Archívum: 2012. május

A világ hallevesei IV. – Svédország – Sáfrányos lazacpörkölt új-zélandi zöld kagylóval

Előre is elnézést kérek, tudom, hogy elfogult, sokszor túlságosan őszinte, szemét alak vagyok, de nem tudom nem leírni, hogy a mai bejegyzés különös jelentőséggel bír, ugyanis egy számomra nagyon kedves blogger 2008-ban született írását tartogatom a fedélzeten. Fogadjátok szeretettel, és böngésszétek szorgalmasan mind a Skandi Kamera, mind a Hobbiszakács – skandináv konyha magyarul blogokat – garantáltan nem lesz könnyű továbbállni.

“Tizenöt évvel ezelőtt, Karácsony napján gyönyörű napsütésre ébredtünk Stockholmban. Utólag nem lehet eldönteni, hogy kinek volt az ötlete a kirándulás. Tény, hogy gyalog indultunk el a tőlünk tíz kilométerre levő városközpontba. Az idő kellemes volt, a száraz gyalogút hol az országút mellett, hol pedig az erdőn keresztül vezetett.

Éppen a harmadik tó partján ballagtunk, amikor az ég beborult, és eleredt a havas eső. A szél jéghideg flegmákat csapott az arcunkba. Egyre nedvesebben csúszkáltunk a latyakban. A Zasszony nem sokáig rejtette véka alá a véleményét. Mintha nem lett volna jó dolgunk a fűtött lakásban. Csak az én fejemben fordulhatott meg egy ilyen épületes marhaság.

Valóban nem tűnt jó ötletnek. Mivel a fele távot már megtettük, nem volt értelme visszafordulni. Konokul hallgatva törtettünk előre a helyenként bokáig érő kásában. Az ünnepi kivilágításban fagyoskodó városközpontban egy lélek nem járt, az üzletek és az éttermek zárva voltak.

Az egyik utcasarkon álló angol stílusú kocsma, azaz pub ablakában gyertyafényre lettem figyelmes. Maradék erőnkkel átgázoltunk az úttestet borító latyakon. Lenyomtam a kilincset, az ajtó kinyílt, és a meleg, mely mintha csak ránk várt volna, hullámokban ölelt körül. Bent tangóvilágítás, két vendég és egy kialvatlan pincérlány, mintha csak ránk vártak volna. Átázott ruháinkat a duruzsoló kályha melletti fogasra akasztottuk, és a bár mellé telepedtünk. Rövid tanakodás után az egyedüli ünnepi éteknek kinéző fogást, sáfrányos lazacpörköltöt rendeltünk. A csipkerózsika-álomból felébresztett pincérlány fokhagymás baguettet, és külön tálacskában hideg fokhagymás mártást is hozott, hogy minden falat előtt mártsuk meg a kanalat benne.

Mostanában nem gyalogolunk, hanem szépen bemetrózunk a városba. Vagy én készítem el egy változatát, melynek állaga az éppen uralkodó lelkiállapottól, a vendégek számától és a hozzáadott víz mennyiségétől függően a leves és a pörkölt között ingadozik.

Ennyi körítés után jöjjön a várva várt recept, melyet a zöldkagyló tesz érdekessé. A hozzávalók mennyisége tetszés szerint változtatható, vagy – mint például a zöldkagyló – akár mellőzhető is.

A szereplők a megjelenés sorrendjében:

Zöldkagyló és lazacfilé. Vaj, hagyma, fokhagyma, sáfrány, magyar pirospaprika (por), piros-sárga és zöldpaprika, póréhagyma, paradicsom (zúzott), bazsalikom-kakukkfű-koriander-petrezselyem, őrölt feketebors, píri-píri (csípős)paprika valamint borókabogyók. Babérlevél, hal-alaplé (vagy halleveskocka), víz és só. Új-zélandi zöldkagyló, lazacfilé. Tojás, olaj, mustár (majonézhez), crème fraiche (ha ez nincs, akkor megteszi a joghurt és tejszín 1:1 keveréke). Friss fehér kenyér (baguette).

A zöldkagylót kiveszem a fagyasztóból, és langyos vízben kifagyasztom.

A bőrétől megszabadított lazacfiléből a maradék szálkákat fogóval kihuzigálom. A filét 2-3 cm oldalhosszúságú kockákra vágom, és a belépőt jelző végszóig beteszem a hűtőbe.

Egy ötliteres edénybe vajat teszek, és közepes tűzön megdinsztelek benne egy fej nem túl apróra vágott hagymát. Amikor a hagyma szeme üvegessé válik, akkor beleszórok két-három cikknyi reszelt fokhagymát, egy fél kiskanálnyi (drága) sáfrányt és négy-öt kiskanállal a pirospaprika-porból.

Fél percet kevergetem, majd hozzáadom az időközben előkészített és fél kilóra becsült, csíkokra vágott vörös, sárga és zöldpaprikát, a negyed kiló apróra vágott póréhagymát, és kb. egy liter zúzott paradicsomot (konzervből). 1-3 kiskanál közötti, tetszés szerinti mennyiségű, apróra vágott friss – vagy szárított – bazsalikommal, kakukkfűvel, korianderrel (zöldet a kínai boltban vásárolok) és petrezselyemmel fűszerezem. Ezt követi fél kiskanál fekete bors, 4-5 szárított píri-píri paprika, 5-6 babérlevél, egy tucat borókabogyó és végezetül negyed liter hal-alaplé. Hal-alaplé híján megreszelek két-három halleveskockát, amit negyed liter vízben elkeverve adok hozzá.

A kifagyott kagylók héját körömkefével, vagy (új) mosogatószivacs durva felével megsúrolom, és az egész társaságot a vígan rotyogó, vörös lébe zúdítom. Megkóstolom, és ha szükségesnek érzem, akkor kevés sóval igazítok az ízen.

Tíz perc fövés után a lazacon a sor. A lazackockákat egyenként rakom az edénybe, hogy a fövés lehetőleg ne szűnjön meg. Az utolsó hozzáadásától számolt nyolc perc múlva kész van a pörkölt. Ezalatt az idő alatt a lazac nem fő szét, mondhatni kemény marad. Ha nem azonnal tálaljuk, akkor tanácsos a lazackockákat kiszűrni, és tálalásig külön tálban tartani. Ekkor a lazac megőrzi a formáját és az állagát.

A hideg mártáshoz friss majonézbe fokhagymát préselek, megsózom és 1:1 arányban crème fraichet (joghurttal előkezelt tejszínt) keverek hozzá. Külön tányérkában szolgálom fel, tegyen mindenki a levesébe/pörköltjébe amennyi csak tetszik neki.

Friss fehér kenyérrel, vagy baguettel a legjobb.”

Köszönjük, Hobbiszakács! 😉

p.s. Felhívom a tisztelt olvasók figyelmét, hogy a második képen lévő kéz tulajdonosa Karinthy Márton.

p.s.2. Jövő héten Írországba utazunk!

Szardellával ízesített spenót- és zeller krémleves

Egy hónap vajas kenyér – Túró Rudi kúra után nagyon féltem attól, hogy A Gyerek nem fog egyik napról a másikra visszatérni a régi kerékvágásba, és nem fogja tárt karokkal fogadni az idényzöldségekkel teletűzdelt ebédeinket/vacsoráinkat. (Nem mintha Magyarországon nem ettünk volna jókat, sőt, csak édesvízi halból egy hónap alatt az éves átlag dupláját ettük meg – ld. süllő receptek, ponty receptek, + öt halászlé -, emellett végigettük a hagyományos magyar konyha hétköznapi és hétvégi remekeit, de azért valljuk be, a zöldségfogyasztás elsősorban a krumplira és a levesekben főtt zöldségekre redukálódott. (Salátát, újhagymát, retket, amit már lehetett volna anyukámék kertjéből frissen enni, köszönte A Gyerek, de nem kért.)

Utóbb kiderült, hogy a fent említett félelmem alaptalan volt. Annám fél napig kereste a TR-t, a kakaót, aztán tudomásul vette, hogy itt sem egyik, sem másik nincs, és újra elővetette velem az aszalt szilvát, a mazsolát mint nassolni valót, a második nap reggelén elfogyott a teli bögre tej, és az ebédek/vacsorák azóta is szó nélkül becsúsznak.

Az első két napon szándékosan mellőztem az itt megszokott tésztaételeket, amolyan átvezetőnek ebédre a következőket készítettem: első nap spenót krémleves + grillezett csirkemell, párolt gomba, vegyes saláta, második nap ugyanazon szisztémával zellerkrémleves + sütőben sült rozmaringos fasírt, párolt karalábé, zöld saláta. A sorból a leveseken van a hangsúly, amik egyébként első látásra teljesen hagyományosnak tűnnek, de a tetejükre kétféle olajos/ecetes (eredetileg sózott) szardellát csorgattam, mintegy fűszerként, amitől mindkettő egészen új színezetet kapott. Friss, ropogós héjú sok magvas kenyérből apró bárkákat csipkedünk bele, és A Gyerek az egészet boldogan kikanalazta a tányérjából. (Ilyenkor majd’ szétdurranok a  büszkeségtől, és bizonygatom, hogy milyen jól tettem, hogy annak idején szigorúan ragaszkodtam az étkezési szokásainkkal kapcsolatos elveimhez. Khm, aztán már azt is látom, hogy jövő héten A Gyereknek nem lesz kedve enni, majd jól kétségbe esek, hogy vajon hol rontottam el. 🙂 C’est la vie. Az anyukák (és főleg a gyerekek) már csak ilyenek.

Az önteteket lehet variálni, az alma balzsamos a zellerkrémelvesen is isteni volt. Aki szereti az erős ízeket, készítheti az öntetet anélkül, hogy a szardellákat hőkezelné. (Én most csak Annám miatt főztem pépesre, mert bár a gorgonzola piccantét maga követeli a sajtboltban, azért a sós szardella fogyasztásához még le kell húzni néhány évet az ízek oskolájában. 😉 Ha tehát a hőkezelés nélküli változatra szavazunk, késes robotgépben vágjuk szinte pépesre a sózott halakat, és ezután keverjük el az ecettel/olajjal. Pirítóson is megállja a helyét!.

Recept:

Mustáros zeller krémleves tökmagolajos szardella cseppekkel

Hozzávalók 4 főre: 300 g zellergyökér, 2 közepes újburgonya, egy ágacska rozmaring, 150 ml tejszín, 1 kk. magos mustár, só, 2 db sós szardella, 1 ek. fehérborecet, 1 ek. tökmagolaj

Az öntethez a szardellákat alaposan leöblítjük, majd egy kis serpenyőben kevés vízzel 1-2 perc alatt pépesre főzzük. Amikor kihűlt, összekeverjük a tökmagolajjal és a fehérborecettel.

(Eredetileg 2-3 pöttyöt “terveztem” a levesre, aztán Annának annyira tetszett a pöttyözés, “Még, mamma, még rakjunk!”, hogy végül telepöttyöztük az egészet. x-)

A burgonyát és a zellergyökeret megtisztítjuk felkockázzuk, és annyi sós vízben, amennyi épp ellepi, puhára főzzük. Botmixerrel pürésítjük, hozzáadjuk a tejszínt, a mustárt és a rozmaringágat, egyszer felforraljuk, tányérokba szedjük, meglocsoljuk az alma balzsamos-tökmagolajos szardellaöntettel, és azonnal tálaljuk.

Felnőtteknek a tetejére jó adag frissen őrölt feketebors ajánlott.

Spenót krémleves alma balzsamos szardella cseppekkel

Hozzávalók 4 főre: 300 g spenót, 2 közepes újburgonya, 1 gerezd fokhagyma, 150 ml tejszín, só, 2 db sós szardella, 2+1 ek. extra szűz olívaolaj, 2 ek. alma balzsamecet (Pödör) – a rosaliás nyeremény része, már most látom, nem fog sokáig tartani, nagyon finom!

Az öntethez a szardellákat alaposan leöblítjük, majd egy kis serpenyőben kevés vízzel 1-2 perc alatt pépesre főzzük. Amikor kihűlt, összekeverjük 1 ek. olívaolajjal és az alma balzsamecettel.

A fokhagymát megtisztítjuk, kés lapjával kissé megnyomjuk, és nagyon alacsony lángon, 2 ek. olívaolajon rózsaszínűre pirítjuk.

A burgonyát megtisztítjuk felkockázzuk, és annyi sós vízben, amennyi épp ellepi, puhára főzzük. Hozzáadjuk a spenótleveleket és az olajat amiben a fokhagyma sült (aki szereti, pl. én, a sült fokhagymát is) és újraforrástól számítva 2-3 perc főzés után az egészet botmixerrel pürésítjük. Hozzáadjuk a tejszínt, még egyszer felforraljuk, tányérokba szedjük, meglocsoljuk a alma balzsamos szardellaöntettel, és azonnal tálaljuk.

Szokásos hétvégi halas-vizes ezúttal szabadtéri ötletünk: Hajtogassatok papírhajókat (anya/apa segít)! Egy kádba engedjetek vizet, tegyétek a hajókat vízre, és próbáljátok őket meg átfújni a kád egyik végéből a másikba. Akinek a hajója hamarabb átér, az nyer. (Apa mérheti az időt stopperrrel. 😉

Szimpatikus online megrendelhető papírhajó sablonok Jurianne Matter holland tervezőtől hajtogatási útmutatóval:

A fish art rajongóinak Jurianne blogja is melegen ajánlott!

És bónuszként itt egy őrült papírhajó hajtogató blog is. :-O

Az elmaradhatatlan halas kultúrcsepp pedig:

Zelk Zoltán: Halország

Falu végén, hegy alatt

csörgedezik egy patak,

ficánkoló víg halak

játszanak a víz alatt.

 Talán még házuk is van

víz alatt, a homokban,

fényes kavicsból rakták:

ott töltik az éjszakát.

 Reggel vígan ébrednek,

eleségért sietnek,

szitakötő, vízipók,

halreggelire valók.

Később ebéd is kerül

s ha fönn az ég kiderül:

a víz színére úsznak,

úgy köszönnek a Napnak.

Recept és Rejtvény – Tarka Bárka

Néhány hete megjelent a Recept és Rejtvény magazin, amelyben 14 gasztroblogger 28 receptje és 20 keresztrejtvény mellett mi is helyet kaptunk.

A Tavola In Piazza részéről egy izgalmas “nyúlbefőtt” készült (becses nevén főtt házinyúl fokhagymás-zsályás olívaolajban avagy tonno di coniglio)  míg a Tarka Bárka egy nagyszerű tésztaétellel vett részt: tollhegy tészta diós zöldborsó pürével és tintahallal címen.

Olvassátok, főzzétek, és persze nyerjetek sokat! 😉

Posírozott, marinált ponty

A szombati bejegyzésben említett tiszai pontyból készült az alábbi előétel. A Család, aki amúgy halászlé + rántott ponty + sült keszeg/kárász szentháromságán nőtt fel, 36 óra leforgása alatt eltüntette. Ígértem belőle  kóstolót Gabinak is, de a jelenlegi állás szerint a befőttes üveg üres. Ez van. Az ismételt elkészítés esélye gyakorlatilag nulla, ugyanis ma visszautazunk a napfényes Itáliába, ott pedig az elmúlt tíz év alatt ponttyal egyetlen egyszer találkoztam. Rajtatok a sor! Gabiékat meg majd kárpótolom egy jó adag marinált szardíniával – bár még nem döntöttem el, hogy a félig-meddig tradicionális mazsolás-fenyőmagos vagy a sk. kreált diós-muskotályos fehérborecetes változatot készítsem. 😉

Posírozott, marinált ponty

Hozzávalók egy 700 ml-es befőttes üveghez:

A posírozáshoz: 350 g pontyfilé bőr nélkül, fél citrom, 15-20 szem feketebors, 2 babérlevél, só

A páchoz: 1 nagy fej vöröshagyma 1-2 mm vékony karikára vágva, 4 tk. kristálycukor, 2 ek. 6 %-os vörösborecet, 1 ek. 10 %-os ecet, 30-40 szem feketebors, 4-5 babérlevél, napraforgó olaj, 1/2 kk. só

Egy akkora fazékban, amelyben a halfilé kényelmesen elfér, sós vizet forralunk. Hozzáadjuk a megmosott citromot (előtte kicsit megnyomkodjuk), a babérlevelet, a borsszemeket és a pontyfilét, és a halhús vastagságától függően 4-5 percig posírozzuk. (A víznek nem szabad forrnia, épp csak gyöngyöznie kell.)

Ezután a halat leszűrjük, lebőrözzük, és nagyobb darabokra vágjuk.

Egy 700 ml-es befőttesüveg aljára 2 tk. kristálycukrot és 1/2 tk. sót szórunk, hozzáadjuk a vörösborecetet, ráhelyezünk néhány hagymakarikát és 3-4 borsszemet. Erre egy réteg hal kerül, majd ismét hagyma, bors és babérlevél. Ezt mindaddig ismételjük, amíg a hozzávalók el nem fogynak. A tetejére rászórjuk a maradék cukrot, rálocsoljuk a maradék ecetet, és az egészet felöntjük napraforgó olajjal.

Az üveget lezárjuk, néhányszor felfordítjuk, és fogyasztás előtt 2-3 napig hűtőben érleljük. (Néha összerázzuk, hogy a fűszeres olaj a halat mindenhol egyformán átjárja.)

Nálunk sajnos nem érte meg a harmadik napot.

A világ hallevesei III. – Ausztria – Halleves édesköménnyel

A világ hallevesei sorozatunk aktuális részében Ausztriába utazunk, ahonnan Gabi, a Notburga konyhája blog szerzője tudósít egyenesen a Duna partról:

Itt úszik az ebédem!  Halleves édesköménnyel…

Néhány éve az osztrák vizek halai a reneszánszukat élik – ennek hatására , egy ideje én is igyekszem felkutatni azokat a tradicionális halrecepteket, amelyek nem nagyon ismertek, s ennek híján lassan feledésbe merülnek,  hogy végül a tányérba kerülő finomságokon keresztül a család ínyencei újra felfedezzék a régi, hagyományos ízeket.

Ausztria egyébként az egész világon egyedülálló titkos tippnek számít a horgászok körében. Joggal, hiszen itt kiváló vízminöségü patakok, folyók és tavak találhatók.

Akármilyen hihetetlen, itt létezik  a bécsi “csatorna-pisztráng” és gyakran találkozunk az őket bevadászó horgászokkal, akik a bécsi Duna csatornánál türelmesen ülve várnak a nagy fogásra.

A sötét, piszkosnak tűnő víz az amatör kibicnek nem sok jót sejtet, ám a víz minösége valójában nem rossz. A vízböl horogra kerülhet harcsa, csuka, ponty, sőt pisztráng (sic!) is, erösítve a mondást, “horgász a siker érdekében nem ismer lehetetlent, nem számít az idõjárás, nem számít, ha napokig nincs kapás, csak egy dolog lebeg a szeme elött “a nagy hal kifogása”!

Sajnos a családom férfitagjai nem igazán hódolnak a horgászás szenvedélyének (a Duna  csupán 5 perces gyaloglásra folyik tölünk!), ezért aztán kénytelen voltam ezt a  receptet, ami eredetileg pisztránggal készül,  friss híján (a mélyhűtöttet nem szeretjük), friss tőkehalfilével  (Kabeljau) helyettesíteni. Az erdmény nem okozott csalódást, bár sejtéseim szerint folyami halból valószínűleg kategóriával jobb lehetett volna.

Megjegyzésként említem, hogy a saját készítésű hal alaplé helyett, lehet boltit is használni, ami ugyan nem olyan finom, de a gyors főzést segíti.

Halleves édesköménnyel

Hozzávalók 2 személyre:

500 ml hal alaplé*

2 ek repceolaj

2 gerezd fokhagyma

10 dkg salottahagyma

40 ml száraz fehérbor

50 g sárgarépa

50 g édesköménygumó

50 g cukkini

só, bors, sáfrány, citromlé,

25 dkg pisztrángfilé (jelen esetben tőkehalfilé)

A hal alaplét a hűtő mélyhűtő részébe teszem, hogy felhasználáskor jó hideg legyen (a többi hozzávalóval ezt már nem főzöm, csak felforralom; ha ez jó hideg, addigra a zöldségek éppen megpuhulnak).

A fokhagymát és a salottát megpucolom, és nagyon apró kockákra vágom, majd az olajon megfuttatom öket.

Felöntöm a borral és félreteszem.

A zöldségeket alaposan megmosom, a répát meghámozom, hosszában felezem, negyedelem, és vékonyan felszeletelem. Az édesköményt szintén viszonylag apró kockákra vágom. A cukkinit negyedelem, a magokat kikanalazom belőle és szintén vékony szeletekre vágom.

Az összes zöldséget (a boros hagymát is), a cukkini kivételével, egy fazékba rakom, felöntöm a hideg hallével, és lassan felforralom. Leveszem a tűzről, és lefedve hagyom, hogy kissé megpuhuljanak a gőzben (a vékony  szelet zöldségeknek nem kell sok idő, hogy még roppanósak maradjanak, de nyersességükből veszítsenek).

Sózom, borsozom. Kevés sáfránnyal és citomlével ízesítem.

Az előkészített cukkini is a levesbe kerül, újra felforralom, és hozzádom a kockákra vágott halfilét.

Leveszem a tűzhelyről és hagyom, hogy a haldarabok is megpuhuljanak a fedő alatt.

A levest kaporral tálalom.

*1 l hal alaplé hozzávalói (szükség szerint koncentrálható):

1 kg nyers halcsont, pl gerinc, fej stb (fehér húsú halak a legjobbak)

1,5 l víz

12 g vaj

130 ml fehérbor

1 póréhagyma felszeletelve

1 hagyma felszeletelve

néhány szem fekete bors megtörve

néhány szál petrezselyemzöld

Egy fazékban a vajon megpirítom a megmosott, véres részektől megszabadított halcsontokat. Belerakom a többi  hozzávalót és felforralom. A tetején képződő habot leszedem és fedő nélkül, lassú tüzön  3/4 órát főzöm.  Kissé állni hagyom, majd sűrű szitán átszűröm.

Köszönjük szépen, Gabi!

Nem ússzuk ám meg ennyivel! A sógorékhoz visszatérünk még! 😉

Jövő héten pedig Svédországban folytatjuk utunkat, a főszereplő a lazac lesz!

Zöld spárgás árpagyöngy kása juhtúrós pisztránggombócokkal

Elkészült a tegnap említett spárgás árpagyöngy kása. Annám boldogan kanalazta. Szerinte – és általában az olasz gyerekek szerint is – az egyik legjobb dolog a világon a rizottó és az árpagyöngy kása (orzotto). Szinte teljesen mindegy mi van benne, hal, zöldség, minimális mennyiségű hús, vagy sajt, mind eltűnik a krémes rizs/árpagyöngy szemekkel egyetemben az anyukák nem kis örömére. Nyilván, rásegít a dologra, hogy minden hozzávaló egybeolvad – én csak a kép kedvéért pakoltam mindent a kása tetejére). Nemszeretem-zöldségeket és egyéb járulékokat turkálni, kikapirgálni, félretolni nem érdemes, mert velük együtt elvész a lényeg is. 😉

Anyukák, ti szoktatok rizottót/árpagyöngy kását készíteni? Milyen a fogadtatás?

Zöld spárgás árpagyöngy kása túrós pisztránggombócokkal

Hozzávalók 4 főre:

A kásához: 240 g árpagyöngy, fél citrom leve + 1 ek., 1 kis fej fehér hagyma apróra vágva,  4 tk. vaj, extraszűz olívaolaj, kb. 1,5 l zöldség vagy hal alaplé, 120 g zöld spárga fej, 100 ml tejföl, só

A spárgához: 120 g zöld spárga fej, 3 tk. cukor, 2 ek. ecet

A gombócokhoz: 120 g pisztrángfilé bőr nélkül (a pisztráng filézését annak idején Robi mutatta meg, azóta mindenkinek megy, mint a karikacsapás)  120 g  juhtúró, egy kis csokor petrezselyemzöld apróra vágva, 1 tojás sárgája, só

A gombócokhoz a halhúst ledaráljuk, összekeverjük a juhtúróval, a tojássárgájával és az apróra vágott petrezselyemzölddel,a juhtúró ízétől függően sózzuk. (Ha túl lágy lenne, adhatunk hozzá kevés házi zsemlemorzsát.) A masszát félretesszük.

Egy alacsony falú lábasban felhevítjük a vaj felét valamint egy kevés extra szűz olívaolajat, és az apróra vágott fehér hagymát üvegesre pároljuk benne. Hozzáadjuk az árpagyöngyöt, átforgatjuk, 1-2 percig pirítjuk, majd felöntjük a citromlével. Amikor a citromlé nagy része elpárolog, hozzáadjuk a hal vagy zöldség alaplevet.

Közben egy lábasban vizet forralunk, hozzáadjuk az ecetet, a cukrot és a spárgafejeket, majd roppanósra főzzük, leszűrjük.

A spárga főzőlevének a felét is a kásához adjuk.

A pisztrángos-juhtúrós masszából apró gombócokat formálunk.

Amikor a gersli már majdnem megpuhult, elkeverjük benne a tejfölt, a spárgafejeket és a maradék citromlevet. A kását elegyengetjük, ráhelyezzük a gombócokat, még 2 percig főzzük, majd lefedjük, lehúzzuk a tűzről, fedő alatt 5 percig pihentetjük, és azonnal tálaljuk.

Ezután a tartalmas orzotto után amolyan “desszertként” jól fog esni egy halacska alma – annyira szimpatikus, szerintem nincs olyan gyerek, aki visszautasítaná. 😉 Forrás: www.cutefoodforkids.com

Az elmúlt hétvégéhez hasonlóan vers jutott mára is. Ki gondolta volna, hogy egy halacska képes egy egész bivalyt egy ültő helyében bekapni? Pedig így van! Ha nem hiszitek, olvassátok…;-)

Kányádi Sándor: A bivaly és a halacska

– erdélyi szász népmese alapján –

Volt egyszer egy kicsi patak

s tán még ma is folydogálna

de lám, csak a medre maradt

mindannyiunk bánatára.

Lakott benne egy kicsi hal

akkora de akkorácska,

hogy egy szúnyogból kitelt

az ebédje meg vacsorája.

Hihetetlen egy történet

nem hinném ha nem én írnám

de még így is félten- féltem

a kétkedőktől az irhám.

Mentségemre legyen mondva

ahonnan  mesém szivárog

úgy  hívják a medret máig

bivalynyelő halas árok.

Nyáron történt nagy meleg volt

kánikula a javából

s a réten egy bivaly legelt

ott ahol a patak átfolyt.

Jobban mondva folyt

mert szörnyen megszomjazott

a nagy állat és nekiállt inni

a kis halacska kis patakának.

Hé te bivaly hagyd már abba

csillapodjon szörnyű szomjad

vidd a bendőd a folyóra

hagyj békét a patakomnak.

De a bivaly föl se vette

amit a  halacska mondott

és húzott a kis patakból

újra s újra kortyra kortyot.

Hát ez mégis csak hallatlan

vakmerőség sőt gyalázat

volna képed te orcátlan

leinni rólam a házat.

Hogy azután mint az iszap

száradjak és repedezzek

vidd a bendőd te szörnyeteg

vidd amíg csúffá nem teszlek.

Nyomatékul és jelezve hogy

készen áll bármily tettre

ecsethegynyi farkuszonyát

a bivaly orrába verte.

Nocsak, rekegte a bivaly

hű de veszedelmes ütleg

tágulj innen mert különben

még téged is kihörpintlek.

Azzal neki térdepelt és

orrát egyre lejjebb nyomva

kiitta a kis patakot

mintha sohase lett volna.

Fölmagasul és indulna

bendőjében a patakkal

elébe cikkan ekkor a

hajléktalan maradt hal.

És tátotta a kicsi száját

akkora de akkorára

inába szált a bivalynak

addigi nagy bátorsága.

Hátrált volna de hiába

a megbántott bősz halacska

a behemót nagy bivalyat

mint egy szúnyogot bekapta.

Nyelt egyet, mondta a béka

ki a dolgot végig nézte

nem látszott ki a bivalyból

csak a farka bojtja vége.

Sóska-zöld spárga főzelék szalonnába tekert pontyfilével

Nem volt még pontyrecept a Tarka Bárkán. Ennek az egyetlen oka az, hogy jó minőségű pontyot nem könnyű beszerezni Magyarországon. Nekem most mégis sikerült, ez a hal a Tiszából pottyant szinte egyenesen a tányérjainkba. Nem is próbáltam belőle rafinált fogást kitalálni, a fő célom az volt, hogy a család minden tagja bátran hozzá merjen nyúlni. Így négyféleképpen készítettem el: lett újhagymás-paradicsomos, zöld fűszeres-tejfölös változat – ezek pontypatkók voltak. A maradék halat kifiléztem, egyik felét házi, húsos, füstölt szalonnába tekertem, sütőben pirosra sütöttem és spárga-spenót főzelékkel tálaltam. A másik felét megfőztem, és ecetes-olajos lében hagymával és egész borssal rétegezve befőttes üvegbe raktam. Most érik, meglátjuk, milyen lesz. A gerincből, a fejből és a nyesedékből sűrű alaplevet főztem, és lefagyasztottam, jól fog jönni, ha hirtelen halászlére vágyunk.

A halat egyébként gyönyörűen megtisztítva vettem, – Bandi bácsitól, a legszimpatikusabb tiszai halásztól amúgy is mindig ilyen “úri módon” érkezik a hal – de darabolással, filézéssel, passzírozással, fotózással, mosogatással együtt is minden megvolt 4 óra alatt, amit ha elosztok, akár hétköznap is könnyen kivitelezhető, laktató, gyors vacsorák sora a végeredmény. A recepteket ahogy az időm engedi, csorgatom. 🙂

A főzelékhez csak a spárga szárát használtam fel. A fejeket holnap árpagyöngy kásához adom majd, és lesznek mellé apró halgombócok is, hogy miből, az egyelőre meglepetés, de egy hamarosan terítékre kerülő, gyerekeknek is szóló posztból kiderül.

Sóska-zöld spárga főzelék szalonnában sült pontyfilével

Hozzávalók 4 főre:

A főzelékhez: 400 g zöld spárga szára, 100 g sóska, 1 gerezd fokhagyma, 1 közepes burgonya, 4 tk. cukor, 2 tk. ecet, 150 ml tejföl, só, frissen őrölt fekete bors, 20 ml napraforgó olaj

A halhoz: 2 db kb. 200-250 grammos pontyfilé, 1/2 citrom leve, 8 vékony szelet enyhén füstölt húsos szalonna, egy kis csokor petrezselyemzöld apróra vágva, só, frissen őrölt fekete bors

A pontyfilé mindkét oldalát sózzuk, borsozzuk, meglocsoljuk a citromlével, bedörzsöljük az aprított petrezselyemzölddel. A szalonnacsíkokat egy vágódeszkán kiterítjük, úgy hogy kissé fedjék egymást. Ráhelyezzük a pontyfilét, a lelógó széleket ráhajtjuk, majd a filéket a hajtással lefelé sütőpapírral kibélelt tűzálló tálra tesszük. Kb. 10-15 percig állni hagyjuk, majd 200 fokra előmelegített sütőben addig sütjük, amíg a szalonna piros-ropogósra sül.

Közben elkészítjük a főzeléket: a zöld spárga szárát félcenti vastag karikára, a megtisztított, meghámozott burgonyát nagyon apró kockára vágjuk. A fokhagymát áttörjük.

Egy lábasban a cukorból világos karamellt készítünk, hozzáadjuk a spárgakarikákat, átforgatjuk, hogy a karamell mindenhol bevonja. Ezután beleöntjük a napraforgó olajat, hozzáadjuk az áttört fokhagymát, a sóskaleveleket, a burgonyakockákat, sót és egy kevés frissen őrölt fekete borsot, lefedjük, és addig főzzük, amíg a spárga megpuhul. (Ha szükséges, adhatunk hozzá egy kevés vizet.)

Ekkor a zöldségek felét botmixerrel pürésítjük, hozzáadjuk a krémesre kikevert tejfölt és az ecetet, egyszer felforraljuk, és fél szalonnás-petrezselymes pontyfilével tálaljuk.

A világ hallevesei II. – Svájc – Zürichi-tó halleves

Folytatjuk a világ hallevesei sorozatunkat. Ezúttal Noémi, a Mandula Sarok blog szerzője hozott nekünk egy különleges, édesvízi halakkal készülő levest. (Figyelem, az aktuális VKF! fordulót is ő szervezi, úgyhogy hamar, hamar, öltözzetek fehérbe! 😉 Noéminek külön köszönjük, hogy kutatómunkát is végzett a levessel kapcsolatban, hiszen Svájc nem éppen a halételeiről híres…

“Ha a svájci konyhára gondolunk, bizony nem a hal jut eszünkbe először. Pedig igazán kedvelik ebben az országban a halat, főleg az “eglit” vagyis a csapósügért, melyet rendszerint sörtésztában sütve találjuk meg az étlapokon. A svájci konyhájára hatással voltak a szomszédos országok konyhái, de mégis sikerült egy egységes svájci konyhának kialakulnia. Valószínűleg a rösti mindenki számára ismerős, ennek bizony annyi variációja létezik, hogy sok!
Mondhatni minden valamirevaló kantonnak megvan a sajátja. Azám, de ez itt a Tarka Bárka és ezért egy svájci hallevest hoztam nektek. Az már kérdéses, hogy mennyire régi vagy autentikus a recept, de ez volt az egyetlen, melyikre ráakadtam, pedig két nagyon régi könyvet is átrágtam. A leves Zürichi-tó halleves névre hallgat, így aztán csakis olyan kopoltyús kerülhetett bele, mely valóban él a tóban. Bár egyiket sem ott fogták, de még az ország határain belül akadtak horogra, úgyhogy nem utaztak sokat a tányérig. Az egyik a már említett csapósügér, a másik pedig a törpemaréna.
Előbbi az ország valamennyi tavában megtalálható és Zürich kantonban igen elterjedt. Legnagyobb mennyiségben a Greifen- és a Pfäffikersee-ben fogják. Szintén sok van belőlük Zürich folyójában a Limmatban, ez viszont sajnos negatív hatással van a többi benne élő fajra. Ami a csapósügért illeti, nos nagyon lenézik ezt a fajtát, pedig sokkal igényesebb hal, mint például a törpemaréna. Ugyanis a víz tisztaságára való igénye sokkal magasabb, majdnem a pisztráng igényeit súrolja, mely egyébként rokona. Persze még sok más hal is úszkál a zürich-i tóban, mint az angolna, tavi pisztráng vagy a bodorka, de a levesbe, most ez a kettő került.

Zürichi-tó halleves

Hozzávalók:
1 csapósügér filé
3 törpemaréna filé
50 g póréhagyma
50 g zellergumó
50 g sárgarépa
100 ml fehérbor
200 ml hal alaplé

A halakat kockázzuk fel és marináljuk fehérborban. Az alaplében főzzük 2 percig a finom kockára vágott zöldségeket, majd tegyük félre.
A halakról szűrjük le a fehérbort és főzzük a kockák méretétől függően 3-5 percig az alaplében, majd tegyük félre.

A leveshez:
200-300 g halcsont (és egyéb haldarabok)
1 evőkanál olíva olaj
1 sárgarépa
1 hagyma
1 babérlevél
1 szegfűszeg
5 szem feketebors
5-7 szem édesköménymag
500 ml hal alaplé (recept lásd lejebb)
turbolya, néhány szál sáfrány, só, bors

Vágjuk a zöldségeket közepes kockákra és az olajon pároljuk kb. 5 percen keresztül. Adjuk hozzá a halaprólékot, a fűszererket és a babérlevelet, majd pároljuk ismét 5 percig. Ekkor öntsük fel az alaplével és főzzük 10-15 percig. Szűrjük le a levest, ízesítsük sóval, borssal. Tányérokba szedjünk az előfőzött zöldségekből és halfiléből, adagoljuk rá a levest és pár szál sáfránnyal megszórva és egy apró szál friss turbolyával tálaljuk.

Az alapléhez:
1 kg halcsont és nyesedék
1 tk vaj
2 salotta
1 póréhagyma fehér része
3 szál szárzeller
1 édeskömény vagy ¼ tk édesköménymag
3 petrezselyemgyökér
150 ml száraz fehérbor
1 bouquet garni (petrezselyemzöld, kakukkfű, pár szem koriandermag és egész fehérbors)

A halcsontokat és a nyesedéket vágjuk apróbb darabokra és blansírozzuk, majd mossuk le folyó hideg vízben.
Vajban pároljuk meg a felszeletelt zöldségeket, majd adjuk hozzá a blansírozott haldarabokat és öntsük fel a fehérborral, majd pár perc elteltével öntsük fel annyi vízzel, hogy éppen ellepje. Tegyük bele a bouquet
garni-t és főzzük 20 percen keresztül. Ha elkészült, szűrjük le akár többször egy sűrű szövésű konyharuhán, majd hűtsük le. Amennyiben nem használjuk fel az egészet úgy a maradékot fagyasszuk le.”

Köszönjük, Noémi!

Csőben sült sáfrányos-zöldséges csacsihal

…a sáfrány miatt elsősorban az ízek világában haladóbb gyerekek számára, de ha valaki idegenkedne ettől a csodálatos fűszertől, akár el is hagyhatja, az eredmény persze teljesen más, de ettől még ugyanolyan finom lesz.

A hekk a kisgyerekes anyukák számára különösen értékes hal, könnyen emészthető, kevés zsírt, ellenben sok vitamint és ásványi anyagot tartalmaz, a hozzátáplálás elkezdése után másfél-két hónappal, amikor a babák már hozzászoktak az új ízek befogadására, bátran adható.

Csőben sült sáfrányos-zöldséges csacsihal

Hozzávalók 4 főre (gyerekek esetében felezhetjük az adagot): 400 g csacsihal (hekk) filé, 250 g burgonya, 250 g sárgarépa, csipetnyi sáfrány (kb. 8-10 szál), 1,2 l zöldség alaplé, 50 g frissen reszelt Parmigiano Reggiano, só, vaj, 4 ek. zsemlemorzsa, 1 rozmaringág

A zöldség alapléből elveszünk egy keveset, kb. 100 ml-t, beleszórjuk a sáfrányt, elkeverjük, és legalább 10 percig állni hagyjuk.

A burgonyát és a sárgarépát megtisztítjuk, előbbit felkockázzuk, utóbbit, 1-2 mm vékony karikára vágjuk.

A hekk filét is felkockázzuk – legyen kb. a burgonyával megegyező méretű.

A répát és a burgonyát a maradék zöldség alaplében roppanósra főzzük, a főzési idő felénél hozzáadjuk a beáztatott sáfrányt és sózzuk is.

A zöldségeket leszűrjük, és amikor langyosra hűlnek, összeforgatjuk a tőkehal kockákkal.

A zsemlemorzsát összekeverjük a reszelt sajttal.

Egy tűzálló tálat vékonyan kivajazunk, ráhelyezzük a halas zöldségeket, elegyengetjük, megszórjuk a parmezános morzsával, ráfektetjük a rozmaringágat, és 180 fokra előmelegített sütőben addig sütjük, amíg a teteje aranysárgára pirul.

Mivel a recept a legkisebbeknek szól, szóljon a vers is nekik:

Jankovics Ferenc: A bátor kismacska meg a gyáva halacska

Volt egy bátor halacska,
meg egy gyáva kismacska.
Tóban élt a halacska,
arra járt a kismacska.
Kiugrott a halacska,
meglátta a kismacska.
Megijedt a halacska,
odament a kismacska.
Fölugrott a halacska,
elszaladt a kismacska.
Ilyen bátor halacskát,
elkergette a macskát!

…el is lehet ám ezt játszani! Ügyes kezű anyukáknak biztos nem nagy kihívás kiscicát és halacskát varrni. Nekem biztos az lenne, úgyhogy maradok a tűzhely mellett, de szívesen álmodozom pihe-puha halacskákról…ezek pl. kifejezetten tetszenek (gombokra, szálkákra ügyelni! ;-).

forrás:http://mermagblog.com/2010/04/20/one-fish-two-fish/

Babérágyon sült tengeri pérhal

Alíz csodás Caldeiradája után egy végtelenül egyszerűen elkészíthető és egyben nagyon ízletes ételt hoztam mára. Ha az emlékeim nem csalnak, velencei specialitásról van szó, az eredetileg paradicsom nélküli recept egyik olasz barátunktól származik.

Makrélával, pisztránggal, de akár harcsával is  kipróbálnám – sőt, ez utóbbit ki is fogom, amíg itthon vagyok. 😉

Babérágyon sült tengeri pérhal

Hozzávalók 1 főre: 1 db kb. 250 grammos konyhakész tengeri pérhal, 100 g hámozott, darabolt paradicsom, sok babérlevél, egy nagy csokor petrezselyemzöld, 1 tk. kapribogyó, 1/2 gerezd fokhagyma, 30 ml vörösborecet, 20 ml balzsamecet, só, frissen őrölt feketebors, extra szűz olívaolaj

A petrezselyemzöld felét és a kapribogyót felaprítjuk, a fokhagymát áttörjük, majd egy kis tálkában összekeverjük a paradicsommal, az ecetekkel és egy kevés extra szűz olívaolajjal.

A babérlevelekkel kibélelünk egy akkora tűzálló tálat, amelyben a hal kényelmesen elfér (lehetőleg valamivel kényelmesebben mint az enyémben x-).

A halat kívül-belül sózzuk-borsozzuk, a megmaradt petrezselyemzöldet a hasába tömködjük. A befűszerezett halat a babérágyra fektetjük, beborítjuk a petrezselymes-ecetes paradicsommal, és 190 fokra előmelegített sütőben kb. 10 perc alatt készre sütjük.

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!