Halirodalom V. – Krúdy Gyula: Szindbád – Álomképek – Hatodik éjszaka

HATODIK ÉJSZAKA

amelyben szó esik azokról az álmokról, amelyeket a halak úsztatnak magukkal a tavak mélyében vagy pedig a folyamok gyors sodraiban, ugyanekkor arról is megbeszélés történik, hogy mit álmodnak a csípős csalán között a rákok

Szindbád álomfejtései között arra volt a legbüszkébb, hogy a szív álmait mindig külön tudta választani a gyomor okozta álmoktól. A szív mindig hintára, háztetőre, toronyra, felhőre kapaszkodik, amikor álmodni kezd, de a gyomor csak gyalogosan jár-kel álmában is, mint az éjjeli őr. Nagyon fontos dolog tehát az álomvizsgálatnál megállapítani, hogy az álom, mielőtt hozzánk érkezett volna a maga nagy országútján, habzó paripát kötött-e a kapufélfához, vagy pedig csak innen a mészárostól vagy a pincéből ballagott át hozzánk.

A nevezett álmokat a halászok árulják. Ezek az emberek kivetett hálóval járnak, már Krisztus urunk óta, mert a Megváltó egyetlen tanításában sem tiltotta el a halaknak a fogdosását. Nem kell különösebben lesbe állani, hogy megfigyelhessük, milyen álmokat hoznak a halak a péntekről szombatra virradó éjszakákon. De még máskor is megválogatják álmaikat e vízi lények. Azért nem haszontalan dolog a halak okozta álmokkal foglalkozni.

Franco Fortunato: A kapitány álma

Az a nagy hal, amely emberemlékezet óta a tavak mélyében lakik, és csak olyankor megy fel sütkérezni a napfényre, amikor őt ember nem láthatja: jelenti a fogaskirályt. Az ilyen mélyvizű hal nem egykönnyen kerül hálóba, szereti a magányosságot, sohasem áll be pletykálkodásra vagy fickándozásra a kis halak közé, eszébe se jut neki a szitakötő felé nézni, akármilyen közel jött az a víz felszínéhez, amikor is a kis halak bolondosan ugrálni kezdenek, mintha szárnyat éreznének ők is. Az ilyen nagy halnak az evésétől jönnek azok a nehéz álmok, amelyekben olyan ismeretlen tartományokon utazik el az ember, amely tartományokból alig tud visszatérni.

Hol jártam az éjszaka? – gondolja fejcsóválva az ember, mikor reggel felébred, pedig nem történt más, mint a nagy hal vitte el olyan idegen, soha nem látott országokba, ahová a nagy halak könnyűszerrel eljuthatnak, mint akár a vitorlás hajók.

Luigi Curiotto: Halak

Más dolog az, ha apró halakkal kedveskedett magának a gyomor az esti órákban. Ezeknek a kis halaknak a szálkái észrevétlenül lecsúsznak az ember torkán, és éjszaka csak azon kapja magát, hogy mindenféle fájdalmakat érez elmúlt dolgok után, amelyekről már azt hitte, hogy a halak útján azok tőle messzire sodródtak. Ezek az apró halak olyanok, mint a női szeszélyek: kiszámíthatatlan, hogy mely halászkunyhó mellett állanak meg éjszakára, hogy ott egy öreg halásznak vagy az öreg halász leányának eldalolják a maguk hangtalan énekét. Az apró hal tapasztalatlan, vidám, az életből még nem ismeri a lehetetlenségeket – ugyanezért az álmodó is az ilyen halakkal a gyomrában leginkább vízitündérekkel találkozik, amelyek kiszöknek karjai közül. Ám, ha nagyon praktikus ember a halakkal álmodó, akkor sem kerülheti el azt, fogy legalábbis koporsót szállító tutajosokkal ne találkozzon, akik néki helyet adnak egy üres koporsóban.

A halak okozta álmok közül talán a legegészségesebbek azok, amelyek gyors hegyi folyók halaitól származnak. Ilyenkor borkereskedőkkel utazik az ember álmában a határszél felé, és olyan piros arccal ébred fel, mintha valóban sok bort ivott volna ama úszni vágyó halak tiszteletére. A hegyi pisztráng, ha nem nagy mértékben fogyasztjuk vacsorára, rendszerint könnyű kerekeken járó álmokat hoz. Ugyanez a tulajdonsága van más hegyvidéki halaknak is – az ember oly könnyedén gurul le álmában a legmagasabb hegyről, mintha legalábbis szárnya volna.

Giovanni Ospitali: Álom és valóság között

Más dolog a rákokkal való étkezés után következő álmodás. A rák, miután napvilágra került abból a sötét odúból, ahol az életét tölti, teljesen érzéketlenné válik a napvilágos dolgok iránt. A napvilág terményei közül leginkább a csípős csalánt kedveli, amely mindenkinek hólyagokat szokott szerezni, csak éppen a kemény ráknak nem. Hát a rák az álomban is megtartja a maga tulajdonságát: hátrafelé megy az időben, és ollójával fájdalmas csípéseket okoz elmúlt dolgokért. A rákevő ember nem is tudja, hogy miért érez magában mindenféle fájásokat, amikor álmából kimenekült. Annyi bizonyos, hogy a rákevő darab időre mindig visszavonul a múlt időbe.

A gyomor álmai között egyelőre ennyiben maradjunk a halakról és a rákokról való tudomá­nyunkban.

Címkék: ,

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!