Archívum: 2012. március

Paradicsomos babfőzelék fokhagymás vajban sült pritaminpaprikás aranydurbincs filével

…amiből A Gyermekem csak úgy lopkodta a haldarabkákat! Őrület. A végén a fotóalanyt is megtámadta. Ennyi maradt belőle, amennyi a képen látszik, szóval ha gyerek van a  családban, érdemes dupla adaggal számolni! 🙂

Paradicsomos babfőzelék fokhagymás vajban sült pritaminpaprikás aranydurbincs filével

Hozzávalók 4 főre:

A főzelékhez: 200 g szárazbab (barna), 1 gerezd fokhagyma, 100 g passzírozott paradicsom (nálam házi, bazsalikomos), 2 olajos szardella, 80 ml tejszín, 1 babérlevél, hal alaplé, extraszűz olívaolaj, só, frissen őrölt feketebors

A halhoz: 2 db közepes aranydurbincs, 1 ek. sózott, darált pritaminpaprika (nálam házi), vaj, 1 gerezd fokhagyma

Az alapléhez: az aranydurbincsok gerince, feje és a nyesedék, fél citrom, egy kis csokor vegyes zöldfűszer (kakukkfű, rozmaring, bazsalikom, majoránna, zsálya)

A babot egy éjszakára hideg vízbe áztatjuk.

Az aranydurbincsot kifilézzük. (Fotókkal illusztrált részletes útmutató már van a Bárkán, itt található.) A kopoltyút eltávolítjuk. A filéket félretesszük, a gerincet, a fejet, és a nyesedéket egy lábasba tesszük. Felöntjük vízzel, hozzáadjuk a citromot és a zöldfűszer csokrocskát,  és kb. egy órán keresztül gyöngyözve főzzük. Az alaplevet leszűrjük, félretesszük.

Egy másik lábasban kevés olívaolajat hevítünk, hozzáadjuk a szardellákat és a félbevágott fokhagymagerezdet, és az egészet addig sütjük, amíg a szerdella “elolvad”, a fokhagyma pedig megpirul.

A fokhagymás.szardellás olajhoz hozzáadjuk a babérlevelet, egy kevés frissen őrölt feketeborsot, a babot, a paradicsomot, kevés sót, majd az egészet felöntjük a hal alaplével, és közepes lángon addig főzzük, amíg a bab megpuhul.

Ezután botmixerrel pürésítjük, belekeverjük a tejszínt, ha szükséges, sóval, borssal fűszerezzük, és még egyszer felforraljuk.

Az aranydurbincs filék mindkét oldalát bekenjük a darált pritaminpaprikával. (Igyekezzünk minél kevesebbet használni, nehogy elsózzuk a halat! A pritaminpaprika önmagában nagyon ízletes, elég belőle kevés is, sózni pedig mindig lehet később is.)

Egy serpenyőben vajat hevítünk, hozzáadjuk a félbevágott fokhagymagerezdeket, és a pritaminpaprikás aranydurbincs filék mindkét oldalát megsütjük benne. (A bőrös oldalán kezdjük.)

A főzeléket tányérokba szedjük, meglocsoljuk a sült fokhagymás-paprikás vajjal, és a halfilékkel együtt azonnal tálaljuk.

Gordon Ramsay: Mennyei halételek – I. Balzsamecetes-sült tintahalas rizottó

Új sorozatot indítunk: lapjaira szedünk néhány szakácskönyvet, kipróbáljuk mennyire működőképesek a ma nyomtatásban fellelhető halas receptek.

Gordon Ramsay Mennyei halételek című könyvével kezdünk. A szerzőt minden bizonnyal nem kell bemutatni, én két részt tudtam hanggal együtt végignézni az egyik sorozatából, ezért kifejezetten örültem amikor megláttam könyvesboltban a szakácskönyvét, ti. ez nem beszél.

Az üzletben.

A nagy formátum nem túl praktikus, női táskába kifejezetten nem való – és ezt most nem a vicc kedvéért írtam, hanem mert én tényleg magammal hurcolom az éppen aktuális szakácskönyvet mindenhová, ahol tudom, hogy lesz legalább öt percem az olvasásra, recept- és/vagy menütervezésre.

A címlapon felül A Szakács kést élez, alul egy zöldfűszerekkel tűzdelt makréla „mosolyog”. A makréla az egyik kedvenc halam. Biztató! (Bár mint utóbb kiderül, ettől sokkal szebb fotók is vannak a könyvben.)

Belelapozok. Első benyomások: Az alapokkal kezd. Nagyon jó! Fázisfotókkal kísért filézési technikák, tenger gyümölcsei tisztítása szintén fázisfotókkal kísérve. Szuper! Részletes leírás a hőkezelési eljárásokról, és amit azonnal kiszúrok: mindegyikhez halfajta és fűszer ajánló, hasznos séf tipp. Ez nekem nagyon tetszik!

Az ételfotók szépek, de óriásiak és kicsit egyhangúak: egészoldalas halételek többnyire fehér tányérokon szervírozva. Én kifejezetten szeretem amikor van körítés, néhány ízléses, játékos, jól megválasztott, jó helyre pakolt kiegészítő akár meg is duplázhatja egy fotó értékét. Sebaj, a receptek nagyon vonzóak, hirtelen ki is szúrok hármat-négyet,  ezeket mindenképp ki kell próbálni! Aztán jön az  ötödik, a hatodik, a hetedik….ok. Nem nagyon van töb időm a tanulmányozásra, mert közben Annám a gyerekrészlegen tarol. Könyv megvéve. 5950 Ft. Nem olcsó, de ha tényleg olyan jó, mint amilyennek első látásra tűnik, és tényleg annyiszor kerül majd a kezembe, mint ahogy hirtelen elterveztem, akkor ennyit mindenképpen megér. (P.s. végül karácsonyi ajándék lett belőle saját magamnak.

Bármennyire izgat, időhiány miatt a könyv nem kerül a konyhapultra bő másfél hónapig.

Néha-néha belelapozok.

20 oldalas alaplé-szósz-dresszing fejezet. Épp ideje lesz belatanulni a szószszakmába! Ez a rész számomra egyelőre szépen vasalt fehér folt, pedig már hat éve koptatom a nagy mediterrán oskola padjait. A hétköznapi olasz konyha nem pepecsel szószokkal, mártásokkal – a tésztára valókat leszámítva.

Avanti!

100 recept, amit kapásból szinte megduplázhatunk, annyi alternatívát, javsalatot, tippet ad a szerző. Következésképp jóval több információt tartalmaz a könyv, mint amennyit első látásra beleképzeltem. Szeretem!

Tettek mezeje.

Kezdjünk valami olaszossal. Rizottó. Van füstölt angolnás-bébihagymás, homáros-kucsmagombás és sült tintahalas változat. Nem azt írták a borítófülön, hogy „a legtöbb recept nem igényel bonyolult hozzávalókat, és egyszerűen elkészíthető”? Jó, legyen a sült tintahalas. Elvégre is magyar piacra megy a poszt, a három rizottó közül minden szempontból ez a legelérhetőbb.

A recept csak az „ízesítés” leírását tartalmazza részeltesen, az alaprizottó és az alaplé elkészítésére oldalszámmal hivatkozik. Ez kicsit nehézkessé teszi mind a könyv kezelését, mind magát a főzést. Nem szeretek ide-oda lapozni ételkészítés közben. Jó, persze, nem is szoktam. Szakácskönyvben szereplő receptet sosem követek szó szerint, csak átolvasom, kiragadom belőle azokat a pontokat, fordulatokat, fűszereket, amik épp szimpatikusak, és főzök. De ez most más. Most muszáj.

Balzsamecetes-sült tintahalas rizottó

Hozzávalók 4 főre:

Az alaprizottóhoz: 500-600 ml hal, csirke vagy zöldség alaplé, 3 ek. olívaolaj, 1 tk. vaj, 2 nagy salotta finomra aprítva, 200 g rizottóhoz való rizs, 100 ml száraz fehérbor, 2 ek. mascarpone, tengeri só, frissen őrölt feketebors

Az ízesítéshez: 4 bébi vagy 2 közepes tintahal előkészítve, 1 ek. olívaolaj, 1 nagy salotta finomra aprítva, 90 ml balzsamecet, 2 tk. vaj, friss metélőhagymaszálak (a  fotón nincsenek, így én sem teszek bele), tengeri só és frissen őrölt feketebors

Egy alacsony falú lábasban felhevítjük az olívaolajat, és megpirítjuk benne az apróra vágott  salottát.

Az alaplevet felforraljuk.

Egy serpenyőben megpirítjuk a rizst, hozzáadjuk a vajat, majd a fehérbort, és amikor a bor nagy része elpárolog, a rizst elkeverjük a pirított hagymával, és felöntjük két-három merőkanálnyi alaplével. Amikor a rizs a folyadékot beissza, folyamatosan, mindig kis adagokban adjuk hozzá a maradékot.

Közben elkészítjük az “ízesítést”:

A tintahalakat 1 cm vastag karikára vágjuk, és konyhai papírtörlővel szárazra töröljük.

Egy serpenyőben felhevítjük az olívaolajat – mehet valamivel több, mint amennyi a hozzávalókban van – hozzáadjuk a tintahal karikákat és csápokat, majd folyamtosan kevergetve 2-3 percig sütjük. Vigyázzunk, nehogy túlsüssük, mert megkeményednek, gumiszerű állagúak lesznek! Ezután szűrőkanállal kiszedjük, félretesszük, melegen tartjuk.

A megmaradt olívaolajon megpirítjuk az apróra vágott salottát, hozzáadjuk az ecetet és felére beforraljuk. Belekeverjük a vajat, megvárjuk míg elolvad, és a szósz fényessé válik. Ekkor visszatesszük a serpenyőbe a sült tintahal karikákat és csápokat, majd sóval és frissen őrölt feketeborssal ízesítjük.

A már majdnem kész rizottóban elkeverjük a balzsamecetes tintahalat és a mascarponét, ha szükséges, sózzuk, borsozzuk, és azonnal tálaljuk.

A fentiekben hű maradtam a hozzávalók mennyiségéhez, hal alaplevet használtam, de a rizottókészítésben a saját, már jól bevált módszeremet követtem, és az alap kapott még egy tk. vajat is. (A rizst ti. az utóbbi időben nem a hagymával együtt pirítom meg, hanem külön, egy száraz serpenyőben, és csak a pirítási fázis legvégén adom hozzá a vajat, majd a bort, így a végeredmény sokkal krémesebb.)

Összességében egy nagyszerű, telt ízvilágú, rizottót készítettem. Nem nyújtott különleges élményt, belesimult a mindennapjainkba. A receptleírás, kiválóan működött….kalmárral is.

“A legtöbb recept könnyen elkészíthető” állítással bánjunk körültekintően! A könyvben szereplő receptek nagy részének elkészítéséhez igenis szükségeltetik némi gyakorlat/türelem/idő.

Folyt. köv.

Pisztránghabos-rukolás koktélgarnéla kenyértésztában sütve

A joker fogások nálunk mindig nagy kedvencek! Ezek a tésztában sült, minden földi (bocsánat, vízi) jóval töltött szivarok is épp ebbe a kategóriába tartoznak. Elsüthetjük svédasztalon, előételként, nagy tál vegyes salátával főételként, bedobhatjuk a gyerek uzsonnástáskájába, a férj levese mellé, magunkkal vihetjük kirándulásra, és pszt. megdézsmálhatjuk titokban a sütőből frissen kivéve is – mondjuk fokhagymás-zöldfűszeres hideg tejfölba mártogatva.

Nem cukkolom tovább a kedves olvasókat (és főleg saját magamat). Íme a recept:

Pisztránghabos-rukolás koktélgarnéla kenyértésztában sütve

Hozzávalók 8 darabhoz:

A tésztához: 300 g kenyérliszt, 15 g élesztő, 150 ml langyos víz, 1 tk. só, 1 kk. cukor, 2 tk. extraszűz olívaolaj, kevés kukoricadara (és ezzel elárultam az eddig majdnem szupertitkos pizzareceptemet is 😉

A töltelékhez: 32 db hidegvízi koktélgarnéla, 200 g (lazac)pisztráng filé bőr nélkül, 160 ml tejszín, 1 tojás, maréknyi rukola, só, őrölt fehér- és feketebors

Az élesztőt a vízbe morzsoljuk, és addig keverjük, amíg teljesen felolvad.

A lisztet átszitáljuk, hozzáadjuk a sót, a cukrot, az olívaolajat és az élesztős vizet, majd az egészet összegyúrjuk, alaposan kidagasztjuk. (Vagy rábízzuk a munkát a dagasztógépre, mint ahogy azt én is tettem.)

A tésztából gombócot formálunk, tálba helyezzük, a tetejét kereszt alakban nem túl mélyen bevágjuk, tiszta kendővel letakarjuk, és a duplájára kelesztjük.

Közben elkészítjük a tölteléket. A garnélákat megtisztítjuk (fotókkal illusztrált segítség ebben a bejegyzésben található): először a farokrész páncélját fejtjük le, majd a fejrészt távolítjuk el, a tiszta rákfarkakat félretesszük. (A páncélokat ne dobjuk ki! Fél citrommal és egy kis csokor zöld fűszerrel kitűnő alaplét főzhetünk belőle, amit később felhasználhatunk rizottók, tésztaszószok, hallevesek készíésekor.)

A tojásfehérjét kézi habverővel felverjük – nem kell kemény habot verni belőle, legyen csak nagy buborékos.

A lazacpisztrángot nagyobb kockákra vágjuk, és késes robotgépben durvára daráljuk. Hozzáadjuk a tejszínt, sóval és őrölt fehér- és feketeborssal ízesítjük, majd elkeverjük benne a felvert tojásfehérjét.

A duplájára kelt tésztát átgyúrjuk, nyolc egyenlő részre osztjuk, és mindegyik részt vékonyra nyújtjuk. (Kenyérliszt helyett listezhetjük a deszkát kukoricadarával.)

Minden egyes kinyújtott tésztadarab közepére négy garnélafarkat helyezünk, megszórjuk néhány rukolalevéllel, és megkenjük egy-egy evőkanálnyi lazacpisztrángos masszával. Amikor ezzel készen vagyunk, a tészta két oldalát felhajtjuk, összecsippentjük, és a végeit is behajtjuk.

A megmaradt tojássárgáját egy kevés vízzel elkeverjük.

A batyukat sütőpapírral kibélelt tepsire helyezzük, letakarjuk és meleg helyen legalább 30 percig kelesztjük. Ezután mindegyiket megkenjük a vizzel elkevert tojássárgájával, és 220 fokra előmelegített sütőben addig sütjük, amíg a tetejük megpirul.

Ötlet: Io Cucino, 2006, április

Kagylótészta csíkos vénuszkagylóval és brokkolival

Ma egy nagyon egyszerű, már-már banálisnak mondható receptet hoztam. A klasszikus csípős-brokkolis orecchiette tenegri változata – olyannyira tengeri, hogy az orecchiettét is kagylótésztára cseréltem. 🙂

Nagy tál zöldsalátával, és egy darabka friss sajttal múlt szerdai ebédünk volt.

Érdekesség is akad mára: a csíkos vénuszkagyló a környékünkön a két világháború között kifejezetten a szegények eledelének számított, amolyan ingyenételként funkcionált. A háború után hamar keresett és közkedvelt alapanyaggá vált; elsősorban a nők feladata volt, hogy biciklire ülve a szárazföld belsejébe szállítsák a hajnali halászatból származó zsákmányt, amiért cserébe búza- vagy kukoricalisztet, burgonyát kaptak.

Kagylótészta csíkos vénuszkagylóval és brokkolival

Hozzávalók 4 főre: 280 g kiskagyló tészta, 800 g csíkos vénuszkagyló, 280 g brokkoli, 2 tk. vaj, 2 ek. extraszűz olívaolaj, 1 csípőspaprika, 1 gerezd fokhagyma, só, frissen őrölt feketebors

A csíkos vénuszkagylót legalább egy óráig hideg, sós vízben állni hagyjuk, majd többször váltott vízben átmossuk.

A fokhagymát áttörjük. A csípőspaprikát félbevágjuk.

A brokkolit rózsáira szedjük, lobogó, sós vízben roppanósra főzzük, leszűrjük, és nagyobb darabokra vágjuk. A főzőlevet félretesszük.

Egy serpenyőben felhevítjük a vajat és az olívaolajat, majd megpirítjuk benne az áttört fokhagymát és a csípőspaprikát. Ezután hozzáadjuk a brokkolit és a vénuszkagylókat, megszórjuk frissen őrölt feketeborssal, lefedjük, és az egészet addig pároljuk, amíg a kagylók kinyílnak. Ha szükséges, sózzuk.

Közben a brokkoli főzőlevében a tésztát kifőzzük, amikor eléri az “al dente” (“harapható”, nem teljesen puhára főtt) állagot, leszűrjük, összeforgatjuk a brokkolis kagylóval, és azonnal tálaljuk.

Ha a szószt túl sűrűnek, száraznak találjuk, adhatunk hozzá egy keveset a tészta főzőlevéből.

 

Tintahal leves – papírhal – eredményhirdetés

Tegnap az egész család papírhal készítési lázban égett. A Tarka Bárka mai, gyerekeknek (is) szóló posztjára készültünk. Nagyszerű délelőttöt töltöttünk el hármasban, íme az eredmény:

Anna papírhala

Hozzávalók: 1 db A4 méretű fehér karton, 1 db A5 méretű sötétkék karton, 1 db A5 méretű türkizkék karton, türkizkék csillámpor, olló, papírragasztó, többféle kék árnyalatú zsírkréta és ceruza, fekete és rózsaszínű zsírkréta, grafit ceruza

A két kék kartont vékonyan bekentük papírragasztóval, rászórtuk a türkiz csillámport, és hagytuk megszáradni.

A fehér kartonra a lehető legnagyobb méretben halat rajzoltunk, körbevágtuk. A maradék papíron megrajzoltuk a mellúszót, és egy kb 3 cm magas, 2 cm széles pikkelyt, mindkettőt kivágtuk.

A pikkelysablont a megszáradt csillámporos kék kartonok hátuljára helyeztük, és amennyiszer ráfért körberajzoltuk, kivágtuk.

A pikkelyeket úgy, hogy egymást kissé fedjék, (váltakozva, egyszer sötétebb, egyszer világosabb kéket) a farokrésztől kezdve papírragasztóval a hal testére ragasztottuk.

Az úszókat zsírkrétával megvonalaztuk, a mellúszót a hal oldalára ragasztottuk, és végül a hal szemét és száját is megrajzoltuk.

Közben levest is készítettem. Alig harminc perces munka volt, szinte csak fel kellett vágni és összedobálni a hozzávalókat. A tintahallal nagyon jó dolgozni, ha tisztítottat veszünk, igazán gyerkjáték az előkészítése .  Az íze kifejezetten édes, a legtöbb fűszerrel nagyszerűen kombinálható, sőt, elbírja akár az enyhén füstölt alapanyagokat is. Az állaga a puha! gumicukoréra emlékeztet (nem rágós, pontosabban ha rágós, akkor nincs megfelelően elkészítve!). A gyerkeknél biztos siker! Nem láttam még olyan kiskalózt, aki ne szerette volna a tintahalat!

Tintahal leves

Hozzávalók 6 főre: 1 db kb. 600 grammos konyhakész szépia, 1 nagy sárgarépa, 1 angol zeller szár, egy maréknyi friss vagy fagyasztott zöldbab (én most fagyasztottat használtam), 50 g húsos szalonna (lehet enyhén füstölt is), 1 cikk fokhagyma, 1 babérlevél, 40 g aprótészta (kiskocka vagy anellini), 1 citrom leve, extraszűz olívaolaj, ha szükséges só

A szépia szájszervét kivágjuk, a csápjait és a testét apró kockára vágjuk.

A szalonnát és a zöldségeket is felkockázzuk, a fokhagymát áttörjük.

Egy lábasban olívaolajat hevítünk, beletesszük a szalonnakockákat és a zsírját kisütjük. Hozzáadjuk az áttört fokhagymát, a sárgarépa- és a zellerkockákat, a szépiát, a babérlevelet, fél citrom levét, és nagy lángon, folyamatosan kevergetve 4-5 perc alatt lepirítjuk. Ezután felöntjük vízzel, lefedve addig főzzük, amíg a szépia megpuhul (kb. 40 perc).

Ekkor hozzáadjuk a zöldbabot és a tésztát, és a levest készre főzzük. Tálalásnál meglocsoljuk pár csepp citromlével.

p.s. Ügyeljünk a zöldbabra! A nagymami kertjéből szedett nem biztos, hogy az utolsó pár percben megpuhul.

Tegnap tehát halat ragasztottunk, főztünk, és, és és…és igen, sorsoltunk is!

Annám volt a főszereplő, a férjem az asszisztens, én pedig a sorsolási bizottság elnöke. Biztosíthatok mindenkit arról, hogy a sorsolás menete rendben zajlott, a papírcsíkhalfogó személyét mindenféle részrehajlástól mentesnek találtam (ti. olvasni még nem tud – bár jó úton halad, ugyanis szorgalmasan írogatja az O, az I, a H és az A betűket).

Fortuna pedig amint láthattátok Selectfood blog írójának, Alíznak kedvezett.

Kedves Alíz, szívből gratulálunk! Hamarosan jelentkezünk, és megbeszéljük, a nyeremény átadásának részleteit.

a többi halat is nagy móka volt kinyitogatni 🙂

“mamma, cinátam kádlót”

A többieknek pedig köszönjük, hogy részt vettek a játékban.

Figyeljétek továbbra is a Tarka Bárkát, rengeteg ötletünk van, sok meglepetést tartogatunk még számotokra!

Szép vasárnapot mindenkinek!

Spagetti zöldbabbal, homoki garnélával és törpeszépiával – Mit kell tudni a fagyasztott halakról és tenger gyümölcseiről?

Amikor a Bárka vízre szállt, eldöntöttem, hogy mindenképp készítek majd fagyasztott halból és tenger gyümölcseiből is ételt a fedélzeten. Itt Olaszországban könnyű dolgom van, a maranoi halászok nap mint nap alig húsz kilométerre tőlem szedik fel a hálójukat, a szomszéd kisvárosba keddenként egyenesen a velencei (tronchettoi) haltőzsdéről jön a kedvenc halkereskedőm, sőt, Itália egyik legjelentősebb pisztrángtenéyszetét gyakorlatilag az ablakból látom (persze, persze, most túloztam, de a házunk tetejéről biztos látnám :-), szóval friss halban a környéken nincs hiány.

Nincs ezzel mindenki így, és bár kiváló halkereskedés létezik Magyarországon (ld. Budaörsi Halpiac – The Fishmonger), sokan, a fővárostól és a nagyobb városoktól távol élők sok esetben csak fagyasztott termékekhez jutnak.

Szolidarítok tehát, és megmutatom, hogy fagyasztott termékből is lehet nagyszerű fogást készíteni.

Mit kell tudni a fagyasztott halról és tenger gyümölcseiről? Nagy vonalakban:

Amit kevesen tudnak: a halak és tenger gyümölcseinek feldolgozása ma már a legtöbb esetben a halászhajókon megkezdődik. A fogás válogatás és tisztítás után rögtön jégyágyra, majd a kikötést követően azonnal a gyorsfagyasztó üzemekbe, csomagolókba kerül. Épp ezért kiváló alternatívája lehet a friss árunak, ami sokszor csak a fogástól számított 3-4 nap után kerül az asztalunkra.

Nagyon fontos hogy a tisztított terméket gyorsfagyasztási eljárásnak vessék alá, ez biztosítja többek között azt is, hogy a kíméletes kiolvasztás után is a frisshez hasonló, rugalmas, textúrájú alapanyaggal dolgozhassunk.

Szintén fontos, hogy a fagyasztás pillanatától a fogyasztó eléréséig a hűtési lánc ne szakadjon meg, ami annyit tesz, hogy a terméket folyamatosan -18 °C alatti hőmérsékleten kell tartani. A nem az előírásoknak megfelelő fagyasztási eljárás valamint a hűtési lánc megszakadása rongyos felületű, löttyedt, nehezen kezelhető alapanyagot eredményez.

Amikor gyorsfagyasztott terméket vásárolunk, és nem akarjuk azonnal felhasználni, tegyük  hűtőtáskába (kérhetünk hozzá jó adag jeget is), és így szállítsuk hazáig! A kiolvasztásnál nagyon fontos, hogy kíméletesen, azaz a hűtőszekrényben vagy a mikrohullámú sütő megfelelő programjának segítségével történjen, így tudjuk leginkább visszaállítani a termék eredeti állapotát.

A gyorsfagyasztot halak és tenger gyümölcsei címkéin található legfontosabb adatok: faj megnevezése, származás (vadvízi vagy tenyésztett), származási hely, az előállító neve és címe, nettó súly, tárolhatósági idő, fogyaszthatósági idő lejárata. A kevés információt tartalmazó címke gyanút kelthet az áru származását, minőségét illetően.

Ha nincs más lehetőségünk, válasszuk tehát bátran a gyorsfagyasztott termékeket. Az ízük  ugyan sosem fog a frissel vetekedni, de a megfelelően kezelt hal, és tenger gyümölcsei ugyanúgy felhasználhatók a konyhában, mint friss társaik.

Egy érdekesség: nemrég a sáskarákok elkészíési módjairól beszélgettem egy amúgy nagy ínyenc tengerbiológus professzorral, és ő mesélte, hogy ha a sáskarákokat még frissen, élve, gyorsfagyasztással “tartósítják”, megvan az esély arra, hogy kiolvasztás után is életben lesznek.

Recept:

Spagetti zöldbabbal, homoki garnélával és törpeszépiával

Hozzávalók 4 főre: 320 g spagetti, 8 db olajos szardella, 1 nagy gerezd fokhagyma apróra vágva,  150 g homoki garnéla farok (tisztított, gyorsfagyasztott), 150 g törpeszépia (konyhakész, gyorsfagyasztott), 200 g zöldhüvelyű zöldbab, 100 ml száraz fehérbor, egy kis csokor petrezselyemzöld, extraszűz olívaolaj, citromlé, só, frissen őrölt feketebors

A garnélafarkakat és a törpeszépiákat néhány óra alatt hűtőben, kiolvasztjuk, lecsöpögtetjük.

A zöldbabhüvelyeket hosszában félbevágjuk, a petrezselyemzöldet felaprítjuk.

Egy serpenyőben kevés extraszűz olívaolajat hevítünk, hozzáadjuk a szardellákat és a fokhagymát, majd az egészet addig sütjük, amíg a halak elolvadnak az olajban. Ezután hozzáadjuk a zöldbabot, és nagy lángon elkezdjük párolni. Kb. félidőben felöntjük a fehérborral, és addig pároljuk, amíg a zöldbab finoman roppanós lesz (nem szabad szétfőzni). Ekkor hozzáadjuk a lecsöpögtetett törpeszépiákat, a garnélafarkakat, a felaprított petrezselyemzöldet, és az egészet nem több, mint 1,5-2 perc alatt készre főzzük. Az utolsó pillanatban meglocsoljuk néhány csepp citromlével.

Közben a spagettit lobogó, sós vízben kifőzzük, amikor eléri az “al dente” (“harapható”, nem teljesen puhára főtt) állagot, leszűrjük, összeforgatjuk a zöldbabos tenger gyümölcseivel, és azonnal tálaljuk.

Vigyázz, kész, főzz! 48. forduló – “ÉDES VIZEINK”

Chili & Vanília Zsófija 2007. januárjában indította útjának a Vigyázz, kész, főzz! – Magyar Gasztroblogok Virtuális Tematikus rendezvényét. (A játékszabályokról bővebben itt olvashattok.)

Ágotának köszönhetően most minket ért az a megtiszteltetés, hogy bejelenthessük a legújabb forduló témáját, ami nem más, mint

“ÉDES VIZEINK”.

A feladat:

halételek készítése a számunkra oly kedves hazai vizekben megtalálható halfajok felhasználásával

-lehetőség szerint elrugaszkodva a halászlé-rántott ponty-sült keszeg szentháromságától-.

Ezt a negyvennyolcadikat tehát tekinthetjük kampányfordulónak is a magyarországi magyar halak fogyasztásáért!

A fotóval ellátott recepteket 2012. április 7. és 15. között tegyétek közzé a blogotokban. Aki nem ír blogot, az is részt vehet a játékben, csak a receptet fotóval együtt küldje el a blog e-mail címére.

Ne felejtsétek el elküldeni a bejegyzés linkjét a tarkabarkablog@gmail.com e-mail címre!

UPDATE! A HATÁRIDŐT A HÚSVÉTI SONKA RAJONGÓIRA VALÓ TEKINTETTEL ÁPRILIS 22-IG MEGHOSSZABBíTOTTUK! 

Főzzünk együtt a magyarországi halfogyasztás fellendítéséért!

UPDATE 2 A fordulóra 22 pályamű érkezett, a fényképekkel illusztrált összefoglalót itt olvashatjátok.

Szardíniás-paradicsomos pite

Egy nagyon klassz pitét hoztam mára: aki nem kedveli a halételeket, ezzel megteheti az első lépéseket a “jó úton” ;-), sőt, gyereknek is nagy kedvence lehet – én pl. kifejezetten gyerekzsúrra készítettem, ahol úgy kapkodták, hogy alig tudtam megmenteni egy bogyónyit magunknak.

A halas nyereményjátákunkra március 15-ig még jelentkezhettek! Nem kell mást tenni, mint ennek a bejegyzésenk a végén kommentben leírni, mi a kedvenc halételed, valamint  lájkolni, ÉS MEGOSZTANI a Tarka Bárka blog Facebook oldalát. (Aki nem osztja meg az oldalt, annak a nevezését sajnos nem tudjuk figyelembe venni.)

Szardíniás-paradicsomos pite

Hozzávalók:

A tésztához: 250 g liszt, 150 g hideg vaj, 1 tojás, 1 kk. só (ha szükséges, adhatunk hozzá 2-3 ek. hideg tejet)

A töltelékhez: 500 g friss szardínia, 1 vöröshagyma, 4 olajos szardella, 1 ek. kapribogyó, 2 közepes burgonya, 150 ml hámozott, darabolt paradicsom, egy kis csokor petrezselyemzöld, 50 g frissen reszelt parmezán, 1 kk. szárított oregánó, fél citrom leve, zsemlemorzsa, extraszűz olívaolaj, só, frissen őrölt feketebors

A tésztához a lisztet egy keverőtálba szitáljuk, elmorzsoljuk benne a vajat, hozzáadjuk a  sót, a tojást, és könynen formálható tésztát gyúrunk belőle (ha törne, adhatunk hozzá egy kevés tejet). A tésztagombócot ezután folpackba csomagoljuk, és egy órára hútőbe tesszük.

A szardíniákat kibelezzük, kifilézzük (Majd egyszer erről is írok egy posztot, nagyon egyszerű: A halat a bal kezemben fogom, jobb kézzel leveszem a fejét, és ezzel együtt kihúzom a belsőségeket is. Innen indulva a hüvelykujjammal kinyitom a hal hasát. A faroktól számítva a hal hosszúságának kb. 1/3 részénél felcsippentem a gerincet, és óvatosan, hogy a halhúsban ne tegyek kárt, kiemelem.)

A petrezselymet és a kapribogyót felaprítjuk.

A hagymát csíkokra, a fokhagymát nagyon vékony karikára vágjuk.

Egy serpenyőben olajat hevítünk, és üvegesre pároljuk benne a hagymát és a fokhagymát. Hozzáadjuk az olajos szardelláka, a petrezselyemzöldet és a kapribogyót, majd nagyon alacsony lángon az egészet addig pároljuk, amíg a szardella elolvad.

A burgonyát sós vízben, héjában megfőzzük, majd meghámozzuk, villával durvára törjük, és egy keverőtálba tesszük. Hozzáadjuk a szardínia filéket, a szardellás-kapris-petrezselymes hagymát, a citromlevet, a paradicsomot, a reszelt parmezánt, az oregánót, egy evőkanálnyi zsemlemorzsát, kevés sót és jó adag frissen őrölt feketeborsot, majd az egészet összekeverjük.

A tésztát kivesszük a  hűtőből, lisztezett deszkán vékonyra nyújtjuk, és egy 26 cm átmérőjű kerámia piteformába simítjuk úgy, hogy a szélei lelógjanak.

A tészta alját villával megszurkáljuk, a szardíniás-paradicsomos tölteléket elegyengetjük rajta, a tetejét megszórjuk fél maréknyi zsemlemorzsával, végül pedig a tészta lelógó részeit ráhajtjuk a töltelékre.

190 fokra előmelegített sütőben (alsó-felső sütés) addig sütjük, amíg a pite teteje aranybarnára pirul.

Diós morzsában sült halrudacskák diómártással, rozmaringos sült burgonyával és csiperkegombával

Hetek óta hezitálok, hogy hozzam vagy ne hozzam ezt a receptet, aztán most végül mégis úgy döntöttem, hozom, ti. a jó idő megijesztett; tavasszal mégsem illik diót enni. 😉

Halrudacskák. Van aki nem szereti?

“Egész jó áron is hozzá lehet jutni, és ezt legalább a gyerek is megeszi – kell az Omega 3, attól lesz okos!” – hallottam épp nemrég az egyik ismerősömtől. Kár, hogy sok esetben a gyártás során nem a csomagoláson feltüntetett kiváló minőségű halfilét használják, ha egyáltalán olyan szerencsések vagyunk, hogy tiszta filével van dolgunk, és nem  innen-onnan összeszedett halpéppel….

Ráadásul ahogy az általános összetevőket kerestem a cikkhez, egy magas árfekvésű (300 g 5,33 Euro) terméken akadt meg a szemem. Ez mind az összetevők között volt: fekete tőkehal (70%), víz, rizsliszt, kukoricakeményítő, kukoricaliszt, mdosított burgonyakeményítő, cukor, só, nem hidrogénezett növényi zsír (dejó!), csillagfürt fehérje, élesztő, sűrítőanyagok: E464 és E412, aromák. Megjegyzem, láttam már 450 Forintos halrudacskákat is. Vajon azokban mi lehet?

Csak 10 perccel tart tovább saját kezűleg elkészíteni, és nem lesz benne semmi más, csak megbízható forrásból származó, ellenőrzött minőségű hal, nagyanyó tyúkja tojta  friss tojás, és zsemlemorzsa.

Diós morzsában sült halrudacskák diómártással, rozmaringos sült burgonyával és csiperkegombával.

Hozzávalók:

A halhoz: 500 g érdes lepényhal filé (de választhatunk tőkehalat is), 2 tojás, 200 g zsemlemorzsa, 50 g dió, só

A körethez: 2 nagyobb burgonya, 200 g csiperkegomba, egy ágacska rozmaring, só, extraszűz olívaolaj

A mártáshoz: 1 tojássárgája, 1 tk. magos mustár, 1/2 gerezd fokhagyma, kb. 100 ml hidegen sajtolt dióolaj, citromlé, só, 1 ek. tejföl (esetleg csipetnyi cukor)

DSC_33062

A mártáshoz a tojássárgáját elkeverjük a mustárral, hozzáadjuk a fokhagymát, és az olajat folyamatosan hozzácsorgatva botmixer segítségével sűrű majonézt készítünk. Ízlés szerinti mennyiségű citromlével, sóval, esetleg egy csipetnyi cukorral ízesítjük, elkeverjük benne a tejfölt, és tálalásig hűtőben tároljuk.

A burgonyát meghámozzuk, felkockázzuk, és lobogó, sós vízben roppanósra főzzük.

Egy nagy serpenyőt füstölésig hevítünk.

A burgonyát leszűrjük, lecsöpögtetjük, a forró serpenyőbe tesszük, és zsiradék nélkül sütni kezdjük. Közben megtisztítjuk és négyfelé vágjuk a gombát, majd a rozmaringág, nagyon kevés só, és pár csepp extraszűz olívaolaj kíséretében ezt is a burgonyához adjuk. Az egészet készre pároljuk, lesütjük.

A tojást egy tányérban felverjük, sózzuk.

A diót mozsárban durvára törjük, és összekeverjük a zsemlemorzsával.

A halfilét négyszög alakúra formázzuk, kb. 3 cm széles csíkokra vágjuk, és a csíkok minden oldalát besózzuk. (A maradékot felhasználhatjuk halburger, halleves, tésztaszósz, rizottó készítésekor.) A halrudakat először tojásba, majd a diós morzsába forgatjuk, sütőpapírral kibélelt tűzálló tálra sorakoztatjuk, és 200 fokra előmelegített sütőben aranybarnára sütjük (félidőben megfordítjuk, hogy a diós bunda alul és felül is ropogós legyen).

Annak ellenére, hogy gyerekeknek szól a recept, legyünk nagyon körültekintőek mind a nyers tojást, mind a diót illetően! 

Mára mesét hoztam, egy számomra nagyon kedves népmesét, amelynek számos változata ismert szerte a világon:

Az öreg halász és nagyravágyó felesége

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy öreg halász. Volt neki egy nagyravágyó felesége.
Egyszer elment az öreg halász a tengerre halászni. Hamarosan fogott egy gyönyörű szép, nagy pontyot. És csodák csodája, megszólal a ponty:
– Te szegény halászember, engedj el engem! Úgy megjutalmazlak, hogy nem bánod meg soha életedben. Minden kívánságod teljesül.
Hát az öreg halász a nagy könyörgésre a pontyot visszaengedte a tengerbe. Hazamegy, kérdezi a felesége:
– No, mit fogtál? Hoztál-e valamit?
– Fogtam egy nagyon szép pontyot.
– Hát miért nem hoztad haza?
– Könyörgött szegény, hogy engedjem el. Minden kívánságunkat teljesíti.
– Hát akkor eredj vissza hozzá, és mondd meg neki, hogy egy nagyon szép házat szeretnék.
Mert csak egy kis kunyhóban laktak a tenger partján.
Visszaballagott a halászember a tenger partjára. Odaállt a víz szélére, és hangosan mondta:
– Hallod-e, te ponty! Az én feleségem azt üzeni, hogy a tenger partján teremts egy szép kis házat!
Kisvártatva felbukkan a ponty, és megszólal:
– Eredj haza, jó ember! Úgy van, amint kívántad!

kép innen

Hát ahogy hazaér, gyönyörű szép házuk lett. A felesége ott sürgött-forgott, egy ideig nagyon boldog volt. De csak megint azt mondja:
– Hallod-e, eredj vissza ahhoz a pontyhoz, mondd meg neki, hogy a házat meguntam, adjon most egy kastélyt, és hogy grófok lehessünk!
Ismét elment az ember a tenger szélére. Azt kiáltja:
– Hallod-e, te ponty! Az a ringy-rongy, az én feleségem, mindig pöröl vélem!
Felbukkan a hal, azt kérdi:
– Hát mit akar a feleséged?
– Kastélyt akar, meg, hogy grófok legyünk!
– Eredj haza, úgy van, amint kívánta!
Hát ahogy hazaért, látta a gyönyörű szép kastélyt, és a felesége mint grófnő kényeskedett egyik szobából a másikba.
– Most már csak meg vagy elégedve? – kérdi a halász.
A felesége nagyon boldog volt.
Másnap reggel, alighogy felébrednek, azt mondja az asszony:
– Hallod-e? Eredj ahhoz a pontyhoz, és mondd neki, hogy királyné szeretnék lenni, és palotában lakni.
A szegény halászember, mit volt neki mit tenni, ismét elballagott szomorúan a víz szélére. Azt kiáltja:
– Hallod-e, te ponty! Az a ringy-rongy, az én feleségem, mindig pöröl vélem.
Előjön a hal, és kérdi:
– Hát most mit akar a te feleséged?
– Királyné szeretne lenni, palotában lakni!
– Eredj haza! Úgy van, amint kívánta!
Hazaér a szegény ember, s a gyönyörű palota, a sok fényes katona majd elvette szeme világát. Mind vigyázzba vágták magukat a szegény halász előtt, mikor elhaladt előttük. Mikor végre bejutott a hosszú lépcsőn, sok szobán keresztül, kérdi a feleségét:
– No, asszony, meg vagy-e már elégedve a sorsoddal?
– Meg – feleli az asszony boldogan.
Alighogy megvirradt másnap, azt mondja az asszony:
– Hallod-e, eredj vissza ahhoz a pontyhoz, és mondd meg neki, hogy most már császárné szeretnék lenni, és olyan palotát, várakat akarok, amilyenek a világon nincsenek.
Addig erősködött, hogy vissza kellett mennie a szegény halásznak a víz szélére. Mondja nagy szomorúan:
– Hallod-e, te ponty! Az a ringy-rongy feleségem mindig pöröl vélem.
Zavaros lett a tenger, hullámzott, és csak sokára jött elé a ponty mérgesen:
– Hát mit akar a te feleséged?
– Most meg császárné szeretne lenni, és olyan palotát és várakat kíván, amilyenek a világon nincsenek.
– Igaz, hogy ezért sem dolgozott – mondja a ponty – , nem is érdemli, de menj haza, úgy van, ahogy kívánta!
Hazament a szegény ember. Alig tért magához a nagy ámulattól, olyan fényes paloták, várak és udvari népség volt mindenütt.
– Most már csak meg vagy elégedve, mert én többet nem megyek vissza a pontyhoz!
Az asszony boldognak is látszott. De másnapra kelve azt mondja az urának:
– Eredj vissza a pontyhoz, és mondd neki, hogy én a világ úrnője szeretnék lenni! Azt akarom, hogy leboruljanak az emberek előttem. A birodalmam a világ egyik végétől a másikig érjen!
Hiába tiltakozott a szegény halász, csak vissza kellett mennie. Mondja nagy szomorúan:
– Hallod-e, te ponty! Az a ringy-rongy, az én feleségem, mindig pöröl vélem.
Ott kellett állnia nagyon sokáig. A tenger haragos lett, hányta a habot, tajtékzott, és úgy hullámzott, mint még soha. Egy helyen zavaros lett a víz, és nagyon-nagyon sokára felbukott a hal.
– Mit akar a te feleséged?
– A világ úrnője akar lenni, és hogy a világon mindenki a lába elé boruljon.
– Jól van – mondja a hal – , ha azt hiszi, hogy munka nélkül élhet és másokon uralkodhat, hát legyetek ismét halászok.
Úgy is lett. Ott találta a szegény halász a kis halászkunyhóját, és benne a feleségét. Ettől kezdve szorgalmas és ügyes asszony lett. Még talán máig is élnek, ha meg nem haltak.

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!