Az olasz gyerekek kedvence: tonhalas sült ricottagolyók + jó hír + olasz mese: Roberto Piumini: Mesék egy szuszra kötetéből A csillag és a tintahal

Az alábbi receptet Mario barátunk hozta. Állítólag már egyetemista korában is ő készítette ezeket az ezerféle módon tálalható jópofa golyóbisokat. (szóval történelmük van, no, amit nincs mese, meghajlunk az alkotó előtt).

Kínálhatjuk előételként különféle mártogatósokkal, tálalhatjuk tésztára szósz + feltétként, de főfogás is lehet belőlük mondjuk egy nagy tál vegyes salátával. Mondanám, hogy tonhal helyett használjunk más halat, de ez úgy, ahogy Mario megalkotta volt tökéletes, így inkább csendben maradok – annak ellenére, hogy most én is épp azon vagyok, hogy tudnám a konyhámból teljesen eliminálni a tonhalkonzervet. (Házi feladatnak bevésem a füzetembe, hogy keressek valami olyan alternatívát, amivel a szerecsendió használatát nem kell mellőzni, ez ugyanis a ricottával remek párost alkot, és a gyerekeknél is biztos befutó ízpáros.)

Tonhalas sült ricottagolyók

Hozzávalók: 300 g ricotta, 160 g tonhal konzerv olívaolajban, 80 g magozott, marinált zöld olajbogyó apróra vágva, 3 púpos evőkanál zsemlemorzsa + a végén a forgatáshoz, 1 tojás, só (esetleg csipetnyi fehérbors), a sütéshez napraforgó vagy olívaolaj

A konzervet lecsöpögtetjük, keverőtálba tesszük, villával áttörjük. Hozzáadjuk a ricottát, az olajbogyó kockákat, a zsemlemorzsát, a tojást és a fűszereket, majd az egészből könnyen formázható masszát keverünk – ha túl lágynak találjuk, adhatunk még hozzá egy kevés zsemlemorzsát.

A masszából kb. 3 cm átmérőjű golyókat formázunk, zsemlemorzsába forgatjuk, forró olajban aranybarnára sütjük, és azonnal tálaljuk.

A jó hír

Ebben a hónapban két alkalommal két különböző helyszínen is részt veszünk a rivignanoi Associazione Punto e Virgola által szervezett nyári táborban. Témánk:  “i pesci azzurri” – az ún. “kék halak” vagyis a szardella, szardínia, csőrös csuka, makréla, tonhal, kardhal, stb.

Megtanulunk szardellát tisztítani, sózni, készítünk halas-buborékos képeslapokat, halacskát almából – amit végül meg is eszünk, hiszen a hal maga az egészség!. A foglalkozás végén a gyerekek egy füzetet vihetnek haza amely egy halas színezőt, valamint a Tarka Bárka két, a kék halak valamelyikével felhasznált receptjét tartalmazza.

Tegnap főpróba volt, ilyenek lesznek a képeslapok + borítékok:

Ötlet innen.

Olasz recepthez olasz mesét választottam mára, Roberto Piumini: Mesék egy szuszra című kötetéből a tengeri csillag és a tintahal történetét. Buona lettura, bambini!

A csillag és a tintahal

Élt egyszer a tenger mélyén egy tintahal, aki mást sem csinált, folyton csak zsörtölődött.
– Úszni, csak úszni, mindig csak úszni!? – mondogatta méltatlankodva, és csápjaival számolva sorolni kezdte: Először is, az úszás nagyon fárasztó, másodszor, nagyon unalmas, harmadszor…
– Hát még te milyen unalmas vagy!  szólt közbe egy halacska. Ha tényleg olyan nagyon fáraszt az úszás, akkor miért nem ülsz meg inkább egyhelyben valahol? Rengeteg hely van a tenger fenekén, jut belőle mindenkinek.
– Nem úgy van az! Én nem érem be akármilyen hellyel. Annak a jó kis sziklának a csúcsát akarom!
– De hát az ott a tengeri csillag helye. Mindig ő ül ott.
– Azt mondod? Szóval fenntartott helye van a csillagocskának? No, majd meglátjuk, mennyire az ő helye az.
A tintahal odaúszott a tengeri csillaghoz.
– Nicsak! Egy csillag itt a tenger fenekén. Hát ez meg hogyan lehet?
– Hogy érted ezt?- kérdezte a csillag.- Hiszen nekem itt van a helyem!
– Mit nem mondasz! Te bizony nagyon tévedsz kiscsillag. Csak azt ne mond, hogy nem tudtad, hogy a csillagoknak az égen van a helyük! Mert ezt aztán igazán mindenki tudja: ott van fenn a helyük az égben, a hold körül.
-Tényleg? – álmélkodott a tengeri csillag. Nahát, ezt nem is tudtam! Hát, akkor felmegyek én is oda.
Levált a kőről és úszni kezdett, fel a tenger színe felé. Amikor elérte végül, meglátta a csillagos eget és megpróbált kiugrani a vízből, hogy odajusson, fel a csillagok közé; próbálkozott, nekirugaszkodott újra és újra, de csak nem járt sikerrel.
Akkor aztán elpityeredett.
-Hát te miért sírdogálsz itt? – kérdezte a tonhal. Mintha bizony nem lenne még elég sós víz a tengerben!
– Mert nem bírok feljutni az égbe, a többi csillag közé, pedig ott volna a helyem.
– És azt meg ki mondta neked, hogy ott van a helyed?
– A tintahal.
– Vagy úgy, a tintahal! – mondta erre a tonhal. No, gyere csak velem csillagocska, kapaszkodj az uszonyomba!
És a tonhal, uszonyán a tengeri csillaggal, leúszott egyenesen a tenger fenekére. Megállt a szikla csúcsa felett, amelyen nagy elégedetten pöffeszkedett a tintahal.
– Te mondtad azt, hogy a tengeri csillagok helye fent van az égen? – kérdezte a tonhal.
– Igen! Mert először is az a véleményem, másodszor meg vagyok győződve, harmadszor biztosan állíthatom, negyedszer…
– És azt tudod-e, hogy a tintahalaknak hol van a helyük? – kérdezte a tonhal vészjóslóan, kissé közelebb úszva.
– Ööööö, hát, nem is tudom…
– A tonhalnak a hasában, ott van a helyük! – mondta a tonhal, és nagyra tátotta a száját.
No, erre aztán több sem kellett a tintahalnak, otthagyta a sziklát, és uzsgyi, eliszkolt amilyen gyorsan csak bírt. A csillag nagy boldogan visszaült a helyére, a szikla tetejére, a tintahalat meg többé senki sem látta arrafelé.

Versione italiana:

La ricetta citata sopra ce l’ha suggerita il nostro amico Mario. Possiamo offrire queste simpatiche polpette di ricotta e tonno sia come antipasto con delle salsine, sia come arricchimento di un piatto di pasta al pomodoro, ma anche come secondo piatto con una belle insalata mista.

Cogliamo l’occasione e partecipare con essa al concorso “Guarda che buono” lanciato sul Facebook della Delicius. Dunque la ricetta in lingua italiana troverete qui.

La bella notizia:

In questo mese, in due posti diversi, parteciperemo al centro estivo organizzato dall’assiociazione Punto e Virgola di Rivignano. L’argomento dell’incontro sara’ „I pesci azzurri” – quali: sardine, alici, aguglie, sgombri, tonni, pesce spada ecc.

Impareremo come si puliscono le acciughe e le fasi di lavorazione per la loro conseravzione sotto sale. Prepareremo cartoline colorate con bollicine e pesciolini e se ci sara’ tempo, anche un pesce usando le mele. Alla fine dell’incontro verranno consegnate ai bambini dei depliant con due disegni di pesci da colorare e due ricette che si preparano con i pesci azzurri selezionate dal nostro blog Tarka Bárka cioe’ „La Barca Tinta”.

Ieri abbiamo fatto la prova, le cartoline saranno come sopra. Idea e descrizione (se dopo le foto manca a qualcuno 😉 le ho prese da qui.

Da noi non esiste domenica senza fiabe, filastrocche o canzoncini. Purtroppo ho trovato la storia della stella marina e il calamaro scritta da Roberto Piumini in rete solo in lingua ungherese, ma per accontentare i nostri piccoli lettori italiani riporto qui la filastrocca ben conosciuta di Maurizio de Maurizi:

Il pesciolino stanco 

Un giorno un pesciolino
nuotar non volle più
e dietro una conchiglia
si mise a muso in giù.
Un bimbo col ditino, 
la coda gli toccò,
si volse il pesciolino e gli disse:
“Senti un po’:
son stanco di nuotare
andare avanti e andrè, 
vorrei poter girare 
il mondo insieme a te”.
Il bimbo pian pianino dall’acqua lo levò
e con il pesciolino per strada se ne andò.
Glu glu glu
Glu glu glu, ripeteva il pesciolino
Glu glu glu
Glu glu glu, gli altri stavano a guardar
Ma a un tratto il pesciolino
gli scappò via di man,
gli fece l’occhiolino
e gli disse: “Ciao a doman”.
Il bimbo poverino
invano lo chiamò
quel pesce birichino
nell’acqua si tuffò.
Dall’acqua il pesciolino
sorrise a quel bambino
gli andò vicin vicino
e gli disse: “Ciao son qui”.
Vorrei con te restare,
tu sei un buon piccin,
ma c’è una pesciolina
Che vuol che io resti qui!”.
Glu glu glu
Glu glu glu

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. […] Purtroppo ho trovato la storia della stella marina e il calamaro scritta da Roberto Piumini in rete solo in lingua ungherese, ma per accontentare i nostri piccoli lettori italiani riporto qui la filastrocca ben conosciuta di […]

  2. Köszönöm, Hobbiszakács! Igyekeztem összhangba hozni az “elemeket”. 🙂
    Ne is mondd, nem véletlenül rajonganak annyian a jó tonhalkonzervért! Csak sajnos a kereteink végesek… Épp ma reggel olvastam egy állítást, amely szerint a vadvízi halkereskedelem 2050-re összeomlik, mert tényleg nem lesz mit kifogni – jah, és nem is “zöldbékés” volt a szerző.
    Az biztos, hogy egy ideig a többi “kék hal” (makréla, szardínia, szardella, stb.) fog előtérbe kerülni, és nagyon fontos szerepet kap az akvakultúra. A jó hír, hogy ez utóbbi óriási fejlődésen ment keresztül, a szabályokat betartó haltelepekről viszonylag jó minőségű áru érkezik. Persze, le kell mondanunk a vadvizeken fogott halak semmihez sem fogható ízéről, ha azt akarjuk, hogy a világ ne álljon a feje tetejére…

  3. Skandikamera says:

    De jó! A halgolyóbis és a mese is 🙂

    Az én generációm olajos tonhalkonzerven “nőtt fel”. Édesanyám langyos (friss) ecetes krumplisalátával tálalta vagy halpasztát kevert belőle. Igaz, hogy akkoriban több volt a ton mint az ember…

  4. Erika, örülök, hogy tetszik! 🙂
    A halrudacskákat mi itthon gyártjuk:
    http://tarkabarkablog.hu/2012/03/04/dios-morzsaban-sult-halrudacskak-diomartassal-rozmaringos-sult-burgonyaval-es-csiperkegombaval/
    Bízom benne, hogy sokan így tesznek.
    (A posztban a recept mellett némi hasznos információ arról, mit tartalmazhatnak a bolti halrudacskák!)

  5. Ennek nagyon örülök, Jenis!
    Nos, ha szeretnénk, hogy az unokáink ne a tankönyvekből ismerjenek egyes tonhal fajokat, bizony vissza kell fognunk magunkat, illetve olyan terméket kell vásárolnunk, amelynek a gyártója a fenntartható halászat támogatásának jegyében dolgozik. Itt Olaszországban most óriási kampány folyik az ügy érdekében, és bár kiskapuk mindig lesznek, azért reméljük, a legtöbb fogyasztó mellé áll.
    Vicces, hogy épp egy gyerekeknek is szóló tonhalas recept kapcsán írom ezeket, de hazudnék, ha azt mondanám, sikerült teljesen kiiktatni a tonhalkonzerv használatát. Ami biztos: jó irányba halad a család! 🙂

  6. Alíz, én is biztos vagyok benne! 😉 Köszönöm a gratulációt, kicsit be vagyok rezelve, nem dolgoztam még olasz gyerekekkel, és azért mégsem egy iskolai óráról van szó, hanem nyári táborról. Meglátjuk.
    Örülök, hogy tetszenek a fotók! Szépek voltak a délelőtti fények…

  7. Erika says:

    Jaj de jó recept! Egyben köszi az ötletet, szerintem az én kislányomnak is nagyon fog ízleni, jó alternatíva a halrudacska helyett:) Annyira jók ezek a fotók, vidámak és mosolyra derítenek:)

  8. Jenis says:

    Nagyon tetszik! Ki fogom próbálni! 🙂
    Miért akarod száműzni a tonhalkonzervet?

  9. Selectfood says:

    Szerintem ezeket a tonhalas golyókat a magyar gyerekek sem utasítanák vissza 😉 Gratulálok a nyári táborban való részvételhez, biztosan jó móka lesz.
    A fotók, a buborékos borítékok és a képeslapok szuperül sikerültek, nagyon-nagyon tetszenek!


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!