Archívum: 2013. december

Kedvenc halas ünnepi előételünk: Sárgarépa-csicseriborsó krém pirított dióval és petrezselyem-medvehagyma pesztóval marinált füstölt pisztránggal

Még pár óráig (egészen pontosan délig) játszhattok a nemrég megjelent Rákok, kagylók, csigák, tintahalak című könyvünk egy példányáért a Tarka Bárka blog Facebook oldalán! Részletek itt: https://www.facebook.com/pages/Tarka-B%C3%A1rka-hal-gasztro-blog/349386095080203

673332

Délután sorsolunk, a nyereményt holnap postázzuk!

A mai bejegyzés fő témája pedig a 108.hu magazinban megjelent zöldségkrém, amely akkora telitalálat lett, hogy muszáj volt elkészíteni egy halas változatot is. Akinek nincs ötlete, mi kerüljön az ünnepi asztalra, bátran készítse el ezt az ételt, a siker garantált, ráadásul a befektetett munka talán fél óra sincs…

Sárgarépa-csicseriborsó krém pirított dióval és petrezselyem-medvehagyma pesztóval marinált füstölt pisztránggal

Hozzávalók 4 személyre: 300 g sárgarépa, 100 g száraz csicseriborsó, 1 gerezd fokhagyma, 1 ágacska rozmaring, só, frissen őrölt feketebors, frissen reszelt szerecsendió, 40 g dióbél, egy kis csokor petrezselyemzöld, 4-5 fagyasztott medvehagyma levél, extra szűz olívaolaj, 4 vékony szelet hidegen füstölt pisztráng, néhány csepp frissen facsart citromlé

DSC_2244

A csicseriborsót átmossuk, egy tálba helyezzük, majd forró vízzel leöntjük, és 24 órán keresztül ázni hagyjuk.

A fokhagymagerezdet megpucoljuk, vékonyan felszeleteljük. A sárgarépát meghámozzuk, 3-4 cm-es darabokra vágjuk. A medvehagyma leveleket kiengedjük, papírtörlővel leitatjuk róluk a fölösleges vizet.
A dióbelet nagyobb darabokra törjük, száraz serpenyőben megpirítjuk egy kendőbe tesszük, és a héját ledörzsöljük.
Egy lábasban olívaolajat hevítünk, megpirítjuk benne a fokhagymát, majd hozzáadjuk a rozmaringágat, és a leszűrt csicseriborsót. Sóval, frissen őrölt feketeborssal valamint frissen reszelt szerecsendióval fűszerezzük, és felöntjük annyi vízzel, amennyi a lábas tartalmát bőven ellepi. Fedő alatt, közepes lángon addig főzzük, amíg a csicseriborsó ressre puhul. Ekkor hozzáadjuk a sárgarépa darabokat (ha szükséges, önthetünk még hozzá egy kevés vizet) és az egészet puhára főzzük. A rozmaring ágat eltávolítjuk, és a zöldségeket botmixerrel simára turmixoljuk.
A petrezselyemzöldet egy kevés olívaolajjal és a medvehagyma levelekkel együtt mozsárban pépesre zúzzuk, majd összekeverjük pár csepp citromlével (közben kóstoljuk, hogy ne legyen túl “vad” a végeredmény). A pisztráng szeletek mindkét oldalát megkenjük a pesztóval, 10 percig állni hagyjuk, majd a apró nyársakra tűzzük.
A zöldségkrémet poharakba szedjük, mindegyik tetejére egy teáskanálnyi pirított diót szórunk, a tetejére ültetjük a pesztós füstölt pisztráng nyársakat, és azonnal tálaljuk.
(A kiengedett medvehagyma levelek helyett használhatunk kész medvehagyma pesztót is.)

Szép karácsonyt kívánunk a Tarka Bárka hal-gasztro-blog minden olvasójának.

Gabi és Gergely

Halak, vizek, halászat Magyarországon XII. – A vejsze

Gergely kollégánk, aki munkájából kifolyólag elsősorban késő ősztől kora tavaszig aktív a Bárkán, a következő hetekben új cikkekkel örvendeztet meg bennünket.

Talán emlékeztek még, legutolsó írásában a természet adottságait kihasználó halászati módszerek bemutatását kezdte el, ezen belül is a foki halászattal foglalkozott. A mai (sorozatunk immár tizenkettedik) részében, – amibe mellesleg egykori néprajzos jogán, én magam is belekontárkodtam egy kicsit – a a magyar halászat egy ősi eszközével, a vejszével ismerkedhetünk meg. Íme:

Meglehetősen régen nem írtam már a Bárkára semmit, amiért töredelmesen elnézést is kérek minden kedves olvasótól. Igyekszem pótolni az elmaradást. Szerencsére Gabi nem tétlenkedett, ezért aztán a hajó nem állt meg.

Legutóbb a foki halászatnál hagytuk el. Talán még arra is emlékeztek, hogy a foki halászat során valamilyen módszerrel elzárták a szűk helyen kiáramló árvíz útját, s így a kifelé, vagy visszafelé vonuló halakat próbálták megfogni. A módszer esetleges volt, mert ha minden összejött, akkor az egész évi keresetet kiadhatta, de ha nem volt árvíz, akkor hiába a befektetett munka, semmi hasznot nem hajtott.

A természetes vízi halász megélhetése szinte mindig attól függött, hogy volt-e elég leleményes ahhoz, hogy az adott vízterülethez legjobban illeszkedő módszert megtalálja. Esetenként (pl. Velencei-tó, Balaton), az adott víz különböző részein is eltérő módszerek hoztak bőséges eredményt.

A rekesztő halászat (a foki halászat is ide tartozik), másik nagy csoportját azok az eszközök alkották, melyek már a vízjárástól többé-kevésbé függetlenül működtethetőek voltak. Az alábbiakban ezekről az eszközökről lesz szó.

A vejsz, vejsze vagy vész

A vejsze olyan a halak szokásos vonulási irányát keresztező, nádszövetből, nádpallóból, vesszőből, vagy husángokból készült, a fenékre rögzített állandó építmény, mely az adott víz haljárta részét gyakran teljesen átfogja (mintegy elrekeszti), és kacskaringós járatokon, szűk nyílásokon keresztül a halat a fej részbe tereli, ahonnan, mivel a hal a visszautat nem találja meg, szákkal kimeríthető.

hal kimeritese

A vejsze működési elvén alapuló halászati mód Európában és Ázsiában is ismert volt. A szó finnugor eredete kapcsán azt feltételezik, hogy a magyarság már a finnugor együttélés alatt is ismerte ezt az eszközt. A vejsze részeinek szláv eredetű elnevezései mindenesetre arról tanúskodnak, hogy a fejlettebb vejszetípusokat csak  a honfoglalás után ismerte meg a magyarság.

Egy vejsze terelőkből, labirintusból és fejrészből állt.

A terelők funkciója a hal megvezetése, a vízfolyás elrekesztése volt. Gyakorta helyezték el oly módon, hogy a hal bármelyik oldaláról érkezve is a labirintushoz terelődjön.

A labirintus a vejsze lelke. Gyakorlatilag ez fogja meg a halat. Roppant pontos anatómiai és etológiai megfigyelésen alapszik működési elve. Valamikor a kezdetek kezdetén említettem, hogy a halnak nincs nyaka, így nem tud szűk íven kanyarodni. Nos a leleményes ember ezt használta ki oly módon, hogy olyan járatokat alakít ki a vesszőkorcolással előre megfont, a vízben függőlegesen rögzített nádszálakkal, amiben a halnak a visszaforduláshoz kis ívben kellene kanyarodni. A fej felé könnyedén tud haladni, nagy ívű kanyarokon és hegyes szögű szűkületeken keresztül, de visszafele, anatómiai csökevényessége folytán már nem tudja megtalálni az utat.

janko_vejsze

A fej, egy nagyobbacska körbekerített rész, ahonnan az oda keveredett halakat merítővel ki lehetett fogni.

A vejsze kétségtelen előnye volt, hogy nem kellett mellette ott ülni, fogta a halat mindig. A hal csak ritkán döglött bele, hiszen fel tudott jönni akár pipálni is, ha a szükség úgy hozta. Ezen kívül nem kellet hozzá semmi speciális anyag, hiszen a helyben található nádból, vesszőből készült. Nem is volt tanácsos olyan anyagból dolgozni, amit a hal nem ismert, mert attól megijedt, kikerülte, így az eszköz nem lett fogós.

800px-Vejsze_-_Diás_sziget,_2013

Előnyei mellett jelentős hátrányai is voltak. Egyik a kétségtelenül nagy munka és alapanyag igénye. A rosszul kiválasztott helyre telepített vejsze nem fogott, vagy rosszabb esetben a folyamatos hullámzás „felvette”, azaz kimozdította helyéről és szétmosta. Bár tágabb értelemben a vizafogó gerendákból épült terelői is óriási méretű vejszének tekinthetőek, azért jobbára a sekély (maximum 1,5 méter, de inkább 1 méter mély) vizekben alkalmazták, hiszen a megfogott halat ki is kellett venni, ami egy 2 méteres mélységből előbányásznia a merítővel nem nagyon lehetett volna a zsákmányt.

00030

variációk vejszére

balatoni vejsze

balatoni vejsze

rác vejsze

rác vejsze

A terelők elhelyezése külön tudomány volt, hiszen a nem megfelelő szögben álló terelőről inkább lepattant a hal, s nem megvezette azt. Ugyanez volt a helyzet a labirintussal is.

A vejsze az Árpád-kortól folyamatosan felbukkan az oklevelekben. Különösen a mocsaras, vagy hosszú ideig árvízzel borított területekről (Csallóköz, Sárköz, Sárrét, Ecsedi-láp) maradt fenn számos, a vejszés halászattal kapcsolatos adat.

Az árvízlecsapolások következtében a vejsze, mint halászati eszköz elveszítette a jelentőségét, a néprajzi gyűjtések csupán a nagyobb tavaknál (Kis-Balaton, Fertő-tó, Velencei-tó) és egyes folyók nagyobb árterületein, találtak még rendszeres használatban lévő vejszéket kb. a II. világháború időszakáig.

Fotók forrása: 1, 2, 3, 4, 5-6

Fokhagymás-borsos lisztben sült pontypatkók ecetes-hagymás burgonyasalátával

Hozzávalók 4 személyre:

A halhoz: 4 db pontypatkó, só, liszt, frissen őrölt feketebors, 1 gerezd fokhagyma, napraforgó vagy kukaorica olaj a sütéshez

A salátához: 600 g burgonya, 100 g nagy fej fehér hagyma, 200 ml zöldség alaplé, 30 ml fehérborecet, 1 tk. mustár, 1 gerezd fokhagyma, 4 ek. extra szűz olívaolaj, egy nagy csokor petrezselyemzöld, só, frissen őrölt feketebors

DSC_2528

A salátához a fokhagymagerezdet meghámozzuk, és a petrezselyemzölddel együtt finomra aprítjuk. A hagymát megpucoljuk, félbe vágjuk, vékonyan felszeleteljük.

A burgonyát alaposan megmossuk, és héjában, lobogó, sós vízben puhára főzzük. Ezután meghámozzuk, félcenti vastag karikára vágjuk, és egy keverőtálba tesszük.

Egy másik tálban simára keverjük a mustárt, az ecetet, az olajat. Hozzáadjuk a petrezselyemzöldet, a fokhagymát, a hagymaszeleteket, összekeverjük, majd a meleg zöldség alaplével valamint kevés sóval és frissen őrölt feketeborssal együtt a burgonyára öntjük.

Az egészet összeforgatjuk, és legalább fél órán keresztül állni hagyjuk.

A halhoz a fokhagymagerezdet meghámozzuk, pépesre aprítjuk. A lisztet mélytányérba hintjük, összekeverjük a fokhagymával és jó adag frissen őrölt feketeborssal.

A pontypatkókat besózzuk, a fűszeres lisztbe forgatjuk, és ujjnyi forró napraforgó vagy kukorica olajban mindkét oldalukat ropogósra sütjük.

Batyuban sült garnéla sütőtökkel

Hozzávalók 4 személyre: 12 db éti ostorgarnéla, 250 g sütőtök (tisztítva mérve), 1/2 édes narancs, 1 gerezd fokhagyma, 2 ek. zsemlemorzsa, só, fehér bors, egy kis csokor petrezselyemzöld, 1 ágacska rozmaring, vaj, extra szűz olívaolaj

DSC_2446

A sütőtököt 1-2 mm vastag szeletekre vágjuk. A fokhagymagerezdeket meghámozzuk, a petrezselyemzölddel együtt durvára aprítjuk, és összekeverjük a zsemlemorzsával valamint 2-3 ek. olívaolajjal. A rozmaring levélkéket lecsipkedjük az ágról.

A garnélák páncélját lefejtjük úgy, hogy az utolsó szelvény a farokrész végén maradjon. A húsban futó bélcsatornát eltávolítjuk.

Egy serpenyőben kevés olívaolajat és vajat hevítünk. Belehelyezzük a sütőtök szeleteket, sóval, borssal valamint a rozmaring levélkékkel fűszerezzük, és 2-3 percig pirítjuk. (Félidőben megfordítjuk.)

Duplára hajtott sütőpapírból négy akkor darab háromszög vagy fél szív alakot vágunk, amin három garnéla kényelmesen elfér. A papírokat kinyitjuk, ráhelyezzük az elősütött sütőtök szeleteket és a megtisztított garnélákat. Meglocsoljuk néhány csepp frissen facsart narancslével, sóval és őrölt fehérborssal fűszerezzük, és végül megszórjuk a fokhagymás-petrezselymes morzsával.

A batyukat légmentesen lezárjuk, és 200 fokra előmelegített sütőben, grill programon, a garnélák nagyságától függően 2-4 percig sütjük. Ezután kivesszük, a tetejükön kereszt alakban vágást ejtünk (kicsapó gőzre vigyázni!), és azonnal tálaljuk.

Fodros széles metélt lazaccal és brokkolival

Hozzávalók 4 személyre: 320 g fodros széles metélt, 200 g lazacfilé bőr nélkül, 280 g brokkoli, kb. 150 ml hal vagy zöldség alaplé vagy víz, 1 gerezd fokhagyma, 1 salotta hagyma, 50 g angol zeller, 2 ek. frissen reszelt parmezán, frissen őrölt szerecsendió, só, frissen őrölt feketebors, extra szűz olívaolaj, vaj

DSC_6393

A hagymát és a fokhagymát megpucoljuk, és az angol zellerrel együtt finomra aprítjuk. A lazacfilét  kb. 1 cm széles, 3 cm hosszú csíkokra vágjuk, majd sóval és frissen reszelt szerecsendióval fűszerezzük. A brokkolit kisebb rózsákra szedjük.

Egy serpenyőben kevés olívaolajat és vajat hevítünk, és megdinszteljük benne az aprított hagymát, fokhagymát és zellert. Hozzáadjuk a brokkolit, megsózzuk, megborsozzuk, és nagy lángon addig pirítjuk, amíg a hagyma sárgulni kezd. Ekkor felöntjük a hal vagy zöldség alaplével, és roppanósra pároljuk.

Közben a tésztát lobogó, sós vízben kifőzzük. Amikor eléri az “al dente” (“harapható”, nem teljesen puhára főtt) állagot, leszűrjük. A lazaccsíkokat, a parmezánt valamint a tésztát a brokkolihoz adjuk, és nagy lángon, 1,5-2 perc alatt az egészet készre pirítjuk. Azonnal tálaljuk.

Kevés pirított fenyőmaggal feldobhatjuk a végeredményt.

 

Csípős leves tenger gyümölcseivel

Hozzávalók 4 személyre: 500 g kékkagyló, 20 db hidegvízi koktélgarnéla, 50 g póréhagyma, 2 gerezd fokhagyma, 2 újhagyma (szárral együtt), egy kis csokor petrezselyemzöld, 2 db csípőspaprika, 50 g angol zeller, 1 kk. csípős füstölt pirospaprika, 1 kk. szárított oregánó, 320 g hámozott, darabolt paradicsom, só, frissen őrölt feketebors, 120 g gramigna tészta (vagy nr 3 vastag spagetti, esetleg capelli d’angelo kb. 3 cm-es darabokra törve), kb. 1 l hal vagy zöldség alaplé, 1 kezeletlen lime

DSC_7207

A kékkagylókat megtisztítjuk: a héjak illesztéséből kilógó rostos szálat, az ún. szakállat egy határozott mozdulattal kihúzzuk, ha más kagylódarabok, törmelékek vannak a héjhoz tapadva, késsel lepattintjuk. Végül mindegyiket durva szivaccsal folyó víz alatt megsikáljuk, többször váltott vízben leöblítjük. Amelyik ki van nyílva vagy törött, kidobjuk.

A garnélák fejét, páncélját és a húsban futó bélcsatornát eltávolítjuk. (így) Az újhagymát és az egyik csípőspaprikákat felkarikázzuk. A másik csípőspaprika csumáját eltávolítjuk, húsát az angol zellerrel, a póréhagymával, a fokhagymával és a petrezselyemzölddel együtt finomra aprítjuk. A tésztát kb. 3 cm hosszú darabokra törjük. A lime felét vékonyan felszeleteljük.

Egy lábasban olívaolajat hevítünk, hozzáadjuk a kagylókat, és fedő alatt addig pároljuk, amíg kinyílnak. (Amelyik nem nyílik ki, kidobjuk.) A kagylók alatt keletkezett levet sűrű szövésű szűrőn átszűrjük, a kagylóhúst a héjból kiszedjük, félretesszük.

Ugyanebben a lábasban ismét olívaolajat hevítünk, hozzáadjuk a garnélafarkakat, nagyságuktól függően fél-egy perc alatt mindkét oldalukat megpirítjuk, majd a kiszedjük, félretesszük. A megmaradt zsiradékra rádobjuk a finomra aprított póréhagymát, fokhagymát, csípőspaprikát, zellert és az újhagyma fehér részét, majd 2-3 percig pirítjuk. Megszórjuk a petrezselyemzöld felével, ráfacsarjuk fél lime levét aztán tovább pirítjuk, végül lesütjük.  Ekkor elkeverjük benne a füstölt pirospaprikát és az oregánót, hozzáadjuk a paradicsomot és a kagylók leszűrt levét, majd az egészet mártás sűrűségűvé főzzük.

A tésztát a paradicsommártásba dobjuk, és felöntjük kb. 1 l hal vagy zöldség alaplével. Frissen őrölt borssal ill. szükség szerint kevés sóval ízesítjük, és az egészet addig főzzük, amíg a tészta eléri az “al dente” (“harapható”, nem teljesen puhára főtt) állagot. A sült garnélafarkakat és a kagylóhúst visszahelyezzük a lébe, és a lábast azonnal lehúzzuk  a tűzről.

A levest még forrón, a maradék petrezselyemzölddel, csípősapaprikával, újhagymával és a lime szeletekkel tálaljuk.

p.s. Ez egy olyan recept, ami végül nem került bele a könyvbe. Lett viszont helyette egy texsasi ismerős javaslatára egy ehhez hasonló, de sokkal izgalmasabb, avokádós-sk. készített tortillás tigrisgarnéla leves. Ezért is érdemes tehát belenézni a  Rákok, kagylók, csigák tintahalak című könyvbe…

Narancsos-kakukkfüves sült tengeri sügér filé lila répa-cékla pürével és grillezett parmezános polentával

Hozzávalók 4 személyre:

A halhoz: 4 db kb. 130 g súlyú tengeri sügér filé, 1 érett, édes narancs (mondjuk Tarocco), 2-3 kakukkfű ágacska, 2 gerezd fokhagyma, vaj, extra szűz olívaolaj, só, frissen őrölt feketebors

A polentához: 100 g közepesre őrölt kukoricadara, kb. 400 ml víz, 4 ek. frissen reszelt parmezán

A zöldségpüréhez: 100 g cékla, 300 g lila répa, 1 gerezd fokhagyma, körömnyi gyömbérgyökér, 1 gerezd fokhagyma, egy kis darab narancshéj, kb. 200 ml zöldség alaplé vagy víz, 1 kk. (narancsvirág) méz, só, őrölt fehér bors, frissen reszelt szerecsendió, vaj, extra szűz olívaolaj, 1-2 ek. tejföl, néhány csepp frissen facsart narancslé

DSC_1846

A céklát, a sárgarépát, a gyömbért és a fokhagymát meghámozzuk. A zöldségeket közel azonos nagyságú darabokra vágjuk, a gyömbért és a fokhagymát lereszeljük, és egy lábasban, a narancshéjjal együtt, kevés forró vaj és olívaolaj keverékén 3-4 percig pirítjuk.

A narancshéjat kidobjuk, a zöldségeket sóval, frissen őrölt szerecsendióval és kevés őrölt fehér borssal ízesítjük, majd felöntjük az alaplével (vagy vízzel), és addig főzzük amíg megpuhulnak.

Ekkor az egészet merülőmixer segítségével pürésítjük (aki nem kedveli a kissé rusztikus textúrát, finom szövésű szűrőn át is passzírozhatja), belekeverjük a tejfölt, a mézet és ha szükséges, néhány csepp narancslevet is. A pürét forráspontig hevítjük, majd levesszük a tűzről, és félretesszük.

A polentához a vizet egy teáskanálnyi sóval felforraljuk, beleszórjuk a kukoricadarát, és folyamatosan kevergetve kb. 30-35 percig főzzük. A végén belekeverjük a sajtot, majd a masszát tepsibe simítjuk, és miután megszilárdul, 1-1,5 cm széles, 4-5 cm hosszú hasábokra vágjuk.

A fokhagymagerezdeket megpucoljuk, és hosszában ketté vágjuk. A narancsokat meghámozzuk, és a narancshúst a gerezdekből kivágjuk úgy, hogy hártya ne maradjon rajta.

A branzino filékről a fölösleges nedvességet papírtörlővel leitatjuk, majd mindkét oldalukat sóval és frissen őrölt feketeborssal meghintjük.

Egy nagy serpenyőben kevés vajat és olívaolajat hevítünk, beletesszük a félbevágott fokhagymagerezdeket, a kakukkfű ágacskákat, majd amikor pirulni kezdenek, bőrös oldalukkal lefelé melléjük helyezzük a befűszerezett tengeri sügér filéket is. Közepesen erős lángon mindkét oldalukat megpirítjuk, majd konyhai papírtörlőre szedjük, félre tesszük, melegen tartjuk.

A serpenyőből eltávolítjuk a kakukkfű ágacskákat valamint a sült fokhagymát, és a megmaradt zsiradékon, erős tűzön megpirítjuk a narancs darabkákat.

Közben egy grillserpenyőben a polenta darabkákat is megpirítjuk.

Egy tányérra 3-4 ek. répa-cékla pürét szedünk, ráhelyezzük a sült tengeri sügér filéket, meglocsoljuk a narancsos szafttal, köré vagy mellé néhány grillezett polenta darabkát rakunk, és azonnal tálaljuk.

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!