Címke: stracchino

Halas reggeli – Szardínia, friss sajt és füstölt paprikás párolt mogyoróhagyma pirított bagett szeleten

Tegnapelőtt történt, hogy Annával pár perccel nyolc óra előtt épp az óvoda felé sétáltunk, amikor sült hagyma illata csapta meg az orromat. Ez Magyarországon talán nem is lenne furcsa, de itt, Itáliában, a “kora reggeli” órákban sülthagyma illatba illatba botlani egészen különleges élmény. Nyilvánvaló volt, hogy a dolog nem olasz család házából jött, onnan ilyenkor a tej-kávé-keksz édes aromái úsznak az utcára, ezért megálltunk egy pillanatra, vártunk néhány szép magyar szót, de csend volt. Hirtelen úgy éreztem magam, mint a várandós anyukák: most, azonnal sült hagymát kell ennem! Visszafelé beszaladtam a pékségbe, vettem egy bagettet, még langyos volt. Útközben bekattant a nagyi féle törtpaszuly paprikás hagymával, na de ilyenkor ki bírja azt kivárni, mire a bab elkészül? Aztán jött a hal ötlete…valami karakteres íz…megvan, makréla! Otthon irány a kamra, uffa, nincs makrélakonzerv…de van lazac, neeem, tonhal, neeem, neeem…kékkagyló…jó lesz! Füstölt? Nem. Akkor nem lesz jó. Szardínia. Natúr. Ez az!

DSC_0113

Már pucoltam is a hagymákat (mogyorót, hármat, fokhagymát, egy gerezdet). A mogyoróhagymákat félbe vágtam, papírvékonyan felszeleteltem, és fél deci napraforgó olajon nagyon alacsony lángon párolni kezdtem.

Közben a bagettből emberes szeleteket vágtam, steaksütőben mindkét oldalukat megpirítottam, és nagyon vékonyan bedörzsöltem fokhagymával. Minden kenyérszeletre jó adag friss sajtot kanalaztam, megsóztam, borsot őröltem rá, és a krémesen puha sajtra szardíniákat ültettem. A hagyma ezalatt elkészült. Elkevertem benne egy kávéskanálnyi édes és ugyanennyi csípős, füstölt, őrölt pirospaprikát, és az egészet a szardíniákra csorgattam.

(Azt hiszem ilyenkor szokták azt mondani, hogy jól indul a nap.) Elégedetten álltam neki az aznapi papírmunkának.

Pizzák füstölt pisztránggal

Tegnapi ígéretemhez híven hozom a lillafüredi füstölt pisztránggal készült pizzákat is. Tudom, a lényeg nem látszik, de egyszerűen képtelen voltam ellentmondani az utóbbi időben különösen lelkes háromévesemnek, aki szorgalmasan pakolta apró kezecskéivel a rukola leveleket a fotóalanyokra.

Pizzák füstölt pisztránggal

Hozzávalók 6 főre:

A pizzatésztához: 600 g (kenyér)liszt (sima liszttel is működik), 30 g élesztő, kb. 300-350 ml langyos víz, 1 tk. cukor, 2 tk. só, 3 ek. extraszűz olívaolaj

Pizza nr 1.: 300 ml házi paradicsomszósz (a legfinomabb, tartósítószer mentes paradicsomszósz receptjét itt találjátok) de használhattok sűrű passzírozott paradicsomot, esetleg hámozott, darabolt paradicsomot is), 1 ek. kapribogyó, 120 g mozzarella, 1 gerezd fokhagyma, maréknyi rukola, só, frissen őrölt feketebors, 1kk. szárított oregánó, extraszűz olívaolaj

Pizza nr 2.: 300 g stracchino sajt, 6 nagy radicchio levél, 60 g darált dió, extraszűz olívaolaj, só, frissen őrölt feketebors

és a két pizzához összesen egy kb. 250-300 grammos lillafüredi füstölt pisztráng

Az élesztőt a vízbe morzsoljuk, és addig keverjük, amíg teljesen felolvad.

A lisztet átszitáljuk, hozzáadjuk a sót, a cukrot, az olívaolajat és az élesztős vizet, majd az egészet összegyúrjuk, alaposan kidagasztjuk. (Vagy rábízzuk a munkát a dagasztógépre, mint ahogy azt én is tettem.) Általában 300 ml vízzel kezdek, aztán ha szükséges adok hozzá még egy keveset.

A tésztából gombócot formálunk, tálba helyezzük, a tetejét kereszt alakban nem túl mélyen bevágjuk, tiszta kendővel letakarjuk, és a duplájára kelesztjük.

A füstölt pisztráng bőrét lehúzzuk, a halhúst lefejtjük a gerincről. Ez négy részletben történik: a halhúst a fejtől a farokig a gerinc mentén bevágjuk, és a felső felet felfelé, az alsó felet lefelé mozdítva lehúzzuk a csontról. A műveletet a hal másik oldalán megismételjük.

Ha az az alsó részekben maradt bordacsont, kiszedjük (így ez már teljesen szálkátlan marad), és a felső részekkel együtt 1-1,5 cm-es darabokra vágjuk. Az apró, hajlékony szálkákat menet közben eltávolítjuk.

Az első három pizzához a fokhagymát áttörjük, és lassú tűzön, kevés olajon megpirítjuk.

A kapribogyót felaprítjuk, majd egy kis tálkában összekeverjük a paradicsompürével, kevés sóval, borssal, az oregánóval és 1-2 evőkanálnyi fokhagymás olajjal .

A mozzarellát apróra vágjuk.

A másik három pizzához a radicchiot vékonyra szeleteljük, és elkeverjük a sajttal.

A megkelt tésztát hat egyenlő részre osztjuk, mindegyiket vékonyra nyújtjuk, és három olajjal vékonyan kikent, 23 cm-es pizzasütő formába igazítjuk. Ezután letakarjuk, és szobahőmérsékleten legalább 20 percig kelni hagyjuk.

Három pizzát megkenünk a kapris-fokhagymás paradicsomszósszal, és 240 fokra előmelegített sütőben (nálam ennyi a maximum, de tudok rajta pizza programot állítani, ezt is szoktam használni) addig sütjük, amíg a pizza széle pirulni kezd. Ekkor ráhelyezzük a mozzarellát és a füstölt pisztráng darabkák felét, majd maximum 1-2 perc alatt a pizzákat készre sütjük.

A maradék három megkelt tésztakorongot megrakjuk a radicchiós sajttal, majd sózzuk, borsozzuk, és 24 fokra előmelegített sütőben ezeket is addig sütjük, amíg a szélük pirulni kezd. Ekkor ráhelyezzük a maradék füstölt pisztráng darabkákat és a darált diót, majd az egészet 1-2 perc alatt készre sütjük.

A paradicsomos pizzákat megszórjuk a rukola levelekkel (ha A Gyerek nagyon ragaszkodik hozzá, a sajtos-radicchiósakat is) és azonnal tálaljuk.

Gyerekposztnak szántam ezt a mait, így mese is jár hozzá:

Mese a pacsirtáról és a pisztrángról

Hol volt, hol nem volt, kerek erdő szélén -ahol a virágos rét a patakhoz fut- egy kis fa hajlékony ágain reggeltől estig dalolt egy pacsirta. Olyan szépen dalolt az a madár, hogy aki csak hallotta; annak megtelt a szíve örömmel, szeretettel, jósággal. A gyors folyású patak messzire vitte a kis madár hangját.
A patak torkolatánál, pisztrángok éltek nagy csapatban. Mindenki hallotta a pacsirta énekét. Egy fiatal pisztráng szíve dobogott a legerősebben, amikor a hajnal első sugarával az első hangok is megszólaltak. A pisztráng már minden dalt kívülről tudott. Ha felhangzott a pacsirta éneke, maga is dalolni kezdett, s lelkével dalolt egész nap. S alig várta már a reggeleket! Így teltek a napok, hetek és a hónapok. A pacsirta zengte vidám énekét, és a patak torkolatában hallgatta egy kis pisztráng.

A pisztráng egyszer csak nagyot gondolt. Elindult felfelé a víz folyásával szemben, hogy találkozzon a pacsirtával. Úszott, úszott -leküzdve a víz sodrását- fáradhatatlanul. Egyre közelebbről hallotta a madár énekét. Alig várta már, hogy megpillantsa. Amikor a kis fa alá ért, a pacsirta leszállt a víz fölé hajló ágra, mintha már várta volna. Elválaszthatatlan barátok lettek: A pacsirta dalolt az ágon, s a pisztráng vidáman ugrándozott a hűs vízben.


Beköszöntött a nyár. A patak vize leapadt. A fiatal, tapasztalatlan pisztráng nem vette észre a változást, s egyszer csak a száraz parton találta magát. Nagy volt az ijedelem. A vidám dal nem szólt már. A pacsirta felrepült a fa tetejére és sírva énekelt, énekelt tovább. A pisztráng megbékélt sorsával, csak annak örült, hogy a barátja hangját mindvégig hallani fogja.
Az emberek megálltak a mezőn, az állatok is felneszeltek a megváltozott hangokra. Észrevették, hogy másképp szól a madár éneke. A felhők is odasereglettek. Mindenki ejtett egy könnyet, amit a pacsirta szomorú éneke csalt ki a szemükből. A felhők könnye megduzzasztotta a patak vizét, a vidám hullámok közül az egyik ölbe kapta a kis halat, s a következő pillanatban a pisztráng ismét vidáman ugrándozott a hűs vízben.

Én is ott voltam, egy csepp könnyet én is ejtettem.
Aki nem hiszi, járjon utána!

forrás: mese, fotó 

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!