lett volna, csak Juli hiányzott nagyon. Lassan múlt az idő, eljött az ősz. Kövér kocák híztak az ólban, tarka foltos tehénke kérődzött az istállóban, de mit ért mindez, ha Juli nem jött meg. A halász egyre sóhajtozott, egyre sápadtabb lett. Jól látta ezt Istók.
Vastag hólepel borította be az egész falut. A Balatont tükörsima jég lepte el. Bent a jó meleg szobában vígan pattogott a tűz a kályhában. A ablakon keresztül nézett ki Bálint a fehér világba. Valaki megzörgette a kaput.
– Eredj ki, Istók, nézd meg, ki van odakint!
Nyitja Istók a kaput, hát egy igen-igen öreg, hosszú szakállú ember áll a kapu előtt.
– Engedj be, gyermekem, mert megvesz az isten hidege.
Istók hamar levette a ködmönét meg a báránybőr süvegét, és odaadta az öregembernek, azátn behívta a szobába.
– No, öregapám, mi járatban van? – kérdezte Bálint.
– Én a bánat kergetője vagyok, fiam. Járom a nagyvilágot, és ott, ahol szomorúság vagy bánat van, elhessegetem. Igen sok dolgom van, mindenütt akad valami hessegetnivaló.

A mese végét a hétvégi gyerekeknek (is) szóló posztban olvashatjátok..

Mandulás morzsában sült süllőfilé zöldborsós cukkinimártással és burgonyás fricoval – Halfejű Istók II. rész

Folytatjuk a süllő sorozatot.

Mára egy olyan ételt hoztam, amit garantáltan azok is megesznek, akik eddig nem szerették a halat. Családon belül teszteltük, nem a levegőbe beszélek. Sajnos a mi családunk sem nagy halevő, így a Bárka lelkes olvasóival együtt jómagam is folyamatosan kampányolok itthon. 🙂

A frico egy tradícionális friulán (carniai) étel. Tulajdonképpen nem más, mint sült sajt. Eredetileg különböző érlelésű sajtmaradékokból készült és ünnepnapokon fogyasztották, friss vagy sült polentával.

Két változata létezik, az egyik a “frico tenar” vagyis a “lágy frico”, ami vagy magában, vagy hagyma, krumpli, vaj, só, esetleg póréhagyma és speck hozzáadásával készül, és úgy néz ki, mint a rösti; a másik a “frico friabile” vagyis az “omlós frico”, amihez csak sajtot használnak, a végeredmény pedig egy vékony, ropogós sajtkorong, amit langyosan akár formázni is lehet. Legtöbbször kosárkákat készítenek belőle, amit aztán megtöltenek minden földi jóval. Ha jól emlékszem, a Szakácsok könyve is említi.

Hogy mindenki számára azonnal világos legyen, miről is van szó, majdnem sajtos rösti került a címbe, de mivel az utolsó darabka Itáliából hozott Montasiot használtam fel hozzá, és hamar puhuló, lisztes krumpli is volt itthon, (így valódi burgonyás frico lett belőle), sajnáltam volna “leröstizni” ;-), szóval maradt a frico megnevezés.

A zöldborsó és a cukkini egyelőre fagyasztott volt, de már nem kell sokáig várni az igaziakra sem – híreim szerint anyós cukkinipalántái szépen növögetnek,  a zöldborsón lassan virág is lesz, és itthon sem kell elkeseredni, anyukámék kertjében is már több mint tízcentisek a kis hajtások.

Összességében egy nagyon klassz étel született, a mandula-süllő-zöldborsó-ókrumpli-Montasio egységesen édeskés ízvilága kitűnő összhangot alkotott.

A mártás a képen soknak tűnik, de egyáltalán nem volt az, csak kicsit elbénáztam, mert nem a hal köré tettem a mártást, hanem a halat tettem a mártás közepébe, így az csúnyán szétterült. Nemhiába, a tálalás sosem volt az erősségem…bocs, bocs, legközelebb szebb lesz.

Recept:

Mandulás morzsában sült süllőfilé zöldborsós cukkinimártással és burgonyás fricoval

A süllőhöz: 4 db kb. 120 grammos süllőfilé, 6 ek. zsemlemorzsa, 30 g szeletelt mandula, só, frissen őrölt feketebors, extraszűz olívaolaj, 1 ágacska rozmaring

A fricohoz: 6 db közepes burgonya, 160 g 3 hónapos Montasio vagy más zsíros sajt, 3 tk. extraszűz olívaolaj, só, frissen őrölt feketebors

A mártáshoz: 100 g zöldborsó, 100 g cukkini, 100 ml tejszín, 1 kicsi zsályalevél, 1 gerezd fokhagyma, 1 ágacska rozmaring, só, frissen őrölt feketebors, 1 tk vaj

A mártáshoz a cukkinit felkarikázzuk, a fokhagymát áttörjük.

Egy kis lábasban felhevítjük a vajat, és megpirítjuk rajta a fokhagymát. Hozzáadjuk a zsályát, a rozmaringot, a zöldborsót és egy kevés vizet, majd fedő alatt addig főzzük, amíg a borsó félig megpuhul. Ekkor beletesszük a cukkinikarikákat is, és csak akkor vesszük le a tűzről, amikor a borsó és a cukkini is roppanósra főnek. A zsályát és a rozmaringot kidobjuk, a zöldségeket botmixerrel pürésítjük. (Igyekezzünk minél simábbra készíteni a mártást! Aki nagyon selymesen szereti, a végén akár át is szűrheti.) Hozzáadjuk a tejszínt, még egyszer felforraljuk, majd félretesszük, melegen tartjuk, néha átkeverjük.

A fricohoz a burgonya egyik felét nagylyukú, a másikat sajtreszelőn lereszeljük. A sajtot nagyon apró kockára vágjuk. Egy nagy serpenyőben felhevítjük az olívaolajat, hozzáadjuk a burgonyát, és folyamatosan kevergetve, közepes lángon félig megsütjük. Hozzáadjuk a sajtkockákat, és továbbra is folytonos keverés mellett az egészet készre sütjük, a végén pedig a frico mindkét oldalát megpirítjuk. (A keverés mindig a körívtől, tehát a frico széle felől a belseje felé történik.)

Közben a süllőfilék minden oldalát sózzuk, borsozzuk, és a mandulával összekevert zsemlemorzsába forgatjuk. A filéket tűzálló tálra fektetjük, meglocsoljuk egy kevés extraszűz olívaolajjal, a tetejükre fektetjük a rozmaringágat, és 190 fokos sütőben addig sütjük, amíg a mandula a hal tetején megpirul – félidőben nem tilos megfordítani.

Nézzük, mi történt Bálinttal, miután beleborult bárkájával együtt a Balatonba…

(Az első részt itt olvashatjátok.)

Halfejű Istók II. rész

– Jaj! Nem látlak többé, Juli… Nem látom a gyönyörűséges Balatont, nem halászok többé, itt pusztulok el, édes feleségem. Miért is nem hallgattam az okos szavadra?
– Nem pusztulsz el, mert segítek rajtad – szólt egy hang a vízből.
Bálint nem látott semmit, csak érezte, hogy valaki megfogja a karját, és emeli be a bárkába.
– Na, most kapd az evezőt, és evezz ki a partra! – szólt az előbbi hang.
A halász kinyitotta a szemét, és maga előtt látott egy fiúcskát. De milyen furcsa gyerek volt! A teste szép , arányos fiútest, de a feje süllőfej.
Bálint csak nem mozdult, meredt szemmel bámulta a gyermeket. A halfejű fiúcska felkapta az evezőket, és olyan sebesen siklottak a vízen, mintha röpültek volna. Egykettőre kint voltak a parton.
– Hová mégy? – kiáltott utána Bálint.
– Ahonnan jöttem – mutatott a víz felé a halfejű.
– Ne menj még! Ülj ide mellém, és mondd meg, hogy ki vagy! Még meg sem köszöntem, hogy megmentetted az életemet.
– Ne is köszönd, én nem kívánok semmiféle köszönetet és hálát. Te jó vagy, azt abból láttam, hogy visszadobtad a kis húgomat a vízbe, amikor köveket halásztál, és nem volt mit ennetek. Még csak annyit mondok, hogy ne menj világgá. Ne kívánd, hogy többet beszéljek.
– Ülj le már, no! Hadd simogatom meg a kezedet, ezért csak nem haragszol? Mi a neved?
– Halfejű Istók vagyok.
– Hát apád, anyád hol vannak?
– Ha ilyen sokat kérdezel, elmegyek. Mondtam, hogy nem beszélhetek. De máris mennem kell, mert nem érzem jól magam a szárazon.
Azzal elbúcsúzott a halásztól, és beugrott a vízbe.
Bánatosan ment hazafelé a halász. Juli megint kint várta a parton, és boldogan sietett Bálint elé.
– Fogtál-e halat, édes uram? Hadd főzöm meg vacsorára, mert igen éhes vagyok.
Bálintnak eszébe jutott Halfejű Istók, és még bánatosabb lett. Ha ilyen nagyocska fia lenne, de rendes emberi fejjel, milyen boldogok lennének. Itt ugrálna körülötte, segítene a hálóhúzásban, szedné ki a jó, gazdag zsákmányt, és eldicsekedhetne, hogy halászott a fiával. De így, egyedül mit is ér az életük?
Juli a bárkában kutatott, de nem talált semmit.
– Hát fogtál halat? Olyan soká voltál el, és még egy fia süllőt se fogtál?
– Fogtam… Vagy inkább az fogott engem.
– Beszélj okosan, vagy talán megbolondultál a viharban?
– Nem vagyok én bolond, igazat mondok. Te asszony! Már majdnem a halál küszöbén voltam, amikor megmentette az életemet egy halfejű fiú. Ott lakik a víz alatti palotában, lehet, hogy a Vízkirály fia.
– Mit beszélsz? Halfejű fiú?
– Az no, ha mondom. Szép, derék fiúcska, csak éppen a feje halfej.
– No, ha a Vízkirály fia volt, elmegyek és megkérem, hogy segítsen a szegénységünkön. Terítse meg a hálónkat mindennap jó sok hallal.
Másnap megint kiment a halász, de nem fogott semmit. Találkozott a komájával, aki éppen indult a komájához, hogy segítse kihúzni a hálóját, mert annyira tele van hallal, hogy maga nem bírja.
,,Hej, csak engem ver a sorsom!” – gondolta Bálint.
Ballagott búsan hazafelé, de látja ám, hogy igen bodor füstöt ereget a kéménye, és Juli vígan integet a parton.
– Kész van a jó vacsora, csak gyere gyorsan, édes párom – kiáltott felé Juli. – Hát a te hálód már megint üres? – kacagott az asszony.
Bálint igen elröstellte magát, és bekullogott a házba.
– Meg sem kérdezed, hogy honnan van ez a sok finom hal? Ez biz én halásztam, úgy tudd meg.

Folyt. köv.

Tárkonyos-tejszínes süllőleves szalonnás kenyérgombóccal – Halfejű Istók I. rész

Tegnapelőtt egy gyönyörű süllő került elő Bandi bácsi mélyhűtőjéből. Azóta a következőket készítettem:

Tárkonyos-tejszínes süllőleves szalonnás kenyérgombóccal

Sütőben sült rozmaringos-hagymás süllőcsigák törtpaszullyal

Borókás-rozmaringos vajban süllőfilé mustáros-sárgarépás burgonyapürével

Tejben párolt süllőfilé ropogós fricobárkában parmezános galuskával és zöld almás zöldborsómártással.

Mandulás morzsában sült süllőfilé zöldborsós cukkinimártással és burgonyás fricoval

Lassan vége a tilalmi időnek, gondoltam jól fog jönni egy-két ötlet. A Bárkán gyereknap is van, a gombóclevest nem hagyhattam ki, mutassatok egy olyan gyereket, aki nem szereti a gombócot! (A virágot Annám szedte, a bort pedig apának raktuk a leves mellé – már nagyon hiányzik!)

Tárkonyos-tejszínes süllőleves szalonnás kenyérgombóccal

Hozzávalók:

Az alapléhez: 1 db kb. 1,5 kg súlyú süllő feje, gerince és a nyesedék, 1/2 citrom, egy kis csokor vegyes zöld fűszer (tárkony, rozmaring, kakukkfű, zsálya, egy kicsi babérlevél), 3-4 borókabogyó kissé szétnyomva, 2 tk. egész feketebors

A leveshez: a leszűrt fenti alaplé, 100 ml tejföl, 100 ml tejszín, 50 ml tej, 1 ek. étkezési keményítő, pár csepp fehérborecet, egy kis csokor friss petrezselyem és tárkonylevél, 1 gerezd fokhagyma, vaj, extraszűz olívaolaj

A kenyérgombóchoz: 250 g száraz kenyér nagyobb kockára vágva, 2 db tojás, 200 ml tej, 2 újhagyma apróra vágva, egy nagy csokor petrezselyemzöld felaprítva, 1 gerezd fokhagyma lereszelve, 50 g húsos, enyhén füstölt szalonna apró kockára vágva, 4 ek. extraszűz olívaolaj, só, bors

Az alapléhez a süllő fejét, farkát, gerincét és a nyesedéket egy nagy lábasba tesszük. Ráfacsarjuk fél citrom levét, hozzáadjuk a zöld fűszereket, a borsot, a borókabogyót, és a kétfelé tört fél citromot. Felöntjük vízzel, és alacsony lángon az egészet egy órán keresztül főzzük. (A pofahúst forrástól számított 1 perc után kivesszük, sózzuk, meglocsoljuk néhány csepp citromlével valamint egy kevés extraszűz olívaolajjal, és megesszük. Csak annak adunk belőle, aki megérdemli.)

Az alaplevet leszűrjük, a halhúst lecsipegetjük a csontokról, a szálkákat eltávolítjuk.

A tejszínt a tejjel, a tejföllel, az ecettel és a keményítővel csomómentesre keverjük.

A knédlihez a kenyérkockákat egy nagy keverőtálba tesszük, meglocsoljuk a tejjel, összekeverjük, és félretesszük.

Egy serpenyőben felhevítjük az olívaolajat, belerakjuk a szalonnát, kisütjük a zsírját. Hozzáadjuk az újhagymát, lassú tűzön üvegesre pároljuk, elkeverjük benne a felaprított petrezselyemzöldet, és levesszük a tűzről.

A tejbe ártatott kenyeret a tojásokkal botmixer segítségével pépesítjük, hozzáadjuk a petrezselymes-hagymás szalonnát, sót, borsot, a halhús darabkákat, végül a masszát jól összedolgozzuk, és 15-20 percig állni hagyjuk

Egy fazékban kevés vajat és olívaolajat hevítünk, megpirítunk rajta egy kés lapjával kissé szétnyomott fokhagymagerezdet. Hozzáadjuk a fehérbort és az alaplevet, majd amikor a lé felforr, belekeverjük a tejszínes keveréket, sózzuk, borsozzuk, és a levest besűrítjük.

A kenyeres masszából vizes kézzel apró gombócokat formálunk, a tárkony+petrezselyemzöld csokorral együtt a levesbe helyezzük, és alacsony lángon addig főzzük, amíg a gombócok feljönnek a víz tetejére. (A leves szárított tárkonnyal is működik.)

Játék is van:

Idesüssetek! Mióta rátaláltam ezekre a filcből készült tengeri állatokra, teljesen odáig vagyok értük! (A belinkelt bejegyzésben részletes leírás található az elkészítésről.)

Azt hiszem, megvarratom valakivel, és azt fogom mondani, Annámnak lesz…;-)

És mese is van:

Ha süllő, akkor Halfejű Istók. Mivel elég hosszú, több részletben, a következő napok süllőreceptjei végén közöljük.

Halfejű Istók – népmese – I. rész

Tihany aljában, a Balaton partján állt egy kis halászgunyhó. Abban a kis gunyhóban élt egy halász a feleségével. Szegények voltak nagyon, mert a halász Bálint hálójába nemigen akadtak a halak. Pedig Bálint igen szorgalmasan járta a vizet, akár szép idő volt, akár szeles vagy borús.

Egy szép napon bedobta a hálóját Bálint a vízbe.

,,No, máma szerencsém lesz!” – gondolta, és rágyújtott a pipájára, várt türelmesen. Már lehenyatlóban volt a nap, amikor húzni kezdte a hálóját.

– Ejnye, de nehéz! Hiszen ezt meg sem tudom mozdítani! Elszaladok a komámért, hadd segítsen, és ő is kap a jó falatokból – ujjongott Bálint.

Jött is a koma, de még ketten sem tudták kihúzni a hálót.
– Hallod-e, Bálint, elfutok a komámért, – mondta a koma, és azzal elsietett Jánosért.
Most már hárman húzták a hálót, de még így sem tudták megmozdítani. Tanakodott a három ember, hogy mitévő legyen. Leültek a part szélére, és tervezgettek, hogy mi mindenre futja a bőséges fogásból.
– Szép takaros házat építs! – mondta a koma.
– Új bárkát és új hálót vegyél! – tanácsolta a koma komája.
Bálint jószívű ember volt, hát mindkettőjüknek bőven ígért a zsákmányból. Bálint igen türelmetlen lett, és megint próbálkozott a háló kihúzásával. De most sem mentek semmire.
– Mit tegyünk hát? – vakargatta a feje búbját a halász.
Amint így tűnődik, hallja ám, hogy valahol zörögve jön egy kocsi. Fut Bálint, kifogja a két lovat, és viszi a partra. Majd megszakadt a két állat, amíg a hálót kivonszolták. De volt ám nagy meglepetés! Mert a háló teli, de teli volt kövekkel.
– Elmegyek világgá – mondta nekibúsultan Bálint. – Hogy tudok én az asszony szeme elé kerülni, ha még annyi halat sem fogtam, hogy vacsorát készítsen belőle?
A két koma vígasztalta, hogy majd jóra fordul minden, csak ne adja fel a reményt. Bálint kidobálta a köveket a hálóból, hát a háló alján egy kis süllő vergődött.
– No, te kis árva, hogy kerültél a kövek közé? Hát nem vagy éppen nagy falat, de Julinak elég leszel vacsorára.
Megfogta a kis halat, hogy beteszi a bárkába, hát látja ám, hogy a kis hal szeméből hullanak a könnyek. Igen megsajnálta Bálint a kis halat, és visszadobta a vízbe.
– Eredj az utadra! Majd máma is csak a bánat lesz vacsorára.
A parton már várta Juli az urát.
– Van-e jó fogás? – kérdezte tőle, de az nem szólt egyet sem, csak ment befelé a házba. Igen szomorúk voltak mindketten.
– Hallod-e, asszony! Én elmegyek világgá, mert látom, hogy itt üldöz a balszerencse.
– Jaj, ne menj el, édes uram, hát mi lesz velem itt egyedül? Még ha lenne egy kislányom, nem érezném úgy az árvaságom.
– Inkább fiunk lenne, az segítene a munkánál, mindjárt más lenne a sorsunk – mondta Bálint.
Juli kérlelte az urát, hogy próbálkozzon meg még egyszer a halfogással, és ha megint nem sikerül, hát akkor menjen szerencsét próbálni.
– Jól van – mondta Bálint -, holnap még megpróbálom, de ha nem sikerül, süss nekem hamuból pogácsát, és elmegyek a nagyvilágba.
Másnap igen szelesre fordult az idő, de Bálint csak kiment a vízre.
– Jaj, ne menj el édes ura, hiszen nézd, mennyire beborult az ég, és milyen rohanva jönnek a sűrű, fekete fellegek! – kiáltott az ura után Juli.
De a halász csak evezett, nem figyelt az asszony szavára.
A szél nagy erővel lódította ide-oda a bárkáját, és sűrű cseppekben eleredt az eső.
,,Na, ennek már a fele sem tréfa! ” – gondolta Bálint, és próbált kifelé evezni a partra.
De a szél csak befelé sodorta a bárkáját, és a hullámok keresztülcsaptak a feje felett. Szeme-szája tele lett vízzel, aztán felfordult a bárka.

ÉS FIGYELEM, FIGYELEM, MA LEJÁR A 48. VKF! JÁTÉK NEVEZÉSI HATÁRIDEJE! A HAZAI VIZEKBEN HONOS HALAKKAL KÉSZÜLŐ ÉTELEK LINKJÉT ÉJFÉLIG VÁRJUK A tarkabarkablog@gmail.com E-MAIL CÍMRE! TOVÁBBI RÉSZLETEK ITT.

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!