Archívum: 2015. január

Zöldborsó krém fokhagymás-petrezselymes vénuszkagylóval

Tegnap olyan gyönyörűen sütött a nap, hogy muszáj volt valami egyszerű, gyors, tavaszváró fogást készíteni. Fagyasztott spenót, zöldborsó, zöld fűszerek egész télen vannak a mélyhűtőben – egy-egy maréknyi olykor-olykor jól jön akár levesekbe, akár tésztaszószokhoz, rizottókba, burgonyapürébe.

Íme tehát a tegnapi eredmény:

Fokhagymás vénuszkagyló zöldborsó krémmel

Hozzávalók 4 személyre: 500 g zsenge zöldborsó (fagyasztott – ilyenkor, nyilván), 500 g vénuszkagyló 2 gerezd fokhagyma, 50 ml száraz fehérbor, frissen őrölt feketebors, egy nagy csokor petrezselyemzöld

DSC_2773

A zöldborsót forrásban lévő, sós vízben 1-1,5 percig blansírozzuk, majd szűrőkanállal és jéghideg vízbe szedjük. Botmixer segítségével, egy kevés főzővíz és friss extra szűz olívaolaj hozzáadásával sima pürévé turmixoljuk.

A vénuszkagylókat leöblítjük, (amelyik törött, vagy ki van nyílva, kidobjuk). A fokhagymát egy kés pengéjével kissé szétnyomjuk, a petrezselyemzöldet durvára aprítjuk.

Egy serpenyőben olívaolajat hevítünk, és megpirítjuk benne a fokhagyma gerezdeket. Hozzáadjuk a petrezselyemzöld háromnegyedét, átkeverjük, majd beletesszük a kagylókat és a bort is. Lefedjük, és az egészet addig főzzük, amíg a kagylók kinyílnak. (Amelyik kagyló nem nyílik ki, kidobjuk.)

A borsó krémet felmelegítjük, tányérokra szedjük és ráhalmozzuk a kagylókat. A tetejüket meglocsoljuk pár csepp olívaolajjal, megszórjuk frissen őrölt fekete borssal valamint a maradék aprított petrezselyemzölddel, és 1-2 szelet friss kenyérrel vagy pirítóssal azonnal tálaljuk.

p.s. Most különösen finom zöldborsót sikerült venni, így ehhez nekem már nem kellett “extra” fűszerezés. Ha esetleg nem így alakul, bátran ízesítsétek a pürét 1-2 tk. frissen reszelt parmezánnal, minimális mennyiségű tejföllel vagy tejszínnel, esetleg magas zsírtartalmú natúr joghurttal, de akár a kagylók főzőlevével is. Utóbbi esetben a sóra érdemes odafigyelni, ti. a kagylók leve is sós. Petrezselyem helyett lehet kísérletezni mentával is. Kiválóan passzol a zöldborsóhoz.

Halas interjú a Hír24-en

A Hír24 oldalán 2014. december 22-én Nincs karácsony hal nélkül címmel jelent meg egy interjú, sok-sok személyes halas élménnyel, tapasztalattal tűzdelve. Íme, egy kis ízelítő a cikkből:

Alig van olyan család, akinek az asztaláról karácsonykor hiányzik a hal. Általában halászlé, rácponty, marinált ponty vagy rántott pontypatkó készül, esetleg süllő, csuka, lazac, az igazi ínyenceknél vajhal, kardhal. De a karácsony elmúlik, mi pedig elfeledkezünk a halról, legközelebb fél év múlva jut eszünkbe, a strandon, akkor kérünk egy hekket. Vagy egy sült keszeget.

Pedig a hal többet érdemel ennél, jó ízű, sokféle halat ehetnénk, de mi beleragadtunk a halászlé-paprikás-sült hal háromszögébe, na meg a bajai-szegedi elvi vitába. A menyhal meg csak sír-rí, senki nem tudja, milyen csoda is az, ha asztalra kerül.

Jellemző a hazai viszonyokra, hogy hazánk legnagyobb halételekkel és seafood-dal foglalkozó blogját egy Olaszországban élő magyar nő írja, Piazza Gabriella. A Tarka Bárka blog szerzőjeként évek óta azon dolgozik, hogy nyitottságra sarkallja a konok magyar fejeket meg az édesnemes fűszerpaprikába és lisztbe forgatott szíveket. Hogy megkóstoljunk végre legalább a nyaralás alatt egy adag tintahalat.

DSC_2023

Olaszországban élsz. Úgy könnyű, gondolhatják most mások. Valóban könnyebb ott szeretni a halat?

Igen, egy Észak-Kelet olaszországi kisvárosban élek, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem egyszerűbb így. Ez az előny viszont, – mivel nem közvetlenül a tengerparton élünk-, nem elsősorban az alapanyagok beszerzésében nyilvánul meg, ahogy sokan gondolnák, hanem a halfogyasztási szokások alapvető, a mindennapokat is átszövő jelenlététől, és ezeknek a kifejezetten pozitív élettani hatásaitól. A fentiek alatt azt értem, hogy….

a teljes cikket IDE kattintva érhetitek el.

Az év hala 2015-ben a kecsege

A kecsege lett az év hala 2015-ben – jelentette be január 1-én Harka Ákos, a Magyar Haltani Társaság elnöke. A beérkezett több mint 4000 szavazat 60 százalékát a kecsege kapta. Második lett a galóca 25 százalékkal, a harmadik pedig a vágódurbincs 15 százalékkal.

kecsege

A kecsege különös megjelenésű hala vizeinknek. Orra megnyúlt, testét pikkelyek helyett csontvértek védik, belső vázát porc alkotja, farokúszója a cápákéra emlékeztet. Élőhelye az oxigénben dús folyóvizek sóderes-homokos vagy kemény agyagos mederszakasza, ahol a fenéken keresi kisebb gerinctelen állatokból álló táplálékát.

Kedvence a tiszavirág lárvája, amelyet ormányával az aljzatból is kitúr. Általában néhány fős csapatokban jár, a tél közeledtével azonban nagy rajokba verődik a mélyebb részeken. A tiszai halászok ilyenkor vették elő két csónakkal vont húzóhálójukat, a palónyát, amellyel néhány kerítés elegendő volt a napi zsákmány megszerzéséhez. Ez azonban már a múlté. Nemcsak azért, mert a duzzasztott folyószakaszokról eltűnt a kecsege, hanem mert a sodrottabb részeken is vészesen megfogyatkozott. Ez indokolja, hogy 2014-ben kivették a fogható fajok köréből, kifogott példányait vissza kell engedni. Remélhetőleg a faj mesterséges szaporításból származó ivadékainak rendszeres telepítéséhez is sikerül anyagi forrásokat találni, mert ez sokat segíthet a populációk megerősödésében.

2014-ben a magyar bucó, 2013-ban a menyhal, 2012-ben a széles kárász, 2011-ben a kősüllő, 2010-ben pedig a nyúldomolykó érdemelte ki Az év hala címet.

forrás: haltanitarssag.hu

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!