Címke: halászat

Az év hala 2015-ben a kecsege

A kecsege lett az év hala 2015-ben – jelentette be január 1-én Harka Ákos, a Magyar Haltani Társaság elnöke. A beérkezett több mint 4000 szavazat 60 százalékát a kecsege kapta. Második lett a galóca 25 százalékkal, a harmadik pedig a vágódurbincs 15 százalékkal.

kecsege

A kecsege különös megjelenésű hala vizeinknek. Orra megnyúlt, testét pikkelyek helyett csontvértek védik, belső vázát porc alkotja, farokúszója a cápákéra emlékeztet. Élőhelye az oxigénben dús folyóvizek sóderes-homokos vagy kemény agyagos mederszakasza, ahol a fenéken keresi kisebb gerinctelen állatokból álló táplálékát.

Kedvence a tiszavirág lárvája, amelyet ormányával az aljzatból is kitúr. Általában néhány fős csapatokban jár, a tél közeledtével azonban nagy rajokba verődik a mélyebb részeken. A tiszai halászok ilyenkor vették elő két csónakkal vont húzóhálójukat, a palónyát, amellyel néhány kerítés elegendő volt a napi zsákmány megszerzéséhez. Ez azonban már a múlté. Nemcsak azért, mert a duzzasztott folyószakaszokról eltűnt a kecsege, hanem mert a sodrottabb részeken is vészesen megfogyatkozott. Ez indokolja, hogy 2014-ben kivették a fogható fajok köréből, kifogott példányait vissza kell engedni. Remélhetőleg a faj mesterséges szaporításból származó ivadékainak rendszeres telepítéséhez is sikerül anyagi forrásokat találni, mert ez sokat segíthet a populációk megerősödésében.

2014-ben a magyar bucó, 2013-ban a menyhal, 2012-ben a széles kárász, 2011-ben a kősüllő, 2010-ben pedig a nyúldomolykó érdemelte ki Az év hala címet.

forrás: haltanitarssag.hu

Nepomuki Szent János ünnepe – Balsa – 2012. május. 16.

Éppen három hete történt. A Tarka Bárka színeiben volt szerencsém részt venni a Balsai Önkormányzat, a Szabolcsi Halászati Kft. által szervezett Nepomuki Szent János ünnepen. Bővebben hamarosan a nyomtatott sajtóban szólunk, most beszéljenek a Kölcsey TV Villantó című műsorának fenti felvételei, Bálint Sándor Jeles napok című művének Nepomuki szent Jánosra vonatkozó fejezetéből egy részlet, és a helyszínen készült fotók.

A Tisza üdvözletét küldi!

Bálint Sándor: Jeles napok – részlet – Május 16. 

“Nepomuki Szent János, népünk ajkán többfelé Jánoska, Csehország patrónusa, a Jézus-Társaság egyik mennyei pártfogója, egyúttal a középeurópai, magyarországi barokk jámborság, népi vallásosság kiváltságos alakja (1340–1383). Legendáját Illyés András előadásai nyomán mondjuk el.

János falusi parasztszülék kései gyermekének született. Amikor az ideje eljött, láttattanak némely szépen ragyogó lángok leszállani az égből, és a házat, melyben született, környülállván, megvilágosítani, az egész városbélieknek gyönyörködtető álmélkodására.

Pap lett belőle. Fényes tehetsége, jámbor élete hamar kitűnvén, a prágai székesegyház kanonoka, hitszónoka, a királynak alamizsnaosztogatója, az erényes királynénak pedig gyóntatóatyja lett. A kegyetlen természetű király Jánostól meg akarta tudni, hogy felesége miről gyónik neki, de hiába faggatta. Egy alkalommal az udvari szakács nem a király szájaíze szerint sült kappant szolgált föl, mire Vencel a boldogtalan embert nyársra kötöztette és elevenen kezdte süttetni. Az udvari emberek megrettentek, de szólani senki sem mert. János azonban keményen megdorgálta, mire a király börtönbe vetette, és ott számos napig éhen-szomjan tartotta.

Vencel azt hitte, hogy Jánost most már szóra tudja bírni. Követet küldött hozzá, aki elmondta neki, hogy a király bánja, amit hirtelenségből elkövetett és ebédre kéreti. Jánost a király nagy tisztelettel fogadta, de utána négyszemközt megint a királynéról, gyónásairól kérdezgette, ő azonban a gyónás szentségi pecsétjére hivatkozva, most sem árult el semmit. Erre Vencel kegyetlenül megkínoztatta, de cselekedetétől maga is megrettenve, elbocsátotta.

János ezután elzarándokolt a boleszlávi búcsújáróhelyre, ahol eljövendő, előrelátott újabb szenvedéseihez Mária segítségét kérte. Visszatérvén Prágába, a király megfenyegette: hallod-e pap, meg kell halnod, ha mindjárt elő nem számlálsz mindent, valamit néked gyónt Johanna. Haszontalan minden mentséged, el kell veszned. Az Istenre esküszöm, vizet iszol. Ezzel előre jelezte, hogy milyen halállal akarja elemészteni.

Elközelgetvén az éjszaka, kivezetteték Szent János a Moldava vizén való hídra, és megkötöztetett kezekkel és lábakkal, a király parancsolatja szerént, kegyetlenül a Moldava vizébe vetették. Krisztus Urunk mennybemenetele előtt való éjszakán, 1383. esztendőben. Így nyeré el a mártíromságnak koronáját.

A szent mártír halálát, melyet annyira kívánt titkolni Venceslaus, az Isten mindjárt csudák által kijelentette, és dicsőségessé tette: legottan a szent mártír testét a mennyei világosság körnülfogá, s az egész Moldava vízén ékesen tündöklő égő gyertyáknak számtalan sokasága láttaték úszkálni. Ahol pedig a szent mártír teste lassan-lassan a víz színén folydogál vala, ott magasabban kitetsző fáklyáknak és szövétnekeknek sokasága tündöklött, melyek szép renddel késérvén a szent testet, annak mintegy temető pompát és tiszteletet tettenek.

Egy barokk szentkép ezért magasztalja a 109. zsoltár szavaival: De torrente in via bibet, propterea exaltabit caput. Magyarul: a patakból iszik az úton, azért emeli magasra fejét.*

Földi maradványait a prágai Szent Vitus-székesegyházban helyezték nyugovóra.”

Mind a szervezőknek, mind a résztvevőknek köszönöm a fogadtatást, és hogy a Tarka Bárkát képviselve részese  lehettem ennek a nagyszerű kezdeményezésnek.

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!