Címke: dió

Sárgarépás-paradicsom pesztós bulgur vénuszkagylóval

Hozzávalók 4 személyre:

A pesztóhoz: 4 db fél aszalt paradicsom, 40 g dióbél, kb. 50 ml napraforgó olaj

A répás bulgurhoz: 200 g sárgarépa, 280 g bulgur, só

A kagylóhoz: 500 g vénuszkagyló, egy nagy csokor petrezselyemzöld, 2 gerezd fokhagyma, extra szűz olívaolaj, frissen őrölt fekete bors

DSC_1839

Az aszalt paradicsomokat a dióval és annyi napraforgó olajjal, hogy krémes állagú masszát kapjunk, botmixer segítségével összeturmixoljuk.

A sárgarépát meghámozzuk, 1-2 mm vastag karikára vágjuk, sós vízben roppanósra főzzük, leszűrjük, és egy keverőtálba tesszük.

A bulgurt a répa főzővizében puhára főzzük.

A fokhagymát megpucoljuk, és a petrezselyemzölddel együtt finomra aprítjuk.

Egy serpenyőben olívaolajat hevítünk, megpirítjuk benne a fokhagymát, hozzáadjuk a kagylókat, a petrezselymet, megborsozzuk, és lefedve, nagy lángon az egészet addig főzzük, amíg a kagylók kinyílnak. (Amelyik kagyló nem nyílik ki, kidobjuk.)

Először a bulgurt és a paradicsom pesztót, majd a petrezselymes kagylót is a sárgarépához keverjük, és azonnal tálaljuk. (Langyosan a legfinomabb.)

Osztriga citromos medvehagyma pesztóval

Az ünnepi menü egyik előétele következik. Valójában annyit foglalkoztam az összes többi hozzávalóval, hogy szegény osztrigákra már nem volt energiám túl sokat koncentrálni. Eredetileg bazsalikom sorbet-t álmodtam rájuk, de kicsúsztam az időből, és a sorbet elkészítésére már nem jutott idő. Szervírozhattam volna őket szimplán citrommal, borssal is, de aztán eszembe jutott a mélyhűtőben lévő medvehagyma pesztó.

A hűtőből kivett osztrigákat kinyitottam – összesen nyolc darab volt. Négy teáskanálnyi megvahagyma pesztót összekevertem négy kávéskanálnyi frissen facsart citromlével, az osztigák nyitása közben összegyűjtött, majd leszűrt lével, egy kevés frissen őrölt fekete borssal, és végül az egészet az osztrigák húsára csorgattam. (Egy jól elkészített bazsalikom pesztóval is biztosan remekül működött volna.)

A citromos-medvehagyma pesztós osztrigákat sóágyon kínáltam.

oyster

A medvehagyma vagy bazsalikom pesztó nálunk a következőképpen néz ki:

100 g megmosott és alaposan megszárított bazsalikom/medvehagyma levelet (szár nélkül) aprítógépbe teszünk. Hozzáadunk 1 gerezd héjától megfosztott fokhagymát, 1 kk. durva tengeri sót, 1 ek. pirított fenyőmagot vagy diót, kb. 80 ml extra szűz olívaolajat (medvehagyma esetében az olaj felét cserélhetjük friss, puha vajra), és az egészet nagyon rövid idő alatt pürésítjük. Mi szeretjük, ha a szósz kicsit darabos marad.

A néhány napon belül fel nem használt szószt kis tégelyekben vagy jégkocka tartóban lefagyasztjuk.

anna bazsalikom 2

Tollhegy tészta diós zöldborsópürével és tintahallal

Egy régesrégi recept tökéletesítésén dolgozom. Íme a majdnem végleges verzió (a fotó a régi). Hamarosan gurulnak az első friss, zsenge borsószemek, ne felejtsétek el elővenni a receptet!

Tollhegy tészta diós-ricottás zöldborsópürével és tintahallal

Hozzávalók 4 főre: 260 g tollhegy tészta, 1 db kb. 600 grammos konyhakész tintahal, 100 ml száraz fehérbor, 200 g zöldborsó, 1 fehér hagyma, 3-4 bazsalikomlevél, 40 g dióbél, 40 g frissen reszelt, érlelt pecorino esetleg parmezán sajt, 100 ml tejszín, 50 g ricotta, 2 gerezd fokhagyma, extraszűz olívaolaj, só, frissen őrölt feketebors

Tollhegy tészta diós zöldborsópürével és tintahallal 3

A zöldborsót bő, sós vízben puhára főzzük, leszűrjük, a főzővizet félretesszük.

A dióbelet száraz serpenyőben megpirítjuk, a héját ledörzsöljük.

A borsószemeket a sajttal, a dióval, a bazsalikomlevelekkel, egy fokhagymagerezddel és kevés extraszűz olívaolajjal együtt botmixerrel pürésítjük, majd sóval és egy kevés frissen őrölt feketeborssal ízesítjük.

A tintahalat csápjaival együtt 1-1,5 cm-es csíkokra vágjuk, a megmaradt fokhagymagerezdet áttörjük, a hagymát kockára vágjuk.

Egy alacsony falú lábasban olívaolajat hevítünk, és üvegesre pároljuk benne a hagymát.

Hozzáadjuk az áttört fokhagymát, és a szépiacsíkokat a csápokkal együtt, borsozzuk, majd felöntjük a fehérborral. Amikor a bor nagy része elpárolog, hozzáadjuk a zöldborsó főzővizét, és az egészet lefedve addig főzzük, amíg a szépia megpuhul (kb. 40-50 perc).

Ezután hozzáadjuk a zöldborsó pürét, a tejszínt és a ricottát, végül az egészet még egyszer felforraljuk.

A tésztát lobogó, sós vízben kifőzzük, amikor eléri az “al dente” (“harapható”, nem teljesen puhára főtt) állagot, leszűrjük, összekeverjük a zöldborsópürés szépiával, és azonnal tálaljuk.

 

Pizzák füstölt pisztránggal

Tegnapi ígéretemhez híven hozom a lillafüredi füstölt pisztránggal készült pizzákat is. Tudom, a lényeg nem látszik, de egyszerűen képtelen voltam ellentmondani az utóbbi időben különösen lelkes háromévesemnek, aki szorgalmasan pakolta apró kezecskéivel a rukola leveleket a fotóalanyokra.

Pizzák füstölt pisztránggal

Hozzávalók 6 főre:

A pizzatésztához: 600 g (kenyér)liszt (sima liszttel is működik), 30 g élesztő, kb. 300-350 ml langyos víz, 1 tk. cukor, 2 tk. só, 3 ek. extraszűz olívaolaj

Pizza nr 1.: 300 ml házi paradicsomszósz (a legfinomabb, tartósítószer mentes paradicsomszósz receptjét itt találjátok) de használhattok sűrű passzírozott paradicsomot, esetleg hámozott, darabolt paradicsomot is), 1 ek. kapribogyó, 120 g mozzarella, 1 gerezd fokhagyma, maréknyi rukola, só, frissen őrölt feketebors, 1kk. szárított oregánó, extraszűz olívaolaj

Pizza nr 2.: 300 g stracchino sajt, 6 nagy radicchio levél, 60 g darált dió, extraszűz olívaolaj, só, frissen őrölt feketebors

és a két pizzához összesen egy kb. 250-300 grammos lillafüredi füstölt pisztráng

Az élesztőt a vízbe morzsoljuk, és addig keverjük, amíg teljesen felolvad.

A lisztet átszitáljuk, hozzáadjuk a sót, a cukrot, az olívaolajat és az élesztős vizet, majd az egészet összegyúrjuk, alaposan kidagasztjuk. (Vagy rábízzuk a munkát a dagasztógépre, mint ahogy azt én is tettem.) Általában 300 ml vízzel kezdek, aztán ha szükséges adok hozzá még egy keveset.

A tésztából gombócot formálunk, tálba helyezzük, a tetejét kereszt alakban nem túl mélyen bevágjuk, tiszta kendővel letakarjuk, és a duplájára kelesztjük.

A füstölt pisztráng bőrét lehúzzuk, a halhúst lefejtjük a gerincről. Ez négy részletben történik: a halhúst a fejtől a farokig a gerinc mentén bevágjuk, és a felső felet felfelé, az alsó felet lefelé mozdítva lehúzzuk a csontról. A műveletet a hal másik oldalán megismételjük.

Ha az az alsó részekben maradt bordacsont, kiszedjük (így ez már teljesen szálkátlan marad), és a felső részekkel együtt 1-1,5 cm-es darabokra vágjuk. Az apró, hajlékony szálkákat menet közben eltávolítjuk.

Az első három pizzához a fokhagymát áttörjük, és lassú tűzön, kevés olajon megpirítjuk.

A kapribogyót felaprítjuk, majd egy kis tálkában összekeverjük a paradicsompürével, kevés sóval, borssal, az oregánóval és 1-2 evőkanálnyi fokhagymás olajjal .

A mozzarellát apróra vágjuk.

A másik három pizzához a radicchiot vékonyra szeleteljük, és elkeverjük a sajttal.

A megkelt tésztát hat egyenlő részre osztjuk, mindegyiket vékonyra nyújtjuk, és három olajjal vékonyan kikent, 23 cm-es pizzasütő formába igazítjuk. Ezután letakarjuk, és szobahőmérsékleten legalább 20 percig kelni hagyjuk.

Három pizzát megkenünk a kapris-fokhagymás paradicsomszósszal, és 240 fokra előmelegített sütőben (nálam ennyi a maximum, de tudok rajta pizza programot állítani, ezt is szoktam használni) addig sütjük, amíg a pizza széle pirulni kezd. Ekkor ráhelyezzük a mozzarellát és a füstölt pisztráng darabkák felét, majd maximum 1-2 perc alatt a pizzákat készre sütjük.

A maradék három megkelt tésztakorongot megrakjuk a radicchiós sajttal, majd sózzuk, borsozzuk, és 24 fokra előmelegített sütőben ezeket is addig sütjük, amíg a szélük pirulni kezd. Ekkor ráhelyezzük a maradék füstölt pisztráng darabkákat és a darált diót, majd az egészet 1-2 perc alatt készre sütjük.

A paradicsomos pizzákat megszórjuk a rukola levelekkel (ha A Gyerek nagyon ragaszkodik hozzá, a sajtos-radicchiósakat is) és azonnal tálaljuk.

Gyerekposztnak szántam ezt a mait, így mese is jár hozzá:

Mese a pacsirtáról és a pisztrángról

Hol volt, hol nem volt, kerek erdő szélén -ahol a virágos rét a patakhoz fut- egy kis fa hajlékony ágain reggeltől estig dalolt egy pacsirta. Olyan szépen dalolt az a madár, hogy aki csak hallotta; annak megtelt a szíve örömmel, szeretettel, jósággal. A gyors folyású patak messzire vitte a kis madár hangját.
A patak torkolatánál, pisztrángok éltek nagy csapatban. Mindenki hallotta a pacsirta énekét. Egy fiatal pisztráng szíve dobogott a legerősebben, amikor a hajnal első sugarával az első hangok is megszólaltak. A pisztráng már minden dalt kívülről tudott. Ha felhangzott a pacsirta éneke, maga is dalolni kezdett, s lelkével dalolt egész nap. S alig várta már a reggeleket! Így teltek a napok, hetek és a hónapok. A pacsirta zengte vidám énekét, és a patak torkolatában hallgatta egy kis pisztráng.

A pisztráng egyszer csak nagyot gondolt. Elindult felfelé a víz folyásával szemben, hogy találkozzon a pacsirtával. Úszott, úszott -leküzdve a víz sodrását- fáradhatatlanul. Egyre közelebbről hallotta a madár énekét. Alig várta már, hogy megpillantsa. Amikor a kis fa alá ért, a pacsirta leszállt a víz fölé hajló ágra, mintha már várta volna. Elválaszthatatlan barátok lettek: A pacsirta dalolt az ágon, s a pisztráng vidáman ugrándozott a hűs vízben.


Beköszöntött a nyár. A patak vize leapadt. A fiatal, tapasztalatlan pisztráng nem vette észre a változást, s egyszer csak a száraz parton találta magát. Nagy volt az ijedelem. A vidám dal nem szólt már. A pacsirta felrepült a fa tetejére és sírva énekelt, énekelt tovább. A pisztráng megbékélt sorsával, csak annak örült, hogy a barátja hangját mindvégig hallani fogja.
Az emberek megálltak a mezőn, az állatok is felneszeltek a megváltozott hangokra. Észrevették, hogy másképp szól a madár éneke. A felhők is odasereglettek. Mindenki ejtett egy könnyet, amit a pacsirta szomorú éneke csalt ki a szemükből. A felhők könnye megduzzasztotta a patak vizét, a vidám hullámok közül az egyik ölbe kapta a kis halat, s a következő pillanatban a pisztráng ismét vidáman ugrándozott a hűs vízben.

Én is ott voltam, egy csepp könnyet én is ejtettem.
Aki nem hiszi, járjon utána!

forrás: mese, fotó 

Grillezett szépia fahéjas birs szósszal, kacsazsírban sült burgonyával és kumkwattal

Ez lett a vége. Ráadásul a pirított dió már megint lemaradt a fotóról, pedig szükséges, mert csak ezzel lesz kerek a fogás.

Grillezett szépia fahéjas bris szósszal, kacsazsírban sült burgonyával és kumkwattal

Hozzávalók 4 főre: 8 db konyhakész törpe szépia (csápokkal együtt kb. 10 cm hosszúak)

A szószhoz: 1 birsalma, néhány csepp citromlé, 1 babérlevél, só, csipetnyi + 1 tk. almacukor szirup (vagy 1 kk. kristálycukor) vagy kristálycukor, őrölt fahéj

A burgonyához: 8 db közepes burgonya, 1 ek. kacsazsír, 1 ágacska rozmaring, frissen őrölt feketebors

A zellerolajos dresszinghez: egy marék zellerlevél, extraszűz olívaolaj, 1-2 ek. frissen facsart narancslé, só

A tányérra még: 1 kumkwat, 2-3 db dió

A zellerleveleket 1-2 percig blansírozzuk, majd leszűrjük, jól kinyomkodjuk, és háromszoros mennyiségű extraszűz olívaolajjal botmixer segítségével pürésítjük. Az olajat sűrű szövésű kendőn egy éjszakán át csöpögni hagyjuk, majd a leszűrt olajat egy pici befőttes üvegbe töltjük.

A birset meghámozzuk, magházát eltávolítjuk, és a gyümölcshúst apró kockára vágjuk. Egy kis lábasban vizet melegítünk, amikor forrni kezd, beletesszük a birset, hozzáadunk egy csipetnyi sót, egy csipetnyi cukrot, 1 tk. frissen facsart citromlevet és egy babérlevelet, majd az egészet addig főzzük, amíg a gyümölcs megpuhul. Ezután a főtt birset egy kevés főzővízzel, csipetnyi fahéjjal és az almacukor sziruppal botmixer segítségével pürésítjük, félretesszük, melegen tartjuk.

A burgonyát meghámozzuk, felkockázzuk, borsozzuk, és a forró kacsazsíron a rozmaringgal együtt megsütjük. Ezután konyhai papírtörlőre szedjük, és a fölösleges zsírt leitatjuk róla.

A diót megtörjük, durvára hengereljük, és száraz serpenyőben megpirítjuk. Félretesszük, melegen tartjuk.

A kumkwatot felkarikázzuk.

A szépia csápjait eltávolítjuk, ezeket máshol használjuk fel. Némi zöldséggel kiegészítve készíthetünk belőle tésztához pl. ILYEN vagy ILYEN ragut. A szépia testét, mint a nyársra való szalonnát rézsútosan beirdaljuk, – így majd szépen összegöndörödik -, és grillserpenyőben erős lángon a szépia nagyságától függően 2-4 perc alatt megsütjük.

Közben a zellerolajhoz kevés sót, és 1-2 ek. frissen facsart narancslevet adunk. A dresszinget összerázzuk.

Egy tányérra kevés birs szószt kanalazunk, és megszórjuk egy kevés fahéjjal. Melléhelyezzük a szépiákat és egy karika kumkwatot, majd meglocsoljuk a zellerolajos dresszinggel. A szépiák köré rakjuk a sült burgonyát, sózzuk, az egészet megszórjuk a pirított dióval, és azonnal tálaljuk.

Sarde in saòr con noci – Diós marinált sült szardínia

Egy régi doksiból:

“Amikor kinyitottam a muskotályból készült ecetet, azonnal kiszaladt a számon: sarde! Rögtön  tudtam, hogy ezt a velencei előételt mindenképp ki kell próbálni a muskotályos borecettel, és urambocsá’ fenyőmag helyett egy maréknyi magyar dióval. Végeredmény: olaszék odáig voltak érte, ami számomra óriási dolog, hiszen tradicionális olasz ételről van szó, és a tradicionális olasz ételek receptje bizony Szentírás.”

Nos, hozom majd a szentírást is, egyelőre a muskotályos borecetes-diós változat receptje van meg fotóval együtt. Ez az étel nálunk biztos, hogy szerepelni fog a karácsonyi asztalon. Ajánlom mindenki figyelmébe, hiszen jóelőre, ünnep előtt akár 2-3 nappal elkészíthető!

Egy kis háttértörténet:

A “sarde in saòr” eredete az 1300-as évekre vezethető vissza. A velenceiek eleinte az ún. “Festa del Redentore” idején,  vagyis július harmadik vasárnapján fogyasztották, ma azonban már más alkalmakkor is előfordul, s igazi ünnepi előétellé nőtte ki magát.

Manapság a sült szardíniákat nem csak hagymával, de mazsolával és fenyőmaggal is gazdagítják. Ezeket a hozzávalókat a korai receptek nem tartalmazták, csak később váltak az étel szerves részévé – egyesek szerint a zsidó hagyományból származnak. Venetoi származású anyósom a mai napig nem tesz bele sem mazsolát, sem fenyőmagot, mert azt mondja, hogy a tradíció így diktálja, és annak idején a szegényeknek biztos nem volt egyik sem a kamrában. Persze, az már más kérdés, hogy a velenceiek sohasem tartoztak a szegényebbik fajtához…

Sarde in saòr

Hozzávalók 4 személyre: 500 g friss szardínia, 250 g fehér hagyma (esetleg vörös), 40 g mazsola, 40 g dió, 150 ml muskotályos fehérborecet, liszt, 1 dl száraz fehérbor, 1 dl extraszűz olívaolaj

A mazsolát leöntjük a fehérborral, és hagyjuk állni kb. 15 percig.

A szardíniákat megtisztítjuk, fejüket, belüket, gerincüket eltávolítjuk. Leitatjuk róluk a vizet, sóval, borssal fűszerezzük, lisztbe forgatjuk, majd bő forró olajban kisütjük.

A hagymát karikára vágjuk, az olívaolajon megdinszteljük, hozzáadjuk a fehérborba áztatott, enyhén kinyomkodott mazsolát, felöntjük az ecettel, és 2-3 percig főzzük.

A dióbelet száraz serpenyőben megpirítjuk, és még melegen egy kendőbe tesszük. A kendőt megdörzsöljük, így a pirított dió héja lehullik.

Egy üvegtál aljára rakunk egy réteg szardíniát, erre egy réteg mazsolás hagyma kerül, majd néhány diódarab. Ezt addig folytatjuk, amíg a hozzávalók el nem fogynak (az utolsó, felső réteg mazsolás hagyma legyen, és minden réteget locsoljunk meg a hagyma alatt lévő olajos-ecetes lével). Végül folpackkal lefedjük, és hűtőbe tesszük legalább egy de inkább több napra, hogy az ízek összeérjenek.

Egy az ünnepi asztalra való, előre elkészíthető marinált pontyunk van már a Tarka Bárkán, a recept IDE klikkelve elérhető, de karácsonyig hozunk még szardíniával és makrélával készült változatokat is.

Sajttal és dióval töltött rántott szardínia vegyes salátával

Ismét az augusztusi Kifőztük egyik Tarka bárkás vengégposztja következik. További kilenc recept még az ingyenesen letölthető lapban vár rátok. Olvassátok, főzzétek, szeressétek őket!

Sajttal és dióval töltött rántott szardínia vegyes salátával

Hozzávalók 4 személyre:

a szardíniához: 16 db tisztított, filézett friss szardínia, 5 dkg brie sajt, 5 dkg dióbél, liszt, 2 tojás, zsemlemorzsa, só

a sütéshez: napraforgó olaj

a salátához: 8 dkg olajos magvak vegyesen (mandula, tökmag, fenyőmag, szezámmag, dió), 10 dkg lila színű saláta (pl. lollo rosso), 4 dkg rukola, 30 dkg paradicsom, 20 dkg uborka, 1 kis fej lila hagyma, só, frissen őrölt feketebors, citromlé, extraszűz olívaolaj

A halfiléket besózzuk. A sajtot 2 mm vastag szeletekre vágjuk, a diót durvára törjük. A magvakat száraz serpenyőben megpirítjuk. A salátát nagyobb darabokra tépkedjük, az uborkát meghámozzuk, felkarikázzuk, a paradicsomokat vastagabb, a lila hagymát vékonyabb szeletekre vágjuk. A zöldségeket a pirított magvakkal együtt egy keverőtálba helyezzük.

Nyolc szardíniafilét bőrös oldalukkal lefelé vágódeszkára helyezünk. Mindegyikre egy-egy szelet sajtot és egy kávéskanálnyi durvára tört diót rakunk, majd befedjük egy másik filével (ezúttal a bőrös oldala legyen felül). A töltött halakat lisztbe, majd tojásba, végül zsemlemorzsába forgatjuk, bő forró olajban kisütjük, és papírtörlőre helyezve leitatjuk róluk a fölösleges zsiradékot.

A salátát ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, meglocsoljuk egy kevés extra szűz olívaolajjal és citromlével, óvatosan összeforgatjuk, és tányérokra szedjük. Mindegyik tetejére két-két rántott-töltött szardíniát helyezünk, és azonnal tálaljuk.

Diós morzsában sült halrudacskák diómártással, rozmaringos sült burgonyával és csiperkegombával

Hetek óta hezitálok, hogy hozzam vagy ne hozzam ezt a receptet, aztán most végül mégis úgy döntöttem, hozom, ti. a jó idő megijesztett; tavasszal mégsem illik diót enni. 😉

Halrudacskák. Van aki nem szereti?

“Egész jó áron is hozzá lehet jutni, és ezt legalább a gyerek is megeszi – kell az Omega 3, attól lesz okos!” – hallottam épp nemrég az egyik ismerősömtől. Kár, hogy sok esetben a gyártás során nem a csomagoláson feltüntetett kiváló minőségű halfilét használják, ha egyáltalán olyan szerencsések vagyunk, hogy tiszta filével van dolgunk, és nem  innen-onnan összeszedett halpéppel….

Ráadásul ahogy az általános összetevőket kerestem a cikkhez, egy magas árfekvésű (300 g 5,33 Euro) terméken akadt meg a szemem. Ez mind az összetevők között volt: fekete tőkehal (70%), víz, rizsliszt, kukoricakeményítő, kukoricaliszt, mdosított burgonyakeményítő, cukor, só, nem hidrogénezett növényi zsír (dejó!), csillagfürt fehérje, élesztő, sűrítőanyagok: E464 és E412, aromák. Megjegyzem, láttam már 450 Forintos halrudacskákat is. Vajon azokban mi lehet?

Csak 10 perccel tart tovább saját kezűleg elkészíteni, és nem lesz benne semmi más, csak megbízható forrásból származó, ellenőrzött minőségű hal, nagyanyó tyúkja tojta  friss tojás, és zsemlemorzsa.

Diós morzsában sült halrudacskák diómártással, rozmaringos sült burgonyával és csiperkegombával.

Hozzávalók:

A halhoz: 500 g érdes lepényhal filé (de választhatunk tőkehalat is), 2 tojás, 200 g zsemlemorzsa, 50 g dió, só

A körethez: 2 nagyobb burgonya, 200 g csiperkegomba, egy ágacska rozmaring, só, extraszűz olívaolaj

A mártáshoz: 1 tojássárgája, 1 tk. magos mustár, 1/2 gerezd fokhagyma, kb. 100 ml hidegen sajtolt dióolaj, citromlé, só, 1 ek. tejföl (esetleg csipetnyi cukor)

DSC_33062

A mártáshoz a tojássárgáját elkeverjük a mustárral, hozzáadjuk a fokhagymát, és az olajat folyamatosan hozzácsorgatva botmixer segítségével sűrű majonézt készítünk. Ízlés szerinti mennyiségű citromlével, sóval, esetleg egy csipetnyi cukorral ízesítjük, elkeverjük benne a tejfölt, és tálalásig hűtőben tároljuk.

A burgonyát meghámozzuk, felkockázzuk, és lobogó, sós vízben roppanósra főzzük.

Egy nagy serpenyőt füstölésig hevítünk.

A burgonyát leszűrjük, lecsöpögtetjük, a forró serpenyőbe tesszük, és zsiradék nélkül sütni kezdjük. Közben megtisztítjuk és négyfelé vágjuk a gombát, majd a rozmaringág, nagyon kevés só, és pár csepp extraszűz olívaolaj kíséretében ezt is a burgonyához adjuk. Az egészet készre pároljuk, lesütjük.

A tojást egy tányérban felverjük, sózzuk.

A diót mozsárban durvára törjük, és összekeverjük a zsemlemorzsával.

A halfilét négyszög alakúra formázzuk, kb. 3 cm széles csíkokra vágjuk, és a csíkok minden oldalát besózzuk. (A maradékot felhasználhatjuk halburger, halleves, tésztaszósz, rizottó készítésekor.) A halrudakat először tojásba, majd a diós morzsába forgatjuk, sütőpapírral kibélelt tűzálló tálra sorakoztatjuk, és 200 fokra előmelegített sütőben aranybarnára sütjük (félidőben megfordítjuk, hogy a diós bunda alul és felül is ropogós legyen).

Annak ellenére, hogy gyerekeknek szól a recept, legyünk nagyon körültekintőek mind a nyers tojást, mind a diót illetően! 

Mára mesét hoztam, egy számomra nagyon kedves népmesét, amelynek számos változata ismert szerte a világon:

Az öreg halász és nagyravágyó felesége

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy öreg halász. Volt neki egy nagyravágyó felesége.
Egyszer elment az öreg halász a tengerre halászni. Hamarosan fogott egy gyönyörű szép, nagy pontyot. És csodák csodája, megszólal a ponty:
– Te szegény halászember, engedj el engem! Úgy megjutalmazlak, hogy nem bánod meg soha életedben. Minden kívánságod teljesül.
Hát az öreg halász a nagy könyörgésre a pontyot visszaengedte a tengerbe. Hazamegy, kérdezi a felesége:
– No, mit fogtál? Hoztál-e valamit?
– Fogtam egy nagyon szép pontyot.
– Hát miért nem hoztad haza?
– Könyörgött szegény, hogy engedjem el. Minden kívánságunkat teljesíti.
– Hát akkor eredj vissza hozzá, és mondd meg neki, hogy egy nagyon szép házat szeretnék.
Mert csak egy kis kunyhóban laktak a tenger partján.
Visszaballagott a halászember a tenger partjára. Odaállt a víz szélére, és hangosan mondta:
– Hallod-e, te ponty! Az én feleségem azt üzeni, hogy a tenger partján teremts egy szép kis házat!
Kisvártatva felbukkan a ponty, és megszólal:
– Eredj haza, jó ember! Úgy van, amint kívántad!

kép innen

Hát ahogy hazaér, gyönyörű szép házuk lett. A felesége ott sürgött-forgott, egy ideig nagyon boldog volt. De csak megint azt mondja:
– Hallod-e, eredj vissza ahhoz a pontyhoz, mondd meg neki, hogy a házat meguntam, adjon most egy kastélyt, és hogy grófok lehessünk!
Ismét elment az ember a tenger szélére. Azt kiáltja:
– Hallod-e, te ponty! Az a ringy-rongy, az én feleségem, mindig pöröl vélem!
Felbukkan a hal, azt kérdi:
– Hát mit akar a feleséged?
– Kastélyt akar, meg, hogy grófok legyünk!
– Eredj haza, úgy van, amint kívánta!
Hát ahogy hazaért, látta a gyönyörű szép kastélyt, és a felesége mint grófnő kényeskedett egyik szobából a másikba.
– Most már csak meg vagy elégedve? – kérdi a halász.
A felesége nagyon boldog volt.
Másnap reggel, alighogy felébrednek, azt mondja az asszony:
– Hallod-e? Eredj ahhoz a pontyhoz, és mondd neki, hogy királyné szeretnék lenni, és palotában lakni.
A szegény halászember, mit volt neki mit tenni, ismét elballagott szomorúan a víz szélére. Azt kiáltja:
– Hallod-e, te ponty! Az a ringy-rongy, az én feleségem, mindig pöröl vélem.
Előjön a hal, és kérdi:
– Hát most mit akar a te feleséged?
– Királyné szeretne lenni, palotában lakni!
– Eredj haza! Úgy van, amint kívánta!
Hazaér a szegény ember, s a gyönyörű palota, a sok fényes katona majd elvette szeme világát. Mind vigyázzba vágták magukat a szegény halász előtt, mikor elhaladt előttük. Mikor végre bejutott a hosszú lépcsőn, sok szobán keresztül, kérdi a feleségét:
– No, asszony, meg vagy-e már elégedve a sorsoddal?
– Meg – feleli az asszony boldogan.
Alighogy megvirradt másnap, azt mondja az asszony:
– Hallod-e, eredj vissza ahhoz a pontyhoz, és mondd meg neki, hogy most már császárné szeretnék lenni, és olyan palotát, várakat akarok, amilyenek a világon nincsenek.
Addig erősködött, hogy vissza kellett mennie a szegény halásznak a víz szélére. Mondja nagy szomorúan:
– Hallod-e, te ponty! Az a ringy-rongy feleségem mindig pöröl vélem.
Zavaros lett a tenger, hullámzott, és csak sokára jött elé a ponty mérgesen:
– Hát mit akar a te feleséged?
– Most meg császárné szeretne lenni, és olyan palotát és várakat kíván, amilyenek a világon nincsenek.
– Igaz, hogy ezért sem dolgozott – mondja a ponty – , nem is érdemli, de menj haza, úgy van, ahogy kívánta!
Hazament a szegény ember. Alig tért magához a nagy ámulattól, olyan fényes paloták, várak és udvari népség volt mindenütt.
– Most már csak meg vagy elégedve, mert én többet nem megyek vissza a pontyhoz!
Az asszony boldognak is látszott. De másnapra kelve azt mondja az urának:
– Eredj vissza a pontyhoz, és mondd neki, hogy én a világ úrnője szeretnék lenni! Azt akarom, hogy leboruljanak az emberek előttem. A birodalmam a világ egyik végétől a másikig érjen!
Hiába tiltakozott a szegény halász, csak vissza kellett mennie. Mondja nagy szomorúan:
– Hallod-e, te ponty! Az a ringy-rongy, az én feleségem, mindig pöröl vélem.
Ott kellett állnia nagyon sokáig. A tenger haragos lett, hányta a habot, tajtékzott, és úgy hullámzott, mint még soha. Egy helyen zavaros lett a víz, és nagyon-nagyon sokára felbukott a hal.
– Mit akar a te feleséged?
– A világ úrnője akar lenni, és hogy a világon mindenki a lába elé boruljon.
– Jól van – mondja a hal – , ha azt hiszi, hogy munka nélkül élhet és másokon uralkodhat, hát legyetek ismét halászok.
Úgy is lett. Ott találta a szegény halász a kis halászkunyhóját, és benne a feleségét. Ettől kezdve szorgalmas és ügyes asszony lett. Még talán máig is élnek, ha meg nem haltak.

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!