Címke: halas versek

Zöldséges-ördöghalas frittata kockák – K. László Szilvia: A halacska meséje

Zöldséges-ördöghalas frittatakockák

Hozzávalók: 4 tojás, 100 g ricotta, 150 g sárgarépa, 100 g zöldborsó, 100 g friss ördöghal filé, 80 g spenótlevél, 2 ek. reszelt parmezán, egy kis csokor friss kapor, só, csipetnyi fehérbors, 2 ek. zsemlemorzsa, 18 db koktélparadicsom, 18 db marinált fekete olajbogyó

Egy lábasban kevés sóval vizet forralunk. Beletesszük a spenótleveleket, majd fél perc után szűrőkanállal kivesszük, lecsöpögtetjük, apróra vágjuk. A megmaradt főzővízben roppanósra főzzük a megtisztított, kétfelé vágott sárgarépát és a zöldborsót, majd a zöldségeket leszűrjük, langyosra hűtjük.

A sárgarépát nagylyukú reszelőn lereszeljük. A kaprot felaprítjuk. Az ördöghal filét egészen kicsi kockára vágjuk.

A ricottát, a zöldségekkel együtt egy keverőtálba tesszük. Hozzáadjuk a tojásokat, az ördöghalat, a parmezánt, a kaprot, ízlés szerint sót és fehérborsot, majd az egészet alaposan összekeverjük.

A masszát sütőpapírral bevont 20×16 cm-es tűzálló tálba öntjük, a tetejét megszórjuk a zsemlemorzsával, és 180 fokon kb. 20 perc alatt készre sütjük.

A frittatát ezután langyosra hűtjük, felkockázzuk, a kockákra egy-egy koktélparadicsomot és egy olajbogyót tűzünk, és azonnal tálaljuk.

K. László Szilvia: A halacska meséje

Egyszer régen, egy picurka ezüstfejű halacska,
tengermélyi sziklazugban derékig áll iszapban.
Sírva nézi csillogóit a vízcserép tükörben,
Nézi, nézi, s bánatában ered, ered a könnye.
-Csúnya vagyok! -szól a kis hal, s nem érti őt a többi,
Hiszen sok hal őt csodálja, ezüstfejét irigyli.
-Álmot láttam -szólal újra.-Aranyfejű halacskát,
gyönyörűen táncoltatta, lebegtette uszonyát.
Ó, de szép volt, milyen csoda! Aranyfényben ragyogott!
Rásütött a reggeli nap, körülötte csillogott.
Nem maradok, útra kelek. Levetem ezüstruhám,
addig úszom a világot, arany legyen a ruhám.
Ezzel szépen búcsút intve el is indul világgá,
úszik, úszik le a mélybe, maga sem tudja, hová.
Amint halad a nagy úton, egy ősz öreg meglepi.
Megállítja, megszólítja, bölcs csillag, egy tengeri:
-Üdvözöllek -szól az öreg-, kicsi, ezüsthalacska!
Tudom jól, hogy mi késztetett eme hosszú utadra.
Fogadd szómat, jó tanácsom, erőm legyen majd veled!
Tengernek hét mélységében az aranyat megleled.
Vedd fel hát, ha megtaláltad, fedd be vele testedet,
ettől kezdve ezüstpénzed aranyszínűvé lehet.
Köszöni a jó tanácsot hálásan kis halacskánk,
s indul nyomban, ám egyszer csak egy apró rák eléáll:
-Szép ezüsthal, gyere, kérlek, elvesztettem labdámat,
segíts nekem megkeresni, s fogadd érte hálámat!
-Mit nekem egy vacak labda, ne zavarj meg utamon!
Fontosabb a feladatom: meglelni az aranyom!
-Megbánhatod -szól utána csendesen a kicsi rák,-
száz aranynál többet érhet melletted egy jó barát!
-Nincs szükségem barátokra, megállok a lábamon,
meglelem a boldogságot, ha aranyam elhozom.
Így válaszol a halacska, s folytatja az utazást,
egész addig, míg valaki megtöri a haladást.
Tengermélyi várát rakja kavicsból a vén polip,
sóhajtozva nyújtóztatja az elfáradt csápjait.
-De jó, hogy jössz! -szól a halhoz.- Segíthetnél énnekem,
ketten gyorsan befejezzük, nem kell már, csak négy elem.
-Ne haragudj, Polip apó, nem érek rá, sietek,
aranyruhát kell találnom, szép hal csak így lehetek!
-Nem tart soká, ígérhetem, semmiről le nem maradsz,
legyünk inkább jó barátok, te is jobban így haladsz.
-Nincs szükségem barátokra, megállok a lábamon,
meglelem a boldogságot, ha aranyom elhozom.
Így válaszol a halacska, s úszik tovább lefele,
közeledik útja vége, a tengernek feneke.
A hatodik mélység előtt ismét várja valaki,
egy tengeri csikó köszön, kalapját megemeli:
-Merre tartasz, ezüstvándor? Kísérhetlek utadon?
Örülök, hogy erre jöttél, majd megesz az unalom!
Fogadj társnak, jó barátnak, légy kenyeres cimborám,
az is lehet, segíthetek valamit az út során.
-Maradj szépen itt, ahol vagy, nem akarok osztozni,
én akarom a szerencsét, én, egyedül megfogni!
Nincs szükségem barátokra, megállok a lábamon,
meglelem a boldogságot, ha aranyam elhozom.
Tovább úszik a halacska, várja őt a hét mélység,
fogadja őt a fenéken az aranyló fényesség.
Ámulattól nyílik szeme, tátva marad a szája,
előtte az aranyszövet, egyedül csak őt várja.
Felöltözik a csillogó, aranyszínű ruhába,
belenéz a víztükörbe, gyönyörködik magába.
Jaj! De most meg mi történik? Segítsen már valaki!
A csodaszép aranyruha fénye kezd most múlani.
A tükörben nincs más egyéb, csak egy ezüst halacska,
aki fejét búsan rázva a könnyeit hullatja.
Szomorúan indul vissza, de a szemét megtörli,
a tengeri csikóhalat e szavakkal köszönti:
-Nem sikerült, miért jöttem, gyere velem, cimborám,
segíts búmat elfeledni, vár minket a palotám!
Kezet fognak, útra kelnek, beszélgetnek, nevetnek,
nemsokára Polip apó háza elé érkeznek.
-Igazad volt, drága öreg, lásd, megbántam bűnömet,
igyekszem most jóvá tenni, segítenék, ha lehet…
így szól a hal, s int a polip: -El is kél a segítség,
nem bírom a nehéz munkát, gyengít már az öregség.
Ezüsthalunk sürög-forog, elkészül a kavicsvár,
a jól végzett munka után mind a három továbbáll.
Együtt úszik, együtt ballag kis hal, csikó, vén polip,
s hamarosan aprócska rák kunyhójához érkezik.
-Szervusz, kis rák, visszajöttem, hibáztam, már belátom,
nem fontos az aranyruha! Kérlek, légy a barátom!
Négyen folytatják az utat, vidám már a halacska,
feledi az aranyruhát, többé már nem siratja.
Így érnek a palotához, hullámzik a víztükör,
s egyszeriben minden vízcsepp aranyfényben tündököl.
Örömkönnye hull a földre, s nézi magát kacagva…
A tükörből ki mosolyog? Ő, az aranyhalacska!

Zöld spárgás árpagyöngy kása juhtúrós pisztránggombócokkal

Elkészült a tegnap említett spárgás árpagyöngy kása. Annám boldogan kanalazta. Szerinte – és általában az olasz gyerekek szerint is – az egyik legjobb dolog a világon a rizottó és az árpagyöngy kása (orzotto). Szinte teljesen mindegy mi van benne, hal, zöldség, minimális mennyiségű hús, vagy sajt, mind eltűnik a krémes rizs/árpagyöngy szemekkel egyetemben az anyukák nem kis örömére. Nyilván, rásegít a dologra, hogy minden hozzávaló egybeolvad – én csak a kép kedvéért pakoltam mindent a kása tetejére). Nemszeretem-zöldségeket és egyéb járulékokat turkálni, kikapirgálni, félretolni nem érdemes, mert velük együtt elvész a lényeg is. 😉

Anyukák, ti szoktatok rizottót/árpagyöngy kását készíteni? Milyen a fogadtatás?

Zöld spárgás árpagyöngy kása túrós pisztránggombócokkal

Hozzávalók 4 főre:

A kásához: 240 g árpagyöngy, fél citrom leve + 1 ek., 1 kis fej fehér hagyma apróra vágva,  4 tk. vaj, extraszűz olívaolaj, kb. 1,5 l zöldség vagy hal alaplé, 120 g zöld spárga fej, 100 ml tejföl, só

A spárgához: 120 g zöld spárga fej, 3 tk. cukor, 2 ek. ecet

A gombócokhoz: 120 g pisztrángfilé bőr nélkül (a pisztráng filézését annak idején Robi mutatta meg, azóta mindenkinek megy, mint a karikacsapás)  120 g  juhtúró, egy kis csokor petrezselyemzöld apróra vágva, 1 tojás sárgája, só

A gombócokhoz a halhúst ledaráljuk, összekeverjük a juhtúróval, a tojássárgájával és az apróra vágott petrezselyemzölddel,a juhtúró ízétől függően sózzuk. (Ha túl lágy lenne, adhatunk hozzá kevés házi zsemlemorzsát.) A masszát félretesszük.

Egy alacsony falú lábasban felhevítjük a vaj felét valamint egy kevés extra szűz olívaolajat, és az apróra vágott fehér hagymát üvegesre pároljuk benne. Hozzáadjuk az árpagyöngyöt, átforgatjuk, 1-2 percig pirítjuk, majd felöntjük a citromlével. Amikor a citromlé nagy része elpárolog, hozzáadjuk a hal vagy zöldség alaplevet.

Közben egy lábasban vizet forralunk, hozzáadjuk az ecetet, a cukrot és a spárgafejeket, majd roppanósra főzzük, leszűrjük.

A spárga főzőlevének a felét is a kásához adjuk.

A pisztrángos-juhtúrós masszából apró gombócokat formálunk.

Amikor a gersli már majdnem megpuhult, elkeverjük benne a tejfölt, a spárgafejeket és a maradék citromlevet. A kását elegyengetjük, ráhelyezzük a gombócokat, még 2 percig főzzük, majd lefedjük, lehúzzuk a tűzről, fedő alatt 5 percig pihentetjük, és azonnal tálaljuk.

Ezután a tartalmas orzotto után amolyan “desszertként” jól fog esni egy halacska alma – annyira szimpatikus, szerintem nincs olyan gyerek, aki visszautasítaná. 😉 Forrás: www.cutefoodforkids.com

Az elmúlt hétvégéhez hasonlóan vers jutott mára is. Ki gondolta volna, hogy egy halacska képes egy egész bivalyt egy ültő helyében bekapni? Pedig így van! Ha nem hiszitek, olvassátok…;-)

Kányádi Sándor: A bivaly és a halacska

– erdélyi szász népmese alapján –

Volt egyszer egy kicsi patak

s tán még ma is folydogálna

de lám, csak a medre maradt

mindannyiunk bánatára.

Lakott benne egy kicsi hal

akkora de akkorácska,

hogy egy szúnyogból kitelt

az ebédje meg vacsorája.

Hihetetlen egy történet

nem hinném ha nem én írnám

de még így is félten- féltem

a kétkedőktől az irhám.

Mentségemre legyen mondva

ahonnan  mesém szivárog

úgy  hívják a medret máig

bivalynyelő halas árok.

Nyáron történt nagy meleg volt

kánikula a javából

s a réten egy bivaly legelt

ott ahol a patak átfolyt.

Jobban mondva folyt

mert szörnyen megszomjazott

a nagy állat és nekiállt inni

a kis halacska kis patakának.

Hé te bivaly hagyd már abba

csillapodjon szörnyű szomjad

vidd a bendőd a folyóra

hagyj békét a patakomnak.

De a bivaly föl se vette

amit a  halacska mondott

és húzott a kis patakból

újra s újra kortyra kortyot.

Hát ez mégis csak hallatlan

vakmerőség sőt gyalázat

volna képed te orcátlan

leinni rólam a házat.

Hogy azután mint az iszap

száradjak és repedezzek

vidd a bendőd te szörnyeteg

vidd amíg csúffá nem teszlek.

Nyomatékul és jelezve hogy

készen áll bármily tettre

ecsethegynyi farkuszonyát

a bivaly orrába verte.

Nocsak, rekegte a bivaly

hű de veszedelmes ütleg

tágulj innen mert különben

még téged is kihörpintlek.

Azzal neki térdepelt és

orrát egyre lejjebb nyomva

kiitta a kis patakot

mintha sohase lett volna.

Fölmagasul és indulna

bendőjében a patakkal

elébe cikkan ekkor a

hajléktalan maradt hal.

És tátotta a kicsi száját

akkora de akkorára

inába szált a bivalynak

addigi nagy bátorsága.

Hátrált volna de hiába

a megbántott bősz halacska

a behemót nagy bivalyat

mint egy szúnyogot bekapta.

Nyelt egyet, mondta a béka

ki a dolgot végig nézte

nem látszott ki a bivalyból

csak a farka bojtja vége.

Csőben sült sáfrányos-zöldséges csacsihal

…a sáfrány miatt elsősorban az ízek világában haladóbb gyerekek számára, de ha valaki idegenkedne ettől a csodálatos fűszertől, akár el is hagyhatja, az eredmény persze teljesen más, de ettől még ugyanolyan finom lesz.

A hekk a kisgyerekes anyukák számára különösen értékes hal, könnyen emészthető, kevés zsírt, ellenben sok vitamint és ásványi anyagot tartalmaz, a hozzátáplálás elkezdése után másfél-két hónappal, amikor a babák már hozzászoktak az új ízek befogadására, bátran adható.

Csőben sült sáfrányos-zöldséges csacsihal

Hozzávalók 4 főre (gyerekek esetében felezhetjük az adagot): 400 g csacsihal (hekk) filé, 250 g burgonya, 250 g sárgarépa, csipetnyi sáfrány (kb. 8-10 szál), 1,2 l zöldség alaplé, 50 g frissen reszelt Parmigiano Reggiano, só, vaj, 4 ek. zsemlemorzsa, 1 rozmaringág

A zöldség alapléből elveszünk egy keveset, kb. 100 ml-t, beleszórjuk a sáfrányt, elkeverjük, és legalább 10 percig állni hagyjuk.

A burgonyát és a sárgarépát megtisztítjuk, előbbit felkockázzuk, utóbbit, 1-2 mm vékony karikára vágjuk.

A hekk filét is felkockázzuk – legyen kb. a burgonyával megegyező méretű.

A répát és a burgonyát a maradék zöldség alaplében roppanósra főzzük, a főzési idő felénél hozzáadjuk a beáztatott sáfrányt és sózzuk is.

A zöldségeket leszűrjük, és amikor langyosra hűlnek, összeforgatjuk a tőkehal kockákkal.

A zsemlemorzsát összekeverjük a reszelt sajttal.

Egy tűzálló tálat vékonyan kivajazunk, ráhelyezzük a halas zöldségeket, elegyengetjük, megszórjuk a parmezános morzsával, ráfektetjük a rozmaringágat, és 180 fokra előmelegített sütőben addig sütjük, amíg a teteje aranysárgára pirul.

Mivel a recept a legkisebbeknek szól, szóljon a vers is nekik:

Jankovics Ferenc: A bátor kismacska meg a gyáva halacska

Volt egy bátor halacska,
meg egy gyáva kismacska.
Tóban élt a halacska,
arra járt a kismacska.
Kiugrott a halacska,
meglátta a kismacska.
Megijedt a halacska,
odament a kismacska.
Fölugrott a halacska,
elszaladt a kismacska.
Ilyen bátor halacskát,
elkergette a macskát!

…el is lehet ám ezt játszani! Ügyes kezű anyukáknak biztos nem nagy kihívás kiscicát és halacskát varrni. Nekem biztos az lenne, úgyhogy maradok a tűzhely mellett, de szívesen álmodozom pihe-puha halacskákról…ezek pl. kifejezetten tetszenek (gombokra, szálkákra ügyelni! ;-).

forrás:http://mermagblog.com/2010/04/20/one-fish-two-fish/

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!