Címke: ricotta

Zöld fűszeres ricottával és sült paprikával töltött rántott szardínia-szendvicsek

Zöld fűszeres ricottával és sült paprikával töltött szardínia-szendvicsek

Hozzávalók: 500 g szardínia filé, 2 nagy kaliforniai paprika, 125 g ricotta, egy kis csokor petrezselyemzöld és kakukkfű, 1/2 gerezd fokhagyma, extra szűz olívaolaj, só, frissen őrölt feketebors, a bundázáshoz liszt, tojás, zsemlemorzsa, a sütéshez napraforgó olaj

DSC_8489

A paprikákat megmossuk, sütőpapírral kibélelt tűzálló tálra helyezzük, és 200 fokra előmelegített sütőben addig sütjük, amíg a héjuk felhólyagosodik. (Nem baj, ha itt-ott sötétbarnára sülnek.)

Ezalatt a zöld fűszereket finomra aprítjuk, a fokhagymát áttörjük, és összekeverjük a ricottával. A krémet sóval és borssal ízesítjük.

A sültpaprikák héját lehúzzuk (könnyebb, ha néhány percig légmentesen letakarva hagyjuk hűlni), a magokat, az ereket és a csumákat eltávolítjuk. A paprikahúst lecsöpögtetjük, és kb. olyan széles csíkokra vágjuk, mint maguk a halfilék.

A halat besózzuk.

Egy filét bőrös felével lefelé vágódeszkára helyezünk. Megkenjük egy teáskanálnyi fűszeres ricottával, ráfektetünk egy szelet sült paprikát, majd ismét egy teáskanálnyi ricotta, és végül egy filé – bőrös felével felfelé – következik.

A hal szendvicseket óvatosan összenyomjuk, majd lisztbe, tojásba, zsemlemorzsába forgatjuk, és bő, forró olajban aranybarnára sütjük. Citromgerezdekkel és nagy tál friss zöldsalátával főételként, vagy az adagokat felezve csak citrommal, esetleg hollandi mártással meleg előételként tálaljuk.

Tollhegy tészta diós zöldborsópürével és tintahallal

Egy régesrégi recept tökéletesítésén dolgozom. Íme a majdnem végleges verzió (a fotó a régi). Hamarosan gurulnak az első friss, zsenge borsószemek, ne felejtsétek el elővenni a receptet!

Tollhegy tészta diós-ricottás zöldborsópürével és tintahallal

Hozzávalók 4 főre: 260 g tollhegy tészta, 1 db kb. 600 grammos konyhakész tintahal, 100 ml száraz fehérbor, 200 g zöldborsó, 1 fehér hagyma, 3-4 bazsalikomlevél, 40 g dióbél, 40 g frissen reszelt, érlelt pecorino esetleg parmezán sajt, 100 ml tejszín, 50 g ricotta, 2 gerezd fokhagyma, extraszűz olívaolaj, só, frissen őrölt feketebors

Tollhegy tészta diós zöldborsópürével és tintahallal 3

A zöldborsót bő, sós vízben puhára főzzük, leszűrjük, a főzővizet félretesszük.

A dióbelet száraz serpenyőben megpirítjuk, a héját ledörzsöljük.

A borsószemeket a sajttal, a dióval, a bazsalikomlevelekkel, egy fokhagymagerezddel és kevés extraszűz olívaolajjal együtt botmixerrel pürésítjük, majd sóval és egy kevés frissen őrölt feketeborssal ízesítjük.

A tintahalat csápjaival együtt 1-1,5 cm-es csíkokra vágjuk, a megmaradt fokhagymagerezdet áttörjük, a hagymát kockára vágjuk.

Egy alacsony falú lábasban olívaolajat hevítünk, és üvegesre pároljuk benne a hagymát.

Hozzáadjuk az áttört fokhagymát, és a szépiacsíkokat a csápokkal együtt, borsozzuk, majd felöntjük a fehérborral. Amikor a bor nagy része elpárolog, hozzáadjuk a zöldborsó főzővizét, és az egészet lefedve addig főzzük, amíg a szépia megpuhul (kb. 40-50 perc).

Ezután hozzáadjuk a zöldborsó pürét, a tejszínt és a ricottát, végül az egészet még egyszer felforraljuk.

A tésztát lobogó, sós vízben kifőzzük, amikor eléri az “al dente” (“harapható”, nem teljesen puhára főtt) állagot, leszűrjük, összekeverjük a zöldborsópürés szépiával, és azonnal tálaljuk.

 

Füstölt pisztrángos-ricottás trofie pirított dióval

Azt hittem, a múltkori füstölt pisztrángos szénégető spagettit nem lehet felülmúlni. Tévedtem, sőt! Ebből az isteni ricottás-pirított diós megoldásból egyértelműen következik két másik alaprecept, a dió pesztós spagetti és a túrós csusza “füstölt pisztrángosítása”, amit már csak akkor fogok tudni kivitelezni amikor legközelebb Magyarországon járunk. A túrós csuszában különösen sok lehetőséget látok, szép jövője lesz, majd meglátjátok!

Füstölt pisztrángos-ricottás trofie pirított dióval

Hozzávalók: 320 g trofie tészta, 1 lillafüredi füstölt pisztráng, 1 kis fej lila hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 200 g ricotta, néhány csepp citromlé, frissen őrölt feketebors, frissen reszelt szerecsendió, só, papírvékony parmezán szeletek, extraszűz olívaolaj, 40 g dióbél

DSC_6571

A füstölt pisztráng bőrét lehúzzuk, a halhúst lefejtjük a gerincről. Ez négy részletben történik: a halhúst a fejtől a farokig a gerinc mentén bevágjuk, és a felső felet felfelé, az alsó felet lefelé mozdítva lehúzzuk a csontról. A műveletet a hal másik oldalán megismételjük. Ha az az alsó részekben maradt bordacsont, kiszedjük (így ez már teljesen szálkátlan marad), és a felső részekkel együtt 1-1,5 cm-es darabokra vágjuk. Az apró, hajlékony szálkákat menet közben eltávolítjuk.

A dióbelet nagyobb darabokra törjük, és száraz serpenyőben megpirítjuk, majd a héjat amennyire csak tudjuk ledörzsöljük róla.

A lila hagymát felaprítjuk, a fokhagymát áttörjük, és egy kevés olívaolajon megpirítjuk. Hozzáadjuk a ricottát és a füstölt pisztráng darabkákat, majd sóval, szerecsendióval és néhány csepp citromlével fűszerezzük, és egyet forralunk rajta.

Közben a tésztát kifőzzük, amikor eléri az “al dente” (harapható, nem teljesen puhára főtt) állagot, leszűrjük. Ezután összeforgatjuk a szósszal, tányérokba szedjük, mindegyikre 3-4 papírvékony szelet parmezánt helyezünk, megszórjuk a pirított dióval valamint jó adag frissen őrölt feketeborssal, és azonnal tálaljuk.

Bakiposzt :-) – Narancsos-duplán garnélás tagliatelle parmezános pirított dió morzsával és B.Ú.É.K.!

Ezt a borzalmas(nak tűnő) ételt szilveszteri bakiposztnak tartogattam.

Eredetileg sárgarépát akartam használni, de mivel épp előző nap találtam rá a zöldségesnél az utóbbi időben trendinek számító lila répára, gondoltam, ha ezzel helyettesítem, (répa, répa, ugye) nagy baj nem lehet.

Hát lett.

A lila répa nem csak a garnélákat színezte el, de a szívvel-lélekkel gyúrt friss tésztánkon is csúnya lilás-szürkés foltokat hagyott, arról nem is beszélve, hogy az íze evidentemente a valódi ipari répák ízét idézte – ti. sárgarépa íze nem sok volt. (Eszembe is jutott Eszter cikke.)

A fentiek ellenére a lila répa nem utoljára fordult elő a konyhámban, mutatós zöldség, sok lehetőség rejlik benne, csak ne feledjük, nyomot hagy! És ugye, megmondtam amikor a karácsonyi halas menü összeállításáról írtam, hogy ne ünnepekkor kísérletezzünk az új alapanyagokkal?! Azt mondják, az okos ember más kárából tanul…tessék, itt a lehetőség! 🙂

Narancsos-duplán garnélás tagliatelle parmezános pirított dió morzsával

Hozzávalók:

A tésztához: 250 g liszt, 2 tojás, 60 g garnéla farok, 40 g ricotta

A feltéthez: 12 db garnéla farok, 150 g lilarépa, 1 salotta hagyma, 1 fokhagyma, extraszűz olívaolaj, őrölt fehérbors, 40 g angol zeller, 1/2 narancs frissen kifacsart leve, egy ágacska rozmaring, 1 babérlevél,

A tetejére: 100 g dióbél, 50 g parmezán

A tésztához a garnélafarkakról lefejtjük a páncélt, a hús felső részén nem túl mély vágást ejtünk, és a bélcsatornát eltávolítjuk. A páncélokat félretesszük, a garnélahúst késes robotgépben pépesre daráljuk.

A lisztből, a tojásokból a garnélapép és a ricotta hozzáadásával rugalmas tésztát gyúrunk. Ha szükséges, adhatunk hozzá még egy kevés lisztet. A tésztát fél óráig pihentetjük, majd vékonyra nyújtjuk, és olyan széles csíkokra vágjuk, amely éppen belefér a vágó nyílásába. A széles tésztacsíkokat átfutattjuk a tagliatelle vágón, és lisztezett kendőre terítjük. (Ha nincs tésztavágónk, a kinyújtott tésztát feltekerjük, borotvaéles késsel 6-7 mm vastagon felszeleteljük, a csigákat óvatosan megrázzuk, és lisztezett kendőre terítjük.

A dióbelet száraz serpenyőben megpirítjuk, és még melegen egy kendőbe tesszük. A kendőt megdörzsöljük, így a pirított dió héja magától lehullik. A megtisztított dióbelet ezután finomra daráljuk, és összekeverjük a parmezánnal.

A feltéthez a garnélafarkakról lefejtjük a páncélt, a hús felső részén nem túl mély vágást ejtünk, és a bélcsatornát eltávolítjuk. A páncélokat a tésztából megmaradtakkal együtt bő vízben 40 percig főzzük, majd leszűrjük, a páncélokat kidobjuk, a levet félretesszük.

A salottát és a zellert felaprítjuk, a fokhagymát áttörjük, a répát kisebb kockára vágjuk.

Egy serpenyőben olajat hevítünk, üvegesre pirítjuk benne a felaprított hagymát és zellert. Hozzáadjuk a rozmaringágat, a babérlevelet a répakockákat és a fokhagymát, néhány percig pirítjuk, sózzuk, borsozzuk, majd felöntjük a narancslével. A rozmaringágat kidobjuk, és a répát lefedve addig főzzük, amíg megpuhul. (Ha szükséges, közben adhatunk hozzá a garnélapáncélok főzővizéből, de úgy igyekezzünk, hogy mire a répakockák megpuhulnak ne maradjon alattuk fölösleges folyadék.) Ezután hozzáadjuk a megtisztított garnéla farkakat, és az egészet 2-3 perc alatt készre főzzük.

Közben a megmaradt sózott garnéla alaplében a friss tésztát kifőzzük, leszűrjük, tányérokba szedjük. Mindegyik tetejére 2-3 evőkanálnyi narancsos-répás garnélát szedünk, megszórjuk a parmezános dióval, és azonnal tálaljuk.

Boldog Új Évet kívánok minden olvasónak! Ma és holnap egyetek minél több halat ti. pénzt hoz a házhoz. Találkozunk jövőre, és lassan blogszülinapot is ünnepelünk, addig válogassatok a Tarka Bárka mintegy 200 receptjéből!

Üdvözlettel: Gaba

Zöldségleves sárgarépás garnélával töltött csillag-raviolival

Egy egyszerűen elkészíthető, de viszonylag időigényes levest hoztam mára azoknak akik szeretnek a karácsonyi menüvel bíbelődni:

Zöldségleves sárgarépás garnélával töltött csillag-raviolival

Hozzávalók 4 főre: 

A tésztához: 200 g liszt, 2 tojás

A töltelékhez: 150 g garnéla farok, 80 g ricotta, 1 tojás, 50 g főtt sárgarépa, só, frissen őrölt feketebors

A leveshez: 2 l gyenge csirke vagy zöldség alaplé, 100 g karfiol, 100 g fagyasztott zöldborsó vagy friss brokkoli, 100 g sütőtök, só, fehérbors, egy kis csokor petrezselyemzöld, néhány szem rózsabors

A garnélafarkakról lefejtjük a páncélt, és a bélcsatornát egy fogvájó segítségével eltávolítjuk. A főtt sárgarépát villával áttörjük.

A megtisztított garnéla farkakat késes robotgépben durvára daráljuk, majd egy keverőtálba tesszük. Hozzáadjuk a sárgarépát, a ricottát és a tojást, kevés sót és borsot, majd az egészet összekeverjük, és habzsákba töltjük.

A lisztből és a tojásokból rugalmas tésztát gyúrunk, fél óráig pihentetjük, majd vékonyra nyújtjuk. A tésztából 15 cm széles csíkokat vágunk, és a csík alsó felére a habzsákból kb. 10 centinként egy-egy teáskanálnyi tölteléket helyezünk. A tészta felső felét a töltelékre hajtjuk, és csillag alakú kiszúró formával kiszaggatjuk.

A karfiolt rózsáira, a rózsákat egészen kis darabokra szedjük, a sütőtököt apró kockára vágjuk.

A csirke (vagy zöldség) alaplevet a csokorba kötött petrezselyemzölddel felforraljuk. Ezután sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a zöldborsót, a karfiolt és a sütőtököt, és közepes lángon addig főzzük, amíg a zöldségek megpuhulnak.

A csillag-raviolikat lobogó sós vízben 2 percig főzzük, majd áthelyezzük a zöldséglevesbe, és további 1 perc alatt az egészet készre főzzük.

A levest néhány szem egész vagy frissen őrölt rózsaborssal megszórva azonnal tálaljuk.

(És elárulom, 20 ravioliért nem szoktunk tésztát gyúrni. Ha rászánjuk magunkat, akkor tíz tojásnál alább nem adjuk. Olyankor a töltött tészta mellett készítünk tagliatellét, tagliolinit (mint pl. ITT is), és mindig van egy-egy próba forma is, most garganellivel próbálkoztunk – khm, inkább kevesebb, mint több sikerrel.)

Élet a tintahalkarikán túl – Ricottával töltött nyílkalmár kapribogyós paradicsommártásban

A kalmár és a szépia általában kétféleképpen kerülnek az átlagember asztalára: grillezve/vaslapon sütve vagy (és leginkább) panírozott, sült formában. Sokan nem is gondolnák, mennyi lehetőség rejlik ezekben a remek alapanyagokban. Nálunk az egyik legnagyobb kedvenc a töltött verzió: olykor ricottával és szardellával vagy spenóttal esetleg sütőtökkel, sőt télen kolbásszal és burgonyával is készítem – ez utóbbit azért is szeretjük, mert köret sem szükséges hozzá.

Most a szardellás-ricottás változat receptjét hozom, a kolbászos-burgonyás majd két ünnep között lesz aktuális.

Ricottával töltött nyílkalmár kapribogyós paradicsommártásban

Hozzávalók 4 főre:

A töltött kalmárokhoz: 8 db egyenként kb. 150 grammos nyílkalmár, 200 g ricotta, 1 ek. kapribogyó, egy kis csokor petrezselyemzöld, 1 tojás fehérje, 6 tk. zsemlemorzsa, 2 db sózott szardella, só, frissen őrölt feketebors

A tetejére: 200 g hámozott, darabolt paradicsom, 1 kk. oregánó, néhány kapribogyó és/vagy kaprigyümölcs, kevés extraszűz olívaolaj

A szardellákat egy órán keresztül sós vízben állni hagyjuk – közben néhányszor lecseréljük a vizet. A halakat ezután kivesszük a vízből, lecsöpögtetjük, és botmixerrel pürésítjük.

A nyílkalmárokat megtisztítjuk: a karokat összefogjuk, és egy erőteljes mozdulattal kihúzzuk – ezzel együtt kijönnek a belsőségek is. Eltávolítjuk az átlátszó merevítő lemezkét, a kalmárcsőről lehúzzuk/ledörzsöljük a lila pöttyös bőrt. A csápok közepén lévő ún. “csőrt” kifordítjuk, a csápokat a szem előtt levágjuk.

A kapribogyót és a petrezselyemzöldet felaprítjuk.

A kalmárcsápokat apróra vágjuk, és a ricottával, a szardellapürével, a felaprított kapribogyóval, a tojásfehérjével, a zsemlemorzsával, a petrezselyemzölddel és egy kevés sóval valamint borssal együtt sima masszává keverjük. (Ha túl lágy, adhatunk hozzá még egy kevés morzsát.)

 A masszát a nyílkalmár csövekbe töltjük, és fogvájóval megtűzzük.

A paradicsomot sóval, borssal, oregánóval fűszerezzük, hozzáadjuk a kapribogyót, meglocsoljuk egy evőkanálnyi extraszűz olívaolajjal, és  az egészet összekeverjük.

A töltött kalmárokat olajjal kikent tűzálló tálra fektetjük, ráöntjük a fűszeres paradicsomot, és az egészet 200 fokra előmelegített sütőben kb. 15 perc alatt készre sütjük. (Nálam kimaradt a kapri a szószból, ezért került a tetejére, de amint látszik, kis híján megégett, ezért erre ügyeljünk mindenképpen!)

A recept természetesen sózott szardella nélkül is működik.

A töltelékbe keverhetünk reszelt zöldségeket (maradékot is): kevés sárgarépát vagy cukkinit, de akár apróra vágott spenót- vagy radicchio levelek is jól mutatnak benne.

Ha jól emlékszem, legutóbb grillezett polenta volt hozzá a köret.

Gyors ricotta gnocchi vörös garnélás sütőtök szósszal

Akinek nincs kedve bíbelődni a krumplival készülő gnocchival, íme egy gyors és egyszerű ricottás változat. A füstölt ricotta tremészetesen sós ricottával, de akár normál ricottával is helyettesíthető, ebben az esetben több liszt szükséges a tészta megfelelő állagának eléréséhez. Bátrabbak kísérletezhetnek túróval is, amit érdemes szitán áttörve felhasználni.

Ricotta gnocchi vörös garnélás sütőtök szósszal

Hozzávalók:

A gnocchihoz: 200 g füstölt ricotta, 200 g ricotta, 200 g liszt, 1 tojás sárgája, 1/2 kk. só,

A szószhoz: 400 g sütőtök (tisztítva mérve), 1 gerezd fokhagyma, 16 db friss vörös garnéla, 100 ml száraz fehérbor (most friulano), zsálya, vaj, só, frissen őrölt feketebors

A tetejére: kevés füstölt ricotta (esetleg füstölt sajt) reszelve, frissen őrölt feketebors

A füstölt ricottát kislyukú reszelőn lereszeljük, és a sima ricottával, az átszitált liszttel, a sóval és a tojások sárgájával könnyen formázható, puha gombóccá gyúrjuk. A tésztát negyedeljük, a negyedekből kb. 2-3 cm átmérőjű hengereket sodrunk, a hengereket pedig kb. 2 cm-es darabokra szaggatjuk. A gnocchit lisztezett deszkára helyezzük, nyirkos kendővel letakarjuk.

A garnélákat megtisztítjuk: a fejüket eltávolítjuk, a páncélt lefejtjük, a farokrész felső részén nem túl mély vágást ejtünk és a bélcsatornát kivesszük (illusztráció fázisfotókkal itt található).
A fejeket leöblítjük, és a lefejtett páncélokkal együtt bő, sós vízben 30 percig főzzük, majd leszűrjük, a levet félretesszük.
A sütőtököt felkockázzuk.
Egy serpenyőben vajat hevítünk, megpirítjuk benne a kés pengéjével kissé szétnyomott fokhagymagerezdet, hozzáadjuk a zsályát és a sütőtökkockákat, és 2-3 percig pirítjuk. Ezután sózzuk, borsozzuk, felöntjük a fehérborral, és az egészet addig pároljuk, amíg a sütőtök megpuhul.
A megtisztított garnélafarkakat a zsályás sütőtökhöz adjuk, és fedő alatt 2-3 perc alatt készre főzzük.
A garnélák páncéljából készített alaplevet felforraljuk, a gnocchit a lébe dobjuk,  és újraforrástól számított 3-4 perc alatt kifőzzük. (Ellenőrizzük közben, hogy a belsejük is átfőtt-e.)
A gnocchit leszűrjük, óvatosan összeforgatjuk a sütőtökös-garnélás mártással, és egy kevés reszelt füstölt ricottával (esetleg füstölt sajttal) és frissen őrölt fekete borssal megszórva azonnal tálaljuk. 
p.s. khm, így is lehet 😉

Zöldséges-ördöghalas frittata kockák – K. László Szilvia: A halacska meséje

Zöldséges-ördöghalas frittatakockák

Hozzávalók: 4 tojás, 100 g ricotta, 150 g sárgarépa, 100 g zöldborsó, 100 g friss ördöghal filé, 80 g spenótlevél, 2 ek. reszelt parmezán, egy kis csokor friss kapor, só, csipetnyi fehérbors, 2 ek. zsemlemorzsa, 18 db koktélparadicsom, 18 db marinált fekete olajbogyó

Egy lábasban kevés sóval vizet forralunk. Beletesszük a spenótleveleket, majd fél perc után szűrőkanállal kivesszük, lecsöpögtetjük, apróra vágjuk. A megmaradt főzővízben roppanósra főzzük a megtisztított, kétfelé vágott sárgarépát és a zöldborsót, majd a zöldségeket leszűrjük, langyosra hűtjük.

A sárgarépát nagylyukú reszelőn lereszeljük. A kaprot felaprítjuk. Az ördöghal filét egészen kicsi kockára vágjuk.

A ricottát, a zöldségekkel együtt egy keverőtálba tesszük. Hozzáadjuk a tojásokat, az ördöghalat, a parmezánt, a kaprot, ízlés szerint sót és fehérborsot, majd az egészet alaposan összekeverjük.

A masszát sütőpapírral bevont 20×16 cm-es tűzálló tálba öntjük, a tetejét megszórjuk a zsemlemorzsával, és 180 fokon kb. 20 perc alatt készre sütjük.

A frittatát ezután langyosra hűtjük, felkockázzuk, a kockákra egy-egy koktélparadicsomot és egy olajbogyót tűzünk, és azonnal tálaljuk.

K. László Szilvia: A halacska meséje

Egyszer régen, egy picurka ezüstfejű halacska,
tengermélyi sziklazugban derékig áll iszapban.
Sírva nézi csillogóit a vízcserép tükörben,
Nézi, nézi, s bánatában ered, ered a könnye.
-Csúnya vagyok! -szól a kis hal, s nem érti őt a többi,
Hiszen sok hal őt csodálja, ezüstfejét irigyli.
-Álmot láttam -szólal újra.-Aranyfejű halacskát,
gyönyörűen táncoltatta, lebegtette uszonyát.
Ó, de szép volt, milyen csoda! Aranyfényben ragyogott!
Rásütött a reggeli nap, körülötte csillogott.
Nem maradok, útra kelek. Levetem ezüstruhám,
addig úszom a világot, arany legyen a ruhám.
Ezzel szépen búcsút intve el is indul világgá,
úszik, úszik le a mélybe, maga sem tudja, hová.
Amint halad a nagy úton, egy ősz öreg meglepi.
Megállítja, megszólítja, bölcs csillag, egy tengeri:
-Üdvözöllek -szól az öreg-, kicsi, ezüsthalacska!
Tudom jól, hogy mi késztetett eme hosszú utadra.
Fogadd szómat, jó tanácsom, erőm legyen majd veled!
Tengernek hét mélységében az aranyat megleled.
Vedd fel hát, ha megtaláltad, fedd be vele testedet,
ettől kezdve ezüstpénzed aranyszínűvé lehet.
Köszöni a jó tanácsot hálásan kis halacskánk,
s indul nyomban, ám egyszer csak egy apró rák eléáll:
-Szép ezüsthal, gyere, kérlek, elvesztettem labdámat,
segíts nekem megkeresni, s fogadd érte hálámat!
-Mit nekem egy vacak labda, ne zavarj meg utamon!
Fontosabb a feladatom: meglelni az aranyom!
-Megbánhatod -szól utána csendesen a kicsi rák,-
száz aranynál többet érhet melletted egy jó barát!
-Nincs szükségem barátokra, megállok a lábamon,
meglelem a boldogságot, ha aranyam elhozom.
Így válaszol a halacska, s folytatja az utazást,
egész addig, míg valaki megtöri a haladást.
Tengermélyi várát rakja kavicsból a vén polip,
sóhajtozva nyújtóztatja az elfáradt csápjait.
-De jó, hogy jössz! -szól a halhoz.- Segíthetnél énnekem,
ketten gyorsan befejezzük, nem kell már, csak négy elem.
-Ne haragudj, Polip apó, nem érek rá, sietek,
aranyruhát kell találnom, szép hal csak így lehetek!
-Nem tart soká, ígérhetem, semmiről le nem maradsz,
legyünk inkább jó barátok, te is jobban így haladsz.
-Nincs szükségem barátokra, megállok a lábamon,
meglelem a boldogságot, ha aranyom elhozom.
Így válaszol a halacska, s úszik tovább lefele,
közeledik útja vége, a tengernek feneke.
A hatodik mélység előtt ismét várja valaki,
egy tengeri csikó köszön, kalapját megemeli:
-Merre tartasz, ezüstvándor? Kísérhetlek utadon?
Örülök, hogy erre jöttél, majd megesz az unalom!
Fogadj társnak, jó barátnak, légy kenyeres cimborám,
az is lehet, segíthetek valamit az út során.
-Maradj szépen itt, ahol vagy, nem akarok osztozni,
én akarom a szerencsét, én, egyedül megfogni!
Nincs szükségem barátokra, megállok a lábamon,
meglelem a boldogságot, ha aranyam elhozom.
Tovább úszik a halacska, várja őt a hét mélység,
fogadja őt a fenéken az aranyló fényesség.
Ámulattól nyílik szeme, tátva marad a szája,
előtte az aranyszövet, egyedül csak őt várja.
Felöltözik a csillogó, aranyszínű ruhába,
belenéz a víztükörbe, gyönyörködik magába.
Jaj! De most meg mi történik? Segítsen már valaki!
A csodaszép aranyruha fénye kezd most múlani.
A tükörben nincs más egyéb, csak egy ezüst halacska,
aki fejét búsan rázva a könnyeit hullatja.
Szomorúan indul vissza, de a szemét megtörli,
a tengeri csikóhalat e szavakkal köszönti:
-Nem sikerült, miért jöttem, gyere velem, cimborám,
segíts búmat elfeledni, vár minket a palotám!
Kezet fognak, útra kelnek, beszélgetnek, nevetnek,
nemsokára Polip apó háza elé érkeznek.
-Igazad volt, drága öreg, lásd, megbántam bűnömet,
igyekszem most jóvá tenni, segítenék, ha lehet…
így szól a hal, s int a polip: -El is kél a segítség,
nem bírom a nehéz munkát, gyengít már az öregség.
Ezüsthalunk sürög-forog, elkészül a kavicsvár,
a jól végzett munka után mind a három továbbáll.
Együtt úszik, együtt ballag kis hal, csikó, vén polip,
s hamarosan aprócska rák kunyhójához érkezik.
-Szervusz, kis rák, visszajöttem, hibáztam, már belátom,
nem fontos az aranyruha! Kérlek, légy a barátom!
Négyen folytatják az utat, vidám már a halacska,
feledi az aranyruhát, többé már nem siratja.
Így érnek a palotához, hullámzik a víztükör,
s egyszeriben minden vízcsepp aranyfényben tündököl.
Örömkönnye hull a földre, s nézi magát kacagva…
A tükörből ki mosolyog? Ő, az aranyhalacska!

Az olasz gyerekek kedvence: tonhalas sült ricottagolyók + jó hír + olasz mese: Roberto Piumini: Mesék egy szuszra kötetéből A csillag és a tintahal

Az alábbi receptet Mario barátunk hozta. Állítólag már egyetemista korában is ő készítette ezeket az ezerféle módon tálalható jópofa golyóbisokat. (szóval történelmük van, no, amit nincs mese, meghajlunk az alkotó előtt).

Kínálhatjuk előételként különféle mártogatósokkal, tálalhatjuk tésztára szósz + feltétként, de főfogás is lehet belőlük mondjuk egy nagy tál vegyes salátával. Mondanám, hogy tonhal helyett használjunk más halat, de ez úgy, ahogy Mario megalkotta volt tökéletes, így inkább csendben maradok – annak ellenére, hogy most én is épp azon vagyok, hogy tudnám a konyhámból teljesen eliminálni a tonhalkonzervet. (Házi feladatnak bevésem a füzetembe, hogy keressek valami olyan alternatívát, amivel a szerecsendió használatát nem kell mellőzni, ez ugyanis a ricottával remek párost alkot, és a gyerekeknél is biztos befutó ízpáros.)

Tonhalas sült ricottagolyók

Hozzávalók: 300 g ricotta, 160 g tonhal konzerv olívaolajban, 80 g magozott, marinált zöld olajbogyó apróra vágva, 3 púpos evőkanál zsemlemorzsa + a végén a forgatáshoz, 1 tojás, só (esetleg csipetnyi fehérbors), a sütéshez napraforgó vagy olívaolaj

A konzervet lecsöpögtetjük, keverőtálba tesszük, villával áttörjük. Hozzáadjuk a ricottát, az olajbogyó kockákat, a zsemlemorzsát, a tojást és a fűszereket, majd az egészből könnyen formázható masszát keverünk – ha túl lágynak találjuk, adhatunk még hozzá egy kevés zsemlemorzsát.

A masszából kb. 3 cm átmérőjű golyókat formázunk, zsemlemorzsába forgatjuk, forró olajban aranybarnára sütjük, és azonnal tálaljuk.

A jó hír

Ebben a hónapban két alkalommal két különböző helyszínen is részt veszünk a rivignanoi Associazione Punto e Virgola által szervezett nyári táborban. Témánk:  “i pesci azzurri” – az ún. “kék halak” vagyis a szardella, szardínia, csőrös csuka, makréla, tonhal, kardhal, stb.

Megtanulunk szardellát tisztítani, sózni, készítünk halas-buborékos képeslapokat, halacskát almából – amit végül meg is eszünk, hiszen a hal maga az egészség!. A foglalkozás végén a gyerekek egy füzetet vihetnek haza amely egy halas színezőt, valamint a Tarka Bárka két, a kék halak valamelyikével felhasznált receptjét tartalmazza.

Tegnap főpróba volt, ilyenek lesznek a képeslapok + borítékok:

Ötlet innen.

Olasz recepthez olasz mesét választottam mára, Roberto Piumini: Mesék egy szuszra című kötetéből a tengeri csillag és a tintahal történetét. Buona lettura, bambini!

A csillag és a tintahal

Élt egyszer a tenger mélyén egy tintahal, aki mást sem csinált, folyton csak zsörtölődött.
– Úszni, csak úszni, mindig csak úszni!? – mondogatta méltatlankodva, és csápjaival számolva sorolni kezdte: Először is, az úszás nagyon fárasztó, másodszor, nagyon unalmas, harmadszor…
– Hát még te milyen unalmas vagy!  szólt közbe egy halacska. Ha tényleg olyan nagyon fáraszt az úszás, akkor miért nem ülsz meg inkább egyhelyben valahol? Rengeteg hely van a tenger fenekén, jut belőle mindenkinek.
– Nem úgy van az! Én nem érem be akármilyen hellyel. Annak a jó kis sziklának a csúcsát akarom!
– De hát az ott a tengeri csillag helye. Mindig ő ül ott.
– Azt mondod? Szóval fenntartott helye van a csillagocskának? No, majd meglátjuk, mennyire az ő helye az.
A tintahal odaúszott a tengeri csillaghoz.
– Nicsak! Egy csillag itt a tenger fenekén. Hát ez meg hogyan lehet?
– Hogy érted ezt?- kérdezte a csillag.- Hiszen nekem itt van a helyem!
– Mit nem mondasz! Te bizony nagyon tévedsz kiscsillag. Csak azt ne mond, hogy nem tudtad, hogy a csillagoknak az égen van a helyük! Mert ezt aztán igazán mindenki tudja: ott van fenn a helyük az égben, a hold körül.
-Tényleg? – álmélkodott a tengeri csillag. Nahát, ezt nem is tudtam! Hát, akkor felmegyek én is oda.
Levált a kőről és úszni kezdett, fel a tenger színe felé. Amikor elérte végül, meglátta a csillagos eget és megpróbált kiugrani a vízből, hogy odajusson, fel a csillagok közé; próbálkozott, nekirugaszkodott újra és újra, de csak nem járt sikerrel.
Akkor aztán elpityeredett.
-Hát te miért sírdogálsz itt? – kérdezte a tonhal. Mintha bizony nem lenne még elég sós víz a tengerben!
– Mert nem bírok feljutni az égbe, a többi csillag közé, pedig ott volna a helyem.
– És azt meg ki mondta neked, hogy ott van a helyed?
– A tintahal.
– Vagy úgy, a tintahal! – mondta erre a tonhal. No, gyere csak velem csillagocska, kapaszkodj az uszonyomba!
És a tonhal, uszonyán a tengeri csillaggal, leúszott egyenesen a tenger fenekére. Megállt a szikla csúcsa felett, amelyen nagy elégedetten pöffeszkedett a tintahal.
– Te mondtad azt, hogy a tengeri csillagok helye fent van az égen? – kérdezte a tonhal.
– Igen! Mert először is az a véleményem, másodszor meg vagyok győződve, harmadszor biztosan állíthatom, negyedszer…
– És azt tudod-e, hogy a tintahalaknak hol van a helyük? – kérdezte a tonhal vészjóslóan, kissé közelebb úszva.
– Ööööö, hát, nem is tudom…
– A tonhalnak a hasában, ott van a helyük! – mondta a tonhal, és nagyra tátotta a száját.
No, erre aztán több sem kellett a tintahalnak, otthagyta a sziklát, és uzsgyi, eliszkolt amilyen gyorsan csak bírt. A csillag nagy boldogan visszaült a helyére, a szikla tetejére, a tintahalat meg többé senki sem látta arrafelé.

Versione italiana:

La ricetta citata sopra ce l’ha suggerita il nostro amico Mario. Possiamo offrire queste simpatiche polpette di ricotta e tonno sia come antipasto con delle salsine, sia come arricchimento di un piatto di pasta al pomodoro, ma anche come secondo piatto con una belle insalata mista.

Cogliamo l’occasione e partecipare con essa al concorso “Guarda che buono” lanciato sul Facebook della Delicius. Dunque la ricetta in lingua italiana troverete qui.

La bella notizia:

In questo mese, in due posti diversi, parteciperemo al centro estivo organizzato dall’assiociazione Punto e Virgola di Rivignano. L’argomento dell’incontro sara’ „I pesci azzurri” – quali: sardine, alici, aguglie, sgombri, tonni, pesce spada ecc.

Impareremo come si puliscono le acciughe e le fasi di lavorazione per la loro conseravzione sotto sale. Prepareremo cartoline colorate con bollicine e pesciolini e se ci sara’ tempo, anche un pesce usando le mele. Alla fine dell’incontro verranno consegnate ai bambini dei depliant con due disegni di pesci da colorare e due ricette che si preparano con i pesci azzurri selezionate dal nostro blog Tarka Bárka cioe’ „La Barca Tinta”.

Ieri abbiamo fatto la prova, le cartoline saranno come sopra. Idea e descrizione (se dopo le foto manca a qualcuno 😉 le ho prese da qui.

Da noi non esiste domenica senza fiabe, filastrocche o canzoncini. Purtroppo ho trovato la storia della stella marina e il calamaro scritta da Roberto Piumini in rete solo in lingua ungherese, ma per accontentare i nostri piccoli lettori italiani riporto qui la filastrocca ben conosciuta di Maurizio de Maurizi:

Il pesciolino stanco 

Un giorno un pesciolino
nuotar non volle più
e dietro una conchiglia
si mise a muso in giù.
Un bimbo col ditino, 
la coda gli toccò,
si volse il pesciolino e gli disse:
“Senti un po’:
son stanco di nuotare
andare avanti e andrè, 
vorrei poter girare 
il mondo insieme a te”.
Il bimbo pian pianino dall’acqua lo levò
e con il pesciolino per strada se ne andò.
Glu glu glu
Glu glu glu, ripeteva il pesciolino
Glu glu glu
Glu glu glu, gli altri stavano a guardar
Ma a un tratto il pesciolino
gli scappò via di man,
gli fece l’occhiolino
e gli disse: “Ciao a doman”.
Il bimbo poverino
invano lo chiamò
quel pesce birichino
nell’acqua si tuffò.
Dall’acqua il pesciolino
sorrise a quel bambino
gli andò vicin vicino
e gli disse: “Ciao son qui”.
Vorrei con te restare,
tu sei un buon piccin,
ma c’è una pesciolina
Che vuol che io resti qui!”.
Glu glu glu
Glu glu glu

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!