Élet a tintahalkarikán túl – Ricottával töltött nyílkalmár kapribogyós paradicsommártásban

A kalmár és a szépia általában kétféleképpen kerülnek az átlagember asztalára: grillezve/vaslapon sütve vagy (és leginkább) panírozott, sült formában. Sokan nem is gondolnák, mennyi lehetőség rejlik ezekben a remek alapanyagokban. Nálunk az egyik legnagyobb kedvenc a töltött verzió: olykor ricottával és szardellával vagy spenóttal esetleg sütőtökkel, sőt télen kolbásszal és burgonyával is készítem – ez utóbbit azért is szeretjük, mert köret sem szükséges hozzá.

Most a szardellás-ricottás változat receptjét hozom, a kolbászos-burgonyás majd két ünnep között lesz aktuális.

Ricottával töltött nyílkalmár kapribogyós paradicsommártásban

Hozzávalók 4 főre:

A töltött kalmárokhoz: 8 db egyenként kb. 150 grammos nyílkalmár, 200 g ricotta, 1 ek. kapribogyó, egy kis csokor petrezselyemzöld, 1 tojás fehérje, 6 tk. zsemlemorzsa, 2 db sózott szardella, só, frissen őrölt feketebors

A tetejére: 200 g hámozott, darabolt paradicsom, 1 kk. oregánó, néhány kapribogyó és/vagy kaprigyümölcs, kevés extraszűz olívaolaj

A szardellákat egy órán keresztül sós vízben állni hagyjuk – közben néhányszor lecseréljük a vizet. A halakat ezután kivesszük a vízből, lecsöpögtetjük, és botmixerrel pürésítjük.

A nyílkalmárokat megtisztítjuk: a karokat összefogjuk, és egy erőteljes mozdulattal kihúzzuk – ezzel együtt kijönnek a belsőségek is. Eltávolítjuk az átlátszó merevítő lemezkét, a kalmárcsőről lehúzzuk/ledörzsöljük a lila pöttyös bőrt. A csápok közepén lévő ún. “csőrt” kifordítjuk, a csápokat a szem előtt levágjuk.

A kapribogyót és a petrezselyemzöldet felaprítjuk.

A kalmárcsápokat apróra vágjuk, és a ricottával, a szardellapürével, a felaprított kapribogyóval, a tojásfehérjével, a zsemlemorzsával, a petrezselyemzölddel és egy kevés sóval valamint borssal együtt sima masszává keverjük. (Ha túl lágy, adhatunk hozzá még egy kevés morzsát.)

 A masszát a nyílkalmár csövekbe töltjük, és fogvájóval megtűzzük.

A paradicsomot sóval, borssal, oregánóval fűszerezzük, hozzáadjuk a kapribogyót, meglocsoljuk egy evőkanálnyi extraszűz olívaolajjal, és  az egészet összekeverjük.

A töltött kalmárokat olajjal kikent tűzálló tálra fektetjük, ráöntjük a fűszeres paradicsomot, és az egészet 200 fokra előmelegített sütőben kb. 15 perc alatt készre sütjük. (Nálam kimaradt a kapri a szószból, ezért került a tetejére, de amint látszik, kis híján megégett, ezért erre ügyeljünk mindenképpen!)

A recept természetesen sózott szardella nélkül is működik.

A töltelékbe keverhetünk reszelt zöldségeket (maradékot is): kevés sárgarépát vagy cukkinit, de akár apróra vágott spenót- vagy radicchio levelek is jól mutatnak benne.

Ha jól emlékszem, legutóbb grillezett polenta volt hozzá a köret.

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Ez egy másik tészta, még nem publikáltam. (Lehet, hogy az első nyereményjátékunkon kisorsolt szépiatintával színezett száraztésztára gondolsz…)
    A recept annak idején Évától jött, aki azóta már társszerző lett a Bárkán.
    Íme a tintahalas fideuá receptje nála: http://e-megastromania.blogspot.it/2011/07/tintahalas-fideua.html
    de készített már batyukat is szépiatintával, amiket azóta csak az ördög palacsintájaként emlegetünk 🙂 http://tarkabarkablog.hu/blog/2012/10/17/zoldseges-kalmarral-toltott-batyu/

  2. Láttam a tésztát… 🙂 de valahol receptet is olvastam, nem nálad? Hol let ilyen tésztát venni?

  3. Kedves Seafalcon,
    örülök, hogy tetszik a recept, de annak még inkább, hogy vetted a fáradságot, és a körülmények ellenére is hozzászóltál a bejegyzéshez. A blogot eredetileg nem ide terveztem, de aztán az élet úgy hozta, hogy mégis idekerült. A regisztráció pedig csupán a gépek által kreált spamektől véd minket. Kezdem megszokni, és bízom benne, hogy a felület nem lehet akadálya annak, hogy a csekély olvasótáborunk vissza-visszanézzen.
    Köszönöm, hogy megosztottad velünk a kalmáros történetedet. El tudom képzelni a társaid arcán a döbbenetet, amikor meglátták a koromfekete ételt a tányérban…de legalább Te jól jártál. 😉
    Csináltunk tavaly egy fotósorozatot, ebben van egy spanyol recept alapján szépiatinta felhasználásával készült kukackupacra hasonlító fekete tészta. Eddig a legtöbb magyar ismerős, aki látta a fotókat ennél az ételnél dobta be a törölközőt, úgyhogy ismerős a szituáció.. 🙂
    Remélem, máskor is benézel!
    Üdvözlettel:
    Gaba

  4. Seafalcon says:

    Szia,

    klassz a recept, nagyon guszta, szeretem a kalamárit.
    Van nekem egy kalamáris élményem:
    Bilbao alatt, a tengerparton, Santurce-ben voltaunk egy halas étteremben, négyen, magyar tengerészek. Szeretjük a tengeri herkentyűket, természetesen kalamárit kérdeztünk. a pincértől.
    – Van.
    – Kérünk négy adagot.
    Hát… kihozták. A három kollégám meglátta, nem kérték. Így én ettem meg a teljes négy adagot. A “baj” az volt, hogy saját levében, tintájában párolták, főzték meg, így a kaja – szegényke – olyan fekete volt, mint az afro-spanyol bevándorló segge a bányában áramszünet idején.

    Kár, hogy nem közösségi blogmotoron van a blogod. Ott nem kell külön regisztrálni, meg bejelentkezni… Gondolkoztam én is azon, hogy WordPress motorra átteszem a blogom, le is töltöttem a szerveremre, de aztán meggondoltam magam. Én sem szeretem az ilyen egyéni blogokat, ezért aztán elvetettem az ötletet. Ilyen blogoba eddig sohasem kommenteltem, most először írok hozzászólást, azért mert el akartam mondani ezt a sztorit.

    Persze ez nem kritika, csak elmondtam. Ha te szereted, a saját várad, használd egészséggel! :-))

  5. […] sült formában. Sokan nem is gondolnák, mennyi lehetőség rejlik ezekben a remek alapanyagokban. Tovább » Kategória: Tarka Bárka | Közvetlen link a könyvjelzőbe. var addedComment = […]

  6. ennek igazán örülök!
    töltheted akár jó minőségű szalámi (kockára vágva) + lágytojás + erőteljes ízű sajt + petrezselyemzöld keverékével is, és sütheted serpenyőben, kevés olajban
    nálam ez a soron következő kipróbálandó verzió – az ötlet Assunta nagymama töltött kalmárja néven fut Salvatore De Riso Dolci in famiglia című könyvében
    de készíthetsz hozzá olyan tölteléket is, amit töltött csirkéhez szoktunk – persze a májat érdemes kihagyni belőle…hacsak nem valami tengeri hal májáról van szó 😉

  7. PettyCicuk says:

    … azt hiszem már tudom, hogy mi lesz ma a vacsora. Ricotta helyett ki kell találnom valamit, mert itt nem hiszem, hogy hirtelen tudok venni Ricottát. 🙂


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!